Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-25 / 174. szám

i SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1956. július 25. A népgazdaság fejlesztésével a népjólét emeléséért fFolytatás az előző oldalról.) Alapanyag-helyzetünk meg jav itása, az ipar és a mezőgazdaság korszerű­sítése, új kulturális és szociális in­tézmények létesítése stb. az első öt­éves tervben megvalósitottnál több beruházást követel meg. Az irányelvek a felhalmozás nö­velésének olyan ütemét írják elő, amely nem gátolja az életszínvo­nal előirányzott emelését, s ezért a beruházások összege csak kere­ken 15 százalékkal haladhatja meg az első ötéves terv beruhá­zásainak összegét. A vita során számos — a beruhá­zások emelésére irányuló — javas­lat hangzott el. Ezek közül csak olyanokat lehet elfogadni, amelyek a beruházásoknak a népgazdaság egyes főágazatain belüli átcsoportosításával megvalósíthatok. Nem léphetünk a beruházások növelésének útjára, mert ez átmenetileg szükségszerűen az életszínvonalnak az előirányzott­nál kisebb mérvű növekedését, eset­leg csökkenését okozná. A tartalé­kok növelése érdekében kívánatos­nak tartjuk a beruházások összegé­nek mérsékelt, a termelést és a nem­zeti jövedelem alakulását lényegesen nem befolyásoló csökkentését és ezért célszerű 1—2 milliárddal csök­kenteni az állami beruházások ere­detileg tervezett 78 milliárdos össze­gét. A tervviták részvevőinek egy része a beruházásoknak ennél na­gyobb arányú csökkentését indítvá­nyozta. Ez azonban nem lenne he­lyes, mert veszélyeztetné a termelés növekedését és rövidesen kedvezőt­lenül hatna a nemzeti jövedelem ala­kulására, nem biztosítaná az élet- színvonal további rendszeres emel­kedésének feltételeit sem. Sok javaslat hangzott el a beru­házások felosztásával kapcsolatosan is. Az irányelv-tervezet a beruházá­sokat elsősorban az alapanyag- és a villamosenergia-bázis szélesítésére, a mezőgazdaság fejlesztésére és a la­kásépítkezés fokozására összponto­sítja. Elhangzottak olyan javaslatok, hogy az alapanyagtermelés fejlesz­tésére tervezett beruházások csök­kentésével elégítsük ki a kultúra vagy a népgazdaság más területének igényeit. Ilyen átcsoportosítás nem valósítható meg, mert az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták, hogy az alapanyag- és az energia- ellátás biztosítására nagy gondot kell fordítani; ezen a területen az elma­radás többszörösen kihat termelé­sünkre és egy év alatt is nagyon könnyen milliárdos veszteségeket okozhat. A beérkezett javaslatok és észre­vételek alapján azonban indokoltnak látszik bizonyos változtatásokat vég­rehajtani a beruházások egyes terü­letein belül. Amennyire lehet, elsőbb­séget kell biztosítani a termelés mi­nőségét és gazdaságosságát fokozó, az anyag- és energiatakarékosságot szolgáló beruházásoknak és lehetőség szerint a beruházások nagyobb há­nyadát kell a műszaki fejlesztésre fordítani. Gazdasági együttműködésünk a szocialista országokkal meggyorsítja a népgazdaság fejlődését Második ötéves tervünk szervesen beilleszkedik a szocialista országok gazdasági együttműködésének rend­szerébe. Ez tervünket reálisabbá te­szi és lehetőséget teremt a népgazda­ság gyorsabb fejlesztésére. A szocialista országok közötti együttműködés a legutóbbi időkig főleg különböző kereskedelmi szer­ződésekben jutott kifejezésre és egyes területeken a gazdasági segít­ségnyújtásra, a műszaki tapasztalat- cserére lerjedt ki. 1955-ben, de főleg a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresz- szüsa után ez a gazdasági együttmű­ködés új, fejlettebb formákat öltött. A KGST-hez tartozó országok egyeztették távlati terveik alapvető előirányzatait, és az egyeztetés alap­ján egész sor termelési ágban nagy jelentőségű megállapodások jöttek létre az egyes országok közötti sza­kosítás, munkamegosztás és kooperá­ció megvalósítására. Ezeknek a fejlett formáknak az alkalmazása azt jelenti, hogy a szocialista tábor KGST-hez tartozó országai ráléptek a nemzetközi mun­kamegosztás tervszerű megvalósítá­sának útjára. , A nemzetközi munkamegosztás a szocialista tábor országai között kü­lönösen fontos olyan kis ország szá­mára, mint Magyarország. A termelés nemzetközi szakosí­tása s ím a termékek nagy so­rozatokban, korszerű techniká­val történő előállítása lehetősé­get teremt arra, hogy a munka termelékenysége tekintetében fokozatosan elérjük és túl­szárnyaljuk a fejlett tőkésor­szágokat. Ezt az alapvető célt magunkra hagyatva egyáltalán nem érhetnénk el. A nemzetközi gazdasági együttmű­ködés azonban meghatványozza lehe­tőségeinket, és megkönnyíti a szocia­lista országok számára a fejlett tő­késországokkal folytatott gazdasági versenyt. A nemzetközi gazdasági együttműködésben rejlő új lehetősé­gek teljes valóra váltása még sok nehézségbe ütközik, és csak fokoza­tosan oldható meg. A KGST kereté­ben létrejött megállapodások azon­ban máris kedvezően éreztetik hatá­sukat: kiszélesedtek új ötéves ter­vünk távlatai, fokozódott megalapo­zottsága azáltal, hogy anyagszükség­leteink fedezésében és termékeink értékesítésében szilárdan támaszkod­hatunk nemcsak saját lehetőségeink­re, hanem a KGST-hez tartozó or­szágokéra is. Az eddiginél sokkal na­gyobb mértékben számíthatunk a nikkel, a horgany, a pirit, a len, és sok más fontos alapanyag tervszerű szállítására a szocialista országokból. Olyan anyagokról van szó, amelye­ket eddig nagyrészt vagy kizárólag tőkés országodéból hoztunk be. Vasko­hászatunk és következésképpen gép­iparunk előirányzott fejlődésében nagy szerepe van annak, hogy a nálunk hiányzó vasércet ugrásszerű­en növekvő mennyiségben a Szov­jetunió fogja számunkra szállítani, a hazai termelés által nem biztosít­ható kőszénmennyiséget pedig Cseh­szlovákia és Lengyelország. Szerves vegyiparunk fejlesztését a Román Népköztársaságból szállított földgáz­ra alapozzuk. Jelentős mennyiségű villamosenergia átvételét tervezzük Csehszlovákiából, Lengyelországból és a Német Demokratikus Köztársa­ságból. Ez jelentős beruházásoktól mentesít bennünket, s lehetővé teszi, hogy javítsuk energiahelyzetünket. Mi viszont az egyeztetett, kölcsönös szállítások alapján bauxit-, timföld-, alumínium- és más anyagok kivitelét irányozzuk elő a baráti országokba. Több olyan terméket, amelyek elő­állítására nálunk kedvező adottságok vannak — elsősorban gépipari gyártmányokat — mi fogunk szako- sítottan termelni a KGST-hez tarto­zó más országok számára. Ez nagy­mértékben előmozdítja az ipari ter­melés mennyiségi és minőségi fej­lesztését. A népi demokratikus or­szágok közül például kizárólag Ma­gyarország fog exportcélokra 4 ton­nán felüli autóbuszokat, valamint motorvonatokat gyártani; Magyar- ország és a Német Demokratikus Köztársaság exportál gabonakom­bájnt; Magyarország és Románia gyárt kukoricakombájnt a többi né­pi demokratikus ország számára. A szakosítás lehetővé teszi számunkra a 600 LE-s és más dieselmozdonyok gyártásának rohamos fejlesztését. Második ötéves tervünk előirány­zatainak meghatározásánál természe­tesen figyelembe vettük, hogy egész sor egyéb terméket más szocialista országok gyártanak. Lemondtunk több olyan gyártmány bevezetéséről vagy fejlesztéséről, amelyekhez adottságaink kevéssé kedvezőek. így például a második ötéves terv idő­szakában továbbra sem gyártunk személygépikocsikat, nem fejlesztjük, a vasúti teher- és hűtőkocsik gyár­tását. Ezeket a gyártmányokat a szo­cialista tábor más országaiból szerez zük be. Nagy távlati jelentősége van az egyes országok villamosenergia-háló- zata összekapcsolásának, valamint a Duna víziereje komplex felhaszná­lásának is. Ezeknek a terveknek a megvalósítása — amelyekhez való­színűleg két-három ötéves terv szük­séges — jelentős energiamennyisége­ket biztosít és ugyanakkor közleke­dési és öntözési szempontból is új jelentőséget ad a Dunának. Ezeknek a terveknek a megvalósítására már a második ötéves terv időszakában megtesszük az első lépéseket. A gazdasági együttműködés nem korlátozódik csupán a KGST-ben részvevő országokra, hanem egyre inkább kiterjed a szocializmust építő Kínai Népköztársaságra és a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaságra is. Magyarország számára különö­sen nagy jelentősége van a szom­szédos Jugoszláviával való gaz­dasági kapcsolatok megerősödé­sének. Ez kedvező feltételeket te­remt a szorosabb gazdasági együttműködés megvalósítására. Ennek első jele volt a pénzügyi meg­állapodás megkötése és az áruforga­lom növelésén kívül a műszaki-tudo­mányos együttműködési szerződés megkötése. A gazdasági együttműkö­dés kiszélesítésére további lépéseket kell tennünk. A szocialista országok közötti nem­zetközi munkamegosztás egyszer­smind fontos tényezője a nemzeti adottságok és sajátosságok felhasz­nálásának is. A szocialista országok közötti nemzetközi munkamegosztás egvre inkább lehetővé teszi, hogy ne kelljen egy időben fejlesztenünk a termelés — főleg a nehézipar — va­lamennyi ágát. így minden ország azokra a termelési ágakra összponto­síthatja erőforrásait, amelyek leg­jobban megfelelnek adottságainak, jellegzetes sajátosságainak. A szocialista országok közötti gaz­dasági együttműködésben kifejtett aktív részvételünkkel a proletár in­ternacionalizmus szellemében járunk el, s ugyanakkor meggyorsítjuk, szi­lárdabb alapokra helyezzük termelő­erőink, az egész magyar népgazdaság fejlődését. Az ipar fejlesztésének terve Népgazdaságunk fejlesztésében az iparnak van a legnagyobb jelentősé­ge. Az ipar fejlődésének fő arányai­ról az előzőekben máir szó volt. Az ország iparosításának és az egyes iparágak fejlesztésének néhány sajá­tos kérdése közüli, azokat szeretném csak kiemelni, amelyek a vita során felmerültek. A második ötéves terv egyik leg­fontosabb sajátossága, hogy az ipari termelés növelését több mint kétharmad részben a mun­ka termelékenységének növelésé­vel akarjuk biztosítani. A műszaki fejlesztés anyagi alátá­masztását szolgálja az ipar fejleszté­sére fordítandó beruházási összegek jelentős része. A második ötéves terv­iben az ipari beruházásokból nagyabb részt fordítunk a meglévő üzemek korszerűsítésére és bővítésére, mint beruházások nagy részét új üzemek létesítésére fordítottuk. A második ötéves terv időszakában a gépek részaránya az összes beruházásokból eléri a 30—32 százalékot, az első öt­éves terv időszakában elért 21 száza­lékkal szemben. Az irányelvek tervezetéhez számos javaslat érkezett a műszaki fejlesz­tés különböző kérdéseiről. Sokan fel­vetették például az öntödék korsze­rűsítését, új termelési eljárások al­kalmazását, új gyártmányok beveze­tését. A második ötéves terv irány­elved természetesen nem tartalmaz­hatják a műszaki fejlesztés részle­tes, üzemenként is igen sokrétű cél­kitűzéseit. Ezért a fejlődést ezen a téren inkább olyan központi intézke­désekkel kívánjuk biztosítani, ame­lyek az üzemele vezetőit és dolgozóit érdekeltté teszik a műszaki színvonal emelésében. ruházásra, 200 millió forintot felújí­tásra, összesen tehát mintegy 700 millió forintot kell biztosítani. A műanyagipar fejlesztésével megjavítjuk nyersanyaghelyzetünket A javasolt irányelvek szerint a második ötéves tervben a legnagyobb fejlődés a vegyiparban lesz. A vegyipart azért kail minden más iparágnál gyorsabban fej­leszteni, hogy fejlett műanyag­ipart teremthessünk, amelynek a segítségével megjavíthat­juk nyersanyaghedyzetü-nket, kiszé­lesíthetjük a nehézipar és a köny- myűipar hazai nyersanyagbázisát, lehetőségeket teremthetünk anra, hogy az ipar több ágában műanyag­gal helyettesítsük a külföldről be­hozott színes fémeket, részben a fát és több más fontos anyagot. Ugyan­akkor a vegyipar fejlesztése lehe­tővé teszi, hogy a mezőgazdaságot jobban ellássuk műtrágyával és egyéb vegyi -anyagokkal. Ez -a kor­szerű mezőgazdasági termelés elen­gedhetetlen feltétele. A nagyszabású vegyipari program megvalósítása népgazdaságunk fejlesztésének egyik igen. fontos ési rendkívül bonyolult feladata. 3—4 év alatt üzemibe kell helyezni a Tiszamenti Vegyikombi­nát első lépcsőjét, ahol egy sor tel­jesen új gyártási eljárást kell nagy- üzemileg megvalósítani. Ezenkívül a műtrágyatermelést meglévő üze­meink bővítésével és egy új gyár létesítésével évről évre növelnünk kell úgy, hogy az összes műtrágya^ termelést 1960-na csaknem négysze­resére, a nitrogénműitrágya-.tenme- ilést pedig hétszeresére emeljük. Ezek a feladatok nemcsak a vegy­ipar erőinek maximális összpontosí­tását igénylik, de megkövetelik azt ás, hogy a népgazdaság többi ágia — első­sorban a gépipar és az építőipar — elsőrendű feladatának tekintse a vegyipari beruházások programszerű és a jó minőség követelményeit ki­elégítő megvalósítását. Sokak számára talán ellentmondás­nak tűnik, hogy a vegyipar mellett a második ötéves terv időszakában a vaskohászat is viszonylag jelentősen fejlődik, noha nyersanyagaink jelen­tős részét importtal ikel-1 biztosítani. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell megérteni, hogy a fejlődő gép­ipar hengereltacél-szükségletét döntő részben hazai termelésből kell fedez­nünk, nemcsak azért, mert az gazda­ságosabb, de figyelembe keli vennünk azt is^ hogy a kohászati nyersanyagok importját a szocialista országokból le­het biztosítani, a kohászati terméke­ket viszont csak tőkésországofcból -hozhatnánk be. Nyilvánvaló, hogy ipari termelésünk fejlesztését nem tehetjük a kapitalista országok függ­vényévé. A kohászait beruházásai a meglévő üzemek termelőképességének jobb kihasználásán, korszerűsítésén kívül a Sztálin Vasmű ellső lépcsőjének be­fejezését is szolgálják. Az első lépcső teljes befejezése csupán mintegy ne­gyedrészét igényli annak az összeg­nek, amelyet eddig a Sztálini Vasmű­be fektettünk. Ezzel a beruházással elérjük a gépgyártás nyersanyagel­látásának bővülését és egyben lehe­tővé válik, íhogv a iegmunkaigénye- setob kohászati terméket, a finomle­mezt, amelyben ,nagy hiány van most az egész világon; jelentős mennyiségben állítsuk elő. A Sztálin Vasmű a hengerdén kívül egyéb fontos létesítményekkel is .bővül. Az idén elkészült első kokszolóhlokkon kívül felépül a második is a hozzá­juk tartozó vegyiművei együtt. A kohókokszteiunelés előirányzott fej­lesztése lehetővé teszi, hogy az 1955. évi 2 százalékkal szemben 1960-ban az összes szükséglet mintegy 33 százalékát hazai termelésfoől fedez­zük. A gépiparban át kell térni az új, korszerű gyártmányok termelésére A nehézipar már említett ágain, a nyersanyag-, alapanyag- és energia­termelésen kívül a népgazdaság töb­bi ágainak fejlesztése különösen nagy követelményt támaszt a gép­iparral szemben. Ezért a tervezet a gépipar terme­lésének növekedését mintegy 70 százalékban irányozza elő. (Folytatás a következő oldalon.) ; az első öteves terv éveiben, amikor a Nagy erőfeszítéseket kell tennünk a nyersanyag- és energiakészletek feltárására Milyen egyéb sajátosságai vannak az iparfejlesztés irányelveinek? Ab­ból a tényből, hogy országunk ipari nyersanyagokban és energiafanrá- sofcban szegény, egyenesen követke­zik, hogy nagy erőfeszítéseket kell tennünk a nyersanyag- és energia- készletek feltárására, mindenekelőtt a geológiai kutatásokra. Erre a cél­ra a második ötéves tervben az első ötéves tervben előirányzott összeg­nek csaknem háromszorosát fordít­juk s mindent el kell követnünk, hogy ezt a lehető legcélszerűbben használjuk fél. Jelentős összegeket biztosítunk a feltárt nyersanyag- és fűtőanyaglkincs kiaknázására és meg­felelő hasznosítására. Az ipar fejlesztése szempontjá­ból a nyersanyaghelyzet megja­vításán kívül egyik legfontosabb feladat a zavartalan energiaellá­tás biztosítása. Az ország legfontosabb energiahor­dozójának, a szénnek a termelése az elmúlt években nagyon gyorsan nö­vekedett. Szénvagyonunk számot­tevő, de évről évre aránylag nagy .hányadát kell igénybe venni. Ebből a szempontból — sajnos — világvi­szonylatban az első hélyek egyikét foglaljuk el. Szénfcinesünk kedve­zőtlen geológiai elhelyezkedése miatt majdnem kizárólag mélyműveléssel termelhető, sok és túlnyomóan im­portból származó bányafát igényel és a kibányászott szén átlagos fűtő- értéke viszonylag alacsony. Ilyen körülmények között a szénbányászat fejlesztése rendkívüli erőfeszítése­ket, viszonylag nagy beruházást kö­vetel; Ebből következik, hogy külö­nös gondot kell fordítanunk a szén­nel való takarékosságra, a szén elő­készítésének és felhasználásának megjavításéra. Ezenkívül az eddi­ginél sakkal nagyobb összegeket kell fordítanunk az olaj- és földgáz- vaigyon fokozott feltárására, és így a szénnél (gazdaságosabb energiater­melési lehetőségek kiszélesítésére Az energiahelyzet alakulásában fontos helyet foglal el a villamos- energia-termelés, amely a korábbi Jövőre megkezdjük az első nagyteljesítményű atomerőmű építését Mindezek után joggal vethetik fel a kérdést: mitől várható energia- helyzetünk javulása? Magyarorszá­gon az energiaellátottsóglbatn lényeges fordulat előreláthatóan az atomerő hasznosításának megkezdésével, a harmadik, negyedik ötéves terv idő­szakában következik be. Ezért ha­laszthatatlan feladat, hogy alkalma­zására az illetékes szervek felkészül­jenek, hogy az atomenergiát mielőbb beiktassuk energiaellátásiunk rend­szerébe. A Szovjetunió tudományos és műszaki segítségére támaszkod­va, a következő években minden előkészületet meg kell tennünk arra, hogy a harmadik ötéves terv során országunkban már több nagy teljesítményű atom­erőmű lépjen üzembe. A Szov­jetunió kormánya értesített ben­nünket arról, hogy minden mű­szaki segítséget megad ahhoz, hogy az első nagy teljesítményű atomerőmű építését már jövőre megkezdhessük. Biztosítanunk kell — és erre lehető­ségünk is van —• az atomerőműveik hazai nyersanyaggal történő üzemel­tetését. E célból fokozzuk a hazai években nem volt kielégítő. Különö­sen nagy zökkenők voltak 1953 végén és 1954-ben. A villamosenergia-ter- mélés fejlesztése elmaradásénak kö­vetkezményeit a második ötéves terv idején sem lehet teljesen felszámolni, bár az elmaradás behozására igen je­lentős lépések történnek. Az irányelv-tervezet szerint a viliamosenergia termelését 1060- ra 54 százalékkal, az erőművek teljesítőképességét 66 százalék­kal, az ország villamosenergiacl- látását a külföldről biztosított energia figyelembevételével ösz- szesen 64 százalékkal kell növel­ni, gyorsabban, mint amilyen ütemben ipari termelésünket nö­veljük. Ez azonban csak szűkösen1 felel meg az energiáiban jelentkező szükségletek növekedésének. Ezért csiak mérsékelt ütemben lehet emelni olyan energia- igényes termékek termelését, mint például az alumínium vagy az eiekt- rcdaacél. A villiamosenergia-ellátás zavartalanságának biztosítására a tervezés további szakaszában új le­hetőségeket kell feltárni. Itt minde­nekelőtt az energiaveszteségek csök­kentésére és az energiaimport növe­lésére gondolunk. Vilflamosenergia-helyzetünk meg­javítását nehezíti, hegy vízienergda- íorrásokban országunk viszonylag szegény. Ha reálisan figyelembe vesz- szük a gazdaságosan kiépíthető vízi­erőműveket, az ország vízienergiájá- .ból 300—400 megawattot nyerhetünk. Bár lehetőségünk ezen a téren nem inagy, mégis szükséges, hogy nagyobb erőt fordítsunk vízierőművek létesí­tésére. Ez, a beruházási összeget te­kintve, többe kerül ugyan, de olcsóbb energiát jelent ési üzemeltetése a hő­erőművel szemben előnyösebb azért is, mert nem igényel szenet. A máso­dik ötéves terv időszakában elsősor­ban kis vízierőmfiveket akarunk épí­teni és ily módon, felkészülünk arra, hogy — együttműködve a szomszédos baráti országokkal — a harmadik öt­éves1 tervben hozzáfogjunk a nagy dunai vízierőművek létesítéséhez. földben lévő hasadóanyagok további felkutatását és feldolgozásuk legcél­szerűbb módszereinek .tanulmányo­zását. Energiahelyzetünk jelenleg és a következő években is megköveteli az ésszerű gazdálkodást és az összes technikai lehetőségek felhasználását, amelyek révén szűkös energiakészle­teinket egyre jobb hatásfotkka! ‘hasz­nosíthatjuk. Ezért a második ötéves terv idején nagy összegeket kell olyan viszonylag gyorsan megtérülő beruházásokra fordítani, amelyekkel jelentékeny enengiamegtakarítást le­het eléírni. Az eddiginél nagyobb mértékben kell hasznosítani a hul- ladékenergiákait. Helyesen hívták fél többen is a figyelmet arra, hogy az .irányelvtervezet nem tartalmaz előírást a természetes hőenergiaforrá- sök és egyéb helyi, úgynevezett bulla- dékenergiák hasznosítására. Ezt a hiá­nyosságot a módosított irányelv-ter­vezetben már pótoltuk. Többen java­solták, hogy emeljük fel a szén- és energiamegtakarítást szolgáló beru­házások előirányzatát. A helyes észrevételek alapján az etnengiar gazdálkodás megjavítására az erede­tileg tervezett 500 millió forint he­lyett mintegy 500 millió forintot be-

Next

/
Thumbnails
Contents