Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-14 / 139. szám

Csütörtök, 1956. június 14. SOMOGYI NÉPLAP 3 Hogyan kell helyesen töltögetni a burgonyát? Kitüntették a Nagyatádi Földmüvesszövetkezetet PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS # Síevesen ismerik azt a történetet, hogy ami- kos a burgonya Euró­pába került, az embe­rek a zöld bogyóit kós­tolták meg, sokat fo­gyasztottak belőle, s utána alaposan meg is betegedték tőle. Erre aztán az uralkodó el­rendelte: valahány burgonyatő csali akad — tűzre velük! Amint azonban a máglyaha­lálra ítélt növényt összehordtáli s alá­gyújtottak, egyszerre észrevették, milyen kellemes illat terjeng a máglya körül'. Kika­parták a máglyát — ihát ott találják a ro­pogósra sült, jóízű gu­mókat. Még egyszer- és még egyszer megkós­tolják, s kénytelenek megállapítaná: az bi­zony kellemes eleség. Ma már el sem tud­juk képzelni konyhán­kat burgonya nélkül. Annál inkább érde­mes törődnünk a bur­gonyával, amíg a föld­ben van. A 'burgonya egyik leg­fontosabb ápolási munkája a töltögetés. A burgcnyatöltöge- tésnél azonban hibá­kat is követnek el. Ha csak egyszer, keske- nyen, háztetőszerűan töltj üli fel a burgo­nyát altkor rosszul fej­lődik a gumó. Fokoza­tosan úgy kell tölte- nünk, hogy a töltés gerincén tekmőalakú bemélyedés ttegyen. A serközökben laza, por- hanyós föld maradjon. Ha a töltögetőekére la­zító vasat szerelünk, a sorközök igazán porha- nyóssá válnak. A töltögetésnél a gyomnövények nagy­részt elpusztulnak, de még mindig maradhat annyi, hogy az a ter­mést a nedvesség és tápanyagok elvonásá­val csöjcltentse. A gyo­mokat gyomláljuk ki kézzel, szükség szerint irtsuk ki kézi kapá­val. Mert csalt így dicse­kedhetünk el az egy­kor máglyahalálra ítélt kedves növényünk (bő terméshozamairól ta­núskodó új történetek­kel — a nagyüzemi módon művelt »földi- paradicsom« nagy hasznáról. Válaszol a minisztérium Lapunk május 24-i számában »Ne darabszám, hanem súly szerint adja ki a Sütőipari Vállalat a boltoknak a kenyeret« c. cikkünkre az Élelmi- szeripari Minisztérium illetékes osz­tályáról a következő választ kaptuk: »A Balatonboqlári Sütőipari Vál­lalatnak nem volt joga ahhoz, hoqy a boltvezetők szúrópróbaszerű mé­rcéét kifoqásolja. Sőt az esetleq mu­tatkozó hiányt, amennyiben a ke­nyerek kevesebbek voltak mint 2 kiloqramm, köteles lett volna ki- eqyenlíteni, vaqy a számlát a ren­des súly szerint meqküldeni. 10 kiloqrammal kevesebb kenyér át­adása a Sütőipari Vállalatnál vissza­élésekre mutat. Értesítettük a Somoqy meqyei Ta­nács VB Élelmiszeripari Osztályát, hoqy vizsgálja ki és haladéktalanul intézkedjék: 1. a darabszámra való átadás be­szüntetéséről; 2. a sütőipar a kereskedelemnek megfelelő térítést adjon az esetleges hiányokért«. Várjuk az Élelmiszeripari Osztály intézkedését. KÖSZÖNET ORVOSAINKNAK Azoknak az embereknek szeretnénk néhány sorban köszönetét mondani, akik éjt nappallá téve, fáradságot nem is­merve küzdenek az idegbetegek gyó­gyulásáért. Nem könnyű feladatot vál­laltak magukra, amikor erre a pályára léptek. Küzdeni azokért az emberekért, akik idegileg összeroppantak, és inkább kívánják a halált, mint az életet. Az idegosztály orvosai nemcsak a testet, a lelket is gyógyítják. Dr. Széky Antal tanár jóságos szeméből annyi bizalmat tudunk mi, betegek meríteni, hogy aka­raterőnk megnövekszik, és szinte nap­ról napra érezzük az élet szépségét, nyerjük vissza életkedvünket. Sok beteg köszönheti gyógyulását dr. Báthy Sán- dornénak és dr. Hosszú Lászlónak. Az ő mindig mosolygós arcuk, életrekeltő kedves szavuk már sok édesanyának, édesapának adták vissza az életet. Nagyon köszönjük nekik hogy fárad­ságot nem kímélve, mindig egyforma kedvvel, lelkesedéssel gyógyítanak ben­nünket. A Kaposvári Idegosztály betegfei Vasárnap a délutáni órákban a Nagyatádi Körzeti Földművesszövet­kezet épülete előtt gépkocsi állt meg. Azzal díszoklevéllel érkezett, ame­lyet a SZÖVOSZ a Nagyatádi Föld­művesszövetkezetnek ítélt, mint a »Kiváló földművesszövetkezet« cím elnyeréséért folyó első negyedévi verseny győztesének. Mintegy 150 ember szorong a zsú­folásig megtelt ünnepi ülésteremben. Az élhangzó szavakból kibontakozik a szövetkezet lüktető élete. Egy-két jellemző számadat: 1946-ban (a megalakulás éve) a tagok száma 326, az árukészlet 2300 fenintnyi. 1956-ban a taglétszám 2600, áruforgalma az első negyedévben 8 786 905 forint. 1946-ban a részjegy- alap 9000, 1956. első negyedében mintegy 110 000 forint. A szövetke­zetnek 9 kiváló, 26 élenjáró dolgozó­ja van. A földművesszövetkezetnek van még egy követendő vonása: nem­csak a maga ügyét látja el kiválóan, hanem segítőtárs a Béke Tsz szántó­földjein is. Az újonnan alakult Béke Tsz így könnyebben birkózik meg a kezdeti nehézségekkel. A Nagyatádi Földművesszövetkezet tervez, újat, többet, még szebbet akar. Korszerű bcCtokát kíván beren­dezi™. Növelni akarja egységeit. A most jegyzett 20 000 forint célrész­jegy már következtetni enged. Egy nap majd dönt a tagság és a szor­galom ismét egy-egy új létesítmény­nyel növeli a közös vagyon értékét. A bátor helytállás, a bizakodás hangja jutott kifejezésre ezen az ün­nepen. Minden reményük megvan arra, hogy nemsokára a KPDSZ és a SZOT vándorzászlaja is hirdeti majd a közös munka diadalát. — Sz.— Egy fejőnő — 92 tehén A Cseljabinszk-területi Uvelszki szov- hoz egyik tehén istái lójában tavaly külön fejőteret építettek. Egy-egy fejőnő 92 tehén gondozását és fejesét végzi el az­óta kifogástalanul erőltetés nélkül. A jó eredmények láttán a szovhoz a többi istállót is ellátta külön fejötérrel, s 50 személlyel csökkentette a szarvasmarha­tenyésztésben dolgozók létszámát. Most a tehenek nyári szállásán is hasonló fe- jötereket építenek, ami biztosítja a na­gyobb tisztaságot, amellett könnyebbé és az eddigieknél sokkal termeléke­nyebbé teszi a fejőnők munkáját. Lapunk tegnapi számában közöl­tünk felszólalásokat ,a Megyei Párt- bizottság június 8-i ülésén elhangzott Mohai András segédorvos: vitából. Az alábbiakban újabb hozzá­szólásokat közülünk: A fiatal orvosoknak még sok meg­oldandó problémájuk van. Beszélget­tem körzetekben dolgozó kollégáim­mal munkájúikról', helyzetükről. Ez annál ás inkább érdekelt, mert előbb vagy utóbb én is odajutok. Mit ta­pasztaltam? A körzethez küldött or­vosait: 3000 forintot és egy orvosi táskát kapnak indulásként. Eddig rendiben van. Amikor azonban be­állítanak a községi tanácsokhoz, azok a legritkábban segítik megoldani la­kás- és rendelő-problémájukat. Az orvosok és a tanácsok között nem mindenütt jó a kapcsolat. A tanács csalt altkor 'törődik az orvossal, ha valami baj van. Pedig az orvos nagy tekintély falun, akinek a szava döntő nemcsak egészségügyi, hanem egyéb téren ás. Sokszor halljuk azt a megjegyzést: nem kell félteni az orvosokat, nekik »úgyis jól megy«. Lehet, hogy ez va­lóban így van a régi orvosoknál, de nézzük meg, mi a helyzet a fiata­lokkal. Elsősorban: aki orvos altar ienni, annak az érettségi után még bat évig kell tanulnia, s csak azután jut. keresethez. Mégis előfordul, hogy falun a gyógyszertárból vissza­küldik a receptet azzal a megjegy­zéssel, hogy »ön nem is orvos«. S ez is nagy probléma. Mi nem lehetünk doktorok, csak okleveles orvosok. Miért volt az előttünk végzőknek nagyobb becsületült? Ölt megkaphat­ták a doktori címet, mi nem. Na­gyon örülünk, hogy a DISZ Központi Vezetősége magáévá tette problé­mánkat, s reméljük, a minisztérium is belátja ennek az intézkedésnek helytelen voltát. Dr. Horváth István nagyberki körzeti orvos: Azt hiszem mint falusi körzeti or­vosnak első gondolata az kell le­gyen, hogy a falu szocialista átala­kulásába miképpen illeszkedtünk be­le. Uigy gondolom, nem túlzás azt mondani, hogy a falusi körzeti or­vosok zöme becsületesen helytáll. Igaz, vannak még hibák, az orvosok egyrésze még nem tudott úgy átala­kulni, ahogy vártuk volna, de a já­rási pártbizottságok részéről is köny- nyelműsóg volt, hogy nem adták meg a körzeti orvosoknak azt a segít­séget, amit azok joggal elvártak. Felvetődött, hogy a tsz-közsegek körzeti orvosai rosszabb anyagi kö­rülmények között élnek, mint az egyéb helyeken működők. Egy érte­kezleten már javasoltam: nem lehet­ne-e az orvosokat az orvosi munká­ban érdekeltebbé tenni. Ez alatt azt értem, hogy bizonyos ténykedésükért — amit nem kötelező elvégezniük — pénzbeli ellenszolgáltatást kapná­nak. Például: egy éjjeli szüléshez hív­ják az orvost, de ő aznap már 10—12 órát dolgozott. Ezt a szülést vagy le­vezeti, vagy pedig a mentővel bevi­teti az illetőt a kórházba. Ez az ál­lamnak 120 forintjába keiül. A be­teg 7 napig kórházban van, ez újabb 400 forint. A beteget négy-öt falusi ember meglátogatja, ezek a munká­ból kiesnek. Tehát mindent össze­vetve, ha az illető kórházban szül, az államnak 800—1000 forintjába ke­rül. Ha az orvos otthon vezeti le a szülést 12 órai munka után és ezért 30—40 forintot kap, az állam is job­ban jár, a dolgozó ás. Ezzel nem aka­rom lebecsülni a kórház munkáját, de nekünk is sok olyan tapasztala­tunk van, amit évtizedek adtak. Nickel kar-társ, az egyik körzeti or­vos például 36 éves prakszisa alatt a szülések ezreit vezette ie, s mind­össze egy halálesete volt, olyan, amit a mai orvosi tudománnyal sem lehe­tett volna megmenteni. Dr. Marton Sándor, a Rendelőintézet vezetőorvosa: Néhány szó helyi ipari üzemeink munkájáról Helyi ipari üzemeink sokat fejlőd­tek az elmúlt években. Az élelmiszer- iparé 333 százalékkal emelkedett. 45 százalékkal növekedett a szolgáltató vállalatok tevékenysége is. Egyedül az építőipar termelése marad alatta az 1952. évinek. Különösen kiemel­kedő termelés-növekedést ért el a Kaposvári Vaskombinát, amely ma már az 1952. évinek 287 százalékát termeli, vagy a Rendeltszabóság, amelynek termelése 542 százalékkal lett magasabb. A termelés emelkedésével általá­ban párhuzamosan nőtt a munka ter­melékenysége és csökkent a gazdál­kodás önköltsége is. Az utolsó három évben — beleszámítva a kereskedel­met is — megyei szinten majdnem 12 millió forintos többletnyereséget értek el. Ez az összeg teljes egészé­ben a tanácsoknál maradt. Felét köz­ségpolitikai tervek megvalósítására fordították, a másik részét pedig a vállalatok fejlesztésére használták fel. Hiba, hogy ezekből az összegekből alig for- ditottak valamit a dolgozók mun­kakörülményeinek javítására, munkavédelmi és egyéb hasonló célú beruházásra. Másik hiba, hogy ezeknek az össze­geknek juttatásáról végső fokon a vb döntött. így előfordulhatott, hogy az a vállalat, sőt az irányító megyei osztály’ is, amelynél a többletnyere­ség jelentkezett, egyáltalán nem ré­szesült belőle, ugyanakkor rosszul dolgozó vállalatoknak adtak vállalat­fejlesztési alapot. Példa erre a Ren­deltszabóság. Ez a vállalat a múlt évben saját hibájából veszteséges volt, s ezzel rontotta a többi vállalat eredményét, mégis félmillió forintot kapott a többletnyereségből. A vál­lalatfejlesztési alapok ilyen juttatása nem serkenti jobb munkára a válla­latokat. Bár a tanács irányítása alá tartozó vállalatok termelése lényegesen emelkedett, mégis a helyi ipar elő­állította termékekből a lakosság ré­szére termelt cikkek aránya nem ki­elégítő. Ennek egyik oka, hogy nem megfelelő a helyi ipar és a kereske­delem kapcsolata. Helyi iparunk és kereskedelmünk szinte egymástól elszigetelten működik. A kereskedelem legfel­jebb csak a pillanatnyi igénye­det igyekszik a helyi ipar útján biztosítani. Tartós és nagyobb megrendelést nem ad. Ennek egyik oka az, hogy helyi vállalataink termékeinek minősége sokszor nem megfelelő. A másik hi­ba, hogy az ipar általában csak olyan cikkek gyártására vállalkozik, amely számára kifizetődő. Ha ezt nem látja biztosítottnak, elzárkózik a termékek gyártásától, ahelyett, hogy megkeresné a gazdaságos elő­állítás lehetőségeit. A helyi ipar másik feladata, hogy szolgáltatásokat végezzen a lakosság számára. Ezeknek a szolgáltatások­nak, javításoknak az ára azonban általában magas. Helyi vállalataink tehát drágák, mert magas önköltség­gel dolgoznak. A vállalatok egy része tényleges önköltségétől függetlenül, mes­terségesen magas rezsikulcsokat alkalmaz és teszi drágává, sok esetben megfizethetetlenné a kü­lönböző szolgáltatásokat. Különösen kifogásolható a Finomme­chanikai Vállalat és a Vasipari Kom­binát rezsikulcsa. Helyiipari vállalatainknak tehát legsürgősebb feladatuk, hogy javít­sanak termékeik minőségén, javítsák meg kapcsolatukat a kereskedelem­mel, keressék meg a gazdaságos ter­melés lehetőségeit, és olyan rezsikul­csot alkalmazzanak, hogy azt a la­kosság meg is fizethesse. Ez a mun­ka természetesen csak úgy lesz ered­ményes, ha a megyei tanács, illetve annak különböző osztályai több se­gítséget adnak az üzemeknek; ha erőteljesen harcolnak azért, hogy a befizetett felújítási keretek itt ma­radjanak a megyében, hogy azokat elsősorban a gépek tervszerű kar­bantartására használják fel; hogy a beruházásokkal elsősorban a gépesí­tést, a technika fejlesztését segítsék elő; hogy a vállalatokat képzett mű­szaki emberek irányítsák. Csak így fogja betölteni teljes mértékben hi­vatását a helyi ipar, csak így tudja ellátni a szükséges közszükségleti cikkekkel, szakszerű, jó és olcsó szol­gáltatásokkal a lakosságot. VALUTÁT TAKARÍT MEG AZ ERDŐGAZDASÁGI SZÁLLÍTÓ VÁLLALAT Sok nehézséggel járt GMC kocsival rendelkező üzemeinknek a tönkre­ment kuplungházak pótlása. Csali külföldről, drága Validéért tudták beszerezni. Most már az Erdőgazda­sági Szállító Vállalat Cseri úti üze­mében — az országban egyedül — készítenek ilyen kuplungházakat. A Mosonmagyaróváron készített nyers öntvényt itt megmunkáljál! és a kuplungházakat teljesen kész formá­ban, kitűnő minőségben szállítják Budapestre. A Kaposvári Erdőgazda­sági Szállító Vállalat dolgozóinak lei- váló munkája lehetővé teszi, hogy teljes mértékben itthon állítsuk elő ezt a fontos alkatrészt. A Földművelésügyi Minisztérium felhívása a gyümölcsösök védelmére A Földművelésügyi Minisztérium Nö­vényvédelmi Igazgatósága felhívja a gyümölcstermelők figyelmét, hogy a kö­zeli napokban várható egyik veszedel­mes kártevőnek, a kaliforniai pajzstetű- nek rajzása. A védekezésre minden ter­melő saját érdekében készüljön fel. Mindenekelőtt a szükséges védekezőszer beszerzéséről és a permetezőgépek ké­szenlétbe helyezéséről kell gondoskodni. A védekezés megszervezésénél fontos, hogy rajzás idején az egész gyümölcsös­ben a legrövidebb idő — néqy-öt nap alatt — végezzék el a permetezést. Rajzik már az egész ország területén az amerikai fehér szövőlepke, amely sok helyen a tojásait is lerakta, s a fa­ágak végein megjelentek az első her­nyófészkek. Ezért a gyümölcs- és a ha­szonfákat mindenütt gondosan át kell vizsgálni, a hernyófészkeket hernyózó­ollóval azonnal el kell távolítani, s a helyszínen elégetni. Később, amikor a hernyók a fészekből már szétmásztak, csak a sokkal költségesebb vegyszerek védekezésével lehet kártételüket meg­akadályozni. Az olyan termelők gyümöl­csösében, akik a védekezést elmulaszt­ják, a permetezést a tulajdonos költsé­gére, a községi szervezett brigádok hajt­ják végre. Az erdőterületek közelében lévő gyü­mölcsösöket a gyapjaspille hernyói ve­szélyeztetik. Ezek ellen is haladéktala­nul meg kell kezdeni a védekezést. A gyümölcsfákat enyvgyűrűvel ajánlatos körülvenni, a hernyók vonulásának irá­nyában árkokat kell ásni, s ezekbe ag- ritox-ot szórni. Ha a hernyók mégis a fára jutottak, akkor szükség esetén egy­százalékos »Holló —10« oldat permete­zésével lehet megakadályozni a kárté­telt. Nem hangzott el elég szó arról, hegy a Megyei Kórháziban a sebé­szeti osztályt feltétlenül fejleszteni kell. Kérem a Megyei Pártbizottsá­got, 'hogy támogassa ezt a kérést. Feltétlenül szükséges, hogy a járási székhelyeken rendelőintézet létesül­jön. Ezzel sok munkakiesést lehetne megfcLkadáiyoznd. Kérjük a járási pártbizottságok támogatását a meg­felelő helyiségek biztosításához. A táppénz-kérdéssel Ss szeretnék foglalkozni. Ezzel kapcsolatosan is egy dologgal, mégpedig a TBC-S be­tegekkel. Ezek hosszú időn át (kap­nak táppénzt. Vannak olyan TBC-s betegek, akik nem tartják meg az or­vos utasításait, sőt az utasítás elle­nére cselekednek. Az a javaslatom, hegy azoktól a betegektől, akik így viselkednek, bizonyos táppénz-meg­vonást kellene eszközölni, ezzel is szorítva őket az orvosi utasítás meg­tartására. Tóth István elvtárs, a Megyei Párt-VB első titkára: A Megyei Pártbizottság ülésén el­hangzott vita fordulópontot ke® hogy jelentsen a megye egészségügyének megjavításában. Minden azon áll, hogyan fogunk hozzá a javaslatok megvalósításához. A napokban meglátogattuk a ka­posvári kórházat, s igen sok olyan problémával találkoztunk, amelynek megoldása azonnali intézkedést kö­vetel. Mit láttunk a kórházban? El­sősorban azt, hogy a betegek bíznak az orvosokban. Akárhány beteggel beszéltünk a különböző osztályokén, mindenütt egyöntetű volt a véle­mény: az orvosak mérhetetlen türe­lemmel viseltetnek a betegek iránt és a lehetőségeken 'belül mindent megtesznek gyógyulásuk érdekében. Öröm volt látni, hogy a fiatal orvo­sok és ápolónők is milyen határtalan türelemmel és szeretettel foglalkoz­nak a betegekkel. Ez nagyon fontos, hiszen a gyógyító kés mellett a gyó­gyító szó talán épp úgy esik latba, mint a kés az operációnál. Egyszó­val elmondhatjuk: azt láttuk, hogy nagyszerű hivatásszeretet van a ka­posvári orvosokban. De láttunk mást is. Megdöbbentő az a helyzet, amely a sebészeten és a baleseti osztályon uralkodik. Itt tudományos munkáról szó sem lehet, hiszen az orvos jóformán be se tud­ja tenni lábát a kórterembe a zsú­foltság miatt. De az sem tűrhető to­vább, hogy létszámhiány miatt a be­tegeket visszaküldjék, hogy létszám­hiány akadályozza a gyógyítást a kórházban. Meg Jteil szüntetni a vízhiányt is. Tűrhetetlen, hogy a pincéből hord­ják fel karmákban a vizet, hogy az orvosok az operációhoz bemosakod­hassanak. Ezen a téren súlyos felelős­ség terhe® a megye vezetőit, beleért­ve. a Megyei Pártbizottságot is. A kórházi legényszállás körül is sok hiba van. Ezért a kórház vezetőit terheli a felelősség. Piszkosak a le­pedők, a pokrócok. Megfelelően el kell látni a legényszállást, ugyanígy a bölcsődét is. Már három-öt éve működik a bölcsőde, de mindössze két kis vízcsap van bevezetve. Az egyik víztartály ki vaki lyukadva, nincs fürdőkályha, és még lehetne sorolná néhány hiányosságot. Szük­séges, hogy amennyire a megyei ke­ret engedi, ezeket a hibákat kiküszö­bölj éle Segíteni keil mind a körzeti, mind a megye orvosok lakásproblémájának megoldását. Meg kell találni a lehe­tőséget, hogy a jelenlegi nehéz la­káskörülményeket figyelembevéve az orvosok lakáshoz jussanak. Persze rendkívül nehéz a helyzet ezen a té­ren. A Somogyi Néplapban megje­lentettünk egy cikket a lakásviszo­nyokkal kapcsolatban, melyben fel­vetettük, hogy ahol csak lehetséges, a. hivatali helyiségeket vonják össze. A Megyei Pártbizottság ebben a kér­désben példát mutatott, feladtuk a Városi Pártbizottság egész épületét, idehoztuk a DISZ Bizottságot is, s most újabb átcsoportosításokat ter­vezünk. Ha mi ezt meg tudjuk ten­ni, húzzák összébb magúkat más szervek is. Befejezésül: mindazzal, amit a Me­gyei Pártbizottság megállapított, egyetértek. Rajta ke® lennie az egész Megyei Pártbizottságnak, me­gyénk minden kommunistájának, minden járási pártbizottságnak és alapszervezetnek, hogy munkájúkban megfelelő helyet kapjon az orvosok­kal való foglalkozás. Mindazokat a problémákat, melye­ket az elvtársak ezen a vitán fölve­tettek, a lehetőségek határain belül igyekszünk megoldani, érvényesítve itt is azt a régi közmondást: csali addig nyújtózkodjunk, ameddig a ta­karónk ér. : II megye egészségügyi és szociálpolitikai helyzetéről tanácskozott a Megyei Pártbizottság kibővített ülése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents