Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-20 / 118. szám

J SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. május 20. A POLITIKAI HELYZET ÉS A PÁRT FELADATAI (Folytatás az előző oldalról.) jai és főleg a volt középparasztok járnak élen, bizton meg tudjuk ol­daná ezt a feladatot is. A termelőszövetkezetek egészséges és gyors fejlődésének előfeltétele, hogy az új tagok önként, saját meg­győződésükből lépjenek 'be. Rendkívül fontos a szövetkezeti demokrácia és a szövetkezeti fe­gyelem erősítése. A középparasz­tok belépésének nem egy helyen az a hátráltatója, hogy látják, egyes tsz-elnökök nem hallgat­nak a tagságra, hogy önkényes- kednek, hogy a tsz ügyeiben ön­hatalmúlag, kívülről intézked­nek, hogy a bank a tsz pénzével nem egyszer tetszése szerűit ren­delkezik, hogy néhol csákiszal- mája a tsz vagyona s végül, de nem utolsósorban, sok helyütt háttérbe szorítják a tsz-ben a középparasztot. Amilyen gyorsan kiküszöböljük e hi­bákat, úgy fog erősödni a kozéppa- rasetck belépése a termelőszövetke­zetekbe. A termelőszövetkezetek fejlesztése a párt- és kormányszervek állandó feladata, melyen szakadatlanul dol­gozni kéül. Ugyanakkor élesen kell küzdeni az önkéntesség elvén ele meg­őrzéséért, inem szabad tűrni a tsz- szervezés folyamán semmi erősza­koskodást, s ahol ilyen mégis elő­fordulna. gyorsan és erélyesen meg kéül torolni és nyilvánosan meg kell bélyegezni A mezőgazdasági termelés 27 szá­zalékos emelése a termelőszövetkeze­tek fejlesztése közben nem könnyű feladat. Végrehajtásához elengedhe­tetlenül szükséges, hogy a mezőgazdaság szocialista szek­torának fejlesztése mellett meg­felelő támogatásban részesülje­nek az egyénileg dolgozó parasz­tok is, akiit mindjobban eleget tesznek az állam iránti köteles­ségüknek. Minden módon le­hetővé kell tenni számukra a gazdaságukban még meglévő tar­talékok mozgósítását, termelésük és ezzel együtt jövedelmük nö­velését. Véaül. de nem utolsósorban már az idén is tervszerűen fokozni kell a mezőgazdasági termelést és gondosan elő kell készíteni az aratást, a be­gyűjtést. Az egész második ötéves terv irányelveit is áthatja a dolgozóikról való gondoskodás. Ezért a ten' az ed­digieknél sokkal részletesebben szab­ja meg a dolgozók életkörülményei javításának, kulturális felemelkedé­sének, a tudomány, a kultúra fej­lesztésének feladatait és módjait. Meg vagyunk győződve róla, hogy e terv hatalmas célkitűzéseit, ha­zánk további felvirágoztatásának e programját egyforma lelkese­déssel fogja támogatni az ipari munkásság, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség és mindenek­előtt a példamutató, áldozatkész, lelkes budapesti dolgozók száz­ezrei, (Lelkes, nagy taxis.) Ez a második ötéves terv valóra- váltásának legbiztosabb záloga! Rákosi elvtárs ezután az árleszál­lításról beszélt. Nagy megelégedéssel fogadták dolgozóink az árleszállítást, mely évi kihatásában 000 millió forint­tal növeli reáljövedelmünket. Az a körülmény, hogy az árleszállí­tás utáni napon például a Corvin Áruháznál négyezren vártak a nyi­tásra és százezren vásároltak, mu­tatja, hogy a dolgozók helyeslik az árleszállítást és élnek a vele kap­csolatos előnyökkel. Sokan szerették volna, hogy a hús és a zsír ára is jelentékenyen csökkenjen, de erie még nem voltaic meg az előfeltételek. Arról gondoskodunk, hogy a leszál­lított árú cikkekben ne álljon be hiány. Őrködni fogunk azon is, hogy a leszállított árú cikkeknél ne for­duljon elő burkolt áremelés. (Nagy taps.) Az árleszállítást elsősorban az tette lehetővé, hogy az ipari terme­lés tavaly óta újra egészséges, emel­kedő irányzatot mutat. Következetes harcot a személyi kultusz maradványai ellen, a pártélet lenini normáinak teljes érvényesítéséért Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Párt­ja XX. kongresszusának legfonto­sabb tette, hogy minden területen érvényre juttatta a pártvezetés le­nini normáit: a kollektív vezetést, a kritikát és önkritikát, a párt- és ál­lami demokráciát, a demokratikus centralizációt és kérlelhetetlenül ha­dat üzent a személyi kultusz min­den megnyilvánulásának. Ez utóbbi­val kapcsolatban bátran felvetette és kritizálta Sztálin működését. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja, miközben józanul értékelte és el­ismerte Sztálin érdemeit, élesen rá­mutatott azokra a súlyos hibákra, melyek a vele kapcsolatos személyi kultuszból eredtek, s azokra a nagy károkra is, melyeket Sztálin külö­nösen élete utolsó két évtizedében okozott azzal, hogy gyakran meg­sértette a pártélet lenini normáit és a kollektív vezetés elvét, hogy fon­tos párt- és állami kérdésekben gyak­ran egyedül döntött, amiből komoly hibák, a párt- és államvezetés lenini elveinek elferdítése, a szocialista tör­vényesség súlyos megsértése szárma­zott. A személyi kultusz, mely sze­rint egy ember mindent láthat, min­dent meg tud tenni, mindenki he­lyett gondolkodhat, háttérbe szorí­totta a párt és a néptömegek törté­nelemalkotó szerepét, és gátolta a dolgozó tömegek teremtő tevékeny­ségének szabad féjlődését. A személyi kultusz nagyban hoz­zájárult a marxizmussal össze­egyeztethetetlen dogmatizmus el­terjedéséhez, növelte a bürokra­tizmust, a nyers adminisztratív eszközök alkalmazását, helyes kezdeményezések semmibe vevé- sét, a hibák elkenését és a fele­lőtlenséget a néppel szemben. A személyi kultusz elterjedt a népi demokratikus országokban, és saj­nos, nálunk is. Káros hatásai a párt- és állami élet minden területén megmutatkoztak. S bár a harcot a személyi kultusz ellen pártunk Köz­ponti Vezetősége 1953 júniusi helyes határozatai óta felvetette, igazi jelen­tősége csak most, a XX. kongresszus bátor munkájának nyomán kezd ki­bontakozni. Nekünk az eddiginél job­ban, konkrétabban kell foglalkozni a pártvezetés lenini elveinek meg­szilárdításával és ezzel kapcsolatban a személyi kultusszal is. Felülről, önbírálóan kell e téren példát mu­tatni. Eddig mi a nagy nyilvánosság előtt legtöbbször általánosság­ban beszéltünk a nálunk elural­kodott személyi kultuszról. Ez nem elég. A valóság az, hogy ezt a személyi kultuszt én magam is eltűrtem, sőt nem egyszer támo­gattam. Ezt azért is kereken ki kell mondani, mert különben az elvtársakban az az érzés kelet­kezhetne, hogy kerülgetjük a dolgot, mint macska a forró kását.. Hasonló a helyzet a személyi kul­tusszal összefüggő törvénytelensége le kérdésében is. Itt is tovább kell mennünk. Meg kell mondani nyíltan és őszintén, hogy abba, hogy nálunk ilyen súlyos törvénytelenségek elő­fordulhattak, hibás vagyok én ma­gam is, aki a párt legfontosabb poszt­ján állottam, de hibás bizonyos fo­kig pártunk akkori vezetése is. S le­gyenek meggyőződve az elvtársak, hogy mélyen fájlaljuk és sajnáljuk — és különösen én sajnálom és fáj­lalom —, hogy nálunk a szocialista törvényesség megsértésének ilyen súlyos esetei fordulhattak elő. Az akkori pártvezetés nem dolgozta ki, ér nem valósította meg az Államvé­delmi Hatóság párt- és állami ellen­őrzésének olyan rendszerét, mely le­hetetlenné tette volna a törvénysér­Elvtársak1 Meg kell mondani, hogy a rehabi­litáció, mely kezdetben nem folyt elég gyorsan és konzekvensen, de amelyet az illetékes szervek a leg­közelebbi hetekben megnyugtatóan és véglegeset: lezárnak, a párt igaz­ságérzetét és erejét bizonyítja. 1953 júniusa óta a Központi Veze­tőség és a kormány jól átgondolt, sorozatos rendszabályokat foganato­sított arra, hogy biztosítsa a szo­cialista törvényességet. E rendszabá­lyokhoz tartozott az internálótábo­rok megszüntetése, széleskörű am­nesztia, a rsndőrbíráskodás eltörlése, egy sor politikai per felülvizsgálása, amelynek elítéltjeit, amennyiben ár­tatlanok voltak, rehabilitállak, má­sok pedig, akik bűncselekményt követtek el, amnesztiában részesül­tek. Létrejött az ügyészség, mely állami vonalon rendszeresen ellen­őrzi a szocialista törvényesség be­tartását. A Belügyminisztériumot, az ügyészséget, t.z Igazságügyi Minisz­tériumot több száz becsületes, párt- hú elvtárssal erősítették meg. Azóta egyre fokozódott ezeknek a szer­veknek állandó párt- és állami el­lenőrzése. Ezen a téren az utolsó három esztendőben kétségkívül ko­moly eredmények mutatkoztak. De ezzel nem lehetünk megelé­gedve, s szakadatlanul résen kell lennünk, hogy az ellenőrzés állan­dó fokozásával, a kritika és ön­kritika, különösen pedig a párt­demokrácia felhasználásával biz­Elvtársak! A pártélet lenini nor­mái érvényrejuttatásának kérdését, mint említettem, a maga teljes je­lentőségében és mélységében csak a XX. kongresszus határozatai után vetettük fel. A kollektív vezetés, a luitika és önkritika, a pártdemokrá­cia teljes érvényesülését csak úgy tudjuk biztosítani, ha bátran rámu­tatunk azokra az akadályokra, ame­lyek kibontakozásukat gátolják. Már az 1953 júniusi határozat kö­vetelte, hogy harcot kell indítani az ellen az érdes, rideg bánásmód el­len, amellyel az állam, de nemegy­szer a párt funkcionáriusai is he­lyenként kezelték a dolgozókat. S most, hogy a XX. kongresszus mun­kájának fényében ezt a kérdést kö­zelebbről szemügyre vesszük, látjuk, hogy a munka dandára még előttünk van. A Központi Vezetőség egyik fon­tos feladatának tartja, hogy számba vegye a régi párthű elvtársakat, akik az illegalitás nehéz éveiben, téseket. Ez volt a fő hiba, s ebben hibás vagyok magam is. Ez tette le­hetővé Beri.ia ügynökeinek, Péter Gábor és bandájának garázdálkodá­sát. Pártunk Közponi Vezetősége le­vonta ebből a szükséges tanulsá­gokat, s mindent megtesz, hogy hasonló esetek soha többé meg ne ismétlődhessenek. (Hosszan tar­tó, hatalmas taps.) tcsítsuk, hogy ezeket a szerveket át- meg áthassa a szocialista de ­mokrácia szelleme és törvényes­ség, az alkotmány tisztelete, a szocialista haza becsületes, hü szolgálata. Szükség van szilárd, .jó államvéde- lemre. A Központi Vezetőség min­dent megtesz, hogy az áliambizton- ság, az államvédelem szervei érez­zék, hogy nehéz munkájukat teljes bizalom kíséri és támogatja a párt és a kormány, az egész dolgozó nép, és segíti kialakítani azt az egészsé­ges, harcos szellemet, melv legjobb biztosítéka annak, hogy fel idatukat odaadóan és sikerrel tudják elvé­gezni. (Taps.) Az összes volt szociáldemokraták is szabadlábra kerültek. EK a::srt tartom szükségesnek megemlíteni, mert Hruscsov és Bulgan.vin elvtárs múlt havi angliai tartózkodása al- k-lmávul az angol Láb .ur-party egyes vezetői ezt a kérdést felvetet­ték. és az angol sajtóban vagy há­rom hete meg is jelent eg}- lista, rajta nálunk állítólag még börtön­ben ülő, volt szociáldemokraták ne­veivel. E névsoron szereplő szociál­demokraták valamennyien szabad- lébe n voltak, s az angol Labour- party egyes vezetői, akik mint Hrus­csov elvtárs mondotta, nemegyszer rekaciósabbak a konzervatívoknál, ezt nagyon jól tudták. Azt is tudtán:, hogy ezzel a lépésükkel csak a reak­ciónak, a békés együttélés ellensé­geinek malmára hajtják a vizet. vagy a spanyol szabadságharc fü­zében, a második világháború ide­jén a legnehezebb viszonyok közt bátran küzdöttek a kommunizmus nagy ügyéért s gondoskodjon róla, hogy a régi harcosok példaként áll­janak az új kommunista nemzedék előtt. (Nagy taps.) Harcoljunk kíméletlenül minden olyan kísérlet ellen, mely el akarja íejtani a szabad kritikát. Ha a mun­kások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek azt tapasztalják, hogy mindenütt, a pártban csakúgy, mint az államgépezetben erőteljesen érvé­nyesül a demokratikus szellem, úgy ez fokozza a párttagok és pártonkí- vüliek politikai aktivitását és egyben megnöveli tömegbefolyásunkat. Már most is tapasztalhatjuk, hogy a XX. kongresszus óta sokkal bátrabb, el- vibb természetű hiányosságaink bí­rálata, és szaporodnak azok a hasz­nos javaslatok, melyeknek az a cél­ja, hogy hibáinkon, hiányosságain­kon segítsenek. A szektaszellem elleni karc nélkül nem erősíthetjük meg kapcsolatainkat a tömegekkel A törvényesség megszilárdításáról A dolgozók nem tűrik a bürokratizmust Szakadatlanul küzdenünk kell a bürokratizmus minden megnyilvánu­lása ellen. A mi munkánknak kü­lönösen gazdasági téren, a bürokra­tizmus a legnagyobb betegsége. Le­nin kíméletlenül harcolt a bürokra­tizmus ellen. »Minden gazdasági szerv egész munkája nálunk legtöb­bet a bürokratizmustól szenved« — mondotta annak idején. A bürokrá­cia nálunk is kezd olyan méreteket ölteni, hogyha nem vesszük fel vele szemben erőteljesen a harcot, na­gyon komoly veszéllyé válhat. A bürokratizmus elleni határozott rendszeres és eredményes harc egyik legjobb módja annak, hogy megerő­södjön pártunk és a dolgozó töme­gek kapcsolata. A pártélet lenini normáinak megerősítésével kapcsolatban nem kell félni attól, iia az egy­szerű dolgozók kritikája nem mindig találó vagy csak részben helyes. Mi magunk vagyunk hi­básak abban, ha az egészséges építő kritika nehezen bontakozik ki, mert azelőtt az ilyet bizony nem nagyon bátorítottuk és tá­mogattuk. Az egyszerű emberek alulról jövő kritikáját akkor is fogadjuk el, ha annak csak egy része is a megfelelő. Világosan kell látnunk a jobbol­dali elhajlás és a baloldali szektás hibák kérdésében. A pártnak két fronton kell vívni a harcot s a párt magatartását a mindenkori konkrét viszonyok alapján kell meghatá­rozni. A jobboldali elhajlás és a szekta- szellem ellen egyszerre, akkor és óit kell fokozni a küzdelmet, ahol és amikor a két veszély közül az egyik megnövekszik, és akadályozza a párt előtt álló feladatok megvalósítását. S szakadatlanul őrködni kell azon, hogy e harcok közepette a párt helyes irányvonala jusson érvényre. Az ellenséges bírálat elutasítása mellett azonban változatlanul teljes erővel támogatni és bátorítani kell az egészséges építő bírálatot, a párt- demokrácia minden megnyilvánulá­sát. Küzdeni kell a bírálat elfojtása, az utasítgatás, a parancsolgatás, a dogmatizmus, a bürokratikus mara- diság ellen. Nem szabad megengedni, hogv néhány demagóg pártellenes kri­tika miatt csökkenjen az egész­séges kritika, a pártdemokrácia szabadabb levegőjének áramlása. Minden kommunista szent köteles­sége, nogy miközben az elkö­vetett hibákat és bajokai bírálja, mindig azt tartsa szem előtt, hogy ez a kritika erősítse, és ne gyengítse a pártot, azt mutassa, hogy hogyan tudunk jobban dolgozni, hogyan tudjuk a hiányosságokat kiküszö­bölni. így minden téren gyorsabban és eredményesebben haladunk előre. A kritika mellett nem szabad meg­feledkeznünk az önkritikáról sem. A kritika és önkritika egymást gyak­ran kiegészíti, alátámasztja. Ezért arra kell törekednünk, hogy az egészséges bírálatot hamarosan min­denütt kiegészítse a helyes önbírá­lat. Erre annál is inkább szükség van, mert az önbírálatról mostaná­ban szinte egy szó sem esik. Ugyan­akkor ne felejtsük el, hogy a pártélet lenini elveihez tartozik a demokra­tizmus mellett a . centralizmus is, vagyis a felsőbb pártszervek hatá­rozatainak kötelező végrehajtása, mindezt együtt nevezte Lenin de­mokratikus centralizmusnak. És hoz­zátartozik a szigorú pártíegyelem, a pártegység megvédése és a párt ve­zető szerepének biztosítása. A lenini munkáspártot változatlanul az aka­rat egysége jellemzi. Az ilyen párt — Lenin szavaival élve — a harcos forradalmárok fegyelmezett hadse­rege. Ezért a kritika és önkritika, a kollektív vezetés, a pártdemokrácia lenini elveinek további szilárdítása mellett őrizzük meg, mint szemünk fényét pártunk egységét és összefor- rottságát! (Viharos taps.) A párt helyes irányvonalát megvédj ük minden elhajlással szemben A XX. kongresszus tanulságai alap­ján meg kell javítanunk a párt mun­kastílusát is. Most, hogy nálunk is a marxizmus—leninizmus gazdasági oldalai és a tömegek politikai neve­lése kerültek előtérbe, szükséges, hogy pártfunkcionáriusaink és párt­tagjaink konkréten és ne általános­ságban dolgozzanak és vezessenek. Ismerniük kell saját területük gaz­dasági kérdéseit, az ötéves terv és az évi terv saját területükre vonat­kozó célkitűzéseit, a termelőszövet­kezetek helyzetét és fejlesztési ter­veit, az ott dolgozó vezető kádere­ket, a nehézségeket és a lehetősé­geket. Közvetlenül a helyszínen dol­gozzanak, úgyhogy munkájuk gya­korlati segítést jelentsen és meg­könnyítse a dolgozóknak feladataik megoldását. Sajátítsák el legalább a minimális szakismereteket, melyek lehetővé teszik számukra, hogy a felmerülő kérdésekhez biztosabban tudjanak hozzányúlni. Az ötéves terv perspektívái felkeltették a dolgozók érdeklődését, s ezt fel kell használni arra, hogy erősítsük köztük pártunk befolyását, népszerűsítsük a szocia­lista építés célkitűzéseit, erősítsük bennük a szocialista haza szeretetét. A munkájuk folyamán ne csak gon­dosan, figyelmesen hallgassanak meg minden panaszt, bírálatot vagy ja­vaslatot, de tudjanak a dolgozóknak o'yan tanácsokat adni, olyan segít­séget nyújtani, melyek gyakorlatilag használhatók, s amelyek a dolgozó­kat közelebb hozzák pártunkhoz. Mindannyian tudjuk, hogy a XX. kongresszus óta, a XX. kongresszus hatására nálunk megelevenedett a X'áitélet. A párt kezd aktívabban dol­gozni, ennek a munkának minden téren jelentkeznek is kezdeti ered­ményei. Most teljes súllyal fel kell vetni a kommunisták felelősségét a rá­juk bízott területért, a pártért, a pártfegyelemért, a szocializmus építéséért, a bürokratizmus elle­ni harcért. Ezt azért kell így aláhúzni, mert a pártmozgalom megelevenedésével egyidejűleg helyenként tapasztalha­tó, hogy a kommunista felelősség- vállalás kezd elsikkadni, s a fele­lősséget nemegyszer igyekeznek a felső szervek munkájára hárítani. A párt demokrácia lei szélesedése, a sza­bad bírálat és önbírálal szorosan összefüggnek a pártfegyelemnek, a párt egységének és a kommunisták felelősségének kérdésével. Népünk helyesli Hogyan állunk a XX. kongresszus után az osztályharccal? Az ipari munkásság a legnagyobb helyeslés­sel fogadta a kongresszus határoza­tait, lelkesen veszi ki részét a terme­lésből, a második ötéves terv irány­elveinek megvitatásából, és mint mindig, most is egységesen felzár­kózva követi pártunkat. Ami a dolgozó parasztságot illeti, a termelőszövetkezeti mozgalom fej­lődése egyik mutatója annak, hogy a falu dolgozó népe is egyre fokozot­tabb mértékben érti meg az idők szavát, és követi pártunk vezetését. A tavaszi munkák jó elvégzése, a begyűjtés, az adófizetés menete mu­tatja, hogy úgy az egyénileg dolgozó, mint a termelőszövetkezeti paraszt­ság állampolgári fegyelme erősödik. Ideológiai munkán A XX. kongresszus munkája után az eddigieknél hasonlíthatatlanul na­gyobb figyelmet kell szentelni az ideológiai frontra is. Amit az írók­nál tapasztalunk, az ideológiai mun­kánk gyengeségének egyik mutatója. A párt Központi Vezetőségének ha­tározata alapján, ez év végére felül kell vizsgálni a párt történetéről szóló előadásokat, a népi demokra­a párt politikáját Az olyan rendkívüli esemény, mint az idei árvíz, ahol a falu és város dolgozóinak tízezrei vívtak vállvetve hősi harcot az elemi csapás ellen, azt bizonyította, hogy a munkás-pa­raszt szövetség eleven és aktív. Ugyanezt mutétta az az áldozatkész­ség, amellyel országszerte a dolgozó nép az árvízkárosultak segítségére sietett. A munkás-paraszt szövetség erős, és a második ötéves terv, mely annyit tesz a falu fejlesztéséért, ezt még csak szilái dabbá teszi. Az értelmiség zöme, a régi csak­úgy, mint az új, döntő többségében szilárdan áll a népi demokrácia olda­lén, s hazafias lelkesedéssel végzi munkáját, melyhez új lendületet ad­nak a második ötéves terv irányel­veinek hatalmas távlatai. í fogyatékosságairól tikus állam felszabadulás utáni tör­ténetét tárgyaló tankönyveket. Át kell vizsgáim őket abból a szem­pontból, hogy jobban kifejezésre jusson bennük a tömegek történe— leinformáló szerepe, az, hogy a tör­ténelmet a párt vezetésével maga a nép csinálja (taps), s ki kell hagyni (Folytatás a következő oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents