Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-10 / 136. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. június 10. BAR ATI KÉZFOGÁS E napokban a Szovjetunióban tar­tózkodik Tito, a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság elnöke, Kardelj, a Szövetségi Végrehajtó Tanács al- elnöke, Popovics külügyminiszter, valamint a jugoszláv nép több más vezetője. Mindenütt, ahol megfor­dulnád:, árad feléjük a szovjet dol­gozók millióinak meleg, baráti sze- retete, lépten-nyomon tapasztalják a Szeretet, megbecsülés ezernyi meg­nyilvánulását. A jugoszláv vezetők moszk/ai látogatása, találkozása a szovjet államférfiakkal két nép ba­ráti kézfogását jelenti. Két olyan nép kézfogását, amelynek barátságát a fasiszta elnyomás, zsarnokság elleni közös harcban kiöntött vér pecsétel- I te meg. E kézfogás egyben két ked­ves, de átmenetileg egymástól el­vált, sőt egymással szembekerült ba­rát újbóli egymásratalálását is je­lenti. E baráti találkozás, a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek közeledése felé az utat Bulganyin és Hruscsov múlt évi belgrádi látogatása, az ott lefolyt megbeszélések, és az ezeket követő történelmi jelentőségű közös nyilatkozat egyengette. Egy év telt el azóta. És ez alatt az egy év alatt izmosodott, erősödött a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek barátsága, kibővült, sokoldalúvá vált gazdasá­gi, kulturális, sport- és egyéb kap­csolatuk. Az út nem volt könnyű Amikor bekövetkezett a sajnálatos szakadás a szocialista tábor orszá­gai és Jugoszlávia között, az impe­rialista berkekben felujjonglak. Ar­ra számítottak, hogy Jugoszlávia előbb-utóbb, de inkább előbb, mint utóbb a világimperializmus jársza- lagjára kerül, elveszti politikai, gaz­dasági függetlenségét, a vezető ka­pitalista államck játékszerévé válik. Minden eszközt megragadtak ennek elősegítésére. A Jugoszláviának jut­tatott segélyek ellenértékeként az ország nemzetgazdaságát gúzsbakotő engedményeket igyekeztek kicsikarni. A Jugoszlávia, Görögország és Török­ország között létrejött háromhatal­mi egyezményt fel akarták használni arra, hogy Jugoszláviát közvetve be­vonják a NATO-ba. Jugoszlávia né­peinek és vezetőinek nagy érdeme, hegy ebben a számukra válságos idő­szakban is meg tudták őrizni az or­szág függetlenségét, cselekvési sza­badságát. Jugoszláviát nem sikerült az im­perialista táborba édesgetni. Az or­szág független, békeszerető külpoli­tikájával nagy nemzetközi tekintélyt vívott ki magának, fontos szerepet tölt be, pozitív tényezővé vált az Egyesült Nemzetek Szervezetében, annak különböző intézményeiben. Jugoszlávia útja nem volt könnyű út. Nehéz, göröngyös út volt. De nem volt könnyű a Szovjetunió útja sem. A személyi kultuszból adódó hibák felszámolása, a nemzetközi munkásmozgalom helyzetének, je­lenkori sajátosságainak mélyreható átértékelése kellett ahhoz, hogy el­háruljanak az akadályok a Szovjet­unió és a népi demokratikus orszá­gok, valamint Jugoszlávia népeinek közeledése elől. Különböző módon — egyazon célért | A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának egyik igen nagy jelentőségű megnyilatkozása volt a szocializmushoz vezető ut sokféleségéről szóló lenini tanítás ki­domborítása. A XX. kongresszus fél­reérthetetlenül tisztázta a helyzetet: a szocializmushoz vezető útnak a he­lyi, nemzeti adottságokat figyelembe véve, többféle változata lehet. Ma már mindenki számára világos, hogy Jugoszlávia is a szocializmust építi. A Szovjetunió és Jugoszlávia külön­böző módon, sajátos formákban és ütemben bár, de egyazon végcélért küzd: a kommunizmusért. Ez a tény új tartalommal telíti a két or­szág népeinek kapcsolatát. Jugoszlávia társadalmi, gazdasági .arculatában a népfelszabaditó hábo­rút követő évtizedben végbementek mindazok az alapvető változások, amelyek nélkül a szocializmus épí ■ tése elképzelhetetlen lenne. A mun­kásosztály kezében a hatalom: pro­letárdiktatúra van. A termelőeszkö­zöket társadalmi tulajdonba vették, s a mezőgazdaságban, különösen a legutóbbi időben erőteljesen fejlő­dik, tért hódít a nagyüzemi, szövet­kezeti forma. De a szocializmus építésének ju­goszláviai módszerei sok új problé­mát vetnek fel, új tapasztalatokkal gazdagíthatják a Szovjetunió, a népi demokratikus országok dolgozóit, mint ahogy ezeknek az országoknak a gazdasági, tudományos, technikai tapasztalatai is segíthetik a szocia-, lizmus jugoszláviai építését. Ezért fontos érdekünk, hogy országaink között minél előbb helyreálljon a jó viszony, s meginduljon az élet min­den területére kiterjedő, gyümölcsöző együttműködés. Ebből a szempont­ból rá kell mutatnunk itt a jugoszláv ■—magyar viszonyban beállott kedve­ző fordulatra is. A kölcsönös tarto­zások egyenlegéről kötött megálla­podás, a gazdasági, kulturális kap­csolatok helyreállításának kilátásba helyezése csak az első lépést jelenti a népeink közötti bizalom megszi­lárdulása, sokrétű együttműködé­sünk kibontakozása felé. más szenátorok és képviselők is. Tito amerikai újságírókkal és rá­diókommentátorokkal folytatott moszkvai beszélgetésében válaszolt ezekre a megnyilatkozásokra. Kije­lentette: tudja, hogy McCarthy sze­nátor Jugoszlávia ellensége, azonban nem fontos személyiség. »Amiatt — mondotta — az Egyesült Államokkal való viszonyunk nem szenved kárt, olyan baráti marad, mint korábban volt«. Eddig csak államközi kapcsolatokról volt szó a szovjet és jugoszláv államférfiak megbeszélésein. De amikor egy új­ságíró megkérdezte, vajon szóbajö- het-e a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közötti pártkapcsolatok kérdése, és vajon a jugoszláv veze­tők óhajtanak-e ilyen kapcsolatot te­remteni, Tito elnök így válaszolt: »Mi kapcsolatot, tartunk fenn sok más szocialista párttal és haladó pártokkal. Miért ne tarthatnánk fenn a kapcsc latokat a szovjet párttal is?« A szovjet—jugoszláv együttműkö­désnél: tehát éppen úgy, mint a népi demokratikus országok és Jugoszlá­via közötti együttműködésnek szer­teágazó, szinte kimeríthetetlen lehe­tőségei vannak. Éppen ezért kísérik a szocialista tábor országaiban olyan nagy érdeklődéssel és figyelemmel a szovjetunióbeli megbeszéléseket. Nem kétséges, hogy e megbeszélései: nyomán meggyorsul e lehetőségek felkutatásai és felhasználása. De a jugoszláv vezetők szovjet­unióbeli útja, Bulganyin és Hruscsov belgrádi látogatásához hasonlóan, túlnő a szocialista tábor keretein. Fontos állomást jelent az általános béke, a világfeszültség enyhülése, a háborús veszély elhárítása útján is. E tárgyalások beleillenek Genf, Ban­dung szellemébe. Békeszerető álla­mok képviselői között folynak, olyan államok képviselői között, amelyek ma már a nemzetközi politika csak­nem valamennyi fontos kérdésében egyetértenek. rdekessége k irtne n-o nnan Diákcsíny atempánikot vált ki A kaliforniai Palo Alto városban lévő Stanford egyetem rádióállomá­sán elhangzott híradás szerint a leg­utolsó amerikai hidrogénbomba-rob- bantás alkalmával rádióaktív por keletkezett, melynek következtében San Franciscóban sok száz ember megsérült és a lakosság körében atompánik tört Iá. Az egyetemi hall­gatók rádióállomása a következő­képpen fejezte be hírét: »San Fran­ciscóban az embereit, százai özönle­nek kórházakba a sötét, füstszerű felhők miatt, amelyek égési sebeket okoznak és a bőrön barna és fekete foltokat idéznek elő«. A hír közlése óta a rádióállomást a telefonhívások százaival ostromolják. Kiderült, hogy a hamis hírközlés egy 25 éves egye­temi hallgató »diákcsínye« volt. Tetszés szerinti lárma Az emberek megszokták a lármát és majdnem mindenkinek megvan a »kedvenc« lármája. Erre alapította az újítását a New York-i Edison- szálloda. Hirdetésében közli, hogy a rosszul alvó vendégek részére azt a zajt biztosítja (magnetofonra történt felvételről), amelyhez az illető hoz­zászokott. Vidéki vendégek kaphat­nak esténként béka-kuruttyolást, madárdalt, bégetést, vagy akár tá­voli mozdony andalító füttyéi. Vá­rosi ember is »rendelhet« olyan lár­mát, amihez az idegei hozzászoktak. A zaj díját természetesen a számlá­hoz csatolják, és ha a vendég netán sokallja az összeget — maga is lár­mát csaphat. Sikerült veseátültetés Amerikai sebész­orvosok Mrs. Edith Helmébe átültették ikertestvére egyik ve­séjét. Bár a műtét végleges eredménye csak néhány hét múl­va fog mutatkozni, úgylátszik, sikeres volt, mert az átülte­tett vese a működés jeleit mutatja. Egy fiatal leány abortusz következtében életét vesztette Paul Revirat orvost a francia hatóságok le­tartóztatták. Az orvos egy négy hónapja ál­lapotos 20 éves leányon művi vetélést hajtott végre, aki azzal' fe­nyegetőzött, hogy az Isére-fölyóba öld ma­gát. A műtét folytán fellépő vénmérgezés a fiatal leányt megölte. Árvíz Spanyolországban Spanyolország Ara­gónia és Navarra tar­tományaiban a folyók kiöntötték. Különösen Galatayud városka és környéke szenved so­kat az árvíztől. A ro­hanó ár Aragóniában tízezer hektáron telje­sen elpusztította a ter­mést. öt Madridba és Barcelonába indított vonatnak több órán át nyílt pályán kellett vesztegellnie. A vona­lok háromezer utasát csónakokon szállítot­ták el az elöntött terü­letekről. Műgyémántok előállítása A »General Elektric« nevű amerikai társa­ság bejelentette, hogy megkezdi az ipari cé­lokat szolgáló mű gyé­mántok előállítását. A gyár díszítő tárgyakat nem fog előállítani. Pénzeső Koppenhágában' kü­lönös esőben volt ré­szül: a járókelőknek. Az egyik forgalmas út­vonalon pénz-zuhatag hullott alá a magas­ból, A pénzeső az egyik emeleti ablak­iból jött, ahol iltumi- nált állapotban lévő nő az ablakpárkányán ülve 5000 dán koronát szórt 'le apró címle- tek'ben a járókelők kö­zé. Talán abból a cél­ból, hogy ők is igya­nak valamit az egész­ségére ... Félig megtelt a kujbisevi mesterséges tenger medre Az Izvesztija jelen­tése szerint a Volga káváit szélesítésével a kujbisevi mesterséges tenger medrében mér 20 milliárd köbméter víz van. ik (jugoszláviai utazás VASZILIJ ZAHARCSENKO Vannak, akiknek nem tetszik, | hogy országaink kapcsolatai mind szélesebb körre terjednek ki, hogy — mint Tito mondotta a moszkvai autógyárban rendezett gyűlésen — »ami köztünk történt, már a múl­té«. A jugoszláv vezetők szovjetunió­beli útja bizonyos amerikai körök­ben dühödt kirohanásokat váltott ki Tito elnök ellen, Jugoszlávia politi­kája ellen. McCarthy szenátor pel- f dául a Jugoszláviának nyújtandó ( amerikai segély teljes megvonását javasolta, amit azzal indokolt, hogy < Tito moszkvai nyilatkozatai világos­sá tették: »nem remélhető Jugoszlá­via megvásárlása az amerikai segélyt révén«. Hasonló értelmű indítványt ( terjesztettek be a kongresszusban RÖVID HÍREK Ebéd a finn parlamenti küldöttség tiszteletére Szalai Béla, az országgyűlés kül­ügyi bizottságának elnöke pénteken a városligeti Gundel-étteremben ebédet adott a Finn Köztársaság par­lamentje hazánkban tartózkodó kül­döttségének tiszteletére. Az ebéden részt vettek a külügyi bizottság tag­jai. EISENHOWFRT KÓRHÁZBA SZÁLLÍTOTTÁK A washingtoni Fehér Ház pénte­ken a kora délutáni órákban rend­kívüli sajtóértekezleten közölte, hogy Eisenhower elnök tavaly őszi súlyos szívrohama óta most először ismét megbetegedett és a washingtoni Wal­ter Reed-kórházba szállították. Ja­mes Hagerty, a Fehér Ház sajtótit­kára elmondotta, hogy az elnöknek vékonybél-gyulladása van. Hagerty nem volt hajlandó válaszolni az új­ságíróknak arra a kérdésére, hogy Eisenhower betegsége mennyire sú­lyos természetű, csupán annyit kö­zóit, hogy az elnök vérnyomása és szívverése normális és láza sincs. A londoni rádió jelentése szerint a New York-i tőzsdére erős hatással volt az elnök megbetegedésén»!: a híre. Számos részvény árfolyama asett. Párizs helyreigazította Adenauer uszító kijelentéseit Berlin (MTI). A nyugatnémet sajtó feltűnő helyen közli, hogy Pineau francia külügyminiszter csütörtökön rámutatott arra, hogy Adenauer bonni kancellár helytelenül adta vissza azokat a felvilágosításokat, amelyeket hétfőn Luxemburgban Guy Mollet francia miniszterelnök­től kapott. Ezek a felvilágosítások a szovjet kormánynak a német kérdés­ben elfoglalt álláspontjára vonatkoz­tak. A lapok most kiemelik, hogy Adenauer célzatosan elferdítve, szov­jetellenes uszításokra használta fel a francia kormánytól kapott tájékoz­tatást. SZUSZLOV ELVTÁRS LÁTOGATÁSAI M. A. Szuszlov elvtárs, a Szovjet- 1 unió Kommunista Pártja Központi . Bizottsága elnökségének tagja pén-| tek délelőtt látogatást tett a Magyar! Optikai Művekben, elbeszélgetett az] üzem munkásaival és vezetőivel. Szuszlov elvtárs péntek délután! meglátogatta Dobi István elvtársat,! az Elnöki Tanács elnökét és Hegedűs. András elvtársat, a Minisztertanács < elnökét. 1955. végén egy nagy szovjet turistacsoporttal Ju­goszláviában jártam. A csoport tagjai lenimgrádi, moszkvai, kijevi, minszki mérnökök, íród:, újságírók, technikusok és munkások voltak. Egyhónapos jugoszlá­viai tartózkodásunk során bejártuk az egész országot. Változatos, színes élményeket 'gyűjtöttünk. S most hadd beszéljek az általunk megismert országról és új életet építő népéről. Nem célom, hogy beszámolómban akár csak megközelítően is teljes képet fessek Jugoszláviá­ról. Csupán néhány kis élményemet ajánlom az olvasó figyelmébe, s remélem, hogy ezek gyarapítani fogják Jugoszlávia népeinek életére vonatkozó ismereteit. AZ ÜT A szerbiai síkságon tett autóbuszutazásunl: élénken él emlékezetemben. Ez a lapály az ország éléskamrája. Amerre csal: a szem ellát, szántóföld mindenfelé. Késő ősz van, a földek színe zöldből1 már sárgásbarnába for- duilt. A városok környékén és a völgyekben rengeteg a szőlő, következésképp a bor is. A bor sokkal olcsóbb a teánál... A szerb síkság Ukrajna középső vidékét juttatja eszünkbe. Hanem a tájkép általában mégis nagyon kü­lönbözik az ukrajnaitól. Meglepett bennünket, hogy a fák magánosain, szétszórtan állnak. Sűrű lombjuk az út mentén, a szántóföldeken, sőt a szőlők közt is egy-egy zöld szigetként emelkedik ki a környezetből. Csakhamar Makedóniába értünk. Hegyek, zúgó pa­takok és zöld lankái:... A Kelet hatása sehol sem érez­hető annyira, mint itt, az ország délkeleti részén. Szkopjéban, Makedónia fővárosában fölsétáltunk a ré­gi vár falaira. Kitárult előttünk a város képe. A mi­naretek óriási gyertyákként magasodtál: a háztetők fölé. A kupolák ragyogása valósággal elvakít ibennünket. Szűk utcák futnak a szélrózsa minden irányába. Le­ballagunk a városba ... A nők, akikkel találkozunk, ke­leties buggyos nadrágot és ujjast viselnek, többen pe­dig még fátyollal takarják el fél arcukat. A sarki bol­tocskái: árusainál: fején fekete bojtos, élénkvörös fez tarkáink. Tovább utazunk Crnagora felé. A táj képe itt úira megváltozik. Nem hasonlít sem a szerbiai, sem a make­dónjai tájakéra. Fekeíésszürke szildák és beléjük vé­sett keskeny ösvények világa ez. A sziklák egymás hegyén-hátán meredeznek. Úgy haladunk köztük, mint­ha hirtelen kővé dermedt tomboló tenger húfflámtaraján járnánk. Közülük itt-olt zöldessárga lángnyelvek: bok­rok, vadgránátalma-fák törnek elő. Aztán egy hágón át leereszkedünk az Adriai-tenger por* iára. Ez a tenger olyan kék, mintha valaki békítő1, f”'ött vo’na vizébe, hogy fehérneműt öblögessen benne, s eztán felhőnek az égre aggatta volna kimosott fehér ruhát, Sietünk: le, le a partra! Ott más vidék, más táj vár ránk. Az öblök partján szétágazó hatalmas levelű, magasba nyúló pálmák díszlenek. S mennyi az agave! Ez a növény úgy hat ránk, mintha csak a szénkor«^’- ból maradt volna itt; amikor virágzik, oszlopszerű ma­gas szárat növeszt. Néhol a virág már elhervadt, s csal: a csupasz szár meredezik az elszáradt növény fölött. Vakítóan napfényes déli táj! A dalmát vidéket Bat unthoz vagy Szuhumiihoz hasonlíthatnám. Csak­hogy itt kékebb a tenger, s melegebb az éghajlat. Em­lékszem, éppen Dubrovnifcban, e partmentá városban szálltunk meg; egy hirtelen támadt szélroham kitárta szállodai szobánk ablakát, s az ablakon át behajította hozzánk egy narancsfa kerekded gyümölcsökkel terhelt ágát. Az ablakot nem kellett becsuknunk, s így az ág bent maradt szobánkban, a sok narancs pedig mint megannyi villanykörte, napokig ott lógott rajta... A vendégszerető adriai partvidékről Szlovénia Da tartunk. A Bled-tó felejthetetlen emlékünkké vált. Va­kítóan fehér havasok közt, sűrű, lombos és tűlevelű er­dők borította lejtői: ölén búvik meg ez a tó. Az erdőbe már beszökött az ősz: sárgára, vörösre festette a fák lombjait. A tó.kél: vizében tükröződő kékeszöld fenyői: színétől az ősz még sárgábbnak, még vörösebbnek lát­szik. Következő állomásunk Horvátország, Zágráb. Az ősi város a múlt sok építészeti emlékét őrzi. Sok a park, s minden csupa zöld. Úgyszólván a város kellős közepén lévő zöldeilő nyírfaligetből nyílegyenes autóút visz Belgrádba. Jugoszlávia fővárosa is csupa kert, csupa zöldbe borult park; hasonlít a ml déli városainkra. A főváros­ban sok minden emlékezetünkbe idézi a jugoszláv né­pek dicső múltját, a felszabadító néphadsereg sok má­sodik világháborúbeid hőstettét, a szovjet és jugoszláv katonáknak Belgrád felszabadításáért vívott hősi har­cát. A SZLÁV NÉPEK CSALÁDJA De bármily változatosak is a jugoszláv tájak, az őket benépesítő emberei: mind egy család tagjai. A szerbek, a horvátol:, a szlovének, a makedónok, a crnagoraiak, akárcsak Bosznia t\s Hercegovina lakosai ás, egymáséhoz, sőt a mi orosz nyelvünkhöz is nagyon hasonló nyelven beszélnek. De ez igazán nem csodálatos: hisz mindezek a né­pek délszlávok. Nyelvük gyökerei az oroszéival azono­sak. Ha - a belgrádi utcán valaki hozzánk lépett, hogy megismerkedjék velünk, így köszöntött bennünket: > Dobar dán!« (oroszul: Dobrij gyeny)... Jugoszláviában kétféle ábécé használatos, a cirill meg a latin betűs. Az ország keleti részén cirill betűk­kel írnak, nyugaton a latin járja. De mind a latin, mind a cirill betűs szöveget könnyen elolvashatjuk. Sőt, ha jól odafigyelünk, még a hozzánk intézett szót is meg­értjük,. mint ahogy csakugyan meg ás értettük azét a sok száz emberét, áld odajött hozzánk s elbeszélgetett velünk. De nemcsak nyelvűn!: rokon a jugoszláv népeké­vel. E népek egész kultúrája is oly meghitten ismerős, bőgj' akár színházban voltunk, akár népi együttesek műsorát láttuk, akár a falusi vagy a városi táncosokat néztük, mindenütt nyomban fölismertük e rokonság jeleit. A táncol: rendkívül hasonlítanak az ukrán nép, de keleti nemzetiségeink táncaira is. A jugoszláv népek dalaiban sok minden emlékeztet a szélesen áradó orosz dallamokra és a belorusz dalokra. Végül a jugoszláv népviseletek hímzéseiben is so!: az ukrán és a belorusz népművészettel azonos vonás. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents