Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-17 / 142. szám

6

SOMOGYI NÉPLAP

Vasárnap, 1956. június 1T.

Bá

1936. JÚLIUS 18. A. M. GORKIJ HALÁLÁNAK NAPJA

G O R K 13 N Á L

Irta : L. Nyikulin szovjet író

JCli^ajjhhőknak, útíúmkíttk

Mr hol is ólt Gorkij, háza mindig a kultúra központja volt, ahol az ország haladó emberei, külföldi vendégek, irodalmárok, tudósok, művészek találkoztak. Számukra ez a ház az eszme, a kultúra és a tudás világítótornyát jelentette.

Moszkvában, a Kacsalov kiváló színművész nevét viselő utca egyik kis emeletes házának oromzatán ez a felirat áll:

»ITT ÉLT GORKIJ 1931—1936«

Itt ált Alekszej Makszimovics élete utolsó esztendeiben. Itt beszélgetett a kiváló orosz tudósokkal, politikusokkal haladó munkásokkal, kolhozparasztokkal, mindazokkal, akik olvasták müveit, tisztelték a nagy írót.

Azok, akik előszói• látták Gorkijt, csupán az első percekben voltak zavarban, de azután megérezték Alekszej Makszimovics jóindulatát, felbátorította őket ■meleg, elvtársias hangja, érdeklődése az emberek élete, munkája iránt. Gorkij még a legszűkszavúbb látogatóját is szóra bírta, s az emberek elmondották, hogy élnek, hogy dolgoznak, elmondták, mi történik az épülő országban.

Gorkij gyakran csaknem könnyekig meghatódott, de ez nem volt nála szentvmentalizmus. Az önfeláldozás, a nemeslelkűség, a soha nem látott munkagyőzelmeket véghezvívő oi-osz munkásember öntudatossága hatotta meg. Büszke volt szovjet hazájára, annak kimeríthetetlen erejére.

Cik régi barátja, régi ismerőse kereste fel Moszkvában és Moszkva melletti nyaralójában, Gorkiban. Eljött Gorkij városból Pjort Andrejo- vics zalomov is, akiről »az Anya« című regényében Pavel Viaszon alakját formázta.

Gorkij íróasztalán elismert tekintélyes írók kéziratai mellett kezdő írók és költők első próbálkozásait láttuk. A kéziratokról eszünkbe jutott első találkozásunk Gorkijjal, eszünkbe jutott, milyen öröm volt levelet kapni tőle. A levelekben mindig veit egy-két megjegyzés a folyóiratokban megjelent elbeszéléseinkről vagy karcolatainkról. Megtörtént, hogy Alekszej Makszimovics igazságos, komoly bírálatot mondott egy-egy könyvről, s azután a levélen ez az utóirat állt: »Nem sérti a bírálatom?« Emberiesség, segíteniakarás, az a terekvés érződött Gorkij bírálatain, hogy mélyebben, átgondoltabban írjunk.

Gorkij egy-egy könyv olvasásánál nemcsak széljegyzeteket írt a könyvbe, de gyakran rövid, szigorú bírálatot is. Ezért jelent különös értéket az irodalom- történészek számára Gorkij személyes könyvtára.

Elvezettel hallgattuk Alekszej Makszimovicsot, amikor egy-egy történetet mesélt, csaknem befejezett novellát, egy kis képet az elmúlt világról, kis remekművet, amelyet akkor meghitt beszélgetés közben alkotott a a nagy művész. Hasonló volt ez ahhoz, amikor egy festőművész nagyszerű tanulmányt rajzol, s azonnal letörli, hogy aztán többé sose térjen vissza hozzá.

Lélegzetvisszafojtva hallgattuk szavait Tolsztojról. Tolsztoj géniusza megerősítette Gorkij hitét az emberben, az emberi értelem erejében. Mikor róla beszélt, szinte remegett a hangja, szeme nedvesen csillogott, s amikor Lev Nyikolajevics eleven, sajátos jellemvonásaira emlékezett, arcán mosoly áradt szét.

Azokban az esztendőkben, amikor egészségi állapota arra kényszerítette, hegy Olaszországban éljen és felkerestük Sorrentóban, mindig meglepett bennünket, milyen pontosan tudott mindenről, ami hazájában történt.

Ott, Sorrentóban Gorkij együtt élt hazájára1. Levelek, könyvek, újságok, barátok, szovjet tengerészek, szovjet diplomaták látogatásai tették szebbé életét az idegen földön, Ott, abban a régi, szűk házban, amelyet ünnepélyesen villának neveztek, hazai volt a levegő. Gorkij faliújságot is szerkesztett »Sorrentoi Pravda« címen. Ebben Alekszej Makszimovics tréfás jegyzeteket írt. Szerette, megértette és értékelte a humort.

... Korán reggel megszólalt a kapucsengő, s tömött táskával megjelent a postás. Levelek, folyóiratok, újságok érkeztek a Szovjetunióból, de nemcsak a központi lapok, hanem a kőnyomatosok is. Gyakran az egész táska tartalma Alekszej Makszimovics egyetlen napi postája volt. Délután vagy naplementekor az elég szűk szobában körülültük áz asztalt. Ilyenkor meghitten beszélgettünk. Egy alkalommal Alekszej Makszimovicsot kértük, olvasson fel elbeszéléseiből. Egész sajátságos módon olvasott fel. Kezdetben egy kissé egyhangúnak tűnt, aztán a hallgató mindinkább beleélte magát a hősök lelkivilágába. Emlékszem egy elbeszélésre, amelyben leírja a halászok visszatérését egy kaspitengeri útról. Alekszej Makszimovics nézte a könyvet, de nekünk úgy tűnt, hogy nem a sorokat látja, hanem a tajtékzó hullámokat...

B

►;köszöntött a tavasz és Gorkij sietett Moszkvába, ahol nagy, alkotó munka várta, A forró napokat Gorkiban töltötte. De bárhol is élt, egyetlen napra sem szakította meg munkáját. A Moszkva- körnvéki villában is érintetlenül őrzik az író dolgozó- szobáját és azt a szobát, ahol életútját befejezte.

Helikopter behúzódó futóművei

Igor Szilcorszkij, ismert szovjet repülőgépkonstruktőr megtervezte az első behúzódó fűtőművel ellátott helikoptert. A légcsavart 400 lóerős gázturbina hajtja meg. A HA'—39. típusú helikopter három változatban készül, az utasszállítógép három embert visz magával, az egészségügyi — két beteget és az orvost, a teherszállító — 360 kilogramm teherámt. Az egy tonnánál könnyebb kis gép óránkénti 250 kilométeres sebességet ért el, 7500 méter magasra emelkedett s közben két nemzetközi csúcs- eredményt megdöntött.

Új Rapástraktor

A harkovi traktorcvárban niesr- kezdték a »DSzS—14« új dieselhajtású kapástraktor sorozatgyártását. A gép motorja nem elöl van, hanem hátul. A traktor elülső része csőkeretből áll, ahová a különböző rászerelhető munkaeszközöket erősítik. Ezáltal a traktorista jól látja a sor- közöket és egyedül, faros nélkül végezhet el minden munkát. A »DSZ5- 14«-et jól használhatják a zöldségfélék, a kukorica, a napraforgó, répa és más mezőgazdasági növények művelésénél.

„Szaliálvo^atá éghajlat"

a íiiűltel?3fcbsn

A leningrádi munkavédelmi intézetben Vcsasztkin kandidátus irányítása mellett eredeti szerkezetű leve gőkondícionáló berendezést terveztek meg. Az önműködő berendezés segítségével megtisztítják a levegőt a portól, nyáron lehűtik, télen pedig felmelegítik. Az intézet kísérleti műhelyei két ilyen ú) berendezést elkészítettek és felszereltek az azovi acélmű sinhengerdéjében. A hengerészek igen jó véleménnyel vannak a levegő kondicionálóról, amely lehetővé tette, hogy a hengersorok kezelőinek munkahelyén a hőmérséklet 40 fokról 22—24 fokra csökkenjen.

Kedves Pajtások!

Még egy hét és végre megkapjátok az évvégi bizonyítványt. A jövő vasárnap fejeződik be az iskolaév. Megkezdődik a nagy nyári szünidő. Már hosz- szú ideje foglalkoztat mindannyiótokat a közelgő nyár gazdag ígérete. Bizonyára kialakult csapatotok szünidei tervének pontos képe is. Minden pajtás tudja, legalább is tudnia kellene már, hogy mivel tölti a hosszú szabadságát. Az úttörő összejöveteleken, de még a tízpercekben is sokat beszéltetek erről. Érthető, hisz igen sok kedves meglepetéssel szolgál majd ez a nyár is. Legtöbben erre az egy-két hónapra elül

hagyjátok a megszokott környezetet. Új vidéket embereket, pajtásokat ismertek meg.

De mindez csupán a jövő vasárnap kezdődik. Addig még egy egész hét előttetek áll. Most lesznek a vizsgák. Igyekezzetek a lehető legjobban szerepelni. Tudhatjátok, nem elég csupán a rendes tanítás idején helytállni, hanem most is jó tanulóhoz, jó úttörőhöz méltónak kell lenni.

Sikeres vizsgázást és a becsületes munka eredményeként jó bizonyítványt kívánunk minden úttörő pajtásnak!

A vakáció köszöntője

Megjöttem, gyerekek,

A küszöbön állók,

Víg játékot, mókát Nyaralást kínálok,

Iskolákat zárok!

Nem üdvözöl senki — Tudom — morcos képpel, Kedves vendég vagyok, Tarisznyámban széppel, Sok-sok vidám képpel.

Labdát hajigái most,

Eorút, gondot temet, Fogócskázva nyargal Leckeóra helyett

Sok kacagó gyerek ...

Számtanpélda helyett Vizet fröcsköl kedvvel Selymes Balatonban,

Hol ezer hal leskel

Félös, kerek szemmel.

Lám, nem vagyok fukar, Szórakozást osztok,

De ti nekem mégis Fájdalmat okoztok,

Búbánatot hoztok.

Mert az ablakokon Titkon kandikálva Megláttam, hogy máris Sutban ül a táska,

S valamennyi társa.

Megkérlek hát szépen Kicsi fiúk, lányok, Könyvetek búsulni Nyáron se hagyjátok,

Gyakran forgassátok.

Az írás sem árt meg. Nehogy ákom-bákom Váljék betűidből Ezen a szép nyáron,

Oh, be szörnyű álom!

Megjöttem, gyerekek!

Itt vagyok egészben! Fogadtatásomra Kiáltsátok szépen:

A víg szünet éljen!

ZSÓFI NÉNI

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

FEJTSD MEG!

Vízszintes: 1. A közelmúlt egyik va- sámanjának kettős eseménye. (Körben a nyíl irányában.) 9. J. S. 10. Mérték- egység. 11. Vív. 12. Arcszíneződés. 14. Bólintó része. 15. Két partot köt össze. 16. Kutyafajta. 18. Sportfogadás. 19. Biztatás. 21. Távvezeték. 22. Érvelő, meggyőző. 24. Kutya. 26. Ilyen csapás is van. 27. Kiont mássalhangzói. 28. Bibliai név. 30. Vásárlási eszköz. 32. Ez az építőanyag. 33. Káposzta fajta. 35. Az állóvíz. 36. Tegnap és holnap között. 37. Kiránt. 39. Többes névmás. 40. Feléd.

Függőleges: 2 Férfinév. 3. Kettőzve: szülő beceneve. 4. Szavak művésze. 5. Cipő része. 6. régi. 7. Lekvár. 8. A véleménycsere. 13. Keret. 15. Cipelő. 17. Valamikor. 18. Végtelen virág. 20. Giliszta része. 21. Lószerszám. 23. Földbe rejtené. 25. A gyalogos katona régi neve. 27. Példa fajta. 29. Idő magánhangzói. 31. É. A. 33. Előkeres a földből. 34. Élete. 37. Egyik végtag betűi keverve. 38. Egyházi ember. 40. Időrag. 41. Ellentétes kötőszó.

Beküldendő: Vízszintes 1. A megfejtésen tüntessétek fel azt is, mikor, melyik nap zajlott le ez a kettős esemény.

Beküldés határideje: június 21.

Könyvjutalmat nyert: ősz Ágnes So- mogyaszaló.

Szorgalmas rejtvénymegfejtéséért megdicsérjük: Segesdi Ilona, Szabó Ka1

2

3

4

5

6

7

8

V

9

lü

i»:;

u

12

13

Iiiiii

14

15

16

17

iilüi

18

19

20

21

iiiiii

22

23

24

25

jjjjjj

26

Üiii!

27

28

29

íjÜ;

30

31

32

iiiiii

33

34

!:::!!

35

36

iiiiii

37

311

iiÜi

39

1*111

:ac:::

ió

ií

Ilii

A

EV

talin és Wertenbach Gyula pajtásokat.

Kedves megfejtőink!

Többek kérésére közöljük, hogy azok a pajtások, akik most fejezik be a »yol- cadik osztályt, még e nyár során beküldhetik megfejtéseiket az Úttörő rovathoz.

„KONDULJANAK MEG

VÉSZHARA NGOK

Ae Alföldön kanyargó poros országút — melyet apró falvak, tanyák szegélyeznek — vezet el bennünket Kiskőrösre, egy szerény kis parasztházacskához. Itt született 1623. január 1-én hazánk nagy költője, a 48-as szabadságharc beharan- gozója és kirobbantója, Petőfi Sándor.

Itt állok e kis szobában, s eszembe jutnak a Petőfi-versek, történetek, legendák. Ki is Petőfi, mit is jelent számunkra az ő költészete, forradal- misága? Nagyon szereti szülőföldjét, az Alföldet, s sokszor visszavágyik ide. Csak »lenn az Alföld tengersík vidékin« érzi jól magát, s mint az »Alföld« c. versében írja:

»Szép vagy, Alföld,

Legalább nekem szép!«

Iskoláinál-: elvégzése után vándoréletet folytat. Közben megismerkedik a társadalmi helyzettel, s a népelnyomó politikával. Megismeri a magyar nemes léha életmódját, nemtörődömségét. Ezt a »Pató Pál úr« c. versében is kifejezésre juttatja:

»...nem az ő hibája, ö magyarnak születők,

S hazájában ősi jelszó;

„Ej, ráérünk arra még!”«

1844-ben megírja legnépszerűbb elbeszélő költeményét, a »-János vi- téz«-t. Ebben a nép vágyát tükrözi, felemelkedését, célhoz jutását. Felveszi a népmese formáját, ezért költeményét a nép is olvashatja, tanulhatja.

1845-ben felvidéki kőrútján észreveszi a hatalmas társadalmi ellentéteket az elnyomók és elnyomottak között. Látja, hogy a hazát is csak

A forradalmár Petőfi

Szép, kedvesarcú kislány Kubinyi Klára, a Hámán Kató általános iskola Vili. osztályos tanulója, aki irodalmi dolgozatával első helyezést ért e| az úttörők tízéves jubileumi megyei tanulmányi versenyén.

Hogyan is kezdődött? Milyen út vezetett a szép díszalbumig, a dicsőségig, a boldogságig? Nem lehet pontosan meghatározni, mikor szerette meg Klára a magyar irodalmat. De már régóta, nem is tudja mikortól olvassa a szép könyveket.

Még csak hatodik osztályos volt, amikor megkérdezték egyszer tőle is: — Hát te mi szeretnél lenni? — Röpke perc alatt átjárta gondolatát, hogy mindig csodálta, irigyelte azokat, akik forró hevülettel beszéltek írókról, könyvekről, életről, és csillogó szemmel válaszolt...

— Tanár, tanár ...

Ez adott kedvet neki az olvasáshoz, tanuláshoz. Ahhoz, hogy a hosszúra nyúlt karácsonyi szünetben is folyton olvasson ős induljon ö is az iskola

dolgozatirási versenyén. Csak a legjobb három közé került. Csalódott? Egy kicsit... De győzött az akarat: Tanárnak kell lennem! A városi versenyen második lett. Érezte, hogy itt a cél. Soha úgy, mint ezután, készült a megyei tanulmányi versenyre.

— Az előző két versenyen mindig jellemzés volt. Akkor is azt vártam, arra készültem — mondja csendesen. — Azt hittem, Mikszáth, Móricz vagy másik nagy író egyik hős regényalakját kell majd elemeznem, nagyon meglepődtem, amikor Petőfiről kellett írnom. »Kolduljanak meg a vészharangok ...« Úqy visszhangzott ez a cím, hogy felverte^ bennem az összes emlékeket a Petőfi-tanul- mányoki ól. Nagyon szeretem Petőfit,

és megírtam a dolgozatot. ..

Megírta, és nem mert érdeklődni, hogy mi a vélemény a dolgozatáról. Csak amikor fényképet kértek tőle, akkor remélte, hogy talán az első három között ott lesz az ő dolgozata is. És elbátorkodott a szabadsáqparki általános iskola kiállítására. Elsírta magát, amikor meglátta dolgozatát az első díjjal megjelölve... A Megyei DISZ Bizottság uzsonnáján nem volt boldogabb ember Kubinyi Kláránál.

— Nagyon boldog anyukám is, és ha apu élne, ő is velem örülne ...

— mondja Klára. Beszél arról, hogy most már reméli, felveszik a gimnáziumba ...

De már siet is, mert ott akar lenni a tanévzárón, a búcsúzáson és az este induló vonattal siet haza. Pestre. Jó utat, kis Klári Pestig és tovább, tovább, egész életeden át.. .

* 4* *

Az alábbiakban közöljük Kubinyi Klára első díjat nyert dolgozatát.

a kisemmizett parasztok védik igazi hazaszeretettel, mert a főurak csak a vagyonukat védik. »A Nép« című versében be is mutatja ezt a meglátását:

»Egyik kezében eke szarva,

Másik kezében kard,

így látni a szegény jó népet...«

A »Magyarország«-ban pedig az éles társadalmi ellentétet tárja fel előttünk:

»Míg egyfelől boldog lakóid Megfúlnak a bőség miatt, »

Hát másfelől meg éhhalállal Megy sírba sok szegény fiad.«

Érzi, hogy ezeken az állapotokon csak a forradalom segíthet. Várja,

sürgeti, követeli a forradalmat, s figyelmezteti az urakat, hogy:

»Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,

Ha fölkel, nem kér, de vesz, raqad?«

Hangja egyre forradalmibbá válik. Keltegeti alvó nemzetét, mely nem veszi észre, hogy a szomszéd országok már mind fellázadtak, hogy lerázzák magukról a zsarnokok jármát, csak Magyarország elmaradott., s még nem ébredt fel évszázados álmából. Határozott célja a köztársaság megteremtése és a trónfosztás. Ezt több versében nyíltan kifejezi:

»5 halál, rablás,

mind a király miatt — Akasszátok fel a királyokat!«

Népszerű költő lesz, a nép, az egész nemzet költője. Ezt annak köszönheti, hogy versei az egész nemzet kívánságait, követeléseit magukban foglalják. Nála a hazaszeretet egyet jelent a nép forró szeretetével, s a nép ellenségeinek gyűlöletével. A hazaszeretet és forradalmiság azért volt egy, mert aki a hazát, az a népet is szereti, az elnyomók uralmát pedig forradalommal akarja meg- dönteni. Forradalmat akar, s mint írja magáról:

Véres napokról álmodom,

Mik a világot rombadöntik,

S az ó világnak romjain az új vidágot megteremtik.«

Ö a forradalom beharangozója, s egyre sürgeti a »vészharangok meg- kondulását«. Ez nemsokára be is következik. Tevékenyen részt vesz a forradalomban. Segít a 12 pont megszerkesztésében, s egymás után írja forradalmi verseit.

Az uralkodó osztály fél tőle, s a pozsonyi országgyűlésen felolvasott »Mágnásokhoz« c. versének hatására az országgyűlés nagy engedményeket tesz. Verseiben az uralkodó osztályt fenyegeti, figyelmezteti. A »Csatadal«-ban csatára, harcra buz- díja a népet, míg a »Föltámadott a tenger«-ben bíztatja őket, hogy ne hagyják az igazukat:

»Tombold ki te özönvíz,

Tombold ki magadat!

Mutasd mélységes medrec.et,

S dobált a fellegekre,

Bőszült tajtékodat.«

A forradalom győzelmébe vetett hitét pedig így fejezi ki:

»Habár fölül a gálya,

5 alul a víznek árja,

Azért a víz az űrt«

Nemcsak tollal, hanem karddal is harcolt, s így Segesvárnál ellenséges fegyver által elesett a szabadságéit. Szelleme azonban él a nép között továbbra is, mert a nép szívébe zárta őt.

Itt állok e kis szobában, s tekintetem a falon függő Petőfi-képre esik. Szeretnék a költővel elbeszélgetni, de így csak a képnek mondhatom, hogy 1848 eszméi valóra váltak, a nép szabad, boldog, s zsarnok nincs többé. Népköztársaság van, s a »kunyhó győzedelmeskedett a palota felett«.-r