Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-08 / 160. szám
6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. július 8. JCuufiajjhhjfrknxLk, uttäwkn&k Egy ifjú könyvtáros Ha egyszer Balatonszárszón jártok, menjetek el a József Attila- könyvtárba. Ugyancsak meglepődtök azon. amit ott láttok, s amihez Balatonszárszói pajtások már hozzászoktak. Ha nem is egészen egyedül, felügyelet mellett ugyan magatokkorabeli pajtás kölcsönzi ott a könyveket. Szövérfi Elemér — a könyvtáros pajtás — kölcsönöz, méghozzá nem is akárhogy. Mindent annak rendje és módja szerint tesz, mintha évek óta ezt csinálná. És méghozzá milyen udvariasan, ügyesen, szolgálatkészen! Ez a kis könyvtáros munka persze nemcsak arra jó, hogy valaki megismerje és megszeresse a könyveket, hanem nyári szórakozásnak is nagyszerű. Persze, kíváncsiak vagytok most arra, miként sikerülhetett Szövéri Elemér pajtásnak a könyvtárba kerülnie. Elmondom. Szőllősi Klára tanárnő még tavasszal az egyik földrajz-órán megkérdezte a hetedik osztályos pajtásokat: — Melyötöknek van kedve a könyvtárban segíteni? Harminchárom növendék volt az osztályban, de mind egytöl-egyig, szinte egyazon pillanatban nyújtotta fel a ke- zét: — Nekem is! Nekem is! A tanárnő bizonyára meglepődött a sok önkéntes könyvtáros buzgalma láttán. Neki csak egy, legfeljebb két pajtásra volt szüksége. így csupán a legjobb tanulók közül választott. Legelsőnek Szövérfi Elemér jöhetett számításba. Mindig kitűnő tanuló volt, érdekelték a könyvek szeretett olvasni, egyszóval: megfelelt. Már aznap délután munkába lépett a könyvtárban az új könyvtáros is. Persze, akkor még csak a könyvekkel, a könyvek sorrendjével és a kiadási kartonokkal ismerkedett. Néhány nap múlva azonban már ő is segített osztálytársainak, iskolatársainak, a magához hasonló fiatal fiúknak* leányoknak megfelelő könyvet keresni. Azután már ő is adott könyveket. Sajátkezűleg írta be a rf/ilvántarto kartonokba a kiadás vagy a bevétel keltét, s rakta a helyükre a behozott köteteket. Természetesen megmutatott mindent, amit csinált a tanárnőnek, Szőllősi Klárának, aki egyben a községi könyvtáros is. A nyári szünidőre már úgy értett a munkához Elemér pajtás, hogy a diákokon kívül néha felnőtteknek is adott könyvet, nekik is segített válogatni az érdekesebbnél érdekesebb olvasmányok közt. Hozzászokott a könyvtári munkához, megszerette a könyveket. Szívesen dolgozik a könyvtárban, de mint mondja, még sem akar könyvtáros lenni. Vegyésznek készül. De hát a vegyésznek is szeretnie kell a könyveket. annak is sokat kell tágulnia, olvasnia. Nem hiábavaló tehát a munka, amit délután 7 —9-ig a balatonszárszói József Attila-könyvtárban végez. ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS, ÉPÜLŐ SZOCIALIZMUS ISMÉT OTTHON Június 23-án reggel az ogyesszai kikötőbe 'befutott az »Entre Rios« nevű argentin gőzös. A hajót most is, akár csali lsét hónappal ezelőtt, százszámra várták az ogyesszai dolgozók. A hajón mintegy 800 ukrán, fehér-orosz és litván érkezett, akik több mint húsz esztendeje vándoroltak ki a messzi Argentínába. A hazatérő honfitársak fogadására Ogyesszába utaztak a már régebben hazatért rokonok és ismerősök. A megérkezés alkalmából tartott nagygyűlésen csupa boldog, örömtől sugárzó arcot iát az ember. A hazatért honfitársakat Amatoüáj Kotov- szkij cementgyári munkás üdvözli: — Én .is, akárcsak most ti, húszon hat esztendei külföldi -bolyongás után tértem vissza tavaly. A haza édes -gyermekeként fogadott. Lakást, munkát 'kaptam, a szocializmus országának teljes jogú polgára lettem. Megtaláltam az igazi boldogságot. Nagyon örülök, kedves honfitársak, hogy ma szülőföldünkön üdvözölhetlek -benneteket. Hála kormányunk és kommunista pártunk atyai gondoskodásának, amely lehetővé tette a hazatérést. A hazatértek nevében A. Kiszel jusz és Sz. Jak ovijuk válaszolt. Mélységes meghatódottság remegett szavükban: — Teljesült az álmunk. Szívünket öröm tölti meg. Űj életet kezdünk, új életet a drága szovjet földön. A DICSEKVŐ SZÚNYOG Szivarványos szárnyú csepp szúnyog kacarász: — Ni, ott> lent a földön száz hangya kaparász, Dolgozik meg sürög, majdnem belészakad, Titkos, zord parancsra ezerfe lé szalad, Mint kiömlött mákszem, úgy szóródik szerte, Eleséget, munkát szorgosan keresve Míg leszáll az este. Oh, én százszor bölcsebb, tudós bogár vagyok, Okosabban élek, könnyebb törvényt szabok. Dolgozni? — Butaság! Élelemért járni? Nyögve clpekedni és sandán vigyázni. Nehogy otromba talp szétlapítsa testem? Mind-mind ostobaság! Fejemre nem estem! ím, halljátok elvem: Itt van, lám, az ember hatalmas alakja, Élelmiszerraktárt találok én rajta. Piros vére édes, ízesebb a méznél, Mit a méh kuporgat kaptárába térvén. Tőrös fullánkomat tövig belémártom. Vérét szopogatom, s nem történhet károm! Ha sújt, meg nem várói»! Ügyetlen az ember, kinevetem sokszor. Ahogy dühvei kapkod és mérgében tombol, Elfogni ha nem tud összecsapott keze Én meg csalogatom, játszadozom vele... Dicsekedne tovább, de elakad hangja, Mert sikerült végre — az ember elkapta. Szétmázolta marka. : i Két éve működik a világ első atomerőműve Két év múlt el azóta, hogy a világ első atomerőműve először adott áramot a Szovjetunióban. Ezidő alatt az erőmű csupán néhány kilogramm uránt fogyasztott. Egy 5000 kilowatt kapacitású hőerőmű ugyanez idő alatt több mint 15 060 tonna szenet használt volna e!. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának atomerőműve a közelében lévő munkástelepeket, kolhozokat, szovhozokat, gépállomásokat látja el elektromos energiával. A szovjet atomerőművet nagy érdeklődéssel kísérik a világ tudósai, mérnökei és műszaki dolgozói. Csupán az elmúlt esztendőben ötven országból érkezett körülbelül kétezer látogató kereste fel az atomerőművet. Új vasútvonal A Kaspi-ten.ger északi partján körülbelüli 400 kilométer hosszú vasútvonal építését kezdték -meg. A vasútvonalat Asztrahány és Gurjev k,i- kötővárosc'k között fektetik le. Ez lesz a legrövidebb út, amely Dél- Uralt a Kaukázussal összeköti. Ajándék Milánóból A moszkvai színháztörténeti múzeumiban »-Muszorgszkij o-perái az olasz színházak színpadán« címmel kiállítás nyílt. A kiállítás anyagát — többek -között a »-Borisz Godunov« élőadósa díszleteinek vázlatait, az egyes jelenetek fényképeit, az olasz sajtóban megjelent kritikákat — a milánói »La Scala« színház küldte Moszkvába. Kitűnőek a szereplők korhű jelmezei. A kiállítás az 1949- -ben bemutatott »Hovanscsima« című előadáshoz -készült művészi vázlatokat is 'bemutatja. A közrend megsértői ellen ZSÓFI NÉNI. Vulkánkitörés Kamcsatka félszigetén, a kamcsatkai Petropavl ívszktöl 400 kilométerre északra vulkán tört ki Az eddig működő Kljucsevszkaja vulkáncsoportban csak kettő ismertebb: Kljucsevszkaja Szopka, melynek magassága 5000 méter és a Tolbacsik. A többi nyolc vulkán — ezek közé számít a Bezümjannaja Szopka is — már több száz éve nem tört ki. ezért feltételezték, hogy kialudt. Azonban 1955. év októberében a földrengésjelző műszerek földlökéseket jeleztek. Ezek napról napra fokozódtak. Október 22-én a közelebbi hegyoldalon túl lévő kráter fölött füstgomolyagok jelentek meg. A csúcson lévő kráterből villámgyors robbanásokkal fényes sűrű füstgomo- lyag és hamu tört fel néhány kilométer magasra. A föld megrázkódott a robbanások dörejétől. A hamufelhők elborították az eget. 'dónként teljes sötétség állt be. A vulkán oldalait néhány méter vastag hamuréteg lepte el, de még Kljucs településben is 40 kilométerre a vulkántól — minden négyzetméter területre több mint ló kg hamu hullott. Novemberben a kitörés fokozódott. A hamufelhő magassága elérte a 11 kilométert. Január felé a kitörés kezdett veszíteni erejéből. A csúcs részben megsemmisült. a kráter erősen kiszélesedett. A kráter mélyéből féligmegmerevedett lávakupola tört fel, amely éjjel világított. Február közepén a kupola kiért egészen a kráter széléig és a vulkán oldaláról köves lavinák kezdtek lecsúszni. A tudományos állomás folytonosan figyelemmel kíséri a kitöréseket. Oroszból fordította: A Leningrad városi szovjet végre- hajtó bizottságának legutóbbi ülésén arról tárgyaltak, h-ogyan szilárdíthatják meg a közrendet. Számos határozatot hoztak. A határozatok érteiméiben a közrend megsértésében vétkeseket 100 rubelig terjedő 'pénzbüntetéssel sújtják, a megrögzött rendbontókra pedig 30 napig terjedő javítómunkát szabnak ki. Külön rendszabályok vonatkoznak azokra, akik nyilvános helyeken részegen 'botrányt okoznak, vagy közös szállásokon rendszeresen és ismételten -megsértik a házirendet. Adminisztratív úton vo-nják felelősségre azokat a hivatalos személyeket, akik ittas embereket kl-u-bokba, mozikba vagy egyéb nyilvános helyekre beengednek, továbbá azokat, aki-k részegeknek szeszesitalokat adnak el. A végrehajtó bizottságok keretéiben működő. adminisztratív bizottságok kötelesek minden esetben, amikor valakit rendbontásért felelősségre vonnak, az illető munkahelyén működő társadalmi szervezeteket értesíteni. Leleplezték Szófiában" a Szabadság szobrát Júniusban hatalmas ünnepség keretében leleplezték Szófiában a legnagyobb bolgár emlékművet, a Bulgária szabadságáért hősi halált halt bolgár hazafiak és felszabadító szovjet hősök szobrát. Az emlékmű a gyönyörű Szabadság-parkban ötezer négyzetméter területen épült. Az emlék-mű főcsoportja fölött egy negyven méter magas obeliszk áll. A szobor két főalakja egy egy hatméteres bronz partizán és partizánnő, amint a kivívott szabadságot köszöntik. A főalakoktól jobbra és balra két gránittömbön nyolc méter hosszú relief ábrázolja a bolgár nép szabadságharcát az 1923. évi felkeléstől az 1944. szeptember 9-i győzelemig. A piedesztál két oldalán egy egy újabb bronzcsoport látható. Az egyik, egy bolgár anyát ábrázol, aki megölel egy szovjet katonát és egy hegyekből érkező bolgár partizánt. Ez a bolgár nép háláját jelképezi felszabadítói: iránt. A másik csoport munkása, parasztja és értelmiségije a bolgár nép erkölcsi és politikai egységét szimbolizálja. A gigantikus emlékmű tervezetét egy művészcsoport készítette Jordán- ICruchmarov Dimitrov-díjas szobrászművész vezetésével. Fejlődik Csehszlovákia autóbuszhálózata A népi demokratikus Csehszlovákia: évről-évre nagy gondot fordít a dolgozók kényelmes utazására. A felszabadulás óta óriási mértékben fejlődött az ország autóbuszhálózata.. Csehszlovákia az autóbuszhálózat sűrűsége szempontjából a világ elsőországai közé tartozik. A második ötéves tervben további 3500 új autóbusz és 1200 új pótkocsit helyeznek üzembe. S „Tfintier napjai!“ ünnepük btngveloirszí; ginen Lengyelország 500 kilométer hosz- szú tengerparttal rendelkezik, egyikké a fejlett tengeri országoknak* Minden évben június végén Lengyel- ország-szerte megünneplik a bátor tengerészeket, a halászokat és a hajóépítőket. A »Tenger napjai« alkalmából visszatekintenek a megtett út eredményeire. Lengyelországban az iutóbbi hat év alatt 200 tengerjáró hajót építettekr részint saját használatra, részint exportra. Csupán 1955-ben 110 000 tonna összűrtartalmú hajókat építettek.. Sorozatban gyártják a 10 000 tonnást gőzösöket. Lengyelország méltán büszke tengerészeire, akik a legtávolabbi óceánokon becsülettel szolgálják hazájukat, dicsőséget szereznek a fehér- piros lobogónak. Múzsa Szabolcs II. a. (Táncsics Gimn.) FEJTSD MEG! föld mélyén • • ® ff Vízszintes- l. Történelmi esemény. 11. Táncközben partnert cserél. 12. íz, zamat. 13. Aranka becézve. 14. Végtelenül utál. 16. Ékezettel, ritka férfinév. 17. Kávé, magánhangzók nélkül. 18. A kínai, szolga. 20. Fényit, szid. 21. Azonos mássalhangzók. 22. Majdnem vak. 24. Tetszett a kicsinek az előadás. 26. Személynévmás. 27. Állóvíz. 29. Zizeg kisebb fele. 31. Hibásan repült. 34. Libahang. 35. Időmérő. 37. Maga-e. 38. Ősi »ép. 39. Buta. ostoba. 41. Kövesztett, kifőzött. 43. A középkor m.ásik szomorú történelmi eseménye. Függőleges; l. Formai. 2. Népgazdasági munkánk alapja. 3. Vonatkozó névmás. 4. Kiejtett mássalhangzó. 5. Eladásra szánt cikkek. 6. Két sző. Egyik: német igen, mi^sik: hamis, nem valódi. 7. Cipész-szerszám. 8. összedült épület. 9. Szerelem istene. 10. Cipő része. 15. Szép virág. 18. Magyarországtól nyugatra vonuló hegység. 19. Italt fogyasztott. 21. Régi mértékegység. 23. Az Igavonó. 25. Lakás része. 28. Üss. verj. 30. Okmány. 32. Majdnem zörög. 33. Felkap ellentéte. 34. Ékezetfelesleggel geometriai ábra. 36. A. D. ö. 38. Férfinév. 40. Hiányos arc. 42. Szomorúság. Beküldendők: Vízszintes 1. 24, 43. Beküldés határideje: július 12. Múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Kellemes nyaralást, pihe- ■ést s üdülést kívánunk. J 2 3 4 5 6 1 8 9 1« 11 12 13 :::::: 14 15 :::::: 16 17 18 19 :::::: 20 2j !!!!!! ::::: 22 23 iijjji 24 [HIT: 25 lllllj 26 liüll 27 Üiiii 28 29 30 Ü! 31 32 3i> iiiÜi 34 35 36 [fi 37 :::::: 38 39 40 :::::: 41 42 43 Szorgalmas keresztrejtvény megfejtésükért megdicsérjük: Tengerdi Piroska somogyaszalói, Töröcsik István kaposvári és Lőczi Gyula ötvöskónyi pajtásokat. Könyvjutalmat nyert: Bita Anna. Kaposvár. Új televíziós-torony Moszkvában Moszkva délnyugati részén 500 méteres televíziós torony építését kezdték meg. A torony magasabb lesz a világhírű Eiffel-to- ronynaf és New York legnagyobb felhőkarcolójánál. Az új televíziós torony lényegesen növeli a moszkvai televíziós központ adásainak hatósugarát. A tornyon, 200 méter magasságban különleges kis teret képeznek ki, ahonnan a látogatók gyönyörködhetnek majd Moszkva látképében. Szovjet pedagógusok nyári pihenője A szovjet pedagógusok megkezdték kéthónapos nyári pihenőjüket. Sok pedagógus utazással tölti szabadságát. Nemrégen ukrán pedagógusok érkeztek Moszkvába. Ellátogatnak a Kremlbe, megtekintik a múzeumokat, színházakat, kiállításokat. Több pedagógus-csoport utazik külföldre. A nyár folyamán 700 000 szovjet pedagógus vesz részt különböző társas- utazásokban. álványan pislákoló lámpát nyomtak a kezembe. Szemügyre vettem. Az oldalán lévő fényes bádoglemezen ez állt: 1259. Néhányszor elismételtem magamban. Azóta nem tudom, nem is akarom elfelejteni ezt a számot. Ez volt az első jel, az első biztató ígéret, hogy vágyam teljesül... A lámpa birtoklása szinte gyermeki örömmel töltött el. Kísérőm, útitársam és útmutatóm lesz a bánya mélyén, a sötét, végtelennek tűnő folyosókon... A lámpaterem »őre-« biztatóan mosolygott rám. Megértette izgalmiamat. Nemi, nem félelem volt ez! Kiváncsi, türelmetlen izgalom, a megismerés vágya, a »felfedezés« lázas izgalma. Pécs-Bányatelep. Széchenyi-akna. 102 éves öreg, sok harcról tanúskodó bányába indulok. Az út, melyet emberek százai tesznek meg nap mint nap, még új, ismeretlen előttem. S ahogy közeledek az akna ('felé, kíváncsiságom egyre fokozódik. 5 Vajon milyennek ismerem meg a bányát, a »fekete gyémánt« birodalmát? Es milyenek az emberek odalent, akik számtalan veszéllyel dacolva hadakoznak a természet erői f ellen? f Indulás! Cél az ötödik szint, 350 - méterre a föld alatt. S a lift, vagy ahogy a bányászok mondják: kas, szédítő gyorsasággal .indult meg a mélység felé. Nyolc méter másodper- cenkint. Az ember szinte nem is érezte, hogy milyen irányban halad. Néha erősebb lámpafény csillant meg, amint elhagytuk a felsőbb szinteket, aztán ismét sötétség. De lámpám már nem pislákolt, mint odafent. Eles fénysugárral szántotta végig a szállítóakna falát. A lift zökkent, megállt, s a vezető utasítását hallottuk: — Kiszállás! Határozott, pattogó, de -mégis barátságos hang volt ez. Ügy, ahogy a bányászok már megszokták egymás között. S aztán néhány jótanács: — Egyik szemükkel az ácsolatot, másikkal a földet nézzék, nehogy elessenek, vagy beverjék a fejüket ... ígértük, hogy úgy lesz, de nem tudtuk betartani. Néha odakoppant egy-egy fej az ácsolathoz, s tulajdonosa visszahőkölt. Szerencsére a bányászsapka felfogja az ütést. Hiába, aki bányába megy, újra tanulhat tipegni, hogy később magabiztosan lépkedhessen... A főszállítóvágaton igyekeztünk előre, kíváncsi kérdésekkel ostromolva a vezetőt. De amiért jöttünk, a csillogó szén, s az emberek nem voltak sehol. Nem láttam mást, csak trapéz alakú ácsolatot és sűrített levegőt szállító csövet... Sehol egy lélek, sehol egy bányász. Meleg volt. Forró veríték öntött el, majd hirtelen hideg csapott meg, s e kettő minduntalan váltakozása, a hosszú bolyongás türelmetlenné tett. Szólni szerettem volna, de megelőztek. — Vigyázat! Vízbetörés! — szólt hátra a vezető. A következő pillanatban már lábam alatt éreztem a sárga, csobogó vizet, a bánya egyik ellenségét. Csizmáim egyre mélyebben merültek el, s már térdig jártunk a vízben, amikor egy kanyarból kiérve megpillantottam a hadakozó embert... Esőköpenyben, csuklyában dolgozott. Gyors, gyakorlott mozdulatokkal igyekezett elzárni a combvastcg- ságnyi sugárban betörő víz útját. Társa gerendákat hordott a helyszínre. Némán, tisztelettel néztem a két ember erőfeszítését. A víz ömlött, & zúgása megremegtette a levegőt. Már-már türelmüket vesztették a hiábavalónak látszó küzdelemben, (levezetőnk, a fiatal körletaknász biztatása új erőt adott... A lámpa fényénél kacsintani láttam a vízzel küzdő embert, kacsintani és mosolyogni, mint aki szavak helyett szemével válaszol: — Azért is megbirkózom vele, körl&taknász elvtárs... És ez a bátor viselkedés, veszély közepette is mosolygó szem mindennél többet mondott. Jó érzés emlékezni a pillanatra, melyben megismertem ezt az embert, az elsőt, aki szerelmese a bányának... Q aztán megismertem a többit* Nem jegyeztem fel nevüket, nem kérdeztem, milyen a bányászélet, hogy teljesítik a tervet. De ta+ lálkoztam velük szemtől szembe, láttam hősies munkájukat... Szén.» poros arcukból kifehéredtek a fogak, amint mosolyogva ránk köszöntöttek: »Jó szerencsét-'-'. De a következő pillanatban már elfeledkeztek rólunk. Izmos karjuk megfeszült, s a fejtőkalapács alól omlott a szén, a fekete kincs ... Az egyik mellékvágaton két fiatal fiú szorgoskodott. — Omlás volt itt — magyarázta a vezető. — Egy hatalmas kő szakadt le, törmeléket sodorva maga után. Néhány fejfa összezúzva hevert előttünk. — Mi újság, fiúk? Megy a munka? — kérdezte a körletaknász. S az egyik bátorítást nyerve a barátságos hangtól, kérlelve szólalt meg: — Karcsi bá’... ha már találkoztunk ... megkérném valamire.
