Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-01 / 154. szám
Vasárnap, 1956. július 1. SOMOGYI NÉPLAP 5 Mii tanultak a somogyi tsz-elnökdk. Megbecsüléssel, szeretettel övezve .. . Kisbérfoottyán-puszlan Amiint már erről hint adtunk, a kaposvári járás tsz-eilnökei több somogyi mezőgazdasági szakemberrel együtt június 17-én ellátogattak a Komárom megyei Kisfoénbottyán- pusztéra, a Virágzó Tsz-be. Igen- hasznos volt ez a látogatás. Sóikat tarauitak az országoshírű szövetkezettől. Persze nekünk sem kellene szégyenkezni, ha a virágzóbeliek ellátogatnának ide: lenne mit tenniük a tarsolyukba. Ami elsőnek megragadta a mieink figyelmét: tisztaság és rend van a Virágzó egész gazdaságában. S nemcsak a vendéglátás idejére meszelték ki, söpörték fel. iEz pedig már magában véve is okulásul szolgál több somogyi termelőszövetkezetnek . — A mi tagjaink — mondta Hodek András elvtársi a tsz Koseuth-díjas elnöke — hét év óta, mióta közösben dolgoznak, úgy megszokták a rendet, a tisztaságot, hogy erre nem kell őket noszogatni... Példás munkaszervezés, fegyelem Mag'd megtudjuk azt is, hogy a Virágzóban igen nagy gondot fordítanak a munkaszervezésre és a munkafegyelemre. Általában minden munkaterületen mosit is az a tag dolgozik, aki ezelőtt 6—7 évvel. Vannak egyes munkaterületek, ahol már elődre kiszámítják, mennyi munkaegység jár egész évben az ott dolgozó tagnak, s azt egyszerre írják javára. Pl. a szőlészetben, dohánytermelésben, stb. A vezetőség ellenőrzi, hogy az illető tag megfelelő időben és minőségben elvógzi-e a soronlévő munkákat. Kéthetenként megbeszélik a tagokkal a teendőket. Egyes munkáknál viszont éven át. figyelemmel kísérik a vezetők, hogy a legcsekélyebbnek látszó munkákra is mennyi munkaegységet fordítsanak és így könyvelik. Ennek alapján év végén fel tudják mérni a termelési költséget, s legjobb 'belátásuk szerint módosítják ott a normát. Vagyis az a törekvésük, hogy minél könnyebben és minél kevesebb költséggel termelhessenek. Ahol csak lehet, -gépesítenek. Nagy előnye a Virágzónak az is, hogy a gépeket jól kihasználja. Jórészt ennek köszönhető, hogy tagjainak havi átlagjövedelme 2200 forint. Ez a -példa sem lehet közömbös a somogyi tsz-eknek — főleg azoknak. amelyek még idegenkednek a géptől', mondván: »a gé-p megeszi a jövedelmet". A jól végzett munka után- a közgyűlés határozata alapján premizálják a tagokat. Azért a közgyűlés határozza meg a premizálást, mert a-termelésre- fordítandó munkaegységek mennyiségét is általában- így határozzák meg: helyi normákat alakítanak ki. Természetesen figyelembe veszik, hogy a közös és személyes érdek egyezzen a munkában. Nem »fejik" a közöst, de érdekeltté teszik a tagságot a többtermelésben. Tudják a tagok, hogy ha a szövetkezetei erősítik, az saját javukra válik. Me-gvetendőnek tartják, ha valamelyik tag hanyagul látja el feladatát, s nemcsak figyelmeztetik, de ha kell, anyagilag is »megróják". De nem is igen fordul elő, hogy ha pL reggel -hatkor kéül- munkába állni, akkor fél hétkor jelenjék meg valaki is. Üj módszer a dohánytermelésben A példás munkafegyelemről beszélnek a Virágzó jól művelt, gyommentes -kapás és kalászos növényei is. Álljunk meg egy pillanatra a szépen levelesedé -dohány-táblánál! Mert az külön tanulság, ahogy Hodokék termelik a dohányt. A dohánymagot ők négyzetesen vetik a melegágyba a következőképpen: egy bőrdarabot kilyuggatnak négyzetbe, aszerint, hogy milyen távolságra akarják vetni a magot. Ezt ráhelyezik a melegágy földjére, s akkor — mivel a dohánymag igen apró — egy gombostűt vízbe, majd a dchánymag közé mártanak, s a tűre tapadt egy-két szem magot a -bőr lyukain át teszik a földbe. Az így vetett magból -kelt palánta előbb fejlődik, mivél jobban megoszlik a tenyészterület, s a kiszedésnél nem sértik meg a pal-ántatöveket, mivel nincsenek olyan közel egymáshoz. (A mi elnökeink is példát vehetnének abból, hogy Hodek elvtárs hogyaip kísérletezik s töri magát az új dolgokon.) Jól fizet a kapásbúza! De menjünk tovább! Szemet gyönyörködtető látvány a Virágzó búzatáblája. Még talán egy kétméteres ember üstöké se látszana ki -belőle. Ez tulajdonképpen ritkasorú vetés, meg is lehetne kapálni. Már a vetéskor -is jól járt a tsz, mert -holdamként 20—30 kiló vetőmagot takarított meg, most pedig — ahogy a mieink jósolták — 14—16 mázsás termést megad holdja. S ha még meg is kapálták volna, 2 mázsával biztosan több termést adna holdanként. Azért -nem kapálták meg ezt) a búzát, mert nem futja erejükből. Sok-sok somogyi tsz-ben azonban megkapálhatnák a kapásbűzét, hisz sokszor tavaszszal nem tudnak elég műnkét biztosítani a tagságnak. Ezen többen elgondolkodtak a látogatók közül. Nagy a becsülete az állattenyésztésnek Követésre méltó a -bottyánpusz- taiak takarmán-ytermedési módszere is. Az 505 hold földjükhöz arányítva jelentős területen, 50 holdon termelnek takarmányt. Saját kísérletük alapján igen értékes, abraknak is megfelelő takarmányt állítanak elő úgy, hogy szójabab és kukorica keveréket termelnek, amit a szója viaszérésében lekaszálnak és lesilóznak. így csak kevés szemestakammányt kell etetniük, s nyilván kevesebb költséggel termelnek tejet, húst. Mindez, mnu tat ja, hogy a Virágzóban sokat törődnek az állattenyésztéssel, ami érthető is, hisz ebből származik jövedelmük nagyobb része. Az idén például már száz 130 kiló átlagsú- lyú hízottsertést adtak le. De még ugyanennyit eladnak az -idén. így aztán könnyein osztanak pénzelőleget. Megkönnyíti a sertésnevelést az is, hogy a fölös tejet saját tejüzemükben dolgozzák fel, s a visszamaradt soványtejet, savót, írót a disznókkal etetik föl. A hízósertéseknek 80 kilós súlyig nem is adnak abrakot, csak szálastakarmányt. Tömött tarsollyal hazafelé A látogatás után a somogyiak megjegyezték: könnyű a Virágzónak, mert megvannak az adottságai. Ez nem is vitás. De a két esztendő alatt igen sokat tettek a bottyán,pusztaiak, hogy megteremtsék a feltételeket, jól kihasználják az adottságokat a közös vagyon gyarapításához, jólétük növeléséhez. Ebiben egyetértettek a látogatók is, és úgy érezték, hogy sokat tudtak rakni tarsolyukba ezen a látogatáson ahhoz, hogy ők is tovább javítsák munkájukat, felvirágoztassák közös gazdaságukat. Szűcs Ferenc — TÁNCOKTATÖI TAN,FOLYAMOT INDÍT a Megyei Tanács Népművelési Osztálya. Jelentkezni lehet július 12-ig a Népművelési Osztályon. (A Népművelési Minisztérium és a SZOT elnökségének utasítása alapján tiszteletdíjért, fizetésért vagy egyéb honoráriumért csak táncokta- tói vizsgával rendelkező oktatók ta» nithatnak tánccsoportot.) A Megyei Párt-ivégrehajtóbizott- ság az elmúlt pénteken összehívta a megye gépállomásainak volt politikai helyetteseit. Ez alkalommal Tóth István elvtárs, a Megyei Párt- végrehajlóbizottság első titkára és Nagy Árpád elvtárs, a gépállomások megyei igazgatója köszönetét fejezte ki ezeknek az elvtársaknak, akik néhány évvel ezelőtt igen sokat tettek gépállomásaink pártpolitikai munkájában, a termelés szervezésében. Egyrészük most is a gépállomásokon van mint párttitkár, többen pedig különböző funkciókban dolgoznak. A találkozó célja az volt, hogy a Megyei Pártbizottság elbeszélgessen velük hogylétükről, munkájukról, problémáikról. György Ignác elvtárs ezelőtt két évvel a Nagybajomi Gépállomás politikai helyettese volt, most a Mernyei Gépállomás gadácsi körzetének brigádveizetője. Elismerését fejezte ki a Megyei Pártbizottság Gvörgy Ignác elvtársnak áldozat- vállalásáért aki önként vállalta, hogy családjától, lakóhelyétől 25, km-re dolgozzék, s ma is dicséretre méltóan végzi munkáját. Tóth István elvtárs jó munkát kívánt ezeknek az elvtársaknak, és ígérte, segít azoknak, akiknek problémáik vannak. A találkozó résztvevői örültek annak a megbecsülésnek, amelyben a Megyei Pártbizottság részesítette őket, ígérték: ezután is becsülettel dolgoznak pártunk politikájának megvalósításáért. Szerkesztőségünk postájából Miért nem tud a mesőesohonyai Új Tavasx Tsx zöldsilót készíteni ? Jtt a nyár, itt a betakarítás, a takarmánykészítés ideje. Azt hinné az ember, hogy ezzel a me zőcsokonyai Uj Tavasz Tsz tagjai is tisztában vannak, de hiába keresnéd a tsz udvarán vagy szérűjén a takarmánykazal vagy silógödör nyomát, nem találnád meg. Pedig van 38 kát. hold rétjük és volt 20 kát. holdon jelül bíborhere-vetésük, de közösbe vitt állatállományuk még a mai napig sincs. Pedig ha körülnézel a községben, találsz elég nagy számmal a közös állatállomány elhelyezésére alkalmas istállót is. Van a tsz-nek lova is szép számmal, jó kondícióban. Ha végigjárod a tagok istállóit, találsz igen szép számmal olyan jószágot is, mely nem tartozik a közösbe, vagy szerződéses, vagy az alapszabályzat által megengedett létszámon felüli. Ezek is a közöst eszik, amióta a tsz megalakult, tehát több mint egy féléve. Azt is megfigyelheti a szemlélődő, hogy az Uj Tavasz fogatai rendszeresen hordják a zöldtakarmányt a tagok házához, természetesen a közösbe vitt állatok számára, de arra már mi is kíváncsiak lennénk, hogy a szerződéses és a megengedett létszámon felüli állatok mit esznek? Honnan volt és van a tagaknak takarmányuk, holott az egy kát. hold háztáji földön felül minden földjüket szabályszerűen bevitték a közösbe? Vagy talán azokat is a közösből takarmányozták alapszabályellenesen? Milyen elszámolást készítenek a takarmány felhasználásról, hisz a tagok házához szállított, zöldtakarmányt meg sem mérték, meg sem becsülték sem súlyra, sem szemre? Sok állat nélküli tag arra kíváncsi, hogyan fog festeni az elszámolás azok számára az év végén, akik nem vittek be állatot a tsz-be? Azt is szeretnék tudni, hogyan számolják el a szerződéses állatokat, mit kap ezek árából a tsz, hiszen a tsz közös takarmányából érték el azt a súlyt, amiért a tag kapja az átadott állatért a pénzt? Sok tag azt a kérdést is felvetette már, mit fognak etetni az állatokkal télen, amikor nem mehet ki-ki kaszálni a mezőre, amikor éppen kedve szottyan, vagy amikor már elfogyott a tsz által hozott takarmány? A lovak minden zöldtakarmányt megettek mostanáig, a széna is ugyanezen az úton van, mert a 30 ló enni kér, ha dolgozik, ha nem. Megtörtént már olyan eset is, hogy a lovak az istállóban álltak, a gépállomás kocsijai pedig a trágyát hordták a falutól nem egészen 3 km távolságra eső földekre. Elkészült végre a silógödör ist De amikorra megvolt a gödör, elfogyott a silózni való takarmány, mert a lovak ezt is megették. Vagy talán nem is mindet a lovak? Megjött á mész is, megjött a cement is a közös állatállomány részére átalakítandó épülethez. Most arra várnak, mikorra fogynak el ezek is, nehogy elkészüljön a közös istálló. Kérjük az illetékeseket, nézzene k jobban körül a mezőcsokonyai Uj Tavasz házatáján, mint eddig tették. Több ilyen és ehhez hasonló dologra akadnak majd. GONCZY JÁNOS agronómus. HÉTFÉLE NÉP LAKJA B — mondják: az őslakos magyarok, a XVIII. században betelepült németajkúak, horvátországi magyarok, felvidékiek, környékből betelepültek s egy erdélyi. Jól tudjuk, néha milyen nehéz egyetlen családban is szót érteni. Hát akkor egy faluban, ahol annyi nemzetiségű ember lakik, ahová a szélrózsa minden irányából sodort embereket a nagy vihar, a második világháború! Saját sorsukat ők intézik. Közösen kell egyengessék az utat. Nézzük, hogy vélekednek erről ők maguk: Kanizsai János, igazgató-tanító (Túl a 60~(m. 35 éve pedagógus, pártonkívüli. Két éve tanít Bony- nyám): — Hát kérem, én már csak hallottam arról, hogy 48-ban agyonütötték a bíróhelyettest. Svábfaló volt, s állítólag ők szereztek így »igazságot« maguknak. Igen, állítólag. Semmi bizonyíték nem került felszínre. Hisz a különböző csoportok abban az időben összeszorultak, összetartottak, s elszigetelődtek eg%)mástól. Érintkezéskor viszont szikráztak, mint az áram pozitív és negatív sarkai. — ötvenben aztán megtört a jég. Megalakult a Béke, majd az Üj Elet Tsz. Az elsőnek 60 százaléka németajkú, a többi őslakos magyar, és van öt család délről betelepült. Az Uj Életben kevés a németajkú. Volt környékiek és őslakos magyarok adják a tagságot. — Érdekes az egyes csoportok elhelyezkedése a falu társadalmi életében. A németek visszahúzódók, hangúkat se lehet hallani. Csak dolgoznak. Úgyszintén az őslakos magyarok. A délvidékiek haladók, szociális gondolkodásúak. Nagyrészük már tsz-ben van. A felvidékiek magukba zárkózók, csak a föld, csak a jószág. Egyetlen tsz-tag sincs közülük. A környékről betelepültek a legaktívabbak, 11 év óta ők adják a falu vezető gárdáját. Ez a jellemzés is inkább az elmúlt időre vonatkozik. A múlt tanévből egy esetet tudok felhozni, mint a régi nagy ellentétek utórezgését: Pusztai Teréz a télen ráöltötte nyelvét Holezaffer Erzsébetre, »-mert olyan furcsa neve van...« Vass Domonkos, a Béke Tsz párttitkára (63 éves, 45 óta MKP-tag. Felszabadulás előtt lellei nincstelen volt): — Hogy lépett egy útra — a közösség útjára — a 46-ban még egymással szembenálló németajkú és betelepült? Hát nézze: A nép sose gyűlölködött egymással. Testvér agyonüti testvérét, ha megsérti, de hogy az egyik »jónapot«-ot mond, a másik meg »guten Tág«-gal köszön, abból nem származhatik harag. Hitler meg fullartárjai tették ezt. Évszázadokon keresztül »sült parasztnak« hagytak bennünket az urak, hogy labdázhassanak velünk. — En azt mondom: az ember — ember. Tegye meg kötelességét, dob gozzon, akkor nem lehet semmi megkülönböztetés! Itt van a tsz-ben Smith Sebestyén, meg Dersner Sebestyén. Evek óta becsülettel dolgoznak, s ma már senki sem hányja szemükre múltjukat. — Párttag? Nem, az nincsen. Pedig már gondolkoztam rajta. Itt van pl. ifj. Muth András meg Kéler János. Mindkettő fegyvert viselő katona volt a Néphadseregben. Jól dolgoznak, látom, hisz együtt kaszálunk. Mégis tudja... — csavargatja a fejét jabbra-balra — szóval várunk még vele. Ezt mondja a tagság. Az igazgatóságban? Nem abban sincs németajkú. Pedig látja, már maholnap kiöregszünk. De azért megy ez, lassan: Réter János szintén németajkú s növénytermesztési brigádvezető, Hortenstein elsejétől lesz magtáros... Udvaros Zoltánná, VB-tag (Középkorú, a földművesszövetkeOJXNYÁT... zet ügyintézője, pártcmkívülii. Pozsony megyéből települtek ide. 13 hold földjük van): — Hej, mikor leszálltam a teherautóról, kicsordult a könny a szememből: gyerünk vissza! Itt a dombok közt kőhajításra sem lát az ember. Otthon meg csak kiálltam a falu szélére, oszt leláttam a Kisalföldön, majd a Dunáig... — Aztán jöttek a déliek: ilyen elosztás, olyan elosztás — mind csak veszekedés. De később, ugye, belátta mindenki, hogy a kapát nem a kiskapuban kell forgatni a szomszéd ellen, hanem odakint a földön.. — Hogy kik kacagtak? Két, gyerekem cseresznyézik a kertben Muth szomszéd kislányával... — A tanácsba? Az 54-es választáskor kerültem be. Németajkú? Hát, ha jól összeszámolom, három van a 25 között. Pedig, úgy igaz a falu 40 százalékát teszik ki. A VB-ben egy sincs. A szövetkezetnek is jó vásárlói, a tagság fele belőlük van, még sincs a vezetőségben egy sem. Hát nehéz dolog ez. Hétféle nép lakja Bonnyát. Nem könnyű igazságot tenni. Bár nincs már »anyáduristenezés«, de a tanácsválasztáskor is úgy volt, hogy minden csoport maga közül akart tanácstagot. ,4 németajkúak meg a leghallgatagabbak, így hátraszorultak. Hogy márt hallgatagok? Hát volt elég nagy szájuk — azoknak, akiket kivittek 46-ban. Most aztán mintha ők bűnhődnének helyettük. Stausz János, (49 éves, 8 holdon gazdálkodik, a fia 54-ben szerelt le a határőröktől): — Velem? Mit akar a kartárs velem? Beszélgetni? Na, tessék. — Hogy gondolom? Nem gondolom én sehogy. Jól van, ahogy van. Nem kell ezt bolygatni. En mondtam 45 előtt is, mikor Faulék itt kiabálták a felsőbbrendűséget: »Várjatok csak! Aki most bolondít benneteket, az el- iszkol, de a levét mi isszuk meg a dolognak.« Azt mondták rám, büdös magyar vagyok. Pedig az anyám alig tud magyarul. 45 után meg azt mondták: piszkos sváb. Pedig magyar feleségem van... Már csak felemlítem: milyen érdekes, mikor a két asszony beszélget. Anyám németül szól, a feleségem magyarul válaszol. S megértik egymást, még sohasem veszekedtek. — Hogy a 25-ből csak három tanácstag németajkú? Miért, hát lehet több? Mi választjuk? Persze, mi választjuk. De hát úgy volt az, tudja, hogy jelölték ezt meg ezt, hát mi megválasztottuk... Ha egyszer nem jelöltek többet közülünk ... Azelőtt, ha német bíró volt, akkor magyar helyettese, ha magyar bíró, akkor német helyettese. Ehl Konrád (Apja a Volksbund tagja volt, ő 39—44-ig a magyar hadseregben szolgált. Apjának 15 hóid földjét, házát elvették 46-ban. ö az Erdőgazdaságnál dolgozik. Nős.) — 47«ben jöttem haza, szovjet fogságból. Először úgy éreztem: vasvillát! S rá azokra, akik elvették házunkat, földünket. De apám azt mondta: »Állj meg, fiam. Minden botnak két vége van. Az egyikkel mi ütöttünk, a másik most visszaüt. Ott volt a baj, hogy a fát — amit évszázadokon át magyar, sváb verejték közösen öntözött — kirángattuk, botnak elfaragtuk ..." — Csak tudja, azelőtt hol németül, hol magyarul énekeltek a templomban ... — elhallgat. Látszik, valami böködi a nyelvét: — Szóval... én úgy hallottam, hogy más vidéken németet is tanulnak a sváb gyerekek. Nekem is van egy 8 éves fiam. Úgy hallottam, most hoznak még egy tanítót. Lehetne talán olyat, aki... dehát... — Igen? — Felcsillan a szeme: — Hát lehetne? Megengedi a kormány, igazán? ... Különben is jó, hogy találkoztunk, mert éppen levelet készülök írni a lapriak. Az Erdő- gazdaság raktárosa 50 reszelőt csak ott hevertet. Miért jgye azt ott meg a rozsda? Adja át más gazdaságnak, ha neki nem kell... Jó, meg is írom a levelet, okvetlenül! Kurucz Ireréné, községi tanácselnök (30 óv körüli, párttag, volt cselédlány. Igáiból származott ide): — Bizony, előfordul még néha, hogy egyik-másik ember »Volksbun- distát«, meg »usztasát« emleget. S a párttagok — különösen a régiek — kicsit felülről nézik a németajkúnkat. A Békében is, meg a községi alap- szervezetben is. Nehéz elszokni attól, amit évekig csináltak. Néhányan nehezen értik meg, hogy nem 46-ot, hanem 56-ot írunk. Hogy a múlt negyedévi beadásban az egyik első lettünk: a megyében, azt soknemzetiségű lakosaink szorgalmának, kötelességtudásának köszönhetjük. — A német nyelvoktatás? Hát 84 tanuló közül 30—35-nek a szülője biztosan szeretné. Még én is elküldeném a gyermekeimet. Csak jó az, ha többet tud az ember. Hogy csak három tanácstag van németajkú? Hát nézze, ez a »csak« is nagy eredmény. Mert 50-ben egy sem volt. A következő választáson meg még több lesz, biztosan. — Azt mondja, hétféle nép lakja Bonnyát? Nézze: itt van a két tsz, a télen is sok belépő volt, szépen fejlődnek. Aztán van a DISZ-nek egy tánccsoportja. Tavaly resztvettek, a megyei kultúrversenyen. Abban együtt táv.col Fülöp Mária őslakos magyar, Gerth Mária, Gőbel Mária, németajkúak, Hamrák Matild felvidékről betelepült, meg Antal Zsuzsi és Szappanos Irén, akik a környékről jöttek. Mikor járják, együtt rezdül- nek. Nem látszik, ott, hogy ez ilyen, az olyan. Mind egyfomán énekel! De sokszor megtapsolta már őket a falu egész népe!... KUNSZABÚ FERBNO
