Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-17 / 142. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. június 11. A küldöttek felszólalásai a Nők Világkonferenciáján Franeia-Szudánban bölcsőde — csak fehér gyermekeknek A csehszlovák nők teljes egyenjogúságot élveznek Sztrájk egy uruguay-i szülőanya védelmében A konferencia második napját két dolog jellemzi. Az egyik, hogy a küldötteké a szó, a másik — ez az ajándékozás napja. A péntek délelőtti üílésen először Marta Radova, a csehszlovák küldöttség tagja, a kereskedelmi dolgozók nevében szólalt fel, s arról beszélt: a csehszlovák nők teljes egyenjogúsá- ,got élveznek, s az állam mindenben segíti, támogatja őket. Ezután szinte megdöbbentően ihatott San Aisala, fnancie-szudáná tanítónő beszéde, aki elmondta, hogy a bennszülött nőket csak kevés szakmában alkalmazzák, s az ország területén egyetlen leány van, aki érettségivel rendelkezik. Ugyancsak egyetlen bel csődé működűt, az is a fehér emberek gyermekei részére. A bennszülött nőket sértő megkülönböztetéssel kezelik a bérezés terén. A feketebőrű, sárgaruhás tanítónőt hosszan tartó taps kísérte, s amerre elhaladt, kézszorítással, barátságos szóval biztosítottak asszonytársai szolidaritásukról. Hairselima Martinas, uruguayi szakszervezeti funkcionárius hazája harcos asszonyának tetteit ismertette. 1953-bam egy amerikai érdekeltségű gyárban sztrájk robbant id, mert egy terhes asszonyt, amikor elkezdődtek szülési fájdalmai, nem engedtek haza, sőt a munkavezető bezárta az öltözőbe, s kénytélen volt minden segítség nélkül megszülni gyermekét. Az asszonyok a munkavezető megbüntetését követelték, ám az védelmet kapott az igazgatóságtól, sőt a tiltakozó munkásokat elbocsátották. Ennek hírére iparági sztrájkot szerveztek, amelyet a rendőrség is hasztalan próbált letörni. A munkásnők összefogása .győzelemmel végződött, az elbocsátottakat visszavette a vállalat. 1955-ben a textilmunkások kongresszust hívtak össze, egységes követeléssel léptek fel. Ennek láttán a gyárosok kénytelenek voltaic a szakszervezetek és a munkások számos 'követelését elismerni. A barátság ajándékai A szünetben szokás szerint ismerkedtek, barátkoztak az asszonyok. Első nap főleg jelvényeket cseréltek; pénteken pedig már nagy ajándékcsomagokkal jártak-keltek a delegációk tagjai. A brazil küldöttséget a 'bolgár asszonyok keresték fel. Tizenegy hófehér népi hímzéssel díszített zsebkendőt és jelvényüket nyújtották át. A mexikói asszonyok azt sem tudták, mit nézzenek előbb, amikor az égjük delegáció csomagot tett eléjük. A bontogatás izgalmát, a meglepett, örömteli kiáltásokat, amelyék a kézimunka, a szőttes terítő, a mikkelezett vMdamyforrailó és a bársonydöbozba hajtogatott finom mintájú szoknya, fehér, hímzett blúz láttán törtek ki — le sem lehet írni. Egy japán asszony hatalmas játék- babával a kanján sétált — ezt kapta ajándékba. Minden tárgy ©gy-egy emlék, amely elkíséri a kongresszus után az asszonyckait szerte a világban és emlékezteti őket arra, hogy munkájukban, harcukban nincsenek egyedül. Csütörtökön éjjel és pénteken újabb küldöttek érkeztek a dolgozó nők világkonferenciájára: tíz olasz, öt mongol, egy spanyol, egy kameruni és egy argentínai 'küldött. EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN A hidegháború utolsó európai mohikánja Amerikában A nyolcvan esztendős aggastyán, a nyugatnémet állam kancellárja áthajózott az óceánon, hogy találkozzék amerikai barátaival. 1956 júniusát írjuk. A nagy politikai változások idejét éljük. Kontinensünk, Európa lassan-lassan az egymással békésen megférő, barátságra törelevő államok Európájává válik. Az államok szembeállításának, a világ megosztására, az országok belső berendezkedésük szerinti beskatulyázására épített katonai tömbök alól kicsúszik a talaj. Aat hihetnők, hogy Adenauer azért spent Amerikába, hogy e tények fényénél bizonyos politikai módosításokról tárgyaljon, hogy arról beszélgessen amerikai barátaival, mit követel az Egyesült Államoktól és Nyu- g'at-Németországtól az új irányú politikai fejlődés. Nem erről van szó. Adenauer amerikai nyilatkozatai, a tárgyalásairól kiadott közlemény megállapításai épp ennek ellenkezőjéről tanúskodnak. Adenauer azért ment Amerikába, mert meg akarta vitatni, hogyan lehet fenntartani, visszaállítani jogaiba a három-négy esztendő előtti helyzetet, a feszültséget, a hidegháborút. A közlemény szerint Dulles és Adenauer tárgyalásain Németország újraegyesítéséről, a Szovjetunió politikájáról és az Atlanti Szövetség megerősítéséről volt szó. Az első két tárgyalási pont üdvözlendő lenne, ha nem merülne fel az a kérdés, vajon hogyan tárgyaltak a német egységről és a szovjet politikáról. Erre viszont a harmadik kérdésről szóló tárgyalások adnak magyarázatot. Mint a közlemény megállapítja ugyanis, Dulles- nalc és Adenauernek változatlanul az a véleménye, hogy az Atlanti Szövetség »lényegesen hozzájárul a szabad világ Diztonságához«, valamint hogy »meg kell erősíteni a tagállamok kapcsolatait, össze kell hangolni politikájukat«. Vagyis: míg az Atlanti Szövetség az enyhültebb nemzetközi helyzetben reformokra, korszerűsítésekre szorul, azt kívánja, hogy alakítsák át a békésebb légkörnek megfelelően, Dulles és Adenauer változatlanul a régi vágású Atlanti Szövetség mellett tör lándzsát, azaz a hidegháború, a hitelét vesztett erőpolitika mellett. Ha emellett figyelembe vesszük, hogy a közlemény továbbra is a Szovjetuniótól kívánja a »jószándék és a jóhiszeműség« bizonyítékait, világossá válik, hogy Dulles és Adenauer makacsul a mai idők árja ellen próbál úszni. Valamelyik nyugati lap találóan nevezte a nyugatnémet kancellárt a napokban a hidegháború utolsó európai mohikánjának. Valóban: sem az európai nemzetközi viszonyok, sem a nyugat-németországi belpolitikai erőviszonyok nem kedveznek Adenauer orthodox hidegháborús politikájának. A Washington—Bonn-tengelynelc, amelyről Hruscsov elvtárs a XX. kongresszuson beszélt, mindinkább az lesz a fő sajátossága, ami a Berlin —Róma-tengelynek volt utolsó időszakában: nem forog körülötte semmi, mindinkább kénytelen lesz önmaga körül forogni. Merre tart Olaszország ? Az olasz sajtó már hetek óta cikkezik arról, vajon létrejön-e személye* találkozó az olasz és a szovjet kormányférfiak között. Az olasz külügyminisztériumhoz közelálló Esteri című lap nemrég kísérleti léggömbként megkockáztatta azt a megállapítást, hogy a találkozónak voltaképpen nincs akadálya és az teljesen beleillenék a mostani nemzetközi helyzetbe. Ez így igaz. Annál különösebb, hogy olasz kormányférfiak részéről még egyáltalán nem hangzott el a találkozást egyértelműen helyeslő, vagy kilátásba helyező nyilatkozat. Ilyen nyilatkozatra lenne mód, mert az olasz kormány hivatalos meghívás, vagy felhívás nélkül is nagyon jól tudja, hogy a szovjet kormány szívesen látná vendégül Segni miniszterelnököt és Martino külügyminisztert. Sőt. azt is tudja az olasz kormány, hogy a római szovjet nagykövet nem- hivatalosan már érdeklődött az iránt, mi lenne az olasz kormánykörök véleménye egy esetleges szovjet meghívásról. Mi az oka mégis, hogy az olasz kormány ennyire habozik? Nyilvánvalóan az olasz kormánypolitika belső egységének hiánya, bizonyára az, hogy az olasz kormányban és magában a kormányban lényegileg uralkodó kereszténydemokrata pártban nincs egyetértés a Szovjetunióhoz való további kapcsolatok mikéntje tekintetében. Az Olasz Kommunista Párt és a Szocialista Párt is nagyon komolyan figyelmezteti az olasz kormányt, hogy ha továbbra is habozik, elmarad a sodró erejű európai fejlődés mögött és ez csak ártalmára lehet Olaszországnak. Félreérthetetlenül figyelmeztették erre az olasz kormányzatot a baloldali erők izmosodását jelző községi választások is. Ha tehát az o!a«z kormány mégis tétovázik, kiteszi magát a politikai elszigetelődés veszélyének. Olaszország érdekei, a politikai és a gazdasági érdekek egyaránt, azt követelik, hogy az olasz kormány kövesse az angol, francia, a norvég és a dán példát, és helyezze normális alapokra a Szovjetunióhoz fűződő viszonyát. A baloldali politikai irányzatok erősödése azt mutatja, hogy az olasz nép ezt jól megérti és ennek megértését kívánja a kormánytól is Nemkívánatos amerikai exportcikk Az angol gépkocsiipari munkások országos szakszervezetének értekezlete egyhangú határozattal sürgette az Angliában állomásozó összes amerikai csapat haladéktalan visszavonását és az Egyesült Államok által megszállt összes angol repülőtér és katonai támaszpont visszaadását. A. Smith a javaslatot indokolva kijelentette: Warrington- •ban élek. Személyes tapasztalataimból tudom, hogy halálosan megcsömörlöttünk az amerikaiaktól. Beássák magukat, egész városokat építenek és úgy látszik, arra készülődnek, hogy örökké itt maradnak. Mindig szívesen látjuk itt az amerikaiakat, mint turistákat, de nem akarjuk őket sem egyenruhában, sem bombavetőikkel látni. Minél előbb mennek haza Amerikába, annál jobb lesz mindannyiunk számára. Egyesek azt mondják, hogy ezek az amerilcaiak kereskedelmet és hasznot hoznak ide. A valóság az, hogy csak prostitúciót, nemibetegségeket hoznak. Érdekességek iiH'iiinnr • __ í i n n e n-o n n an Három millióval emelkedett tíz év alatt Franciaország népessége Franciaország népességének száma tudvalevőleg hosszú évtizedeken át — az egyke vagy egyse miatt — 40 millió körül stagnált. 1938-ban elérte a 42 milliót, majd 1945- iben, a háborús veszteségek következtében, 40,5 millióra csökkent. A népesség száma 1955-ben 43,5 millió volt. Ez azt mutat« ja, hogy Franciaország létekszáma a tízéves időszak évi átlagában 300 ezerrel szaporodott. 1946-bam a népsűrűség négyzetkilométerenként 73 volt, 1956. májusában 79. A népsűrűség még így is jóval a .belgiumi és 'hollandiai (300), vagy a németországi és angliai (200), de a magyarországi (100) alatt is van, azonban emelkedő tenderiát mutat. A Szovjetuniónak több mint kétszázmillió lakosa van Most jelent meg a Szovjetunió Központi Statisztikái 'Hivatalának Évkönyve, amely szerint a Szovjetunió jelenlegi létekszáma 200 202 000. A Szovjetunió jelenlegi területén a népesség száma 1913-ban 159,2 millió és 1940-iban 191.,7 millió volt. A lakosság 58,3 százaléka munkás és alkalmazott (1913- Iban 17 százaiéit), 41,2 százaléka kolhozpa- raszt és 0,05 százaléka egyénileg dolgozó paraszt. A Szovjetunióban 22 félmilliónál na- .gvobb lélekszámú város van. Moszkva németségének szám a a külvárosok nélkül 4 839 000. Viharok KözépFranciaországban Néhány nap előtt hatalmas viharok dúltak Közép-Franciaor- szágban. Clermont- Ferrand város mélyebben fekvő részein a pincéket elöntötte a víz. Egy idős nőt csak félórai munkával sikerült az egyik pincéből kimenteni. Tam-et- Garonne mellett a villám egy fába csapott, amely alatt egy 42 éves nő keresett menedéket sógorával együtt. A villám a nőt azonnal megölte, sógora pedig megbénult. A villámcsapás lovukat ás elpusztította. Ausztriában nincs szükség cowboyokra Richard Hughes nagyapja még vadlovon vágtatott a prérin. Az unokát lasszóval fogták, egyenruháiba bújtatták, Európába hajózták és tüzes ló helyett autót, adtak neki. Richard autójával és szabadságos igazolványával Salzburgba utazott. Ott vadnyugati ösztönök lettek úrrá rajta. 40 vadlóerős autójával őrült tempóban száguldott az óváros forgalom számára lezárt utcáin. A járókelők úgy menekültek, minit gyáva ikojottok. S sheriffek meg akarták állítani, de csupán a légnyomástól elterültek. Végül sikerült Richordot elevenen elfogni és a salzburgi kerületi bíró egyheti áristomra ítélte. Büntetésének kitöltése után Richard Hughes-t Vadnyugat- németországba tolon- colták vissza. Feltárulnak a győri kazamaták titkai A mintegy 400 éves győri vár kazamatáinak titkait a miai napig sem Ismerik. A régészek csak annyit •tudtak megállapítani, hogy a földalatti folyosók szerteágaznak a vár meiltetti utcák alatt is. Most a győri DlSZ-bizottság 'kezdeményezésére a város fiataljai hozzákezdenek a vár kazamatáinak feltárásához. A 401-es iparitanuló intézetből több mint százan jelentkeztek a kutatómunkára. A gyárak ifjúmunkásai is részt vállalnak a kazamaták feltárásában. Az úttörőház régészeti szakköre is csatlakozott a DISZ felhívásához. Négyszáz év után a Győr városi fiatalok feltárják a sok titkot őrző vár kazamatáit. A párizsi mozikban újból vetítik Chaplin legjobb filmjét Pontosan harminc év előtt, 1926-iban a magyar mozilátogató közönséget is ‘lázba hozta Gharláe Chaplin legjobb filmje, az Aranyláz. Ez a fáim az Alaszkáiba özönlő aranyike- resőket és kalandorokat parodizálta. Az Aranylázr-at most ismét) vetítik a párizsi mozikban'. A közönség újból kacaghat és könnyezhet Chaplin mélyen emberi tragikomikus alakításán. A „dollárpapa“ hagyatéka — Amerikai nagybácsid tényleg semmit sem hagyott rád? — Egy fillért sem; Először tönkretette az egészségét, hogy vagyont szerezzen, azután feláldozta a vagyonát, hogy visszaszerezze az egészségét! V IRTA: CARL EWALD így fogadtuk be Dertiet. Mindenesetre, amikor látogatóba jött, rövid vesztegzárat kell elszenvednie; feleségem alaposan megmosdatja és tisztességesen kifésüli a haját. > Dertie egyáltalában nem örül ennek — és ebben eltér a fiamtól, aki mindezt rendkívüli érdeklődéssel nézi végig és nyomban rámutat arra a helyre, amit a szivacs esetleg elkerül. Nem tudom magamnak megmagyarázni, mit érez ez alatt a fiam. A szerelem nagyon kegyetlen tud lenni; mert ő maga enyhén szólva gyűlöli, ha megmosdatják. Talán képzeletében úgy látja, hogy kedvese akárcsak Vénusz, mindennap újra megszületik a habokból. Vagy talán csupán a kötelességérzet uralkodik rajta... a múlt pénteken hidegvérrel hagyta, hogy Dertie félóráig várakozzék az ajtó előtt, míg a feleségem hazatért. AZ IS ÖRÖMET SZEREZ neki, ha végignézi, amint Dertie eszik. Ezt megértem. Akárcsak a mosda- tásnál, itt is kellemes látvány tárul eléje. Nagyszerű lenne, ha ki tudnók lesni azt a pillanatot, amikor Dertie jóllakott. De ez teljesen kilátástalan. Legalább is az én jövedelmem mellett ... Ha látom, miként csúszik le a torkán a rengeteg ennivaló, reszketve gondolok a fiatal pár jövőjére. De a fiamat egyelőre nem aggasztja a jövő. Persze a menyasszony élete sem mindig felhőtlen. Nemrégen együtt üllek az ebédlőben és a lakodalmukról beszélgettek. Fiam részletesen leírta neki jövendőbeli házukat, kertjüket, a lovakat stb. Dertie megjegyzés nélkül végighallgatta, ami, tekintettel arra, hogy minden olyan szépen hangzott, magától értetődik. De azután kezdődtek a nehézségek. —- Tizennégy gyermekünk lesz — i jelentette ki a fiam. — Nem — szólt határozottan Der- tie —, csak kettő lesz: egy fiú és egy- leány. — De én tizennégyet akarok. — Nekem nem kell több kettőnél, i — Tizennégy! — Kettő! i Nem tudtak megegyezni. Fiamat • megdöbbentette Dertie zsugorisága.- Végül a menyasszony összeszorította . a száját és csak dacosan nemet in■ tett a fejével. Mire a fiam könnyek- ben tört ki. Én megmagyarázhattam ■ volna a fiamnak, hogy Dertie, aki he- , tedmagával ül otthon az asztalnál, a i gyermekeket nem az ő szemével bí- i rálja el, nem tekinti őket egy ki- : egyensúlyozott család lényeges részé■ nek, hanem inkább rablóknak, akik ■ más emberek szájától elorozzák az ennivalót. De nem éreztem magam feljogosítottnak, hogy elmondjam vé, leményemet a fiatal hölgy családi vi- ! szonyait illetően. Dertie egyik előnye az, hogy sem ő nem függ a családjától, sem a család tőle. Még soha nem fordult elő, hegy valaki tudakozódott volna utána, akármeddig maradt is el hazulról. Nem is tudunk felőle többet, mint apjának a nevét és lakcímét. De azért tudjuk, hogy az ifjú menyasszony nem áll egyedül a világban. Mert ha például egy pár harisnyát vr.gy más ruhadarabot ajándékozunk neki, másnap már nincs meg és ez megy mindaddig, amíg mind a hat nővérét felruháztuk. Csak azután lesz részünk abban az élvezetben, hogy magát Dertiet csinosan felöltöztethetjük. ILI EG VIGASZTALTAM felesége- met; rámutatok arra, ha visz- sza is menne a parti — ahogy mondani szokták — fiunk még mindig elveheti Dertie valamelyik testvérét és így semmi sem megy veszendőbe. AZ ÉN KISFIAM eljegyezte ma- gát, ebből következik, hogy meg akar házasodni. A menyasszony szélescsontú fiatal hölgy, három évvel idősebb, mint ő — vagyis hét esztendős. Gertiének hívják, de mivel a g betűt egyelőre még d-nek ejti, Dertinek nevezi magát és ezzel a névvel fog bevonulni dinasztiánk történetébe. Fiacskám az utcán ismerkedett meg vele. Az eljegyzést egészen világosan megindokolta: — Azt akarom, hogy egy leány csak az enyém legyen — közölte velem. Ha emberismeretem nem csal, jól választott. Senkire sem fog akadni, aki Dertiet elvenné tőle. Mint talpig lovag, nyomban elhozta bemutatni a leányt. Az ünnepélyes alkalomnak megfelelően ezúttal nem a konyhán át jött haza, mint máskor, hanem az előszobaajtónál csengetett. Magam nyitottam ajtót. Ott állt a küszöbön, Dertiet kézenfogva és ragyogó arccal jelentette ki: — Apukám, ez Dertie. Ö az én kedvesem. Elveszem feleségül. — Ez így is szokás, ha valakinek kedvese van — válaszoltam komoly hangon. •— Lépj be Dertie, üdvözöllek a család nevében. — Töröld meg a lábadat, Dertie — figyelmeztette a kisfiam. Feleségem nem sokat tart erről a jegyességről. Sőt arról beszélt, hogy Dertiet el kell tiltani a háztól.-— Erről szó sem lehet — feleltem. — Én sem vagyok tőle elragadtatva, de egyáltalában nem bizonyos, hogy ez a jegyesség tartós lesz. — Igen, de mégis ... — Emlékezz csak — vágtam szavába —, milyen hiábavaló volt, amikor anyád engem eltiiiltofct a 'házitól. A legképtelenebb helyeken tailálkoz- tuinik, ahol rettenetesen csókolóztunk. — Te drága;;:
