Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-05 / 157. szám
Csütörtök, 1956. július 5. SOMOGYI NÉPLAP 3 Ki találta fel a 1956. május havában képzeletben megalkottam a vízibiciklit, majd utána megcsináltam kicsinyített hasonmását, és a műszaki leírással együtt beküldtem az Országos Találmányi Hivatalnak, Budapest, V., Géza utca 2. sz. alá. Nagy izgalmak és remények közepette vártam válaszúikat. Múltak a hetek, s az én türelmem is műlóban volt. Hetek múlva megkérdeztem egy lapon, hogy csomagom odaért-e és mi lett a sorsa. Erre Mezei László, az Országos Találmányi Hivatal osztályvezetője válaszolt: »Az elvtárs nem írta meg, hogy mint találmányt vagy mint újítást képzeli-e a vízibicikli készítését. Továbbá nem írta meg, hogy a népgazdaság milyen vonalán óhajtja jelhasználni, és nem tüntette fel a bicikli előállítási költségét sem. Egyébként az elképzelése sem világi, sem. országos találmány, ez már régen ismeretes.-« így végződött a nekem írt levél. És bár ebben a levélben azt közölték, hogy a minta- példányt nekem visszaküldték, az nem érkezett meg. Miután ezt reklamáltam — körülbelül két hét múlva — a kis vízibiciklit visszaküldték. A műszáki leírás azonban ott maradt, ott van még ma is. Megmondom őszintén, Mezei László minden sorában durva visszautasítást észleltem, és szinte szégyelltem magamat, hogy a Találmányi Hivatal egyik vezetőjét ilyen elavult valamivel foglalkoztattam. Ez volt 1955. augusztus 20-án. 1956. június elsején összetalálkoztam egyik barátommal, aki újságolja, hogy kipróbálták ám az én vízibiciklimet, és az nagyszerűen bevált. Átadott ugyanakkor egy Szabad Föld vasárnapi képes mellékle\ — vízibiciklit? tét. A Képes Vasárnap 1956. május ! 27-i számában négy vízibicikli- | típust mutatnák be, s legnagyobb ♦ meglepetésemre közülük egyik az ♦ én vízibicikli-típusom. A kép alatt | a következő szöveg olvasható: Ba- f latonberényben bemutatták a vízi- ♦ kerékpárok négy új típusát (hát | mégis új típus lenne?!); a Balaton » partján nyaraló dolgozók már a | nyár folyamán vígan kerékpároz- j hatnak az újfajta (!) vízijárműveken, t Idézem még a Somogyi Néplap 1956. $ június 21-i számát, amely így ír: | »Vízibicikli is lesz a Balatonon a J nyaralók részére. Az újfajta jármű- t vet a Belkereskedelmi Kölcsönző | Vállalat hozza forgalomba, illetve * kölcsönzi az érdeklődőknek.« Most aztán nem tudom eldönteni, | kinek van igaza: Mezei Lászlónak, I vagy a lapoknak. Mert ha az én t vízikerékpárom nem találmány, | nem is újítás, hanem az régóta * használatos valami, akkor miért f közli az újság és miért mutatja bt f a képeslap új típusként? Ha pedig : valóban új, akkor miért felejtették | el azt velem közölni, s egyáltalán, $ hogyan kerül az áltálam készített j vízibicikli-típus a képes újságba? £ Jó lenne, ha erre sürgősen választ í adnának azok, akiknek feladata a | dolgozók újításaival, javaslataival t foglalkozni! ♦ Végezetül: úgy éreztem és úgy f érzem ma is, hogy az újításomból | valósággal gúnyt űztek. Pedig Mezei J Lászlót és a többi vezetőállású dől- | gozót is azért ültették oda, hogy se- | gítse a fizikai munkások próbálko- | zásait és ne így »intézze el« a be- t adott újításokat. 1 GULYÁS BÉLA ♦ asztalos t A kadarkúti mészégető keresi a gazdáját Lantos Lajos, a Somogy megyei KISZÖV anyagcsoport-vezetője írja: — Építőipari ktsz-eink anyagszükségletének biztosítására a Böhönyei Vegyesipari Ktsz szénporos téglaégetést indított be. Rövidesen megkezdi a téglaégetést a Zákányi és a Somogyszobi Vegyesipari Ktsz is. Szeretnénk a mészégetést is megoldani. Kadarkúton van egy teljesen kihasználatlanul álló mészégető. Mi ezt a mészégetőt megvásárolnánk vagy bérbe vennénk, de nem tudjuk megállapítani, melyik földművesszö- velkezet tulajdona. Pedig igen hasznos lenne, ha segíteni tudnánk saját magunkon, és gyorsabban eleget tudnánk tenni építési feladatainknak. Szeretnénk, ha a mészégető tulajdonosa jelentkeznék és hozzásegítene bennünket ahhoz, hogy minél gyorsabban ki tudjuk e>'gíteni a lakosság szükségleteit, több házat építhessünk, több javítást végezhessünk. Bizony igen jól lenne, ha a kadarkúti mészégető nem elhagyottan állna, hanem valamelyik szövetkezet kezelésében működne és csökkentené a mészhiányt. Jelentkezzék hát a gazda! 45 vagon új burgonya exportra A napokban újabb 45 vagon újbur- goayát szállítottak exportként a Német Demokratikus Köztársaságba a somogyi tsz-ek és egyéni parasztok. Kadarkúton 65, Szulokon. Homokszentgyörgyön 60 mázsás átlagtermést szedtek fel a korán ültetett burgonyaföld minden hold| ját ól. A mikei U.| Élet két vagonnyi burgonyát szállított le mostanáig, s ez az elölegosztás egyik igen jó forrása. A szulokiak. ladiak, homokszentgyörgyiek, mikeiek, gigeiek 40—45 vagont raknak meg naponta újburgomyával. QlqíLt b>aél a Nagybajomi Növényvédő Állomáshoz Engedtessék meg, hogy ezúton lépjek érintkezésbe a Nagybajomi Növényvédő Állomással, mert a közvetlenül hozzájuk címzett kérésünket úgy látszik nem olvasták el. Termelőszövetkezetünk 180 kh. őszi búza vegyszeres gyomirtására kötött szerződést. Ezt a munkát el is végezték, de hogyan? Ha azt mondjuk, gyengén, akkor még igen enyhén fejeztük ki magunkat. Minket nem kellett agitálni, hiszen a számok maguk helyett beszélnek, ha a gépi munkák mennyiségét tekintjük, amiket ez évben lekötöttünk. Ellenben nagyon félek, hogy jövőre a legnagyobb ékesszólásnak sem lesz eredménye, ha most sürgősen nem kapunk elégtételt! A sok kipróbálható munkából csak a leggyengébb ellen emelhetünk panaszt. Egy 30 holdas táblánk átvételénél rávezettem a munkalapra, hogy »számlázás előtt helyszíni szemlét kérek, mert minőségi kifogással veszem át a munkát*. Azóta sem történt semmi — helyszíni szemle sem, de ami igaz az igaz: számlázás sem! Inkább nem kérik az elvégzett munka díját, nehogy eszünkbe jusson az a fránya helyszíni szemle. Nemsokára aratjuk a búzát. Azután már szemlélődhet aki akar — tarlóhántás után nem látszik a gyom! Vagy talán éppen erre számítanak a Növényvédő Állomáson? Azután majd jöhet a 18 000 forintos számla, és ezzel minden rendben lesz! »Mindössze« a gépi munka hitele és az újt valóban hatásos agrotechnikai eljárások becsülete szenvedne csorbát. Ezért hozta volna létre a növényvédő állomásokat kormányzatunk? Nagvbajomi elvtársak! Gondolkozzanak ezenl Még nem késő! TORMA ISTVÁN, a nágocsi Szabadság Tsz elnöke VÉDEKEZZÜNK A LUCERNA-KÁRTEVŐK ELLEN Az elmúlt hetek változékony időjárása hozzájárult a lucernamag legveszedelmesebb kártevőjének, a bim- bógubacslégynek az elszaporodásához. A kártevő második rajzási ideje most érkezett el. Ezért mindenütt, ahol van bogárfogó-készülék, háromnaponként a magfogási időszak alatt legalább tíz-tizenkétszer járatni kell a készülékkel a lucernatáblákat. A bogárfogókat mindig az esti órákban járassuk, mert a kártevők ilyenkor foghatók össze a legkönnyebben, viszont a hasznos rovarok ekkor már nincsenek a lucernán. Ahol bogár- fogó nincs, ott a maglucernát zöld- bimbós korban szintén az esti órákban Agntox-szal le kell porozni. Virágzó lucernatáblát vagy virágzó gyomokkal teli lucernatáblát porozni nem szabad, mert akkor a hasznos rovarok is elpusztulnak. A szerződéses maglucerna-területeken a porozást a növényvédő állomások, a bo- gárfogásos védekezést a gépállomások ingyen végzik. Teljes felelősséggel készüljünk a betakarításra! BESZÁMOLÓ A MEGYEI TANÁCS NEGYEDÉVI ÜLÉSÉRŐL A Megyei Tanács negyedévi ülésén a tanácstagok és meghívott vendégek ellőtt feltárult megyénk mezőgazdaságának új útja, a jobb és bővebb termésért jól dolgozó szocialista szektor egyre nagyobb ütemű fejlődése. László István élvtárs, megyei tanácselnök megnyitója és Kassai János vb-titkér felszólalása után Németi elvtárs elnökhelyettes ismertette a mezőgazdaság soronkövetkező feladatait. A tavaly őszi rossz időjárás miatt negyvenezer hold mélyszántás tavaszra tolódott. Gépállomást termelőszövetkezeti és egyéni dolgozók mégis megküzdöttek a tavaszi feladatokkal is. 350 vagon műtrágyával fej trágyázták az őszi gabonát, termelőszövetkezeteink pedig 2000 holdon érett dstáülótrágyával emelték a terméshozamot. A régi és új termelőszövetkezetek egyaránt példát mutattak az egyéni dolgozó parasztoknak. Minden szemre ügyeljünk Az őszi és tavaszi jó munka után tisztában vannak megyénk dolgozói azzal isi, hogy az idejében és szemveszteség nélkül végzett betakarításnak nagy haszna van, s minden szemre ügyelniük kell. Az aratási munkák próbáratevő ideje már ránk köszöntött: mintegy 200 000 hold kalászost takarítunk be, termelőszövetkezeteink pedig több mint 56 000 hold jó termését igyekeznek mentül! előbb, lehetőleg géppel betakarítani. Gépállomásaink 99 kombájnnal, 131 aratógóppel segítik a tsz-eket. Ezzel a gépi erővel a szövetkezetek összes aratásra váró területének több mint felét tudjuk betakarítani. A Tapso- myi és Lengyeltóti Gépállomás körzetének egyes tsz-ei azonban idegenkednek a géptől. A gyors és gondos gépi (betakarításra idejében felkészülnek gépállo- másaiink. A kombájnvezetőknek három gépállomáson kétnapos tapasztalatcserét is tartottunk. A kombájn- aratásra kijelölt és leszerződött területeket csak kombájnnal takaríthatják be. Ezeket a kiváló gépeket már az őszi árpánál kipróbáljuk. Aratás, másodvetés, tarlóhántás Az aratást nyamonkövető tarló- gereblyézés, tarlóhántás, behordás és másodvetés sokrétű munkáját is*1 mentette ezután Németi élvtárs, A gépállomások 200 erőgépe a nagy csépilés ideje alatt is megszakítás nélkül végzi majd a tarlóhántást. A cséplést 563 gjaibonacséplő és 67 apró- mag-cséplőgép végzi. Ha kora reggeltől késő estig dolgoznak és szükség szerint a vasárnapi jó időt is felhasználják, nem lesz hiba! Éppen a célratörő, .gyors megoldást segíti az, hogy a cséplőgépek jóváhagyott ime- netiránytarvét csak a községi tanácselnöknek lesz joga megváltoztatni. Németi élvtárs termelőszövetkezeteink fejlődéséről is beszélt. 1956. január 1-től 27 mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult. 924 család, 1536 tag, 8426 hold földdel választotta a közös gazdálkodást. Jelenleg megyénkben 16 458 csailád, 24 943 taggal, 157 353 hald földdel gazdálkodik közösben. A tsz-ek számszerű fejlődésében az utóbbi napokban bizonyos visszaesés tapasztalható. A meglévő előkészítő bizottságok működésével nem foglalkozunk kielégítően, pedig 17 új előkészítő bizottság vár buzdításra, gondoskodásra. Termelő- szövetkezeteink előtt most — akárcsak az egyéni dolgozó parasztok előtt — az a legfontosabb feladat áll, hogy a jó növényápolással, a gondos takarmánybetakarítáissal, kapásnövényeink terméshozamának emelkedését, több takarmányt biztosítsunk. Hozzászólások a legjobb megoldásokért A beszámolóhoz számos tanácstag és meghívott vendég szólt hozzá. Görög elvtárs, a somogytúri termelőszövetkezet elnöke elmondotta, hogy a 600 holdas kalászos területüket géppel és kézzel idejében betakarítják, a .tagság egyemberként vesz részt az aratásban, csépiésben. Cserijei Lajos tanácstag a csépiés kérdéseivel foglalkozott. A helyzethez, az időjáráshoz mérten leggondosabb megoldást kell választanunk, hogy minden szem gabonát megmentsünk és az ország kenyerét mielőbb biztosítsuk. Kékesi Jenő, a bélegi Petőfi Tsz elnöke a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit több oldalról ismertette. Szövetkezetük a növénytermelés mellett az állattenyésztés jövedelmezőségét is fokozza. A kevésbé értékes lovakat .pénzzé tették —■ most már szarvasa marhaállományukat 45-ről! 90-ne emelték, sertésállományuk pedig 30- ról 300-ra nőtt. Mint annyi más tsz- nek, nékik is majorra van szükségük, enédkül a nagyüzemi állattenyésztés' nem fejleszthető. Sebők Gyuláné tanácstag Som község helyzetéről számolt be. Az ara- 1 tásra gondosan felkészülték. Jó munkájuk eredményeképpen az idén két mázsával magasabb gabonatermés- átlagot várnak, mint tavaly. A tanácsülés végezetül a mezőgazdaság feladatairól és a teendők helyes végrehajtásáról határozatot fogadott eh PART ÉS PÁRTÉPÍTÉS Van-e igazság as A Somogyi Néplap június 26-i számában megjelent egy cikk a Kaposvári Állami Gazdaság MDP-ve- zetőségének munkájáról. A cikk írója — Horváth László elvtárs, maga is tagja a vezetőségnek — arról mond kritikát, hogy náluk a XX. kongresz- szus óta nem fejlődik elég erőteljesen. a kollektív vezetés, s bizony!túszképpen példákat hoz fel. Az MDP-vezetőség — nagyon, helyesen — június 29-i rendkívüli ülésén egyedüli napirendként megvitatta a cikket. Major elvtárs, az MDP- vezetőség titkára — akiit személy szerint érintett a .bírálat — a vita elején eléggé felindultan próbálta bizonyítani a bíráló cikk alaptalanságát. Azt állította, hogy Horváth elvtárs a cikket személyi viták következményeképpen írta. Csaba elvtársnak, a járási pért-végrehajtóbizottság instruktorának sikerült azonban helyes irányba terelnie a vezetőség vitáját azzal, hogy figyelmeztette a jelenlévőket: nem azt kell most nézni, hogy milyen személyes okok késztették Horváth elvtársat a .bíráló cikk megírására, hanem azt vitassuk meg, mit lehet a a bírálatból megszívlelni és ezen. a jövőben változtassunk. Ezzel aztán valamennyien egyetértettek és szakaszonként megbeszélték a cikkben felvetetteket. Az első bíráló megjegyzés úgy szólt, hogy Major elvtárs ötletszerűen hívja össze a vezetőség tagjait, legtöbbször azokat, akik kéznél vannak, ezért kapkodás jellemzi a vezetőségi üléseket. A beszámolót is egymaga állítja össze, a javaslatoknál, hozzászólásoknál türelmetlen. — Kinek mi a véleménye énről? — teszi fel a kérdést Major elvtárs. Prihitek és Emmer elvtárs megcáfolták ennek az állításnak a valódiságát és bizonyították, hogy őket mindig időben értesítették a vezetőségi ülések időpontjáról. Ám Horváth elvtárs ennek ellenkezőjére említett példát. Az ötletszerűség és kapkodás már jobban a fedi a valóságot — állapították mag a vezetőség tagjai. — Valóban úgy van, hogy alaposabban mag leéli fontolná egy-egy dolgot, mielőtt a végleges1 döntést a pártvezetőség nevében Major elvtárs kimondja, így elkerülik azt, hogy később a vezetőségnek vissza kelljen vonnia állásfoglalását. Tehát a végső tanulság ebből az, hogy jogos volt a figyelmeztetés: tervszerűbben, megfontoltabban kell dolgozni. Nézzük a cikk második részét, mely így szól: Major elvtárs a vezetőség és a tagság megkérdezése nélkül javasolt két elvtársat pártiskolára, az egyik az iskoláról küldte meg a felmondását. Mi az igazság ebben az ügyben? Major elvtárs azt mondja: — Van ebben igazság, de nem az ő személyét illeti egyedül a .bírálat, ugyanis a pártbizottságtól az az utasítás jött, hogy a két alapsizervi pártti.tkiárt kefll iskolára küldeni, már pedig a szó- banforgó elVársak alapszervi titkárok voltak. Jogosan hangzott el tehát az a vélemény, hogy a beiskolázásoknál jobban figyelembe kell vennie a járási pártbizottságnak is a pártvezetőség véleményét. De ha ez jelen esetben nem is történt meg, az MDP-vezetőségnek ennek ellenére sem lett volna szabad elhallgatnia, hogy Varga elvtárs el szándékozik menni a gazdaságból. Még akkor sem, ha neki erre elfogadható oka volt, melyet a gazdaság vezetőd. ezideig nem akarták, vagy nem tudtak megoldani. Megjegyzendő, hogy a pártvezetőségmek is kellett volna ez ügyiben intézkednie. Végeredményben tehát, ha nem is volt — áhogy mondani szokták — száz százalékig jogos ez a bírálat, de sok igazság volt .benne, s aaókat érdemes megszívlelni. De menjünk tovább. A cikk következő része megállapítja, hogy Major elvtárs az alapszervezet vezetőségének meghallgatása nélkül az MDP- vezetőség megkerülésével, az egyik taggyűlés előtt sebtiben töltetett ki három elvtárssal tagjelöltfelvételi kérelmet. A taggyűlés meg is szavazta, s csak később jöttek ró, hogy elhamarkodottan döntöttek. Ez így volt — ismeri el Major elvtárs —, csak elmondottakban ? később jöttem rá, hogy az egyik jelölt nem méltó a párttagságra. De nem sebtiben törtfent a tagjelöltfelvétel, mert már korábban foglalkoztunk velük, csak úgylátszik nem elég alaposan. Nos tehát a bírálatnak ez a része sem volt alaptalan. A tanulságot ebből is le lehet szűrni. Van a cikknek egy olyan kitétele, mely megállapítja, hogy Major aliv- társ a DISZ-ben jól dolgozó Várko- nyi elvtársat az MDP-vezetőség nevében tagjelöltnek ajánlotta, ugyanakkor a járási pártbizottságnak már olyan javaslatot tett, amelynek alapján ott nem fogadták él felvételét. Mi az igazság ebben a kérdésben? A vitából kiderült, hogy a cikknek ez a része helytelen, rossz információkon alapszik, mélyet Horváth elvtárs a cikk megírása előtt nem ellenőrzött. A hibát itt nem az MDP-vezetőség, nem Major elvtárs követte el, hanem a járási DISZ-bizottság, és ezt a jelenlévő Szabó Sándor elvtárs, a DISZ járási titkára is igazolta. Ebből viszont Horváth elvtársnak kell1 tanulnia. Végül bírálta a a cikk írója Major elvtársat, amiért szabadsága megkezdése előtt nem. adta át a titkári teendőkkel járó feladatokat, holott arra ígéretet tett. Major elvtáns azonban nem ért egyet a bírálattal és Keresztes elvtársnővel bízonyíttat- ja, hogy átadta a titkári teendőket; Igaz, hogy nem Horváth elvtársnak, hanem Keresztes elvtársmönek, aki a gazdaság egyik aJaipszeorvi párttirtára, az MDP-vezetőség tagja. A dolog tehát igazolva látszik, ám Major elvtárs mégis hibát követett el, amikor nem közölte Horváth elvtárssal: nem vele — ahogy azt előzőleg ígérte —, hanem Keresztes elvtáramővel beszélte meg a feladatokat. Rövidre szabva ez volt a vita vezérfonala, és az olvasó már könnye*, .msgállapáthatjaj, hogy a cikk nem volt éppen, alaptalan., sok igazság volt benne, s ezt Major elvtárs is elismerte. Egyetértett azzal, hogy a vezetőség munkájában, van még javítani, változtatni való. De érződött, hogy Major elVtárs csupán azért tiltakozik a bíráló cikk ellen, amiért azt éppen Horváth élvtárs irta, akinek »magáinak is van elég hibája-«, A vezetőség többi tagjának hozzászólásából is azt lehetett érezni, hogy »seperjen mindenki a maga háza előtt«. És mi most összegezésképpe* mégis azt mondj.uk, amivel Csaba elvtárs a vezetőségi ülést megnyitotta: meg kell szívlelni a cikk igazságait, nem azt kell néznie Major elvtársnak és a vezetőség többi tagjának, ki, miért bírál. A bírálat utáni első gondolat mindig az legyen: van-e igazság az elmondottakban? És ha van, próbálják meg kijavítani, saját maguknak és környezetüknek válik ez hasznára; Teljesen igaza van abban Major és Keresztes elvtársaknak, hogy Horváth elvtáns cikke kritikus volt, de cseppet sem önkritikus. Igazuk volt, hogy Horváth elvtársnak, mint az MDP-vezetőség tagjának sokkal önkritikusabban., a hibákat a saját munkáján keresztül szemlélve kellett volna a cikket meginnia, hozzáfűzve, hogy ugyanúgy felelős ezekért a hibákért ő is, mint a vezetőség bármely más tagja. De az éremnek ez az oldala semmit sem kisebbít a másikon, hogy a jogos bírálatot meg kell szívlelni. Nem kell megsértődni azért, hogy ez a bírálat éppen a sajtóban látott napvilágot. Nem rontja ez a pártvezetőség tekintélyét, hiszen mindenkinek joga van a párt lapjában pártszervezetének munkájáról szubjektív benyomásait megírni. És hoigy a június 26-d számban megjelenít cikk a hiányos, kollektiv vezetésről nem volt alaptalan, ezt igazolták a vezetőségi ülésen elhangzottak, Emmer és Pribátek elvitársak félszódalásaii, akik mint MDP-vezető- ségi tagok elmondták : nem sok beleszólásuk van a vezetésibe, ők rendszerint csak végighallgatják két-há- ram elvtárs személyes vitáit, az ő véleményüket ritkán kérik ki; Hogy ez a jövőben ne így történjék, ezért kell megszívlelni a bírálatot. Vucsák Magda
