Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-15 / 166. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. július 15. A BRIONI TALÁLKOZÓ Brioni — festői szépségű sziget az Adriai-tengerben. Ez a kis jugoszláv sziget most ismét a nemzetközi érdeklődés gyújtópontjába került. Itt találkozik a jövő héten három kontinens három országának államfője: Tito, Nehru és Nasszer elnök. A július 18-án kezdődő tanácskozásoknak már hetek óta nagy figyelmet szentel a világsajtó. Ezt a megkülönböztetett érdeklődést Jugoszláviának, Indiának és Egyiptomnak a nemzetközi életben betöltött különleges szerepe magyarázza. S noha egyáltalán nem megvetendő az a tény, hogy Tito nyári rezidenciájának kerékasztalánál összeülő államelnökök több mint 400 millió embert képviselnek, mégsem lehet tárgyalásaik jelentőségét pusztán országaik lélekszámá- val vagy akár gazdasági és katonai erejével mérni. A találkozó igazi jelentősége abban áll, hogy Brionin olyan országok államfői tanácskoznak, amelyek az elmúlt években történelmi érdemeket szereztek a béke, a nemzeti függetlenség és a nemzetközi biztonság politikájának diadalra juttatásában. Külpolitikájukat az a törekvés vezette és vezeti, hogy a Szovjetunióval, a népi Kínával és más békeszerető országokkal karöltve a világnak mind szélesebb térségeire terjesszék ki a béke övezetét. Békés egymás mellett élés és aktív együttműködés minden országgal — ez Jugoszlávia következetes külpolitikája. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való baráti kapcsolatok kialakítása tovább erősítette Jugoszlávia nemzetközi helyzetét és tekintélyét. Ennélfogva ma még eredményesebben közreműködhet a különböző társadalmi rendszerű államok közötti megértés kialakításában. A találkozó másik két részvevője hasonlóképpen nagy szerepet játszik a nemzetközi porondon a békés egymás mellett élés politikájának gyakorlati megvalósításában. Ezért van az, hogy Nehru szavára messze India határain tűi is felfigyelnek, Nasszer pedig az arab világban örvend rendkívüli tekintélynek. A találkozónak további súlyt ad az, hogy a tárgyaló felek között számos külpolitikai kérdés megítélésében igen szoros az összhang. Ilyen Amerikai kémeket lepleztek le a Belügyminisztérium államvédelmi szervei A Beiügymimiszitétrium államvédelmi szervei amerikai kémeket tettek ártalmatlanná, akik több hónapon' keresztül kémtevékenységet folytattak a Miagyar Népköztársaság etilen. Kémtevékenységük során katonai objektumokról, ipari üzemekről szereztek übe és küldtek ki adatokat megbízóiknak. A kémibamdát Tarló Gyula volt horthysta katonatiszt szervezte. Tarló az amerikaiak részére végzett kémkedés miaitt 1949-íben már el volt ítélve, de 1953-ban amnesztiával kiszabadult. Ezután munkahelyéről nagyobb pénzösszeget elsikkasztott és a felelősségrevoniás eíől 1954-iben nyugatra, szökött. Kint újból kapcsolatiba llépett az amerikai hírszerző szervekkel és azok megbízásából Budapesten kómközpontot szervezett. Az államvédelmi szervek a kém- banda tagjait őrizetbe vették. így Halmai Sándor többszörösen büntetett budapesti lakost, akit a nyugaton tartózkodó biaza|á)ruflió testvére — Halmai József — javaslatára 1956. elején vontak be a kémtevékenységbe. Az őrizetbe vett kémbanda tagjainál írásos kémuitasításokat, katonai objektumokról, fontos ipari üzemekről szóló adatokat és vázlatokat foglaltak le. A kémibainjda ügyében a vizsgálat folyamatban van. pl. a népi Kína elismerésének és ENSZ tagságának kérdése, vagy a tajvani probléma. Mindhárman elítélik a bagdadi paktumot és általában a katonai tömb-politikát. Erőteljesen szorgalmazzák az általános nemzetközi leszerelést és az atomfegyverek betiltását. Sík.raszállnak azért, hogy a Kelet és a Nyugat kapcsolatait a hidegháború helyett a békés gazdasági versengés szilárd alapjára helyezzék. Teljes a nézet- azonosság közöttük a kolonializmus egyöntetű elítélésében is. Megfigyelők szerint a három államférfi e kérdéseket azoknak az új lehetőségeknek a szempontjából fogja megvizsgálni, amelyeket a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság legutóbbi kezdeményezései teremtettek. Jól értesült körök lehetségesnek tartják, hogy Brionin új kezdeményezés történik a német kérdés megoldásának előmozdítására is. Mindezek alapján teljesen indokolt a Tribune des Nations című francia lapnak az a várakozása, hogy »azok a kezdeményezések, amelyekben a brioni tanácskozásokon megállapodnak majd, kétségkívül a nemzetközi légkör további enyhítését segítik elő«. Érdekességek inne n-o nnan NEMZETKÖZI REPÜLŐNAP SVÁJCBAN A Zürich melletti Dübendorfban tartották meg a svájci nemzetközi repülőnapot. Mint már két hónappal előbb Londonban, itt is az érdeklődés középpontjában a »TU — 104« szovjet utasszállító repülőgép állt (a képen a háttérben jobbra fent, mellette egy »G lobemaster« típusú amerikai katonai repülőgép áll). Az USA azcserő bizonyítására« heiyezte a fősúlyt és csaknem kivétel nélkül hadirepülőgépeket mutatott be. Ezenkívül tüzérségi lövegeket, mint a kép előterében látható »Honest John« típusú rakétaágyút. 17 öngyilkosság egyetlen éjszaka Nyugat-iBaridaiben a július 2-éról 3-ára virradó éjszaika 17 ön- gyülíkossiágot, illetve öngyilkossági kísérletet követtek el. Júniusiban N yugat-Berlin- bein 56 ember vetett véget életének és további 115-an követtek el öngyilkossági kísérletet. A nyugat-berlini rendőrség a rendkívüli gyakori öngyilkossági, esetekkel kapcsolatiban megjegyezte: valóságos rejtély előtt áll. Különböző nyugat-berlini lapok azt próbálják az olvasókkal elhitetni, hogy a szeszélyes idő járás okozta állítólagos lelki depresszió vezet az öngyilkosságra. Ezt az ostoba állítást már a Berlin demokratikus szektorával való összehasonlítás is megcáfolja, ahol utóvégre nem kevésbé szeszélyes az időjárás, mint Nyugat-Beriin ben, mégis összehason- líthatatlainul kevesebb az öngyilkosság. A vizsgálati adatok szerint a Nyugat-Berliniben elkövetett öngyálr kosságok négyötödének a [gazdasági helyzet az oka és mindössze egyötödénél gyógyíthatatlan betegség, házastársi viszálykodás stb. Még mindig szedi áldozatait a hirosimai atombomba-támadás A miinap halt meg Kimie Nakajama 24 esztendős japán nő, aki 1945-ben ki volt téve az amerikaiak hi- rosimai atomibombatá-. madását követő rádióaktív esőnek. Kimie Nakajama a rádióaktív eső behatására leukémiában (fehérvérűségben) megbetegedett és ez a betegség okozta most, 11 év elmúltával halálát. Ő már a tizenegyedik áldozat, akit a hirosimai atom- bombanoibbanás utólagos kihatásai pusztítottak el. A francia dohányosok szívják a fogukat A francia kormány elrendelte a dohányáruk és a cigaretta- félék árának felemelését. Az árkülönbözetet az algíri háború finam szírozására fordítják Az áram,elés július 6- án már hatályba is lépett. Húsz darab »Gauloise Bleue« — a legkedveltebb cigaret ta Franciaországban — 80 £rank helyett 95 frankiba kerül. 62 fokos hideg az Antarkíiszen Az antarktiszi szovjet meteorológiai állomáson 62,5 fokos hideget mértek. Ütött a legrégibb amerikai autógyár végórája Amerika legelső gép- kocsigyára a Stude- baker autógyár volt. Később a gyár egyesült a Packard góp- kocsiigyánral. A Stu- debaker—Packard Co. már több mint másfél esztendeje eladási nehézségek miatt veszteséggel dolgozott. Az utóbbi hónapokban olyan pénzügyi nehézségei támadtak, hogy kénytelen megszüntetni a személygépkocsik gyártását és egy tőkeerős autóiparon kívüli konszernhez csatlakozni. A »Wall Sitreet- Joumai« híradása szerint a Sítudabaker—- Packard Co. a nagy Curtiss—Wright rapü- lőgépkonszernibe olvad be. Életmentés helikopterrel Egy svájci turista, a Lausanne-á Kurt Morf, négy társával együtt felmászott a 4362 méter magas Vaillat- csúcsra. A turisták anpyira kimerültek, hogy nem tudták megkísérelni a csúcsról való leereszkedést. Jean Boulet helikopter-vilégrekorder Kurt Morfot helikopterrel megmentette. Ghamo- nix-ból mentőexpedíció indult Morf mégy turistatársának felkutatására. Banditatámadá» a Budapest—szombathelyi utasszállító repülőgépen 1956. július 13-án, pénteken délután 14 óra 53 perckor menetrend szerint közlekedő budapest—szombatihelyi utasszállító repülőgépen bűnös személyek aljas támadást intéztek a repülőgép személyzete és utasai ellen. Kényszer alkalmazásával átvették a repülőgép vezetését és eltérve a menetiránytól, azt Nyugat-Németor- szágba vitték. A magyar közvéleményt mélységes felháborodással tölti él az aljas támadás híre. A magyar kormány intézkedik, hogy a gép utasai, és személyzete mielőbb visszatérhessenek hazájukba. Lépéseket tesz annak érdekében, hogy a repülőgép visszatérjen állbmáshelyére és a támadókat, a gaztett elkövetőit felelősségre vonják. 1 921 "BEN TÖKTÉNT- Livi, ^1 aki egy szegényes vályogkunyhóban lakott itt, keserves verítékkel munkálta sovány kis földjét. Nagyon szegény volt, és ez a szó, hogy »szocializmus« ígérte neki a sokszor megálmodott szebb életet. »Szocialista«... A halmokon túl, hol itt, hol ott ütötte fel a fejét a vörös kakas — a »Duce« pribékjei álltak bosszút a haladó gondolkodású munkásokon és parasztokon. Egyszer aztán Liviékre is sor került. A fasiszták éjszaka törtek rájuk és felgyújtották a házat. A szülőknek nagy üggyel-bajjal sikerült kimenteniük a három gyermeket. Reggelre már csak a füstölgő gerendák maradtak, meg a hamu, a csomóba kunkoro- dott drótkötél, az összetört edények roncsai. A leégett hajlék fölött vékonyan kígyózott a füst. Az ismeretlen férfi ott állt most az egyik kunyhó előtt és igyekezett visszaidézni emlékezetébe azt a borzalmas éjszakát. A felindulástól reszkető kezében egy virágot morzsolga- tott, s egyre csak hajtogatta magában: »Nem vagy te itt idegen, hiszen itt születtél. Mennyi minden történt azóta, amikor még csöppnyi gombolyag voltál és csak sírni, enni és aludni tudtál... A három gyermek közül, akik azon az éjjelen megmenekültek a tűzhaláltól, a legkisebb a párnapos Yves volt. Livinek menekülnie kellett Itáliából. Franciaországban, Marseillesben talált menedéket. Hamarosan elhozta családját is. Yves Montand önéletrajzi jegyzeteinek nagyobb részét — amit Yves Livi aláírással ismert meg a világ — Marseillesben töltött ifjúkorának szentelte. ICSÍNY gyermekkorából ^ a legmélyebb benyomásként őrá Yves Montand a messzeségbe hívó tengert, amint a nagy hajók futnak rajta, s nyomukban a víz fölött fekete füstfátyol leng; a mar- seillesi kikötőt, amely fölött a rengeteg daru úgy mered az égnek, mint a dühösen felemelt kezek erdeje. A legelőször megtanult szavak között ott volt a »munka« szó: »A nagyök Yves Montand mesél írta : Sz. Andrejev-Krivics (Yves Montand: »Csupa napfény a szívem« című, megjelent önéletrajzából) Néhány évvel ezelőtt, amikor Yves Montand Olaszországban filmezett, a jeles énekes és filmszínész ellátogatott Firenzébe. Messze a város fölött, az egyik hegyvonvilaton, kőmorénák között húzódik egy kis falucska, Mon- summano-Alto. Forró nyári nap volt. A parasztok kis földjeiken dolgoztak, s letörölvén arcukról a verítéket, időről időre az ismeretlen emberre néztek, aki szó nélkül, kicsit szomorkásán nézte az agyagból vert, vályogból rakott kis házakat, a sovány mezőt, ezt a sárgásbarna földet, amely sok szívós munkát követelt, míg megadta szűkös rozstermést, míg megtermett benne a burgonya, a kövek között kinőttek az olajfák. — Biztos, valami külföldi lehet. Mindig itt járnak- kelnek, kíváncsiskodnak — gondolták magukban a falubeliek. Az ismeretlen férfi végigment a megállt, szétnézett, emlékezett... falun, megszűnteién csak a munkáiról beszélnek, de úgy látszik, nem nagyon vi- dámodnak meg tőle, mert ha szóba- kerül, sohasem nevetik el magukat«. Két-három évig járt iskolába a kis Yves, és már 11 éves korában a maga bőrén tapasztalta, hogy mi is tulajdonképpen az a munka: egy makarónigyár vette fel segédmunkásnak. Amikor később kazánkovácsból dokkmunkás lett, vasárnaponként végre pihenőhöz is jutott, s első műkedvelő szerepléseire emlékezve, így gondolt társaira — a nehéz fizikai munkában görnyedő emberekre: » ... Lámcsak, te, dokkmunkás, kohász, vasutas, bányász vagy bárki is légy, bizony elfáradtál; te viseled a munka terhét, és meglopják, elrabolják az erődet; milyen szépen süt a nap és még időd sincs, hogy föltekints rá, de még a szerelmed sem az igazi; ha ki mégy az utcára, a lányok rád sem néznek. Nem valami jól van ez így. És most előáll egy legény és énekel — neked, s a dalban az van, hogy egyetlen szikra elegendő, hogy a reményt felgyújtsa...« És Montand nagy művészetét az egyszerű embereknek szentelte. A szovjet olvasókhoz intézett levelében ezt írja: »Napsugaras dalaimban a munkát akarom megénekelni, a mi országunk és más országok becsületes embereinek bátor szívét, szabadságvágyát. Azt a törekvésüket, hogy minden néppel jó egyetértésben éljenek. Ezért csatolom hát olyan örömmel a visszaemlékezéseimről írt könyvemhez szívélyes baráti üdvözletemet a szovjet olvasóknak. Ez az öröm megkettőződik abban a reményben, hogy a közeljövőben ellátogathatok az önök országába és megismerhetem a szovjet földet és a szovjet embereket«. A Firenze-környéki parasztcsaládból származó Yves Montand, aki 11 éves kora óta az »emberek között« jár, aki a makarónigyár segédmunkásából fodrászinas, majd kazánkovács és dokkmunkás lett, ez az Yves Montand a munka atmoszférájában nőtt fel. És művészetének titkát akkor találta meg, amikor megértette, hogy művészi erejét csak szívós munkában, a kudarcokkal és csalódásokkal vívott harcban tudja kiko- vá«BOlni. ILI ÁR NAGY SIKEREI voltak, amikor kemény fegyelmezéssel meg kellett szabadulnia az időközben ráragadt sok sallangtól. Montand művészetében, előadásmódjának nemes egyszerűségében a francia és az olasz nép népzenei kultúrája tükröződik, És mind közelebb jutván igazi kifejezésmódjához, Montand maga elé képzelte, hogy az ő dalaiban sűrűsödik össze mindazoknak a kívánsága, vágya, »akik a vaslemezeket nehéz kalapácsokkal verik, akik kirakják a hajókat, leszállnak a föld mélyébe, ott élnek a szürke házakban és akiknek vállvetve kell küzdeni azért, hegy el ne pusztuljanak«. Montand nem csupán énekes, hanem filmszínész is. Maga képezte önmagát, sohasem járt semmiféle tamfoiyaimra, se dramaturgiai iskolába, ezért sokat kellett dolgoznia, míg eljutott a sikerhez. Legelső nagy filmjében »Az éjszaka kapui«-ban megbukott Montand. A szerep nem volt neki való. Ezután még több kudarc is érte. Két évig tartó hosszú keresés, próbálkozás következett. »Meg kell tanulnom, hogyan lehet megnyerni a közönséget. Olyan a közönség, akár a jó acél. Hagyjam el magamat, ha a feladat nehéznek mutatkozik? Hátrálják meg a nehézségek elől? ... Dolgoztam, küzdöttem — és most egyszerre megállják?« Nem, de a kiutat megtalálni nehéz. Később, amikor elgondolkozott a történteken, s kereste a kudarcok okát, lassan megvilágosodott előtte: súlyosan vétett a szabály eilen, mely azt mondja — sohasem szabad a rögtönzést elébehelyezni az alapos munkának. S valóban, Montand kitartó munkával dolgozta ki nagysikerű szerepét a »Félelem bére« című filmtragédiában. Nagyon szép volt a forgatókönyv^ Már az első olvasás mély benyomást tett a művészre. De kifejezésének kulcsát mégis sokáig hiába kereste. Bezárkózott szobájába, s százszor is újra elmondta a szöveg egyes mondatait, változtatta a hangsúlyt, az intonálás módját, valósággal harcolt a szavakkal, a hanggal, mintha párbajt vívott volna. Aztán egyszer csak hirtelen elérte azt, amit azelőtt mindig a rögtönzéstől várt, ami azonban most egy pillanat alatt felmerült a hosszú, szívós munka eredményeként, olyan hirtelen, ahogy a fény- utcát vág a sötétben ... TTÁLIA, MARSEILLES, PA- RIZS ... Sok-sok találkozás, epizód, esemény. Yves Montand feljegyzéseit olvasván, tisztán láUhatjuik azokat az embereket, akik Nyugaton harcolnak az igazságért, a becsületért, a békéért. Hosszú sorban vonulnak el szemünk előtt az eleven emberek konkrétan megrajzolt alakjai. Belülről ábrázolta ezt a világot Yves Montand, a benne élő emberekkel együtt, akiknek érző, meleg szívük van, akik ott meneteltek egykor a rendőrség-űzte munkástüntetéseken, a hitleri megszállás idején ott senyvedtek a gyűjtőtáborokban, kezükben fegyverrel őrséget álltak Párizsban a Louvre-nál a város fel- szabadulásának emlékezetes napjaiban. A szovjet olvasókhoz írt levelében, amelyről már a fentiekben megemlékeztünk, Yves Montand a következőket írja: »Csupa napfény a szívem — mit jelentenek nekem ezek a szavak? Ezek jelentik a reményt, a hitet a barátság és a béke szép világában«. Yves Montand nehéz utat megjárt nagy művész, aki a megpróbáltatásokból az életbe vetett hitet hozta magával az embereknek és szoros egységbe forrasztotta a művészet és az élet gondolatát.
