Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-08 / 160. szám

6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. július 8. JCuufiajjhhjfrknxLk, uttäwkn&k Egy ifjú könyvtáros Ha egyszer Balaton­szárszón jártok, menje­tek el a József Attila- könyvtárba. Ugyancsak meglepődtök azon. amit ott láttok, s ami­hez Balatonszárszói paj­tások már hozzászoktak. Ha nem is egészen egye­dül, felügyelet mellett ugyan magatokkorabeli pajtás kölcsönzi ott a könyveket. Szövérfi Elemér — a könyvtáros pajtás — kölcsönöz, méghozzá nem is akárhogy. Mindent annak rendje és módja szerint tesz, mintha évek óta ezt csinálná. És méghozzá milyen udva­riasan, ügyesen, szolgá­latkészen! Ez a kis könyvtáros munka per­sze nemcsak arra jó, hogy valaki megismerje és megszeresse a köny­veket, hanem nyári szó­rakozásnak is nagyszerű. Persze, kíváncsiak vagy­tok most arra, miként si­kerülhetett Szövéri Ele­mér pajtásnak a könyv­tárba kerülnie. Elmondom. Szőllősi Klára tanárnő még tavasszal az egyik földrajz-órán megkérdez­te a hetedik osztályos pajtásokat: — Melyötöknek van kedve a könyvtárban se­gíteni? Harminchárom növen­dék volt az osztályban, de mind egytöl-egyig, szinte egyazon pillanat­ban nyújtotta fel a ke- zét: — Nekem is! Nekem is! A tanárnő bizonyára meglepődött a sok ön­kéntes könyvtáros buz­galma láttán. Neki csak egy, legfeljebb két paj­tásra volt szüksége. így csupán a legjobb tanulók közül választott. Legelsőnek Szövérfi Ele­mér jöhetett számításba. Mindig kitűnő tanuló volt, érdekelték a köny­vek szeretett olvasni, egyszóval: megfelelt. Már aznap délután munkába lépett a könyvtárban az új könyvtáros is. Persze, akkor még csak a köny­vekkel, a könyvek sor­rendjével és a kiadási kartonokkal ismerkedett. Néhány nap múlva azon­ban már ő is segített osztálytársainak, iskola­társainak, a magához ha­sonló fiatal fiúknak* leá­nyoknak megfelelő köny­vet keresni. Azután már ő is adott könyveket. Sajátkezűleg írta be a rf/ilvántarto kartonokba a kiadás vagy a bevétel keltét, s rakta a helyükre a beho­zott köteteket. Természe­tesen megmutatott min­dent, amit csinált a ta­nárnőnek, Szőllősi Klárá­nak, aki egyben a közsé­gi könyvtáros is. A nyári szünidőre már úgy értett a mun­kához Elemér pajtás, hogy a diákokon kívül néha felnőtteknek is adott könyvet, nekik is segített válogatni az ér­dekesebbnél érdekesebb olvasmányok közt. Hozzászokott a könyv­tári munkához, megsze­rette a könyveket. Szíve­sen dolgozik a könyvtár­ban, de mint mondja, még sem akar könyvtá­ros lenni. Vegyésznek készül. De hát a vegyésznek is sze­retnie kell a könyve­ket. annak is sokat kell tágulnia, olvasnia. Nem hiábavaló tehát a munka, amit délután 7 —9-ig a balatonszárszói József Attila-könyvtárban végez. ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS, ÉPÜLŐ SZOCIALIZMUS ISMÉT OTTHON Június 23-án reggel az ogyesszai kikötőbe 'befutott az »Entre Rios« nevű argentin gőzös. A hajót most is, akár csali lsét hónappal ezelőtt, százszámra várták az ogyesszai dolgozók. A hajón mintegy 800 ukrán, fehér-orosz és litván érkezett, akik több mint húsz esztendeje vándorol­tak ki a messzi Argentínába. A hazatérő honfitársak fogadására Ogyesszába utaztak a már régeb­ben hazatért rokonok és ismerősök. A megérkezés alkalmából tartott nagygyűlésen csupa boldog, örömtől sugárzó arcot iát az ember. A hazatért honfitársakat Amatoüáj Kotov- szkij cementgyári munkás üdvözli: — Én .is, akárcsak most ti, húszon hat esztendei külföldi -bolyongás után tértem vissza tavaly. A haza édes -gyermekeként fogadott. Lakást, munkát 'kaptam, a szocializmus országának teljes jogú polgára lettem. Megtaláltam az igazi boldogságot. Nagyon örülök, kedves honfitársak, hogy ma szülőföldünkön üdvözölhetlek -benneteket. Hála kormányunk és kommunista pártunk atyai gondoskodásának, amely lehetővé tette a ha­zatérést. A hazatértek nevében A. Kiszel jusz és Sz. Jak ovijuk válaszolt. Mély­séges meghatódottság remegett szavükban: — Teljesült az álmunk. Szívünket öröm tölti meg. Űj életet kez­dünk, új életet a drága szovjet földön. A DICSEKVŐ SZÚNYOG Szivarványos szárnyú csepp szúnyog kacarász: — Ni, ott> lent a földön száz hangya kaparász, Dolgozik meg sürög, majdnem belészakad, Titkos, zord parancsra ezerfe lé szalad, Mint kiömlött mákszem, úgy szóródik szerte, Eleséget, munkát szorgosan keresve Míg leszáll az este. Oh, én százszor bölcsebb, tudós bogár vagyok, Okosabban élek, könnyebb törvényt szabok. Dolgozni? — Butaság! Élelemért járni? Nyögve clpekedni és sandán vigyázni. Nehogy otromba talp szétlapítsa testem? Mind-mind ostobaság! Fejemre nem estem! ím, halljátok elvem: Itt van, lám, az ember hatalmas alakja, Élelmiszerraktárt találok én rajta. Piros vére édes, ízesebb a méznél, Mit a méh kuporgat kaptárába térvén. Tőrös fullánkomat tövig belémártom. Vérét szopogatom, s nem történhet károm! Ha sújt, meg nem várói»! Ügyetlen az ember, kinevetem sokszor. Ahogy dühvei kapkod és mérgében tombol, Elfogni ha nem tud összecsapott keze Én meg csalogatom, játszadozom vele... Dicsekedne tovább, de elakad hangja, Mert sikerült végre — az ember elkapta. Szétmázolta marka. : i Két éve működik a világ első atomerőműve Két év múlt el azóta, hogy a világ első atomerőműve először adott ára­mot a Szovjetunióban. Ezidő alatt az erőmű csupán néhány kilogramm uránt fogyasztott. Egy 5000 kilowatt kapacitású hőerőmű ugyanez idő alatt több mint 15 060 tonna szenet használt volna e!. A Szovjetunió Tudományos Akadé­miájának atomerőműve a közelében lévő munkástelepeket, kolhozokat, szovhozokat, gépállomásokat látja el elektromos energiával. A szovjet atomerőművet nagy ér­deklődéssel kísérik a világ tudósai, mérnökei és műszaki dolgozói. Csu­pán az elmúlt esztendőben ötven or­szágból érkezett körülbelül kétezer látogató kereste fel az atomerőművet. Új vasútvonal A Kaspi-ten.ger északi partján kö­rülbelüli 400 kilométer hosszú vasút­vonal építését kezdték -meg. A vas­útvonalat Asztrahány és Gurjev k,i- kötővárosc'k között fektetik le. Ez lesz a legrövidebb út, amely Dél- Uralt a Kaukázussal összeköti. Ajándék Milánóból A moszkvai színháztörténeti mú­zeumiban »-Muszorgszkij o-perái az olasz színházak színpadán« címmel kiállítás nyílt. A kiállítás anyagát — többek -között a »-Borisz Godunov« élőadósa díszleteinek vázlatait, az egyes jelenetek fényképeit, az olasz sajtóban megjelent kritikákat — a milánói »La Scala« színház küldte Moszkvába. Kitűnőek a szereplők korhű jelmezei. A kiállítás az 1949- -ben bemutatott »Hovanscsima« című előadáshoz -készült művészi vázlato­kat is 'bemutatja. A közrend megsértői ellen ZSÓFI NÉNI. Vulkánkitörés Kamcsatka félszigetén, a kamcsatkai Petropavl ívszktöl 400 kilométerre észak­ra vulkán tört ki Az eddig működő Kljucsevszkaja vulkáncsoportban csak kettő ismertebb: Kljucsevszkaja Szopka, melynek magas­sága 5000 méter és a Tolbacsik. A többi nyolc vulkán — ezek közé számít a Bezümjannaja Szopka is — már több száz éve nem tört ki. ezért feltételezték, hogy kialudt. Azonban 1955. év októberében a földrengésjelző műszerek földlökéseket jeleztek. Ezek napról napra fokozódtak. Október 22-én a közelebbi hegyoldalon túl lévő kráter fölött füstgomolyagok jelentek meg. A csúcson lévő kráterből villámgyors robbanásokkal fényes sűrű füstgomo- lyag és hamu tört fel néhány kilométer magasra. A föld megrázkódott a robba­nások dörejétől. A hamufelhők elborították az eget. 'dónként teljes sötétség állt be. A vul­kán oldalait néhány méter vastag ha­muréteg lepte el, de még Kljucs telepü­lésben is 40 kilométerre a vulkántól — minden négyzetméter területre több mint ló kg hamu hullott. Novemberben a kitörés fokozódott. A hamufelhő magassága elérte a 11 kilo­métert. Január felé a kitörés kezdett veszíteni erejéből. A csúcs részben megsemmi­sült. a kráter erősen kiszélesedett. A kráter mélyéből féligmegmerevedett lá­vakupola tört fel, amely éjjel világított. Február közepén a kupola kiért egészen a kráter széléig és a vulkán oldaláról köves lavinák kezdtek lecsúszni. A tudo­mányos állomás folytonosan figyelem­mel kíséri a kitöréseket. Oroszból fordította: A Leningrad városi szovjet végre- hajtó bizottságának legutóbbi ülésén arról tárgyaltak, h-ogyan szilárdít­hatják meg a közrendet. Számos ha­tározatot hoztak. A határozatok érteiméiben a köz­rend megsértésében vétkeseket 100 rubelig terjedő 'pénzbüntetéssel sújt­ják, a megrögzött rendbontókra pe­dig 30 napig terjedő javítómunkát szabnak ki. Külön rendszabályok vonatkoznak azokra, akik nyilvános helyeken ré­szegen 'botrányt okoznak, vagy kö­zös szállásokon rendszeresen és ismé­telten -megsértik a házirendet. Adminisztratív úton vo-nják fele­lősségre azokat a hivatalos személye­ket, akik ittas embereket kl-u-bokba, mozikba vagy egyéb nyilvános he­lyekre beengednek, továbbá azokat, aki-k részegeknek szeszesitalokat ad­nak el. A végrehajtó bizottságok kereté­iben működő. adminisztratív bizottsá­gok kötelesek minden esetben, ami­kor valakit rendbontásért felelősségre vonnak, az illető munkahelyén mű­ködő társadalmi szervezeteket értesí­teni. Leleplezték Szófiában" a Szabadság szobrát Júniusban hatalmas ünnepség ke­retében leleplezték Szófiában a leg­nagyobb bolgár emlékművet, a Bul­gária szabadságáért hősi halált halt bolgár hazafiak és felszabadító szov­jet hősök szobrát. Az emlékmű a gyönyörű Szabad­ság-parkban ötezer négyzetméter te­rületen épült. Az emlék-mű főcsoport­ja fölött egy negyven méter magas obeliszk áll. A szobor két főalakja egy egy hatméteres bronz partizán és partizánnő, amint a kivívott szabad­ságot köszöntik. A főalakoktól jobbra és balra két gránittömbön nyolc méter hosszú re­lief ábrázolja a bolgár nép szabad­ságharcát az 1923. évi felkeléstől az 1944. szeptember 9-i győzelemig. A piedesztál két oldalán egy egy újabb bronzcsoport látható. Az egyik, egy bolgár anyát ábrázol, aki megölel egy szovjet katonát és egy hegyekből érkező bolgár partizánt. Ez a bolgár nép háláját jelképezi felszabadítói: iránt. A másik csoport munkása, pa­rasztja és értelmiségije a bolgár nép erkölcsi és politikai egységét szim­bolizálja. A gigantikus emlékmű tervezetét egy művészcsoport készítette Jordán- ICruchmarov Dimitrov-díjas szob­rászművész vezetésével. Fejlődik Csehszlovákia autóbuszhálózata A népi demokratikus Csehszlovákia: évről-évre nagy gondot fordít a dol­gozók kényelmes utazására. A felsza­badulás óta óriási mértékben fejlő­dött az ország autóbuszhálózata.. Csehszlovákia az autóbuszhálózat sűrűsége szempontjából a világ első­országai közé tartozik. A második öt­éves tervben további 3500 új autó­busz és 1200 új pótkocsit helyeznek üzembe. S „Tfintier napjai!“ ünnepük btngveloirszí; ginen Lengyelország 500 kilométer hosz- szú tengerparttal rendelkezik, egyik­ké a fejlett tengeri országoknak* Minden évben június végén Lengyel- ország-szerte megünneplik a bátor tengerészeket, a halászokat és a ha­jóépítőket. A »Tenger napjai« alkal­mából visszatekintenek a megtett út eredményeire. Lengyelországban az iutóbbi hat év alatt 200 tengerjáró hajót építettekr részint saját használatra, részint ex­portra. Csupán 1955-ben 110 000 ton­na összűrtartalmú hajókat építettek.. Sorozatban gyártják a 10 000 tonnást gőzösöket. Lengyelország méltán büszke ten­gerészeire, akik a legtávolabbi óceá­nokon becsülettel szolgálják hazáju­kat, dicsőséget szereznek a fehér- piros lobogónak. Múzsa Szabolcs II. a. (Táncsics Gimn.) FEJTSD MEG! föld mélyén • • ® ff Vízszintes- l. Történelmi esemény. 11. Táncközben partnert cserél. 12. íz, zamat. 13. Aranka becézve. 14. Végte­lenül utál. 16. Ékezettel, ritka férfinév. 17. Kávé, magánhangzók nélkül. 18. A kínai, szolga. 20. Fényit, szid. 21. Azonos mássalhangzók. 22. Majdnem vak. 24. Tetszett a kicsinek az előadás. 26. Sze­mélynévmás. 27. Állóvíz. 29. Zizeg ki­sebb fele. 31. Hibásan repült. 34. Liba­hang. 35. Időmérő. 37. Maga-e. 38. Ősi »ép. 39. Buta. ostoba. 41. Kövesztett, kifőzött. 43. A középkor m.ásik szomorú történelmi eseménye. Függőleges; l. Formai. 2. Népgazda­sági munkánk alapja. 3. Vonatkozó név­más. 4. Kiejtett mássalhangzó. 5. El­adásra szánt cikkek. 6. Két sző. Egyik: német igen, mi^sik: hamis, nem valódi. 7. Cipész-szerszám. 8. összedült épület. 9. Szerelem istene. 10. Cipő része. 15. Szép virág. 18. Magyarországtól nyu­gatra vonuló hegység. 19. Italt fogyasz­tott. 21. Régi mértékegység. 23. Az Iga­vonó. 25. Lakás része. 28. Üss. verj. 30. Okmány. 32. Majdnem zörög. 33. Felkap ellentéte. 34. Ékezetfelesleggel geomet­riai ábra. 36. A. D. ö. 38. Férfinév. 40. Hiányos arc. 42. Szomorúság. Beküldendők: Vízszintes 1. 24, 43. Beküldés határideje: július 12. Múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Kellemes nyaralást, pihe- ■ést s üdülést kívánunk. J 2 3 4 5 6 1 8 9 1« 11 12 13 :::::: 14 15 :::::: 16 17 18 19 :::::: 20 2j !!!!!! ::::: 22 23 iijjji 24 [HIT: 25 lllllj 26 liüll 27 Üiiii 28 29 30 Ü! 31 32 3i> iiiÜi 34 35 36 [fi 37 :::::: 38 39 40 :::::: 41 42 43 Szorgalmas keresztrejtvény megfejté­sükért megdicsérjük: Tengerdi Piroska somogyaszalói, Töröcsik István kapos­vári és Lőczi Gyula ötvöskónyi pajtáso­kat. Könyvjutalmat nyert: Bita Anna. Ka­posvár. Új televíziós-torony Moszkvában Moszkva délnyugati részén 500 méteres te­levíziós torony építé­sét kezdték meg. A torony magasabb lesz a világhírű Eiffel-to- ronynaf és New York legnagyobb felhőkar­colójánál. Az új tele­víziós torony lényege­sen növeli a moszkvai televíziós központ adá­sainak hatósugarát. A tornyon, 200 méter magasságban különle­ges kis teret képeznek ki, ahonnan a látoga­tók gyönyörködhetnek majd Moszkva látké­pében. Szovjet pedagógusok nyári pihenője A szovjet pedagógusok megkezdték kéthónapos nyári pihenőjüket. Sok pe­dagógus utazással tölti szabadságát. Nemrégen ukrán pedagógusok érkeztek Moszkvába. Ellátogatnak a Kremlbe, megtekintik a múzeumokat, színháza­kat, kiállításokat. Több pedagógus-csoport utazik kül­földre. A nyár folyamán 700 000 szovjet pedagógus vesz részt különböző társas- utazásokban. álványan pislákoló lámpát nyomtak a kezembe. Szem­ügyre vettem. Az oldalán lévő fé­nyes bádoglemezen ez állt: 1259. Né­hányszor elismételtem magamban. Azóta nem tudom, nem is akarom elfelejteni ezt a számot. Ez volt az első jel, az első biztató ígéret, hogy vágyam teljesül... A lámpa birtoklása szinte gyer­meki örömmel töltött el. Kísérőm, útitársam és útmutatóm lesz a bá­nya mélyén, a sötét, végtelennek tű­nő folyosókon... A lámpaterem »őre-« biztatóan mosolygott rám. Megértette izgalmiamat. Nemi, nem félelem volt ez! Kiváncsi, türelmet­len izgalom, a megismerés vágya, a »felfedezés« lázas izgalma. Pécs-Bányatelep. Széchenyi-akna. 102 éves öreg, sok harcról tanúsko­dó bányába indulok. Az út, melyet emberek százai tesznek meg nap mint nap, még új, ismeretlen előt­tem. S ahogy közeledek az akna ('felé, kíváncsiságom egyre fokozódik. 5 Vajon milyennek ismerem meg a bá­nyát, a »fekete gyémánt« birodal­mát? Es milyenek az emberek oda­lent, akik számtalan veszéllyel da­colva hadakoznak a természet erői f ellen? f Indulás! Cél az ötödik szint, 350 - méterre a föld alatt. S a lift, vagy ahogy a bányászok mondják: kas, szédítő gyorsasággal .indult meg a mélység felé. Nyolc méter másodper- cenkint. Az ember szinte nem is érez­te, hogy milyen irányban halad. Né­ha erősebb lámpafény csillant meg, amint elhagytuk a felsőbb szinteket, aztán ismét sötétség. De lámpám már nem pislákolt, mint odafent. Eles fénysugárral szántotta végig a szál­lítóakna falát. A lift zökkent, meg­állt, s a vezető utasítását hallottuk: — Kiszállás! Határozott, pattogó, de -mégis barátságos hang volt ez. Ügy, ahogy a bányászok már megszokták egymás között. S aztán néhány jóta­nács: — Egyik szemükkel az ácsolatot, másikkal a földet nézzék, nehogy elessenek, vagy beverjék a fejü­ket ... ígértük, hogy úgy lesz, de nem tudtuk betartani. Néha odakoppant egy-egy fej az ácsolathoz, s tulaj­donosa visszahőkölt. Szerencsére a bányászsapka felfogja az ütést. Hiába, aki bányába megy, újra tanulhat ti­pegni, hogy később magabiztosan lépkedhessen... A főszállítóvágaton igyekeztünk előre, kíváncsi kérdésekkel ostromolva a vezetőt. De amiért jöt­tünk, a csillogó szén, s az emberek nem voltak sehol. Nem láttam mást, csak trapéz alakú ácsolatot és sűrí­tett levegőt szállító csövet... Sehol egy lélek, sehol egy bányász. Meleg volt. Forró veríték öntött el, majd hirtelen hideg csapott meg, s e kettő minduntalan váltakozása, a hosszú bolyongás türelmetlenné tett. Szólni szerettem volna, de megelőz­tek. — Vigyázat! Vízbetörés! — szólt hátra a vezető. A következő pillanat­ban már lábam alatt éreztem a sárga, csobogó vizet, a bánya egyik ellen­ségét. Csizmáim egyre mélyebben merültek el, s már térdig jártunk a vízben, amikor egy kanyarból ki­érve megpillantottam a hadakozó embert... Esőköpenyben, csuklyában dolgo­zott. Gyors, gyakorlott mozdulatok­kal igyekezett elzárni a combvastcg- ságnyi sugárban betörő víz útját. Társa gerendákat hordott a helyszín­re. Némán, tisztelettel néztem a két ember erőfeszítését. A víz ömlött, & zúgása megremegtette a levegőt. Már-már türelmüket vesztették a hiábavalónak látszó küzdelemben, (le­vezetőnk, a fiatal körletaknász bizta­tása új erőt adott... A lámpa fényénél kacsintani lát­tam a vízzel küzdő embert, kacsinta­ni és mosolyogni, mint aki szavak helyett szemével válaszol: — Azért is megbirkózom vele, körl&taknász elvtárs... És ez a bátor viselkedés, veszély közepette is mosolygó szem minden­nél többet mondott. Jó érzés emlé­kezni a pillanatra, melyben megis­mertem ezt az embert, az elsőt, aki szerelmese a bányának... Q aztán megismertem a többit* Nem jegyeztem fel nevüket, nem kérdeztem, milyen a bányász­élet, hogy teljesítik a tervet. De ta+ lálkoztam velük szemtől szembe, láttam hősies munkájukat... Szén.» poros arcukból kifehéredtek a fo­gak, amint mosolyogva ránk kö­szöntöttek: »Jó szerencsét-'-'. De a kö­vetkező pillanatban már elfeledkez­tek rólunk. Izmos karjuk megfeszült, s a fejtőkalapács alól omlott a szén, a fekete kincs ... Az egyik mellékvágaton két fia­tal fiú szorgoskodott. — Omlás volt itt — magyarázta a vezető. — Egy hatalmas kő szakadt le, törmeléket sodorva maga után. Néhány fejfa összezúzva hevert előttünk. — Mi újság, fiúk? Megy a mun­ka? — kérdezte a körletaknász. S az egyik bátorítást nyerve a barát­ságos hangtól, kérlelve szólalt meg: ­— Karcsi bá’... ha már találkoz­tunk ... megkérném valamire.

Next

/
Thumbnails
Contents