Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-17 / 167. szám

Kedd, 1956. július 17. SOMOGYI NÉPLAP Tsz-vándor kiállítás, falunap Lábadon A nagyatádi járás termelőszövet­kezeteinek ötéves1 fejlődését tükröző vándorkiállítást első aOkalomimial Lá­badom mutatták be ünnepélyes, kere­tek között. Az egyéni dolgozó pa­rasztok, de a falu két termelőszövet­kezete, a Béke és a Népakarat tagjai is nagy érdeklődéssel tanulmányoz­ták a nagyüzemi gazdálkodás fejlő­dését ábrázoló grafikonokat, fény­képfelvételeket és egyéb írásos fel­jegyzéseket. Ez alkalommal falunapot is ren­deztek, amelyen a falu legjobb 12 egyéni dolgozó parasztját, valamint a két helybeli termelőszövetkezet szorgalmas tagjait kedves műsorral köszöntötték fel1 a nagyatádi járási művelődési ház .kultúiregyüttesének tagjai. Baülatimiecz István 11, Kulcsár István 9 és Török József 8 holdas dolgoz» paraszt, a falü ilegpéldamu- tatóhb gazdái kedves nótáikat hall­gatták a színpadról. A nagyatádi kulitúregyüttes nívós műsorral szórakoztatta a falu dolgo­zóit. Utána vidám táncmulatsággal ünnepelték meg e napot. Öi megye kiinvtfárosainak értekezlete Megyénk könyvtárosai Baranya, Tolna, Vas és Zala megyék megyei és járási könyvtárosaival háromna­pos tájértekealeten vettek részt Pé­csett a Doktor Sándor Művelődési Háziban. Az értekezleten megjelent és a vitában részt vett a Magyar írók Szövetsége pécsi csoportjának számos tagja. Az első napon »A mai magyar iro­dalom néhány kérdése« címmel Fándy Pál tartott előadást, melyet élénk vita követett. A második napi téma »A megyei és járási könyvtá­rak irányító és módszertani munká­ja« veit. Előadást tartott és a vitát vezette Kellner Béla, a kaposvári Megyei Könyvtár módszertani elő­adója. A harmadik napon a tanácsok és a könyvtárak kapcsolatainak kér­désével foglalkozott az értekezlet. A színvonalas és érdekes1 értekez­let hasznos segítséget adott a kxxnyv- tórcscknak az őszi-téli olvasóévad eredményes előkészítéséhez. Hogyan tehetnénk még johhá Kaposvár kö sellát ását ? Lapunk vasárnapi számában tettük fel a kérdést először. Közöltük Vajda János elvitársnak, a Hűtőház igazga­tójának énre vonatkozó javaslatait. Az alábbiakban újabb hozzászóláso­kat közlünk. Kalmár Ferenc elvtárs, a Húsipari Vállalat igazgatója ezt mondja a húsellátásról: — Ma már húshiáinyról, zsírlhiány- ról nem lehet beszélni. Igaza van azonban Vajda elvtársnak, a Hűtő- ház igazgatójának, amikor azt mond­ja, hogy a fagyasztott hús kezelésé­ben komoly hiba van. Ezért nem sze­retik dolgozóink a fagyasztott húst. Azonban a jólkezelt húst szívesen vásárolják. Ezt egy megtörtént esettel tudom igazolni. Nemrégiben Vajda elvtárs­sal közösem saját magunk kezeltük le az egyik üzletbe kiszállításra ke­rülő hűsít-. A boltvezető később örömmel mesélte, hogy a vásárlók elkapkodták a húst, s másnap is ke­resték, mert azt hittek, hagy friss áru veit. Véleményem szerint tehát, ha az Élélmiszerkiskereskedelmi Vál­lalat nagyobb gondot fordítana a fagyasztott hús tárolására, eladására, ha nem a tűző napon vitetné el az üzletekbe, akkor sokkal nagyabb lenne a kereslet, és hétköznap is szívesen vásárolnának a dolgozók egy kis húst. De hiba van a húsbol- tetaban a választékkal is. Belsőséget igen keveset visznek, halott nagy­mennyiségű tüdő, máj, velő, vese áll­na rendelkezésükre. Mégis igen ke­| vasét vásárodnak, a szükségletet so­hasem tudják kielégíteni, különösen a kisebb húsboltokban nem lehet kapni. Igaz, hogy ezt a [belsőséget naponta kellene elszállítaniuk, ez azonban semmi .esetre sem gátolhat­ja meg azt, hogy a dolgozók jobb, bőségesebb ellátást élvezhessenek. Egy háziasszony véleménye a zöldség- ellátásról özvegy Vargáné, Kossuth Lajos utcai lakos írja: Igen hasznos dolog hogy a fűszer- boitokban is, különösen a külső vá­rosrészekben árusítanak zöldségfélé­ket. Mi, háziasszonyok nagy öröm­mel fogadtuk ezt, hiszen így zöld­ségért, hagymáért nem keli a piac­ra szaladni. Örömünkbe azonban hamarosan üröm cseppent. A ZÖLDSZÖV ugyanis olyan fonnyadt, rothadt, férges árut küld az üzletek­be, amit természetesen nem szívesen vásárolunk meg. A vöröshagyma rot­hadt, a karfiol, cukorborsó féregrág­ta, a káposzta, 'burgonya fonnyadt, egyszóval élvezhetetlen. A boltveze­tők szinte naponta reklamálják az áru minőségét, de a ZÖLDSZÖV to­vábbra is csak ilyet szállít. Azt javasolom, a ZÖLDSZÖV ve­zetőinek, hogy ne tartsák napokig raktáron a friss zöldségféléket, ne várják meg, amíg megrothad, össze­fonnyad, elveszíti tápértékét, sőt sokszor élvezhetetlenné válik. Friss, jómimőségű árut szállítsanak a kül­városi üzletekbe is. Életet, egészséget ment, ió kereseti forráshoz juttat a gyógynövények gyűjtése Ha betegek vagyunk, orvoshoz me­gyünk. A kór felismerése után ke­zünkbe kapjuk a receptet: a gyógy­szertárból váltsuk tó a rendelt or­vosságot. Ez eddig egészen egyszerű dolog Ám sokan nem is gondolnak arra, hogy a sokszor életet mentő, jobbulást előidéző gyógyszer ütőim útfélen heverő gyimigycimokfoól ké­szült. Pedig így van ez. Kíváncsi háziasszonyszemmel A NAGYATÁDI KONZERVGYÁRBAN Itt van a befőzés ideje. Az asszo­nyok kosarakkal, szatyrokkal megra­kodva igyekeznek hazafelé. Sokan azonban már nem vesződnek az el­téréssel, ht nem készen vásárolják meg a konzerveket, befőtteket. De a többség még idegenkedik. Érzi a cukorborsón a »konzerv-izt« »abba a gyümölcsízbe is ki tudja, mi főznek bele«. Nos hát, megnéztem hogyan, miből készül a konzerv, mi vei tartósítják. Megnéztem és azon nyomban elhatároztam: soha többe nem vesződök befőzéssel. ÓRÁNKÉNT 10 MÁZSA CUKORBORSÓ A Nagyatádi Konzervgyár úgyne­vezett steril-üzemének egyik részé­ben a cukorborsót készítik, másik fe­lében a meggyízt töltögetik. A borsófejtő gépbe hatalmas szál­lítószalagon érkezik a cukorborsóhü­vely. A gép óránként 10 mázsa bor­sót tisztít meg és dob ki egy csövön az osztályozóba. Itt különválasztód­nak a különböző nagyságú szemek, majd hatalmas főzőüstökbe kerül a cukorborsó. A megfőtt cukorborsót hűtőbe, onnan pedig szárítószalagra teszik. A szalag két oldalán asszo­nyok állnak és dobálják ki a rossz kukacos szemeket. Az így kiváloga­tott cukorborsót üvegekbe rakják és egyszázalékos sós-cukros vízzel fel­töltik. Semmi mást nem tesznek be­le! Ezután még húsz percnyi gőzölés következik, s máris kész a finom cu- korborsókonzerv. naponta húszezer üveg MEGGYIZ A terem másik végében három cső­bél folyik a már megfőtt, kész meggyíz. Mellette asszonyok, lányok töltögetik az üvegeket. »Szezon« ide­jén naponta 20—25 ezer üveget töl­tenek meg meggy ízzel. A meggy az udvaron lévő 400 literes előfőzőkből csöveken jut fel a finom passzírozó­ba, főzőbe. A sterilizáló üzemben óriási hordókban kimagozott, meg­cukrozott meggy sokmázsás tömege várja, hogy azsemet főzzenek belőle A teremben mindenütt fehér kendő­vel bekötött fejű nők sürgölődnek. Az üzem dolgozóinak 70 százaléka nő. NINCSEN TÖK A GYÜMÖLCSÍZBEN! Mindenki ismeri az olcsó, vegyes gyümölcsízt. De mindenki hallotta az* is, hogy ez a gyümölcsíz azért olyan olcsó, mert tökből és répából készítik. Megnéztem hát ott a hely­színen, mi igaz ezekből a hírekből. A gyümölcsíz gyártása ugyan most nem folyt, de láttam a gyártási utasítást. Eszerint a vegyes gyümölcsíz alap­anyaga az alma, ez általában 70 szá­zalék. Azután van benne mintegy 10 százaléknyi meggy, ugyanennyi őszi­barack és ugyancsak 10 százalék birs és 50 százaléknyi cukor. Töknek, ré­pának színét sem látja. És hogy miért ilyen olcsó? Azért, mert ez is egyi­ke az olcsó népélelmezési cikkeknek, amelyeket államunk önköltségi áron alul bocsát a dolgozók rendelkezésé­re. HÁROMMILLIÓ FORINTNYI ÜVEG Igen, ennyi üveg tárol a Nagyatádi Konzervgyár újonnan épített hatal­mas raktárában. Az egyik teremben a már elkészített konzervek várják a szállítást. Valóságos üveghegyek ezek. Egy-egy gúlában hatezer, cu­korborsóval telített üveg. És hány ilyen gúla van itt! A másik oldalon gyümölcsízes ládák óriási tömege. Az udvaron megszámlálhatatlan lá­da, tele meggyel. A meggyszezon most kezdődött, de máris készülnek a zöldbab, a szilva, uborka és para­dicsom-kampányra. Ezek is gyorsan, tisztán készülnek, éppen olyan szé­pek és jók lesznek, mint a cukorbor­só és a meggy. Hát ezt sem fogok többet eltenni! — Langerné — Gyamoribajban szenvedők! Ugye, miilyen hatásos gyógyszer az atropin, a gyamorgörcsök ellenszere? Egysze­riben megszünteti a görccsel járó fájdalmaikat. Az atropin, -pedig nem másból, mint a legelőkön, réteken, trágyás, szennyes helyeken tömege­sen termő .beiéndeldevéliből készül. A nagylevelű, csípős, fulánkszőrű csalán főzetét véntisztító teáiként (használj a a (gyógyászat. Az ipar pedig a cukorkáik, sütemények stto. festésé­hez szükséges, az egészségre ártal­matlan klorofillt állít elő a csalán leveléből. Hány, de hány ember szen­ved légzési zavarokkal, nehézségek­kel. Nos, erre is van gyógyír. A gyó­gyászat a legelőkön, réteken dúsan termő maszlag leveléből készíti az asztmaszivanoikat, asztm-aciganettá- kat és az asztma elleni füstölő keve­rékeket. Tehát nem is olyan értéktelen nö­vények ezek, bánmennyire is annak tartjuk őket. A csalán-, a maszlag- és beléindeiMevél gyógyszernek elkészít­ve egészséget óv. Igen ám, de hogyan vonja tó a növényekből gyógyszer­iparunk a különböző anyagokat? Csak ügy, ha szorgos kezeik begyűj­tik és; átadják a Gyógynövényfor- gaUmi Szövetkezeti Vállalatnak. Hasznos pénzkereseti forrást 'bizto­sít ez a falusiaknak, különösen szün­idő alatt a gyerekeknek. Az össze­gyűjtött gyógynövényekért jelentős pénzösszeget fizet a vállalat: Belénideiklevélért ikg-oniként 1,60 fo­rintot, csalán- és maszüiaigtevélért kg-onként 0,70 forintot. A -gyűjtők megtalálják számításu­kat, napi 80—100 forintot is meg le­het vele keresni. A tanácsok, föld- művesszövetkezetek szervezzek mag mindenütt a gyógynövények gyűjté­sét. VILLÁM OKOZTA TŰZ égette fel- Márton István somogy- vári lakos istállóját és. pajtáját. Szombaton délután csapott bele a villám Márton István 'portájába. A tűz csaknem 30 000 forint kárt oko­zott a gazdának. A kár felmérése után a Biztosító Intézet kártérítést fizet. Csavargót ítélt el a Siófoki Járásbíróság Kovács .József 43 éves munkabíró ember a ibalatcmi üdülőik vasútállo­másain több héten át koldulásiból élt. Kovács Józsiefet a Siófoki Járásbíró­ság miunkakerülést, csavargásért két hónapi ibörtönibüntetesre ítélte. HELYREIGAZÍTÁS Vasárnapi számunkban a Kaposvári Gépállomásnak címeztünk egy kis hírt. Az Állami Gazdaságok Megyei Igazga- ósága rosszul tájékoztatott bennünket. Mezőcsokonya a Nagybajomi Gépállo- | máshoz tartozik, Így nekik szól a fel- 1 hívás. BECSÜLTÖK MEG IGAZGATÁSBAN DOLGOZÓ PEDAGÓGUSAINKAT! [Tj nemzedékünket felnevelni, az új ember típusát kikovácsol- ni nagy feladat. Ez áll megyénk pedagógusai előtt, bárhol is dolgozzanak: iskolában, államigazgatásban vagy tömegszervezetben stb. Pedagógusaink nagy többsége becsülettel tesz eleget e nagysze­rű feladatának. Pártunk és államunk ezért megbecsüli őket, megbe­csülésének számtalan formában adja tanájelét. Azonban kissé mintha megfeledkeznénk azokról a pedagógusok­ról, akik nem az iskola falain belül szolgálják a párt megjelölte célt, hanem ellenőrző, irányító munkájukkal. Pedig ez nem kevésbé fele­lősségteljes és fárasztó. Gyakran, amikor oktató pedagógusaink már pihennek, a megyei, járási tanácsokon működő tanulmányi felügye­lők és vezetők úton vannak. Azt gondolná valaki, hogy igaz, de ma­gasabb a fizetésük is. Pedig nem magasabb, sőt egyes esetekben az iskoláknál működő tanárok vagy igazgatók fizetése mögött marad. Ennek oka pedig az, hogy a pedagógus fizetésrendezés nem terjedt ki az igazgatásban dolgozó pedagógusokra. Mégis az anyagi hátrány ellenére is becsülettel megállják helyüket. Egy kis hányaduk ugyan kikívánkozik az iskolákhoz, de nagy többségük marad. Hogy végzik munkájukat a tanácsoknál dolgozó pedagógusok? Elsősorban és legfőképp a Megyei Tanács Oktatási Osztályán, annál is inkább, mivel az utóbbi hónapokban sok bírálat érte az ott dolgo­zókat. Több bírálat a sajtó hasábjain keresztül köztudomásúvá vált. Távol áll tőlem a gondolat, hogy a jogos bírálatot visszautasít­sam, hiszen számos hibára hívták már fel a Megyei Tanács Végre­hajtó Bizottságának a figyelmét, különösen most, az SZKP XX. kong­resszusa után. Mégis nem mindig éri el célját a bírálat, néha túllő a célon, s nem serkentőleg hat, hanem elkedvetleníti az osztály dolgo­zóit. Vegyük példának a Somogyi Néplap július 1-i számában meg­jelent »Becsületes, tisztaszándékú irányítást Somogy művészeti és kulturális életében« című cikknek az oktatási osztállyal foglalkozó részét. »A Megyei Tanács Oktatási Osztályának néhány vezetője«, »erkölcsileg kompromittált« kitételek mélyen megsértették az osztá­lyon dolgozókat. Nézzük, miért? A hozzászóló, akinek véleményét a sajtó közölte, megjegyzi: »hiba nélküli emberek persze nincsenek«. Igen, ezek az emberek sem mentesek a hibáktól, s elismerik, hogy munka közben követnek el hibákat. Hiba volt pl., hogy az osztály kommunistái nem figyelmeztették az osztály volt vezetőjét, Almási Jánost, hogy nem méltó vezetői beosztásához az italozás, helyette engedtek a hívásnak, s esetenként vele tartottak. Azonban tanultak ebből, s az osztály! vezető leváltása után kibővített pártvezetőségi ülésen, osztályérte­kezleten hitet tettek amellett, hogy a tanév feladatait — vezető nél­kül is — a lehető legjobban elvégzik. Ez lett az önbírálatuk. ígére­tüket teljesítették. Hibát követtek el azonban, hogy az ellenőrzés nem volt elég mélyreható, elsősorban a kollégiumoknál, aminek kö­vetkeztében a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának megbízásá­ból a Megyei Tanács pénzügyi dolgozóinak kellett felderíteni a Sely­mes-féle bűncselekményt. Súlyos hibák ezek — se hibákból folyóan kellett leváltani az osztály vezetőjét, s kell az osztályról elküldeni Sóky Gábort a gazdasági csoporttól — akik az ellenőrzésben, illetve annak megszervezésében legilletékesebbek lettek volna. Ebből is le­vonták a dolgozók a következtetést, s ma már az ellenőrzést gyak­rabban és jobban szervezik. A Városi Tanács Oktatási Osztálya is rendszeresen ellenőrzi a kollégiumokat, a napközi otthonokat, s nem eredmény nélkül. F lmondhatjuk, hogy a közelmúlt eseményeiből mindnyájan tanultunk, pedagógusok és nem pedagógusok egyaránt. Azt azonban mégsem lehet tenni, hogy általában erkölcsileg kompromit­tált személyeknek nevezzük az osztály vezetőit. Kik is ezek a veze­tők? Hogy egy párat említsek közülük: Járányi Gyuláné, aki egyben a Megyei Tanács egyik MDP-alapszervezetének titkára, személyzeti ügyekkel foglalkozik, tisztes csalaaanya, aki követendő szívóssággal képezi magát (a Pécsi Pedagógiai Főiskola levelező hallgatója). A másik, Magyar Sándor, aki 1946. óta tagja a pártnak, csaknem 8 éve végzi eredményesen ezen a poszton munkáját. Követett el hi­bát? Biztos; de ki az, aki még soha nem követett el hibát? Javára írandó becsületes törekvése, hogy kijavítsa. Sorolhatnám még a be­csületes, tisztaszándékú dolgozók nevét tovább, de minek, hiszen a megye pedagógusainak többsége nem ért egyet az általánosított bí­rálattal, mert így sok embernek a becsületébe bele lehet gázolni. De folytassuk tovább: mi a helyzet a Közgazdasági Technikum és a Leánygimnázium tantermeinek bővítésében? Június 26-án »Miért nem nyithat két első osztályt a Közgazdasági Technikum?« cím alatt a szerkesztőség megvádolja a Megyei Tanács Oktatási Osztályát azzal, hogy nem támogatja a technikumot abban a törek­vésében, hogy két első osztályt nyisson. Ezzel szemben már akkor a minisztériumban volt a kérelem, amelyet az osztály június 10-én a bővítés ügjében az Oktatásügyi Minisztériumba küldött. A Május 1 utcai ált. iskola bővítése ügyében pedig nehezen tudna dönteni a cikk írója is, hogy hol legszükségesebb az iskolai tantermek építése: falun-e, ahol -— annak ellenére, hogy 1945 óta 250-nel szaporodott a tantermek száma — még mindig rendkívül szűkén vannak, vaev nem megfelelő épületeik vannak, mint pl. Sió­fokon, ahol 11 helyen tanítottak, és a felső tagozatban a szaktaná­rok valóságos távfutókká váltak, hogy óráról órára időben érjenek a másik utcában lévő iskolába. Vagy Csokonyavisontán, ahol 5 he­lyen tanítanak (üzlethelyiségben is). Mint ismeretes, ez a falu 7 km hosszú, s nem könnyű a szaktanároknak időben kezdeni óráikat. Micsoda megterhelés lehet ezzel szemben a Bajcsy-Zsihnszky ut­cából a szabadságparki iskolába járni a gyermekeknek? Semmi! Nem hiszem, hogy onnan kerülne ki a tanulók »színe-virága«. A szabad- sáenarki iskolát e célból adtuk át teljes egészében általános iskola céljára, azzal, hogy meg tudjuk oldani a Május 1 utcai iskola teher­mentesítését. Ezenkívül Kaposvárott is van még probléma az iskolák bővítése körül, annak ellenére, hogy bővítettük a város külső isko­láit, mint pl. a Cseri úti, a Petőfi utcai és a donneri iskolát. Még mindig súlyos nehézségekkel küzd a II. Rákóczi Ferenc iskola, ahol maholnap háromszori váltással kell tanítani. Nem volt jogos az 1956. április 1-i cikk sem. Nem a nemtörődömség, nem a rosszindulat miatt késik az Május 1 utcai általános iskola bővítése. Az Ady Endre utcai diákotthonból szívesen elköltöztetnénk a leányokat, ha volna hová. örömmel vesszük a javaslatot, hogy az Óvónőképző költözzön a Tanítóképzőbe, azonban a probléma ezzel nincs megoldva, a hely még mindig kevés, 120—130 tanulónak még mindig nem lenne helye. Azon leszünk azonban, hogy ezt is minél előbb megoldjuk. M sszegezve: becsüljük meg lehát az igazgatásban dolgozo pe- dagógusokat, segítsük, bíráljuk munkájukat, de a bírálat tár­gyilagos legyen. A közeljövőben az osztály új vezetőt kap, s bízunk abban, hogy a megerősödött oktatási osztály a járási oktatási osztá­lyok in és iskolákban működő pedagógusok támogatásával minden ed­diginél jobb munkát fog végezni. Nánisi Imréné, a Megyei Tanács VB elnökhelyettese

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents