Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-03 / 130. szám

Vaearnap, 1956. jumus 3. SOMOGYI NÉPLAP 5 LAPUNK HITELÉÉRT T^ALLJUK MEG ŐSZINTÉN, egy újságíró sem ’ írja le könnyű szívvel ezt a szót: helyreigazí­tás. Néha mégis szükség van rá, és sajnos, az utóbbi időben gyakran jelent meg lapunkban is ez a szó. Könnyebb a helyzet, amikor az újságíró beismeri, hogy tévedett, elhamarkodta a dolgot, nem győződött meg minden oldalról a leírtait igazságáról Nehezebb, ami­kor az újságíró érzi, nem ő a hibás, hanem a tájékoz­tató szervek, olyan emberek, akik szavának hitelt adott, s akiit félrevezették helytelen tájékoztatásukkal. Akik kezükbe veszik lapunkat, elvárják, hogy meg- jelelően, a valósághoz hűen tájékoztassák őket a me­gye minden eseményéről. A dolgozók őszinte szavakat, őszinte írásokat várnak, s hogy bízzanak is a párt lapjában, a Somogyi Néplap cildteiben, szükséges, hogy a Néplap mindig igaz szavakkal adjon számot az eseményekről. Igen ám, de ez nemesalt az újságírón áll. Félreértés ne essék, nem azt akarjuk mondani, hogy az nem fordul elő, hogy az újságíró téved, hogy — bár alkalma lenne — nem győződik meg valamely adat helyességéről. Egyre ritkábban, de ez ás előfor­dul. Gyakoribb azonban, hogy a tájékoztató szervek, néha még levelezőink is, a valóságtól eltérő, helytelen adatokat közölnek a lap újságíróival. Ilyenkor az olvasó bosszankodik. A második eset után már — különösen, ha az olvasó vállalatáról, ter­melőszövetkezetéről vagy más szervéről van szó — csóválja a fejét, s lassan már azoknak a híreknek sem hisz, amelyek megfelelnek a valóságnak. Mondjuk meg őszintén, amikor az őszinteségről, a helyes, alapos tá­jékoztatásról beszélünk, a lap hiteléről, a kommunista lap szavainak igazságáról, hihetőségéről beszélünk. Mem közömbös számunkra, hogy az oi- ■L” vasó miképp vélekedik lapunkról. Egyáltalán nem közömbös számunkra, hoigy helyreigazítást kell-e közölnünk egy-egy cikkünk után, vagy sem. Az sem közömbös, hogy az őszinte, a valóságnak megfelelő adatokat tartalmazó cikk, bírálat segít az embereknek munkájukban, míg az olyan írás, amely helytelen ada­tokat tartalmaz, s éppen ezért néha jogtalanul 'bírál — kedvét veszi a dolgozóknak, s ez azzal jár, hogy a következő esetben már nem bízik a lapban. Sajnos, sok esetet sorolhatunk, amikor az illetékes szervek adatszolgáltatása alapján érdemtelenül dicsér­tünk vagy bíráltunk. A Kaposvári Járási Tanácsról Nézer Sándor elvtárs például arról tájékoztatott, hogy a bőszénfai Lenin Tsz egyetlen szem kukoricát sem vetett. At. újságíró — aki megbízott a tanács mező- gazdasági osztálya vezetőjének szavában — megbírálta a tsz-t. A tsz-ben nagy volt a felzúdulás — és jogosan — írták a választ a cikkre, s bizonyították, hogy el­vetették kukoricájukat. De más esetben is félrevezette a szerkesztőséget a Kaposvári Járási Tanács: Kapos- homok község tervteljesítéséről ugyancsak helytelen adatokat adtak. A Tahi Járási Tanács pénzügyi osz­tályvezetője, Vörös Lajos hasonlóan jogtalanul bírálta Specker Jánost. ELŐFORDUL OLYAN ESET IS, amikor egye­sek, hogy szépítsék munkájukat, eredményei­ket, túloznak adataikkal. A Tatoi Gépállomás mező­gazdásza arról tájékoztatta egyik újságírónkat, hogy két traktorosuk a nágocsi Szabadság Tsz-ben 40 hold kukoricán végezte el a gépikapálást. A dicséret miatt felháborodtak a nágocsi tsz-tagok. Érthető, hiszen a két traktoros még csak munkába sem fogott, amikor a eikk megjelent. Említhetnénk még a Segesdi Gép­állomást ért bírálatot, amely a Csökölyban álló két trak­tor miatt ugyancsak jogtalanul érte őket, s amelyet helytelen tájékoztatás alapján írtunk, s említhetnénk ezeken kívül számos olyan esetet, amikor a tanácsok, más szervek és levelezőink félrevezetik a lapot. Persze, mindez nem kisebbíti — sőt növeli a szer­kesztőség felelősségét is. Arra kötelez bennünket, hogy nagyobb gonddal ellenőrizzük a kapott adatokat. Per­sze, nincs minden esetben mód erre, s az újságírók hihetőnek tartják, amit a tanácsi vezetők mondanak, így születnek a helyreigazítások, a sértődések. Joggal várja szerkesztőségünk, s joggal várja az olvasó, hogy tanácsaink, vállalataink, más szerveink és levelezőink őszintén, az igazságnak megfelelően tá­jékoztassanak. Lapunk hiteléről van szó. Arról, 'hogy őszintén, az igazságnak megfelelően segítőén bírálhas­sunk, ahol kell, s dicsérjünk, ahol megérdemlik. A szerkesztőségnek segítséget jelent a jó tájékoztató szolgálat, de azt várjuk, hogy mindenkor a valósághoz hűen tájékoztassanak bennünket, akik erre illetékesek. A/r INDEN SZÓ, ami lapunkban megjelenik, amit dolgozóink olvasnak, legyen őszinte, legyen igaz. E téren kérünk és várunk támogatást — s nőm hátráltatást a helytelen adatokkal — levelezőinktől, tanácsi szerveinktől, a lapunkat tájékoztatóktól. Egy termelőszövetkezet életéről van szó...! — Én mondom őszintén, nem tet­szik ez nekünk, hogy a szövetkeze­tünket érintő kérdésekben sokszor meg sem hallgatnak bennünket. Az elnök meg az agronómus azt gon­dolták, ők mindent el tudnak intéz­ni nélkülönk is. Minek kellett va­gonszámra (!) nyakunkra rendelni a műrágyát? Jómagam is, mások is azt sem tudtuk eddig, kik veszik fel nevünkben a pénzt a banktól. És miért kellett a tagság megkérde­zése nélkül 22 mázsa drága dug- hagymát rendelni, amit most ki­szánthatunk, mert nincs elég mun­kaerőnk, mert mostanában igen sok a »beteg« s a névleges tag. Mestyán Ede, Szabó János egész őszig dol­gozott, most miért maradoznak el? Azt hiszem, a vezetőségnek kutyakö­telessége, hogy mielőtt valamiben intézkedne, megkérdezze a tagságot, utóvégre mi vagyunk a gazdák ... Súlyos vádként törnek elő a sza­vak Kánya Lajosból, a párttagból, a tsz legszorgalmasabb tagjából. Talán ő a legidősebb a tagok között, de mindenütt ott van, mindenben első. Úgy kell az ilyen bátor bíráló hang a balatonkeresztúri tsz-ben, mint a vaknak a szemvilág. Hiszen a tél óta aggasztó jelenségek ráciát, az elnök, s az agronómus: Batta József saját fejük, elgondolá­saik szerint gazdálkodtak a tsz pén­zével, javaival. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy a 250 holdas gazda­ságra 3—10 vagon (!) műtrágyát; a csurgói járás szükségletének meg­felelő növényvédőszereket, fölösle­ges gépeket és négy esztendőre ele­gendő lópatkót vásároltak fel. Beváltatlan ígéretek Vajon, hogyan nézhették és en­gedhették ezt szó nélkül a járási ta­nácsnál? Hiszen tudvalévőén a tsz hitel- és vásárlási terveit a járási tanácsnak kell jóváhagynia. Úgy fordulhatott elő e visszás helyzet, hegy a járási tanács és a járási párt- bizottság vezetői, munkatársai tel­jesen magukra hagyták a sok gond­dal, bajjal küszködő új termelőszö­vetkezetet. Pedig a megalakuláskor minden támogatást, segítséget meg­ígértek, de amikor ezeket tettekre kellett volna beváltani, hamar meg­feledkeztek róluk. A járási és a he­lyi vezetők — különösen Batta ag- ronómus — hangoztatták a tagság előtt, hogy tavaszra 200 tagra, 600 holdra szaporítják a tsz-t, de érte senki sem tett egy lépést sem. ütötték fel fejüket a rossz vezetés, a szervezetlenség következtében egyre jobban lazult a munkafegyelem, s a tagok közül jópáran úgy érzik, nem törődnek velük, nem segítik őket az új élet indulásánál. Amikor beköszöntött a tavaszi szántás-vetés, mindössze 6—7 ember jelent meg a földeken, a legsatorgalmasabbak. Úgy hiányzik a jó vezető a tsz éléről, mint a csalódban a fej. Né­meth Ferenc, a volt elnök — egy­ben volt tanácselnök is — egyik poszton sem állta meg helyét, s az igazat megvallva nagyon keveset tö­rődött a tsz ügyeivel, ehelyett in­kább a borosüveggel. Nemrégiben visszahívták a tanácsból, s a tsz élé­ről is leváltották. A szövetkezetben a legcsekélyebb mértékben sem tartották be a szövetkezeti demok­Segítség ! „Segítenek,..“ Különös gonddal kellett volna vi­seltetnünk a zömmel kis- és sze­gényparasztokból összetevődő szö­vetkezeti tagok gondjai iránt. Nem rendelkeztek pl. a télen takarmány­nyal. A járási tanács mégis a tag­ság tiltakozása ellenére november­ben odairányítmtt a tsz-nek 8 tehe­net (nagyrészük tenyésztésre alkal­matlan). Vajon ki felelős azért, hogy a drága pénzen — 45 ezer fo­rinton — vásárolt tehén-törzsből ez- ideig hármat ki kellett selejtezni, s a meglévő többit sem lehet fejni? Feltétlen felelősségre kell vonni azokat, akik a tsz megkérdezése és beleszólása nélkül a köz pénzéből tenyésztésre alkalmatlan állatokkal »segítik« a tsz-elcet. így nem lehet elbírálni Efriek: Most pedig Felső Kovács következik. Kulák, nem kulák, kulák, ném ku Iák ... Király Ferenc elvtárs, a járási ta­nács elnöke ősszel olyan »javasla­tot« tett a tsz-elnöknek, szerződjön az Állatforgalmival 38 sertés hizla­lására — se takarmányuk, se serté­seik nem voltak —, s a kapott 18 000 forintos hízlalási előleget ki­oszthatják. Némethék úgy is tettek. Németh saját magának 3130 forintol fizetett ki ebből. S most se pénz — se disznó. Nagyon sokat tehettek volna a tsz vezetői, a járási szervek a mun- fegyelem megszilárdításáért. Ég a növényápolás, de még mindig van veletlen föld is. Ha kevés a munka­erő, mit ér Batta elvtárs nagyvona­lú elgondolása a 16 holdas kerté­szetről? Ha a járási szervek jobban ismernék a tsz problémáit, a takar­mányhiányt és azt, hogy jópár tag­nak tavalyról nincsen kitartása, ke­nyere, pénze, s ezért kedvetlened­től?: el, megtalálhatták volna a mód­ját annak, hogy az egész tagságot mozgósítani tudják a tavaszi mun­kákra. De sajnos az a helyzet, hogy a járási tanács, a járási pártbizott­ság hosszú ideig tudomást se vett az ottani helyzetről, s nem is intéz­kedett. Ruda Gyula elvtárs, a járási tsz csoportvezetője elmondja, hogy 4 hónap alatt egyszer se jutott ki a tsz-be. A járási szerveken a sor! A járás Németh leváltásakor ideiglenes megoldásként Iglódi Fe- renc elvtársat, a járási tanács ker­tészeti előadóját küldték ki »elnök­nek«. (Kérdés ezalatt ki törődik a többi tsz kertészeti ügyeivel?) Ig- lódi elvtárs május 10-e óta van a tsz-ben. Király elvtárs, a járási ta­nács elnöke azóta egyszer, Jani Já­nos el*, társ, a mezőgazdasági osztály vezetője egyszer sem ment ki Bala- tonkeresztúrba. Úgy gondolják tán, hogy maguktól is megoldódnak a problémák? Ne áltassák magukat. A balatonkeresztúri Uj Élet Tsz-nek van egy szilárd magva, vannak a szövetkezethez hűséges emberek — Takács Sándor, Kánya Lajos, Kő­röshegyi Ferenc, Lázár Pál, Gál Béla, Sipőcz Lajos. Tóth Gyöngy, Györkös József, Biró Margit, stb-. — támaszkodjanak rájuk! Ha segí­tik őkel, leküzd:k a nehézségeket. Jussanak el azoknak a szívéhez és eszéhez is, akik valamilyen oknál fogva elmaradoztak a közös munká­ból, de becsületes emberek. Ha meg­magyarázzák nekik, hogy létérde­kük, becsületbeli kötelességük a kö­zös munkában résztvenni, bizonyéra ók is hallgatnak jobb belátásukra. A legfontosabb most: a járási párt- bizottság, a járási tanács vezetői sürgősen menjenek ki Balatonke- resztúrra, hallgassák meg ott a gon­dokat, bajokat, panaszokat és segít­senek — kommunista szívvel. Varga József. Gondoskodás a dolgosokról — a termelés emelkedése A Balatonujhelyi Állami Gazdaság kollektív szerződéséhez A Balatonújhelyi Állami Gazda­ság jó pár zászlóval dicsekedhet, amit nyilván nem hiába kapott. Bú­zatermésükkel országosén harmadik helyen végeztek a múlt évben. Az idei tervei?: is szépek. A búza má­zsáját pl. tavaly 124 forintért állítot­ták elő, az idén 110-ért fogják. A pil­langós takarmány önköltségét 40 százalékkal csökkentik. A tehené­szetben a 20 literen felüli egyede- ket külön választják, külön eteiilr. A kiváló szülőktől származó utódo­kat szintén a leggondosabban neve­lik, hogy a fejőstehén utánpótlás fo­lyamatos és jóminőségű legyen stb. Mindez hozzájárul a gazdálkodás rentabilitásának megközelítéséhez. Vannak azonban tényezők> amik akadályozzál?, nehezítik e terv meg­valósulását. S ez: elégtelen gondos­kodás az emberről. Nézzük sorba: A tejtermelés állandó fokozáséhoz elengedhetetlen a folyamatos, előírás szerinti takarmányozás. Ez pedig — különösen a zöldfutószalag megindu­lása után — nagy feladatot ró a ta- karmányosekra. A gazdaság istállói­ba naponta 2 vagon zöldet kell 'be­szállítani! Még pedig szinte percnyi pontosságra, akár esik az eső, fúj a szél, akár elromlott a vontató stb. A szakadási határidő De nézzük csak: Szép Lajos takar- mányos az esőköpenyét részletekben szokta felvenni, annyira szakadozott már. Ezt a köpenyt két éve hordjál?, s a ltiihordási ideje három. Helyileg tehát nem lehet segíteni. Szabály, szabály. Sokfelé ágazó fonal, hogy miért ilyen rossz a minőségük a vé­dőruháknak. Am valamit mégis le­hetne csinálni, helyileg is: 1. Meg- javíttatnd a kabátot. 2. Kicserélni egy jobbra. 3. Végső esetben kihar­colni a minisztériumból egypár kö­penyt. (Megjegyzés: Eleve lehetetlen állapot, hogy milliók felett rendelke­ző igazgatónak ilyen ügyekben Pest­re kell szaladni.) Mert ez így vala­hogy sehogy sincs jói. A takanmányo- sok elmesélik, hogy ezen az esős ta­vaszon már nem egy esetben bőrig áztak. A tejhozam emeléséhez elengedhe­tetlenül szükséges a jó ápolás, lelki- ismeretes gondozás is. De hogyan le­gyen kedve annak a csírásnak saját félcipőjében mászkálni a csípős, ma­ró trágyalében. S miért? Nem adnak csizmát? De igen. Csakhogy az a csizma nem várja meg önmaga ki­hordási határidejét, hanem fele idő alatt tönkremegy. A frissen foltozott csizma pedig három-négy napnál to­vább nem állja a dicsőséget. S a te­henész két-három pár kapca elrot- hasztésa után felveszi a saját lábbe­lijét. A gépjavító műhely mennyezet nélküli épületébe a télen maguk a dolgozók csináltál? kályhát. Benzi­nes hordóból. Ám annak csal? füstje vdlt. Tai* János elvtárs elmondta, hogy nem egyszer képtelen volt megfogni a kulcsot, olyan dermedt volt a keze... S erről tudott az igaz­gató, a párttitkár, az üb? Igen. Ám ez elmúlt, »hagyjuk a holtakat nyu­godni«. A köszörűt azonban házilag látták el védőberendezéssel, s még rajzot sem kaptak hozzá. Holott gyári védőberendezés jár. Mindket­tőt lehetett volna szorgalmazni, utá­na járni, venni. A gépműhelyiel? az egésznapi olajos munka után mem tudnak hd lemosakodni. Napköz­ijén nincs helye bejáró ruhájuknak, nincs egy rendes szekrény... Hosszú hónapok Óta vajúdó kérdés ez. A kocsisok panaszkodnak, hogy a védőruhát rendszertelenül kapják, egyes darabokat pedig egyáltalán nem. Amíg a saláta eljut odáig... Általában: sok dolgozó nem isme­ri jogait. Két oka van ennek: 1. A minisztérium általában félévenként keveri meg a juttatások rendjét, mi­kéntjét, határidejét. 2. A vezetőség, a pártszervezet, az üb nem fordít elég gondot arra, hogy minden dol­gozó mindig ismerje jogait. Ponto­san annyira, amennyire kötelességeit — nagyon helyesen — ismertetik ve­le. Aztán ott van a konyha. A dolgo­zóknál? az a véleményül?: az étkezők számának növekedésével esik az étel minősége. S még egy aránytalanság. Télen jobb az étel, mint nyáron. Pe­dig ennek éppen fordítva kellene lennie. Hisz nyáron hosszabb a mun­kaidő, s a fizikai követelmények is nagyobbal?. Szép nagy kertészete van a gazdaságnál?. Sok ezer fej salátát adtak el pl. a múlt hetekben. A konyhán mégis mindössze kétszer volt. Olyan, amit a MEZÖKER elég­telen minőség (miatt nem vett át. S kevés a mennyiség is, főleg reggel és este. Aztán még pár apróbb dolog: a munkásszálló rádiója az utolsókat hörgi. Talán meg lehetne javíttatni. Vagy esetleg újat venni. Sokan sze­retnek olvasni. A könyveket — könyvtáros hiányában — Kaufmann elvtárs, a párttitkár kezeli. Ám na­gyon ritkán tudják »elkapni«, hogy könyvet szerezzenek tőle. Apró dol­gok. Külön-irülön egy sem olyan, ami megakasztaná a munkát, kétsé­gessé tenné a terv teljesítését. Sőt még együtt sem. Nem? Talán. Mit jelent ugyanis mindez együtt? A dol­gozók úgy érzik: nem törődnek ve­iül?. Elmegy a kedv, a lelkesedés, lassul a tempó, lazul a fegyelem. „A legrövidebb időn belül“! Ezért kifogásolható a gazdaság ve­zetőségének a dolgozókkal kötött ked- lektív szerződése. Benne van ugyan e dolgok közül egypár, de legtöbb esetben ilyen határidőt állapít meg: »a legrövidebb időn belül. ..«, »a le­hetőséghez képest...« Ez nem elég­séges. Módot ad arra, hogy egy fél­év múlva is azt a választ kapják a dolgozóik: még nem lehetséges. Végül: A kollektív szerződés egész előkészítését másképp Q?ellett volipa végezni. Helyes, hogy szakbizottságo­kat. állítottak össze. Ám utána nem egyetlen gyűlésen kellett volna is­mertetni a dolgozókkal. Hanem leg­alább két héten keresztül pártgyű­lésen, kisgyűléseken, brigádér teke/.- le teken. egyéni beszélgetés formájá­ban kikérni a véleményüket. Vala­hogy úgy, ahogy a második ötéves terv irányelveit vitatja meg most az ország népe. Igaz, e gyűlésen elhang­zott pár felszólalást elfogadtál?. De nem mint a tervezetet módosító ja­vaslatot. Hanem a végéhez csatol­ták, ilyen elnevezéssel: »A dolgozói? javaslatai a kollektív szerződés meg- írötéséhez.« S ami még rosszabb, a minisztérium így elfogadta! Többet törődjön a vezetőség a dol­gozói? jogaival, ügyes-bajos dolgai­val. A pártszervezet, az üb erőtelje­sebben képviselje érdekeiket. Ha ee megtörténik, könnyebb, biztosabb lesz a kollektív szerződésben megje­lölt célok elérése! Kunszabó Ferenc JÓT, VAIÍ-E (Egyes községekben a tanácsülésre nem hívják meg a tsz elnökét, és megkérdezésük nélkül ügyükben hoznak határozatot.) Tanácselnök: Javasolom, hogy hozzunk olyan határozatot, ami szerirrt a avetkezet ezután a községi legelő nádas felőli részét használhatja csak. Tanácstag: De senki nincs itt a téesztől...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents