Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-08 / 186. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1956. augusztus 8. A» ostobaság hullámhosszán... Mint a News Chronicle című an­gol lap jelenti, a Szuezi-csatorna államosításával kapcsolatban nem mindennapi »megtorló-intézkedés« történt a brit fővárosban. Úgy kez­dődött, hogy Egyiptom londoni nagykövetségéhez ultimátum érke­zett. Ez követeli, hogy Nasszír azonnal vonja vissza az államosí­tást, különben... és ez a »külön­ben« a legérdekesebb az egészben. E szó mögött ugyanis szörnyű fe­nyegetés áll: amennyiben az egyip­tomi elnök mégsem vonná vissza az államosítást, — harsogja az ul­timátum szerzője :—, ő bizony fogja magát és elvágja az egyip­tomi nagykövetség rádióantenná­ját, amely — remegj Egyiptom! — az ő házának tetején van. A nagykövetség megtette az egyetlen dolgot, amit az ilyen ul­timátummal tenni lehet: széles mo­sollyal helyezte papírkosárba. Az »okmány« azonban mégis a bevál­tott fenyegetések közé kerül nem­csak a nagykövetség, hanem a tör­ténelem szemétkosarába is. Másnap reggel a nagykövetség antennájá­ból egy jó darab hiányzott. Af »Canberra« típusú brit bombázók­nak, a kifutott anyahajak­nak és az indulásra kész francia flottának eddig nem sikerült meg- másítaniok az egyiptomi lépést. Lehet, hogy egy fél antenna hatá­sosabb lesz? Érdekes lenne tudni erről az an­tennas ember ápolóinak vélemé­nyét. Vagy ha nincsenek ápolói, az istenért, miért nincsenek?... j játék a tűzzel a nyugatnémet sajtó a Német Szövetségi Köztársaság felfegyverzésének további terveiről i Bonn (TASZSZ). Mint sajtójelenté- (isek közlik, Heusinger nyugatnémet (I tábornok és Eckardt, a szövetségi |lsajtó- és tájékoztatásügyi hivatal ve- Jzetője nemrég az Egyesült Államok­éban a Német Szövetségi Köztársaság é további felfegyverzéséről tárgyalt. Sajtóközlemények szerint abból a I*jelentésből, amelyet Heusinger tá­bornok Adenauer kancellár elé ter­jesztett, kiderül, hogy az Egyesült Államok »kifejezet­ten óhajtja« egy nyolcszázezer főnyi nyugatnémet hadsereg megteremtését. Sajtójelentések szerint Heusinger tábornok amerikai tárgyalásai során azzal indokolta Nyugat-Németország fokozott felfegyverzésének szükséges­ségét, hogy a Német Szövetségi Köz­társaságot »váratlan atomtámadás« fenyegeti. Ezek a koholmányok éles tiltakozást keltettek a közvélemény­ben. A Westfaelische Rundschau hangsúlyozza, hogy Heusinger nyi­latkozata »veszélyes játék a tűzzel«. Heusinger tábornoknak azokkal az amerikai kijelentéseivel kapcsolat­ban, amelyek szerint »Nyugat-Né- i metországot fenyegeti a Német De- i1 mokratikus Köztársaság, Csehszlová- l'kia és Lengyelország«, a Westfaeli- l1 sehe Rundschau ezeket írja: \ »Ezek a megállapítások képtelen­ségek .. 10 millió tonna az amerikai acélveszteség Az Eqyesült Államok eqész területére kiterjedő naqyarányú acélsztrájk sike­res befejezése után a sztrájk részvevői hétfőn kezdtek visszatérni munkahe­lyükre — Jelenti a Reuter. De a válla­tok szakértői szerint három hétiq is Itart, amíq az üzemekben ismét biz­tosítani tudják a termelés sztrájk előtti szintjét — a termelőképesséq 90 száza­lékos kihasználását. A sztrájk következtében az acélter­melés kiesését minteqy 10 millió tonná­ra becsülik. Uj kőolajvezeték a Szovjetunióban Most fejezték be a Szovjetunió­ban a Szubchankulovo—Skapovo-i 94 kilométeres kőolajvezeték építé­sét. Az új csőhálózat Skapovoban csatlakozik ahhoz a kőolajvezeték­hez, amely az olajat az Isirnbajszkij-i petróieumfiinomítóba viszi. Az új vezeték a tervezett időnél félévvel előbb készült el. Sok új gépet kap a jugoszláv mezőgazdaság A Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács a múlt évtől kezdődően fo­kozott gondot fordít a mezőgazda- sági termelés fellendítésére. Ennek megfelelően nagy beruházásokat esz­közölnek a falun. Az 1954. évi 6 milliárd dinárral szemben 1955-ben már mintegy 13,6 milliárd dinári fordítottak a mezőgazdaság gépesíté­sére és 2,5 milliárdot műtrágya-ellá­tásra, Ez év június elején a mezőgazda­sági-erdészeti kamara elfogadta a mezőgazdaság gépesítésének 4 éves tervét, amely a többi között mintegy 20 ezer traktor juttatását irányozza elő a falunak. Ilyen, körülmények között termé­szetesen egyik igen fontos feladat' a hazai traktorgyártás gyorsütemű fejlesztése. A jugoszláv ipar a tervek szerint 1960-ban 6000 traktort és számos más mezőgazdasági gépet gyárt majd, (1955-ben 1100 traktort gyártottak Jugoszláviában.) Már napjainkban is jelentős lépé­sek történnek a mezőgazdasági gé­pesítés négyéves tervének végrehaj­tásáért. Az elmúlt hetekben 1000 icombájnt, továbbá sok arató- és cséplőgépet bocsátottak a mezőgaz­daság rendelkezésére. Ennek ered­ményeként az aratást és cséplést szá­mos faluban már teljesen a gépek végezték el. Az év hátralévő részében meg mintegy 3500—4000 új traktort kap a mezőgazdaság. Ezek közül ezrei Csehszlovákia szállít. 1100 »Fergu­son« traktort Angliában vásároltak. A hazai gyárakban az őszig még mintegy 900 »Zadruga« traktor ké­szül el. Nagyobb lánctalpas traktor­szállítmány érkezik Olaszországból is. A régi gépek karbantartásának biz­tosítása érdekében az állam még az idén 17 javítóműhelyt létesít, SOO millió dináros költséggel. A kurseváci »Október 14« gyár a közelmúltban megkezdte az: öntözö- csatoma-vájó gépiek gyártását, ame­lyekből az idén 60 darab elkészült Ezzel a 60 géppel évenként 3 millió köbméter földet tudnák megmozgat: ni. Ilymódon az ország különböző vidékein fokozott lehetőségek nyíl­nak az öntözéses termelés fejleszté­sére is. az emberben az a benyomás ala­kul ki, hogy az ilyen eszmék aty­jának nevezhető szövetségi kan­cellár mind jobban eltávolodik a reális politikai tényéktől és katonai spekulációkra fordítja figyelmét«. Lengyelország és Csehszlovákia — folytatja a lap — többízben javasol­ta a Német Szövetségi Köztársaság­nak a diplomáciai kapcsolatok köl­csönös megteremtését. Csehszlovákia még megnemtámadási egyezmény megkötését is indítványozta. A szö­vetségi kormány erre nem válaszolt. Amennyiben haladást akarunk el­érni Németország újraegyesítésének kérdésében — hangsúlyozza a lap —, akkor nem szabad katonai erővel kérkednünk, hanem a feszültség eny­hítésének céltudatos politikáját kell folytatnunk. Érdekességek mne n-o nnan DRÁMA AZ ATLANTI-OCEANON Két óceánjáró összeütközött „Egyiptom természetes jogával élt“ Nyilatkozatok az államosításról Az elmúlt 24 órában is több fele­lős államférfi tett nyilatkozatot a Szuezi-csatorna államosításával kap­csolatban. A libanoni köztársasági elnök: »Libanon tárgyilagosan ítéli meg a helyzetet és az a véleménye, hogy Egyiptom szuverén, független ország és mint ilyennek, szuverenitása te­rületének legkisebb részére is kiter­jed. Szerintünk Egyiptom élt termé­szetes jogával és ez ellen nem lehet kifogást emelni«. Az iraki kormány közleményt adott ki a szuezi viszály- lyal kapcsolatban. A közlemény le­szögezi, hogy Irak az államosítást »minden állam elismert jogának te­kinti. Irak tehát Egyiptom mellé áll Egyiptom szuverenitásának és füg­getlenségének biztosításában«. A jemeni trónörökös: »Jemen királya, kormánya és né­pe Egyiptomot támogatja és egyetért mindazokkal az intézkedésekkel, amelyeket Kairóban foganatosíta­nak«. A thaiföldi külügyminiszter egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy a Szuezi-csatorna ügye Egyip­tom belső problémája és ebbe már országoknak nem szabad beleavat­koznia. A külügyminiszter véleménye szerint Nasszer elnök pontosan azt tette, amit tennie kellett, mert Egyiptom hajlandó kártérítést fizet­ni az összes érdekelt feleknek és megengedi, hogy a hajók továbbra is használják a csatornát. Az Atlanti-óceánon az olasz »Andrea-Do­ria« személyszállító hajó összeütközött a svéd »Stockholm« luxusgőzössel július 27-én. A tengeri drá­ma lefolyása óráról- órára a következő volt: 23 óra. Sűrű köd bo­rította az óceánt Long Island és Uj-Fundland között. A hajók lassan haladtak. Szabályos időközökben felhang­zott a köd jelző sziré­nák gyászos hangja. A radargépek mellett a szolgálatban lévők megkétszerezték fi­gyelmüket. 23 óra 20. Minden hajó felfogja az olasz »Andrea-Doria« S.O.S üzenetét. A hajó út­iban New York felé összeütközött a svéd »Stockholm« luxusha­jóval, 23 óra 19 perc­kor. Két perc múlva a svéd gőzös is segélyt kért. 24 óra. Az amerikai »Cape-Arm« gyümölcs- szállító hajó megérke­zett az összeütközés színhelyére. Az USA kilenc partvédő hajója útban van. 1 óra. A francia »L’Ile-de-Fráncé« gőz­hajó üzeni a megsé­rült hajóknak: »Tel­jes gőzzel jövünk. Két mentőcsónakot készí­tünk elő.« — »Andrea-Doria« nal válaszol: mentőcsónakot ■ Az azon- ►Több ké­rünk. 1100 utasunk és 500 főnyi személyze­tünk van«. 1 óra 45. A francia hajó már csak 'kilenc mérfölünyire van a szerencsétlenség he­lyétől. A látóképesség nulla. Repülőgépek vagy helikopterek fel­bocsátása lehetetlen. 2 óra. Az »Andrea- Doria« rádió üzenete: »Hajónk oldalára dőlt.« Néhány perc múlva az »Ile-de-France« meg­érkezett és minden mentőcsónakját vízre bocsátotta. Megkezdő­dik az utasok mentése. 2 óra 20. Az olasz hajó maximális segít­séget kér. 2 óra 25. Az »And­rea-Doria« parancsot kap a hajó kiürítésé­re. 3 óra. Nyolc kis partvédő hajó és több kereskedelmi hajó részt vesz a mentési munkában. 4 óra. Az »Ile-de- France« jelenti Párizs­iba: »A mentési mun­kálatok befejezéséig helyiben maradunk. A magmentetteket New Yorkba visszük«. 4 óra 58. Az »Ile-de- France« rádiójelenté­se: »Minden utas meg­menekült. Teljes gőz­zel New York felé ha­ladunk. Estére érünk oda«. 6 óra 10. Az »And­rea-Doria« jelenti: »A parancsnoki híd mái víz alatt van». 7 óra 10. A »Stock­holm« azonnal segít­séget kér három sú­lyos sebesült számára. Az »Andrea-Doria« kapitánya és 11 tenge­része még a hajón vannak. A hajó már teljesen oldalára dőlt. Az olasz kereskede­lemügyi miniszter pa­rancsot ad a kapitány­nak és beosztottjainak a hajó elhagyására. 7 óra 30. A »Cape- Ann« rádiójelentése: »168 menekült van a fedélzeten. Két súlyos sebesült. Soknak van zuzódásja és idegkime- rülése. Csak két orvo­sunk van. Maximális sebességgel haladunk New York felé. 17 óra­kor Ambrose Light- ben leszünk. Minden men tőcsónakunkat használtuk. Tisztjeink és tengerészeink büsz­kék«. 10 óra 9. Az »And­rea-Doria« teljesen el­merült a 70 méter mély vízben. A sze­rencsétlenségnek mint­egy 25 halálos áldoza­ta van. Ezért áldozta életét 120 000 egyiptomi A francia Lesseps Ferdinand 1854-ben kezdte a Szuezi-csa­toma építését. Az épí­tési munkálatok so­rán 120 000 egyiptomi vesztette életét. 1838- ban Németország Ausztria—Magyaror­szág Spanyolország, Nagybritamnia, Orosz­osak névieg tartozott Egyiptom, területéhez. Az 1936. augusztus 26- án aláírt kairói szer­ződés elismerte ugyan Egyiptom függetlensé­gét, de az angol csa­patok megszállva tar­tották a csatornát Iz- mailiátóí Szuezig. 1955-ben az egyiptomi ország és Törökország nép eredményes küzdel­megkötötték a csator­na hajózási szerződést. Ettől kezdve a csa­tornát nemzetközi tár­saság kezelte, angol ■élllenőrzés alatt. 1898-iban az ango­lok megszállták Egyip­tomot és a csatorna meinek következtében a brit haderő megkezd­te a csatorna partvidé­kének kiürítését. Azon­ban az egyiptomi kor­mánnyal kötött londo­ni szerződés biztosí­totta az angolok szá­mára a csatorna kör­nyékének. újból való megszállását konflik­tus esetén. A Szuezi-csatorna a Vörös-tengert köti ösz- sze a Földközi-tenger­rel. Hossza 168 km, átlagos szélessége 100 m, mélysége 12 m. A csatorna felére csök­kenti a Capetowntól (Fokváros) Európába vezető tengeri utat. A csatornán keresz­tül elsősorban kőolaj- szállítás történik. 1955-ben a csatornán átmenő hajók 1 300 001 hordó kőolajat szállí­tottak Európába.! Gyújtogatót vett őrizetbe a rendőrség Plessek Pál, 34 éves, büntetett elő­életű somogyszili lakos régebben tag­ja volt a helybeli Kossuth Termelő- szövetkezetnek. A szövetkezetből 1953-ban kilépett. Ekkor több taggal összeveszett, mert jogtalan követelé­seit nem teljesítették. Plessek kilé­pése óta állandóan szidalmazta tsz-tagokat, becsmérelte munkáju­kat. Néhány nappal ezelőtt nagy- mennyiségű szeszesitalt fogyasztott majd a termelőszövetkezet szérűjén felgyújtott egy 400 mázsás szalma­kazlat. Utána a tsz-tagok ingóságai akarta felgyújtani, tévedésből azon ban Simon József egyéni gazda por táján okozott kárt. A rendőrség Ples , seket őrizetbe vette. Négyezer egyéniség A »Nagy Ivanovoi Manufaktúra« textiligyár igazgatói szobájában nem­rég ért véget a műszaki értekezlet. Jj szövetfestési módszereket vitat­tak meg. Az új soká nem tör egy­szerre utat .magának; az akadókos- kodókat meg kell győzni. Liigyija Zvjezgyina mérnök, a tex- ilgyár igazgatónője, már nem fiatal. Fáradtan ül íróasztala mellett. Azok­ra gondol, akik félnek a kockázattól. De hiszen másképp nem győzhet­nek! Ivanovo város központjában, egy kis folyó partján emelkednek a szö­vőüzem, a kikészítőüzem, s a többi üzem tágas épületei, amelyek mind a »Nagy Ivanovoi Manufakturá«-hoz tartoznak. Ez Ivanovo egyik legré­gibb vállalata. Több mint kétszáz esztendeje működik. Körülbelül négyezer ember dolgozik benne, s a gyár naponta hétmillió rubel értékű árut termel. Textilárui nemcsak a Szovjetunióban, de külföldön is na­gyon jóhírűek. Komoly felelősség nyugszik a gyár igazgatójának vállán. A terv, a mi­nőség, a gépek és berendezések, a nyersanyag. Fel sem sorolható, mi mindenből tevődik össze a korszerű termelés. Az igazgatónak pedig min­denre gondolnia kell. S a munkások, az alkalmazottak, a mérnökök mindennapi élete? Lakó­házak és1 óvodák, rendelők és étke­zők, klub és iskola a fiatal munkások számára ... Egyszerű a törvény: ha azt akarod, hogy jól menjen a mun­Ligyija Zvjezgyina textilgyári igazgatónő Irta: P. Podljascsuk közöttünk, ha mindegyiket ismerjük, megértjük... Ligyija Zvjezgyina nem szőhette tovább gondolatait, látogató érke­zett. Raisza Mosina áruellenőrző kereste fel ebben a szokatlan órában. A do­log nem tűrt halasztást: »Segítsen Ligyija Petrovna, hogy felvegyék a bölcsődébe az ikreket...« Boldog mosoly ragyogja be a mun­kásnő arcát, amikor párhónapos ik­reiről beszél. Boldogan mosolyog az igazgatónő is. Két asszony, két anya beszélget meghitten a gyermekekről. Nem könnyű a feladat: az ikreket elhelyezni a bölcsődében. Nyinocska, Mosina nagyobb kislánya szintén, a bölcsődében van, de több hely nincs. Pedig, 1954-ben építettek egy 110 gyermeket befogadó új bölcsődét. Ligyija Zvjezgyina megkéri a böl­csőde vezetőjét, szorítson helyet az ikreknek, hiszen Mosina jó munkás­nő és olyanok a körülményei, hogy senkire sem hagyhatja a gyermeke­ket. Alighogy a munkásnő kérését el­intézte, az ellátási osztály vezetője hoz be jelentéseket, számításokat. Ezután az építőkkel beszél Zvjez­gyina: »Mikorra késizül el a tizen- nyole-Iakásos ház? Letelik a határ­idő ...« Ismét cseng a telefon, az egyik üzemből kérik, feltétlenül jöjjön oda, egy másik textilgyárban húsz eszten­deig végzett mérnöki munkát. »Bátran intézkedni« — ehhez is­merni kell a termelést, az embere­ket, tudni kell mindenről ami új a technikában, a tudományban, az élet­ben. Az igazgatónő késő este előveszi könyvét a félvezetőkről. Nagyon-na- gyen érdekli ez az új tudományág. Végtelen távlatokat nyit a textilipar előtt is... Fejlődnek a Fiatalok! ka, gondolj az emberek életkorúimé- Csehszlovákiából érkeztek új gépek... nyeire. Igen, az emberek ... Négyezer jel­lem, egyéniség és sors. Csak akkor képezhet a négyezer különböző korú és szakképzettségű ember egy olyan egységes kollektívát, amely képes megoldani a nagy termelési feladato­kat, ha helyes kapcsolatot teremtünk Sok ezer különböző jellegű, de egyaránt fontos elintézésre váró ügy. Az igazgató munkájában semmi sem Mint ahogy a tanár büszkélkedik tanítványai sikerévek s az idős tudós saját dicsőségét látja fiatal munka­társainak eredményeiben. Ligyija Zvjezgyina is örömmel figyeli a miunkásnők fejlődését. Gondterhelt, gyakran szigorú arca felderül1, ami­kor arról, beszél, hogyan élnek, ho­gyan tökéletesítik tudásukat, hogyan haladnak előre a »Nagy Ivanovoi Manufaktúra« munkásnői. Itt is, mint általában a textilvál­lalatoknál, a munkások többsége nő. A vezető mérnökök és műszaki dol­gozók éppen, ellenkezőleg, főként férfiakból állnak. így volt ez mindig. S ez ellen az ősi »(hagyomány« ellen küzd Zvjezgyina igazgatónő. Ma már igen nagy vállalatokat nők vezetnek. S nem rosszabbul, mint a férfiak. Zvjezgyina mosolyogva mondja: sok fejlődőképes leány van nálunk. Tessék, ismerkedjenek meg velük... nék azt javasolta, hogy a láncfonalat új módszerrel fűzzék a vetélőbe. Zvjezgyina, a mérnökök és a gyár társadalmi szervezetei támogatták a szövőnő kezdeményezését. A javas­lat megvalósult, Szolodova pedig megérdemelt hírnevet szerzett. A gyárban száz meg száz Iraida Szolodovához hasonló leány és asz- szony dolgozik. Tanulnak a termelő munka félbehagyása nélkül, mérnö­kök, műszaki dolgozók lesznek. Nem könnyű ez az út, de ha végig járják, kitűnő szakemberekké válnak. Lidija Bulak mérnök, a szövőüzem művezetője, 25 esztendős. Édesapja -bányász volt, de őt már gyermekko­rától a textilszakma érdekelte. A középiskola elvégzése után elhagyta a szülői házat a távola uráli város­ban és Ivanovcba utazott. A főisko­láról egyenesen a gyárba került. ■— Még próbaidős voltam, amikor Ligyija Zvjezgyina magához hivatott — emlékezik vissza Lilija Bulak. »Vezesd a műszakot!« javasolta ne­kem. Először megijedtem. Soha nem vezettem embereket, féltem a fele­lősségtől.. Az igazgatónő azonban olyan kedvesen beszélt velem több­ször is erről, hogy végülis beleegyez­tem. Bulak mérnök sok esetre emléke­zik, amikor Zvjezgyina a nehéz per­cekben segítségére sietett. Zvjezgyina szeretettel beszél a fia­tal mómöknőrői: »Fejlődik a kis^ lány!« A »kislány« pedig már második éve vezeti a műszakot és tanítja a többieket. Este, amikor elhagytuk a gyárat, fényesen világítottak az üzemrészek ablakai, megfeszített munka folyt mindenütt. Az egész kollektíva, ai Vörösesszőke, kék munkásra has, jelentéktelen. Ligyija Zvjezgyina sa- törékeny kis asszony áll a szövőgép igazgatótól kezdve az egyszerű szó­ját tapasztalatából tudja, hogy leg- mellett, Iraida Szolodova, ismert vőmuinkásig azon fáradozik, hogy tel- fontosabb: időben és bátran intézked- Sztálin-díjas szövőnő. Az egyszerű jesítse a párt és a nép iránti kötedes- ni. Már hatodik éve vezeti a »Nagy parasztlány, miután megismerkedett ségét, több jóminőségű és szép szö- Ivanovoi Manufakturá«-t, s ezelőtt a szövőmesterséggel, a gyár vezetői- vetet gyártson.

Next

/
Thumbnails
Contents