Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-13 / 164. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

c^ratási őrjáraton

1956. július 11-én

REGGEL ÖT ÓRA. Kürtiben, Marcaliban, Vízváron — de a Szabolcs megyei KMétám, a szolnoki Tisza- kengyeliben, a győri Révfaluban — a paraszt kiéül háza elé: elég derűs-e az ég. Gyenge szél fúj, ami később erősödhet, s elviszi a felhőket. Talán nem lesz ma eső.

Ez az eső, ez az eső! Kényszerít bennünket, hogy örökké fölfelé te- kintgessünk; minduntalan nézegessük a kalászokat: lehet-e már vágni, minél előbb, megelőzve a rossz időt.

Értekezlet: 1 óra!

HÉT ÓRA. Siófokon együtt ül a járási operatív 'bizottság. Napirend: az aratás. (Hát lehet most más?) Ideje: 1 óra.

Árpa aratása befejezve. A szocialista szektorban 24 órán belül 90 százalékban kész volt a tarliöhántás, tarióvetés. Ma kezdődik az árpa- cséplés. Ezt az egyéni gazdák a járás minden községében közös szérűn végzik. Minden cséplőgépen feltüntetik: mi a terve, és naponta odaírják, mennyi hiányzik még.

Megállapítja a bizottság, hogy 10- én Kaposvárról a járásba nem érkezett hús. Ez lehetetlen állapot, ép- h pen az aratás idején! Utasítják a ta- jecsu la a «rácsokat, hogy a bolitok kora haj- zsebbe vándorolnak, székek

sanak nyitva. Továbbá: a mozgóból tok necsak a Balaton partján mozogjanak. Nagy Lajos elvtárs járási tanácselnök elmondja, hogy tegnap Nagycsepelyen négy erőgép állt, mert nem volt üzemanyag. Pedig tarlót kellett volna hántani. Illyés elvtársi, a Kiüti Gépállomás igazgatója tiltakozik: ez lehetetlen! Volt ott üzemanyag. Eddig sem valami nagy türelemmel üldögélt, most aztán egyre izeg-mozog. Végül rápillant órájára, feüderül: — Öt perccel múlt nyolt Túlhaladtuk a kiszabott időt.

Nincs mese. Aki, beszél, gyorsan becsukja a száját. Jegyzetfüzetek

zörögn alban, ebéd előtt és késő este tart- nék.

Veszteglés: 3 óra!

KILENC ÓRA. A balatonkiMtd Dózsa Tsz 260 holdas búzatengerének szélén két kombájn áll: Pontosabban: vesztegel, tölti az időt, késlekedik — »hogy akarod.

Még tegnap este kijöttek ide. A harmat feilSzánadt nyolckor, de állt nák. Miért? Nincs zsák. A tsz, magterem most ment be a f aluba, szerezni. Most! Hát igen... Takács T. Gyula, Borbély Jánosi kombájn vezetők, két segédvezető, ikét zsákos, négy

szalmalehúzó, két ellenőr, négy zsákoló, egy vontatós, négy magtisztító káromkodik csendesen.

S közben, mint vérszagra, gyűlnek még többen: Borbáth László, a gépállomás főmezőgazdásza, Szabó László, a járási tanács mezőgazda- sági osztályának vezetője. Sőt -Tóka elvtárs, a Megyei Pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője is megjelenik.

Az eső, mint döntőbíró

TIZENEGY ÓRA. Bekarikázik Mayer Vendel elvtárs, a tsz elnöke. Hajnal óta alig állt meg -gépével, de most azt teszi: áll, néz. Vele szemben a tétlenül ideges tábor. Ók is haülggtnek. Azt várják, ki kezdi a miatyánkot. A legilletékesebb kezdi, Mayer elvtárs.

Odamegy a táblához, leszakít pár kalászt: — -Nézzék meg, ez még nem érett. — Ez kellett csak. Aki épkézláb, mint a búzába. Szabó ellvtárs egészen bemegy: — De ez érett!

Kiáltások rönködnek. Mindenki gyúrja, nyomkodja, rágja a magokat. Van köztük ilyen is, olyan is ... Két vélemény csap itt össze. Az egyik:

aratni, mert sok a búza, mikor érünk a végéire! A másik: aratni, de később, -mert nagy a víztartalom, tárolni nem tudjuk, a malom meg így nem veszi át.

Végül' minden szem Tóka elvtársra fordul': a 'legfőbb fórumhoz. Ám ő másképp vélekedik. Búzaszemet rágcsálva szólal meg: — Végeredményben ki felelős a termésért?

— Én! — mondja Mayer elvtárs.

— Hát akkor tessék, döntsön.

Nem ő dönt. Elered az eső, mind

sűrűbben potyonászik. Befellegzett az aratásnak. Ekkor, hogy a hatás nagyobb legyen, megérkeznek a zsákok.

Csírázik a tarlóvetés

EGY ÓRA. A Balatonújhelyi Állalmi Gazdaság központjából két aratógép pöfög ki. Az eső már elállt, süt a nap. Még nem lehet aratni, de kimennek a tábla szélére, hogy egy fél pillanatot se veszítsenek.

Szekér divtára, vezető főmezőgazdász elmondja:

— 450 hold búzánk van. Ebből a négy arató-gépre 280, a kombájnra 170 hold jut. Az aratógépek eddig levágtak 25 -holdat. Szombatig, ha az -idő engedi, 50 hold meglesz. A komHÁROM ÓRA. Az Északsomogyi Erdőgazdaság ibalatcnzamárdi központjában Pópity Jenő -igazgató elv- társ aratása képeket nézeget.

— Hát persze, nekünk mellékág a gabonatermelés, de azért 80 hold őszi árpánkat mér levágtuk. Múlt vasárnap az irodisták is kínt voltak. —- Hólyagot mu-tat a kezén. — Tarpusztai üzemegységünkben tegnapig 100 mázsát el' is csépeltünk belőle. Igyekeznünk kellett, mart ha máshol is csépelni kezdenek, velünk a

bájn holnap indul. Szombat esti-g be- kutya se törődik. Van 100 hold bú- adunk három vagon -búzát. Az árpa? zánk, már azt is elkezdtük. Egy ara- Tairlóján már csírázik a -kukorica, tó- és hét fűkaszálógépümk van hoz- Silónak vetettük. zá.

30 hold — pásztákban!

ÖT ÓRA. Szűcs Imire eflvtára, a Da- ránypusztai Kísérleti Gazdaság igazgatója egy 'hatalmas aszitag előtt áll1. Most tetőzik -az árpakazlat. Hogy mi néznivaló van- rajta? Hajjaj! Most jöttök rá, hogy eztán azok rakják az asztagot, akik csépelni fogják. Mert így nem igen törődnek vele; tővel, heggyel össz-edoibálj^k. Elég lesz szét- ci-bálni. Persze, nem sok ideje van a -leülepedésre. Az első asztagot már csépelik. Két nap múlva késiz. Tíz, tíz és fél mázsás átlagra számítanak.

Sajnos, 400 hold búzájuk annyira dombos vidéken van, hogy kombájn egyáltalán nem mehet rá. Az aratógép is csak negyven százalékát vághatja. Van viszont nyolcvan kézdka- sza, ha kell, száz is! Tizenegy nap alatt végeznek a búzával, ha az idő engedi. Most állandóan lesik a táblákat: ha egy rész megérett, le vele! így vágtak már lg harminc holdat. Ezzel is kevesebb lesz a tömeges érés idején.

* * #

S mintha kiszámította volna Toka ©lytárs, hogy hd! fejezze be a napi körutat. Mert itt a fő tanulság: Ha kell, -pásztákban vágjuk, de az érett gabona -minél előbb legyen keresztben, zsákban!

Kunszabó Ferenc

A földről a garatra

A balatonkiliti Dózsa Tsz elnöke, Mayer Vendel jelenti: — 12-én reggel megindult a két kombájn búzatáblánkban. Az eső megszakította munkánkat, de délben újra indultunk. 3 órakor már feldíszített teherautóval 30 mázsa búzát vittünk a siófoki malomba, ahol rögtön garatra öntöttük. Este 10-ig még 70 mázsát szállítottunk be. Tervünk szerint 6 vagon beadást és 4 és fél vagon szabad gabonát teljesítünk a két kombájn után. A búza fajsúlya 72,2.

ÁRPA UTÁN — BÚZA ELŐTT

Az aratás—cséplési munkákat irányító Megyei Operatív

Bizottság üléséről

Megyénkben az őszi árpa aratását az állami gazdaságok július 9-ig, a gépállomások 11-ig fejezték be. A búza teljes érése erősen közeleg, s napokon belül minden erővel annak betakarítását kell megkezdenünk. Ezért legsürgősebb feladatunk:

AZ ŐSZI ÁRPA CSÉPLÉSÉT MEG KELL GYORSÍTANI.

Ez rendkívül fontos, hogy ne akadályozza a nagy aratást, illetve a búza cséplését. Kerüljük el a cséplőgépek sok húzatását. A csépeltetők beadási kötelezettségüknek a géptől tegyenek eleget, vetéstervük arányában.

AZ APRÖMAGCSÉPLÉST MINÉL GYORSABBAN EL KELL VÉGEZNI;

ahol még nem kezdték meg, megindítani. Nagyon fontos, hogy az erre a célra beállított cséplőgépet másra ne használják, viszont ha végeztek az aprómaggal, késlekedés nélkül segítsenek a kenyérgabona cséplésénél.

— Ez aztán aiz aratásnak való idő! — mondja Felde Balázs gyöngyöző homlokát törölgetve. Aztán tovább gyúrja a kötél közé a kövér kalászú rozsot.

— Jó, jó, csak legalább még egy hétig tartsa maigát ez az idő — jegyzi meg Ihász Pál, aki megszokott tempóval vágja a rendet.

— Hát igen-... — egyenesedik fel a kasza mögött Felde István, a vár- dai Aranykalász párttitkára, az aratócsapat egyik legjobb kaszása — az idő jó ... de gyorsabban menne a munka, ha nem járnánk ennyit üresen.

Hogy-hogy üresen? — néznek rá az aratócsapat tagjai. — Arra gondoltam, hogy jó volna, ha most ösz- sze lehetne tolni ezeket a -kis parcellákat, mert nézzék — mutat a határ túlsó felére — -amíg odaérünk ahhoz a darab rozshoz, addig jó fél holdat levághatnánk, vagy pihenhetnénk is egyet.

Az év legkeményebb munkája, legforróbb napjai előtt gondolnunk kell egyéb munkákra is:

1. A gépállomások mezőgazdászaikkal érjék el, hogy a tsz-ek, egyéni gazdák

A MÁSODVETÉST MINÉL ELŐBB

elvégezzék. Tsz-ek nél ez csak úgy lehetséges természetesen, ha a gépállomás felszántotta a tarlót.

2. Megállapítja az operatív bizottság, hogy az aratás elkezdésével a gépállomások teljesen elhanyagolták a növényápolást. Nem használják ki a növényápoló gépekét. Ezért szükséges, hogy — az aratás ütemének csökkentése nélkül — folytassák és

FEJEZZÉK BE A NÖVÉNYÁPOLÁST

a nagy aratás megkezdéséig, mert utána erre már nem lesz idő. Még egy kapálás 1—2 mázsás terméstöbbletet is eredményezhet holdanként.

IGEN

OKOS DOLOG A TAGOSÍTÁS“

— Bizony, igazait mond... — jegyzi meg Pintér Ferenc kötöző az idős ember bölcsességével, majd hozzáteszi: — De hiszen már elment a ta- gosítási kérelem a mi tsz-ünkből is, meg aztán- úgy tudom, hogy az Uj Március 15 meg a Virágzó Tavasz is kérte a tagosítást. Amondó vagyok, hogy igen- okos dolog lesz ez a tagosítás, Én már öreg ember vagyok meg beteg, de szeretek dolgozni — különösen így, ha többen- vagyunk, és ha együtt lesz a földünk, akkor nekem is jobb lesz...

— így van- ez, Ferenc -bácsi — kapja el a szó végét a párttitkár, aztán cigarettára gyújt és így folytat ja: —

AZ MDP SOMOGY MEGYEI

BIZOTTSÁGA ÉS A

MEGYEI TANÁCS LAPJA

XIII. évfolyam, 164. szám.

ÁRA: 50 FILLÉR

Péntek, 1956. július 13.

Beszéljünk és írjunk helyesen !

A mai életet már szinte el sem tudnánk képzelni plakátok és feliratok nélkül, úqy hozzánk tartoznak. Kint az utcán tele vannak velük a hirdető-oszlopok, a kirakatok, meg a kerítésekre és a falakra is jut belőlük bőven (a háziak nem kis bosszúságára), bent a középületekben meg a csarnokokat, a falakat lepik el. Mindnek megvan a maga célja: politikai tételeket hirdetnek, qazdasági, termelési eredményekről tájékoztatnak, árucikkeket reklámoznak, oktatnak, buzdítanak útbaigazítanak, figyelmeztetnek stb. Ez eddig nagyon helyes. De azt már szóvá kell tennünk, hogy a nyelv- helyesség meg a helyesírás szempontjából igen sok erősen kifogásolható.

Kezdjük mindjárt a saját portánkon. A Táncsics-gimnáziumban a folyosókon 32 ilyen feliratot ^számoltam össze. No, nem olyan szörnyűek ezek a hibák, többnyire a dunántúli nyelvjárás rövid i, u, ü hangja okozza a bajt, pl. faliújság faliújság helyett. De iskolában, ahol oljjan kényesek vagyunk a helyesírásra, ezeknek sem volna szabad előfordulni. Persze akad egy-két nyelvhelyességi hiba is. mint pl. Mindenkivel szemben udvarias légy! (He- lyesen: Mindenkihez udvarias légy!)

A Meqyei Tanács első emeletén olvasható: Olyan szakszervezeti vezetőséget válassz, akik harcolnak . *. (Helyesen: ... vezetőket, akik ... vagy vezetőséget, amely ...) Több helyen ez a felirat díszeleg az ajtón: Kéretik az ajtót betenni. (Helyesen: Tessék az ajtót becsukni! Vagy: Csukd be az ajtót!) Egy forgalmas nyilvános helyen ezen a feliraton akad meq a szemünk: Kérjük a hulladékot a kosárba dobni! (Helyesen: Tessék a hulladékot a kosárba dobni! Vagy: A hulladékot dobd a kosárba!)

A leqfeltűncbb baj az »a« névelővel van. A távirati stilus módjára egyszerűen elhagyják a névelőt, mint lényegtelen, fölösleges valamit. Egvre gyakrabban találkozunk ilyen írásokkal: Húsárut a jégen tartjuk. (Helyesen: A húsárut a jégen tartiuk.) Telefont a vonalak zsúfolt forgalma miatt ügyfeleink nem használhatják. (Helyesen: A telefont a vonalak zsúfolt forgalma miatt ügyfeleink nem használhatják.) Egv kén alatt: Csesznek! várrom. XII!. sz-ban épült. Török időkben .. . rHelyesen: A csesznek! várrom A XIII. sz.-ban épült. A török időkben ... 1 Dolgozók írják, dolgozók olvassák, dolgozókat segíti a Somogyi Néplap! Ebben már egyéb szervi bai is van s talán így lehetne Helyesebb formába önteni: Dolgozók íriák, dolgozók olvassák a dolgozókat segítő Somogyi Néplapot. A vasúti söntésben ez a felirat figyelmezteti az enyves kezű embereket: Pohártolvalokat a törvény szigorúan bünteti. De aki ezt írta. maga is tolvaj: névelőt lopott. Ezt — sainos — büntetlen®! megteheti akárki. PAP ANTAL.

gimn. tanár

Ha ezt mindannyian megértjük a falúban, akkor a jövőben már sokkal könnyebb lesz. Többet segíthet a gép az aratásban is. Mert igaz, hogy szép munka az aratás, de nehéz. És szívesen is csinálljia az ember, amikor ilyen jó termés mutatkozik, de bizonyára valamennyien örömest átengedjük ezt a munkát a gépnek. Igaz-e, lányok? ...— néz mosolyogva Tóth Margitra, Tóth Gyöngyire és Felde Józsefeiére, az aratócsqport fiatal, fürgekezű nőtagjaira.

— Úgy van... — jelentik ki szinte kórusban amazok, sarlót tartó kezük lendületével erősítve véleményüket;

Aztán még néhány percig beszélgetnek a tagosításról és egyebekről, s amikor a férfinéipség eltiporja a cigarettacsikkeket, ismét magpemdüd a kasza, kopik a rozstéblá; s1 a vidám kedvű anatócsapat után egyre szaporodnak a karcsú rozskévék. .

Sz. F.

r

('ttő iUlL fs 'étll a balafonszemesi Dózsa kertészetében

Czívesen, kedvesen invitM

^ mindhármunkat Dudás János elvtárs, a balatonszemesi Dózsa Tsz elnöke: nézzük meg 10 holdas kertészetüket. Szívesen eleget teszünk vendéglátónk kérésének, vele megyünk a kerítéssel elzárt területre, amely zöldellő növényeivel akár varázskertnek is megfelelne. A föld tiszta, híre sincs a gyomnak. A felszedett karalábé helyét felszántották, újra ültették káposztapalántával. Megküzdöttek a természeti nehézségekkel is. A melegágyakból korán kiültették a paprika-, paradicsompalántákat. Ha a szükség úgy kívánta, a kertészetbe szólították a tagság zömét.

A csaknem félméter magasságú ágas-bogas, dús levélzetű paprikabokrokon tízesével, húszasával csiin- genek a sárga paprikák. A két-há- romnaponként leszedett paprikatermés helyett a virágokból, bimbókból hamarosan újak sarjadnak. így aztán sok és szép áru kerül naponként a piacra. Vinniük sem kell, helyükbe jönnek. A zöldpaprika darabját 1,30 forintért viszik. Ez aztán jól megtömi a közös kasszát.

— Tegnap csupán zöldpaprikából 4130 darabot szállítottak el tőlünk, 5369 forintot kaptunk érte, és ez csak egy nap alatt, csupán zöldpaprikáért. Tökből 60, uborkából 30 mázsát, karalábéból 12 000 darabot, hagymából, zöldségből szintén több ezer csomót adtunk el — újságolja Dudás elvtárs.

A száz négyszögölnyi zöldbab ** már eddig legalább kétezer forintot hozott, s hol van még a termés vége? A jövő héten már megjelenik a piacon a mi sárgadinnyénk, paradicsomunk — abból is majd dől a pénz — büszkélkedik Dudás elvtárs. — Megmutatjuk, mit lehet kihozni a 10 hold földből. Két évvel ezelőtt még arról volt »híres* a kertészet, hogy embermagasságig ért benne a gaz. Igen, innen indultunk. S mindig előbbre, feljebb jutunk. Tavaly harmincegynéhány forintot ért egy-egy munkaegység, az idén 40 forintot terveztünk. Hisz- szük, hogy ezt túlszárnyaljuk, hiszen mindenünk rendben van. A kertészetre 40 ezer forintnyi bevételt irányoznunk elő. Most még csak júliust írunk, s a bevétel eddig 32 000 forint. Zárszámadásig meglesz a 100 000 is.

Valóságos kincsesbánya ez a kertészet. De a kapát, az erőt sem sajnálják ám tőle! Különösen nem Szlaboda István és Nagy János, a kertészet két lelkes őre. Az ő akarásukat is dicséri ez a 10 hold.

Sokra becsülendő, nagy munkát végeznek a Dózsa-beliek. Okosan, ésszerűen gazdálkodnak. Mert holdanként 10 ezer forintos jövedelmet

előteremteni nem kis dolog. Ehhez fej és akarat kell. A balatonszemesi Dózsa tagjai a kertészettel is megmutatták: intenzívebbé, jövedelmezőbbé lehet varázsolni a szövetkezeti gazdaságot.

Vajha sokan tanulnának tőlük, bárcsak követnék példájvJcat a termelőszövetkezetek. A kertészet kétszeresen előnyös a tagságnak. Egyrészt sok munkát ad, másrészt, amellett, hogy nagy jövedelemhez juttat, állandó bevételi forrást biztosít a gazdaságnak. A Dózsában már 5,70 forint előleget osztottak a június 30-ig elért munkaegységekre. Vagyis aki 200 munkaegységet teljesített — van, aki ennél is többet — 1140 forintot kapott kézhez. Természetes, hogy ez még jobb munkára serkenti a tagságot.

A szövetkezeti vezetőknek a ba- latonszemesiek példáján lelkesülve csak azt ajánlhatjuk, gazdálkodjanak ők is hasonlóképpen. Vajon a balatoni üdülők, a városi dolgozók, akik kezükbe veszik az Ínycsiklandozó, vitamindús zöldpaprikát, paradicsomot, uborkát vagy sárgadinnyét, gondolnak-e a balatonszemesi tsz-tagok szorgos munkájára, akik megtermelték a szépet, a jót, az ízletes harapnivaló!? Mert keményen megdolgoztak ér~ tűk. V. Ti