Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. július 1. ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS, ÉPÜLŐ SZOCIALIZMUS 3Cispaft(h&knak, úttörőknek Az NDK mezőgazdasági kiállítása Július 23-tól augusz­tus 4-ig tartják meg negyedízben Leipzig- Markkleebergben az NDK nagy mezőgazda- sági kiállítását 170 hek­tárra bővített területen. A kiállítás segítséget nyújt ahhoz, hogy a nagyközönség, a mező- gazdasági dolgozók szé­lesebb köre megismer­kedjék az újítók és szak­emberek módszereivel. A kiállítást az NDK vala­mennyi kerületéből há­romnaponként újabb és újabb küldöttségek kere­sik fel. Külföldről eddig húsz küldöttség jelentet­te be látogatását, 86 különvonatot állítanak be, hogy a kiállításra ér­kezők zavartalan közle­kedését biztosítsák. A kiállítás előkészületei­ben kereken kétezer munkás, számos építész grafikus, díszítő vesz részt. Elkészült az első óceánjáró Jugoszláviában A szpliti hajógyárban elkészült az első óceán­járó teherhajó. A »Ma­rian*< hossza 146 méter, szélessége 18,3 méter, te­herbíró képessége 10 270 tonna, sebessége órán­ként 13 csomó (24 kilo­méter). Hatalmas öntözőcsatorna épül Kiangsi tartományban Közép-Kína Kiangsi tartományában megkezd­ték a legnagyobb öntöző­csatorna építését. A 415 kilométer hosszú csator­na a jövő tavasszal ké­szül el és 13 000 hektár földet ment meg az aszálytól. Ezenkívül mó­dot nyújt arra, hogy egy évben kétszer aras­sanak rizst. Előzetes szá­mítások szerint a csator­na■ révén évenként 15 000 tonnával több rizst fog­nak aratni. 5000 kilogramm négyzetcentiméterenkéEst A Szovjet Tudományos Akadémia nagy nyomásokat kutató fizikai laboratóriumában kísérleti gázkom presz- szort készítettek, amelynek teljesítménye óránként 120 milliliter sűrített gáz. Ebben a készülékben a gázt 5000 atmoszférára nyomhatják össze. Ez a kolosszális nyo­más kétszerese annak, amelyet a lőporgázok a lövés pillanatában a puska, vagy a golyószóró csövében ki­fejtenek. A nagy nyomást igen sokféle tudományos kutatás elvégzésére használhatják fel. Rendikívül nagy nyomá­sok esetén ugyanúgy, mint igen nagymérvű mélyhűtés­nél (alacsony hőmérsékleten) csodálatos változások fi­gyelhetők meg: igen sok etem teljesen új fizikai, vagy völgyi tulajdonságokra tesz szert, átalakulnak a kris­tályrácsok, megváltozik az anyagok külseje, vezető- képessége stb. Nagy nyomás segítségével számos vegyi folyamat meggyorsítható; a geofizikusok és geokómikusok pon­tosan lemásolhatják a föld mélyében húzódó, kolosszá­lis nyomásoknál! kitett rétegekben lezajló folyamato­kat; a kohászok az igen nagy nyomásokat felhasználva újfajta nagyszilárdságú ötvözeteket készítenek, ame­lyekben nincsenek belső hibák, gázbuíborékok, vagy záródmányok. Az ilyen ötvözetek rendikívüli sűrűségük folytán teljesen új, kiváló mechanikai tulajdonságokkal bírnak. Magnetofon és lemezjátszó A moszkvai elektromechanikai gyárban készülő »Jauza« kombinált lemezjátszót és magnetofont válasz­tékos műanyagtokiban helyezték el. A magnetofon és a lemezjátszó egymástól' függetlenül is működik. A lemez­játszó piezoelektromos játszófejének két konundtűje van mikrobarázdás és nonmáltemezhez. A tok 'hátsó ré­szén egy külön rekeszben helyezhető el a piezoelektro­mos mikrofon, az összekötő vezeték, egy-két kazetta és egyéb tartalékalkatrész, amelyet a gyár a magnetofon­hoz szállít. A készülékek vezérlésére különböző fo­gantyúk és gombok szolgálnak. A blokkolt gombrend­szer kizárja annak a lehetőségét, hogy a magnetofon hangfelvétel vólettonül letörlődjék. A magnetofont bekapcsolhatják 110, 127 és 220 vol­tos váltóáramú hálózatba, amelyből 80 wattot fogyaszt. A hangfelvétel 6,35 mm széles ferromágneses szalagra történik. Felvehetők gramofontemezeken lévő zenemű­vek a lemezjátszón való lejátszás közben, továbbá zene, vagy beszéd a mikrofonon keresztül, vagy a rádióból. A magnetofon felvétel visszajátszható az egy watt kimenő kapacitású saját hangszórón, vagy pedig rádió­készüléken át. Egy teli magnetofon-kazettában 180 méter szalag van. A felvehető és visszaadható hangok frekvenciája 80—7000 herz. 300 új termelőszövetkezet az Albán N épköztársaságban még a tavaszi munkák megkezdése előtt 300 új termelőszövetkezetet alakítottak, vagyis majd­nem ugyanannyit, mint amennyi 1955. év végéig összesen volt. Az idén 8800 traktorosekét, 2500 kültivátort és egyéb me­zőgazdasági eszközt kap­tak az albán falvak. Uj szintetikus műszál A bukaresti műszálku­tató laboratórium mun­katársai nemrégiben ha­zai nyersanyagból nylon típusú új műszálat állí­tottak elő. Az új gyárt­mányt széleskörben fel­használhatják a népgaz­daság különböző terüle­tein: ha gyapjút és nö­vényi rostokat adnak hozzá, úgy nemcsak tar­tós harisnya és fehérne­mű készíthető belőle, hanem egyéb textiláru is. Ezeknek gyártását már meg is kezdték. Az új szálat különleges ve­gyi kezelés útján, olyan anyaggá változtatják át, amely az iparban is al­kalmazható. így például rendkívül szilárd fogas­kerekek készíthetők be­lőle. Leningródi fehér éjszakák Most vannak a híres lemingrádd fehér éj­szakák, amelyekről Puskin így emlékezett meg: »•Egyik hajnalpír kö­veti a másikat, siet s az éjszakának csak félórát ad ...« Ezeken a világos éj­jeleken a teningrádiak sétálnak a Néva part­ján. Türelmes horgá­szok ülnek a part rgránitkockáin. Órák telnek: talán harap a hal. A Finirílandi pálya­udvar előtti történel­mi téren gyülekeznek az éipótőmunkásók. Itt áll a Metro építőinek tornya A Fimnlandi pályaudvar épületét újjáépítik, ahonnan vonatok indulnak a karéliad földszoros fes­tői vidékeire és a Finn-Öböl partjaira. Itt áll1 annak a szob­ra aki a szovjet népet győzelemhez és bol­dogsághoz vezette, ki­ről a nagy névaparti várost elnevezték: Le­niné . . : A kék blúz Katt-katt... Kattogott a nagy varrógép, és anyácska ügyes keze addig húzott szálat, kelmét, a tű az öltést addig vette, míg blúz lett az anyag selyme ... Katt-katt... Nyikkant egyet még a nagy gép és anyácska iparkodva a gombokat varrja már épp, mikor Gizi lánya sírva szobába lép öccsét szidva ... Nyaff-nyaff . .. »A fiúk mind verekednek, hiába a jó szó nekik, engem is csak faihoz kentek; megcsupálom még ma Ferit, s vele együtt szomszéd Petit!« Nyaff-nyaff ... Jó anyácska fejet csóvái, s mutatja a varrott holmit, és míg Feri kint somfordái, Gizi talál búra gyógyirt — a szép kék blúz mindent gyógyít! S. SZABÓ IBOLYA Kirándulásra Részűinek a lengyeltóti pajtások A lengyeltóti pajtásoknak régi vá­gyuk teljesül a nyáron. Kirándulni men­nek a Balaton partjára. Pontosan még nem tudják, mikor indulnak, de bizo­nyára nagyon várják már azt a percet. Hogyne, hiszen régóta készülődnek, hosszú ideje gyűjtögették fillérjeiket. Még dolgoztak is. hogy gyorsabban gyűljön a pénz. Hulladékot, nagy meny- nyiségü vasat, papírt, rongyot gyűjtöt­tek össze és átadták a MÉH-nek. A lengyeltóti pajtásoknak is, akár­csak megyénk minden úttörőjének, kel­lemes nyaralást, jó pihenést és szép nyári napokat kívánunk. Reméljük, jól: sikerül a régvárt kirándulásuk. Csak így ne járjatok ti is... Tavaly nyáron egy úttörő sátortábor­ban történt. Őrségen állt az egyik paj­tás. Nem volt bátor fiú, de mégsem félti, mert az őrzésben segített Bundás, a tá­bor kutyája. Teltek-múltak a percek, őrünk elfá­radt, s leült a padra. Lecsukódott a sze­me. elaludt. De mi történik? Valaki mellbe vágta! ... — Állj, ki vagy? Segítség! Riadói Éb­resztő! — kiabál torkaszakadtából. Felriad a tábor, s az őr csak ekkor­veszi észre: a Bundás lökte mellbe. Tudod-e, pajtás, hogy rannak „balkezes“ macskák is? John Cole, az oxfordi egyetem egyik fiziológusa kísérlettel igazolta, hogy a macskák között is akadnak »balkezesek«, akárcsak az emberek között. A fiziológus 60 macskát oly módon táplált bizonyos ideig, hogy üvegcsőbe helyezett élelmüket csu­pán egy manccsal tudták megközelí­teni. 23 macska kizárólag a. bal, 12 macska a jobb mancsával nyúlt s? táplálékért. 25 macska felváltva használta mellső lábait. A »balkezes« macskák viszonylag nagy száma, alapján a fiziológus szembefordult azzal a feltevéssel, mintha a jelen--- ség külső tényezők következmény^- lenne; inkább az agy szerkezetében keresi a magyarázatot. FEJTSD MEG! 1 2 3 4 5 6 7 8 9 > 10 11 V 12 13 14 15 16 17 18 Iiiiii 19 20 21 iiü: •i™ 22 23 24 25 26 iiiiii 27 28 :::: 29 30 iíiÜi 31 32 33 34 Ilii:! 35 36 37 38 üli! 39 40 A < J Vízszintes: 1. Itt a vakáció! (Folyta­tása a nyíl irányában.) 10. Testrész. 11. Becsuk. 12. Unatkozó. 13. Mutatószó. 15. Korszak. 16. Inni fele. 17. A kugli. 19. Rangjelzés. 20. Esőn áll. 22. Régiesen: tette, helyezte. 24. Szelidítetlenek. 26. Pelyhes. 27. Valódi. 29. Igekötő. 31. Vissza: pusztítsd. 32. Majdnem láb. 33. Orosz háro n. £5. ELE. 36. Becézett leánynév. 37. Magas, egyenes, szépnö­vésű. 39. Vissza: drót. Függőleges: 2. Foghúsa. 3. Férfinév. 4. Azonos mássalhangzók. 5. Fürge ál­latka. 6. Férfinév. 7. Tagadószó. 8. Néz; betűi keverve. 9. G-vel üzemeké. 14. Aki .... az ryer. 17. Az ősi fegyver. 18. K-val Keiítést készít. 21. Mutatószó. 23. AHI. 25. Rossz ízű. 26. Bírósági el­járáshoz folyamodott. 28. Dotál mással­hangzói. 30. Pirul ikerszava. 32. Keres­kedelmi cikken. 34. IDŐ. 36. Ennek a tulajdona. 38. Ajándékoz. 40. Majdeestt sas. Beküldendő: Vízszintes 1. Beküldés határideje: július 5. Múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Az évvégi vizsgákra ké­szült minden iskola ifjúsága. Évzáró. Könyvjutalmat nyert: Segesdi Ilon» Somogyaszaló, Szabó Katalin Kaposvár, Horváth Erzsébet Somogyaszaló. Wer- tenbach Gyula Kaposvár. Kiss Pál Ka­posvár, Hergert Matild Kaposvár. * * * A felnőttek beküldött keresztrejtvény- megfejtéseit nem vesszük figyelembe.^ (oZ6rK, / EGY NYUGTALAN EMBER Van úgy az életben, hogy egy-egy ember híre, neve azelőtt jut el hoz­zánk, mielőtt vele találkoztunk vol­na. így voltam én is Horváth János­sal, a kaposvári Sétatér utcai általá­nos iskola tanítójával. Sokan beszél­tek már róla. Elmondták, hogy nyug­talan egyéniség, aki nehezen fér ösz- sze másokkal. Szenvedélyesen keresi a maga igazát, s ennek érdekében kérlelhetetlenül szembeszáll min­denkivé!, bármilyen tekintély óvja is egyébként az illetőt. Nem akarom most felsorolni valamennyi előzetes értesülésemet, azt azonban meg kell állapítanom, bárki bárhogyan be­szélt is róla, két dolgot mindig ki le­hetett szűrni szavaiból. Az egyik, hogy nem lehet mindennapi ember Horváth János. A másik, hogy tanításával átlagon felüli eredményeket ért el. Ez a kettő viszont éppen elegendő ahhoz, hogy az emberben kíváncsi­ságot ébresszen munkája iránt. S vágyat, hogy megismerkedjék vele. Ezzel indultam útnak, hogy meg­látogassam őt. Ha viszont az ember céltudatosan halad, elkerülhetetlen, hogy útja közben újabb és újabb adalékokkal ne találkozzék, amelyek mind-mind arra vonatkoznak, amit meg akar ismerni. Nekem is Horváth Jánosról vallott mindenki, akit sorsa utamba vetett. Pár közömbös, meg­szokott szó után érthetően reá tere­lődött a beszéd. Megtudtam így, hogy rendkívüli hatással van a gyerme­kekre. Egyik tanítványának édesap­ja próbára is tette a fiát. A Balaton mellett vidáman töltötték a nyári szünidőt. Egyszercsak odaszól fiához: »Attila, tudod-e, hogy János bácsi megkezdte a fűzfaföldrajzot?« A tíz­éves Attila elkomorodott. Csomagol­ni kezdett, és felnőtthöz méltó ko­molysággal jelentette ki: »Akkor vé­ge a szünetnek. Én arról nem hiá­nyozhatok«. Alig lehetett visszatar­tani. Erről vallott az igazgató, aki elmondta, hogy van olyan tízperc, amelyben szó nélkül olvasgatva töiti el az időt az egész osztály. Pedig életrevaló kis csikókorú gyermek va­lamennyi. Végre azután találkoztam vele is. A tanítói pályán eltöltött 41 év meg­lehetősen megtörte, megviselte. A szeme azonban gyermekiesen csillog még ma is. Csupa tűz, csupa lelke­sedés. Különösen, ha tanítványairól beszél. »Nagyon érdekes osztály. Él­vezet tanítani« — mondta beszélge­tés közben minden kiszámítottság nélkül, őszintén, egyszerűen. Megnéztem több óráját is. Hiba lenne, ha elhallgatnám, hogy volt abban több olyan dolog, amivel nem értettem egyet. Sokallottam például, hegy a IV.-es tanulók fújták az ösz- szes igenevet, megkülönböztettek 15- féle határozót. Ekkor azonban már nem ez volt számomra az érdekes. A tények megerősítették mindazt, amit hallottam. Éppen ezért Horváth Já­nos titkát igyekeztem megközelíteni, megfejteni. Azt a titkot, amelyről annyiszor beszélünk. Emeljük az ok­tató, nevelőmunkánk színvonalát — szoktuk mondani. S most szemtől- szembe álltam egy gazdag tapaszta­latokkal rendelkező tanítóval, akire úgy hallgatnak a tanulók, mint sen­kire se másra. Akinek elég egy kü­lönösebb hangsúly nélkül elmondott mondat ahhoz, hogy egy népes kis gyermekcsoportot csendre, fegyelem­re intsen, s szótlanságra késztessen, holott körülötte nyargaló, kergetődző gyermekek ugrálnak, játszanak. Hát­ha van ebben a titokban néhány olyan vonás, amelyet ellesve át le­het adni a többi tanítónak, pedagó­giai közkinccsé lehet tenni. Úgy hiszem, jó nyomon jártam, amikor e titok keresésében először is a tanítás romantikájára véltem rábukkanni. Fűzfaíöldrajz — hallottam. Vajon mi lehet ez — gon­doltam magamban. Kint a patakpar­ton, messze a lakott területektől, fűz- fabokrok alatt szokta János bácsi színesen, élvezetesen tanítani á gyer­mekeknek a földrajzot. (A császár­réti összefolyásnál.) Nem tanítási időben, kora nyári hajnalon vagy napnyugta felé. De ezekről az »órák­ról« nem hiányzik senki. Ez az egész­séges romantika hatja át azonban a tényleges óráit is. Nem véletlen, hogy egy olvasmány-tárgyalás köz­ben (Petőfi itt járt közöttünk), könny csillogott valamennyi gyermek sze­mében, s a látogatónak is azért kel­lett hirtelen eltávoznia az óráról, mert kissé resteilte, hogy őt is el- érzékenyítette az »öreg«. Ilyen taní­tás mellett nemcsak tanítani, tanul­ni is élvezet. Úgy hiszem, ez az egyik oka annak, hogy ezek a tízéves gyer­mekek annyira hallgatnak tanítójuk­ra. Hamarosan újabb, de ehhez kap­csolódó nyomokra is akadtam. Ahogy az órát figyeltem, egyre inkább lát­tam, hogy »ezek a gyermekek játsza­nak«. Félreértés ne essék. Szinte fé­lelmetesen komoly dolgokról volt szó. A tízéves kis alsótagozatos gyer­mekek — mint már említettem — az egész nyelvtant tudták, azt is, amit csak a VII.-ben, VIII.-ban kellett volna megtanulniuk. Mégis az egész játéknak hatott. Játéknak, anélkül, hogy játékossá vált volna. Egyszerűen csak arról volt szó, hogy minden a gyermekek érzésvilágához alkalmazkodott. Egy­szerű, közvetlen és kötetlen, talán ezek a jelzők illettek legjobban az egész munkára. Mozogtak, szinte^ nyüzsögtek a gyermekek. Nyüzsgé­sük azonban egy pillanatra sem vált öncélúvá. Az élő mondathoz, az élő fogalmazáshoz hasonlóan elemeztek alaktani és mondattani szempontból nehezebbnél nehezebb mondatokat. Az egyik volt az állítmány, a másik az alany. A főnév lopva settenkedett az alany, az ige az állítmány mögé. Egyszóval — s azt hiszem, ezt is az okok közé kell sorolnunk — ezek a gyermekek ott az órán átélték mind­azt. amit tanultak. A beszélgetés során derült fény a harmadik okra. Horváth János kar­társ nem szokott prédikálni a gyermekeknek. De ha elkésett va­lamelyik, csendesen annyit mondott: »Látod, a tanító bácsi 41 éve egy percet sem késett soha«. Ha az egyik gyermek rendetlenül készítette el a házi feladatát, szó nélkül elővette óravázlatait, majd így szólt: »Nézd, én is készülök«. Igen, a személyes példa, amely tényekre hivatkozik, de sohasem hivalkodik, nagy vonzóerő. No és a gyermekek szinte határtalan szeretete. Azt mondanám, hogy ez a forrás. A többi is ebből fakad. Ott, a Kapos partján sétálva mondta Já­nos bácsi, amint életének történetét mesélgette: »Magam is gyermekké váltam közöttük«. Ö sok minden egyéb között ejtette el ezeket a sza­vakat. Nem sejtette, hogy a magam- féle titokkereső meg fogja jegyezni azokat. A gyermek érzékenyen meg­érzi, hogy ki közeledik hozzá fenn­tartás nélkül, őszinte szeretettel. Ha pedig megérezte, viszonozza azt. Ezért képes János bácsi csendes szó­val fegyelmezni, de talán sokszor so­kaknak ezért nem sikerült ugyanez nagy hanggal és fenyegetésekkel sem. A IV. osztályban ez a szeretet érző­dik az egész munkán, ezért uralko­dik valamilyen elemezhetetlen vi­dámság, derű, hangulat az osztály­ban. Nem akartam tanulmányt, tudo­mányos értekezést írni tapasztala­taimról, csupán néhány ecsetvonással igyekeztem egy igazi pedagógus arc­képét felvázolni. Ezt a képet itt-ott még teljesebbé lehetne tenni. Rá kel­lene mutatni arra, hogyan őrlődött fel egy gazdag pedagógus­egyéniség évtizedeken keresztül egy kis köz­ségben a pap vezette iskolaszékkel folytatott szüntelen harcban. Meg kellene magyarázni, vajon mi az oka, hogy mindazok, akik kívülről szemlélik a dolgokat, miért ütötték könnyedén a nyugtalan ember bé­lyegzőjét János bácsira ... Töprengtem is ezen. Rájöttem, hogy azok, akik mindenben és min­denütt csak saját javukat keresik, a sima, problémátlan embereket ked­velik. Akik mindig ott folytatják a beszédet, ahol abbahagytuk. Akik megérzik, hogy mikor várnak tőlük helyeslést, mikor ellenkezést... Já­nos bácsi nem ilyen ember. Számára a IV. osztály 43 tanulója kicsiben a világ. Az ő oktatásuk, nevelésük, nyugtalanítja állandóan őt Ezért harcol minden ellen, ami számukra rossz példát adhatna, ezért keresi szünet nélkül a jobb, nagyobb ered­ményt biztosító megoldásokat. Az ilyen nyugtalanság tiszteletre méltó, még akkor is, ha lehetetlenné teszi mások lelkiismeretének elalvását.. Tehát nemcsak nyugtalan, hanem nyugtalanít is ... Nem, nem írok tanulmányt, úgy érzem azonban, annak a tudósnak, aki a szocialista pedagógus egyénisé­géről kíván majd egyszer akadémiai értekezést írni, ezekhez a pedagógus­arcképekhez kellene zarándokolnia, hegy példaképként állíthassa oda. minden jövő pedagógus elé Horváth Jánost és a többieket, akik nem a pedagógiából, hanem a pedagógiáért éltek. Amint mondtam, munkája tanul­mányozása után nem mindenben tu­dok egyetérteni Horváth Jánossal — lelkes hivatástudata azonban tiszteletre kényszerít. S ez az, amit el kellett mondanom, hogy teljesíthessem egyetlen kívánságát: »Mivel hatvanegyéves vagyok, elhi­hető, hogy nem az érvényesülni aka­rás láza ösztökél. Boldog lennék azonban, ha valamit én is adhatnék a pedagógus-közösségnek«. János bá­csi, adott. És én most továbbítottam ezt az ajándékot, kincset. Kerékgyártó Imre ■: 1 / is

Next

/
Thumbnails
Contents