Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-30 / 204. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1956. augusztus 30. D Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának nyilatkozata a Német Kommunista Párt betiltásáról Moszkva (TASZSZ). A Német Kommunista Párt betiltásával kap­csolatban a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága az alábbi nyilatkozatot adta ki: A Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága a Német Kommunista Párt betiltását népelle- mes lépésnek tekinti, amely lábbal tiporja a német nép elemi jogait és szabadságjogait, s célja a békeszerető erők elnyomása, az európai népek biztonságát fenyegető agresszív né­met militarizmus fokozása — -hang­zik a nyilatkozat. A Német Kommunista Párt betil­tása határozott elítélésre talált az egész világ közvéleményében, mert ez olyan lépés, amely a. nemzetközi feszültség fokozódására vezet. Ez a lépés arra kötelez bennünket, hogy a világ közvéleménye előtt ki­jelentsük : a nyugat-németországi hatóságok eljárása ugyanabha az irányiba vezet, amelyből a németor­szági fasiszta rendszer 'bevezetésével kapcsolatos események kibontakoz­tak. Nyiuigat-Nómetország kormánykö­rei most ugyanarra az útra léptek, amelyen a német nácizmus haladt. A nyugatnémet militaristák azzal, hogy elsősorban a Német Kommu­nista Pártra mértek csapást és az Összes többi demokratikus szervezet létét veszélyeztetik, rá akarják kényszeríteni a német népet, hogy engedelmes eszköz legyen az új há­ború megszervezőinek 'kezében. Tudják meg azonban a Hitler nyomdokain haladó német mili­taristák és revansvágyók, hogy a történelem nem ismétlődik meg. Ma teljesen más a törté­nelmi helyzet. A népek sokat ta­nultak a második világháború keserű tapasztalataiból. Óriási, íegyőzhetetien erővé vált a szo­cialista világrendszer, amely a Szovjetuniót, a nagy Kínai Népköztársaságot és a többi szocia­lizmust építő országot egyesíti. A szocializmus épül Németországnak is abban- a részében, ahol megszilárdult és sikeresen fejlődik a Németország történelmében első munkás-paraszt -állam: a Német Demokratikus Köz­társaság. Az SZiK-P Központi Bizottsága fel­hívja a figyelmet arra, hogy a nyu­gatnémet hatóságok terrorista intéz­kedései durván lábba! tiporják a Hitler-ellenes koalícióban résztvett hatalmaik egyöntetű határozatait, amelyek leszögezték, hogy Németor­szág demokratizálása Németország háború utáni felépítésének legfonto­sabb feltétele. A kommunista párt betiltásával a nyugatnémet -kormány ismét be­bizonyította, hogy ellenzi Németor­szág újraegyesítését a két német ál­lam közeledése és tárgyalásai útján. A Német Kommunista Párt betil­tása meggyőzően bizonyítja, hogy a nyugatnémet -kormánykörök Német­ország egységét nem -békés úton, ha­nem erőszakosan, új (háború útján akarják helyreáEítani. A nyugatnémet hatóságok önké­nye és törvénytelen lépése azt bizonyítja, hogy a háború és a revansvágy erőinek célkitűzései ellenkeznek a békés közvéle­ménnyel, amely határozottan a béke és a nem­zetközi feszültség további enyhítésé­nek politikáját követeli. Kétségtelen, hogy a kommunista párt betiltása csupán az első lépü*r az önkény útján azokkal a más pár­tokkal és szervezetekkel szemben, amelyek valamilyen óikból kifolyó­lag nincsenek ínyére Nyugat-Német- ország jelenlegi kormányzóinak. Ezért hibát követnek el azok, akik hallgatva túlteszik magukat a nyu­gatnémet kormánynak a -Német Kommunista Párt ellem irányuló antidemokratikus eljárásán. Nem szabad megfeledkezni Németország közelmúlt történelmének súlyos ta­nulságairól. Ma betiltották a Német Kommunista Pártot, holnap ugyanez történhet más pártokkal és szerveze­tekkel -i:s. Erre mutat a Német Szö­vetségi Köztársaságban működő reakciós és militarista -körök csele­kedeteinek logikája. A nyugat-németországi reakció demokráciaellenes hadjárata azt tanúsítja, hogy Németország fö­lött újra feltűnt a fasizmus bal­jós árnyéka. Ezért mindenkinek, akinek drága a béke, a demokrácia és a nemzetközi együttműködés ügye, aki nem kíván­ja a német fasizmus újjáéledését, -határozottan fel kell lépnie az ellen a támadás ellen, amelyet a német reakció intézett a német népnek a -békéért és a demokratikus szabad­ságjogaiért harcoló élenjáró képvi­selői eben. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága kijelenti, szi­lárd meggyőződése, hogy a német nép nem lép arra az útra, amelyre a reakció és a háború erői próbálják taszítani. Reméljük — folytatja a nyilatkozat —, hogy a német mun­kásosztályban lesz olyan erő, hogy nem engedi megismétlődni a múlt végzetes hibáit. A német munkás­osztály -maga köré tudja tömöríteni a német nép becsületes, haladó erőit annak érdekében, hogy meg­akadályozza, hogy Nyugat-Németor- szág a fasizmus és a háborús kalan­dok útjára sodródjék. Az SZKP Központi Bizottságának meggyőződése, hogy a német kom­munisták, népük valódi érdekeit vé­delmezve, a német nép valóban de­mokratikus rétegeivel egyetemben továbbra is önfeláldozóan fognak harcolni Németország fejlődésének békés, demokratikus útjáért. Ebben a harcban mindig a szovjet nép és a világ haladó erőinek forró együttér­zésére és támogatására találnak. Érdekességek inne n-o nnan Amit érdemes tudni a búzáról Az Egyesült Államok Kommunista Pártja Országos Bizottságának határozata az NKP betiltásával összefüggésben New York (TASZSZ). Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának Or­szágos Bizottsága közzétette határo­zatát, amely elítéli a nyugatnémet szövetségi alkotmánybíróságnak az NKP-t betiltó döntését. A határozat a többi között kijelenti: Elítéljük azokat az amerikai kö­röket, amelyek elősegítették ezt az ítéletet. Az ítélet elősegítése megfe­lel a maccarthyzmus szellemének és nem tükrözi az amerikai demokra­tikus körök felfogását. A legforróbb üdvözletünket küld­jük Nyugat-Németország kommunis­táinak és egyéb haladó erőinek, s biztosítjuk őket, hogy a demokra­tikus közvélemény felemeli szavát a szégyenteljes döntés ellen. A német néppel együtt tudjuk, hogy 1956 nem 1933 ... Meggyőződé­sünk, hogy Németország munkás és demokratikus erői a nemzetközi köz­vélemény támogatásával kivívják ennek a szörnyű döntésnek hatályta­lanítását és az alapvető politikai sza­badságjogok helyreállítását Nyugat- Németországban. A földkerekség ma megművelt földterüle­téinek egyhetedén búza terem. Egyetlen nö­vényt sem termelmek akkora területen, mint búzát. A rizs és a ku­korica együttes vetés- területe sem éri el a búzáét. * * * E fontos kenyérga­bonának, csaknem 15 ezer változatát isme­rik. Ezek közül vala­melyik — de általában több is — minden or­szágban megterem, a sarkkörtől az egyenlí­tőig, a tenger szintjé­től a 3300 méter ma­gasságig. * * * Az első, mai érte­lemben kenyérnek ne­vezhető, megkelt tész­tát akkor sütötte egy egyiptomi pék, ami­kor Oheops fáraó be­balzsamozott holttestét elhelyezték a piramis­ban. Ennek ötezer óve. A tudósok szerint azonban a búza ekkor már széles köriben is­mert népélelmezési oikk volt: tízezer éve ismerték és fogyasz­tották. * * * Az év minden nap­ján aratnak valahol a '“Földön búzát. * * * Amikor őseink a va­dászatnál áttértek a földművelésre, ahhoz, hogy egy vadászatból ólő ember a létfenn­tartásához szükséges éleimet előteremtse, 20 négyzetkilométernyi te­rületre volt szükség. Ilyenformán az egész földkeregség mindösz- sze 30 millió ember­nek biztosíthatott meg­élhetést. Ugyanez a 20 négyzetkilométer me­zőgazdaságilag művel­ve — hatezer embert táplálhat. * * * Az európai búza ős­formája időszámítá­sunk előtt 3000 évvel honosodott meg a mai Dél-Németország és Svájc területén. Az Alpokban még ma is találni ebből a vad for­mából. A világ leghosszabb alagútj ának építését vették tervbe Japán­ban. Az alagút 37 kilo­méter : hosszúságban húzódik a tenger alatt és Honshu szigetét kö­ti össze Hokkaido szi­getével, tíz év múlva készül el; Japán halászok nagyértékű igazgyöngyöt találtak A »Kijo Marni« ne­vű japán hajó le­génysége az Ausztrá­liától északra lévő Arafura,-tengeriből ki­halászott gyöngykagy- lóban felbecsülhetet­len értékű igazgyön­gyöt talált. Mint mondják, a kb. 3 cen­timéter átmérőjű, 16 karátos gyöngy a világ harmadik legnagyobb igazgyöngye. Membrán nélküli hangszórót készítettek Franciaor­szágban, Az Inophon elnevezésű ú j típusú hangszórók a környező légteret magas frek­venciával szigetelt lég­párna segítségével hoz­zák rezgésbe. 42 kilós harcsát fogott Karánsebesi Miklós szekszárdi sporthongász. Ez már a második ritka zsák­mánya a faddi holt dunaágban. Az első egy 27 kilós harcsa volt az idén. Nyugatnémet zuhataigi gőzös végzi a hajók átvonta- tását az Al-Duna zu­hatagos szakaszán. A gőzöst egyéves bérleti szerződéssel cseréltük négy uszályért. Helikopter járat Moszkvában Moszkvában nemso­kára forgalomba ke­rülnek az új helikop­terek, amelyek a Vnu- kovszki és a Nanyeszki tér között közleked­nek. Az utasszállító helikopterek mellett postahelifccpterek iä közlekednek, amelyek a postaépület tetejé­ről szállhatnak fel vagy ereszkednek le. Uvegrostból készítettek oszlopokat az Egyesült Államok­ban alacsony- és nagy- feszültségű légvezeté­kekhez. Az oszlopok súlya egyötöde a fából készültekének, szilárd­ságuk pedig a legjobb acélfaj tálából készült oszlopokéval vetekszik. Amellett rugalmasak, korrózió- és rothadás- mentesek. Megjelent a Pártélet legújabb száma A Pártélet augusztusi száma első he­lyen közli Wbrpán István: Gondolatok a pártegységrő! c. cikkét, mely részlete­sen foglalkozik a pártegység fontos kérdésével. A cikk ismerete segítséget ad minden pártmunkásnak. Bálint József: A helyi tanácsok gaz­dasági önállóságának növeléséről c. írá­sában foglalkozik a tanácsok tervezési rendszerével, az önálló tervezéssel és a gazdasági önállóság egyéb kérdései­vel. Ij A folyóirat közli Molnár Géza: A tö­megek sűrűjében c. cikkét, mely meg­mutatja, milyennek kell lenni a kom­munista vezetőnek, hogyan kell együtt élni a tömegekkel, foglalkozni problé­máival. A pártélet napi kérdései rovatban számos hasznos cikk nyújt segítséget minden funkcionáriusnak, propagan­distának. Spanyolország Kommunista Pártjának álláspontja a spanyol nép harcának je­lenlegi szakaszában címen közli En­rique Lister SKP KB Politikai Irodájá­nak tagja Írását. Komját Irén: A szocializmusba való átmenet népi demokratikus és parla­menti útjáról írt cikket a folyóiratban A folyóirat a felsoroltakon kívül még számos cikket, könyvismertetést közöl. A h é h könyvei M. Császár Edit: Egy színészházas­pár élete (Művelt Nép Kiadó). Szer­dahelyi Kálmán és Prielle Kornélia életén keresztül a magyar színház­történet közel nyolc évtizede elevene­dik meg a könyv lapjain. Ez a nyolc évtized a magyar színházi világ talán legérdekesebb, legmozgalmasabb fe­jezeteit öleli fel — gazdag és színes egyéniségeket, naigy tehetségeket ad­va a színpadnak. Ebből a sokszínű ragyogásból emelkedik ki egy érde­kes művészlházaspár: Szerdahelyi Kálmán és Prielle Kornélia regényes élete. Küzdelmekben, mély, őszinte érzésekben gazdag élet volt az övék, melynek fényét j »néhányszor elhomályosították csalódások, téve­dések is. Lángoló szerelmesei voltak a színpadnak és egész szívvel, fárad­hatatlan lelkesedéssel szolgálták életük végéiig. ^küldetésben... 2 * Űtijegyzetek a Somogy megyei Népi Együttes dunántúli körútjáról az Opera Rigoletto előadására nem Somogyi szívvel, volt annyi elővétel, hogy érdemes lett volna az Operának lejönni. Ott unják már a sok operát, Kaposvárott meg mikor is volt? Belátom, in­diszkrét kérdést tettem fel. Vissza­Félve jöttünk Győrbe Az előzetes tárgyalások során olyan megdöbbentő részvétlenséget tapasz­taltunk, hogy mindenre el voltunk készülve, csak arra nem, ami bekö­vetkezett. Fogadtak bennünket, re­mek szállást kaptunk, olyan kosztot, hogy a táncosok sem tudták az ada­gokat megenni(l). Megerősítésre szo­ruló hírek szerint még csellistánk is jól lakott — egyszer! A Győri Rádió interjúvolta Kocsis Károly politikai vezetőnket, és az egész hangversenyt közvetítette. Táblás ház tapsolta vé­gig hangversenyünket. Gadányi Györgyhöz a szünetben egymás után ,öt ember ment azonos szöveggel: Ké­rem, én is kaposvári vagyok! Gratu­lálunk! Fodor Kálmán, a Liszt Fe­renc Zeneakadémia igazgatója min­den népdal-összeállításunkat elkérte. A Wilhelm Pieck Gyár együttese Bárdos: Somogyi kalászok kottáját vitte el. És ami talán a legkedvesebb volt: az összekötő szövegben szere­pe! a híres 44-es »rosseb-bakák« ez- rede. A szünetben egy hatvan év fölötti bácsi azzal szorította meg könnyezve a kezemet: »Édes fiam, nagyon köszönöm nektek, hogy az én régi ezredemet megemlítettétek, hogy nem felejtettétek el. Ott szol­gáltam 1017. július 7-ig«. A Vagon­gyár énekkarának legöregebb dalo­sa volt ez az őszhajú munkás, a sze­mében csillogó két gyémánt-tisztasá- .gú könny pedig az együttes ércnél maradandóbb elismerése. Igaz vi­szont, hogy kőrútunk legjobb telje­sítményét az együttes Győrben nyúj­totta. Ahogy Gadányi Gyuri mond­ta, mikor ütemes vastapssal jutal­mazták az »Akik mindig elkésnek« Kcdálv-mű hibátlan bemutatását: »Életemben még nem voltam ilyen bcldog««. Ez pedig nagy szó! Mert újdonsült apa! Csak Tóki Jóska prí­másunk fizetett rá az illegális külön- szoba szerzésére. Éjszaka megjöttek a cseh vendégek, így Jóska bá­tyánknak a megállapodás értelmé­ben át kellett adnia a helyét. Ezüst­tel keretezett diplomata-arcán mé­lyebbek lettek a ráncok, homlokán a hazátlanság gondja búsongott, mikor halk léptekkel végig sétált a ter­men —• ágyat keresve hajlongástól törődött testének (alig akarták le­engedni a színpadról a zenekart). Üres ágyat nem kapott, csak egy síri megjegyzést: »így jár az, aki el­szakad a tömegektől!« E kriptából szökött hang és halk kuncogás kí­sérte ki őt önkritikával terhelt haj­nali sétájára..: Láttuk a győri táncegyüttesek »Három a tánc« című szabadtéri elő­adását. Van mit tőlük tanulni — egyenletesebb a produkciójuk — és van mit irigyelni: a pazar ruhákat, melyek mind az övüké! Én személy szerint irigylem a győri Vörös Csil­lag Szállót az igazgatójáért, akinek volt szíve — pénze a kaposvári Bé­kének is van! — az étterem falait olyan festők freskóival díszíttetni, mint Mattioni Eszter és Molnár C. Pál. Markó elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke sze­mélyesen köszönte meg az együttes szereplését. Mi pedig itt köszönjük meg Markó elvtársnak a szíves ven­déglátást. Sopron, a civitas fidelissima — a leghűségesebb város — már Győrbe küldte előőrseit, így szinte természetes volt, hogy a város hatá­rában a soproni népművelési és ide­genforgalmi szervek vártak bennün­ket »nehogy eltévedjünk« alapon, ha­vasi ciklámencsokorral. Nem téved­tünk el sem a Lőverekben, sem a fertőrákosi elhagyott kőbányában. Ez a kőbánya egyszerűen lenyűgöző! Mintha hirtelen Egyiptomba csöp­penne az ember, vagy az asszír—ba­biloni világba, Ur városába! A leg­csodálatosabb Aida-díszlet, amit va­laha láttam, mészkőből faragva. A bécsi Stephanskirche tornyának, az Opernring büszke palotáinak köveit innen bányászták ki pár száz év alatt. És most itt áll monumentali­tásában hirdetve az emberi munka nagyságát, és önként innál ja kézen­fekvő adottságait: egy mesébe illő szabadtéri színpad lehetőségét a mű­emlékekben leggazdagabb magyar város tőszomszédságában — Nyugat kapujában. Ebben az elhagyott kő­bányában nem mészkő és , homok, hanem kemény valuta fekszik. Ahogy nem lehet Sopronról sorok­ban írni, úgy nem lehet egy nap alatt megnézni sem. Ezért voltunk olyan hálásak a város idegenforgal­mi szerveinek, hogy az .együttes tisz­teletére kétórás színesfilmvetítéssel és egy felejthetetlenül szellemes úti­kalauzzal (Friedrich István) kedves­kedett, hogy a város minden szépsé­gét megismerhessük. Azt hiszem, nem túlzók, ha megállapítom, hogy kollektíván beleszerettünk ebbe a patinás városba. Van ebben a hir­telen szerelemben némi anyagi érde­keltség is, miután háromnegyed ház elővételben elment, és este kitették a táblát, akkor, amikor előtte napra vonom. Győri formában koncerteztünk. Gulyás György, a Debreceni Zene­konzervatórium igazgatója — a hí­res kórus-dirigens — már a szünet­ben berobogott a színfalak közé gra­tulálni, de ennél sokkal értékesebb a meghívás, mellyel az együttest deb­receni vendégszereplésre kötötte le. — Két héttel előttünk a 200 tagú Vasas Művészegyüttes szerepelt — fél házzal, ráfizetéssel. Minket azzal búcsúztattak: »Gyertek, amikor akar­tok, de ne egy előadásra!« És mi szívesen megyünk, mert érezzük, hogy megszerettek bennünket, a ka- posmenti nótákat, a somogyi csárdá­sokat, a vízvári leánytáncot. Szombathely volt turnénk utolsó állomása. Egy rövid napot töltöttünk ott, mely­ből fél napot az amphiteatrumszerű szabadtéri színpadon próbáltunk, de az Esőisten, akivel egész úton jóban voltunk, itt cserben hagyott, és az utolsó pillanatban a múzeum kultúr­termébe kellett áttenni a koncert színhelyét. A Vas megye »Szép táju Somogy kincse« című cikkét Népla­punk leközölte. így talán csak egy epizódot a koncert utáni hangulat­ból. A megyei tanács elnöke, J. Kiss Ernő kötődve kérdezte Nánási elv­társnőtől, aki eljött utánunk Szom­bathelyre: »Elnökasszony, mennyit kértek ezért az együttesért? Megve­szem Vas megyének«. A felelet mi lehetett? »Nem eladó!« Mindenütt megkérdezték Kanyar Józseftől: »Áruld el, hogy csináltátok?« Hét év hamis hangjaitól megkopaszodott karnagyunk csak titokzatosan mo­solygott, de nem válaszolt. Hát én most elárulom a titkot. Hogy csinál­tuk? olthatatlan lelkesedéssel, melyen nem fogott sem a részvétlenség, sem az érthetetlenség. Mi hét év fáradságos munkájának eredményeinek, csaló­dásainak birtokában bátran állítjuk: nem vész el az a gondolat, mely igaz ügyért harcol! És lehet-e igazabb gondolat, mint a kultúra ápolása, le­het-e igazabb ügy, mint népünk érté­keinek felkutatása, megőrzése és terjesztése? És pontosan ez a Somogy megyei Népi Együttes feladata, leg­szentebb kötelessége. A mi kőrútunk nagy tanulsága ab­ban van, hogy szinte kitapintható módon megéreztük azt a vákuumot — légüres teret —, melyet a né- piesch, a fokosch, gulasch-magyarok maguk után hagytak és ebbe a vá­kuumba mi a nép igazi lelkét le­heltük bele. A magyarság muzsiká­ban, dalban és táncban élő erejét, életének egyetlen lehetséges ritmu­sát, törhetetlen akaratának feszítő erejét, mely most kitört és teret kér. Mi küldetésben jártunk. Somogy- ország kulturális követeiként a Du­nántúl nagyvárosaiba elvittük bé­kés életünk kenyerét: a dalt és új szépülő életünk sóját, a táncot. Ta­lán joggal remélhetjük, hogy han­gunk nem pusztába kiáltó szó, és an­nak a megyének, melynek hírt és megbecsülést szereztünk, módjában lesz az együttes hét szűk esztendeje után a megértés oly sokszor dönge­tett kapuit kitárni, megteremtve az együttes komoly anyagi alapjait. A jól végzett kulturális feladat tu­datával és azzal a meggyőződéssel tértünk haza szeretett városunkba, hogy Somogyország kultúráját méltó módon képviseltük, és hogy erről városunk lakói is meggyőződhesse­nek, kőrútunk műsorát szeptember közepén Dunántúl legszebb színházá­ban, a Csiky Gergely Színházban be­mutatjuk. — Vége — Dr. Pataki Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents