Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-26 / 201. szám

r PÁRT» ÉS D I S Z = B LET ‘"N Ha a pártszervezet ügyel a kollektív szerződés megtartására, a dolgozók jogai nem szenvednek csorbát A Balatonkiliti Gépállomáson az idén kötöttek először kollektív szerződést. Ez sok mindenre magya­rázatot ad, magára a kollektív szer­ződés tartalmára, a megtartása kö­rüli hibákra, ellenőrzésére egyaránt. A Balatonkiliti Gépállomás kollek­tív szerződése egyes pontjaiban hű­en követi a MEDOSZ készítette sé­mát, de nem sikkadnak el azok a sajátos problémák sem, melyek csak a Balatonkiliti Gépállomásra jelleín- zők. A szerződés pontjaiban lerögzí­tették, hogy például a termelés érde­kében mit vállal az igazgató, mit az üzemi bizottság. A »Termelés« címet viselő első pontban az igazgató vál­lalta, hogy a gépállomás 102 száza­lékra teljesíti éves tervét, hogy az egyes kampányokban hány normál­holddal teljesítik túl a tervet. Maga ez a vállalás még nem biztosíték a terv túlteljesítésére, ezért több al­pontban az szerepel, hogy _ milyen módon biztosítja az igazgató a terv túlteljesítését. Az egyik alpont pl. előírja, hogy a gépkiesést 1 százalék­kal a megengedett 5 százalék alá kell szorítani. Az igazgatón kívül az üzemi bizott­ság is megtette kötelességét a terv túlteljesítése érdekében. Vállalta, hogy a terveket rendszeresen ismer­teti a dolgozókkal, megszervezi a munkaversenyt, értékeléséről gon­doskodik. E vállalás mindkét részről megva­lósult, illetve megvalósulóban van. A tavaszi kampánytervét 163 száza­lékra teljesítette a gépállomás, nyári tervével még nincs készen, de a je­lek szerint néhány százalékkal azt is túlteljesíti. A tervet rendszeresen ismertetik, élénk a munkaverseny. A kollektív szerződés egyik pont­ja szerint ebben az évben megszün­tetik azt a korábbi helytelen gyakor­latot, hogy illetéktelen dolgozók is munkaruhát kapnak. Ez főleg a mo­torkerékpárt használó dolgozóknál fordult elő. Itt már rendet teremtet­tek, s most csak azok kapnak munka­ruhát, esőköpenyt, akik rendszeresen motorral járnak. Gépállomásainkon — a balatonki- litin is — sok gondot okoz a dolgo­zók szakmai képzettségének elégte­lensége. Ezért a kollektív szerződés főhelyen foglalkozik a szakmai kép­zettség emelésével. Az üb és az igaz­gató vállalta, hogy télre egy tanfo­lyamot szervez elsősorban a műszaki és adminisztratív dolgozók részére. Ezenkívül 5 tapasztalatcserét tart, egyet a négyzetes vetésről (megtör­tént), kettőt az állattenyésztésről — ez is megvolt már — és két kerté­szeti bemutatót. Az utóbbival még adósak. Azt a pontot is teljesítették, hogy két embert bekapcsolnak az egyetemi oktatásba — kettő helyett, három jelentkezett felvételi vizsgára. A kollektív szerződés egy-egy pontja foglalkozik a munkafegyelem­mel, a munkabérrel és a normával. Az erre vonatkozó vállalásokat (tár­sadalmi tulajdon védelme, ankét, bérelszámolás ellenőrzése) is teljesí­tette az üb, illetve az igazgató. Beváltatlan ígéretek Hibák vannak azonban a munka- védelemben. Szerepel a kollektív szerződésben, hogy elkészítik a he­gesztőműhelyt, hogy ezt és a kovács­műhelyt elszívóberendezéssel szerelik fel. Egyiket sem teljesítették, főleg azért, mert mindezt az épülő új mű­helyekben kívánják megvalósítani. Pedig ha a tavasszal elkészítették volna, amit a gépállomás alkotmá­nyában ígértek, sok ember egészsé­gére vigyázott volna a gépállomás vezetősége. Helyes, hogy a havi biz­tonsági szemlét rendszeresen meg­tartják, az azonban hiba, hogy erről mindeddig nem készült jegyzőkönyv. Mulasztás történt a balesetelhárítási oktatásban is; eddig csak a cséplő­gép-, illetve traktorvezetőket oktat­ták ki, a többi munkást nem. Emiatt a nyáron két súlyos baleset történt. Nem nyugtathatja meg a gépállomás igazgatóját, üzemi bizottságát sem, de a pártvezetőséget sem, hogy nem terheli őket felelősség a baleset mi­att; igenis felelősek a dolgozók egészségének, testi épségének meg­védéséért. Nem teljesítik kielégítően a mun­kásellátásra tett vállalásokat sem. A kollektív szerződés kimondja, hogy a konyha részére ezer négyszögöl kertet biztosít az igazgató. Arról már nem szól a szerződés, hogy a gépi művelés mellett hogyan kívánják biztosítani a kapálást. S mivel ez nincs benn a szerződésben, elmaradt a kapálás — s elmaradt a termés is. A legtöbb bosszúságot a fürdő körüli huzavona okozza. Harmadik éve szerepel a tervben, most először a kollektív szerződésben a fürdő fel­szerelése, üzemeltetése — s talán még ez évben sem készül el. Hogy miért? Egyrészt mert nem volt pénz, másrészt, mert amikor volt, másra költötték, és így tovább. Talán jó lenne most már arra gondolni, hogy a terv túlteljesítésére tett felajánlás megvalósulása nem pusztán a mű­szaki feltételek biztosításán, hanem a munkások szorgalmán is áll, s hogy a dolgozóknak nemcsak köte­lességeik, hanem jogaik, jogos igé­nyeik is vannak! A kulturális életre és a sportra tett vállalások teljesí­tése ugyancsak hiányos. Többszöri számonkérést! Vajon mi az oka az elmaradásnak? Részben a bevezetőben említett gya­korlatlanság, de inkább a kollektív szerződés bizonyosfokú lebecsülése az igazgató, az üzemi bizottság, a pártvezetőség, sőt a dolgozók részé­ről is. Az üb-elnök és az igazgató a tavasz óta mindössze egyszer vizs­gálta felül a kollektív szerződés vég­rehajtását, a pártvezetőség kétszer számoltatta be erről az üb-elnököt. S akkor sem történt semmi lénye­ges: megállapították, hogy »hiányos­ságok vannak«, de megszüntetésükre határozatot sem hoztak. Az üb mu­lasztását az is tetézi, hogy eddig még egyszer sem tárta a dolgozók elé a kollektív szerződés végrehajtásának mikéntjét. És mivel új dolog a gép­állomás életében a kollektív szerző­dés, maguk a dolgozók sem kérték számon egyszer sem az üb-től. Az évből még sok hátra van, ele­gendő arra, hogy pótolják a mulasz­tást. Lásson hozzá a vezetőség. A jö­vőben pedig tekintsék okmánynak, olyan okmánynak a kollektív szerző­dést, melyben nemcsak a dolgozók kötelességei, hanem jogai is benne vannak, azokat pedig mindenkor tiszteletben kell tartani. Pócza Jánosné TÖBB BARÁTOT ÉRDEMEL Ingafeás, tétovázás nélkül elére Jj^gy hónap távlatából egyre jobbam kibontakozik előttünk a júliusa KV-ülés történelmi jelentősége. Pártunk tagjait s minden be­csületes dolgozó embert megnyugvással töltött el mindaz, amt a Központi Vezetőség ülésén történt. »Ezt vártuk« — így fogalmazódott meg a dol­gozó milliók egyöntetű véleménye a párt felső vezetésének júliusközepi munkájáról. Mi váltotta ki ezeket az egyetértő szavakat az ország elő­rehaladását igenlő népünkből? Az, hogy a Központi Vezetőség nagy gond­dal vonta meg szocialista építésünk mérlegét: igent mondott mindarra, ami hasznos, a elvetett mindent, ami rossz, őszinte, bátor, a doilgok vele­jéig hatoló kommunista bírálattal és önbírálattal mérte fel megtett útum- kaü s biztos kézzel jelölte 3d dolgozó népünk sorsa alakulásának, élete további folyásának medrét. Falcadtak sikerek, szépült életünk a párt eddigi munkája nyomán? A történelem határozott igennel felelt erre. Vétettünk hibákat az új rend építése közben? Nincs okunk titkolni, hogy a járatlan ösvényről — ame­lyet magunk taposunk ki — olykor-olykor letévedt a lábunk. Ám minden tévedésünket magasan megtetőznek eredményeink. Ezért nézhetett és nézhet férfiasán a nép szemébe pártunk. És mert népünk életéiben ma több a fény, mint az árnyék — ezért követik bizton pártunkat a dolgozó milliók, s az értelmiség legjobbjai. Hibáink szókimondó elemzése éS a néppel való ismertetése pártunk erejét mutatja. Erős a mi pártunk, mert hús a nép húsából, vér a nép véréből s tevékenységében a dolgozó nép érdekei vezették és vezetik. Erős a magyar kommunisták pártja, mert zászlaja alá a nép legjobbjai álltak. Erős, mert tagjai nemcsak egységesen gondolkodnak, hanem egy­ségesen cselekednek is. A párt akarati és cselekvési egységének kiková­csolása, a néppel való összeforrottság, a marxizmus—leninázmus igazsága, a nép érdekében való áldozatvállalás — ezek acélozzák pártunk erejét, ezek bátorították arra a Központi Vezetőséget, hogy nyíltan vigye a nép elé munkájának eredményeivel együtt fogyatékosságait is. Máért tette ezt? Azért, hogy dolgozóink, elsősorban kommunistáink lássák: ml volt si­kereink nyitja, hogyan kell e sikereket a jövőben magsokszoroznunk, hol és miért vannak kijavítanivalóink, s hogyan kell úgy előremennünk, hogy a múlt hibáit messze elkerüljük. A iKVnhatározatot ez a szellem hatja át: lerázni a hibáikkal vegyes eredmények múltját, megnyitni a túlzások, té­vedések nélküli sikerek jövőjét. Ezéirt szemünk egy pillanatig sem vesz­tegelhet a tegnapon — a hölnap tennivalóit pásztázzuk végig tekintetünk­kel. A Központi Vezetőség határozata, ibánmemnyire helyes is, önmagáiban nem lendíti előre munkánkat. A si kerhez az kell, hogy pártunk minden tagja adja szívét-lelkét e célkitűzések eléréséhez, minden elvtársunk a maga posztján fáradhatatlanul dolgozzék a KV útmutatása szellemében. E feladatokból nagy rész azokra a párttagokra vár, akik a nép között élnek és dolgoznak — az alapszervezetek, a falvak kommunistáira. Nyis­sanak ihát tiszta lapot alapszerveze tűik, falujuk életében ott dolgozó elv- lársaimk is, ahogy ebben példát mutatott a KV. Ez azonban sok helyen nem megy zökkenők nélkül. Eiőreha ladásumkat most egyes helyi vezető elvtársainiknak a múlt hibáihoz való görcsös ragaszkodása fékezi, az, hogy nem értik meg. vagy félreértik a párthatározatból adódó feladatai­kat. Így van ez pl. Kapolyon is. C árközi Istvánná elvtársnő hosszú évek óta egyik vezetője a falu­^ nak. Munkáját, tevékenységét sok siker koronázta, amelyért mindig elismerést kapott. Elsők között írta alá a község első termelőszö­vetkezetének alakítása idején a .belépési nyilatkozatot. Féltve óvta az 53-as nyári vihartól az új paraszti élet zsenge hajtását, a Szabadság Termelőszövetkezetet — sikerrel. De részt vett annak a politikának a gya­korlati végrehajtásában is, amely az osztályban: állandó éleződésének — ma már tudjuk — téves elméleten alapult. Dicséretére legyen mondva, hogy amióta ő az MDP-saervezet titkára, a község dolgozó parasztjai­nak döntő többsége szövetkezetbe tömörült. Jó munkájának gyümölcsét ma is elismerés illeti és múltbeli hibáiért sem marasztalhatjuk ed, mert tévedései az akkori politikai helyzetben fogantak. Amit tett, legjobb kommunista meggyőződésből tette, s úgy vélte, mindenben helyesen cse­lekszik. : Hátracsavarták a kezét és megkötözték ... Ujy kellett neki! Szomszédfalubeli nős ember, de a vasár­napi táncmulatságon a lányokat szédítette. Szédítette?! Szemtelenkedett... A mikei díszesek nem szeretik a szélhámos embert — hamar kitelt a becsülete! Csoda, ha szívesen engedik a fiatalokat, ha zsú­folva mindig a DISZ? Mióta termei kapott a szer­ezet Mikén, színesebb az élet: alig múlik el vasárnap tánc nélkül. Azóta a DISZ-ben sakkoznak, könyveket lapoznak, vagy éppen tereferélnek. Jó ott. (Hátha még rádió is volna!) Van hol tartani a kultúrpróbákat... »Mikor szerepeltek már?« — türelmetlenkednek a fa­lusiak. ... Három-négy esztendeje sűrűén játszottak. Nemcsak színjátszó-gárdájuk, tánccsoportjuk is volt. Aztán pangás. Fekete: titkár, vezetőség, szervezet volt egyszemélyben. (Dolgozni — meleg volt neki!)... Az év elejétől ismét élénkül a szervezet: a tavasszal már háromfelvonásossal álltak a falu elé... Mert az új veze­tők mások. Gál Teri, a kultúros, a vadasi állami gaz­daság szemefénye. Dohánytetőzésben két ember he­lyett szorgoskodott, (ötven forint egy nap alatt!) A miloei fiatalok kedvelik a bő-lombú fák övezte labdarúgópályát is... Másodikak a járási II. labda­rúgóbajnokságban ... A lányok kerékpároznak. Még­hozzá nagyszerűen! Hajszál híján bekerültek a vidéki sportolók spartakiádjának országos döntőjébe: a me­gyei versenyen Mátés Gabriella elsőnek, Böhm Te­réz másodiknak ért a célba ... Sajnos, szeptemberben töltik be tizenhat évüket — a döntő után. (Szent bü­rokrácia!) »Diszenkívüli« fiatal elvétve akad a faluban. Né­hány »nyakas«, meg a tizenötévesek. Az utóbbiak nem járhatnak a DISZ-be: még éretlenek — vélekednek a szülők... A nyakasokat pedig meggyőzi majd az ősz vagy a tél. Gazdagnak ígérkeznek. Vj színdarabok! Tánccsoport, valódi több szólamos énekkar! Előadá­sok ... a bevételből rádiót meg gramofont vesznek... Aki tanulni akar, Petőfi iskolába jár, vagy a párt­szemináriumra. Már tizenhatan jelentkeztek ... Izmo­sodik a vezetőség is: Bitz Géza téeszes fiatal meg én öthetes iskolára megyünk Nógrádverőcére — mondja Pfeiffer elvtárs, a DISZ-szervezet titkára, de előtte törleszteni valónk van. Belépünk a földművesszövetkezetbe. Azt szeret­nénk, ha télre mindenki tag lenne. KV-határozat... Ha megjöttünk, a tsz-nek segítünk. Kellenek a fiata­lok oda is... heten vannak csak. Nehéz lesz, Werk- mann Anna esete miatt... Elküldték háromhónapos mezőgazdasági szakiskolára. Pécelen végezte. Miikor megjött, a tsz-keltető mellé osztották. Ezer tojásból nyolcszázharminc kelt. Nagy szó! Máskor negyed része se. Micsoda csibék! Elsők lettek a járásban... Werk- mann Annust eltették a keltetőtől. Miért? Mert meg­irigyelték néhányon a »Jódolgát«. Sokat marakodnak a tsz-ben. Előfordul, hogy rosszindulatúan piszkálják egymást — ez riasztja az egyénieket, ez zavarta el Werkmann Annust is ... A mikei DISZ-szervezetben: csupa lelkes, harcos, problémákat látó fiatal — érdemes velük törődni. Leg­hűbb segítőjük az ezüsthajú Pér Sarolta: a »néni, ké­rem ...« A mikei óvoda melegszívű vezetője. Három nemzedék nevelődött nála. Mindenkit ismer a faluban: szereti a fiatalokat (a fiatalságot!). Tőle kapták a könyvtárat, a függönyt, hegy otthon legyen a ter­mük ... A színdarabok rendezője Kovács elvtárs, az iskolaigazgató, ötvenhét méter molinó a díszletkészí­téshez a téesz ajándéka... Akad »barát«, érezni a szervezet életén. Százszor jobban lehetne, ha azok is tá­mogatnák, akiktől a legtöbbet vár: a helyi pártszerve­zet és a tanács. Dániel Pált, a községi párttitkárt megbántották: nincs kedve az »ifimunkához«... Sokszor még a fia­talok köszönését se fogadja el Hamvas János. (Terü­leti párttitkár — pedagógus!) Díszeseket nem osztanak be népnevelő munkára. Ök kérik — mégsem!... Van vezető, aki bújik a fiatalok elől: az elnökasszony. Leg­utóbb három küldöttség kérlelte: jöjjön az értekezlet­re, a falu vezetői mind ott vannak, a szervezet életé­ről lesz szó».. Nem ment. Mi köze hozzáf!) Hiába keresték személyes problémával is. Miukovics Erzsit és Nock Katit, akik a tanácsnál akarták dolgozni — elküldte: »Nem vesződünk betanítással...« Furcsa válasz, különösen, ha figyelembe vesszük: akit felvet­tek, szintén »be kellett tanítani ...« Az elnökasszony­tól, aki most végzett öthónapos tamáesiskolát, akit a falu tiszteletben tart, többet várnak a fiatalok ... (Ne csak szék-problémákban segítsen!) A mikei szervezetnék olyan tagjai vannak, akik áldozattól se riadnak. Ritka szervezet büszkélkedhet Werkmann Annussal, aki szakadó esőben Nagyatádra, meg Somogyszőbra kerekezett, hogy jelmeze legyen a tánccsoportnak, vagy olyan vezetőségi tagokkal, akik mint augusztus huszadikén is, egy óra alatt toborozzák a falu zömét az ünnepségre. Szemfülesek, gyorsak., jó­dolgosak: csupa-szív emberek. Egyszóval fiatalok!... A mikei szervezet több barátot érdemel... MOLNÁR JÓZSEF Ám mai hibáit nem menti semmi. Ma, egy hónappal a KV-ülés után szóban ugyan nem helyezkedik szembe a párthatározattal, de tettei erről tanúskodnak. Fél az ömbírálat tóCL, ami pedig első lépése lenne elkö­vetett hibái kiigazításának. A mond vacsinált kulátook középpanasettá nyilvánítását a párt pol itikájával el lentétesnek véli, s e gazdák továbbra is oszrtályellcnségek az ő szemében. Hibáztatja a tanács vezetőit, amiért a népfront-bizottság elnökét is meghívták a falu fontos ügyeit tárgyaló vb-ülésre. Nem jár a dolgozó parasztok .közé, idejét csupán otthon és a pártr'rodában tölti, s nem veszi észre, hogy közben az élet elmegy mellet­te. Rádli Sándor elvtársról, a területi alapszervezet titkáráról is rosszal­lóan mondja, hogy sorralátogatja a dolgozó parasztokat otthonaikban. Ez a »házalás« — Sárközi eivtársnő szerint — nem jóra vezet. És neki be­szélhet a járási titkár, ő nem akar szabadulni bábáitól, s nem képes »tiszta lapot« nyitni gondolkodáséiban, cselekedeteiben. Egyetlen pártmunkás tévedéseiről beszéltünk, de ez nem Sárközi elv­társnő személyes ügye, mert szektás sága több kommunista hibájának ere­dőjévé válhat, mivel nem a párt egy sorkatonájáról, hanem egy községi vezetőről — MDP-titikárról — van szó. Az ő elméleti és politikai zűrza­vara átragadhat a falu kommunnstáir a, akik nem igen kaptak eddig sem biztatást a hibák feltárásához párttit káruktól, s a bajok tovább gyűrűz­hetnek. mint vízbe dobott kavics körül a hullámok. Ez pedig azt a ve­szélyt hordja méhében, hogy Kapolyon a KV«határozat írott betű ma­rad, nem valósul meg a szocialista demokratizmus, az eleven, pezsgő, politikai élet. Ennek pedig, ha csak egy faluban is — de a párt tömeg­kapcsolata, a dolgozó nép pártba vetett bizalma vallja kárát. Minden határozat végrehajtásánál legfőbb teendő kiválogatni: ki'k azok az emberek, akiknek kezébe bizton le lehet tenni a határozat sorsát. Olyan elvtársak kellenek vezető beosztásiba, akik meg akarják és meg tudják érteni a határozat szellemét, s munkájukat e célkitűzések szolgá­latába tudják állítani. Arra a kcxmmu raista vezetőre hallgat a párttagság, arra hallgatnak dolgozóink, aki ha vétett is hibát munkájában, farkas- szemet mer nézni tévedéseivel, s szíve szerint igyekszik jóvátenni min­den tévedését. Eltökélt szándék, őszinte törekvés önhibáink felismerésé­re és kijavítására, képesség eredményeink növelésére, pártunk helyes pálinkájának torzítás nélküli megvalósítására — ezek fontos jellemződ a jó pártmunkásnak. Pártunk mindenkor arra nevelte tagjait, hogy mén­jeinek a nép közé, ismerjék meg, hogyan vélekednek politikáinkról a munkások, dolgozó parasztok, értelmi ségnek — azok, akik saját életükön érzik intézkedéseink jó vagy rossz hatását. Éljék a nép életét, s értsék, és érezzék meg mindazt, amit a nép érez s gondol, örömét és bánatát egyaránt. Pártmunkásaink forrjanak össze a néppel, bízzanak benne — ' bizalmat nyernek cserébe. Ismerjék meg pártunk elvi po’itiikáját. s a való élet legyen legfőbb tankönyvük. IV ehéz, megbecsülést érdemlő munkát végeznek falusi kormmunisfá- ink. A falu szebb, s egyre szépülő életében benne van áldozatos, fáradságot nem ismerő tevékenységük. Álljunk melléjük, segítsük őket okosi szóval, jó tanáccsal, hogy még előbbre juthasson vezetésükkel a falvak dolgos népe a jobblét útján. Türelmesen, szeretettel magyarázzuk meg nekik tennivalóikat, s világosítsuk fel őket, hogy tisztán lássanak, hogy megértsék a ma és a holnap rájuk váró feladatait. Ha pedig közü- , lük egyesek nem tudnak hátat fordítaná a múltnak — amelyet berekesztett a júliusi KV-ülés —, s nem tudják eldobni a tegnap rossz módszereit, buzdítsuk arra a falu kommunistáit, hogy maguk közül jobb vezetőt vá- ,, lasszanak. Olyan elvtársat, áldanék a vezetésével ingadozás és tétovázás nélkül, minden hibát mellőzve valósággá válik a júliusi párthatározat Kutas József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents