Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-10 / 136. szám

r * PÁRT- ÉS DÍSZ-ÉLET « v _______________________-________________________________________________________________________ —; i i A k A pártszervezet viselje gondját a községfejlesztési terv megvalósításának is 0 BALATOIVŐSZÖDI TAPASZTALATOK Balatonöszödön — okulva a múlt év hibáiból — ez év tavaszán sokkal körültekintőbben készítették el a községfejlesztési tervet, mint tavaly. A terv készítésébe bevonták a tsz- tagokat és az egyéni dolgozó parasz­tokat. Márciusban a tanácstagok vá­lasztókerületük lakóival ismertették a végrehatjó bizottság elképzeléseit, s kérték, hogy tegyenek javaslatot, mit vegyenek még be a tervbe. Bekap­csolódott a munkába a községi MDP- vezetőség is. Vezetőségi ülésen, tag­gyűlésen tárgyalták meg a község­fejlesztési tervet. A taggyűlésen több kommunista vállalta, hogy 3—5 napot dolgozik társadalmi munkában. Szép terv — de megvalósul-e ? így érkezett el a márciusi tanács­ülés. melyen egyhangúlag elfogadták a 37,5 ezer forintos községfejlesztési tervet, egyben azt is vállalták, hogy 3,3 ezer forint értékű társadalmi munkával segítik a terv megvalósulá­sát. Ahogy most lapozgatunk a terv­ben, kitűnik az alapos előkészítés; valóban azok a kérdések szerepelnek benne, melyek a legégetőbb problé­mák a falu életében. Az indulás tehát jó volt. Hogy halad a terv megvalósítása? Ságvári Antal vb-titkár, Kovács Já­nos, az MDP-vezetőség titkára, egy­öntetűen úgy nyilatkozik, hogy az idén teljesítik a községfejlesztési ter­vet. Amikor azonban a részletek fe­lől érdeklődünk, már nem látszik ez olyan biztosnak. Elfogadható érv, hogy a késői ta­vasz. a sok esőzés késleltette tervük megvalósítását. A terv első pontja a Mihály Sándor-féle köz útjának megjavítása. Ezzel már késnek. Az első Icánál ás befejeztével azonban azonnal hozzáfognak, hogy a taka- rodásra járhatóvá váljék az út. Már meghozták a szükséges betoncsöve­ket is. váriák a salak megérkezését, biztosították a gyalogos és fogaterőt. A következő lépés a Mártírok útja járdájának salakozása lesz, majd a művelődési ház székiéinek ierögzíté- 60 és az üdülőtelep parkjainak rend- behozása következik. Hamarosan eltelik az első félév, a jelek szerint azonban a községfej­lesztési terv egyharmadát sem fog­ják teljesíteni eddig az időpontig. A köaségi tanács objektív okokra hivatkozik. S el kell ismerni — nem is ok nél­kül teszi. Ugyanis a községfejlesztési terv megvalósításához szükséges esz­közökkel nem rendelkezik a helyi tanács, ezek kiutalására csak a fel­sőbb szerv jogosult. Következéskép­pen be kellett jeieníeniök, hogy mi­lyen és mennyi anyagra van szüksé­gük. A Mihály Sándor-féle köz sala­kozásához, a házanként! hidak csöve­zéséhez. a művelődési otthon székei­nek rögzítéséhez anyag kell. Mind­ezt a terv elkészítésével egyidőben igényelték is a járási tanácstól. A válasz: mély hallgatás. Most a köz­ségi tanács gondja, hogy az anyagot hol és hogyan szerezze meg. Biztosí­tani kell a munkákat elvégző gyalog- és kocsifuvart is, s ez a legnehezebb feladat Balatonöszödön. Minden el­ismerést megérdemelnek a balaton- öszödi tsz-tagok és dolgozó parasz­tok, akik évek óta élenjárnak a be­gyűjtésben, a mezőgazdasági mun­kákban, egyről azonban megfeled­keztek. Igen nehezen mozdulnak meg, ha a felsoroltakon túl is se­gítséget kór tőlük a párt, az állam a saját és a közösség érdekében. ÉpDen ezért, a felsorolt okokon kí­vül (anyagbeszerzési nehézség, határ­idő eltolódás) az is veszélyezteti a községfejlesztési terv megvalósítását, hogy kevés készség mutatkozik a község lakóiban a segítésre. Vitathatatlan pedig, hogy műiden út járhatóvá tétele, a műve­lődési ház tűzbiztossá tétele, minden lakosnak érdeke. S ezt bizonyára meg is értenék, ha a pártszervezetek, a társadalmi szervezetek kellőképpen meg 's magyaráznák a község lakói­nak. Ezzel szemben md a helyzet? A pártszervezetek eddig jóformán csak párt ügyként kezelték a község­fejlesztési tervet, olyan ügynek, amely csak a kommunistákra tarto­zik. A pártszervezetekben már több­ízben vezetőségi ülésen, taggyűlésen foglalkoztak a végrehajtás mikémtjé- vel, de a népnevelő munka során még nem került szóba. Segíthetne a pártszervezet azzal is, hogy ösztönzi a járási tanácsot az anyagkiutalásra, de felhívhatná a járása pártbizottság figyelmét is a terv végre nem hajtá­sának veszélyére. És nem hagyhatjuk ki a Hazafias Népfront-bizottságot sem a községfej­lesztési tervből. Sőt, elsőrendű fel­adata lenne, hogy a napi feladatok végrehajtása érdekében széleskörű szervezőmunkát fejtsen ki. Skerlecz János népfrcmtbizotísági elnök és a bizottság többi tagja eddig még nem lett semmit a községfejlesztési terv megvalósítása érdekében. Kisebb gondja is nagyobb annál a balaton- őszödi né-pfronUbizottságnak, sem­hogy erre ds kiterjedjen a figyelme. Erre enged következtetni az is, hogy februárban, amikor a megyei tanács és a Hazafias Népfront Megyei Bi­zottsága ankétot tartott a községfej- iesztési tervek előkészítéséről és végrehajtásáról, Skenlecz elvtárs részt sem vett az ankéton. Lépjen akcióba a párt- szervezet és a népfront A népfrontbizottság nemtörődöm­ségéért azonban nem egyedül a nép­front felelős. A helyi pártszervezet­nek kellene irányítania, tennivalóit meghatároznia, ezt azonban a bala- tonőszödi népfront mindeddig nélkü­lözte. E kettő együtt — a népfront­bizottsági tagok nemtörődömsége, a pártszervezet irányításának hiánya — okozza, hogy amiken' a községfej­lesztési tervekről esik szó, senki sem említi a népfront munkáját. Idejében felhívjuk az őszödi veze­tők figyelmét: még nincs olyan le­maradás, melyet okos szervezéssel, megfelelő irányítással ne tudnának pótolni. Egyben felhívjuk figyelmü­ket arra is, hogy az augusztusra vagy későbbre tervezett községfejlesztési feladatokat csaik úgy tudják határidő­re végrehajtani, ha a tanács és az MDP-vezetőség, valamint a népfront- bizottság már most biztosítja hozzá a feltételeket, elsősorban az anyagot. Ne feledkezzenek meg az állandó népnevelő munkáról sem. Csak így tudják ésszerűen felhasználni azt az összeget, melyet államunk ezévre biz­tosított Balatonőszöd fejlesztésére. Pócza Jánosné NEM HAGYJUK EL ŐKET... Megelégedettek a kálmáncsai szociális'otsiionlakói NE EMLÉKEZNE a mailt aggá pokláinak, menhelyemek nyomorúságos képére, ahonnan a felügyelő minden halálesetkpr szinte boldogan telefonált a hullaszállí­tókért, hogy »hálistenneh, eggyel megint kevesebb«. Vagy a zsákba- szedett lótrágyávaű bandukoló, sö­tétruhás, sápadt arcú elhagyottakra, a ’-darizdkra-«, nyomorúságos, szomorú sorsukra. Ma ás vannak egyedülálló, testvér, rokon, gyermek nélkül álló öregek. Ök azonban már nem elhagyottak. Államunk messzemenően gondosko­dik a támasz nélküli maradt aggok­ról, nyugodt, biztos életkörülmények közé juttatva őket életük hátralévő idejére. Amikor a látogató belép a kálmán­csai szociális otthon — a volt grófi kastély — udvarába, kellemes kép fogadja. Vidám öregekkel találkozik. Stark Antal bácsi, a kapus, csak azért vágott mogorva képet, amikor benyitottuk, mert a kiffidarabkákka] etetgetett mókus riadtan felszaladt a fára. Hát szabad így megijeszteni egy kis állatot? De azért megmutatta az utat arra, ahol' a százados platán ár­nyékéiban kusti áztak egypáran, mások a bimbózó tearózsák előtt üldögéltek a padokon. Köztük volt Mátok Pali bácsi is. — Nem ismerlek meg benneteket. C<=ak a szemeim rosszak — tipegett elénk. Arról, hogy mályen az élete iffr: csak dicsekedni tudott. — Tud­játok, az asszonyt már régen meg­ütötte a szél. Nem tud dolgozná sem­mit. Hosszú éveken át maiam főzö- getíem, amit tudtam. Most befize­tem a nyugdíjam 80 százalékát és megkapom a kosztot, ami nagyon jó. Ma is kacsapörkölt volt ebédre. Ruhát is kapok. Most is hoztak. JLTOLNÁR ISTVÁN igazgató iu megmutatja a ruhákat. A naftalinszagú raktár polcain katonás rendben sorakoztak a fehérneműk, öltönyök, cipők, kesztyűk. — Még 20 ezer í®ríntrurk van a keretből, abból téMkabátokat és meleg alsókat ve­szünk — mondta Molnár István, és beszélt arról is, hogy nem egy foam a ruhákat vesz, hanem minden em­bernek mást és mást. A szobáiéban ragyogó tisztaság és virág mindenütt. A községben még nincs, de a szociális otthonban már van villany. Igaz, hogy telepről jövő egyenáram, de villany, és minden szobában rádió. Még a platán alá is odahúzták a drótot, hogy ha valaki este akar kuglizni, világíthassanak. NEMCSAK KUGLIZNAK itt az emberek, hanem dolgozgat­nak is. Pei-sze nem sokat, hanem csak inkább a mozgás kedvéért, aki akar. Az asztalosműhelyben miniatűr kerí­tés készül a rózsaliget köré. a szabó- műhelyiben varrnak, vasalnak. A na­pokban pedig megkezdik a szabad­téri mozi építését, hogy nyáron ne kelljen az ebédlőben fülledni a vetí­tés alatt. Tavaly baromfiudvart létesítettek. Zeíembér Anna büszkén beszélte el, hogy a faluban nem tojtak1 a tyúkok a télen, de őnálulc igen, mert fű­töttek nekik, öt hízójuk van, a télen vágják majd le. Nemrég adtak el 19 süldőt 12 000 forintért. Maradt még öt és a két anyakoca alatt 16 malac. Két lovuk, egy tehenük és egy hasas üszőjük is van. Egy nagy család az a hatvan em- be”, aki a kálmá»ssad szociális ott­honban ól a 13 és féilholdás park­ban az öreg fenyők, platánok, töl­gyek között, dolgozgat, sétálgat, etet- seti a szelíd mókusokat és 150 hang­lemez között keresgél egy-egy szép dalt. 0LYAN OTTHONUK van, ahol — Szabó Gyuri bácsi szavai­val élve —: Mindenünk van. Még gályánk is — bökött pipája szárával a kéményen fészkelő gólyapár felé. — Pedig ide már hiába száll... — lobogtatta meg ősz sörényét, de nem volt szomorúság a hangjában, hanem olyan nagy Huncutság, hogy azon ne­vetni kellett... Kása István. Múlt ifjúságunk? tündértaván nemcsak a Ginák és Etelkák hattyúi képe merül fel. hanem tanítóink és tanáraink alakja is. így jutott a felszínre és jár eszemben nap-nap után néhai Dózsa Zsiga „tanár úr”. Mi, kis diákok jiein tudtuk nóla, hogy kommunista, csak a Tanácsköz­társaság fennállása alatt tartott beszédeiből ismertük meg állás­pontját. 1919 tavaszán a Kunfi fordításában megjelent Kommunis­ta Kiáltványt olvasta fel és ma­gyarázta a magyar órákon. Tőle tanultam meg, hogy a „szocializ­mus és a kommunizmus természetes tartozékai a fejlődő emberi szel­lemnek és érvényes rájuk a ró­mai mondás: Naturam expellas íurca, tarnen usque rccurret!: hiába iríod ki a természetet vas­villával, mégis mindig visszatér!” Ezzel vigasztalta magát, amikor a Tanácsköztársaság csillaga le­hanyatlott, majd a börtönben, amelytől hamarosan megszabadí­totta a jótékony halál. Sírjára szüleim egy általa oltott dupla or­gonát ültetlek, mely 1945 tavaszán már szabadságra nyílott. M. i. )OO0OOOO®0O0OOOO0OOOOOOOG NOVOBÁCZKY SÁNDOR: Hogyan foglalkozzanak a pártszervezetek a külpolitikai kérdésekkel Színesen, érdekesen tárgyalja, hogy a jelenlegi nemzetközi hely­zet és a dolgozók növekvő érdeklő­dése a külpolitikai kérdések iránt milyen feladatokat ró a pártszer­vezetekre. Foglalkozik az agitáció tartalmi és módszertani kérdéseivel, az írásos és szemléltető agitációval és a sajtó feladataival. A kiadvány hasznos útmutatáso­kat tartalmaz a pártszervezetek, a helyi sajtó munkatársai és a nép­nevelők azámára. ZÁKÁNYI „CSENDHÁBORÍTÓK" JdTajas Edit, a fiatal gyakorló tanítónő együz este szobájá­nak ablakához lépett, hogy a kitámasztott zsalukat be­húzza. Alig ért keze az ablaktáblához, amikor két erős marok elkapta csuklóját és megcsavarta. Abban a pillanatban torká­ban érezte dobogni a szívét. Rémületében kis híja, hoyy fel nem síkoltott... Visszarántotta kezét és hátraugrott Le nem kellett újabb támadástól tartania; hetik léptek zörrentek a susogó fák, bokrok között, egyre távoladva, majd kamaszok gúnyos növelése harsant fel az utca felől. Jól sikerült tréfa volt — ezt vélik — érezni hangjukon. * * * ZTste szülői értekezlet az óvodában. A megbeszélést egy­szer csak durva döngetés zavarja meg. Szinte csörren az üveg egy-egy erősebb ütésnél... — Kik lehetnek? Hiába mennek ki megnézni, a ház körül semmi sem moccan. Csak amikor már félig megnyugodva ismét visszaindulnak, ak­kor csattan egy-egy göröngy mellettük a ház falán... Vége az értekezletnek, A távozó szülőkre valóságos kőzápor zúdul, alig tudnak ép bőrrel hazajutni. — Sötét az utca? — Igen, mert ellopták a közvilágítás villanyégőit. — És kik tették? — Ugyanazok, akik a villanypóznákon kicsapatták a biztosí­tékokat, akik összetörték a porcelánszigetelőket, akik kővel do­bálják — tréfából — a járókelőket, akik éjszakánként belopóz- nak az iskola épületébe, s ott azt rongálják, amihez éppen hozzá­férnek, akik úton-útfélen kellemetlenkednek a felnőtteknek, azok, akik már-már a közbiztonságot veszélyeztetik: a zákányt vagányok. Vagányok... A fentiekhez hasonló egyik »tréfájuk« után a községben valaki találóan így titulálta őket. És ez a jelző rajtuk is maradt, akár kutyán a bogáncs... * * * JTik ezek a vagányok? Szinte hihetetlen, de így van: néhány magáról megfe­ledkezett DISZ-fiatal. Tévedés ne essék, nem régi keletű dolgok ezek, csupán né­hány hónap óta uralkodnak ilyen állapotok Zákányban. A DISZ az ősszel még szépen működött. Abban az időben sem volt különösebb baj, amikor megválasztották az új vezető­séget. Jäger György, a DISZ-titkár rátermett, becsületes, széles­látókörű fiatalember. A vezetőségi tagok is derék, becsületes fiúk, lányok, megérdemelték a megtiszteltetést. Az indulás tehát jó volt. Komoly tervek is születtek. A párt­szervezet és a tanács, de a többi tömegszervezet is megígérte támogatását, Sajnos, az ígéretet nem váltották fel tettek, így a tei~vek nem váltak valóra. Lassanként m inden elcsendesedett, majd pedig csőstül jöttek a bajok. Néhány fiatal megfeledkezett magáról, s ezzel nagyot ártott a szervezetnek. Amikor az első bajok felütötték fejűidet, kitűnt: a vezetőség nem elég erős ahhoz, hogy a magukról megr feledkezett fiatalokat megfékezze. Jáger György két kilométerre ja községtől, Perecseny-pusztán ilakik, \még távolabb dolgozik. Kevés az ideje arra, hogy a szervezet ügyes-bajos dolgaival fog­lalkozzék. A vezetőségi tagok egyrésze is csak nemrégiben jött a községbe, nem ismerik az itteni problémákat, támogatásra, irányításra szorulnak maguk is. S habár kevesebben voltak is, akik rossz irányba terelték a szervezet életét, mégis ők bizo­nyultak erősebbnek, mert mm találtak ellenállásra. Senki sem igyekezett letörni szarvukat, s lassanként oda fajult a dolog, hogy ez a néhány vagány egyre szemérmetlenebbül kezdte bom­lasztani a DISZ-szervezetet. ^ikányban öt-hat fiatalt tartanak úgy számon, mint fő­kolomposokat; Kostyák Lászlót, Füstös Jánost, Nctgy Józsefet, Dávid Jótstefet, Fehér Istvánt, és még egyet-kettőt illet­nek ezzel a nem éppen megtisztelő jelzővel: vagány. Kis község Zákány. Itt mindenki, mindenkiről, mindig, min­dent tud, mindenki ismeri a falu valamennyi lakóját. Ismerik ezeket a fiúkat is. És ha valaki külön-külön érdeklődne, való­színű, egy vagy két kivétellel túlságosan rossz véleményt nem is hallana róluk, Kik azok, akiknek elsősorban meg kellene akadályozniuk a vagánykodást, sőt nevelniük kellene a fiatalokat? A szülők! Őket kérdezzük, miért nem vigyáznak gyermekeikre, miért nem néznek utána, merre csavarognak esténként? A lakosság elvárja tőlük, hogy a szülői szigort alkalmazzák fegyelmezetlen- kedő gyermekeikkel szemben. Természetesen felvetődik a pártszervezet és a DISZ-szerve­zet felelőssége is. A DISZ-é, mely kiengedte kezéből a fiatalok nevelését és a pártszervezeté, amely kiengedte kezéből a DISZ irányítását. A DISZ-vezetőségi tagok között vannak pedagógu­sok, nekik is látniuk kellett., hogy hová vezet ez az állapot. Na­gyot hibáztak a tanácsi vezetők, de főként a járási DlSZ-bizott- ság. Segíteniük kellett volna és a jövőben segíteniük is kell a DISZ-szervezetet: tanácsaikkal, bírálataikkal mindig készen áll­va a szervezet támogatására, Súlyos a helyzet Zákányban a DISZ-szervezet körül, de még nem helyrehozhatatlan a hiba. A zákányi pártszervezet, a pedagógusok és a tanács véle­ménye szerint erős, határozott kézzel gyor.s változást is el lehet érni. Ehhez azonban a pártszervezet nagyobb támogatása, a DISZ vezetőségének megerősítése szükséges. Erőskezű DISZ- titkárt kell választani, akire hallgatnak a község fiataljai, dki képes és egyben méltó is a zákányi fiatalok vezetésére. f * * * A zákányi vagányoknak pedig csupán ennyit: értsék meg, hogy tovább így már nem viselkedhetnek. Hisz ha ezen az úton haladnak, saját magukat teszik tönkre. Egyszer már a rendőrség is figyelmeztette őket! Most rajtuk a sor. Folytatni akarják-e azt, amit eddig cselekedtek, vagy eltűnnek a zákányi vagányok és helyettük Kostyák Lacik, Füstös Jancsik, Nagy Jós­kák, a jövőben becsületes, jóravaló fiúk maradnak csak a község­ben... SZÁNTÓ ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents