Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-20 / 170. szám

»-Bízunk a párt Központi Vezetőségében, a Központi Vezetőség is bízhat bennünk...« VILÁG PROLETARI Ál EGYESÜLJETEK! A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAiPTA XIII. évfolyam, 170. szám. ÁRA 50 FILLÉR Péntek, 1956. július 20. Pártegységgel a szocialista demokráciáért A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőségnek A Központi Vezetőség napirendjének második pontjaként meghallgat­ta a Politikai Bizottság beszámolóját Pártegységgel a szocialista demok­ráciáért címmel. A napirend előadója Gerő Ernő elvtárs, az MDP Köz­ponti Vezetőségének első titkára volt. Tisztelt elvtársak! A helyzet úgy alakult, hogy nem minden problémára kiterjedő, részle­tes beszámolót tarthatok, hanem csu­pán a legfőbb kérdésekre térhetek ki, amelyek a nemzetközi helyzetet, va­lamint országunk és pártunk belső helyzetét jellemzik, valamint az előt­tünk álló, s általiunk, pártunk, kor­mányunk által megvalósítandó leg­fontosabb feladatokra. Ez abból a »empontból helyesnek látszik, hogy ily módon a legfőbb kérdésekre, a legfontosabb tennivalókra lehet irá­nyítani a fiigyeimet. Másrészt alá aka­rom húzni, hogy a kérdések, ame­lyekről itten szó lesz, s a feladatok, amelyeket meg kell oldanunk, nem rögtönzött módon, nem hirtelen, nem máról holnapra merültek fel. E kér­A nemzetközi helyzet szempontjá­ból a legjellemzőbb, a legfontosabb az, hogy a legutóbbi három év folya­mán, amely Sztálin halála óta telt el, lényegesen, alapvetően megerősödtek a szocialista tábor állásai és sok te­kintetben új nemzetközi helyzet ala­kult ki. Megszilárdult a szocialista világrendszer. Hála a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának, hála e vezetés merész, át­gondolt, lenini politikájának, az im­perialistáik tervei a háború közvetlen kirabbantásóra, felborultak, és sike­rült lényegesen meggyengíteni az imperialisták hatalmi állásait. A nagy ázsiai, nem szocialista országok egész sora, mint India, Indonézia, Burma és egész sereg más ország, valamint az arab or­szágok nagy része az amerikai és angol imperialistáknak felmond­ta az engedelmességet, közele­dett és közeledik a szocializmus táborához, csatlakozott a béke megVédelmezésének ügyéhez és a hatalmas szocialista táborral együtt óriási békeövezetet alkot. Csökkent a háborús feszültség, ki­tolódott a háború kirabbantásának közvetlen veszélye. Megerősödött a szocialista világrend gazdaságilag és politikailag. Mindez hatalmas si­kere a kommunizmust építő Szovjet­uniónak, a Kínai Népköztársaságnak, az egész szocialista tábornak, a ha­ladó ra her iségnek. A háborús feszültség csölkkenése, s a háború közvetlen, veszélyének elto­déseket hosszú idő óta vitatjuk. A nemzetközi és a belső helyzetről, pár­tunk helyzetéről, meggyőződésem sze­rint, világos kép alakult ki, s nem kevésbé világosak és kézzelfoghatóak a feladatok, a tennivalók! Ehhez hozzá kell fűzni, hogy jelen beszámolón kívül, amelyet a Központi Vezetőség meghallgat, a Központi Vezetőség tagjainak és póttagjainak kezében ott van, az erre a kérdésre vonatkozó részletes határozati javas­lat, továbbá a második ötéves terv eredeti irányelv-tervezete és a Poli­tikai Bizottság által, a széleskörű, or­szágos vita alapján, s a Központi Ve­zetőség sok tagjának részvételével el­készített, számos tekintetben, lénye­gesen módosított új tervezet, amely — amennyiben ezt a vita figyedembe­lódása nem jelenti azonban, hogy a harc a két tábor között megszűnik vagy ellanyhul. Erről sokan megfe­ledkeznek. A közvetlen háborús, ka­tonai összeütközés veszélye eltoló­dott, ibár nem szűnt meg. Ugyanek­kor azonban ideológiailag és politi­kailag a harc éleződik. Az imperia­lista táboron belül repedésen, mutat­koznak. Franciaország már távolról sem olyan biztos oszlopa az Atlanti Szövetségnek, mint volt néhány év­vel ezelőtt. Anglia és Amerika kö­zött éltesednek az ellentétek. A nemzetközi helyzet megváltozá­sa az amerikai imperializmust, s a többi imperialista köröket is airra kényszeríti, hogy taktikát változtas­sanak, de a harcot nem adják fel, hanem más helyzetben, más formák között . folytatják ezt. Igyekszenek megbontani a szocialista tábor egy­ségét. Igyekeznek kihasználni azt, hogy a Sztálin személye körül kiala­kult személyi kultusz, felszámolásá­val, s a szocialista, proietárdemokrá- cia fejlődésével a népi demokratikus országokban aktivizálódnak azok az elemeik is, akik a régi nép­ellenes rendszer haszonélvezői voltak. Ezeket az elemeket a demokrácia nyújtotta lehetőségek kiaknázáséval igyekeznek mozgósítani reakciós, imperialista céljaik érdekében. Az imperialisták mindent elkövetnek, hogy ezekre a belső reakciós erőkre támaszkodva zavart keltsenek a né­pi demokratikus országokban, meg­kíséreljék meglazítani a kapcsolato­kat ezek között az országok és a vételével1 a Központi Vezetőség majd határozattá emeli — a legközelebbi évekre bizonyos tekintetben pártunk­nak szinte második programja lesz, mint ahogyan a nagy Lenin az első szovjet népgazdasági tervet nevezte. Nyilvánvaló az is, hogy a határozati javaslatot, amelyet a jelen, napirendi ponthoz a Politikai Bizottság előter­jesztett, a vita alapján tökéletesíteni kell, amihez valószínűleg bizottság kiküldése is szükséges lesz, oly mó­don, hogy a Központi Vezetőség még jelen üléséin véglegesen dönthessen róla. Mint bevezetőül említettem, nem lehet szó most arról, de erre nincs is szükség, hogy a nemzetközi) esi a bel­ső helyzetről mindenre kiterjedő, részletes elemzést adjunk. Ezért itt csak a leglényegesebbekkel lehet fog­lalkozni, ami valóban döntő a nem­zetközi helyzetre és a mi belső hely­zetünkre vonatkozóan. Szovjetunió között, s megpróbálják gyengíteni a szocialista tábort. És ha arról beszélünk, hogy a közvet­len háborús veszély eltávolodásával élesedik az eszmei-politikai harc, akkor ehhez hozzá kell tenni a harc­nak olyan, távolról sem eszmei for­máit is, mint kémek, diverzánsok, provokátorok ibedooása a népi de­mokratikus országokba és a Szov­jetunióba, mint hadirepülőgépek rendszeres, provokációs berepülése, mint polgári repülőgépünk békés utasai ellen a minap végrehajtott banditatámadás sitib. Továbbá figye­lembe kell venni olyan formákat is, mint amilyen a poenani véres pro­vokáció volt. Súlyos hiba lenne le nem vonni a tanulságokat a poznani provokációból a mi helyzetünkre, és a mi feladatainkra vonatkozóan is. Egyébként az ellenség nyíltan felve­tt, erről nem egy ellenséges lapban és nem egy imperialista rádióadás­ban volt szó, hogy az ellenség »ma­gyar Poznanokra« törekszik. Az éhes disznó makkal álmodik! Röviden tehát, a jelenlegi nem­zetközi helyzet lényege az, hogy a szocialista tábor megerősö­dött, az imperialisták pozíciói pedig meggyengültek. Mi hala­dunk előre a magunk helyes út­ján. Egyes imperialista körök azonban ebbe belenyugodni nem akarnak, s mindent elkövetnek, hogy megzavarják előrehaladá­sunkat a béke megszilárdítása, a szocializmus építése, népünk életszínvonalának emelése útján. tévedt embereket is. Jó órában mond­jam, nálunk Poznan nem volt, de az egyik imperialista rádió azt, ami a Petőfi Körben történt, dicsekedve »kis-Poznannak« nevezi. A Petőfi Körben voltak helyes dolgok is, el­hangzottak megszívlelendő javasla­tok is, amint azt a Központi Vezető­ség június 30-i határozata világosan megállapította. A Petőfi Körben sok becsületes, pártunkhoz, népi demok­ráciánkhoz hűséges ember volt, köz­tük nem kevésszámú kommunista, Jogosan lehet feltenni a kérdést, hogyan jött létre ilyen helyzet? Va­jon nem volt helyes pártunk poli­tikája, pártunk fő irányvonala a XX. kongresszus előtt és a XX. kong­resszus után? Pártunk politikája lé­nyegében helyes volt, pártunk fő irányvonala megfelel a szocializmus építése, népürk, az ország érdekei­nek! A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után, a márciusban tartott központi veze­tőségi ülésen nem volt lehetőség ar­ra, hogy maga a Központi Vezetőség részletesen kidolgozza azokat a ten­nivalókat és intézkedéseket, amelye­ket a XX. kongresszus szellemében a magyar viszonyok figyelembe vé­telével meg kell valósítanunk. Talán helyesebb lett volna egy hónappal később tartani a Központi Vezetőség ülését és mindjárt a Központi Veze­tőség ülésén a konkrét tennivalókat is magában foglaló határozatot el­fogadni. így a Központi Vezetőség a Politikai Bizottságnak csak általános utasítást és irányelveket adhatott arra vonatkozóan, hogy milyen mó­don dolgozza ki a tennivalókat. A Politikai Bizottság ehhez a feladat­hoz hozzáfogott. Mi úgy gondoljuk, hogy a XX. kongresszus után a Politikai Bizott­ság irányvonala helyes volt. De a he­lyes politikai elgondolások, helyes politikai állásfoglalás végrehajtásá­ban és megvalósításában egy ideig volt bizonyos tétovázás, huzavona. Ebben szerepet játszott az, hogy a Központi Vezetőség első titkára, Rá­kosi elvtárs — bár igyekezett — nem tudta teljes mértékben az új kö­vetelményeknek megfelelően átállí­tani saját munkáját és a Politikai Bizottság, valamint a Központi Veze­tőség titkárságának munkáját, amely utóbbinak elsősorban feladata a Köz­ponti Vezetőség és a Politikai Bi­zottság határozatai végrehajtásának biztosítása. Belejátszottak ebbe a tétovázásba a személyi kultusz és a törvényesség kérdésében régebben, főként 1953 júniusa előtt elkövetett súlyos hibák, amelyeknek felszámo­aki félti a pártot, feltétlen híve a szocializmusnak, jó magyar hazafi és egyben proletár internaeionalista is. Ugyanakkor azonban azt is meg kell mondani, hogy a Petőfi Körben és körülötte kezdett, egy második po­litikai centrum kialakulni, amoiy szemben állott az ország igazi poli­tikai központjával, a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetőségével; Kétségtelen, hogy ennek szervezett jellege voA. lása még 1953-ban elkezdődött, de közben egy időre némileg megtor­pant, hogy aztán újabb lendülettel folytatódjék, s végül most elérkez­zék a befejezéshez. Végül hozzájá­rult a bizonytalansághoz az is, hogy a Politikai Bizottság nem érezte ma­ga mögött — s ennek különféle okai voltak — a Központi Vezetőség egy­séges támogatását. Ellenkezőleg, azt érezte, hogy a Központi Vezetőség­ben, részint a Politikai Bizottsághoz vagy annak egyes tagjaihoz való vi­szony tekintetében nincsen meg a teljes egyöntetűség, s másrészt nin­csen teljes egység a párt által köve­tendő politika minden kérdésében a Központi Vezetőség tagjai között. Persze, hogy a helyzet így ala­kult, ebben mindenekelőtt a Politi­kai Bizottság a hibás, mert nem volt elég határozott és bátor a gátló té­nyezők megszüntetésében; mert nem vezette következetesen az eszmei-po­litikai harcot a múltbeli hibák fel­számolásáért és a XX. kongresszus szellemének érvényesítéséért a ma­gyar viszonyok között, valamint ál­lami, társadalmi, gazdasági és párt- életünk következetes demokratizá­lódásáért. Bár a pártszervezetekben vitatkoztak, a párttagság aktivizáló­dott, a pártmunka felélénkült, a leg­fontosabb, az ország egész sorsát érintő kérdésekről mégsem elsősor­ban a párton belül folytak a viták, s nem a Központi Vezetőség, a Po­litikai Bizottság, a vezető pártszer­vek irányításával. Meg kell jegyezni,, jóllehet, ez nem a döntő, hogy ezen­kívül a DISZ Központi Vezetősége, illetve ennek intéző bizottsága is hi­bát követett el, amikor a Petőfi Kör vezetését kiengedte a kezéből. Sú­lyos hiba volt továbbá részünkről, hogy kiengedtük a kezünkből a Sza­bad Nép és általában a sajtó irányí­tását, s nem megfelelően irányítot­tuk a rádiót, ami természetesen nem kis zavart okozott pártkádereink, ak­tivistáink, párttagságunk és a be­csületes, pártunkhoz ragaszkodó, né­pi demokráciánkat támogató dolgo­zók között. Megszilárdult a szocialista világrendszer Pártunk fő irányvonala megfelelt a szocializmus építése, népünk, az ország érdekeinek Széleskörű demokratizálódási folyamat megy végbe országunkban A párt a vita híve, de nem engedhet teret az ellenséges nézetek hirdetésének Ami országunk és pártunk belső helyzetét illeti: a legfontosabb ete­kintetben az, hogy 1953 júniusa óta, bár távolról sem egyenletesen s nem időleges visszaeséseik nélkül, különö­sen azonban a Szovjetunió Kotnmu- niistia Pártjának történelmi jelentősé­gű XX. kongresszusa után sízéleskörű demokratizálódási folyamat megy végbe országunkban. Megnőtt a párt­tagok s a pártanfclvüii dolgozók ak­tivitása, közvetlen részvétele az ál- iiami, a gazdasági, a társadalmi, a pártmunkában. Ezzel együtt nagy­mértékben megnőtt a párttagok, a pártaiktiváisták s pártonkívüLiek jogos bírálata ihibáinkkial szembe® és al­kotó kezdeményezése annak érdeké­ben, bogy a hibákat és hiányosságo­kat minél előbb ieküzdjük, s hogy miinél eredményesebben építsük or­szágunkban a szocializmust, minél biztonságosabban emeilhessűfc népünk életszínvonalát, ami egész munkánk egyik legfontosabb célja. Ez a hatalmas aktivitás, cselek­vőkészség, alkotó, segítő bírálat, amely a tömegekből kibontako­zik, mérhetetlen, lebírhatatlan erő. Pártunknak és vezetésének értenie kell ahhoz, hogy ezt az erőt sikeresen használja fel az előttünk álló feladatok eredmé­nyes megoldására. Ezt a megnövekedett aktivitást mutatja az a vita is, amely a második ötéves terv irányelv-javaslata körül kibontakozott és valósággal . népi mozgalom jellegét öltötte. Ismeretes, hogy csupán írásban több mint 35 ezer javaslatot tettek a fizikai dolgo­zók, értelmiségieik, szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó parasztok, kü­lönféle kisemberek, szervezetek tu­Ugyanakkor azonban, amikor ki­bontakozott és tovább bontakozik a pártban és a párton kívül a töme­geknek ez az aktivitása, melyet min­denképpen bátorítani, fejleszteni s a pártnak irányítania kell, egyben az ellenség is kísérletet tesz arra, hogy megpróbálja a maga számára kihasz­nálni a helyzetet. Természetesen, sú­lyos hiba volna mindenkit, aki egy vagy más kérdésben nem ért egyet a párttal vagy annak vezetésével, el­lenségnek tekinteni. Nem szabad el­felejteni, hogy az új helyzetben sok rendes párttagnál és pártonkívülinél van értetlenség, hogy nem könnyű tájékozódni az új viszonyok között, s hogy egyeseket az ellenség is megza­var anélkül, hogy ezt ők maguk is érzrevennék. Aki nem lát tisztán, az még nem ellenség, éppen az ellenség próbálja elérni, hogy mindenkit egy zsákba gyömöszöljünk, hogy az egy vagy más kérdésben nem kellő meg­értést vagy értetlenséget tanúsító embereket azonosítsuk az ellenséges elemekkel, mert az ellenség számára domámyos és etgyéb intézmények. Mindez azt mutatja, hogy a má rend­szerünk igazi népi rendszer, hogy a dolgozók, ha bírálják is egyes hibáin­kat és kinövéseinket, ha fellépnek a bürokratizmus ellen, magúkénak vallják népi demokratikus rendsze­rünket. szükséges ez, mint valami fedezék. Mindenesetre, ha az ellenséges ele­mekkel azonosítanánk azokat, akik nem helyesen tájékozódnak az új helyzetben, akik egy és más kérdés­ben értetlenséget tanúsítanak, ezzel nem a pártnak, nem a munkásosz­tálynak, nem a népi demokráciának használnánk, hanem az ellenségnek. Azonban megfeledkezni arról, hogy ellenség van, hogy az ellen­ség az utóbbi időben aktivizáló­dik — s hogy különösen a külső imperialista erők megkísérlik a belső reakciós erőket mozgásba hozni, abból kiindulni, hogy most már teljes az osztálybéke bent az országban és nemzetkö­zileg, hogy már mindenki »jó­ember« — végzetes hiba volna. Nem kommunisták, hanem bur- zseá liberálisok volnánk, ha mi ilyen módon ítélnénk meg a helyze­tet. Az osztályellenség igenis műkö­dik. És részben sikerült befolyása alá kerítenie jóhiszemű, becsületes, meg­A Politikai Bizottság, s ez utóbbi­nak kezdeményezésére a Miniszterta­nács is számos intézkedést tett és to­vábbi intézkedések meghozatalát ké­szítette s készíti elő a túlzott centra­lizmus megszüiatetésére az államigaz­gatásban és a népgazdaságban. Elin­dította az államigazgatás és az egész államgépezet egyszerűsítésének fon­tos munkáját. Lépéseket tett a de­mokratizmus kiszélesítésére. Ugyan­akkor azonban, minthogy nem maga irányította az eszmei-politikai harcot, ez. helytelen irányba csúszott. Igenis vitázni kell. Részleteiben és alaposan meg kell vitatni a párt politikáját, s az ország előtt álló fontos feladato­kat. Mint említettem, nem volt he­lyes, hogy az alapvető kérdéseket nem a pártszervezetekben vitattuk meg. Ezen változtatnunk kell. De persze, nemcsak a pártszervezetek­ben lehet és kell vitatkozni. Vitat­kozzanak egymás között a biológu­sok, a közgazdászok, a filozófusok, a történészek, a fizikusok, írók stb. stb. Nem feltétlenül szükséges, hogy a párt és annak vezetése mindenben és mindenkor közvetlenül beleszóljon az ilyen vitákba. Vitázni kell a pártban, de a marxi—lenini párt — mint aho­gyan ezt tanítónk, a nagy Lenin mondotta — nem vitaklub, ha­nem harci szervezet. Ezért vi­tázni lehet, sőt kell a határo­zat meghozatala előtt, a határozatot pedig a párt min­den tagjának, minden szerveze­tének és minden szervének vég­re kell hajtania. S ehhez még hozzá kell fűzni, hogy a párt a vita híve, a szabad véle­ménynyilvánítás híve, de nem en­gedhet teret ellenséges' nézetek hir­detésének, olyan nézetek hirdetésé­nek, amelyek ellentétesek népi de­mokráciánk lényegével, annak al­kotmányával. A pártnak szüksége van szövet­ségesekre. Együtt akar működni minden becsületes hazafival, minden jószánd&ú és jóhisze­mű emberrel, mégha ezek nem marxisták—leninisták is! De a. párt — ezt félreérthetetlenül megmondjuk — nem tehet és nem tesz engedményeket a marxizmus—leninizmus kérdésé­ben, nem alkudhat meg és soha nem fog megalkudni ideológiai kérdésekben! Gazdasági feladataink Ami az ország gazdasági helyzetét illeti, ez 1954 óta — bár viszonylag lassan —, de állandóan javul. Az ipari termelés 1956 első félévi tervét, nemcsak teljesítettük, de több mint 2 százalékkal túl is teljesítettük^. (Folytatás a következő oldalon Nem feledkezhetünk meg az osztályellenságről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents