Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-01 / 154. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. július 1. II népi hatalom lefogja a provokátorok kezét Jossef Cyrankiewicz beszéde a lengyel rádióban Varsó (PAP). Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke pénteken a következő beszédet mondta a lengyel rádióban: Poznan polgárai, lakói, munkások, értelmiségiek, fiatalok! Mély fájdalommal fordulok önökhöz: szorgalmáról, hazafiságáról és rendszeretetéről ismert gyönyörű városuk bűnös provokáció és olyan véres események színtere lett, amelyek lelke mélyéig megrendítették Poznan minden becsületes lakóját, minden lengyelt és ajnelyeket határozottan és keményen elítél egész társadalmunk. Őszintén beszélünk önök előtt és nem szükséges takargatni, hogy a bűnös provokátorok azokat az el vitathatatlanul meglévő fogyatékosságokat és azt az elégedetlenséget használták ki, amelyeket gazdasági nehézségek és különböző, olykor igen érezhető hibák okoztak néhány gyárban. Ami ezeket, az egész sor poznani gyárban felfedezett hiányosságokat érinti, ezek okai jelentős mértékben hibák voltak, érthető, hogy ezeket a hibákat haladéktalanul ki kell és ki is fogjuk javítani, annál is inkább, mert a kormány és a párt márt néhány nappal ezelőtt határozatot hozott e hibák kijavításáról, amikor a kormány képviselői fogadták a munkásküldöttségeket és pozitív megoldást nyert igazságos követeléseik kérdése. Ez nem akadályozta meg a provokátorokat abban, hogy csütörtökön tüntetést szervezzenek, amelyre már régóta készülődtek az odaérkezett szervezők segítségével. Poznanra összpontosult az imperialista központok figyelme, mivel az volt a céljuk, hogy Poznanban, a nemzetközi vásárok városában éppen az itt folyó vásár idején idézzenek elő rendzavarásokat. Nincs olyan naiv ember, aki ne látta volna ezt. Az ilyen dolgokban nincsenek véletlenek. így próbálta az ellenség kihasználni a poznani munkások és alkalmazottak egy részének elégedetlenségét, amelvet a város dolgozóinak és különösen a munkásoknak nehéz anyagi körülményei váltottak ki. Ismeretes, hogy ezek a körülmények nem olyanok, mint amilyeneknek mi látni szeretnénk. A párt központi bizottsága és a kormány munkatervet dolgozott ki, amely lehetővé teszi a dolgozók élet- színvonalának fokozatos emelését. Mindenekelőtt a dolgozóknak azokat a csoportjait veszik tekintetbe, akiknek munkabére különösen alacsony. Nem akarunk itt semmit ígérni, mivel az ígérgetéseknek nincs értelme és egyedül ígéretekkel nem tudjuk emelni az életszínvonalat, de meg akarjuk valósítani ezt erőnkhöz és azokhoz az anyagi eszközökhöz mérten, amelyeket az egész nép, különösen a munkások és parasztok hoztak létre munkájukkal. E feladat megoldására akarjuk ösz- pontosítani erőfeszítéseinket. De erre törekedtek-e a provokátorok? Ok természetesen más célt tűztek maguk elé. Míg a munkások valóban követeléseiket akarják előterjeszteni, amihez minden joguk megvan, addig a provokátorok és az imperialista ügynökök pontosan az ellenkezőjére gondoltak. Meg akarják akadályozni a munkások e követeléseinek teljesítését — ez pedig nem sikerül nekik —, anarchiát akarnak előidézni, amely megakadályozná életünk demokratizálásának fejlődő folyamatát is. Az imperialista ügynökök ettől félnek a legjobban. És ezért nem meglepő, hogy a provokátorok e tervei összeomlottak, amint a munkásosztály túlnyomó többsége felismerte ezeket. A munkásosztály többsége elhatárolta magát tőlük és nem vett részt a további tüntetésben, a fegyverrel támadó és középületeket megrohamozó ügynökök és provokátorok gyalázatos kirohanásaiban. Itt már nem a munkások gyakran helyes kritikájáról, nem igazságos, vagy kevésbé igazságos, a mi körülményeink között lehetséges vagy még nem lehetséges követelésekről volt szó, hanem a provokátorok által előkészített és a népi hatalom elleni fegyveres megmozdulásról. állami épületek, a rendőrség és a biztonsági szervek tagjai ellen intézett támadásokról. A munkások egészben véve, kevesek kivételével, támogatták népi hatalmukat. Ekkor a város néhány pontján, egyes épületek tetőzetén a provokátorok gépfegyvereket állítottak fel, tüzet nyitottak, mind a rendet őrző személyekre, mind a város békés lakosságára, ennek következtében ember áldozat ok voltak. Ennek ugyanannyi köze volt a munkásokhoz, mint amennyi közük van a munkásokhoz az imperialista ügynököknek, akik szeretnék egész országunkat a szakadékba taszítani, majd megismételni azt a tragédiát, amelyet Poznan hős lakossága a hitleri uralom idején élt át. Ebből természetesen nem lesz semmi, mivel a mai Lengyelország nem az akkori, nem olyanok a nemzetközi erőviszonyok, a béke és a haladás erői mindenkit egyre inkább a békés egymás mellett élés irányába térítenek. Ez dühbe gurítja a háborús provokátorokat. A provokáció sötét erőit azonban ezek a körülmények nem gátolták mog abban, hogy alávaló akcióikkal megpróbálják — egyébként eredménytelenül — visszafordítani a történelem menetét. Ki kell emelni a rendőrség, a csapatok és a biztonsági szolgálat tagjainak magasrendű felelősségérzettől és állampolgári kötelességtudattól áthatott magatartását. Az utolsó pillanatig elkerülték a fegyverek alkalmazását, amíg nem nyitottak tüzet rájuk a támadók, akiket felbátorított a hatalmi szervek nyugodtsága. A hatóságok a polgárok életének és vagyonának megvédése és a rend helyreállítása érdekében kénytelenek voltak szigorú intézkedésekhez folyamodni. A támadók többségét, egy részét fegyverrel a kezében, elfogták. Ellenük bírósági eljárás indul. Mély fájdalommal és szomorúsággal tölt el az, hogy az események során elestek hős katonák, rendőrök és a biztonsági szolgálat tagjai, akik őrhelyüket védték, valamint poznani munkások, akik a rendőrséggel és a csapatokkal együtt visszavágtak a provokátoroknak. Fájdalommal és szomorúsággal tölt e! bennünket azoknak az ártatlan AMERIKAIAK KÜLFÖLDÖN KATONÁK... :i ÉS A FELESÉGEIK. . \ Martin tábornok, az Eszak-Bajor- országban qllamásozó amerikai 10. hadosztály parancsnoka nemrég udvariassági és jómodor versenyt hirdetett. Katonái ugyanis a megszálló csapatok közül is kitűnnek goromba és durva magatartásukkal. Viselkedésük úgylátszik annyira tűrhetetlen, hogy még a tábornok idegei sem tudják elviselni. Nehezen tudjuk megállapítani, hogyan folyt le a verseny. Csák annyi jutott tudomásunkra, hogy hárman »mutattak igyekezetei a korrektebb viselkedésre«. A lágyszívű parancsnok mindhármukat négynapos eltávozással jutalmazta. Ez a hír a Nürnberger Nachrichten egyik számának 12. oldalán látott napvilágot. Ugyanezen szám 10. oldalán azt olvashatjuk, hogy részeg amerikai katona taxit rendelt. A szomorú tapasztalatokkal rendelkező sofőr előre kérte a viteldíjat. Azonnal meg is kapta a fizetséget: a két katona torkon ragadta a gépkocsivezetőt, aki csak kétségbeesett segély- kiáltásai mentettek meg. Az amerikai katonák elmenekültek, s azóta sem sikerült megtalálni őket. Nem könnyű feladatot vállalt magára Martin tábornok: aligha sikerül megeaboláznia alárendeltjeit... A Berliner Zeitung című német lap jelentése szerint amerikai katonatisztek feleségei Londonban gyűlést rendeztek. »Az amerikai tisztek feleségei egyáltalán nem angyalok« — írja a lap. Férjeik példáját követve megengedik maguknak, hogy kirúgjanak a hámból. Cook amerikai tábornok ezért volt kénytelen összehívni a brit szigeteken állomásozó 200 amerikai tiszt feleségét, akiknek előadást tartott arról, hogyan kell viselkedniük a helyi lakosokkal szemben. Vajon miről beszélt Cook tábornok? Néhány gyakorlati tanácsot adott a höleyeknek. Az első tanács: ne Olienek ittas állapotban a volán mögé, mert könnyen nézeteltérésük támadhat a rendőrséggel. A második: úgy viselkedjenek hogy ne hozzanak szégyent férjük nevére. Cook tábornok végül közölte a hallgatósággal, hogy főnöke, Gruenther tábornok, az Atlanti Szövetség fegyveres erőinek főparancsnoka rendkívül elégedetlen, mert »számos amerikai azt sem tudja, mi fán terem a NATO. Vannak olyanok, akik azt hiszik hogy a NATO valamelyik elhunyt japán tábornok neve«. — Megbocsáthatatlan tudatlanság, tűrhetetlen állapot ez — tette hozzá Cook tábornok. Az amerikai katonafeleségek ebből megérthették, hogy jóval súlyosabb bűn, ha nem tudják, mi az a NATO, mintha botrányosan viselkednek egy idegen országban. polgári személyeknek a halála is, akik véletlenül az események színhelyén tartózkodtak. A Poznanban kiömlött vér az ellenségnek, a Lengyelországgal szemben ellenséges imperialista központoknak és a reakciós főid alatti mozgalomnak a bűne, amelyek közvetlenül vétkesek az eseményekben. A poznani véres események azonban nem. tartják fel és nem gyengítik a pártnak és a kormánynak azokat az erőfeszítéseit, amelyek életünk demokratizálására, feladataink jobb végrehajtására, a gazdasági élet és a nemzeti kultúra fejlesztésére irányulnak, azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a dolgozók életkörülményeinek minél gyorsabb megjavításáról való odaadó gondoskodás diktál. Ilyen körülmények között a párt és a népi hatalom az egész társadalom teljes támogatására, Poznan munkásainak és dolgozó értelmiségének teljes támogatására számít. Bízunk abban, hogy minden poznani dolgozó becsülettel teljesíti kötelességét. Minden provokátor vagy őrült, aki kezet mer emelni a népi hatalomra, ne kételkedjék abban, hogy a népi hatalom lefogja kezét a munkásosztály érdekében, a dolgozó parasztság és az értelmiség érdekében, a lakosság élet- színvonalának emeléséért folyó harc, életünk további demokratizálása, hazánk érdekében. De mindig köszönettel fogjuk üdvözölni fogyatékosságaink, hibáink és hiányosságaink egészséges, hazafias bírálatának minden megnyilvánulását. Poznan polgárai! Ebben a súlyos és szomorú pillanatban, amelyet együtt élünk át, felhívom önöket a párt és a kormány nevében, a népi hatalom nevében, hogy nyújtsanak teljes támogatást a népi hatalomnak abban a törekvésünkben, hogy le- küzdhessük a már ma leküzdhető fogyatékosságokat és segítsenek bennünket azoknak a fogyatékosságoknak megszüntetésében, amelyeket holnap fogunk közös erőfeszítésekkel leküzdeni, abban a törekvésünkben, hogy megjavítsuk gazdaságunkat, megjavítsuk a széles tömegek élet- körülményeit. Dolgozzunk együtt, gondoljuk meg nyugodtan, mit kell tenni, hogy teljesen helyreálljon Poznan jó hírneve es az a tisztelet, amely Poznan lakosait szerte Lengyelországban övezi és nogy a jövőben Poznan lakosainak serény gazdasági munkája és hazafisága még nagyobb mértékben segítse elő hazánk felvirágzását. Érdekességek mne n-o nnan „SZICÍLIAI VECSERNYE“ Az Anjou Károly kormányzása alatt álló Szicília népe 1282. hús- vét- vasárnapján felkelt a francia megszállók elten. Antiikor a hanamigok a hívőket vecsennyére szólították a templomba, a lakosság fegyverkezett. A «szicíliai vecser- nye« megtorlás volt a franciák nápolyi kegyetlenkedései miatt, de különösen az olasz nép öntudatra ébredésének első megnyilvánulása volt. öt és fél évszázaddal1 'később, amikor Olaszország oszitrák iga alatt nyögött, a forradalmi eszmékhez és Garibaldi szabadságharcához hű világhírű zeneszerző, Verdi «Szicíliai vecsernyés címmel operát írt, melyet először 1885. június 13-án mutattak be Párizsban, majd egy évvel később Milánóiban. Verdi honfitársai megértették a «Szicíliai vecisemye« tanításét. Rossini Verdit «sisakot viselő mu- zsikus«-nak nevezte. Verdi valóban mindig jó hazafi volt, az opera színpadán éppen- úgy, mint a szenátusban, melynek tagjává választotta őt az olasz nép bizalma és szeretet«. Megszökött egy francia cirkusz elefántja Jenny, a francia Bougüone cirkusz 40 éves elefántja, «Bengália 'királynője« megszökött a cirkuszból, ahol évek óta táncolt és akrobata mutatványokkal szórakoztatta a közönséget. Azonban egy négyezer kilós cirtouszcsilliaig szökése nem maradhatott észrevétlenül. Csakhamar a Maintenon-i erdőség felé követte csapását a cirkusz állatőreinek, bohócainak csapata, valamint 40 rendőr és egy tűzoltó-különítmény. Megkezdődött az elefántvadászat 50 km- nyire Párizstól. Az erdő harsogott a «Jenny! Jenny! kiáltásoktól, de az elefántot sehol sem találták, csak nyomait látták. Ekkor a cirkuszigazgatónak egy ötlete támadt: a cirkusz további három elefántját egy teherautóra rakták és1 autóstól a Maintenon-i erdőség közepén hagyták, az üldözök pedig elbújtak. Másnap hajnalban az esőtől csuromvizes Jenny ott trombitált a téher- autón lévő három tárcsa mellett. Gyógyszer a vadgesztenyében Ismert dolog, hogy a vadgesztenye értékes anyagokat (olajat, fehérjét és cserzőanyagot) tartalmaz. Az NDK tudósai újabban a vadgesztenye eddig értéktelennek: vélt anyagát, a keserű ízű szapanint is hasznosítják. Az NDK-ban ma már speciális gyárakban dolgozzák fel a vadgesztenyét. A gesztenye héját lefejtik, a gyümölcsét összetörik, s az így kapott masz- szát hatalmas üstökben főzik, majd vízzel és szódás oldattal kimossák. Ezzel az eljárással választják ki az eddig kárba' veszett sza- ponintí, amely most a vegyipar és a 'gyógyszeripar fontos alapanyaga, sőt a fényképészetben is felhasználható. «Emil és a detektívek« — filmen Erich Kästner világhírű ifjúsági regényét ismét filmre vette egy nemet filmvállalat, Stemme forgató- könyve alapján. A regényből készült első filmet még a harmincas években forgatták. A filmen egy neustadti kisfiút, Emilt, szülei Berlinben lakó nagyanyjához küldenek egy kisebb pénzösszeggel. Emil egyedül utazik. A vonat fülkéjében »egy keménykalapos ember« cukorkával kínálja meg amelytől Emil elalszik. Amikor Berlinben felébred, az ember eltűnt a pénzzel együtt. Berlini »kiscsibé- szek« segítségével, akik detektív- szereoet vállalnak, sikerül a »keménykalapos embert« kinyomozni és a rendőrség segítségével elfogni. Ezt a nemzetközi tolvajt az egész német rendőrség körözte. Emil elnyeri a fejére kitűzött pénzjutalmat és a nézőközönség rokonszenvét. Fmil szerepét kitűnően alakítja a kedves kis Peter Finkbeiner. A nagyszerűen szereplő gyermekszínészek biztosítják a film sikerét. «Bűnnel kezdődik« A Guy de Maupassant »Parasztleány« című novellája alapján készült német—jugoszláv film szembe helyezi a falusi erkölcs nyerseségét a dálmáciai vidék szelídségével. Egy inas elcsábít egy paraszt- leányt. A leány állapotos lesz és egy kis hegyi faluba megy szülni, hogy elkerülje a falusi maradi előítélet következtében kipattanó botrányt. A gyermeket elrejti, majd a gazdához megy feleségül, anélkül, hogy bevallaná régi »bűnét«. Csodálatos, hogy ezzel a scená- riummál a film alkotóinak mennyire rokonszenves filmet sikerült létrehozniuk, amelyben a jellemeket kiválóan ábrázolják. Van-e élei a Marson? Kinek ne jutott volna már eszébe felhőtlen; nyári éjszakákon, hogy laknak-e más égitesteken is élő lények és milyenek lehetnek, azok? Az. utóbbi évtizedeikben tudományosan foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Megállapították, hogy a hozzánk közelálló égitestek közül a Marson lehet élet. Mi a tudomány jelenlegi véleménye erről' a kérdésről? Erre kértünk választ Guman Istvántól, a szabad- séighegyi csillagvizsgáló munkatársától. — Lehetséges élet a Földön kívül más 'bolygón ás, ezt állíthatjuk ^— mondja Guman elvtárs. — Élet mindenhol kialakulhat, ahol megvannak hozzá a feltétetek. De nézzük előbb a Marssal kapcsolatos eddigi kutatások történetét. 1877-<ben Sdhiaparelli olasz csillagász a Marson szabályos egyenes vonalakat vett észre, amelyek távoli pontokat kötnek össze. Ezeket Mars- csatornáknak nevezte. Általános vélemény volt, hogy ezek értelmes lények alkotásai, valamiféle utak vagy vízcsatornák, amelyek városokból gaznak szét. Azonban később, amikor egyre nagyobb távcsöveket készítettek, a Mars-csatornák helyén különálló ki- sebb-tnagyobb foltok mutatkoztak, valószínű kiemelkedések, vagy bemélyedésele A régi, kisebb feloldóképességű távcsövekben ezek olvadtak össze szabályos; vonalakká. Azt a feltevést, amely a XIX. század végén és a XX. század elején voílt divatban, és amely szerint a Mairsot értelmes, gondolkodó lények népesítik be, ma mór nem fogadják el. De hogy egyszerűbb növényi élet lehet ezen a 'bolygón, azt senki sem tagadja. Nagyon érdekes bizonyítékok vannak. Először Is a Marsnak van légköre. Ez nagyon fontos tényező, mert enólkül nem képzelhető ed’ élet. A el. De hogy egyszerűbb növényi élet marsi légkör tulajdonságai azonban sok szempontból eltérnek a miénktől. A földi légkör nyomása 760 hi- gainymilliirnéter, a Marsé csak 65 hi- ganymálliméter. A Mars1 légkörében Schianarelli olasz csillagász által észlelt Mars-csatornák széndioxid van, oxigént eddig még nem sikerült kimutatni. A légkör 98 százaléka nitrogén. A bolygó felületének átlaghőmérséklete körülbelül 30—40 Celsius fokkal alacsonyabb, mint a Föld felületének átlaghőmérséklete. A napi hőmérsékletingadozás körülbelül 50— 60 fok. Érdekes megjegyezni, hogy a Marson található sötétebb foltok, az úgynevezett »tengerek« hőmérséklete 10—15 Celsius1 fokkal1 magasabb, mint a világosabb részeké. »Tengerek« alatt nem kell vízzel borított területet érteni, mert bár a bolygónak van vize, de az nagyon kevés és általában nincs folyékony állapotban. A Marsnak sarki hótakarója van. Igen vékony két hósapka ez, amely az ottani tél folyamán lehúzódik az egyenlítő felé és tavasszal újból kisebb lesz, miközben a feüiodvadt hó gőz alakban a légkörben -távozik anélkül, hogy tavat vagy folyót képezne a bolygó f elszínén, A sötét foltok, a »tengerek« tehált nem hullámzó víztömegek. Feltehetően alacsonyrendű növénytelepek látható foltjai. Bizonyítja ezt az a megfigyelés is, hogy a foltok színe évszakonként változik. Hogy ezek a növények mennyire lehetnek fejlettek, arra csak következtetni tudunk az általunk ismert ottani körülményekből. A marsi klímával kapcsolatban már klasszikussá vált az a mondás, hogy olyan, mint egy földi sivatag az Északi-sarkon, a sztratoszféra magasságában. Képzeljük ed, milyen élet lehetséges is. Csak a legprimitívebb mohák és' zuzmók képesek elviselni a mostoha körülményeket. Meg kell azonban említeni, hogy ezzel kapcsolatban a vélemények nem egybehangzók. Az egészen alacsonyrendű növényi életet feltételező állásponttal1 szemben vannak tudósok, akik magasabb színvonalú növényi élet lehetőségét is reálisnak tartják. így például a szovjet Tyi- hov szerint tűlevelű növényzet is elképzelhető a Marson. Ezek azonban feltehetően igen alacsonyak és a földhöz lapulnak. A vita tehát koránt sincs eldöntve. Nagyon sok értékes megfigyelésre és következtetésre van még, szükség. Reméljük, nemsokára jóval többet tudunk mondani. Szeptemberben ugyanis a Mars olyan ritka földközelbe kerül, amilyenben 1926-bata volt utoljára. Azóta a távcsövek és a műszerek nagyon sokat tökéletesedtek. Segítségükkel rengeteg új adathoz jutunk majd, amely közelebb visz a marsibeli élet lehetőségeinek megismeréséhez. Ormai Antal
