Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-10 / 136. szám

6 SOMOGYI NflfLAf Vasárnap, 1956. június 10. ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS, ÉPÜLŐ SZOCIALIZMUS •• Megnyílt as Osss-ssövetségi Mezőgazdasági Kiállítás Június 4-én ismét megnyitotta ka­puit az Össz-szövetségi Mezőgazdasá­gi Kiállítás, amelynek területén egy­idejűleg megkezdte munkáját az össz-szövetségi Ipari Kiállítás is. Mint a korábbi években, most is a városok és falvak lakóinak milliói részletesen tanulmányozhatják az élenjáró munkaeljárásokat és mód­szereket. Az idei kiállításon nemcsak egyes gazdaságok vagy kerületek, hanem egyes határterületek és területek eredményeit is bemutatják: komplex kiállítási részleget kapott a Voro- nyezs, Bjelgorod, Balasov és a Rja- zany terület, valamint a Sztavropolj- és Krasznodar-határterület. Igen ér­dekes a Tadzsik SZSZK kiállítása, amelyen bemutatják a gyapotterme­lés haladó módszereit. A kiállítás különösen azzal vonja magára a figyelmet, hogy nagy gond­dal foglalkozik a takarékosság kér­déseivel, az új tervezési rend hatá­sával, a vetésterületek szerkezeiének változásaival, a kolhoztermelés jöve­delmezőségével és a szovhozok ren­tabilitásával. Az eddiginél szélesebb körben mutatja be a gépállomások­nak a gépiek termelékenyebb kihasz­nálásában, a traktoros munkák ön­költségének csökkentésében gyűjtött tapasztalatait. A kiállítás éppen azokban a na­pokban kezdi meg tevékenységét, amikor a mezőgazdasági dolgozók a betakarításra készülődnek. A kiállí­tás láiSgatói részletesen megismer­kedhetnek az élenjáró gazdaságoknak Csehszlovákiában megkezdték a szintetikus kaucsuk gyártását A bratislavai kutatóintézetben a kö­zelmúltban megoldották a szintetikus kaucsuk gyártásának problémáját. Hosz- szas kísérletezés után a kutatóintézet dolgozói szénhidrogén gázokból szinte­tikus kaucsuk előállításához szükséges nyersanyagot vontak ki. A kísérletek teljes sikerrel jártak és rövidesen hoz­zálátnak a szintetikus kaucsuk nagy­bani előállításához. a termésbetakarításnál előforduló veszteségek elleni harcában, a sze­mestermények megosztott rendszerű aratásában szerzett tapasztalataival. Jelentősen megnőtt a természet­ben bemutatott növények és állatok száma. A kiállítási parcellákon pél­dául 35 fajta hibridkukoricát látni, bemutatják a hibrid-kukoricavető- mag termesztésének és szaporításá­nak módszereit is. A június 4-én megnyílt 1956. évi Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiál­lítás bizonyára óriási segítséget nyújt a mezőgazdasági dolgozóknak a ha­todik ötéves terv által kitűzött fel­adatok határidő előtti teljesítéséhez. A koreai Képi Demokratikus Köztársaság a délkoreai tanulókért A Koreai Munkapárt és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság mi­nisztertanácsa határozatot hozott dél­koreai diákok befogadásáról. A Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya minden tanulási lehetősé­get megad a délkoreai fiataloknak, akik tetszésük szerint választhatnak a tanintézmények között. Minden hallgatót állami ösztöndíjban részesí­tenek, továbbá ruhával, cipővel és taneszközökkel látják el a tanulókat. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság főiskoláin, technikumain, középiskoláin tanuló délkoreai fiúk és leányok száma jelenleg meghalad­ja az 1800-at. Új iskolák Santungban Santungban 197 középiskolát építet­tek vagy bővítettek ki. Ha ez a mun­kálat elkészül, úgy ősszel mégegyszer annyi középiskola lesz a tartományban, mint eddig volt. A beiratkozott tanítványok száma el­éri a 230 ezret. Az új iskolák zöme a falusi tájakon nyílik meg. Ebben a ke­leti tengerparti tartományban az idén még 19 technikumot is építenek. Ének- és balettművészek versenye A Szovjetunióban megrendezik az ének- és balettművészek országos ver­senyét, amelynek célja, hogy tehetséges fiatalokkal egészíthessék ki az opera- színházak kollektíváit. A verseny első fordulója az elmúlt hónapokban zajlott le. Eredményeképpen 160 ének- és 85 balettművészt választottak ki. A máso­dik és harmadik fordulót június hónap folyamán Moszkvában rendezik. Június 26 és 28 között, a főváros legjobb hangversenytermeiben az országos ver­seny győztesei záróhangversenyt adna'k. A JÁTÉKA UTÓ Irta : D. Bogojevics szerb író Tegnap a következő eset történt: A papa felvette a fi­zetését, karonfogta a mamát és elindultak a városba. Ünnep van, szóra­kozzunk egy kicsit, a családi költségvetést majd csak rendbehoz­zuk valahogy. A papa az ünnep alkalmából lovagiasan kinyitotta pénztárcá­ját és mindenféle ajándékot vásárolt. Legutoljára a játék­üzletbe tértek be, hogy ajándékot vegyenek Micsa fiuk számára. Hiszen neki is ünnep az ünnep, hadd örül­jön a gyerek. Az üzletben a papa izgatottan kérte az el­adót: — Mutasson kérem e9V felhúzható autót. Régóta szeretnék ilyes­mit venni a fiamnak, de sosem volt hozzá elég pénzem.. Most, ör­dög vigye, megveszem, bármibe kerül is! Es megvették az au­tót. Ügyes kis játék, annyi szent, pirosra lakkozva, rajta a rend­szám, tehát a közle­kedési rendőrséggel sem lesz baj. Ha... ha... ha, hogyan örül majd a Micsa!... Amikor hazaérkez­tek, a papa már az aj­tóban nagyot kiáltott: — Micsa, gyere ide, te gézengúz, nézd csak, mit hoztunk neked! Micsa repült, mint­ha puskából lőtték vol­na ki és 'körültáncolta az apját. — Mutasd már, mu­tasd már! A papa diadalmasan a mamára pillantott és lassan kibontotta a csomagot. — Autó! — Micsa sóhajtott a gyönyörű­ségtől, majd végigszá- guldott a szobán, mintha kergették vol­na, a mama és a papa pedig majd elolvadt a gyönyörűségtől. — Nézd csak, magá­tól megy! — mondta a mama, kiragadta a pa­pa kezéből az"autót és felhúzta. — Add csak ide, majd én! — kiáltott a papa és gyorsan a sa­rokba tolta ia széke­ket. A mama letérdelt és elindította a padlón az autót. A kis masina jelzúgott, elindult egye­nes irányban, majd jobbra fordult és ne­kiütődött az asztal lá­bának. — Ejnye, de ügyet­len vagy! — csóválta fejét a papa. — Add ide', majd én megmu­tatom, hogyan kell! Fogta az autót, le­ült a padlóra és újra elindította. Az autó nekiindult, de megakadt a mama szoknyájában. — Állj fel, nem lá­tod, hogy belegaba­lyodott a szoknyádba? — kiáltott a papa. A mama csillogó szemmol megragadta az autót és mindjárt el is indította az ellen­kező irányban. A kis kocsi elindult, neki­ütődött egy széknek és szorgalmasan igye­kezett a papa felé. Az gyorsan félreugrott, mire az autó a szek­rény alá futott. A mama boldogan tapsolt és nevetett. A papa hasrafeküdt és nagyokat szuszogva ki­halászta a játékot a szekrény alól. Micsa mellettük állt és kö- nyörgött: — Papa, add már ide nekem is egy kicsit! — Várj, a papa elő­ször megmutatja ne­ked, hogyan kell vele játszani. Újra felhúzta és el­indította az autót. A papa és a mama szorgalmasan dolgoz­tak, hogy megmutas­sák Micsának, milyen jó ez az új játék. Mi­csa egyiktől a mási­kig futkosott: — Adjátok ide. hadd játsszak én is egy ki­csit! ... Aztán Micsa elfáradt a nagy futkosásban. Elvonult a sarokba, orrába dugta az ujját és bánatosan nézte, hogy játszik a maga a papával. — Jaj, de nagysze­rű! — tapsolt a mama. — Ha-ha-ha, látod, hogy játszik a mama a dezte a papa harsá­nyan nevetve. Rohangáltak az autó után, lökdösődtek, ki­tépték egymás kezéből és ragyogó szemmel nézték, hogyan száguld végig a szobán. Micsáról teljesen el­feledkeztek. Ezalatt a kisfiú már az utcán kergette a ronaylabdát és dicse­kedett a barátainak: — Autót kaptam ajándékba, bizony! DCh fiajjtm^knakf áitöwkntk KOMJÁTHY ISTVÁN; BC CSC Z ÁS Ti padok, ajtók, napfényes ablakok, Egy éven át kik velünk voltatok, Kik velünk voltatok és mi veletek, Felétek szép kendőt lengetek, Búcsúzcm tőletek. Csöndes lesz ismét a régi tanterem, Ahol a tudás, a dicsőség terem, Ahol hallgatom tanárom szavát, Ahol a tudást kaptam s adtam át, Számtant, históriát. De várnak ránk a ligetek, hegyek, A madárdalos erdőrengetegek, A pillangós rétek, a tükrös tavak, Partjaikra vén fűzfák hajlanak, Hullámon ring a nap. _ Vár a Mátra s az öreg Badacsony, A nádakkal kerített Balaton, A horgászóhely, a hajó, az úszás, A csónakázás, boldog kirándulás, Sok vidám utazás! S mint a madár, ki fészkére visszatér, Majd ha e vidám nyarunk is véget ér, Jókedvűen, mindnyájunk otthonát, Köszöntjük a csöndes iskolát, A tanterem-szobát. Ti padok, ajtók, napfényes ablakok. Egy éven át kik velünk voltatok, Kik velünk voltatok és mi veletek, Felétek szép kendöt lengetek, Búcsúzom tóletek. A tanév végén ismét kirándulunk Tskolánk harmadik és negyedik osztályos tanulói földrajz, törté- nelem, növény- és állattani ismereteik bővítésére évről évre kirándulásokon vesznek részt. Két évvel ezelőtt öt boldog napot töltöttünk Budapesten, a múlt tanév végén pedig egyhetes országjáró kirándulásra mentünk Buda­pest—Miskolc—Lillafüred—Bükkhegység—Eger útvonalon. Ez év elején egynapos kiránduláson voltunk Pécsett. Most a tanév végén pedig a Ba­kony és Balaton környékével ismerkedünk meg. A kirándulás teljes költségét az idén is tanítványaink gyűjtötték össze takarékbélyeg, vas­gyűjtés, színjátszás útján. A. szülőknek a kirándulásra egy fillér áldo­zatot sem kell hozni, sőt még a zsebpénzt is, melyre szükség lehet, összegyűjtötték a pajtások. Az idén huszonegy növendék vesz részt a ki­ránduláson, s rajiam kívül hat édesanya kíséri a csoportot. Útvonalunk Siófok, Lepsényen át Porva—Csesznekig, gyalogtúra Cuha völgyén át. Éjjeli, szállás Balatonfüreden lesz. Másnap a Tihanyi-félszigetre rándú­lunk ki, azután Badacsonyt, Keszthelyt tekintjük meg. Ellátogatunk még Hévízre, Fonyódra és ezután térünk csak haza. ügy gondoljuk, ez a kirándulás is felejthetetlen élmény lesz pajtásainknak. MOLNÁR FERENC iskolavezető tanító, Csorna. Szépen sikerült iskolánkban az úttörőavatás Kedves ünnepség volt a közelmúltban iskolánkban. Amikor 1 órát jelzett az élesen berregő csengő, megnyíltak a tantermek ajtajai, s isko­lánk udvarán felsorakozott az úttörőavatásra már régóta készülő gyer­meksereg. A kéknyákkendős pajtások néma csöndben várták a percet, amikor őket is felveszik az úttörők soraiba. Az áttör övezető szavai után az ő ajkukról is elhangzott a nagy fogadalom. Izgatottan nyúltak az új igazolványokért. Szemükben öröm­könnyek csillogtak, amikor a vörös nyakkendőt felkötötték rájuk, annak a zászlónak jelképes darabját, mely alatt értünk is harcoltak a bátor katonák. Mi, felsőoszlályos úttörők körülálltuk a kis ünnepeiteket, szeretet­tel néztük új pajtásainkat. Boldogok voltunk, hogy megint többen let­tünk, akik együtt haladunk az új úton. Mi igyekszünk jó példával elöljárni, úgy cselekedni mindenkor, ahogyan a vörös nyakkendő vise­lése mindenkit kötelez. Az ünnepély végén már együtt énekeltük a ked­ves úttörődalt: »Ej, haj, száll az ének, zeng az ének, szép az életté KISS ZITA, Sétatér utcai iskola_ CSALOGAT AZ AKÁC A GORÖG MITOLÓGIA VILÁGÁBÓL A szesztoaei toronyban élt a szépséges Héró, akit szülei arra szántak, hogy a szerelem istennőjének, Aphroditének papnője le­gyen. Idegen embereket csak akkor látott, amikor évente egyszer Aphrodité tiszteletére ünnepségeket rendeztek Szesztoszban. Ilyenkor csak úgy özön­lött e kies tengerparti vá­rosba a sok ember. Leg­többen az asszonyok vol­tak, akik hószínű lisztet, kenetes olajat és szalag­díszes juhokat mutattak be áldozatként. De jöttek vil­logó tekintetű ifjak is, és várták, remélték, hogy az anyjukat kísérő szép leá­nyok között meglátják jö­vendőbelijüket, o Erosz nyila szerelemre gerjeszti irántuk a legszebb leá­nyok valamelyikét. így jött ide egy alka­lommal Abüdosz városá­ból a fürtös hajú Leander is. Abüdosz nincs messze Szesztosztól, csupán a Helleszpontosz tengeri szo­rosa választja el egymás­tól e két testvérvárost. Héliosz pazarul ontotta e napon arany sugarait a városra, maga is tisztelte ugyanis Aphroditét, s ked­vében akart járni. Pom­pás ruhákban vonult a nép az istennő temploma felé, és ekkor látta meg Leander Hórót. Ekkor pen­dítette meg Erosz — akit másutt Ámornak is ne­veznek — szerelemhozó ijját, s egyszerre találta el a szépséges Héró és a fürtös hajú Leander szí­vét. Egymásra néztek, de csak szemük néma rebbe­ÍRTA: JÓLESZ LÁSZLÓ (A szerelem mindent legyőző ereje, az egymástól tiltott szerelmesek küzdelme a boldogságért, a halál­ban való egyesülésük egyaránt megihleti a névtelen balladaírót és Shakespearet — a Romeo és Julia szerzőjét —, megihleti az ókor és a legújabb kor szerzőit. Ilyen történet az itt következő is. A két szerel­mes, Héró és Leander az állhatatosságnak, a hűség­nek örökszép példája. Aphroditét, a szerelem istennőjét a rómaiak Ve­nus néven tisztelték és a mi kultúránkban inkább ez a neve ismeretes. Az ő fia Erosz (a rómaiaknál Ámor), aki nyilával szerelembe ejti az embereket és az isteneket. Egyik igen szép történetben egy más alkalommal magának Erosznak a szerelmét fog­juk elbeszélni.) nése árulta el, hogy a két fiatal örökre megsze­rette egymást. Midőn Héliosz már be­hajtotta aranyküllős ko­csiját, és elpihentek tüzes paripái is, beköszöntött Heszperosz, az este. Ek­kor kereste meg Leander az elcsendesült templom homályos rejtekén a szép­séges Hérót. Felkereste és megvallotta neki szerel­mét. De a leány — bár őszintén megmondta, job­ban szereti Leandert éle­ténél — intette az ifjút: szülei nem egyeznének bele abba, hogy leányuk elhagyja Aphrodité temp­loménak szolgálatát, és éppen ezért jobb lenne, ha Leander örökre eltávozna. Leander azonban így válaszolt* »Ha szüleid el­leneznék is házasságun­kat, az égiek bizonnyal se­gítségünkre lesznek. És ha maga a tenger választ is el bennünket egymás­tól — mert hiszen én a tenger másik partján élek, Abüdoszban —, akkor is megkereslek itt, legyőzöm a tengert, ha tudom, hogy szeretsz . .. « Leander e szavaira a rózsa pírja bo­rította el a szépséges Hé­ró orcáit. És halkan, ahogy azt a szemérmesség pa­rancsolja, csak annyit fe­lelt: »Szeretlek, örökre szeretlek ... « Megesküdtek akkor szent esküvéssel, hogy hűségeden fogják egymást szeretni, amint azt meg­követeli a hitvesi kötelék. És attól kezdve Leander estéről estére átúszta a tengerszorost, követve azt a gyenge fényt, amelyet Héró fáklyája mutatott a szesztoszi toronyból. Lean­der fáradtságát elfelejtette Héró karjai között, és há­lát adtak az oliimposzi is­teneknek, amiért meg­ajándékozták őket a bol­dog szerelemmel. De jött a tél, jöttek a süvöltő szelek, és a kék tenger haragos, zöldszínű hullámokat kergetett. Leander azonban most is bízott az istenekben, bí­zott szerelmében, bízott cnönmagában. Szokása szerint rávetette magát a tengerszoros vizére, és erős karjával hajtotta ma­gát előre. De a tenger egy­re hatalmasabb hullámo­kat csapott, s mintha Po- szeidón, a tenger istene elfordult volna Leandertől: a szerencsétlen ifjú csak sodródott a zúgó. viharzó tenger vizében. És a szél is kioltotta Héró fáklyájá­nak tüzét, és végül az egyre jobban lankadó Leander elmerült ^ sötét tengerben. Másnap vetette ki testét a hab Szesztosz partjaira, másnap pillan­totta meg az egyik szír ten Héró kutató szeme férje holttestét. Héró akkor fel­ment tornyába, s onnan vetette le magát. Teste odahullott ferje mellé, hogy ezután már soha el ne váljanak egymástól ... Úgy mondják, hogy akkor Erosz, a máskor mindig vidám isten, megkönnyez­te a két szerelmes halá­lát.. . Gyere, gyere, méhecske, ebédre van terítve, asztalka: zöld levelem, abrosz rajta lágy selyem, szirmocskám a takaró, tiszta fehér, mint a hó. Fiirtöcskémnek közepén, cseppnyi kehely belsején méz vár read, színarany! Nem. ámítás a szavam! Ne hívjanak akácnak, illatszóró virágnak, ha becsaplak, kis bogár! Gyere! Siess! Kóstolj már! Ne tépj, ne tépj, kisgyerek! Gyújtsd a vasat! Megyénk az utolsók között kullog a vasgyüjtési versenyben. Igen komoly munkára van szükség, hogy behozzuk lemaradásunkat. A tapsonyi és a két- helyi pajtások becsülettel teljesítik is kötelességüket, 28, illetve 24 mázsa va­sat gyűjtöttek. Vegyetek példát a szor­gos úttörőktől mindannyian. Megéri, mert a legjobb eredményt elérő tíz út­törő jubileumi táborozáson vehet részt a MÉH Vállalat költségén. Bús csokorba sose szedj! Vázácskádba be ne rakj! Hervadozva ott ne hagyj! Bár ott szemnek szép leszek, csak fél napig éledek, bágyadozva kókadok, haszontalan meghalok. De használok, hogyha szánsz, ágamon hagysz, sosem bántsz, s táplálhatok méheket, oszthatom dús mézemet! Te is kapsz majd belőle, ha nem idén — jövőre! ZSÓFI NÉNI Üdvözöljük Kulitzi Péteri Szólódon, aki a 23. héten 11 találatot ért el a totón. 15 000 forintot kapott. Péter 12 éves, az általános iskola V. osztá­lyos tanulója, színjeles. Kívánunk neki jó nyaralást, amit apukája meg is ígért a nyereményből. FEJTSD MEG! 1 2 3 4 5 6 7 8 A V 9 IiiiÜ •U}:: 10 11 iiiiii 12 13 jj:H; 14 15 iiiiÜ 16 17 iijjji 18 19 20 21 22 23 24 iiiiii 25 26 iiiiii :::::: üiiü üiiü 27 28 29 30 3Í 32 Hiii? 33 34 35 36 üiiü 37 ‘■üí! 30 39 40 41 ÜIH: 42 <> Vízszintes: 1. Megyénk úttörői is nagy sikerrel szerepeltek itt. 9. Ek. 10. Nyári italt. 11. Január mássalhangzói. 12. Épü­let része. 14. Búr betűi keverve. 15. Azt. 16. Szaladok. 18. Folyam-kezdet. 19. Megy a baba. 21. Két szó: 1. bírósági eljárás, 2. tetejébe. 23. Az énekesma- dür. 25. Számnév. 27. Kettő római szám­mal. 28. Két szó: 1. filmfajta, 2. szemé­lyes névmás. 31. Adj inni az állatoknak! 33. Válasz. 35. Női név. 37. Török férfii név. 38. Mutatószó. 40. New.... az Egyesült Államok legnagyobb városa. 42. Kerek szám. | Függőleges: 2. Nem alábbi. 3. Jöjj. 4. UE 5. Túratja a földet. 6. Kötőszó. 7. önmagába visszatérő görbe. 8. Régi iobbágyteher. 12. Zenei kifejezés. 13. Elcsente vala. 16. Sötét szín. 17. Képnek van. 20. Fél pala. 22. Pityereg. 24. Tiltó szó. 26. Névmás. 27. Kötőszó. 29. Amerikai birtokos. 30. Becézett nőt név. 31. Leánynév. 32. Vissza: Liszt tisztítá­sára használják. 34. Zseblámpába való. 36. TOE. 39 Igekötö. 41. Kicsinyítő képző. 42. Mutatószó. Beküldendő; Vízszintes 1. Beküldés határideje: június 14. A legutóbbi három számunkban kö­zölt képrejtvéryeinket teljesen hibátla­nul csupán négyen fejtették meg: Sza­bados Géza siófoki. Nagy Sándor ka­posvári. Bíró Jutka kaposvári és Kiss László kaposvári pajtások. A szorgal­mas rejtvénymegfejtők nevét most nem közöljük. Legközelebbi számunkban már ismét a megszokott módon bírál­juk el a rejtvénymegfejtéseket. A fenti pajtásoknak a könyvjutalmat postán el­küldtük.

Next

/
Thumbnails
Contents