Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-10 / 161. szám
VILÁG PROLET ARJ AI EGYESÜLJETEK! AZ MDP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS 4 MEGYEI TANÁCS LAP3A XIII. évfolyam, 161. szám. ARA: 50 FILLÉR Kedd, 1956. július 10. TÁVIRAT JUGOSZLÁVIÁBÓL Július 4-én, a .jugoszláv harcosok napján a Somogy megyei Pártbizottság üdvözlő táviratot intézett a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Virovicai Járási Bizottságához. Alább közöljük a jugoszláv elvtársak választáviratát: Magyar Dolgozók Pártja Somogy megyei Bizottságának, Kaposvár. Kedves Elvtársak! Tiszta szívből köszönjük Önöknek a július 4-e alkalmából küldött üdvözletüket, jókívánságaikat. Ugyanakkor engedjék meg, hogy viszonzásul sok sikert kívánjunk Önöknek is a szocializmus építéséért folytatott harcukban. Elvtársi üdvözlettel: A JUGOSZLÁV KOMMUNISTÁK SZÖVETSÉGE VIROVICAI JÁRÁSI BIZOTTSÁGA Újabb rekord a kombájnaratásban Lovretncsics Ferenc, a Haramiái ÁTlaimi Gazdaság komíbájnvezetője vasárnap egész nap dolgozott, s estig üzemzavar nélkül 20 hold földről takarította ibe a termést. Ezzel a gazdaság befejezte az őszi árpa aratását. Ennél a munkánál csupán kombájnokat használtak. A gazdaság a kenyérgabona aratásánál is 100 százalékos gépkihasználást tervez. fiz állami gazdaságok kambájnssai közül Varga Sntal az gísü Varga Antal, a Nagybaráti Állami Gazdaság koníbájnosa továbbra is az első a megyében. Vasárnap estig 82 holdról1 takarította be az őszi árpát. Ugyanebben a gazdaságban Kiss Ernő kombájnos 50 holdat aratott le és csépelt ek \J Vasárnap is a mezőn szorgoskodtak 'Lakásukban hiába keresték volna vasárnap délután a ponrogszentkirá- lyi Zöldmező asszonyait, úgysem találták volna őket otthon. Egész délután kinn a réten szorgoskodtak: a szénét gyűjtötték petrencékbe. A forró napos idő jói megszárította a rendeken heverő füvet, vasárnap összegyűjtötték, iboglyázták, egy-két napig állni hagyják, s még a kenyérgabonaaratás előtt kazalozzák. Igaz, késtek valamennyi időt a szénabetakarí- tássaü, de így is elegendő, jóminőségű szénát gyűjtenek télire az állatoknak. Megkezdték a kenyérgabona betakarítását A Darányi Gépállomásról jelentik: Gépállomásunk körzetében megkezdődött a kenyérgabona aratása. A darányi tsz-akben hétfőn kombájnnal 12 holdról takarítottuk be az új termést. Jelenti: Sukk Károly üzemgazdász. ARATASI gyorshíradói Az őszi árpa aratásban, betakarításban egyre több kombájnos és aratógépvezető szerez hírnevet megyénk dolgozó parasztsága előtt. Napról napra érkeznek jelentések a legjobb kombájnosokról, aratógépvezetőkről, akik a legtöbbet teszik a gabona gyors, szemvesztesógmentes betakarításáért. LEGJOBB KOMBÁJN VEZETŐK: Vörös Ferenc (Marcali) továbbra is tartja helyét a kombájnvezetők versenyében, szombaton a kürtösi Latinka Tsz-ben 9 hold gabonát aratott le, ezzel együtt eddig 70 holdról takarította be az őszi árpa termését. Molnár Imre (Darány) neve most tűnt fel, bár már régebb idő óta dolgozik a határban. Kombájnjával vasárnapig 65 holdon aratta le és csépelte el az őszi árpát. A megyében így a második. Zex Sándor (Iharosberény) szombaton,, egy nap alatt 14 hold termését kombájnolta el. Takács III. Gyula (Tab) vasárnap is dolgozott. A somi Békében 8 holdról 95 mázsa őszi árpa termését takarította be. LEGJOBB ARATÖGÉP- VEZETÖK: Bunyevácz József (Darány) a po- tonyi Micsurin Tsz-ben szombaton 12 hold őszi árpát aratott le. Teljesítménye eddig 80 hold. Az aratógépvezetők versenyében ő az első. Szunomár Gábor (Balatonkiliti): ismét jó hírt közölhetünk róla. Az őszi árpa aratásában 61 hold teljesítményt ért el. Szabó János (Marcali) szombaton két helyen, a csákányi Haladás és Úttörő Tsz-ben 10 hold őszi árpát aratott le. Bodó János (Iharosberény) 7-én teljes kapacitással dolgozott. Teljesítménye e napon 12 hold őszi árpa aratás volt. Közös összefogással, egy akarattal fsrsnálják jövőjüket a várdai Új Március 15 Tsz tagjai Az idén tavasszal alakult a várdai Uj Március 15 Tsz. Földterülete 380 hold, ehhez 76 munkaképes taqja van. Már ezekből az adatokból is kitűnik hoqy a termelőszövetkezet taqsáqa minden különösebb nehézség nélkül könnyen meq tudja művelni közös földterületét. Kezdetben méqis voltak nehézséqek. A ta- qok közül néhányan visszafelé tekint- qettek, nehezen tudtak elszakadni a régitől, a meqszokottól. A közös munka eredményei azonban meggyőzték az inqadozókat arról, hoqy összefogva többre mennek, mint eqyénileq. Időben, háromszor meqkapálták 52 hold kukoricájukat, a 28 hold cukorrépát négyszer kapálták meq. Veszteséq nélkül betakarították 36 holdról a takarmányszénát, 14 holdról az őszi árpát. Az őszi árpa 14 mázsás átlaqtermést [qér. Tehát sem szálas-, sem abraktakarmányból nem lesz hiány. Szépen fejlődik a közös állatállomány. A taqok csak kilenc tehenet tudtak öszszevinni a közösbe, de az állam segítségével hamarosan tíz tehénnel fejlődik tehénállományuk, s kapnak egy tenyész sertéstörzset is. A közös állatok elhelyezésében is segített nekik a párt, az állam: a földalap tulajdonában lévő 40 férchelyes istállót, amelyet eddig a Kaposvári Sertéstenyésztő Váljalat használt, az Uj Március 15-nek adták. Ebben az ;stállcban jól elférnek a tsz lovai és szarvasmarhái. A tagság látja, hogy a párt, az állam segíti őket a kezdeti lépéseknél, s ez is lelkesíti őket a közös munkára. Nehéz volna külön megdicsérni egyes tagokat a nagy kollektívából, mert hisz az egész tagság becsülettel megértéssel dolgczik, építi közös jövőjét a termelőszövetkezetben. Az Ui Március 15 tagjanak példája követésre méltó a község többi termelőszövetkezete előtt is: csakis közös összefogással, eqy akar rattal formálhatják szebbé, boldogabbá jövőjüket. Megkezdődött az új termény begyűjtése Sok gondot okoz a Terményforgalmi Vállalatnak, hogy nincs elég megfelelő tárolóhelyüik. De a vállalat igyekszik szükségraktárak beállításával megoldani ezt a problémát. Ezért a Karádi Gépállomáson és a volt Háromfaá Gépállomáson a gépszínből tárolóhelyet létesítettek úgy, hogy a gépszín földjét ledöngölték, arra szigetelőpapírt, majd ponyvákat terítettek. Igaz, ezek csak átvételire, illetve rövid idei tárolásra alkalmas helyek, de mégis sotat jeüemteniek a gabomaibegyűjtés zavartalan megoldásához. Nőtalálkozó Balatonbogláron A hazafias népfront-bizottságok mellett működő nőtanácsok, valamint a volt MNDSZ-szervezetek legjobb gazdasszonyköreinek képviselői vasárnap Balatonbogláron megyei nőtalálkozót tartottak. Kaposvárról, Bu- zsákról, Karódról és a megye több más községéből érkeztek nőküldöttek Balatonboglárra. Az asszonyok megbeszélték az egyes szakkörök eddigi munkáját, majd megtekintették a balatonbog-■ lári nőtanács által rendezett népmű-1 veszeti kiállítást. A kiállításon — * ahol több száz népművészeti remekművet mutattak be — nemcsak megyénk : népművészeti tájegységei képviseltették magukat, de nagy számban volt található rábaközi, matyó és egyéb más tájjellegű hímzés, kézimunka, illetve varrás. A nőtalálkozó részvevői hosszasan elbeszélgettek egymással, és több határozatot fogadtak el, amelyek eredményessé teszik majd a nőtanácsok, illetve a gazdasszonykörök további munkáját. HIGGYÜNK AZ EMBERBEN Móra Ferenc gyönyörű hitvallásának sorait soha nem lehetett több joggal idézni, éltetni, alkalmazni, mint napjainkban. Ott zsonganák a szavak mind több emberben, a tettekben. Gyönyörű hitvallás ez: »Hiszek az emberben.« Fel kéne’írni ezt a három szót: »Hiszek azN emberben« — mindenüvé. A vezető íróasztalára, a káderanyagot tartalmazó komoran bizalmas dossziékra. Fel kéne írni, beléjük kellene vésni kitörölhetetlenül, feledhetetlenül, hogy ez a hit, az emberek iránti bizalom vezesse tetteiket, ítéleteiket, jó és rossz szavaikat. A XX. kongresszus Móra emberi hitvallásának sorait ropogtatta fel. Az emberét, aki most kikel a káderívek lapjaiból, s immár nemcsak káder, de ember is. Ember, aki érez, aki örül az életnek nehézségeivel, szépségeivel együtt, s aki nemcsak előre lép, de botlik is. De hiszünk az emberben, s felemeljük, felsegítjük az elbotlót is. Nem szebb dolog ez, mint otthagyni segítség nélkül? Otthagyni, anélkül, hogy segítenénk leporolni róla a botlás szennyét. De csak az a hibás, aki az életűt buktatóin elbukik? Akik ikörüle voltak, akik körötte vannak, miért nem fogják meg a karját a buktató előtt, hogy: megállj! »Hiszek az emberben!« Hinni kell még abban is, aki megbotlik. S ha már elbukott vagy csak megbotlott valaki, miért engednénk végighordoznia életpályájáni egy botlás sebeit, s miért kellene abban még vájkálni is? Megpróbálni embernek lenni — szép és nem is olyan nehéz. Csák hinni kell az emberben. Hinni és bízni. Nem elég érezni, hogy ember vagyok, látni, tudni kell, hogy a másik is ember. Itt kezdődik az emberség, itt kezdődik a hitvallás: »Hiszek az emberben.« Zsoltáros zengésű szentbeszédek, humanizmust megunásig kiabáló próféták nélkül is lehet — C csak így lehet — emberséget tanulni. Up lehet, hogy emberségünk ott legyen szavainkban, tetteinkben. Munkatársunk telefonjelentése: SOMOGY MEGYEI VÁLOGATOTT — CSAKOVEC (CSÁKTORNYA) JEDINSTVO 3:1 (2:0) A Mezőfi (Kovács) — Takács, Molnár, Pálfalvai — Bódis Várvizi — Gergely, Mózsi, Morvái, Jakoda, Pammer összeállítású csapat szép és sportszerű mérkőzésen szerezte meg második győzei« mét (egy döntetlen volt). Az együttes: különösen a második félidőben játszott jól, 3:0 után helyenként iskolajátékot mutatott be A fiúk méltán érdemelték ki a tárgyilagos közönség elismerését. Góllövők: Morvái (2), Mózsi (1), illetve Milkovics. Egyénileg Mezöfi, Molnár. Mózsi és Morvái külön is kiemelkedtek. A csapat szerdán este érkezik haza Jugoszláviából. KÉPEK, ÉLMÉNYEK babócsai Béke 2—2 nagysúlyú pél- bikáknál, teheneknél és üszőknél is dár.nyal jött el a kiállításra. Egyik — a komiósdi Terv Tsz kapta meg. szebb, mint a másik. A babócsainak A komlósdiak bizonyságot tettek itt r n r \ ,\\, , , ,i etD'ik kocája, az ötéves »Vénusz« 10 a járási kiállításon: igen nagy gona barcsi járás mezoqazdasáai kiállításáról malacával együtt kb. 5 mázsát nyom. dot fordítanak a korszerű, nagyüze- ' 3 3 Az első díjat, a kocáknál — mint a mi, fejlett állattenyésztésre. A LLATSZEPSEG VERSEN Y | MEGCSODÁLT NÖVÉNYEK »Betyár«, »Császár« meg mindenféle »szép« nevű, komornézésű, kövérhúsú bikák, üszők, szép testalkatú tehenek különféle színekben, más és más becéző nevekkel váltják egymást a babócsai főtéren, ott, ahol a járási kiállítást, vagy ahogy egykét paraszt szájából elhangzott: az állatok szépségversenyét, vizsgáját megrendezték. A bikákat, teheneket felhajtó gazdák, termelőszövetkezeti tehenészek, gondozók arcán is látszott: ugyancsak büszkék, hogy sajátjuknak mondhatják a járás büszkeségeit, a legszebb állatokat. Reggel 9 órakor érkezett meg a megyei bíráló bizottság, s ezzel megkezdődött a szemle. Legelsőnek az üszőket vették szemügyre az állatok járását, testalkatát, erőnléti állapotát, lábát, szarvát, egyszóval mindenét egyforma aprólékossággal vizsgáló szakemberek. — Pöcögesse meg egy kicsit azt a vöröstarka üszőt — szól az egyik hajtónak Gajdi elvtárs, a megyei törzskönj^vező, a bíráló bizottság vezetője. Körbe-kari- kába járnak egymásután, ha kell, félóráig is a tenyészállatok, míg sorra elbírálják: melyik legyen az első. Végre megszületik a kollektív határozat: az egyéniek közül az első díjat Czéh József komiósdi egyéni gazda üszőjének, a tsz-ek közül pedig a drávaszentesi Búzakalász »Galamb« nevű üszőjének ítélték oda. Ezután kerül sor a tehenek bírálatára. Némelyek rohannak, másokat pedig szinte kötéllel kell vonszolni. A nap melege s a távoli községekből megtett üt valamelyest kifárasztotta őket. Valamennyire el lehet mondani: szép állatok. Az egész kiállításon a legszebb tehén a komiósdi Terv Tsz »Mili«-je, ő nyerte az I. díjat s az ezzel járó 400 forintot is. Hamarosan párja is akad az első díjas »Mili«-nek: a 7 éves, szép, formás, magyartarka »Manci«. A tulajdonos: Hallgató Sándor, a komiósdi Uj Élet Tsz tagja. Azt mondja: nincs annyi pénz, arneny- nyiért ő megválna a tehenétől. Meg is van rá az oka. »Manci« három hónapja ellett egy szép Oszőborjút (nyomban lefoglalta az Uj Élet Tsz a közös gazdaság számára). Napi tejhozama 16 liter. — Havonta átlag 450—460 liter tejet szállítok a csarnokba, azonfelül, hogy a család sem szűkölködik tejtermékekben. így minden hónapban befut lepglább 1350 forint a házipénztárba. Ha jobban abrakolnárn a »Manci«-t, 20 literre is fel lehetne vinni a tejhozamát. Gondolkodtam azon is, hogyan lehetne törzskönyveztetni. Nagy Vendel péterhidai 9 holdas egyéni gazda 7 éves törzskönyvezett tehenével elhozta a 3 hónapos kisbikát is. A Tenyészállatforgalmi embere itt a kiállításon fedezte fel a szép bikaborjút, s rögvest ajánlotta is a gazdának: kösse meg a bikanevelési szerződést: 660 liter tejbeadás mérséklést, 400 forintos adókedvezményt, 5 mázsa abrakot kap előre. A körötte lévők is egybehangzóan véleményezték: előnyös, megéri a szerződéskötés. Nevelt-e már bikát? Hajjaj, már négyet — feleli a szer- ződtetőnek. Aztán kezetráznak. — Meglátja, milyen szép tenyészbika lesz ebből! — mondja búcsúzóul. Jó apa lesz a „Betyár“-ból Orruknál fogva — ki kötélen, ki láncon, ki rúdon sétáltatja a bizottság körül a tenyészbikákat. Egyikmásik úgy nekiiramodott, hogy vezetője megéri fékentartani. Legtöbbjük pár hónap múlva átadásra kerül, aztán megkezdik »hivatásukat«. Sunyin, mogorván néznek, fejüket lefelé tartják, mintha viadalra készülődnének. Aztán szépen sorbaállítják őket aszerint: melyik illetékesebb a rangsorban az elsőbbségre. A tsz-ek két, az egyéniek nyolc bikával jöttek a kiállításra. Gadánecz József péterhidai egyéni gazda »Betyár« nevű bikája kerül az élre. De a bizottságnak azért van néhány bíráló szava a legszebb bikára is: — Túl nagy a hasa, ne adjanak neki egyszerre annyi vizet, inkább naponta többször itassák és sokat jártassák, a reggeli órákban futtassák is. Akkor a pocakot elveszti, a háta egyenes, izmos lesz, szebb lesz a formája is. —Megfogadom a tanácsot — mondja Gadánecz József. Tanulnak a kiállításon a többiek is. „Vénusz“ — a tíz malacával Sorra következnek az anyakocák. A komiósdi Terv, a bolhói Ságvári, a Megkapó látvány fogadta a látogatókat a növénytermelési kiállításon. A járás több tsz-e elhozta ide legszebb növényeinek mintapéldányát. Embermagasságú kukorica, üdezölt levelű, hatalmas gumójú répa, másfél méteres szálakon lógó aranyló- sárga, hosszú kalászok, terebélyes dohánylevelek, árpa, zab, kender, burgonya dicséri a földműves nép szorgalmát, a gépi technikát, a mező- gazdasági tudományt. 250 mázsás cukorrépa, 18 mázsás zab A növénytermelési kiállítás egészét tekintve kiváló volt. Hogy csak egy-két példát említsünk: mindenki megcsodálta Kisherbai György babócsai kisparaszt I. díjat nyert 220 cm-es kukoricáját; a bolhói Ságvári Tsz 14 mázsás termést ígérő búzájából, a komiósdi Terv Tsz 350 mázsás takarmányrépájából, 250 mázsás cukorrépájából, 30 mázsás kenderéből, a somogytarnócai Szorgalom Tsz 10 mázsás termést ígérő tavaszi búzájából, 18 mázsásnak ígérkező, I. díjat nyert zászlós zabjából, 135 mázsás burgonyájából hozott mintapéldányokat. A szuloki Kossuth Tsz többek között dohánnyal jött a kiállításra. Kár, hogy a barcsi Vörös Csillag termelvényei és állatai hiányoztak a kiállított tárgyak közül. Jóleső érzés látni, milyen csodálattal nézik, vizsgálgatják a tsz-ek növényeit, a várható terméseredményeket a babócsai és a környező falvak egyéni gazdái. Eljöttek Komlósd- ról, Vízvárról, Darányból épp úgy, mint Csokonyavisontáról és máshonnan is. S ami a legfontosabb: okosan mérlegelő, de bíráló szemmel nézelődnek. Ami nem tetszik, megmondják szemtől szembe. Harmath Pál 11 holdas, Csizmadia János 6,5 holdas vízvári gazdák pl. elégedetten beszélnek a visontai Haladás 220 mázsás termést ígérő cukor- és takarmányrépájáról, de a somogyara- csiak cukorrépájáról kendőzés nélkül megmondják: ez nem jó, sekély szántást kapott a föld, a répa gyökere nem bír lefelé hatolni. (So- mogyaracson idén tavaszon alakult új szövetkezet.) Nincsenek megelégedve a csokonyavisontaiak burgonyájával sem. Ha ma még hiányos, ha nem egészen jól sikerült valami, majd jövőre másként csinálják —- így beszéltek az egyéniek a szövetkezetekről. Maradandó emlékekkel távoztak a kiállítási teremből a látogatók. Ha szerényen is, de jól, hűen ábrázolta ez a kiállítás a barcsi járás fejlődő, gazdagabbá váló mezőgazdaságát. S ez legyen köszönet és tanulság is egy újabb kiállítás megrendezéséhez a barcsi járás vezetői számára. Varga József
