Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-26 / 201. szám
SOMOGYI NÉPIAP Vasárnap, 1956. augusztus 26. Tartsuk tiszteletben a Munka Törvénykönyvét! Napjainkban sóik szó esiik a törvényesség biztosításáról, a törvények megtartásáról. De nemcsak ,szavatk hangzanak éL, hanem a törvények tisztelete, megtartása mind szélesebb méretűvé válik. Mindjobban testet ölt, mindjobban élővé 1 válik az írott betű. Mégis vannak •még olyan helyek, ahol csak sza- j vakkal üdvözlök a törvényesség : megszilárdulását, saját területükön azonban vajmi keveset tesznek érte. Számos vállalatunknál, intézmé- j nyűnknél még most sem veszik ko- | molyán a Munka Törvénykönyve elő- ■ írásait, és a dolgozók ügyes-bajos i dolgainak intézésénél, az áthelyezéseknél, felmondásoknál a fennálló törvényekkel ellentétben teljesen önkényesen járnak el. \ Hiányzik egy adat az életrajzból? — Nem dolgozhat! Vajon milyen törvény alapján , mondták fel a Somogy megyei Tejipari Vállalatnál Kcsztich Ernő előadói állását azért, mert csak a kérdőívre írta be, hogy tartalékos főhadnagy volt, életrajzában pedig erről hallgatott? A Munka Törvénykönyvének melyik paragrafusa mondja kii, aki a régi rendszerben tartalékos tiszt volt (és az érettségizettek annak idején mind azok voltak), az nem dolgozhat? Vizsgálat helyett „önkényesen kilépett“ Vagy itt van Petz Lajosnak, a Somogy megyei Terményforgalmi Vállalat raktárosának az esete. Ez a dolgozó összeszólalkozott az egyik vállalati ellenőrrel. A veszekedés következményeképpen az ellenőr munkahelyéről elzavarta és utasította a telepvezetőt, hogy Petz Lajost ne engedje tovább dolgozni. Petz Lajos ezután a vállalat igazgatóját kérte, indítsanak fegyelmi vizsgálatot, állapítsák meg, mi az igazság ebben az ügyben, és ha szükséges, szabjanak ki fegyelmi büntetést. Többszöri ígérgetés ellenére, a fegyelmi vizsgálat elmaradt. Petz Lajos pedig megkapta munkakönyvét azzal, hogy »önkényesen kilépett«. Ügy látszik, ezt gyorsabb elintézésnek tartották. A területi egyeztetőbizottság most jogosan állította visz- sza munkába Petz Lajost. A vállalatnak pedig kéthavi le nem dolgozott munkabért kell ezekután kifizetnie. Ez aztán a népgazdasági éritek! De minden alap nélkül, teljesen törvényellenesen helyezte át a Marcali Állami Gazdaság Turczer Istvánná adminisztrátort is brigád- munkára. Népgazdasági érdekkel indokolták az áthelyezést. Csak éppen azt felejtették él megírni, hogy ebben mi a népgazdasági érdek? Talán az, hogy — amint ők mondták — az adminisztrátori állásra szakembert (agronómust) kell beállítaná. Ezek szerint az a népgazdasági érdek, hogy különböző szakemberek, így agronómusok is évekig tanuljanak azért, hogy jó adminisztrátor válihassék bélőlük. ! flhal egyszerűen nem vesznek tudomást a törvényről A törvénytelenség kirívó példáját szolgáltatja a Patyolat Vállalat. Itt Bánfai József és Borbás János festőket még 1955-ben fegyeimileg elbocsátották. Ügyükben bírósági eljárás is indult. A bíróság azonban ártatlannak találta őket, ezért a vállalati fegyelmit hatálytalanította, és utasította a vállalatot új vizsgálat lefolytatására. A vállalat azon ban másik fegyelmit nem indított Bánfai József és Borbás János ellen, hanem őket minden további nélkül visszavette munkába. Arról azonban már hallani sem akartak, hogy kifizessék ezeknek a dolgozóknak azt a keresetkülönbözetet. ami a vállalattól történt elbocsátásuk és visszavételük között őket sújtotta. A Munka Törvénykönyve vi lágosan és félreérthetetlenül kimondja, hogy a hatálytalanított, illetve szabálytalan fegyelmi, alapján elküldött dolgozónak a vállalat köteles kifizetni azt a kárt, ami az el (bocsátásból a dolgozót érte. Ezt a vállalat nagyon jól tudta (mert ezt nem lehet nem tudni), mégsem volt hajlandó fizetni. Egészen addig amíg a területi bizottság erre nem kötelezte. Hogy miért kellett ez a huzavona, hogy miért kellett a törvénnyel szembehelyezkedni. azt csak a Patyolat vezetői tudnák megmondani. Szokatlan precizitás A Barcsi Sütőipari Vállalat igazgatója azért nem fizetett ki Kovács Ferenc raktári dolgozónak 61 és fél ledolgozott túlórát, mert azt mondja, hogy a túlórákat nem ő rendelte el, nem ő utalványozta, hanem az üzemvezető. Ez igaz, csakhogy a túlórákat azelőtt is mindig az üzemvezető utalványozta, és azokat mégis rendre kifizették. A vállalat egyeztető bizottsága fittyet hányva a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseire, elutasította a fellebbező dolgozót. Hogy milyen alapon? Azt valószínűleg ők sem tudnák megmondani, hacsak azért nem, mert nem akartak ujjat húzni a váLlalat vezetőségével A túlórakifizetés megtagadása annál súlyosabb, mert itt olyan túlórákról (vagonkirakás) van szó, amelyet népgazdasági érdek miatt túlórautalványozás nélkül is ki lehet és ki keli fizetni. Sok kérdésre a felelet: tisztelni a törvényt! És még sorolhatnánk az eseteket, amikor a dolgozók érdekeivel nem törődve, a munkatörvónyéket semmibe véve határoznak emberek sorsa felett. Amikor túlóradíj nélkül túl- óráztatnak, amikor ok nélkül elküldenek, áthelyeznek embereket, megbontják családi életüket, nem fizetik ki törvényszabta járandóságaikat. Pedig az ő jogkörüket is törvény szabja. Törvény, melyet minden állampolgárnak be kell tartania. Gondolt-e erre a Tejipari Vállalat, amikor azért küldte el az egyébként jó munkát végző dolgozót, mert az -, régen tartalékos főhadnagy volt? És a Terményfor- galmi Vállalat igazgatója nem érzett-e lelkiismeretfurdálást, amikor semmibevette dolgozója kérelmét, nem vizsgálta ki a vitás ügyet, és engedte, hogy emiatt valakinek a munkakönyvébe bekerüljön az »önkényesen kilépett« jelzés? Hát a Marcali Állami Gazdaság miért akarta ok nélkül büntetni dolgozóját, miért akart mindenáron nép- gazdasági érdeket csinálni abból, ami éppen ellentétes a népgazdaság í érdekévei? Olyan kérdések ezek, amelyekre az érdekeltek aligha tudnak feleletet adni. Mert ugyan miféle törvény- nyél tudja akár a Patyolat Vállalat, akár a Barcsi Sütőipari Vállalat megmagyarázni azt, hogy nem volt hajlandó kifizetni dolgozójának jogos járandóságát? (A Patyolat Vállalat még azt sem tartotta fontosnak, hogy az egyeztető bizottság ülésén megjelenjék?!) És vajon hogyan követelik meg az álami fegyelmet, a munkafegyelmet, a törvények tisz- teletbentartását ott, ahol maguk a vezetőik is semmibe veszik a törvényes rendelkezéseket? Hogyan akarnak azok a vezetők eleget tenni elsőrendű kötelezettségüknek: a dolgozókról való fokozottabb gondoskodásnak, az emberibb bánásmódnak akkor, amikor személyi ügyekben emberek sorsáról intézkednek anélkül, hogy ismernék vagy figyelembevennék azokat a törvényeket, rendelkezéseket, amelyek a dolgozók érdekeit szolgálják. A munkatörvénv ismeretét, szí gorú betartását várják dolgozóink ; vezetőktől a dolgozók érdekeinek fokozottabb védelmét a szakszerve- zetektőd és bátor, igazságos, tör vényszerinti határozatokat az egyeztető bizottságoktól! Langer Károlyné Felelősségteljesebb irányítást, tervszerűbb anyagellátást kér a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat Segíts másik vállalaton — száz forint büntetést kapsz ! S még örülj, hagy „csak“ száz forintra büntetnek A szeptember 2-i bányásznapra készülődnek a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat dolgozói. A készülődés közben visszatekintenek egy éves fejlődésükre. A számok lényeges előrehaladásról tanúskodnak. Tervük több millióval magasabb az elmúlt'évinél. A jobb gépek, felszerelések, a jelentékeny beruházások mind magasabbra emelték a munka termelékenységét. Csak a tíevecseri kőolajvezeték építésénél havi 300 000 forintot takarítanak meg. Eddig a kőolajszállító vasúti kocsikat külföldről importáltuk. Most a vezeték igénybevételével csökkenteni lehet a tartálykocsik behozatalát, s ez népgazdasági szempontból különösen jelentős valutamegtakarítást eredményez. Az utolsó években kialakult a vállalat állandó munkásgárdája. A dolgozók szeretik üzemüket, a nehezebb körülmények között is mindig ellátják megnövekedett feladataikat, készek a vezetéképítés nem egyszer nehéz, nagy fáradságot kívánó munkájának tervszerinti elvégzésére. Jó minőségű munkájuk bizonyítéka, hogy még a kazincbarcikai hővezeték javítására is őket kérték fel, és a MÁV részére végzett csövezésekért is mindig dicséretben részesültek. Közeleg a bányásznap. Lelkes aka rattal bátor kezdeményezések, fel ajánlások születnek. »Vállaljuk - teljesítjük« — visszhangzik szerte az országban a munkások szava, s a verseny új kedvet ébreszt. Szinte megdöbbentő ezek után, hogy a Siófoki Kőolajvezeték V-nál — bár ki kell hangsúlyoznunk, nem a vállalat hibájából — éppen ellenkező a helyzet. Nincs munkaverseny, nincs vállalás! Ezen örvendezik most Delly Gyula, a Délsomogyi Húsipari Vállalat műszaki vezetője is, akinek sikerült száz forinttal »megúsznia« azt, hogy segített egy esetleges közellátási zavart megelőzni. Azzal kezdődött a dolog, hogy a megye egyik legnagyobb malma, a balatonboglári malom üzemzavar miatt hirtelen leállt. A Malomipari Egyesülésnél szaladgáltak, hogyan tudnának azonnal alkatrészt szállítani Boglárra. De kocsijuk nem volt, az AKÖV sem vállalta azonnalra. Mi lesz a balatoni kenyér- és liszt- ellátással, ha ez a nagy malom napokig fog állni? — ijedeztek a Malomipari Egyesülésnél. Nem engedjük — mondták a Délsomogyi Húsipari Vállalat dolgozói —, elvisszük az alkatrészeket a mi kocsinkon, úgyis kooperációs szerződésben állunk egymással. Azzal már fel is pakolták az alkatrészeket a Balaton felé induló kocsira. Még örültek is, hogy segíteni tudnak a malomnak, a népgazdaságnak. Egészen addig örültek, amíg az úton a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium ellenőrzési csoportja fel nem tartóztatta őket, és meg nem állapította a »bűncselekményt«: az AKÖV engedélye nélkül szállítanak alkatrészeket a gépkocsin. Feljegyezték az esetet és a városi tanács igazgatási osztályán megszületett a határozat: 100 forint büntetést fizessen a szállítást engedélyező műszaki vezető, Delly Gyula, mert nem tartotta be a szabályt, nem kért engedélyt az alkatrészek szállítására. Már pedig a rendelet az rendelet, szabály az szabály. Hogy itt sürgős esetről volt szó, hogy a zsíros hordókat szállító kocsinak azonnal kellett indulnia? Segíteni akartak és segítettek is? Ezek »csak« a tények. A papír, az írás azonban mást követel. Es aki azt nem tartja be, az fizessen. Legalább 100 Ft-ot. Sőt a Közlekedési Minisztérium kiküldötte szerint ennek tízszereséi, ezer forintot kellene tulajdonképpen fizetnie. Igaza is van. Delly Gyula »megérdemli« a büntetést. Operatívan, gyorsan akart segíteni egy másik üzemen, ügy vélte, a gyakorlati munka, a gyors segítség előbbre váló minden formaságnál. Most azután megtanulhatta: a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban, de az igazgatási osztályon is, nagyobb tisztelete van a betűnek, a papírnak, mint a népgazdasági érdeknek! A munkahelyek nem hangosak bátor fogadkozásoktól, nem hajtja előre a munkát a verseny éltető szelleme. Miért?... Dohány elvtárs, igazgató keserűen jegyzi meg: — Nincs anyag, nincs cső! Hiába ajánlották fel, hogy szeptember 2-ára befejezik a devecseri munkát (már csak három és fél kilométer van hátra), ha nincs miből megcsinálni. Hiába akarnak a dolgozók többet teljesíteni, ha nincs mivel. Az R. M. Csőgyár teljesen tervszerűtlenül, hiányosan küldi oz anyagot. Néha küldenek nagyobb mennyiségű csövet, akkor a dolgozók 15 nap alatt egy hónapi munkájukat végzik el »hajrával« (keresni akarnak!), máskor megint huzamos ideig szüneteltetik a szállítást. De nemcsak ez a baj. A terveket harmadszor dolgozzák. át, s hiába kilincselnek a Kőolajipari Igazgatóságon vagy a Vegyipari Minisztériumban, a tervszerűt- lenség csak tart tovább. A devecseri vezeték kb 56 kilométer hosszú, és kb. 42 millió forintban van, majdnem felszedésre került, míg végül nagy huzavona után úgy döntöttek: megmaradhat. Nem javítanak az anyagellátáson sem, s a Központi Vezetőség határozata óta sem történt semmi változás ezen a téren. Az építőipari termelési tervet nagyon befolyásolja az elégtelen csőellátás, az ún. iparit pedig a nagy- lengyeli olajmezők elvizesedése. A cső minősége sem kielégítő, jelentős javulást kellene elérni ezen a téren. A Siófoki Kőolajvezeték Vállalat dolgozói jogosan várják a hibák megszüntetését, és várják a felettes hatóság, valamint a Csőgyár segítségét. A vállalat népgazdasági szinten is nagy horderejű munkát végez, olyan feladatok megoldása vár rájuk, mint a tiszapalkonyai vezeték megépítése, tehát felelősségteljesebb irányításra, jobb, tervszerűbb anyagellátásra van szükség, hogy a jelenleg magas kó- olajszállítási költségeinket lényegesen csökkenthessük. Szűts István Közvetlen kapcsolatot a termelő vállalatok és a kiskereskedelem között ! ELEKTROMÁGNESES KAPCSOLÁSÚ MOTORKERÉKPÁR Egy nyugatnémetországi gyár elkészítetve a 200 köbcentiméteres Viktória- Swing motorkerékpárt, melynek elektromágneses kapcsolása van. A sebesség- váltás gombnyomással történik, sem fogantyút, sem lábpedált nem kell kezelni. Néhány visszássággal szeretnék foglalkozni. Olyan fonákságokra kívánom felhívni a figyelmet, amelyek sok felesleges adminisztrációt jelentenek több vállalat számára, s amelyekből a múltban is csak baj és kellemetlenség — mint például a Dénes-féle bűnügy — származott. A jelenlegi helyzet az, hogy a mi vállalatunk, a Kaposvári Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat a város ellátásához szükséges zsírt és lisztet nem közvetlenül a termelő vállalatoktól kapja, hanem közvetve egy vagy több vállalat útján. Például a liszt útja a Nagymalomtól a fogyasztóig a következő: a Nagymalom jelenti készletét a Termény forgalmi Vállalatnak. A Terményforgalmi a Fiiszértnek, a Fűszert irányítja a lisztet a mi vállalatunkhoz. Mindez persze csak papiron, mert a gyakorlat az, hogy a Nagymalom raktárából a liszt közvetlenül az élel®<5<8QS<^-c§egcé<8oscr<^csc OCéfL&k a tahi tíq,Láiak íLelík '&L Ez az a ház, amelyben a téglások laknak. És ez az a ház, amelynek 2 szobás modem lakásaiban még mindig nincs víz. Pedig már egy esztendeje elkészült az épület. De még mindig gazda nélkül áll, nem vette át az iparigazgatóság. Az építők nem gondoskodtak időben artézikútról, így a lakók a szomszédból cipelik modern lakásaikba a vizet. miszerboltokba kerül. Csak azt szeretnénk tudni, hogy mi szükség van arra, hogy a közvetítő jellegű vállalatoknál iktassanak, könyveljenek, adminisztráljanak olyan árukat, amelyeket valójában nem is láttak. Miért nem lehet ezt az áruforgalmat lebonyolítani úgy, mint ahogy korábban volt: közvetlenül a malom és az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat között? A zsír útja hasonló, azzal a különbséggel, hogy itt a Húsüzem Budapestre, a Zsírforgalmi Vállalatnak jelent. így kerül a zsír a Füszérthez, a Füszérttől a kiskereskedelemhez. Ismét természetes csak papíron, mert a valóság egész más. Hogy ez a hosszú út mire jó, azt éppen a Dénes-féle bűnper is tanúsítja, amikor a hosszú útvesztőben 170 mázsa zsír tűnt el csaknem nyomtalanul. Kereskedelmi dolgozóink közül a közelmúltban néhányan jártak a szomszédos Jugoszláviában. Az ottani tapasztalatok bizonyítják: a gyakorlatban is jól bevált az, hogy a termelő vállalatoktól, szövetkezetektől vagy kistermelőktől beszerzett áru közvetlenül az elosztó kereskedelmi szervhez jut. Mind a jugoszláv kereskedelem példája, mind pedig a fentebb említett néhány eset is bizonyítja, hogy ha a termelő vállalatok és a kiskereskedelem közvetlen kapcsolatát megteremtenénk, e kapcsolat megkönnyítené a beszerzést, az ellenőrzést, rövidebb úton jutna el az áru a rendeltetési helyére, s csökkenne a bürokrácia. Talán érdemes az illetékeseknek elgondolkozniuk ezen. Mészáros Ferenc, a Kaposvári Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat igazgatója. Kerschner István, a 65 éves téglaégető sok-sok millió téglát égetett már 14 éves kora óta. De az elszállt évek nem látszanak meg munkáján, erején. Még éjjel is felkel megnézni jól dolgoznak-e brigádjának tagjai, nincs-e valami hiba. Csak a nyugdíjazásról nem akar hallani. „Szép, szép — mondja —, hogy most már a téglások öregségükre nyugdíjat kapnak, de a fiatalság még szebb! Nem igaz?” De igen. És Kerschner István ezzel a munkatempóval valóban fiatal. Modern házban, gyönyörű összkomfortos lakásokban laknak a Tabi Téglagyár dolgozói. A lakásokban szép bútor, függöny, szőnyeg, rádió. Kinek egyszerűbb, kinek értékesebb. Fritz János rakómunkás felesége néz ki éppen az egyik muskátlis, csipkefüg- gönyös ablakból. Mellette a kislány nem a lánya, hanem az unokája. A csinos fiatalasszony nagymama. Szinte el sem akartuk hinni, de hiába, ez az igazság. így néz kJ ma egy téglarakó felesége. DIESELMOTOROS SZEMÉLYAUTÓ A nyugatnémetországi Mercedes Benz gyár újtípusú személyautót hozott forgalomba, amelynek 42 lóerős, négyhengeres Diesel-motorja van. A négyajtós kocsiban a vezetőt beleértve hat ember fér el. Maximális sebessége óránként 120 kilométer, 100 kilométeren 6,3 liter üzemanyagot fogyaszt. A kocsi súlya 1200 kilogramm, 56 literes üzemanyag- tartálya és tágas poggyásztartója van. Felveszünk vezeti gépészeti vizsgával rendelkező géplakatos, vagy csőszerelő képesítésű főqépészt. Jelentkezni lehet mindennap a Kaposvári Textilművek Jutái úti gyártelepén reggel 8 — 16,30-lg, szombaton 13-ig. Férfi segédmunkásokat is felveszünk.
