Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-26 / 149. szám
Kedd, 1956. június 26. SOMOGYI NÉPLAP 3 FEJ — ÉSZ NÉLKÜL Azt gondolná mindenki: kocsit kerékkel, cipőt talppal készítenek. De ezt csak azok gondolják, akik még nem látták a Siófoki Szikvíz- üzemben szégyenkezve meglapuló szikvíztöltőgépet. Pedig szegény gé- pecske nem is csúnya, nem is régi, mégis aki arra jár, dühös pillantásokat lövell felé. Pedig hej, de nagyon várták már ezt a gépet az üzemben! Még a megrendelőlapot is örömmel töltötték ki tavaly októberben, pedig itt sem rajonganak a blankettákért! Most legalább lesz új szénsavmegtakarítóval ellátott szik- víztöltőgépünk — mondták —, biztosítani tudjuk a nyári forgalom zavartalan lebonyolítását, megszűnik a túlórázás, a sok bosszúság a régi rossz géppel. A megrendelőlap annak rend jeni ód ja. szerint elment. A szállító: a Műszaki Árukat Értékesítő Vállalat a megrendelést 1956. április 15-re igazolta vissza. A szikvíztöltőgép meg is érkezett határidőre. A dolgozók örömmel csomagolták ki a régen várt gépet. Ám nem tartott sokáig az öröm. Pedig a szikvíztöltőgép szép volt, jó volt, új volt, csak éppen egy alkatrésze hiányzott. És éppen az az alkatrésze, a keverötar- tály, amelyet nem lehet nélkülözni. Mert szikvizet tölteni keverőtartály nélkül még Siófokon sem tudnak. Közölték is ebbeli véleményüket a Műszaki Árukat Értékesítő Vállalattal. Ok azonban igen udvariasan közölték, hogy keverőtartályt szállítani nem tudnak, mert azt sehol az országban nem gyártanak. Nem gyártanak? — csodálkozott a beruházást lebonyolító megyei tanács élelmiszeripari osztálya. Hiszen a gép itt készült az országban! Akkor keverőtartályt is kellett volna hozzá gyártani. Hát szó, ami szó, kclleni kellett volna, csak éppen nem gyártottak és nem is gyártanak — ismerte el az Élelmiszeripari Minisztérium Söripari Igazgatósága. Dehát akkor mi legyen a géppel, és mi legyen a nagy nyári balatoni szükséglettel? Legfeljebb majd megint túlóráznak, vagy azok a szomjas üdülők nem isznak annyi szódavizet. Nagy kár különben sem érte a vállalatot — okoskodtak az okosok. — Hiszen a keverőtartály árát nem is számították fel, »mindössze« 9700 forintot kellett a vállalatnak a szik- víztöltögépért kifizetnie. Az megvan, nem lopja el senki. Valóban, a gép ott áll árván, elhagyottan, porosán a Siófoki Szik- vízüzemben. Csak éppen nem működik. De ez sem olyan nagy baj — »nyugtatták« meg őket a minisztériumban — hiszen nem egyedül vannak így az országban. Igen sok szik- vízüzem járt hasonlóképpen. Vásárolt 9700 forintért szikvíztöltőgépet és most azok sem tudják használni őket. Hát ez valóban megnyugtató! — L.-né — Megyénk partizánjainak találkozója PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Ne csak beszéljünk róla — valósítsuk is meg a kollektív vezetés elvét 24-én, vasárnap volt a MÖHOSZ székházában a partizánok megyei találkozója, melyen összejöttek megyénk különböző részeiből a volt partizánok. Márton János MÖHOSZ megyei elnök megnyitója után Somogyi Pál titkár ismertette a partizántagozat félévi munkáját, mely időszakban a város különböző üzemeiben beszélgetéseket tartottak a tagozat tagjai partizán-élményeikről. Különösen az ifjúság fogadta ezeket az előadásokat nagy örömmel. A jövőben még szélesebb körben rendezik meg ezeket az előadásokat különösen fiataljaink körében, hogy mindig előttük álljon azoknak a példája, akik életüket kockáztatva, fegyverrel a kézben harcoltak a fasizmus ellen. Elhatározták, hogy a Pénteken 13 tagú mezőgazdasági szakemberekből, szakkör-vezetőkből álló küldöttség járt a Keszthelyi Kísérleti Intézetben. Jeszenszki Árpád, az intézet professzora értékes szaktanácsokkal, tudományos tapasztalatokkal látta el a szakköi• vezetőit és tagjait. Sorban megmatatták nekik az intézet Ivajtatásos melegágyi kertészetében termelt zöldpaprikát, a kínai kígyó-uborkát és a legfrissebb újdonságot, a paradiiesomot. A jelenlévők közül többen elhatározták, hogy tsz-ükben ősztől műtrágyázási kísérleteket folytatnak. közeljövőben »Fegyverrel az elnyomók ellen« című füzetben kiadják a volt partizánok visszaemlékezéseit. A beszámoló után Németi László alezredes ismertette az Elnöki Tanács rendelet-tervezetét az ellenállási éremmel kitüntetett szabadságharcosok szociális védelméről. A rendelet- tervezetet az egybegyűltek nagy örömmel vették tudomásul, s több kiegészítő javaslatot tettek. — Nagy megnyugvásunkra szolgál — mondta az egyik felszólaló —, hogy pártunk és kormányunk gondoskodik azokról, akik életüket kockáztatták a fasizmus elleni harcban. A találkozó lelkes hangulatban ért véget, majd az egybegyűltek közös ebéden vettek részt, ahol felelevenítették a harcok emlékeit, A szakkörök vezetői az intézet meghívására elhatározták, hogy ebben az évben legalább négy szakkör hallgatóit viszik el tanulmányi kirándulásra Keszthelyre. — UJ MAGYAR FILMET FORGATTAK. A Szabadság-hegy an forgattak le Hajnóczy és társai ikivég- zésd jelenetét a magyar jakobinus mozigailcmrófl szóló új film alkotói. Ezzel a jelenettel befejeződött a film forgatása, amelynek címe: Kioltott lángok. Nagy kedvezménnyel adja államunk a lakóházépítési kölcsönt Kormányunk az 1950—55. években sok falusi dolgozó számára tette lehetővé a lakóházépítési hitelakció (FAGI) keretében, hogy családi házat építsen magának. Ezekben az években mintegy 11 400 építtető, állami gazdasági és gépállomási dolgozó, tsz-tag 250 millió forint állami kölcsönt kapott lakóházépítésre. A kölcsönöket államunk nagy kedvezménnyel adta, azokat 10—20 év alatt kell visszafizetniük az építtetőknek, s mindössze évi 3 százalékos kamatot tartoznak téríteni havi, félévi vagy évi részletekben. További kedvezményt nyújtott államunk azzal is, hogy a FAGI-hitelek visszafizetéséről kimondta: az az építtető, aki a kölcsön folyósításától számított öt év alatt a kölcsön 75 százalékát visszafizeti, mentesül a fennmaradó 25 százalék megtérítésétől. Ezzel a kedvezménnyel igen sok építtető élt már eddig is. A Szabolcs megyei Tiborszállás községben 22 építkező 2800—4700, a Hajdú megyei Nádudvaron 15 építtető 3500—4500, Ebes és Nagyhegyes községben 7 építtető 3600—4000, a Bács megyei Kúnfehértón 4 építtető 3600—4600 és a Veszprém megyei Akii-pusztai tsz- tagok közül 3 építtető 6000—6300 forint összegű kölcsön elengedésében részesült, mert a kölcsön 75 százalékát öt év alatt kifizette. A FAGI-köl- csönösök közül egyre többen igyekeznek kölcsönük 75 százalékát hasonló módon visszafizetni, hogy ők is részesüljenek az állam nyújtotta jelentős kedvezményben. 0 ionyétli járás az e!sö a sajjtóierjesztési versenyben A Szabad Nép, Somogyi Néplap, Szabad Föld és Uj Idő terjesztési verseny május havi eredményei alapján a fonyó- di járás került az első helyre. Szorosan nyomában van Kaposvár város is. A május havi eredmények alapján a Járások sorrendje a következő; 1. fo- nyódi járás 111,17 százalék, 2 Kaposvár város 110,65 százalék, 3. siófoki Járás 107,05 százalék, 4. barcsi Járás 106,28 százalék, 5. nagyatádi Járás 106,11 százalék, 6. csurgói járás 104,22 százalék, 7. kaposvári járás 104,05 százalék, 8. tabi járás 102,84 százalék, 9. marcali járás 101,69 százalék. SAJTÓPÁLYÁZAT A Földművelésügyi Minisztérium mezőgazdasági kiállítási irodája a lapok munkatársai és fotóriporterek részére sajtópályázatot hirdet a szeptember 2-án megnyíló Országos Mezőgazdasági Kiállítás célját és tartalmát legjobban ismertető, a kiállítás megtekintésére mozgósító cikk, riport, élménybeszámoló stb. írására, illetve művészi felvételekre. A bíráló bizottság szeptember 30-ig dönt a díjak — két 800 forintos I., három 500 forintos II. és öt 300 forintos III. díj odaítéléséről. — TENYÉSZKAKASOK KEDVEZMÉNYES Áron igényelhetők. A Földművelésügyi Minisztérium évről évre ten vészkakasokat bocsát, a baromfitenyésztők rendelkezésére. A tenyészkaikasok július 15-ig a községi tanácsoknál vagy a keltetőállomásokon igény etLhetők. Mind a pártbeszámolók, mind a sajtó ■ különösen a XX. lcongresz- sxus óta — sokszor mutat rá a kollektív vezetésben elkövetett hibákra. A gyakorlat azt igazolja, hogy nem lehet erről eleget beszélni. Legfontosabb az, hogy a tanulságokat leszűrve helyesen alkalmazzuk a kollektív vezetésről szóló tanítást. Milyen a kollektív vezetés nálunk, a Kaposvári Állami Gazdaság párt- szervezetében? Alig múlik el taggyűlés vagy MDP vezetőségi ülés, hogy a gazdaság MDP-titkára ne beszélne a kollektív vezetés jelentőségéről. Helytelen volna azt mondani, hogy több más, helyesen megoldott feladat mellett nem mutatkozott javulás e téren is. A pártvezetés, a pártélet sokrétű feladatai közül azért ragadom lei éppen ezt a kérdést, mert a legtöbb hiba még itt mutatkozik. Nálunk az MDP-vezetöség öt tagból áll; a vezetőség tagjai között van a két alapszervezet titkára is. Azért is helyes ez, mert az alapszervezetek vezetői így idejében tájékozódhatnak a gazdaság ügyeiről és az alapszervezeteket érintő feladatokról. Éz lényegesen megkönnyíti a pártvezetést és elevenebbé teszi a kapcsolatot a tagsággal, egymagában azonban nem elegendő a vezetéshez. Elsősorban az a hiba, hogy az MDP-vezetőség titkára, Major elvtárs ötletszerűen hívja össze a vezetőség tagjait, s legtöbbször is csak azokat, akik éppen kéznél vannak. Ez a kapkodás jellemzi a vezetőségi üléseket is. Major elvtárs egymaga állítja össze a beszámolót, s szinte türelmetlen a hozzászólásoknál, javaslatoknál. Helyes vagy helytelen nézeteit már előre »határozattá« formálja, s rákényszeríti a vezetőség töbhi tagjára. A kollektív vezetés elvét megsérti azzal is, hogy egymaga intézkedik olyan ügyekben, amelyekhez — nézetem szerint — elengedhetetlenül szükséges volna a teljes vezetőség és a tagság állásfoglalása is. Pl. a vezetőség és a tagság megkérdezése nélkül javasolt a járási pártbizottságnak két elvtársat pártiskolára. A pártiskolát még be sem fejezték, s a pártiskolán lévő Varga elvtárs, a javasoltak egyike az iskoláról küldte meg a gazdaság vezetőségének a felmondását. Ez is bizonyítja, hogy a kiválasztást nem fontolták meg eléggé. Egy másik eset: Major elvtárs az alapszervezet vezetőségének meghallgatása nélkül, az MDP-vezetőség megkerülésével az egyik taggyűlés előtt »sebtiben« töltetett ki három elvtárssal lagjelöltfelvételi kérelmet, s pár órával később megszavaztatta a taggyűléssel a felvételüket. Csak később, amikor a tagság »feleszmélt«, jöttek rá, hogy az egyik javasoltnak olyan hibái vannak, amelyek méltatlanná teszik ót a tagjelöltségre. Egy más alkalommal a DISZ-ben jól dolgozó Várkonyi elvtársat javasolta a taggyűlés tagjelöltnek. Major elvtárs a vezetőség nevében maga is ajánlotta. Ugyanakkor a járási pártbizottságnak olyan javaslatot tett, amelynek alapján nem fogadhatták el a felvételt. Bebizonyosodott, hogy Várkonyi elvtárs nem követte el azokat a hibákat, amelyeket Major elv- társ a JB-nek felhozott. Később azzal akarta jóvátenni hibáját, hogy az MDP- és az alapszervezeti vezetőség tudta nélkül leváltatta a DISZ-tilkárt és helyette megválasztatta Várkonyi elvtársat. A DISZ-bizottság — igen helyesen — ezt nem fogadta el, mivel ezen a választáson a DlSZ-tagsag- nak csak kis hányada volt jelen. A kollektív vezetést csak formainak és tartalom nélkülinek tartja Major elvtárs. Bizonyítja ezt, hogy amikor elment szabadságra, nem beszélte meg az MDP-vezetőséggel azokat a feladatokat, amelyeket távollétében intézni kellene. A titkári teendőket »csak úgy négyszemközt« adta át az egyik alapszervezet pártiskolán lévő titkárát helyettesítő Keresztes elvtársnőnek, alti egymaga intéz mindent, mintha MDP-vezetöség nem is volna a gazdaságban. Pedig tennivaló bőven van. A rendkívüli időjárás miatt nyakunkon a növényápolás dandárja, rohamosan közeledik az aratás ideje, fel kell készülni és meg kell szervezni az aratást-csép- lést. A kommunisták nélkül pedig lehetetlen jól megoldani ezt a feladatot. Ezek a példák is bizonyítják, hogy a kollektív vezetés hiánya a hibák kútforrásává válnak gazdaságunkban. Helyes és a hibák megszüntetéséhez n így segítség lenne, ha a járási pártbizottság állami gazdasági instruktora, Csaba elvtárs a látogatásai alkalmával többet foglalkozna a szervezeti kérdésekkel és nagyobb segítséget adna a kollektív vezetés megvalósításához. Persze helytelen volna csak a járási pártbizottságtól várni a hibák megszüntetését. Elsősorban az MDP-vezetőségnek és az alapszervezet tagságának kell megfelelő bírálattal és pártszerű javaslataival Major elvtársat hozzá segíteni, hogy helyesen értelmezze és alkalmazza a kollektív vezetésről szóló lenini tanítást. Enélkül csak a hibák halmozódnak, s nem leszünk képesek azt a nagyszerű feladatot megoldani, mely a termelés vonalán ránk hárul. Horváth László, MDP-vezetőeégi tag; Tanulmányi kirándulás a Keszthelyi Kísérleti Intézetbe A kisfiúi nézem. Már majdnem alszik. Fél karjára hajtja a fejét, s keze még matat a nágocsi napközi óvoda homokjában. — Hadd pihenjen a kisfiú! — csi- títanám a vidor zajongókat. Most van a nap lemenőben, vége a mezei munkának. A szülei is mindjárt itt vannak öcsiért. — Nem öcsi az, hanem bátyus! — javít ki Hirschpold Mariska. — Ez az álomszuszék Ernő, testvére a Tomi. Holnaptól Tomi is óvodista lesz, mert betöltötte a harmadik évét. Az udvar fölött repülőgép suhan el. Utasszállító, békés alumínium- madár. Azonban túl alacsonyan szántja a levegőt. A legapróbbja önkéntelenül özvegy Weber Jakabné, az óvoda dajkája ölébe húzódik. Hirschpold Mariska azonban kint marad velem az udvar közepén. Csupa kérdés, mindenből kifaggat. Nincs egy porevkája, melyből ne a felnőttes okosság sugározna! Én kérdezek tőle, ő éntőlem, temérdek »és« jön egymás után. — Apu, anyu most a Gizella-réten van. — Mit csinálnak? — Magsalátát kapálnak. Meg minden mást. — És a nagy apuka? Arról viszont azt tudom meg: ö az a »zenés Hanzi-», Z. Müller János. Az egész falu sziporkázó életkedvéről ismeri. De kezében épp úgy forog a kasza, kapa, mint a harmonika. Vejével és lányával, a kis Mariska édesanyjával tavalyelőtt még 850 munkaegységet szereztek a Petőfi Tsz-ben. De aztán kiléptek. Hogy miért? A felnőttek akkori, közöst megbontó zenebonáját Mariska_ kis agya már nem fogja fel. ... Hirschpold, Müller, Pleli, Weber, Gantner, Fulmerr, Száler — hallom a kislány szájából a nágocsi Glag^tjafia fa uti&ka neveket. Miért is csengenek olyan ismerősen? Azért, mert ezekkel a nevekkel már a XVIII. századi nágocsi krónikákban is találkoztam. A can- dai réten, göréndi mezőkön, a nágocsi dombokon 818 éve zajlik ennek a falunak a története. Zajlása közben még a török hordák is elértek idáig. A. táj Akkoriban kissé megkopáro- dott, elnéptelenedett. Később talpra- állt maga erejéből a nép. Az 1700-as években világlátott, szorgos szász dohánykertészek, Württembergi vincellérek és nyugati termelési fogásokat sorra meghonosító bajorok találtak itt hazát. A föld, az éghajlat, a változatos természet is kezükre játszott. Szerszámaikkal aztán ügyeskedve késztették nagyobb termésre a határt. Meghonosították a legjobb takarmányféléket, a talajt megjavító, jószágot meghízlaló pillangósokat is. S az új föld lassan az új haza nyelvét tette anyanyelvűkké. Még italos fővel, kocsmában se tűzött össze németajkú és magyar. Persze, a jó példa mindig jobbra ösztökél, a jót csak még jobbal lehet párosítani — hát nagyobb munkakedvvel dolgoztak a törzsökös lakók is ... A múltba merengést megszakítja egy friss kiáltás. — Oly rossz ez a tomázás, óvó néni! — panaszolja Mariska unoka- húga, Hirschpold Klári. — Mert te dundi vagy! — fogja szaván Mariska. — Inkább szavalj, az való neked! S a nap ugyan már letűnt a kastélydomb mögött, s az egyik hároméves óvodás lányka pici száját kitátja, óriásit ásít, Klári azonban még az álmosakat is figyelemre ösztökéli. Petőfi híres szép sorait mondja: blaza és szabadság, ez a két szó, melyet Először tanuljon dajkától a gyermek ... Az óvoda kerítésénél beköszön az útról Mariska apja, anyja, Hirschpold Béla és felesége. A szülő gyermekén tüstént megérzi, ha az valakit szívébe fogad — tehát újdonsült barátként ők is meginvitálnak engem. A Gábor Áron utca 12 alatt épült Hirschpoldék szép portája. A ház előtt, a dombtetőn itt a régi nevezetes vásártér. Széles, hatalmas térség. Megfér rajta vagy ezer tehén, vagy ezer mén ... Á, nagy az öröme az aranyszájú, aranykezű muzsikás Hanzinak, Z. Müller János nagyapának! Megjött az unoka! Előbb összeölelkeznek. A nagycirmos és a kiscirmos se tudja körüldorombolni egymást több bűvös hízelgéssel. S aztán — persze — Hanzi bácsi is jó vendéglátó, és kedvem szerint fordítja a szót. Azt mondja el, hogy a percig nem lankadó iparkodásuk, szerzésvágyuk, szorgalmuk miképpen vált hordókba szűrhető, sajtárba fejhető, zsákokba gyűjthető eredményekké. Pár szava van, s már előttünk áll, kézzel foghatóvá válik a múlt. — Az Őrség, a Zselicség, Tolna, Veszprém, Komárom, Fejér, Baranya, Békés és Hajdú — sorolja —, szóval a Dunántúl és Tiszántúl régesrégóta idehozta a József-, Antal-, Kisasszony- és Terézia-napi nágocsi vásárra, ami eladnivalója csak volt! És a törökök, az olaszok is felkerekedtek Konstantinápolyból és Genovából, hogy itt helyben válasszák ki a legjobb lovakat... Édesapám egyik sodrott ménjéért 600 pengőt kapott egy töröktől, úgy harminchét táján, — Azt kérdi az elvtárs, hogy mi volt abban a jó, miért volt olyan kelendősége? A pusztíthatatlan szívósságért vették meg! Úgy bele tudtak feküdni a nágocsi sodrott lovak abba a szügyelőbe, hogy az istráng megfeszülhetett, a hámfa meghasadhatott, de a terhet a legmélyebb kátyúból is kirántották! S aztán a történelem szörnyű kátyújára fordítja a szót Z. Müller János. Előbb még unokájával dorombolt mint öreg cirmos, s vonásai fénylettek és ragyogtak a szeretet ifjúvá tevő nagy örömétől. Most arca megszürkül, valósággal aggastyánná teszi a keserű emlékezés. Mert azt az időt idézi, amikor a hitleri rablóhorda nemzeteket eltiporni akaró, világhódító álmainak ámokfutói ebben a kis somogyi faluban is zűrzavart keltettek. S néhány jámbor, szorgos sváb azt a két drága szót, amit az óvodában Hanzi bácsi unokái Petőfitől idéznek — egy időre kidobta szívéből... *■ * # A mi elmúlt, de nagyon fájó, az csendet lop az ember szívébe. Mi is elhallgatunk. Csak kint a ■vásárteret szegélyező fák lombját pergeti halkan a szél. Lelki szemeink előtt azonban lepereg néhány kép az új, szabad kő« zösséget kikovácsoló történelem igazságtevéséről, békés rendezéséről. Olyasmikről például, hogy Plell Franci bácsi — az egykori négy kitelepítésre ítélt sváb egyike — most útkaparó a kétszeres sztahanovista másik útkaparóval, a fiával együtt. A Szabadság Tsz teherautója nyomában igazgatja azt az utat, melyet egykor vészthozó hadak jártak meg Szigetvár felől a Balaton irányában. Ma ez a békés összefogás és a szorgos munka útja,. c Még tart a csend a szobában. Odakint is csak a fák levelén van egy kis nesz. Ám a vásártéren hívmar nagy zsivaj lesz. Mindjárt itt a Kisasszony-nap! A Petőfi, a Szabadság Tsz mag az egyéni gazdák újra piacra vihetik jószágaiként, munkájuk mindenfajta gyümölcsét... És barátnőnk, a kis Mariska is a békés jókedvért, összhangért kérleli nagyapát: — No, muzsikálj, vedd a harmonikádat! És a nagyapa arca most újra fiatal, Keze közt szépen megszólal a harmonika. Érzékletesen tiszta, felismerhetően német dallamokat, majd nágocsi népdalokat zenget fel... Mariskától, nagyapjától, szüleitől igaz barátsággal köszönök el. Hanzi bácsi így szól búcsúzóul: — Én azt megmondom, vem rama- zurlval jöttünk ki a Petőfiből! Az szent, hogyha nem olyanok zaklatnak akkoriban, akiknek megbolydult a fejük, még ma is ott vagyok közöttük ... No dehát majd Kisasszonynapkor eldől!..; ÉRDÖSJENŐ
