Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-08 / 160. szám

Vasárnap, 1956. július 8. SOMOGYI NÉPLAP Nyári képeslap Karádró KASZAPENGÉS KAPACSATTOGÁS, 1 szekérzömgés, motorbúgás egybehang­zó vidám zenéje kísér a vasútállo­másról a községbe vezető kövesúton. Sok szépről beszél az elevenen zsongó mező, a széles karádi határ. Amerre néz az ember, a szelíd hajlatokkal váltakozó mezőn mindenütt szorgos­kodó embereket lát. Innen egy élén­ken zötldelilő kukoricatáblán kapás férfiak, hők hajladoznak, mellettük egy kis parcellán két kaszás ember vágja a széles rendeket, nyomukban füngekezű asszonyok rakják marokba j az őszi árpát. Amott, az úttól távo- : laitob nagyobb csapatban aratnak, s s a hosszú soriban összerakott gabona- ■ keresztek között traktor forgolódik * friss barázdákat hagyva maga után. S Az Alkotmány Tsz tagjai már a S végén járnak a 20 hold őszi árpa ara- ; tásának, a traktor meg buktatja utá- ■ műk a tarlót, mert —■ úgy tudom — • valami takanmámyfélét vetnek az ár- ■ pa után. Miért panaszkodnak Tóth László osztopáni begyűjtési megbízottra? HOGY NE LEGYÉN FENNAKADÁS AZ ARATÁS-CSÉPLÉSNÉL A tanács elnökét, Schádru Antal eüvtársat véletlenül éppen az irodá­jában találtam. Véletlenül, mert ilyenkor napközben leginkább a me­zőt járja. A nyári munkák tervét vizsigálgatja, amint ráköszönök. A munkaterviben az áll, hogy a kenyér- gabona aratásét a kezdéstől számí­tott 5 napon belül befejezik. Ehhez megvan az erejük is, mert a Szabad­ság Tsz-iben a 115 hold kenyérgabo­nából 60 holdat kombájnnal, 40 hol­dat pedig aratógéppel vágnak le, s az Alkotmány és a Rákosi Tsz is gé­pekkel arattatja le a kalászosok na­gyobb részét. A rászorult egyéni termelőknek a DISZ-szervezet tagjaiból verbuvált aratóbrigád segít múlt évben. Hogy enyhítsék csakúgy, mint a a nehéz aratási munkákat, a föfldművesszövetkezet két mozgóiboitja állandóan járja a mezőt, s hűsítő italokat, trafikot, ka­szakövet árul az aratók között. A cséplést a gépállomással karölt­ve szervezte meg a tanács. A község­ben hét gép csépel. A gépek menet­irányterv szerint beosztva, a munka­erő minden géphez biztosítva várják a cséplés megkezdését. Most arra tö­Községi begyűjtési megbízotta- inknak az a feladatuk, hogy tör­vényeinknek érvényt szerezzenek, becsülettel szolgálják az ország, a dolgozó nép érdekeit. Ahol ebben a szellemben dolgoznak, ott meg­becsülés övezi őket, a dolgozó pa­rasztok bizalommal vannak irán­tuk. Tóth Lászlóról, Oszlopán be­gyűjtési megbízottjáról azonban az utóbbi időben nem ez a vélemény, igen sokan panaszkodnak rá. Több esetben önkénye&kedik, igazságta­lanul jár él. Városi Vince 9 holdas dolgozó paraszt esetében pl. emberségesebb, megértőbb intézkedéshez kellett volna nyúlnia. Nem lett volna szabad a határidő lejárta előtt el­vinni hízóját, felemelni beadását, a gazda értesítése nélkül előrehozni egész évi kötelezettséget az első negyedévre, és így tovább. Figye­lembe kellett volna vennie, hogy Városiék olyan gazdák a faluban, akik tiszteletben tartják törvénye­inket, példamutatóan elsők a köte­lezettség rendezésében. Mi sem bi­rekszenek hogy az őszi árpa csáp- leset meg a kenyérgabona aratasaig T ...... , ... , .... befejezzék. Az Alkotmány Tsz már] zonyit^a ?ohban kotelessegtudasu­csiépeli az áipát, a Szabadságnál pe- i dig kombájn aratja és csépeli. : IGAZSÁGTÉTEL. NAGYOBB MUNKAKEDV Visinyei Lajos elvtárs, a községi pártbizottság titkára éppen mező­re tart. Elmondja, hogy a község pártszervezeteinek erősítésével és a helytelenül kulákká minősített dolgo­zó parasztok rehabilitálásával is igye­keztek elősegíteni a termelést. Igen nagy megnyugvást keltett a dolgozó parasztok körében, hogy a pártbizottság és a tanács rehabilitált nyolc, eddig kukákként kezelt gaz­dát. Köztük van Kreka János, Sipos János, Virág Imre és Molnár József is, akik ma már megmövekedett mum- kakedwel dolgoznak. De nagyobb lett a bizalma a többi egyéni dolgozó parasztnak is a párt, a tanács iránt az igazságos intézkedés láttán. Icát, mint az, hogy már egész évi adójukat kifizették, hízik a jövő évi beadási hízó is, ez évre pedig csak azzal vannak hátralékban, ami termény még a földben van. Tóth László mégis transzferálta hí­zójukat. De hibát követett el Bal­lér István gazda esetében is, mert előre hozta a sertésbeadását, annak ellenére, hogy nem volt meg a fe­A láthatár szélén járt már a nap, I dezet. Igaz, ha a község tervtelje­. « .... il — ^ ^ -- Z— _ J Ti mm nil', TV1 /] T/T A »T»! I AlAVA ll A»y de a munka zaja még nem szünetelt a mezőn, éppúgy, pezsgett az élet, mint délelőtt... Minden arra mutat, hogy a pártszervezetek és a tanács segítségével, a dolgozó parasztok szorgalmával időben- zsákba kerül Karódon az idei gabonatermés. S ezért elismerés illeti a fearádiakat. SZŰCS FERENC \ Szerkesztőségünk postájából Köszönöm elvtársak, hogy segítettek . Zsinkai Máriának, Péter igazgatónak és Máté doktornak, aki meggyógyított. Mina Vaszilovna Petrov, Tőzegtelep Fonyód sítése megkívánja, hogy előre hoz­za a beadást, akkor körül kell néz­ni, de azoknál, akiknél erre lehető­ség van. Ballér gazdától a szerző­dött hízó árát vette el. Természetes, ha a gazdák útón-útfélen panasz­kodnak Tóth Lászlóra, és tegyük hozzá: jogosan. Tóth László megbí­zott mindezt elkerülhetné, ha le­szokna az önkényeskedésről, a túl­kapásokról. Nagyobb bizalommal kell lennie a község dolgozó pa­rasztjai iránt, emberségesebben kell velük beszélni, meg kell hall­gatni panaszukat. Ha így dolgozik, nem lesz munkájára panasz. Ezt saját, és községének becsülete megkívánja. is Learatták a nttnx a kadarkúti Ssa í?? 7- i , > t «7 v Négy-öt nappal ez- slőtt kezdődött meg a in: tarkúti Szabadság Tsz-ben a 45 hold őszi árpa aratása. Az első tiao 16 kaszapár lá­tói ( munkához, hogy a koiiibájnaratásra al- kat'iitlah területről Blsf' ' 1; vágják le a gab.M át. Amikor ezzel vég-», 'k, egy arató- egy kombájn is :a állt. Tegnap gabona behor- is végeztek.- . felszántották -i elvetették a ényt. ,n: az arató- ír inkaközben. ni 14 mázsás »árhatnak. srület is. .át hozott arpa. Már most gondoljunk az aprómag-cséplésre! Az utóbbi időben kormányunk több olyan intézkedési tett, amely elősegíti azt, hogy az egyéni gazdák és a termelőszövetkezetek minél több lucerna- és vörösheremagat termelje­nek. Felemelte az átvételi árakat és ezen kívül egész sor kedvezménnyel segíti az aprómag-termeloket. Ezek­ből vidágosan kitűnik, hegy egyre nagyobb érdeke fűződik államunknak — és a termelőknek is — a pillangós- virágú növények termesztéséhez. Per­sze nemcsak arra kell nekünk a lu­cerna- és a vöröshere-mag, hogy az állandóan növekvő állatállomány több és jobb fehérjében gazdag ta­karmányhoz jusson. E két növény magja — jó tulajdonságainál fogva — külföldön is igen keresett árucikk. Olyan értékes, nehezen beszerezhető gépeket, felszereléseket és nyersanya­gokat kaphatunk értük, amelyek ipa­runk és mezőgazdaságunk számára nélkülözhetetlenek. Sajnos, a fentiek ellenére az utóbbi két-három esztendőben igen sok baj volt az aprómagtermeléssel: nagy­mennyiségű vöröshere és lucerna ma­radt elcsépeletlen. Felelőtlenül bán­tunk milliós értékekkel. Most, hogy ismét beköszönt az aprómagvak csép- lésének időszaka, újra figyelmeztet­jük a gépállomások vezetőit és mind­azokat, akik tehetnek valamit e hiba kijavítása, illetve teljes megszünte­tése érdekében: ne engedjék, hogy óriási értékek veszendőbe menjenek. Ebben az évben sokkal kedvezőb­bek az aprómagvak cséplésének felté­telei, mint korábban voltak. Most már azok intézik a cséplés ügyét, akik a legközelebbről ismerik a helyi viszonyokat: a járási tanácsok mező- gazdasági osztályai és a gépállomá­sok. A Földművelésügyi Miniszté­rium — nagyon helyesen — az idén már rájuk bízta ezt az igen-igen fon­tos munkát. S egyben nyomatékosan arra is felhívta a figyelmüket, hogy a szükségletektől függően külön gé­peket állítsanak be aprómag-cséplés­re, amelyeket más célokra nem lehet igénybevenni. Qátluiak Lyaza aati.. . | Tgy járkál fel és alá kis tanyá- ^ jában a 65 esztendős öreg Tóth János, olyan egyenesen és dél­cegen, mintha 25 évvel fiatalabb volna saját magánál. Pedig régen úgy emlegetik már, hogy »az öreg«. Az öreg Tóth mondta... az öreg Tóth látta ... Bezzeg nem tartják öregnek, ami­kor aratás küszöbén leemeli a ge­renda alól borotva éles kaszáját és beáll az aranysárga búzakalászok közé.... A Tőzegüzemben dolgozom melegszí­vű, segíteni kész elvtársak között. Mun­katársaim magatartását csak most, mi­után betegségemből felgyógyultam, tu­dom igazán értékelni, s hálás szeretet- , ___,__. t e! gondolok valamennyiükre. ................................................................................. viden elmondani. m egbetegedtem, orvoshoz vittek. Gon- j doskodtak ellátásomról tisztán tartót- ♦ ták lakásomat. Ezúton köszönöm meg, $ akik segítettek rajtam; Nagy Lajos, Ju- ♦ tasi István elvtársnak. Dudás András- » né és Horváth Rózsa elvtársnőnek, ♦ — Egy, kettő, egy, kettő, — lendül az öreg Tóth karja és ki tudja, hogy kora reggeltől késő estig az égető napon hányszor suhint kaszá­jával az életet adó kalászok tövére. Nehéz dolog az aratás, kemény próbája a dolgozó parasztnak, az öreg Tóth mégis úgy találja, hogy évről évre mintha egy-egy kicsivel mindig könnyebb, könnyebb lenne a nehéz munka. Az öregnek igaza is van! Hogy miért van igaza, azt szeretnénk rö­Merre visz a nemesvidi országút? Messze van a Béke utca vége? mustból murci lesz. De _ _ az ember a hegy levéből ki­tűzi a vadas ízeket. Odaadó szorgos- I kodásának a végén megvan a jó ju- Nem tudom megérteni, miért va-1 talma — az újbor. Ne kívánd hát, gyünk mi »mostohagyermekek-«? * ~7----" u ~ i. ­T udniillik a napokban fejeződött be < a iBéke utca 79. sz. házig az utca óla- ! jozása, a 79. számtól a 95-íg azonban j nem portalamítottak. Talán ez már! túl messzire van? Pedig má is éppen- • úgy fizetünk adót, mint a többi házj lakói. Tehát az utca további részére! is töfbb gondot kellene fordítani. A: mi házaink előtt van egy kis pázsitos : rét, melyet az állatok legeltetésére,: szemét tárolására stb. »hasznos!ta- j nak«. Véleményem szerint ezt meg j kellene tiltani, városiban vagyunk és forgalmas főútvonal mentén. Váró-: sunk szépségét és tisztaságát rontja i ez a kép, pedig ha portailanítanák az • utca további részét, rendbe tennék ] a pázsitot, a város tisztaságát és! szépségét emelnék. Tóth Imre, Béke utca 85. szám. olvasó, hogy a szőlőtőkén fürtök he­lyén csapból bugyborékoljon a szín­bor. A javak igazi ízét csak a ki­tartó munka adhatja meg. Ezt tanú­sítaná az alábbi történet, mely a nemesvidi Uj Életben zajlott le. * * * e melyik szeletében is van a földabrosznak Nemesvid? A Balaton és a Dráva közt közé­pen. A kanizsai piac szorgalomra ösztökélő közelében. Erdők közt. »Is- tenhátamögött«. Tudj’ isten, nem is olyan ismeret­len táj ez azért! Pannónia e déli táján át Szigetvár és az Adria között erre húzott vagy harmadfélszáz esztendeje a jó haza­fi Zrínyiek, Frangepánok, Nádasdyak kereskedelmi útja. Az osztrák császár vámszedői elől így juttatták el a dal­mát tengerpart felé a magyar föld termetté javakat, jószágokat, s abból az idegen bécsi udvar nem szedhet­te le a maga sápját... Tébtek-múltak a századak. A félezeréves osztrák gyarmati elnyomás jármában a kis- parasztság is próbált segíteni magán. A nemesvidi határ homokos vglt, s — KIEMELIK A DRÁVÁBÓL A : BARCSI HID RONCSAIT. A MÉH : Vállalat legjobb vasgyűjtői honvéd­ségi alakulatok segítségévéi a napok- • 'ban megkezdik az 1944-ben felrob- • bántott drávaá híd roncsainak ki­emelését, ezzel mintegy ezer mázsa l inkább csak rozsot, árpát • tudtak ki- jómimőségű vasat adnak a kohóknak. 5 sajtolni belőle. A számítóbb ja azért — ŰJABB VÍZIBUSZ érkezik a f apróbb-nagyobb javaival, jobbfajta Balatonra a közeli napokban. Ezzel * négy 150 személyes alumínium vízi­busz közlekedik majd a »magyar j teniger-««en. Percek alatt 180 láda pálinka Az angol polgári sajtó egybehangzó jelentése szerint furcsa iszákossági bot­rány zavarta meg azt a kerti ünnepélyt, amelyet Portsmouth főpolgármestere az amerikai függetlenségi nap alkalmából Portsmoufhba ellátogató amerikai hadi­hajók tiszteletére adott. Ezer amerikai haditengerész hatolt be az ünnepély megkezdése előtt a kerthelyiségbe és úgyszólván percek alatt kifosztották az italos-sátrakat. Négyszáznyolcvan láda jószágaival a kanizsai piacra hajtott! Különösen a göbölyöknek — a hiz­lalt marháknak — volt ott nagy ke­lendőségük. A déli határon túlról feljött olaszok, szerbek, dalmátok szívesen megvették... * * * De hová vezet most a nemesvidi országút? S mit visznek szekereiken a piacra? Vajon felismerték-e az új, szabad hazában földjeik valamely eddig ismeretlen vonását? S mit ter­melnek rajta — többet ésszel, mint erővel? Ezért érdemes megnézni a nemes­vidi új tsz-eket. Mind pörbeszállt már a régimódi élettel, a túlhaladott palacksört és 180 láda palackpálinkát J termelési móddal. Egyet nézzünk mea az is 25 percen belül eltűnt. I közelről. Az Új Elet központját ke­ltessük. Az ősszel alakult félezer hol­das termelőszövetkezetnek már ko­moly, tágas irodára van szüksége. Nyúlánk kis fiúval találkozunk, alig több tizenöt évesnél. Csontos, izmos, szépszál szőke legény. Régi épületből választott ki a vezetőség egy sarkot, s a gyerek ezt malterozza~vidáman a társával. A mókus fürgeségű, kí- gyóderekú két ifjú ember az építési brigád tagja, s minden mozdulatukon látszik, hogy tudják, jó a fejlődő szövetkezetnek a tágasabb, csinosabb új iroda. Átálellenben, az út túlsó oldalán van az ideiglenes iroda: zsúfolásig tele emberekkel. Eső van. De a teg­napi kapálást éppen van idő beírni. Zsibong a sok fiatal. De felnőtt és öregebb van itt temérdek. Hogy fér­nek össze: Ebben első eligazítónk Varga Já­nos növénytermelési brigádvezető: — Az öreget az anyatej se ifjtt- hatja meg, az idő nem visszafelé jár! A kisbaba meg nem nyeregbe való, mondják errefelé a régiek. De én lá­tom, hogy az idősebbek tapasztaltsá- ga épp olyan jól jön a szövetkezet­nek, mint a fiatalok fészekrakó ked­ve. Minálunk az is szorgoskodik, aki nem a bölcsőhöz van közelebb, ha­nem túl van a férfikor delén. A mun­ka sűrűje elől az idősebbje se áll félre. Fábos Lajosné kezében úgy jár a kapa, mint a motolla. A férje még öregebb nála is. De éppen most bizonygatta nekünk: »-Aminek az én IxLjosom nekiüli, el is végzi. Be kell osztani a szőlőbe. Az ő metszőkése ügyes ám, ne féljetek semmit!...« * * * \gy másik kép a régimódi gaz- ! dálkodással felhagyó, az új iránt igen fogékony tizhónapos szö­vetkezetről. Kint vagyunk a határban. A két- ésfél holdas digitális táblát nézeget­jük az elnökkel meg a brigádvezető­vel. — Egy évben kétszer »arathatjuk■» — szól Varga János —, mert kétszer szedhetjük le a levelét. Abban van az a nemes gyógyító ír, mely a fá­radt szívekre is flastrom! Egy hold­ja jó munkával, prémiummal 25 000 forintot is meghozhat! Talajvegyé­szek, doktorok, patikusok szeme Ne­mes widern határán van! Ok tudják, t hogy sehol másutt nem virul így a| digitális... $ Ezt is keresi a külföld. Tehát aS régi nemesvidi országúton újra mész- t sze indul egy kiváló orvosság-nyers­anyag. Irány: Bázel—Moszkva—Tokió —Párizs ... — Ezt se csinálták elődeink! — mutatja a szomszéd táblát az elnök. — Itt három hold anyarozs van. Szí- ; vesen vállalkoztak rá tagjaink. Hosz-1 szú rudakkal összefogták a kalász-f fejeket, azzal a bizonyos oltóanyag-- gal megsértették a magokat. A.z az­óta felpüffedt, lilásfeketére színezö- dött magokat már kétszer szedték. Ez is kiváló orvosság-nyersanyag. Eddig kétszer szedték, de lehet négy­szer is. Kilójáért 105 forintot ka­punk. (A nemesvidi országút tehát ismét messzire vezet. Az itt termelt anyarozs kivonatát vasúton, hajón visszük a szélrózsa minden irányában messzi országokba.) A természet nagy kísérleti műhe­lye az embernek. A szabad ég alatt mindent megmond, még a hibákat is. ♦ Most a máktábla kerül sorra. Meg- ♦ torpanunk előtte. Egyik része szép. t Néhány sor azonban vékonyka szá- i rával irul-pirul a szégyentől. Néhány ; lusta kéz nyomát viseli. f — Hát ez is megesett! — vallja be | az elnök. — Mikor a táblát szemé- t lyekre szóló ötven-ötven ölre felosz- j tottuk, hárman sutba dobták a ka- { pát. őri Jánosné — bár már nem | gyerek — egy részét megkapálta .. Itt is akad, akit a lustaság visszahúz. De várjanak csak! Isten az atyám, hogy zárszámadás után már hajnal­ban éppen ők zörgetnek az ablako­mon: Te, hallod, hová menjünk dol­gozni? gy erjed a nemesvidi Új Élet i Tsz munkája. A közös életben kell i egy kis idő, amíg a must kitisztul és | színbor lesz belőle. De az biztos, | hogy zárszámadáskor az olyan tag-1 nak hűlt helye lesz, aki azt kívánná, | hogy a szőlőtőkén fürtök helyett csap | legyen, s tenyésztő, pároló, tisztító * emberi munka nélkül folyjék belőle a * nemesvidi szmbor ... ERDŐS JENŐ* Hűséges barát a napsugár, de tudni kell vele bánni, — mert ér­zékeny hevülő természetű és köny- nyen haragra lobban. Ilyenkor égő, maró, viszkető foltot ejt a bőrön és ha nem vigyázunk, a piros bőrfelü­leten még gennyes hólyagocskák is képződhetnek. Az öreg Tóth ismerte a nap he- vülékeny természetét, ügyelt is gondosan arra, hogy bőrét elfedje a tüzes, izzó sugarak elől... Talán túlságosan is óvatos volt. Évről-év- re bő ujjú ingben, hosszú gyolcs­gatyában dőlt a kasza fölé, leg­feljebb annyit engedett meg magá­nak, hogy könyökéig felgyűrje inge ujját. Bronzsranyra is sütötte a nap, de könyökén felül olyan fe­hér volt a bőre, skár az újságpapír széle. Egyszer aztán felfigyelt rá, hogy a brigádban kaszáló fiatalok rö­vid alsónadrágban, derékig mezte­lenül jönnek ki a tarlóra. S míg őróla csak úgy szakadt a verejték — fiatalok alig izzadtak meg. Addig, adóig »figyelmeskedett« az öreg, míg végül egy napon ő is elhatározta, hogy a hosszú gyolcs­gatyát felcseréli rövid klott alsó­nadrággal. Egy kicsit restelkedett ugyan a pőreség felett, de amikor nekiállt a táblának, egy-kettőre észrevette, mennyivel frissebben, lendületesebben mozog. Azon a nyáron még nem került le az öreg Tóthról á bő ujjú ing, de a másik nyáron már igen, s úgy dolgozott ő is meztelen felsőtesttel, mint a többiek. A következő esztendőben már szalmakalapot is tett a fejére, mert meggyőződött arról is, hogy ha gondosan védi fejét a tűző napsu­gár elől, bőrét ellenben szabadon hagyja, sokkal könnyebb a kaszá­lás, sokkal jobban esik a munka..; Most már ő maga is mosolyog a régi, öreg Tóthon, aki hosszú, gyolcs-gatyában, bőujjú ingben járt ki a mezőre és verejtékében úszva aratott. Megtanulta persze azt is, hogy csínján kell bánni a napsugárral. Csak fokozatosan szabad lebarnul­ni, az egyenletes, lassú lebarnulás az egészséges. így arat majd az idén is az öreg Tóth és bár az évek elszállnak ő felette is, könnyebben dolgozik 65 éves fejjel, mint akár húsz évvel ezelőtt:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents