Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-26 / 201. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. augusztus 26. Algéria — a gyarmati imperialista háború színtere A francia gyarmatosítok, 1830-ban kezdték meg Algéria meghódítását, de a déli, sivatagi rész megszállása csak 1902-ben fejeződött be. Azóta tart az algériai nép meg-megújuló szabadságmozgalma a leigázásokkal szem­ben, melyet a francia imperialisták a külföldiekből toborzott hírhedt idegenlégióval igyekeztek fékezni. Most hónapok óla hadszíntér Algéria: az algériai hazafiak partizánharcokban és nyílt csatákban küzdenek szabadságukért a gyarmati elnyomást állandósítani akaró francia kato­nai egységek ellen. A kegyetlenkedések és megtorlások sem félemlítik meg őket. Algéria két részből áll: egy 210 000 négyzetkilométer kiterjedésű észa­ki területből és egy 1 980 000 négyzetkilométer nagyságú déli területből. A hatalmas déli terület csaknem teljes egészében sivatag; gazdasági és politikai fontossággal Franciaország számára főként az északi terület bír. A kisebb északi területen 8,1 millió ember él, ebből kb. egymillió európai. Ä déli hatalmas területen élő 650 000 ember leözül csak 9000 az európaiak száma. Az európai népessé gnek 90 százaléka francia. Három nagyváros van Algériában: Alger, Órán és Constantine. A lakosság Alger- ban 70 százalékban, Oránban 80 százalékban és Constantine-ban 50 szá­zalékban európai. Észak-Algéria területe a tengerpart közelében rendkívül termékeny, azonban az ország többi részén a talaj mezőgazdasági szempontból cse­kély értékű. Algéria 6 millió hektárnyi szántóföldje és 650 000 hektárnyi szőlője csaknem kizárólag európaiak birtoka. A közismerten magas franciaországi borfogyasztás számára Algériá­ból igen nagy mennyiségben importálnak bort. De jelentékeny Algéria búza-, árpa-, zab- és fatermelése is. A bányakincsek közül Algéria gazdag vasércben, ólomércben, hor- ganyércben, piritben és foszfátokban. Algéria külkereskedelmének mintegy 95 százalékát Franciaországgal bonyolítja le. Behozatalában főleg textiláruk, gépek, gépkocsik, cukor, petróleum és szén, kivitelében bor, gabonafélék, olívaolaj, foszfátok és juhok szerepelnek. Algériában is szákadozóban van már a gyarmati kizsákmányolás lánca. __________________________RÜH GYÖRGY A kairói rádió hírmagyarázója a londoni értekezletről Az egyiptomi hadsereg vezetőinek tanácskozása Kairó (MTI). Az egyiptomi ^nemze­ti felszabadító« hadsereg vezetői csütörtökön este Kairóban Kannal Eddám Husszein őrnagy hadseragfő- parancsnok ein ökleiével tanácskozást folytattak «-a népi ellenállás meg­szervezéséiről agresszió esetén az Egyiptomi Köztársaság egész terüle­tén-« —• jelenti a kairói rádió. Egyiptomban katonai szolgálatra hívták be a tartalékos tiszteket Kairó (MTI). Az egyiptomi sajtó csütörtökön közölte az egyiptomi erők főhadiszállásának közleményét, amelyben katonai szolgálatra hívták be az összes tartalékos tisztet — je­lenti az AB’P. TŰZ A RIVIÉRÁN Grasse (MTI). A Riviérán lévő és parfümgyártásáról híres Grasse vá­roskát pénteken majdnem elpusztí­totta a tűzvész — jelenti az Asso­ciated Press. A Riviérától északra lévő erdőségekből a meleg időjárás következtében számos erdőtűzről ér­kezett jelentés. Az egyik erdőtűz át­terjedt a 13 000 lakosú Grasse-ra. A várost csak a szél váratlan megfor­dulása mentette meg a teljes pusz­tulástól. így is ötven család vált haj­léktalanná. A tűz leküzdésére 1500 csendőr, tűzoltó és önkéntes indult. Három csendőr életét vesztette a lángok kö­zött és sokan megsebesültek. Párizs (MTI). A kairói rádió hír- magyarázója csütörtökön este kom­mentárt fűzött a londoni értekezlet záróüléséhez. »Még néhány héttel ezelőtt meg­lepte a közvéleményt — hangzik a kommentárban — az amerikai kor­mány szembehelyezkedése az erő­szak alkalmazásával. Az emberek többsége ebből a magatartásból ar­ra következtetett, hogy az Egyesült Államok a Közép-Keleten igyekszik leszerelni az angol és a francia szö­vetségeseket. Viszont Dulles londoni magatartása megerősítette az egyip­tomi nép túlnyomó többségének gya­nakvását. Az amerikai külügyminisz­ter épp oly harciasnak mutatkozott, mint a francia és angol kollégája. Ö volt ennek az Egyesült Államok véd­nöksége alatt álló értekezletnek a karmestere«. A kairói rádió hírmagyarázója vé­gül hozzáfűzte: a jelek szerint Dul­les még nem ébredt annak tudatára, hegy a világ népeinek többsége, be­leértve azokat is, amelyeket az Egyesült Államok ellenőrzése alatt tart, ellenzi az erőszak alkalmazását Fgyiptommal szemben, és síkraszáll azért az elvért, amely a nemzetközi ellentétek békés módszerekkel való rendezését célozza. „Megrostálják“ a külföldi segély címén Egyiptomba irányított amerikai szállítmányokat Washington (MTI). A nemzetközi együttműködési .hivatal (ICA) úgy határozott, hogy ezentúl megrostálja a külföldi segély címén Egyiptomba irányított jelentős amerikai szállít­mányokat — jelenti az AFP. Érdekességek i n n e n-o n n a n Ismeretlen város a dzsungelben A hátsó-indiai Kam­bodzsa fővárosától, Pnom-Penhtől 200 mérföidinyine észak­nyugatra van Angkor romváros. Két francia misszionárius fedezte fel a XVI. században az »ismeretlen várost a dzsungelben«. Vajon Nagy Sándor építette vagy a rómaiak? Er­re a kérdésre senki sem tud feleletet ad­ni. Két évszázaddal később egy kutató is írt ennek a városnak építészeti csodáiról, de az ő jelentése is feledésbe ment. Csak amikor Mouhot francia természetbúvár 1'861-ben ismét felfe­dezte Angkor titokza­tos romjait, kezdett a tudomány vele foglal­kozni. Bár az egész várost a trópusi nö­vényzet benőtte, épü­letei ma is építőinek magas kultúrájáról ad­nak számot. A »Szür­ke templom« hatal­mas tornyai emelked­nek a hosszú oszlopos galériák fölé, amelyen csodaszép szobrok mu­tatják »Nagá«-t, a hétfejű szent kígyót, amelyet óriások visz­nek a Prah Khan fo­lyó hídjain keresztül. Kambodzsa a VI. és XIII. századok közt élte virágkorát. Civi­lizációja, vallása és kultúrája az Indiai műveltség hatósugáré­iban állt, de a szom­szédos kínai kultúra is éreztette hatását. A XV. században való­színűleg háborús cse­lekmények kónyszerí- tették a kambodzsaia­kat arra, hogy Aing- kort elhagyják és az új főváros Pnom-Penh legyen. R. Gy. Örarúgós borotva Egy svájci gyár a villamoshálózattól tá­vol tartózkodó férfiak számára olyan borot­vakészüléket gyártott, amelynek testébe kis viíllamosmotor helyett rugósi szerkezetet épí­tették be. A rugó hoz­za működésibe a leve­hető fejben lévő kör­kést. A borotvafejfoen két kés van: a külső, amely mozdulatlan és tulajdonképpen nem más, mint egy nyílá­sokkal ellátott vékony acéllap, s belülről hozzá illeszkedik a há­romfogú forgó kés. Az egész mechaniz­mus műanyagtokban van. A tok egyik ol­dalán található a bo­rotvafej a késekkel, a másik oldalon pedig a rúgó felhúzására szol­gáló kulcs. A tokból két gomb áll iki, a vö­rös gomb megnyomá­sa után elindul a kés, s ha meg akarják ál­lítani, úgy a fekete gombot kell meg­nyomni. Egy teljes felhúzással három percen, át lehet biz­tosítani a kés forgá­sát. Alagút — előregyártott betonelemekből Drezda mellett, a hainsbergi állomáson egy 240 méter hosszú alagutat építenek az állomás 22 sínpárja alatt a gyalogjárók számára. Ennek az alagútnak az az érde­kessége, hogy az elő­regyártott betonele­mekből épül. Mint­hogy az új építési módszernél az eddig szükséges betonozási munkálatok elesnek, az építkezés több mint három hónappal meg­gyorsul. A három ton­nánál is nehezebb, 3,5 méter széles és közel 3 méter magas beton­elemeiket az építkezési helyen gyártják és te­herkocsikkal az alag­út megfelelő helyére szállítják. Ott kötél- felvonóval felállítják és csavarokkal egy­máshoz erősítik az ele­meket. Az alagúthoz körülbelül 300 ilyen előregyártott elemre lesz szükség. Gumi utak Mint köztudomású, útburkolatnak rend­szerint betont, aszfal­tot, követ, vagy homo­kot használnak. Nem­régiben érdekes köz­lemény jelent meg arról, hogy az Egye­sült Államokban 50 és Angliában 60 utat gumival 'burkoltak. A •gumi gyakorlati alkal­mazására az eredmé­nyes laboratóriumi vizsgálatok után ke­rült sor, amelyek azt mutatták, hogy a nyersgumi és a bitu­men keveréke jól bír­ja a hőmérséklet in­gadozásokat. nem re­pedezik és a közönsé­ges aszfaltnál kevésbé koptatja az autóabron- csoikat. Kilencmillió írástudatlan van Mexikóban Jósé Angel Ceniceros közoktatásügyi minisz­ter közölte, hogy Mexikó harmincmillió lakosa közül 9 millió írástudatlan és 3 mil­lió gyermek nem jár iskolába, mert nincs megfelelő tanintézet — jelenti az AP. Történelem előtti időkből származó barlangi festmények a Szahara északi részén A Szahara északi részén, Hogartól észak­keletre eddig fel nem tárt barlangokban nagyjelentőségű, tör­ténelem előtti időkből származó leleteket, barlangi festményeket találtak. A festmények szórna nem kevesebb, mint tízezer. A világ leggazdagabb történe­lem előtti művészeti központja tárult fel így a tudomány szá­mára. Körülbelül ti­zenkét különböző :kor más lés más stílusát tükrözik a festmé­nyek. Ezek és a bar­langokban talált más leletek is azt bizonyít­ják, hogy a történelem előtti időkben az afri­kai néger, az etiópáai, és a földközitengeri kultúra találkozóhelye volt itt, a Szahara északi részén. A Dráván túl is a szövetkezeté a jövő Aiki manapság megfordul Barcson és különösen a Vörös Csillag Tsz- ben, gyakran fültanúja lehet olyan- féle; beszélgetésnek, amikor a bar­csiak odaátról, a jugoszláv falvakról, a Dráván túli parasztok életéről be­szélgetnek. Élményszerű epizódok, tapasztalatok vagy éppen levelek ke­rülnek elő — hiszen sokuknak roko­naik, ismerőseik élnek a határon túl, tőlük kapnak leveleket, vagy baráti látogatásra átmennek oda és vissza­térve újságolják a látottakat. Ezeket a tapasztalatokat ismerteti Horváth László, a Szabad Nép munkatársa. * * » Király Józsefné néhány nappal ez­előtt érkezett vissza rokoni látoga­tásról. A szomszédos, határmenü jugoszláv községben, Homokzátony- ban járt. Mit látott az ottani tsz- bem? — Kiesd a falu, a termelőszövetke­zet is kis területein gazdálkodik. Sok hasonlatosság van a mi termelőszö­vetkezeteinkkel. A közös gazdálkodás alapja ott is a közös munka, munka­egységet írnak. De a részesedés már másként történik. Ott csak készpénzt adnak ki havonta, természetben sem­mit. A kenyérnek valót is úgy veszik meg a tsz-tagok a közös gazdaságból, pénzért. Latolgatja a kis létszámú hallgató­ság (valamennyien a barcsi Vörös Csillag Tsz tagja), vajon jó lehet-e az ilyenféle részesedési rendszer? Eldön­teni persze nem tudják, de Királyné azt mondja, hogy az ottaniak meg­elégedettek, hiszen a munkaegysé­gek után kapott dinárért mindent megvásárolhatnak. Azután szó esik a tsz-ek tervezésé­ről. Arról, hogy ez is másként megy ott, mint nálunk — példáinak okáért a barcsi Vörös Csillag Tsz-ben. A ter­melőszövetkezetek maguk terveznek, teljesen önállóak. Nincs kötelező beadás, viszont az igaz, hogy az adó sokkal magasabb, mint nálunk. Egy termő szőlőtőke után például évente öt dinár adót kell főzetni. Amint csak úgy hirtelenjében kiszámoljuk: egy hold szőlő évi adója 30 000 dinár (ez vásárlóértékben több mint 2000 fo­rintnak felel meg.) Az állam tehát ilyentféléképpen biztosítja a költség- vetéshez, a közérdekű létesítmények építéséhez a dolgozó parasztság meg­felelő hozzájárulását. Egy másik különbség a mi terme­lőszövetkezeteink és az ottaniak kö­zött, hogy Jugoszláviában nincsenek gépállomások — a termelőszövetkeze­tek maguk vásárolnak traktorokat és egyéb gépeket. Királyné mindjárt hozzáteszi: a homekzátonyi tsz-ben kevésbé használnak gépeket, mint példáiul Barcson. így szövődik a szó több szemtanú hiteles elbeszélése alapján. Nem tud­nak mindenről pontosan, az össze­hasonlítások is hiányosak, de mégis jobban megásrnénik egymást a Dráva két oldalán lakó rokonok és ismerő­sök foarátkozása terén. Török Kálmán, a ‘barcsi Vörös Csillag Tsz egyik könyvelője. Anyó­sa egész nyárra jött át Zágrábból. A 64 éves Bede Kálmánné a Horvát Népköztársaság fővárosában lakik fiáinál, aki az egyik ottani gyár mű­vezetője. ö a keresetről beszél: — Az én fiam havonta 24—26 000 dinárt keres, és jól megél a család. Igaz, hogy a kenyér és a ruházkodás valamivel drágább, mint Magyaror­szágon, de a hús meg olcsóbb. A jugoszláv mezőgazdaság viszo­nyairól sok haitármentá községben sző esik mostanában. A barcsi Vörös Csillag Tsz-beliek igencsak csóvál­ták a fejüket, amikor néhány héttel ezelőtt arról hallottak, hogy odaát a szomszédos verőcei járásban néhány évvel ezelőtt még a földeknek 30 százaléka volt tsz-ben, most pedig csak 15 százalékon folyik közös gazdálkodás. Nem ismerik pontosan a határon túli körülményeket, de jól tudják, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztése ott is nagy gond. Ezért is érdemes a jugoszláv terme­lőszövetkezeti mozgalom helyzetét röviden ismertetni. 1953-ban a na­gyon gyenge mezőgazdasági termelő- szövetkezetek többségét átszervez­ték. Több mint 5000 termelőszövet­kezetet oszlattak fel, több mint ezret pedig a tagság döntése alapján fo­gyasztási és értékesítési szövetkezet­té alakítottak át. Tito elnök abban az időben ezt mondotta: »Azért kel­lett a termelőszövetkezetek nagy ré- szénék feloszlását megengedni, mert olyan helyeken is megalakították a szövetkezeteket, ahol nem voltak meg a szükséges feltételek.« De ugyanekkor azt is hozzátette, hogy sajnos, sok helyen feloszlattak fejlő­dőképes szövetkezeteket is. A termelőszövetkezetek átszervezé­sével egyidejűleg a jugoszláv kor­mány olyan intézkedéseket is tett, amelyek gátat vetettek az egyes sze­mélyek tulajdonában lévő földterü­let korlátlan növelésének. így korlá­tozták a mezőgazdaság kapitalista fejlődésének lehetőségét. Az átszervezés után az önkéntes alapon megmaradt termelőszövetke­zetek sokhelyütt még az állami bir­tokoknál is jobb eredményeket érték el. 1955. májusában Jugoszláviában 875 termelő- és körülbelül 7000 ter­melő-értékesítő szövetkezet műkö­dött. Ez utóbbi szövetkezetek több mint 3400 tejgazdaságot, borpincé­szetet, malmot, téglagyárat, műhelyt és egyéb, a falusi szükséglet kielé­gítésére dolgozó üzemet hoztak létre. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársa­ság mezőgazdasági földterülete 1955- ben a következőképpen oszlott meg: egyéni gazdasághoz tartozik a föld­terület 78 százaléka, szövetkezetek­hez 5 százalék, állami tulajdon 17 százalék. 1954-ben — a hivatalos sta­tisztikai adatok szerint — a jugo­szláv nemzeti jövedelemhez az ipar 42,7 százalékkal, a mezőgazdaság pe­dig 26,6 százalékkal járult hozzá. Két­ségtelen, hogy a mezőgazdaság hoz­zájárulása a nemzett jövedelemhez alacsony. Ennek a mezőgazdasági termelés alacsony színvonala az oka, mert az iparosítás méllett bizonyos mértékig háttérbe szorult a mező- gazdaság fejlesztése. Az erőteljesein fejlődő iparosítás ma már lehetővé teszi, hogy a jugo­szláv kormány nagyobb anyagi erők­kel támogassa a mezőgazdasági ter­melés fejlesztését. A most következő esztendőkben a jugoszláv- kormány ezrév-el küld traktorokat, kombájno­kat és más mezőgazdasági gépeket a falvakba. Egyrészt a jugoszláv ipar gyártmányait, másrészt pedig kül­földről vásárolt gépeket. Állandóan fokozzák a hazai gépgyártás termelé­sét is. A mezőgazdasági gépgyárak szövetsége 1962-ág átszervezi a mező- gazdasági gépipart és a gépgyártást 1955-höz viszonyítva négyszeresére növeli. A gépesítéssel egyidejűleg fokozot­tabb gondot fordítanak a nagyüzemi társgazdáikodás, a szövetkezeti moz­galom fejlesztésére is. A szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás fejlesztését Jugoszláv iában is — csak úgy, mint a többi szocializmust építő országban — az egész népgazdaság érdeke meg­követeli Edvard Kardelj, a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége novi- szádi járási bizottságának konferen­ciáján erről a következőket mondot­ta: »A mezőgazdasági szövetkezeti mozgalomban most abban a helyzet­ben vagyunk, hogy határozott lé­pést tegyünk előre a falu további szocialista átalakítása céljából.« A Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége, a jugoszláv kormány tehát nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy az elmaradott egyéni kisgazdaságo­kat fejlett termelési módszerekkel, gépekkel dolgozó szövetkezetekben tömörítsék, .hiszen Jugoszláviában is a szocialista mezőgazdasági nagyüze­meké a jövő. Erről tanúskodnak a tények, erről beszélnek a jugoszláv párt és kormány vezetői és erről szólnak a Dráván túlról érkezett szemtanúk elbeszélései ás. (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents