Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-25 / 174. szám
ARATAS-CSÉPLÉSI GYORSHIRADÓ VILÁG PROLETÁR IÁI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAíPJA XIII. évf. 174. sz. ARA 50 FILLÉR Szerda, 1956. július 25. A népgazdaság fejlesztésével a nép jólét emeléséért Hegedűs András elvtárs beszámoló ja as MDP Központi Vezetőségének ülésén a második ötéves terv irányelv-tervezetéről A második ötéves terv irányelveit csaknem kéthónapos vita után terjesztette a Politikai Bizottság a Központi Vezetőség elé. A vitában a dolgozók legszélesebb rétegei vettek részt. Az elhangzott sok hozzászólás és javaslat megkönnyítette, hogy az ország szükségleteinek és adottságainak mérlegelése alapján helyesen határozzuk meg a második ötéves terv irányelveit. A javaslatokat Gerő elvtárs irányításával a Politikai Bizottság által kiküldött — a Központi Vezetőség tagjaiból, szakértőkből álló — bizottságok megvizsgálták és sok javaslatot elfogadásra javasoltak. Tehát a mai napon a Politikai Bizottság a második ötéves tervnek a vita alapján módosított irányelv-tervezetét terjeszti megvitatásra és jóváhagyásra a Központi Vezetőség elé. A Központi Vezetőség által elfogadott irányelvek a Minisztertanács részére alapul szolgálnak majd a végleges ötéves terv elkészítéséhez, amelyet még az idén az országgyűlés elé kívánunk terjeszteni. . A második ötéves terv irányelveinek elfogadásakor reálisan mérlegelnünk kell a bel- és külpolitikai helyzetet, amelyet az előzőekben a Központi Vezetőség részletesen megvitatott. Figyelembe kell vennünk továbbá országunk adottságait, népgazdaságunk szerkezetét, belső ösz- szefüggéseit, s fel kell használnunk az első ötéves terv, valamint az 1955. év tapasztalatait. Azok a gazdasági alapok, amelyekre második ötéves tervünket építjük, sokkal szélesebbek és szilárdabbak, mint amelyekkel az első ötéves terv indulásakor rendelkeztünk. Jelentősen előretörtek a szocializmus erői: 1955 végén a keresők kétharmada már a szocialista szektorban dolgozott, körülbelül egyharA fejlődés azonban nem volt töretlen. Első ötéves tervünk alapjában helyes célokat tűzött ki, de a terv 1951-ben végrehajtott felemelésekor sok tekintetben túlzott előirányzatokat fogadtunk el. Túlbecsültük lehetőségeinket és túlságosan gyorsan növeltük a beruházásokat, erőinket meghaladó célokat tűztünk magunk elé az ország szocialista iparosításában. Mindehhez hozzájárult még az is, hogy a feszült nemzetközi helyzet következtében az ország teherbíróképességét meghaladó összegeket fordítottunk a honvédelem erősítésére. Emiatt a közszükségletre gyártó ipar és a mezőgazdaság fejlődése messze elmaradt a nehézipar fejlődése mögött. Ez az aránytalanság vezetett arra, hogy a lakosság élet- színvonala az 1951—53-as években nem emelkedett, hanem csökkent. Az 1953. júniusát követő időszakban sok olyan hibát kijavítottunk, amelyek az előző időszakban az élet- színvonal visszaesését okozták. Csökkentettük a beruházásokat, átcsoportosításokat hajtottunk végre az iparban, növeltük a közszükségleti cikkek termelését. Fokoztuk a dolgozó parasztok érdekeltségét termeNépgazdaságunkban azonban a javulás ellenére is vannak még olyan aránytalanságok, amelyek nagy nehézségeket okoznak. Ilyen elsősorban az, hogy a nyersanyagok és félkész-áruk termelése elmarad a feldolgozó ipar növekvő szükségletei mögött, ami már eddig is az anyagbehozatal nagyarányú növekedésére vezetett. Ez súlyos anyag- ellátási zavarokat okoz az Ipari termelésben, akadályozza a munka termelékenységének gyorsabb növekedését. mada kisárutermelő volt, a tőkések száma pedig az összes keresők 2 százalékát sem érte el. Az első ötéves tervben jelentős eredményeket értünk el a szocialista iparosításban. Az ipar nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása 1955-ben több mint kétszerese volt az 1949. évinek. Különösen nagy jelentősége van a nehézipar, ezen belül elsősorban a gépipar ugrásszerű növekedésének. Míg a felszabadulás előtt a gépipar a gyáripari termelésnek csupán egy- hatodát tette ki, addig az első ötéves terv befejezésekor a gépipar részaránya a gyáripari termelésben megközelítette az egyharmadot. A nemzeti jövedelem 1955-ben több iránt 50 százalékkal volt nagyobb, mint 1949-ben; növekedése lehetővé telte a lakosság fogyasztásának emelkedését. Az elmúlt hat év alatt a lakosság fogyasztása több mint 40 százalékkal növekedett. Ennek megfelelően az egy főre jutó fogyasztás növekedése meghaladta a 30 százalékot. Az egy keresőre eső reálbér azonban csupán 6 százalékkal emelkedett, azaz a fogyasztás emelkedése elsősorban a foglalkoztatottság növekedésével függ össze. Következésképpen a jövedelem főleg azokban a családokban növekedett, ahol megnőtt a keresők száma. Az egy keresőre eső reálbér ilyetén alakulása az ötéves terv végrehajtásainak egyik fő hiányossága. Az elmúlt hat esztendő alatt mintegy 78 miliiáird forint beruházás valósult meg; új üzemek, kulturális és szociális intézmények százai létesültek. lésük növelésében. Mindezek következtében 1954-ben, 1955-ben és ez év első felében is az előző évekhez képest jelentősen javultak a dolgozók életkörülményei. A párt és állami életünkben 1953 júniusa után fellépő jobboldali elhajlás azonban akadályozta népgazdaságunk fejlődését. Háttérbe szorult a nehézipar, ezen belül az alapanyagok termelésének fejlesztése, meglazult a munkafegyelem, csökkent a munka termelékenysége, növekedett az önköltség, félbemaradt sok, a népgazdaság szempontjából rendkívül fontos építkezés, illetve beruházás. Nagyon keveset fordítottunk például az olajkutatásra, aminek hátránya most súlyosan kiütközik. Mindennek következtében a nemzeti jövedelem 1954- ben az előző évekhez képest nem emelkedett, hanem csökkent; megtorpant a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Mindez az életszínvonal emelésében elért eredményeket fenyegette. Fzeket a hibákat fel kell tárnunk és ki kell javítanunk. A hibákat 1955- ben jórészt kijavítottuk és gazdasági életünk alapjában egészségesen fejlődik. Az anyagellátásban jelentkező hiányosságok miatt még nagyon gyakori a hóvégi rohammunka, egyenetlen a termelés, ami sok kárt okoz dolgozóinknak és egész népgazdaságunknak. Lassan halad iparunkban a műszaki színvonal fejlesztése is, jóllehet a Központi Vezetőség ezt a kérdést a múlt év novemberében tartott ülésén megfelelő módon felvetette. A műszaki színvonal lassú előrehaladása miatt sok gyártmányunk nem eléggé korszerű és a technikai és technológiai eljárások egy része is elavult. Bár kezdeti eredmények jelentkeznek a mezőgazdasági termelés fejlesztésében és a lakosság élelmiszereikkel való ellátásában is, még mindig sok ezen a téren a tennivaló. A mezőgazdasági termelés fejlesztése elmarad az iparétól és nem elégíti ki megfelelő mértékben népünk éleimiszerszükségle- tét. A mezőgazdaság elmaradottsága ma is egyik fékje annak, hogy az életszínvonal növelésében gyorsabban haladjunk előre. A dolgozók életkörülményeinek megjavításában az elmúlt években bekövetkezett fejlődés ellenére is komoly nehézségek vannak, mindenekelőtt a A második ötéves terv irányelveiben kifejezésre jut pártunk gazdaságpolitikája. Kidolgozásánál a Politikai Bizottság a III. pártkongresszus határozataiból indult ki, amely kimondotta, hogy »tovább kell folytatni a szocializmus építését nemcsak a városban, hanem a falun, a mező- gazdaságban is«, és aláhúzta, hogy »... a második ötéves terv alapvető feladata: a magyar munkásosztály, « dolgozó parasztság, az értelmiség, az egész nép jólétének és műveltségi színvonalának további emelése, a fogyasztásra kerülő áruk mennyiségének növelése, minőségének megjavítása, az áruválaszték bővítése, a lakosság szociális ellátottságának, egészségvédelmének, lakásszükségAz ipari és mezőgazdasági termelési tervek előirányzatánál abból indultunk ki, hogy a termelés növelésére felhasználjuk mindazokat az adottságokat amelyekkel rendelkezünk, úgy, hogy terveink megvalósíthatók legyenek. Az ipar és a mező- gazdaság fejlesztési irányszámainak meghatározásánál mindenekelőtt igyekeztünk messzemenően figyelembe venni országunk sajátosságait, hazai adottságainkat. Az irányelvek körül kibontakozott vita is nagy segítséget nyújtott ahhoz, hogy még jobban összhangba hozzuk az ország szükségleteit az adottságokkal. A második ötéves terv kidolgozásánál az egyik legfőbb követelmény az vc.lt, hogy a rendelk jzésünkre álló anyagot és energiát gazdaságosan használjuk ki és minél értékesebb termékek előállítására fordítsuk. A második ötéves terv időszaka alatt az iparban arra kell törekednünk, hogy mind nagyobb mértékben gyártsunk olyan gépeket és termékeket, amelyekhez viszonylag kevés anyag, de aránylag sok és magas színvonalú munka szükséges. (Híradástechnika, műszeripari gyártmányok, speciális szerszámgépek, gyógyszerkészítmények stb.) E cél elérésére lehetőségünk van azért is, mert ezekben a népgazdasági ágakban kiemelkedő szakembereink és gazdag termelési tapasztalatokkal rendelkező munkásaink vannak. A mezőgazdaságban az a célunk, hogy a termelést belterjesebbé tegyük, azaz a munkaerőt gazdaságosan felhasználva, a csak korlátozott mértékben növelhető mezőgazdasági területen a lehető legnagyobb értéket jelentő hozamot érjük el. Az ország talaj- és éghajlati adottságai kedvezőek a mezőgazdasági termelés belterjes fejlesztésére; hozzásegít ehhez dolgozó parasztságunk és mezőgazdasági szakembereink tudása és termelési tapasztalata is. A munkaigényes termékek növekvő termelésének az iparban és a belterjesség fokozásának a mezőgazdaságban természetesen vannak bizonyos korlátái. Mindenekelőtt határt szab a szükséglet, azaz azt kell terlakásviszonyok megjavításában. Hiányos még a lakosság egyes tartós használati cikkekkel való ellátása is, bár ezen a téren az utóbbi időben biztató javulás tapasztalható. Gazdasági helyzetünket nehezíti az, hogy a fennálló különböző nemzetközi fizetési kötelezettségek, köztük a korábban keletkezett tartozások törlesztése miatt is, az ötéves terv során a külkereskedelmi áruforgalomban jelentős aktív egyenleget kell biztosítanunk; jóval több árut kell kivinnünk, mint amennyit behozhatunk. Gazdasági életünk hiányosságai, objektív gazdasági nehézségeink arra intenek, hogy a második ötéves terv cetének, kulturális szükségletének fokozott kielégítése útján«. (Az MDF Hl. kongresszusának jegyzőkönyve. Szikra, 1954. 65—66. oldal.) Az életszínvonal számottevő emeléséhez mindenekelőtt biztosítanunk kell a nemzeti jövedelem megfelelő növekedését, az ipari és a mezőgazdasági termelés állandó növelését. Ezért figyelmünket elsősorban a termelés előirányzataira kell összpontosítanunk, azt kell vizsgálnunk, hogy kihasználjuk-e lehetőségeinket az ipari és mezőgazdasági termelés növelésére. Meddő vita lenne a termelési lehetőségek vizsgálata nélkül az életszínvonal emeléséről beszélni melnünk, amire hazánkban szükség van, ami iránt a szocialista tábor országai részéről igény mutatkozik, illetve amit külföldön kedvező áron éltékesíthetünk. Ilyen határok között kell fejleszteni a munkaigényes és a kevésbé anyagigényes termékek termelését. A második ötéves terv ideje alatt ipari termelésünk növelését az eredetileg tervezett 50—52 százalék helyett — figyelembe véve a tartalékok növelésének szükségességét — 47—50 százalékban javasoljuk megállapítani. Ipari termelésünk nagyobb arányú fejlesztésének elsősorban alapanyag- termelésünk szab hatart Az alapanyag behozatalának trvábbi növelésere ugyanis csak bizonyos korlátok között építhetünk feldolgozó ipart. Fegyelembe kell vennünk, hogy feldolgozó iparunk már jelenleg is igen nagymértékben szorul nyersanyag-behozatalra. Ezért a második ötéves tervünk egyik fő feladata a hazai nyersanyag-, fűtő- és alapanyag-termelés gyors növelése, hogy az ipar feldol- g >z - ágainak növekvő szükségleteit jobban kielégíthessük.. Ezért a nyersanyagok és alapanyagok termelését gyorsabban — 57—58 százalékkal — növeljük, mint a feldolgozó ágaikét, amelyek termelése 45—47 százalékkal növekszik. Az eredeti előirányzathoz képest végrehajtott t—3 százalékos csökkentést is elsős, rban a feldolgozó iparban hajtjuk végre. Csak ez teszi lehetővé, hc,.y anyagimportunkat kisebb mértékben (mintegy 35 százalékkal) növeljük és ugyanakkor az anyag- ellátást mégis megjavítsuk és alapjában Dizlos.tsuk a termelés egyenletes menetét. Pártunk és kormányunk egyik legfontosabb feladatának tartja az anyagellátás gyors megjavítását, mert tudja, hogy a hiányos anyagellátásból származó termeléskiesések egész népgazdaságunknak hatalmas kárt okoznak és jelentősen csökkentik célkitűzéseinek meghatározásánál ne bízzuk el magurkat. A Politikai Bizottság az irányelv-tervezet elkészítésénél abból indult ki, hogy a második ötéves tervet szilárd megalapozottságnak és józan mértéktartásnak kell jellemeznie. Ugyanakkor számításba kell vennünk minden lehetőségünket, gazdasági erőforrásainkat éppúgy, mint népünk alkotó készségét, munkalendületét. Olyan célokat kell magunk elé tűznünk, amelyek végrehajtásával biztos léptekkel, céltudatosan haladhatunk előre a népgazdaság fejlesztésének, szocialista építésének útján. a munkások kereseti lehetőségét is. Az irányelv-tervezet vitája során a hozzászólók százai erősítették meg az anyagkészletek növelésének és az anyagellátás körüli zavarok megszüntetésének szükségességét. A nehézipar gyorsabb ütemű fejlesztése szilárd alapot teremt az életszínvonal növeléséhez Az ipar két fő ága — a nehézipar és a könnyűipar — közül a nehézipart kell elsődlegesen fejlesztenünk, mert ez teremti meg mind a közlekedés, mind a könnyűipar, mind a mezőgazdasági termelés további fejlesztésének elengedhetetlen feltételét. Ez az elv jut kifejezésre a tervezetben, amikor a termelési eszközök gyártásának mintegy 58—60 százalékos és a fogyasztási cikkek termelésének mintegy 38—40 százalékos növelését irányozzuk elő. Bz megfelel országunk adottságainak és szükségleteinek. A termelőeszközök gyártásának gyorsabb ütemű fejlesztése lehetővé teszi a népgazdaság egészének — benne a fogyasztási cikkeket termelő iparágak és a mező- gazdasági termelés — gyors fejlesztését és ezzel szilárd alapot teremt az életszínvonal erőteljes növelése számára. Az első ötéves terv során a felhalmozás és a fogyasztás közötti arány — mint már erről szó volt — nem mindig alakult megfelelően. A második ötéves terv irányelveiken tapasztalataink alapján nagy gondet fordítottunk a helyes arány kialakítására, azaz úgy irányoztuk pIő a fogyasztás és a felhalmozás arányát, hogy ez biztosítsa a lakosság fogyasztásának állandó növekedését, az életszínvonal következetes emelkedését. Az 1956—60-as évek átlagában a megnövekedett nemzeti jövedelemből a lakosság személyi fogyasztására jóval nagyobb hányad (70,4 százalék) jut, mint az első ötéves terv éveiben, amikor 64,6 százalék jutott. A második ötéves terv éveiben feltétlenül érvényesíteni kívánjuk gazdaságpolitikánknak azt a legfőbb elvét, hogy rendszeresen és érezhetően évről évre emelkedjék a dolgozó nép életszínvonala. Az életszínvonal növelését az előirányzat szerint az egy keresőre jutó reálbér legalább 25 százalékos és a dolgozó parasztság reáljövedelmének 25 százalékos emelésével kívánjuk elérni. Az életkörülmények ilyen jelentős megjavításának a termelési tervek teljesítésén kívül fontos feltétele a felhalmozás, mert ez az ipari és mezőgazdasági termelés növelésének egyik igen fontos gazdasági alapja. (Folytatás a következő oldalon.) A hibákat jórészt kijavítottuk — gazdasági életünk alapjában egészségesen fejlődik Népgazdaságunk jelenlegi nehézségei Gyorsabban növeljük a nyersanyagok, és az alapanyagok termelését, megjavítjuk az anyagellátást A második ötéves terv alapelvei
