Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-15 / 166. szám

Vasárnap, 1956. július 15.

SOMOGYI NfPLAT

t

NEM MAGÁNÜGY...

Az eset, melynek szem- és ’Sül- tanúja voltam, pénteken délután zajlott le a Kaposvárról Gyékényes felé induló személyvonaton.

A vonat indulása előtt egy 4—5 éves korú maszatos, szakadtruhájú kisgyerek sírva-ríva hajladozott ki a vonatajtóból, s kétségbeesve kiabálta az állomási büfé felé: — Apu! Apu! Gyere ide! — De »apu« nem jött. A kalauz pedig betuszkolta az ajtóból a gyereket. — Majd még leesik, s akkor engem hibáztassanak! — zsörtölődött magában, majd bezárta az ajtót, s arrébb ment.

A vonat elindult. A gyerek — mint később megtudtuk — név szerint Balogh Janika, nálánál is masza- tosabb kisöccsével a kocsi folyosóján sírdogált, míg a fülke utasai meg nem sajnálták. Egy kutasi asz- szony kézenfogta az elhagyott gyereket, s behozta a fülkébe. Minden szem a gyerekekre szegeződött. Ifjú és leendő anyák mindjárt kérdezgetni, babusgatni kezdték a kis elhagyatottakat: Hogy hívnak, hová mégy, hol van apukád? S a nagyobbik fiú elpanaszolta, tudja, hogy Kutasra mennek, de hogy kihez, azt nem. Az egyik odavalósi asz- szony mindjárt pártfogásba vette:

— Sebaj, Janika, majd elviszlek én haza.

A hátulsó kocsikból nemsokára előkerült az »elveszett« apa. Ruhája több helyütt szakadt, lábán gumicsizma, s csak úgy dülöngél a torkán lecsúsztatott féldeciktől. Ki szá- nakozóan, ki megvetően pillant rá. Tekintetükből azt lehet kiolvasni: Hát van szíve a két szurtos, rongyos gyerek láttán inni? Nem szé- gyelli magát?

Igen, a gyerekek. Szívbemarko- lóan fájó kérdés ez. Hiszen elsősorban és legjobban ők, az ártatlan

Vándorkiállítás a nagyatádi járás !sz-eirtH

A nagyatádi járás termelőszövetkezeteinek ötéves fejlődését tükröző vándorkiállítást első alkalommal Lá- bod községben mutatták ba. A kiállítás júliusban még négy helyen kerül bemutatásra.

Befejezte a gabona aratását

a látrányi Alkotmány Termelőszövetkezet. A megye termelőszövetkezetei kőéül szombaton délután a látrányi Alkotmány jelentette elsőnek, hogy befejezte az aratást. A tsz határában több mint 120 hold gabonát arattak le.

parányi emberkék érzik meg a családi fészek hiányát, az apa bűnét. Apa! Milyen mélyértelmű szó ez, s milyen nagyra hivatott, sokra kötelez: kötelez arra, hogy becsületes, tisztességes, egészséges állampolgárokat neveljen fiaiból. De lehet-e ott ilyen utódokra számítani, ahol hiányoznak a feltételek a kiegyensúlyozott, mindenkor példás családi élet kialakulásához? Mert minden rosszat a gyerekek sinylenek meg. Vajon ő nem szereti gyermekeit? Dehogynem. Ám kitudódik, valamilyen törés van az életében. Egy év óta különváltan él feleségétől... s most újra kibékülnek, talán rendbe jön minden.

Szemlesütve, szégyenkezve hallgatja ugyan az asszonyok kemény szavát, ostorozását: »Én bizony menten elzavarnám a férjemet, ha ilyen ember volna« — mondja neki az egyik asszony. Égy pillanatig hallgat, s aztán meggondolatlanul válaszol: »Minden ember ilyen.«

Én szégyenkezve hallgatom mindezt. Nos, férfiak, hát valóban ilyenek volnánk? Úgy vélem, nem használ itt semmi más, mint az értelmes, jó szó. Vajon akadt-e már valaki, aki szeretettel lelkére beszélt volna, aki segítette volna a helyes útra jutni? Mert nem igaz, hogy nem lehetne rá hatni, nincsen javíthatatlan ember. S kire vár az emberek, a megtévedtek, a rossz úton járók nevelése, ha nem ránk, az egész társadalomra? Érezzük-e, hogy felelősek vagyunk nemcsak magunkért, hanem társainkért is, minden emberért? Ha érezzük, akkor tegyünk is érte, hogy kevesebb részeg, kevesebb meggondolatlanul elvált ember legyen. S hogy igazán boldog lehessen minden gyermek.

VARGA JÓZSEF

Tíz * tenyészkant,

IGAZÁN DERÉK, ,r \FÉRFIMUNKA VOLT...$

Tián István kaposvári kőműves-tó (kisiparos az árvíz sújtotta Fadd köz-tó

. r* rV l-\ rtvi v* v1 A rí A rí, y ncnl rl i r\ o r» rAl t

i ségben nemrég egy családi ház fel-.

Villanypásstor

két üszőt és egy bikát visz az Országos Mezőgazdasági Kiállításra a rák- si Uj Élet Termelőszövetkezet.

i építéséhez fogott hozzá. A kiváló1 (iparos özv. Vida Jánosr.é egyszobás-tó (konyhás családi házának építését.].' (társadalmi munkában vállalta. Tiántó (István tizennégy napon át dolgozott tó ) megfeszített munkával, s egymagává (csaknem 20 ezer téglát falazott beÁj. (Az elmúlt napokban a községi hely-tó (reállítási bizottság átvette az új épü-.jj lletet, amelynek kőműves munkájáttó >Tián István ellenszolgáltatás nélkül tó rvégezte el. A helyreállítási bizottságtó ^megállapítása szerint Tián István aztó (építkezéseknél folyó minőségi ésJj ► mennyiségi versenyben rendkívüli.^ r eddig egyedülálló eredményt ért el,tó Js ezért Fadd község dolgozói névé ben tó (elismerő oklevéllel tüntette ki, tó

I

tó

A/l

Néhány karó, egy akkumulátorM j egy megszakító szerkezet, párszázjü iméter drót — csupán ennyi a vil-.f, lanypásztor. Három-négy óra alatt V, bárhol felállítható az 5—10 hold be-tó kerítésére is alkalmas felszerelés, j|j amely biztosítja a természetes határokkal nem rendelkező legelők szakaszos legeltetését, s több pásztor munkáját takarítja meg. Kifutók, karámok bekerítésére is alkalmas, illetve jól helyettesíti a drágán előállítható fakerítéseket. Legelővel határos értékesebb kultúrnövények megvédésére is használható. Előnyös, mert:

1. A termelőszövetkezet teheneit éjjel-nappal őrzi a szabadban a vil- lanypásztor. Az állatoknak bő rpoz- gási lehetőségük van.

2. Az állatot a drót érintésekor ,enyhe, de kellemetlen áramütés éri, amely egyáltalán nem káros. A tehén viszont az ütés nyomán megáll, bennmarad az elhatárolt területen.

3. A tehenész bekapcsolja a villanypásztort. Nyugodtan elmegy ebédelni és pihenni, mert biztos abban, hogy az állatok nem hagyják el a bekerített területet.

Az olvasó sokszor találkozott nevével lapunk hasábjain is. Egy-egy novella, egy-egy irodalmi megemlékezés évfordulókról, hozzáértő szavakkal megírt beszámolók kulturális eseményekről, színházi kritikák tették ismertté lapunk olvasói előtt a nevét. De hiszen kevés ember van, aki nem ismerte. Nemcsak mint az Óvónőképző tanárát ismerték, de ismerték, mint a népművelés fáradhatatlan munkását, az üzemek kultúr csoportjai segítőjét, színdarab- írót, S őszülő fejjel is fiatalos hévvel verseket szavaló okleveles színészt.

Tanártársai, diákjai, ismerősei — mind, mind, akik becsültük, szerettük, fájdalmas megdöbbenéssel hallottuk a hírt: Zitás Bertalan nincs többé. Néhány héttel ezelőtt, egy nappal előbb, mint végzetes szabadságára Budapestre indult volna, az alkotás lelkesedésétől tüzelve beszélt arról: »A somogyi színjátszás történetén dolgozom------« Nem tudta befejezni ezt a nagy és szép munkát. Önhibáj

án kívül adós maradt ezzel a művel Somogynak, a színháztörténelemnek. Nem rója tovább sorait szálkás betűivel, nem oktatja tovább diákjait — eltűnt érdekes, őszhajú, kissé már megrogyott alakja Kaposvár utcáiról. Mert hiányzik, hiányozni fog. Hiányozik diákjainak, a népművelési munkának — hiányozni fog azoknak, akik látták, tudták, hogy Zitás Bertalan milyen hasznos munkása Somogy kultúrájának. Hiányozni fog a 1:ezdő, fiatal íróknak, akik a fiatalok nagyot akaró vágyával és hitével darabírásba kezdtek, s Zitás Bertalantól kaptak bíztató jó szót, segítő tanácsot.

Hatvanöt esztendőt hagyott maga 'inogott, munkával, alkotással telve. Nem volt haszontalan az élete, s bár ittmaradhatott volna közöttünk. De most, hogy búcsúzni kell tőle, elismeréssel hajtjuk meg fejünket emléke előtt....

BABÓCSAI ÖRÖMÖK

Az édes aryaföldből qőzölöqve tör fel a forró kénes víz. A föld inqyen adja a fürdésre, mosásra, öntözésre egyformán alkalmas kincsét. A falu örömére elkészült az első fürdőmedence. A nép adta össze a pénzt a betonra, épí- tőanyaqra, de az állam is hozzájárult a költséqekhez. Kinek ne doboqna hevesebben a szíve, amikor látja, hoqy idős emberek, asszonyok az évszázados Japán kőrisek és hársfák övezte volt kastély területén, ahová eqykor dolqozó ember be sem tehette a lábát, most fürdenek, napoznak. Sokan jönnek ide fájós tes,tA Nagybajomi Növényvédő Állomás köszönettel vette a bírálatot

Lapunk július 5-i száméiban jelent meg a mágocsd Szabadság Ts2 nyílt Aeveie, amely a Nagybajomi Növényvédő ÁOilccnós munkáját bírálta. A nyűt levélne ez a válasz érkezett a Növényvédő Állomástól1:

»A nágocsi Szabadság Termelőszövetkezetiben 200 holdon végeztünk vegyszeres gyomirtást, A gyomirtás elvégzése utón agromómusunk kint járt a tszJban a járási főagromómus- saü s megnézték, hogy milyen munkát végzett a gép. Megállapították, hogy a ©ép konstrukciós hibájából — mivel a szórószerkezeit két szélién nem adagolja megfelelően a penmet- levet — csak sávokban pusztultak ki a .gyomok, A tsz elnöke ekkor nem

volt otthon, így nem tudtak jegyzőkönyvet felvenni. A levél megjelenése utón főagronómiusiunk ismét kiment Nágocstna és a tsz vezetőivel közösen jegyzőkönyvezték a végzett munkát, és a tsz elnöke elismerte, bogy a gyomirtással a gyomok 75 százaléka kipusztult, tehát nem végeztünk fölösleges munkát. A gyomirtás költségét szintén módosítottuk.

Köszönettel vesszük a termedőszö- vetkezeteimktől érkezett bírálatokat, mert a munkánkban lévő hibákat csak úgy tudjuk kijavítaná, ha felhívják azokra figyelmünket.

Benedek Lajos, a Növényvédő Állomás igazgatója.

TÖRVÉNYEKRŐL - I?ÉVIM,LETEKRŐL

A régi lakások bére

A 8000/1946. (VII. 19.) M. E. számú rendelet értelmében a régi lakások bére az úgynevezett alapbérhez igazodik. Az alapbér a lakásnak az 1939. évi szeptember 1. napján pemgőértékibem érvényben volt tiszta bére. Tiszta bér alatt értjük a bérlemény használatáért kikötött bérösszeget a különdíjak (központi fűtés és melagvízszolgáltatás díja, szemétfuvarozási díj, a felvonó használatáért és karbantartásáért, a házfelügyelői díj, kapupénz stb.) nélkül. Ha a bérlemény az 1939. évi szeptember 1. napján nem volt foér- beadiva, vagy utóbb épült, vagy ha a bért a felek különteges körülményeire tekintettel, a rendes forgalmi bérnél alacsonyabban állapították meg, továbbá: ha a (bér különböző bérleti időszakokra nézve eltérő összegekben volt megállapítva — azt a bért kell alapbérnek tekinteni, amelyet az illeitő helyen vagy városrészben hasonló bérleményért 1939. szeptember 1-én általában fizettek.

Az 1939. szeptember 1-én érvényben volt bér pengőösszegét hárommal meg kél szorozni, az így nyert szorzat adja az illető lakás forintban kifejezett alapbérét. A ténylegesen fizetendő bér a forintban kifejezett alapbér meghatározott százaléka, aszerint, hogy a lakás hány szobából álűL Mégpedig: egy- és kétszobás lakás bére az alapbér 40, a háromszobásé 50, a négyszobásé 60, míg az ötszobás és ennél nagyobb lakás bére az alapbér 100 százaléka. Ha például a háromszobás lakás bére 1939. szeptember 1. napján évi 2000 pengő volt, a fizetendő bér évi 3000 forint lesz Ha viszont ötszobás lakás évi bére az említett időpontban 3000 pengőben volt megállapítva, ezért a fenti átszámítási kulcs szerint jelenleg évi 9000 forint jár.

részükkel, izületi bánta Imáikkal, s itt vélnek meqszabadulni a kórtól.

Vasárnaponként sok ideqen tölti meq a medencét. Beszélnek arról, hoqy nemrégiben egy sásdi öreg, mankós ember eqy hetet töltött Babócsán, s utána a mankó nélkül bírt járni. A 72 éves nyugdíjas Gycrfi János a 20 km-re lévő Darányból jött el vasárnap fürdeni, Ju- bickolni. Néha fájdalom hasogatja lábait, talán használ valamit a kénes meleg víz. Esténként és vasárnap délután a babócsaiak egész tömege lepi el az újonnan létesített fürdőt. Szaporodtak tehát az örömök Babócsán.

MESÉBE ILLŐ

jelenség lett volna a XX. kongresszus előtt az a lelkes összejövetel, melynek keretében egyesült a városi Hazafias Népfront, MNDSZ és Békebizottság. A. hozzászólások nagy száma arra mutat, hogy érvényesült a szabad kritika, a beszédek minősége pedig a felszólalók józanságát, a túlzások mellőzését, az önkritika alkalmazását bizonyítja. Bizony egyes nőtagok könnyes szemmel emlékeztek meg az MNDSZ dicső múltjáról, de remélik, hogy az új szervezetben még szebb és eredményesebb munkát fognak tudni kifejteni. Világosan felvetették az elvtársak mind városunk szűkebb, mind államunk általános problémáit, s ezzel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az új Hazafias Népfront programja átfogó legyen, és megadták az alapot a közösségünkért folytatandó harc számos részletére vonatkozólag. Ez volt az első lépés, melyre — kis túlzással — azt mondták a régiek: in magnis et voluisse sat est: nagy dolgokban már az akarat is elegendő. Mi azonban tovább akarunk és fogunk is menni azon az úton, melyen az új, megerősödött Hazafias Népfront pártunk irányításával halad.

M. i.

„Szolgálatára kívánok lenn a Hazafias Népfrontnak“

A napokban levelet kapott a Hazafias Népfront kaposvári bizottsága. A levél csak néhány sorból áll, s mégis igen sokat elárul arról, hogy a népfront egyre jobban tömegmozgalommá válik, s hogy az értelmiségi dolgozók is szívesen és örömmel vállalnak részt a népfront előtt álló feladatok végrehajtásából.

A levelet dr. Szörényi Béla ügyvéd írta. Néhány sorban beszámolt arról, hogy a múlt év augusztusában egészségi állapota miatt megvált a Megyei ügyész-ág ügyészi állásától, s jelenleg a kaposvári 2. sz. ügyvédi munkakö- zösséqben tölt be üqyvédi hivatást. Dr. Szörényi Béla ezzel fejezi be levelét: »Amikor ennek tudomásulvételét derem, egyben felajánlom — hoqy amint azt a békebizottság tagjaként Is tettem — jelenlegi megbízásomban is a legmesszebbmenő szolgálatára kívánok lenni a Hazafias Népfrontnak, s ezzel a szocializmust építő hazámnak«.

A népfront városi bizottsága dr. Szörényi Bélát most kooptálással beválasztotta a városi népfront-bizottság vezetőségébe. Szörényi Béla csak egy azok közül az értelmiségi dolgozók közül, akik a népfront-mozgalom keretein belül ajánlották fel szolgálataikat szocializmust építő munkánkhoz.

Köszönjük Szörényi Bélának, s köszönjük az értelmiségnek a népfronthoz való közeledését, s eddig végzett munkájuk ígéret arra, hoqy a jövőben még nagyobb készséggel segítenek a népfront előtt álló feladatok megvalósításában.

Oda éj úijjza az átoa

TTÓNAPOK ÓTA folyik s® 50—53-as években helytelenül kuláklistára tett középparasztok re- habilitása. A múlt évben egyes községekben a középparasztok földjét felszorozták: kulákok lettek. Így pl. Tabon tizennyolcat tartottak nyilván, míg a háromszor kisebb Kis- bárapátiban negyvenet. Kis János dolgozó paraszt 22 holddal lett az.

A községi tanácsok utasítást kaptak, hogyan kell eljárniuk ebben az ügyben, hogyan kell bánni a kulá- kokkal. Ók végrehajtották. Úgy gondolták akkor, hogy helyesen cselekszenek.

Pártunk és kormányunk azóta feltárta az elkövetett hibákat, megmutatta azok kijavításának útját. Nem mi, hanem a falu bizonyítja ennek helyességét. Van azonban egy dolog, amiről elfeledkeztünk:

Milkovics János a községi begyűjtésnél dolgozott Kisbárapátin. Mikor 54 nyarán egy reggel kimegy a ház elé, hát csak megtántorodik. Veteményes kertje az utolsó szál növényig lekaszálva. A kerítésen egy cédula fehérük: »Így jársz te is!«

Milkovics otthagyja a tanácsot, elmegy napszámba.

Nem sokkal ezután Bruncvig János adómegbízott is kilép. Neki a szőlőjében volt egy nagy diófája. Kiszáradt, újat ültetett helyette — már ötödször. Miért? Nem eredt meg? De igen, csak »gondos« kezek mindig letörték. Nem akart »úgy járni« ő is.

— Azok, akikkel én 52—53-ban azt tettem, amit tettem kellett, most is haragszanak rám — mondja Bruncvig elvtárs —. S ki véd meg bennünket? Ezért mondják a kisbár- apáti elvtársak — Sovák István községi párttitkár, Vük Gyula tanácselnök, Zákányi Béla tanácstitkár — kicsit keserű szájízzel:

— A központi lapokban nemrég

arról írtak, hogy a helyi vezetők törvénytelen eszközökkel éltek az elmúlt időben. Ez így van. Nem ártana azonban megmutatni ennek összefüggését az országos, de a nemzetközi helyzettel is. Mert a falu népe csak minket lát maga előtt, mi találkoztunk velük naponta akkor is, találkozunk most is...

Akad itt gondolkodnivaló bőven. S nem csupán a községi, hanem a járási, megyei vezetőknek is.

ÜERSZE, MOST EGÉSZ MÁS a helyzet. Lényegében változott a párt és állami vezetés módszere. Jól tudjuk, ma már a helyi vezetőknek nem szabad várniuk, hogy a felsőbb szerv szájukba rágja a feladatot, kezükbe adja a tollat, s meghatározza, hogy reggel melyik lábbal lépjenek ki az ágyból. Egyszóval: önállóbban intézkedjenek. Van azonban ennek a dolognak egy esetleges hátulütője — legalább is így vélik Kisbárapáti vezetői. Nézzük csak:

— Három év óta nyöszörögjük — mondta Sovák elvtárs —, hogy nálunk sok a felszorzott kulák, akik különben becsületes középparasztok. Rendezni kellene dolgaikat. A járási tanács mindig azt felelte, mikor erről beszéltünk: »Ha ti vállaljátok érte a felelőséget, csináljátok! önállóságtok van. Adjátok ide nekünk az aláírt papírt, hogy ez és ez nem kulák.«

Mi intézkedtünk, most már a 40 kólákból nincs nálunk több, csak tizenegy. E tavasszal vettük fel a tsz-be Echard Lajos húsz holdas és Fokta János 17 holdas középparasztokat, akiknek szőlőjét felszoroztuk, s úgy lettek kulákok. Papírt adtunk róla. De nekünk arról ki ad papírt, hogy fél vagy egy év múlva nem mondják, hogy ez jobboldali elhajlás?

Ezzel kimondatlanul is azt vallják: sok az önállóság egyszerre. Mert 53 előtt hetenként kaptak részletes kioktatást arról, hogy ki a kulák.

Most pedig nem beszélik meg velük, hogy ki nem az. S nem is látják tisztán. Sovák elvtárs szerint nem kulák az, akinek gazdasági cselédje nem volt soha. Napszámosai voltak, földjét kiadta harmadába. Magatartása nem volt ellenséges a népi demokráciával szemben. Zákányi elvtárs szerint mentesíteni lehet azt, aki tartott egy cselédet, de azzal emberségesen bánt. Kötelezettségeit az állammal szemben mindig teljesítette.

A két vélemény kiegészíti egymást. Ók azonban — a részigazságokat vallva — nem tudnak megegyezni egyes konkrét esetekben. S ki látja ennek kárát? A falu. Ki marasztalja el őket ezért? A falu és a felső vezetés. Jó lenne tehát, ha — önnállóságuk meghagyásával — segítenék őket ezekben a dolgokban. Nem könnyű évek gyakorlatának páncéljából kibújni, s az új, egészséges ruhát viselni...

Van még egy: félve támaszkodnak a falu közvéleményére. Dehát hogyne, mikor azok időnként meglobogtatják a központi lapok egy-egy példányát s azt mondják: »Na ugye, itt megírták, hogy ti vagytok a bűnösek!«

S ez nemcsak kisbárapáti probléma.

1) OTLÁSOKKAL TÉVEDÉ- SEKKEL teli nehéz időket éltek meg községi vezetőink, a párt- és kormányhatározatok gyakorlatú közvetlen végrehajtói. A legnehezebb években túlnyomó többségük helytállt, helyén maradt. Elismerést — bizony — itt-ott kaptak csak. Mi ezután is megbíráljuk őket, ha szükséges. Ám határozottan kijelentjük: ők a mi funkcionáriusaink! Meg- védjük, segítjük őket fokozottabbajij mind eddig!

K. F,