Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-17 / 142. szám

* P á r f és p á ríépí f é s * & kommunista erköEes — és az sszákosság hazafelé vették útjukat, a motor fel­borult és K. F. elivtársnak eltörött a iába, emiatt egy hónapiig (kiesett a munkából. K. J. ellvtárs könnyebb sé­rülését egy-két nap alatt kiheverte. De a -baleseten kívül — ami ugyan a legsúlyosabb — még egyéb kár ás származott. Egy jó esztergályos ki­esett a munkából, ezzel visszavetet­te a gépállomás tervteljesítését pont ■abban az időben, amikor a gépjaví­tással amúgy is elmaradtak. Ezen­kívül K. F. elvtárs sajátmagának is okozott anyagi kárt, hiszen elsején -pár száz forinttal kevesebbet vitt haza a borítékban K. F. elvtáranak mint DlSZ-propagandistának a visel­kedése kétszeresen elítélendő volt. Ugyanígy K. J. elvtársé is, akié a jogosítvány volt a motorvezeléshez és akiinek a motort szocialista meg­őrzésre adták. Brigádvesető a« árokban Hasonló eset fordult elő D. I. elv- társsal is. Az ő hibáját súlyosbítja, hogy pártvezetőségi tag. D. I. elvtárs kiváló dolgozó, tavaly egymaga 55 vagon gabonát csépelt él, ezzel a cséplési verseny ellső helyezettje lett a nagyatádi járásban. Jó munkájáért tették meg brigádvezetőnek. D. I. élvtáns azonban az utóbbi időben lés­sé megfeledkezett magáról. A gépál­lomás dolgozói több esetben láttál; ittasan, ezért figyelmeztették is. Má­jus 10-én történt, hogy D. I. elvtárs a brigádjához tartozó egyik trakto­rosnak — akinek sürgős eQlintézmii- vaíója akadt — ígéretet tett, hogy amíg visszatér — nehogy a munká­ban kiesés legyen —, tovább hordja helyette a trágyát. Ez eddig dicsé­retre méltó dolog, de az már ko­rántsem érdemel dicséretet, hogy D. I. elvtárs munka közben meglátogat­ta a földiművesszövetkezet vendég­lőjét, s utána ittas állapotban ült a traktorra. Tettének az lett a követ­kezménye, hogy a község szélén az árokba borult. Szerencsére baleset nem történt, bár ez igen könnyen előfordulhatott volna. A traktoron azonban kisebb, mintegy 100—110 forint értékű törés keletkezett. Fegyelemlasít ás Elítélték a dolgozók P. J. kőmű­ves elvtárs magatartását is, áld kommunista létére bontotta a gép­állomás dolgozóinál; fegyelmét a má­jus 1-i felvonuláson. Az történt, hogy a május elsejét megelőző na­pon. a pártvezetőség megbeszélte a dolgozókkal, hogy fellobogózott von­tatókon együttesen vonulnak fel. P. J. elvtárs — aki ezzel szintén egyet­értett — még a felvonulás kezdetén menetközben leugrott a vontatóiéi és a többieknek — ahogy elmondjál; — egész nap feléjük sem nézett. Dél­után ittas állapotban találkoztak ve­le. Persze ez magábanvéve még nem hibái hiszen mindenkinek joga van a munkásosztály ünnepén ott és úgy szórakozni, ahogy éppen kedve tart­ja. Hogy a gépállomás dolgozói mégis azt követelték a pártvezetőségtől: fi­gyelmeztesse P. J. edvtársat, annak megvan az oka, mégpedig az, hogy P. J. elvtárs párttag, kommunista, te­hát elvárják tőle a példaadást, s fe­gyelmezetlen magatartása miatt két­szeresem elítélik. Ezekután az a kérdés vetődik fel: mi köze van az iszákosságmak a kommunista erkölcshöz? Feltétlen köze van hozzá. A cikk elején azt mondtuk, a kommunista erkölcs az öntudatra ébredt munkásosztály er­kölcse, tartalmát a szocializmusért, a kommunizmusért való harc képezi. De vajon állíthatjuk-e, hogy az' a munkás, aki nem tud mértéket tar­tani az ivásban, öntudatos munkás? Bizony nem állíthatjuk. Ebben a munkásban fejleszteni kell az aka­raterőt, más szóval az öntudatot, hogy időben edlen tudjon állni a szeszesital csábításának. Tévedés ne essék, nem akarunk ei- lenpropaigandát kifejteni a szesznek. Mindenkinek — párttagnak is — jo­gában áll szeszesitalt fogyasztani, de csak mértékkel! Ez az utóbbi a legfontosabb. Mert lám, a fenti példák bizonyítják leg­jobban, hogy az ittasságból mennyi erkölcsi és anyagi kár származhat. Igazul a munkai egy ellem, rongálódik az állami vagyon és így tovább. Helyes tehát és egyetértünk a Nagy­atádi Gépállomás pártvezetőségével, hogy az említett elvtársak ügyét ipsrtvezetősógii ülésre tűzi és fcinek- lunak az elkövetett hiba arányában párt büntetést ad. Ez annál is fonto­sabbnak látszik,- mert egyébként mind a négy elvtárs jól dolgozó, be­csületes munkás. A pártvezetőség a büntetéssel akar segíteni mindegyi­küknek, hogy ezután megfontoltab­ban cselekedjenek, becsületesen szol­gálják a munkásosztály, a nép ügyét. V. M A* 1956/57-es pártoktatási év feladatairól Egy héttel ezelőtt a Nagyatádi Gépállomás pártvezetőségének né­hány tagjával a kommunista erkölcs­ről vitatkoztunk. Elmondták, hogy bizony nekik is van még mit tenni a párttagok erkölcsi nevelésében. Dohát tulaj dobképpen mi is a kommunista erkölcs? Röviden úgy fogalmazhatnánk meg, hogy az ön­tudatra ébredt munkásosztály er­kölcse, melynek legfőbb tartalmát a szocializmusért, kommunizmusért va­ló harc képezi. A kommunista er­kölcs alapvetően a közösség érdekét tartja szem előtt: egy mindenkiért, mindenki egyért. De ne filozofál­junk tovább, csupán azt szögezzük még le, hogy az emberekkel ez nem velük született tulajdonság; a kom­munista erkölcsöt el lehet sajátíta­ni, mindössze egy próbaköve van: szolgáld,d-e becsületesen a munkás- osztály, a nép ügyét? Ha igen, erköl­csös vagy. As ivás sok hiba forrása És most térjünk vissza a Nagyatá­di Gépállomásra, ahol — úgy mond­ják — egyes párttagcíkinál nincs min­den rendben a kommunista erkölcs- csel. Nem helyrehozhatatlan, kijavit- hataitlam hibákról van szó, de olya­nokról, melyeken okvetlenül, változ­tatni kell: néhányan a párttagok kö­zül többszer nyúlnak a borospohér- hoz, miint az a szervezetük elbírja, s még az is megesik, hogy ez munka­időben történik. A pártszervezetet nem érheti vád, gyakran figyelmeztette szép szóval ezeket az elvtárs akat, de nem hasz­nált. Most miutáni az ivásiból ldsebb- nagyobb hibák szármáztál!;, már nem­csak az illető párttagokról van szó, ez már a pártszervezet egészét érinti, ezért a pártszervezet — helyesen — a nevelés más eszközéhez nyúlt. De nézzük előbb a tényeket: Lábtörés, tervlcmaradás, vékonyabb boríték K. F. esztergályos — aki fiatal, jó­képességű elvtárs, a gépállomás egyik legjobb dolgozója — K. J. sze­relővel — akinek szintén nincß pa­nasz a munkájára — április. 29-én a gépállomás tulajdonában lévő motor­kerékpáron elment ebédelni. Eddig a dolog rendben is volna. Azonban ebéd után egyikük sem ment visz- sza munkahelyére, hanem a földmű-, vesszövetkezet vendéglőjében kötöt­tek ki, s ott hárem-négy órán át bo- rozgattak. Amikor ittas állapotban Szerdán volt a Pártoktatás Házá­ban a megye propagandista vezetői­nek értekezlete, ahol a kiváló propa­gandisták, tanfolyamhallgatók okle­véllel és könyvvel való jutalmazása mellett az 1955—56. évi propagan­dista munka értékelése is helyet ka­pott. Ugyanakkor az 1956—57-es pártoktatási év sikeres előkészítésé­nek feladatait is megbeszéltél;. A Megyei Pártbizottság Agit.-Prop. Osztályánál; vezetője, Suri elvtárs ál­tal ismertetett eredmények, hibák és feladatok tanulságul szolgálnak az új pártoktatási év megszervezéséhez. Az elmúlt pártoktatási évad — amellett, hogy elősegítette megyénk számos dolgozójának, párt-, állami és tömegszervezeti funkcionáriusának politikai tisztánlátását —, hozott egyéb eredményeket is. Az 1955—56- os politikai tanfolyamok személyi összetétele jobb volt, mint eddig bár­mikor. A hallgatók között megnőtt a mun­kások, parasztok és értelmiségiek száma. Az elmúlt tanévben sokkal több párt-, állami és tömegszervezeti funkcionárius vett részt politi­kai tanfolyamon, mint azt meg­előzően. így pl. dr. Sivó József, a Megyei Pártbizottság tagja, Török Lehel, a TTIT titkára, Endrédi Lajos, az MSZT titkára, Somogyi Pál író és még sokan mások, akik majd a tár­sadalmi életben mutatják meg a politikai taní'otyamol; hasznosságát. A tanfolyaméi; az elvi tisztaság fo­kozásában is nagy szerepet töltöttek be. Persze nem volt minden hibától mentes az elmúlt pártoktatási év sem. Propagandistáink -— főképp a tanév elején — a marxizmus—leni- nizmus alapjainak tananyagából dog­matikusan, a gyakorlattól bizonyos mértékig elszakítva tartották az előadásokat. Bár a propagandisták többségükben jó munkát végeztek, akadtak olyan jelenségek is, hogy so­kan egyszerűen kimásolták a tan­anyagot, s nem a gyakorlati kérdé­seket magyarázták. Több pártszer­vezet vezetősége nem fordított elég gondot a tanfolyamok ellenőrzésére. Emiatt néha hetekig szüneteltek a szemináriumok. Újjászervezésük kü­lön munkát és időt vett igénybe, ami nem kis mértékben azt is jelentette, hogy a hallgatók egyrésze kevés is­meretet szerzett. Egyes alapszerveze­tek a marxizmus—leninizmus tan­folyamokra olyan elvtársakat is be­osztottak, akiknek nem volt megfe­lelő politikai előképzettségük. A lezárult pártoktatási év tartal­milag sem volt teljesen hibátlan. Az SZKP XX. kongresszusa anyagát megértették a hallga­tók, de maradtak részek, ame­lyek hibás megvilágításba kerül­tek. Például a békés egymás mellett élés elvének tisztázásánál háttérbe szo­rult az ideológiai harc kérdése. Es nem emelték ki eléggé azt sem, hogy a háború gazdasági alapja még meg­van az imperialista táborban. A szo­cializmusba való átmenet különböző formáit sem magyarázták meg min­denütt úgy, hogy ne maradtak volna kétségek. A békeövezethez tartozó kapitalista országok jelentőségének lebecsülése is belopta magát néhány szemináriumba. Az is hiba volt, hogy a Szovjetunió belső helyzetével fog­lalkozva nem hangsúlyozták eléggé: a Szovjetunió hatodik ötéves tervé­nek sikere attól is függ, és leginkább attól: hogyan dolgozik a kommunis­ta párt. Az október 15-én kezdődő új pártoktat.ísi évadnak lesz a fel­adata, hogy kijavítsa a hibákat, s meghonosítsa a pártoktaíás új módszereit és szellemét. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy az új pártoktatás során önállóan gondolkodó emberek nevelődjenek és bátor kezdeményezések szülessenek. Fokozottabban kell törődni a hall­gatók kiválogatásával és azzal, hogy a szigorú önkéntesség elvén csak ázol; legyenek hallgatók, akik akarnak ta­nulni. Szem előtt kell tartani, hogy annyi tanfolyam induljon, ahány jó propagandista van. Az elkövetkező oktatási évben változtatni kell azon is, hogy a pártonkívtiliek bevonását százalékhoz kössük. Az elkövetkező pártoktatási évben megszűnnek a politikai iskolák, helyettük időszerű politikai tan­folyamokat indítanak. Ezeken a párt- és kormányhatároza­tokat, rendeleteket, kül- és belpoliti­kai kérdéseket, a társadalmi élet ér­telmét, jelentőségét tanulják a hall­gatók. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a legfontosabb elvi kérdé­sek háttérbe szorulnak a gyakorlati példák mögött. Az új pártoktatás külső formájában is más lesz, mint a régi. Nem a kötött, száraz szeminá­riumi formák érvényesülnek majd, hanem az előé.dást élénkebbé tevő kölcsönös beszélgetés. Hogy teljes egészében alkalmazkodni lehessen a hallgatók érdeklődéséhez és a helyi viszonyokhoz, a pártszervezeteknek joguk lesz a tematika megváltoztatá­sához is. Ez azt eredményezi, hogy például az ipari üzemek dolgozóina:; tanfolyamán a termelés emelkedésé­nek főbb módjairól, a tsz-tanfolyamo- ken az üzemágak, a mezőgazdasági nagyüzemek kialakításáról, általában a helyi adottságékról szereznek bő ismereteket a hallgatók. Az új pártoktatási évad előkészü­letei — a titkári értekezletek, tag­gyűlések, cscportgyűlések és népne- v előértekezletek megbeszélései — arra vallanak, hogy a politikai tan­folyamok sokkal eredményesebbek lesznek minden eddigi tanfolyamnál. Beszélgetés az Hogyan látják a maguk helyzetét a kaposvári értelmiségiek, most, az SZKP XX. kongresszusa után? — A kérdés a TTIT kaposvári klubjában hangzott el csütörtökön este. Kovács Sándor élvtárs, a Kaposvárt Járási Pártbizottság első titkára tartott el­méleti konzultációt, amelyhez többen is hozzászóltak, s Kovács elvtárs tette fel e kérdést. A konzultáció folytatása volt azok­nál; a beszélgetéseiméi;, amelyeket az SZKP XX. kongresszusa után vezető pártmunkások tartottak a Somogyi Néplap szerkesztőségében, majd két esetben a TTIT klubjában az értel­miségi dolgozók számára. A tájékoz­tatás céljából szervezett beszélgeté­sek, mint mindig, most is túllépték az imformáció keretét; szóba került értelmiségünk helyzete, kapcsolata a párt, a szocialista építéshez. Töíib ailialmst a páitfiMctaná- riusok és az értelmiségié!! találkozáséra A .beszélgetéseknek ha csak az vol­na az eredménye, hogy ismételt ld- vánság merült fel az ilyen tájékoz­tató összejövetelei]; szervezésére, mar azért is pozitiven kellene értékelni. Az érdeklődés, az igény ilyen beszél­getésekre azonban magában foglal egy másik igényt is: több alkalmait kell teremtem arra, hogy pártfunk- ciomáriusoik és értelmiségiek találkoz­zanak egymással. így alakulhat ki a kölcsönös .bizalom, az a talaj, ame­lyen kibontakozhat a bátor véle­ménycsere, s helyes következtetése­ket tudnál; levonni mind az értelmi­ségiek, mind a pártfunkcionáriusok társadalmi életünk egyes mai kérdé­seiben. Kaposvárott különösen szük­ség vám. ezekre a találkozókra, hisz nem első alkalommal merült fel az értelmiség részéről, hogy egyes párt­munkások még mindig nem eléggé bíznál; a munkájukat becsületesen végző régi értelmiségiekben. Az összejövetelen orvosak, bírók, ügyészek, ügyvédek, műszaki értel­miségiek, pedagógusok vettek részt. A fenti kérdésre először csak kép­letesen, majd nyíltan, őszintén vála­szoltak a felszólalók. Elmondták még meglévő aggályaikat is. A kölcsönös bizalmat még mindig fékezi egyes pártfunkcióinál',tusok merevsége értelmiségünkkel szem­ben — mondta az egyik felszólaló. Erősebb szót is használt: »értelmiség­gyűlölő«, ezt viszont egy személyre célozta, akit azonban nem nevezett meg. Miből vonta De ez a felszólaló e következtetést? Mint mondta: egy­két esetben, amikor hatalmi szóval igyekeztek hefolyásolini munkája közben. Ő pedig a törvényesség vé­delmében állt ki, és szembekerült az illetővel. Erősödő kölcsönös bizalom Előfordulnál; még ilyen esetek? Bizonyosan. De mind kevesebbszer, s mind 'gyakrabban találkoznak a meg­becsüléssel munkájuk iránt. Erről beszéltek a felszólalók és Kovács Sándor elvtárs is válaszában. Egyik felszólaló így jellemezte a XX. kong­resszus utáni helyzetét: »-Úgy érzem magam, mintha felszabadultam vol­na. s egyenlő értékű emberként. ítél­nek meg.« Azit is el kell ismerniük érteim,isé­gi dolgozóinknak, hogy a párt.fuiruk- cionáriiusok is megtették a 'lépéseket a kölcsönös bizalom növelésére. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az utóbbi időben a párt és a TTIT ál­tal szervezett ilyen találkozók, a bel­es külpolitikai kérdésekben való tá­jékoztatás. A bizalom természetesen kölcsönös. A munkásból, parasztból lett pártmunkások egyike-máslka KÉT ÚJ Gál: 8 siegedi munkásság harca a Tanácsköztársaságért Ez az első ami, amely részletesen ismerteti a forradalmi hagyományok­ban gazdag Szeged addigi történel­mének legragyogóbb fejezeteit: a szegedi munkásság haircát a proletár hatalomért az 1917-es oroszországi februári fcirradallcmtól 1919. augusz­tusáig, a Tanácsköztársaság buká­sáig. Külön érdekessége, hogy meg­mutatja az országostól eltérő különb­séget, amely Szeged munkásmozgal­mát jellemezte a francia imperialista megszállás alatt. A könyv dokumen­tumok alapjain rávilágít az 'ellenfor­radalom szegedi szervezkedésére, ie- lep'ezi a fehér tiszti bandákat, ame­lyek későibb annyi szenvedést okoz­tak az egész ország népének. Meg- rendítőek azok a részek, amelyek a proletár nemzetköziséghez hű francia katonákat mutatják be, 1 értelmiséggel még nem vetkőzte le azt a bizalmat­lanságot, amelyet a múlt rendszer­ben szedett föl értelmiségünkkel szemben. Értelmiségi dolgozóink kö­zül is néhányan igyekeztek magukat távoltartani a munkásból, parasztból lőtt vezetőtől. Ennél; bizonyos társa­dalmi okai is voltai;, és nem tudott megteremtő dini a kölcsönös bizalom. Szerencsére mindkét részről' keve­sebb az ilyen eset, s mind több az olyan jelenség, amely a kölcsönös bizá'mat erősíti meg. A pártfunkdenáriusok -— s ez kü­lönösen áll Kaposvárra — többször vegyenek részt, az értelmiségi dolgo­zók társadalmi megmozdulásain, ugyanakkor ők is hívjál; meg az ér­telmiségi dolgozókat maguk közé, hogy erősödjön, mélyüljön az egy­más iránti bizalom, a párt iránti bi­zalom. Szó esett a XX. kongresszus után megnyilvánuló bátor, bíráló szellemről is. E kérdésben főleg Kovács elv- társ adott helyes értékelést. Élesen, ■bátran feli kelül a hibákat tárni, hise csal; akkor lehet azokat kijavítani — mondta. — Van azonban olyan je­lenség, hogy egyesek kívülről, mintha a szocializmus építéséhez semmi kö­zül; nem volna, kárörvendve bírál­nak. Ez a mód nem vezethet előre. A saját gyermekünkről a szocializ­musról van szó, az emberek 'boldog­ságáról. Mi a hibákat azért tárjuk fel, hogy azokat kijavítsuk, s ebben a kritikus szemmel látó értelmisé­günk sokat segíthet. De tekintsél; ezt saját ügyüknek, belső ügynek, amely segítséget ad az ő egyéni: bol­dogságuk megteremtéséhez is. Mert amikor a párt azt kéri, hogy min­denki ereje szerint tegyen meg min­dent a közösségért, akkor az a oé’- ja, hogy az egyén is boldogabb le­gyen. Lehet és kell is a hibákat kri­tizálni, de abból érződjön az, hogy a magunk portáján takarítunk és rendet- akarunk és tudunk is te­remteni. Szó esett még a beszélgetésen az ügyvédek megbecsüléséről. S mondjuk meg, jogos is ennek a kérdésnek a felvetése. Az ügyvédek a múltban nem örvendtek valami nagy népszerűségnek, s bizony idő kell ahhoz, hogy szocializmust építő országunkban megváltozzon az a né­zet, amely a múltban kialakult. Jo­gos’ vcüit a bírálat a felszólaló ügy­védek részéről a sajtó és a társadal­mi szervek iránt, hogy nem értéke­lik eléggé azt a munkát, amelyet, ók ma végezne!;. Itt is a kölcsönösség­ről kell' természetesen ibeszé’ni. Hon­nan ismerhetik a pártfuinkcionámu- sok, hogy az ügyvédek milyen ter- ssdaTmi munkát végeznek, hogyan segítik a termelőszövetkezeteket, mit tesznek a szocialista együttélés sza­bályainak betartásáért, ha nem jut­nak el hozzájuk, ha nem tudnak — hivatalos kereten kívül — személíyes kapcsolatot teremteni velük? A .párt itt is kezdeményező. A Megyei. Párt- bizottság rövidesen összehívja az ügyvédeket, s megteszi a lépést, hogy e téren is változás történjék. Reméljüü; azt is, hogy nem ez Ossz az utolsó ser a sajtóban, amikor az ügyvédei; megbecsüléséről beszélünk, s írhatunk majd arról is, hogy el­ismerésben, kitüntetésben részesül­tek ügyvédek. A kölcsönös bizalom, őszinte, nyílt légkör jellemezte a TTIT-bem ren­dezett konzultációt. S az az igény, hogy ilyet nemsokára kell még tar­tani, nemcsak az értelmiség részé­ről tarthat számot, hanem a pért- funkoionáriusek részéről is. A TTIT jól teljesíti funkcióját, ha minél több ilyen beszélgetést szervez. H. J. KÖNYV Erdei Ferenc: fi szövelfeeieti ölen A mintegy 20 ívnyi kötetnek azt a címet is adhatnánk »20 év a ma­gyar szövetkezeti rnoeg,alomért«. Erdei Ferencnek a kötetben közölt írásai, .beszédei — a szövetkezeti kér­déssel foglalkozó munkáinak legja­vát tartalmazzák. Gazdaságpolitikai könyv, egyben érdekes dokumentu­ma a magyar szövetkezeti mozgalom 20 éves történetének. Az első írasd; a Horthy-korszak szövetkezeti mozgalmáról adnak ké­pet. A felszabadulás utáni évek cik­keiből, vitáiból kibontakozik a föld­művesszövetkezetek fejlődéséért ví­vott harc. A fordulat éve utáni időkből szár­mazó írások, beszédek a termelő­szövetkezeti mozgalom problémáival foglalkozna!;. Az 1955. évi szövefke- zetfejlesztés néhány, igen fontos ta- 1 pasztalatát elemzi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents