Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-20 / 118. szám

Vasárnap, 1956. május 20. SOMOGYI NÉPLAP nMMK5K*fc£& 3 A POLITIKAI HELYZET ÉS A PÁRT FELADATAI (Folytatás az előző oldalról.) mindazt, ami bennük a személyi kul­tusz maradványa és ezzel kapcsolat­ban nemegyszer a tények elferdítése is. Az ideológiai munkában nálunk is eléggé el van terjedve a dogmatiz- mus, a betűrágás, a citátumok hal­mozása és variálása, s hiányzik az igazi marxista—leninista alkotó kez­deményezés, a marxizmus—leniniz- mus továbbfejlesztése, az elvi kér­dések felvetése és megválaszolása. Az ideológiai front megerősítésére egy sor határozatot hoztunk s a XX. kongresszus óta mutatkozik is vala­melyes javulás központi lapunknál, a Szabad Népnél, mely most már bátrabban veti fel az elvi kérdése­ket. Hasonló a helyzet a Társadal­mi Szemlénél is. De azt még nem mondhatjuk el, hogy komoly válto­zást tudunk előidézni. Ez a helyzet — most, amikor a XX. kongresszus hatása alatt pártunk minden terüle­tén pezsgőbb az élet — tovább tart­hatatlan. Az osztályharc alakulása hazánkban Szólni kívánok az osztályharc egyes kérdéseiről is. A XX. kong­resszus megállapította, hogy Sztá­linnak 1937-ben kifejtett azon tétele, mely szerint a szocialista építés si­kerével párhuzamosan az osztályhar • egyre erősödik, hibás. A szocializ­mus győzelmével a Szovjetunióba i megerősödött és szilárdabb lett a népi hatalom, gyengültek a kizsák­mányoló osztályok maradványai. Sztálin fenti megállapítása figyel­men kívül hagyta ezt a tényt, vala­mint azt is, hogy a kizsákmányoló osztályok felszámolásával a Szovjet­unió számára az éles osztályharc nemzetközi porondra terelődött ál, ami egyebek közt abban is megnyil­vánult, hogy a német fasiszták lá­zasan készülődtek a Szovjetunió meg­támadására. Hogy áll a mi viszonyaink közt ez a kérdés? Nálunk a falun még előt­tünk áll a szocialista mezőgazdaság, s nagyüzemi termelés teljes meg- v alósítása. Azt azonban már előre meg lehet mondani, hogy a termelőszövet­kezeti gazdálkodásra való teljes áttérés nálunk nem jár olyan megtázkódtatásokkal, mint 1931) —1931-ben a Szovjetunióban a kulakok ellenállasa miatt tör­tént. Ennek az az oka, hogy nálunk a ku- lákság gazdasági és politikai ereje a korlátozó rendszabályok és sok ku- lákgazdaság felszámolása következ­tében jelentékenyen meggyengült. Nálunk a kulákok éppen, mert is­merték azt, ami e téren a Szovjet­unióban végbement, valamint látták, hogy hazánkban csakúgy, mint a többi népi demokratikus országok­ban a párt és a kormány el van szán­va a szocialista nagyüzemi mező- gazdasági termelés megvalósítására, részben maguk számolták fel gazda­ságukat és elhelyezkedtek az ipar, az állami gazdaság stb. területein, részben a kulákot korlátozó rend­szabályok hatása alatt elvesztették régi gazdasági és politikai befolyá­sukat. Jelenleg körülbelül egy tizede van meg azoknak a kulák gazdasá­goknak, amelyeket 1948—49-ben számbavettek. olyan földterülettel, amely kizsákmányolásra lehetőséget nyújt. Ezek a gazdaságok is arány­lag kicsik, ritkán haladják meg a 25 —30 kát. holdat. Ezért a kulákok, bár mindent megtesznek arra, hogy a mezőgazdaságban a szocialista nagy­üzemi gazdálkodásra való áttérést gátolják, de olyan károkat, mint 1930 , —31-ben a Szovjetunióban, nálunk aligha tudnak okozni. A kulákok gazdasági erejének csökkenése természetesen politikai befolyásuk csökkenésével jár. Sok­kal kisebb a befolyása ma a faluban annak a kuláknak, akinek 10 évvel ezelőtt még 60—80 holdja volt, anya­gi és politikai függőségben tartott nem egy szegény parasztot, de most már önkéntes likvidálás vagy a kor­látozások következtében csak 20 holdja maradt, vagy még annyi se, vagy éppen csak időnként tpr vissza a faluba a városból, ahol elhelyez­kedett. Felmerült nálunk a kérdés, hogy ilyen viszonyok között nem jött-e el az ideje, hogy a termelőszövetkeze­tekbe bevegyék a kulákot is. E kér­dés egy sor termelőszövetkezetben felvetődött. A kulákok felvételével szemben azonban a legtöbb termelő- szövetkezet elutasítóan viselkedik: helyenként, ahol ez a kérdés felme­rült, a termelőszövetkezetek szegény­paraszt tagjai azt mondották, hogy inkább otthagyják a szövetkezetét, semmint együtt legyenek a kulákok- kal. Ott is, ahol egy-egy volt kulák bekerült a termelőszövetkezetekbe, legtöbbször nehézségek vannak vele. Ezen a téren tehát most nem kívá­natos változtatni. Ellenben feltétlenül ki kell javí­tani azokat a hibákat, amelyek úgy álltak elő, hogy középpa­rasztokat kulikká nyilvánítottak, bár földjüket maguk művelték meg, és rendszeresen nem alkal­maztak idegen munkaerőt. A mi véleményünk szerint kívá­natos felülvizsgálni az olyan ku­láknak minősített dolgozó parasz­tokat is, akiknek esztendőkkel ezelőtt eséplőgépjiik vagy mű­helyük volt, s ezen a címen ke­rültek a kulákok közé. Végül ajánlatos felvenni a termelőszö­vetkezetek tagjai közé azokat a, dolgozó parasztokat, akiket ed­dig a kulákrokonság miatt uta­sítottak el. Ezek az esetek, melyek szinte ki­zárólag középpaxasztakra vonatkoz­nak, rendkívül sok kárt okoznak, mert elkeserítik a középparasztokat, a kulákok karjaiba kergetik őket s ■nagyon megnehezítik a kczépparasz- tokkal való szövetséget. Az ilyen esetekben, melyek száma elég nagy, a termelőszövetkezetek helyesen te­szik. ha gondos vizsgálat után fel­számolják a hibát és kibékítik a joggal sértődött közápparasztokak akiknek kulákká nyilvánítása gyak­ran az egész falu középparasztságá- nsk politikai 'hangulatát rontja. Ha az .ilyen középparasztot bátran fel­veszik a termelőszövetkezetbe, példá­ját biztosan számos más középparaszt követd. A felvétel kérdésénél termé­szetesen döntő a termelőszövetkezeti tagság többségének véleménye. Bár­ki legyen is, csak azt lehet felvenni a termelőszövetkezetbe, akit a ter­melőszövetkezeti demokrácia betar­tásával, azaz a többség határozata alapján befogadnak. Az osztályharc viszonyaira nálunk erősen rányomja bé’yegét a szocia­lista világrendszer létrejötte. Nyolc- tíz évvel ezelőtt, amikor- a dolgozó nép hazánkban uralomra jutott, ez a vocialista világrendszer még csak kialakulóban volt. Elég rámutatni arra, hogy a Kínai Népköztársaság még akkor nem létezett. A szocia­lista világrendszer, melynek mi is •tagja vagyunk, olyan tényező az osztályharcban, amely a mérleg nyelvét igen erőteljesen a mi ja­vunkra billenti. Ezt tudja az ellen­ség is és az a reménye, hogy szooia- lista rendünket belülről meg tudja dönteni, ki nem alszik ugyan, de egy­re 'halványabb. Az csztályellenség maradványainak fő reménysége ná­lunk a külső fegyveres beavatkozás. A nemzetközi helyzet alakulása, a békés egymás mellett élés gondola­tának erőteljes térhódítása az ilyen reményeket persze lohasztja, de nem szünteti meg. Emellett azt is tekintetbe kell ven­nünk, hogy a régi uralkodó osztályo­kat még nemrég vertük le és még elég elevenen él bennük a restaurá­ció, a nyeregbe visszakerülés remé­nye. Azt is látnunk kell, hogy ezek a rétegek aránylag szélesek nálunk, és a Nyugat közelsége, az ellenséges sajó- és rádiópropaganda, sőt, gyak­ran közvetlen anyagi támogatás is tartja bennük a leiket. Ilyen viszonyok között az osz­tályharc nálunk kevésbé látható, bonyolultabb, jobban fedett for­mában, de természetesen tovább folyik, amit éppen a XX. kong- reszust követő hetekben is ta­pasztalhattunk. A régi tőkés rend maradványai, a kulákok gyakran elhelyezkedtek a különböző állami, mezőgazdasági, felvásárló és begyűjtő szerveiméi, s ezeken keresztül helyenként komoly károkat okoznák népi demokratikus rendszerünknek. Kiismerték már vi­szonyainkat. és jól fel tudják hasz­nálni a bürokratizmus adta lehetősé­geket. A párt és a kormány nem kí­vánja. az osztályharc éleződését. Ellenkezőleg: mindent megtesz arra., hogy azoknak az osztály­idegen elemeknek, akik belátták eddigi hibáikat, s bele akarnak illeszkedni szocialista rendünk­be, jól dolgoznak, segítik a népi demokráciát, mindenben a ke­zükre járjon. Ezt szolgálják az amnesztiák, a külföldre szököttek hazaengedése és hazahívása, s egy sor egyéb rendszabály. A népi demokratikus állam egy­házpolitikája is azt célozza, hogy lehetőleg jó viszony alakuljon lei az állam és az egyházak között. Ennek a helyes politikának megvalósítása­képpen kapott kegyelmet a püspöki kar kérésére Grősz kalocsai érsek. Ezt a lépést helyesléssel fogadták a vallásos katolikus tömegek s benne nem államunk (gyengeségét, hanem erejét és jóindulatának jelét látták. Miközben a párt és a kormány azon munkálkodik, hogy csökkenjen az osztályharc élessége, <s hogy nem­zetközileg is maximálisan elősegít­se a nemzetek közötti békés együtt­élést, azt is tudnunk kell, hogy az imperialisták jó része, elsősorban az Egyesült Államok imperialistái nem változtatták meg célkitűzéseiket, s továbbra is igyekeznek hazánkba ké­meket, szabolőröket becsempészni. Ezek a tények arra köteleznek ben­nünket, hogy éberségünket ne csök­kentsük, annál is inkább, mert. a Szovjetunió leszerelési javaslatait eddig a nyugati hatalmak elutasítot­ták és az Egyesült Államok tovább növeli hadikiadásait, tovább gyártja a nukleáris fegyvereket. Mindezt látni kell és ezért a szocialista világ- rendszer növekvő erejének tudata mellett szakadatlanul szükség van az éberségre és gondoskodni kell arról, hogy a honvédség és az állam véde­lem erős legyen. (Taps.) Váljék eleven, alkotó mozgalommá a Hazafias Népfront Beszélni kívánok a Hazafias Nép­frontról is, melynek megerősítése és aktivizálása ugyancsak napirendre került. Az a körülmény, hogy 1954- ben volt, clyan tendencia, mely a Ha­zafias Népfront-mozgalmat szembe akarta állítani a párttal, oda vezetett, hogy elvtársaink egy része bizalmat- lanul nézte e mozgalmat és nem se­gítette eléggé a népfront-bizottságok munkáját, sőt gyakran részt sem veit benne. Ezen a helyzeten most határo­zottan változtatni kéül s oda keli hatni, hogy a Hazafias Népfront a benne dolgozó kommunisták jó munkájának eredményeképpen teljesen magáévá tegye a párt helyes politikáját, s a munkás-paraszt szövetségre épülve egész népünk legszélesebb, az összes tömeic.szervezeteket, a nemzet összes hazafias, demokratikus erőit magá­ban fog!áló eleven, alkotó mozgalma legyen. Hogy a népfront az eddiginél na­gyobb aktivitást fejtsen ki, jobban védje a népek közötti békét, a nyu­godt alkotó munka lehetőségeit és a népek közti barátságot, pártunk Központi Vezetősége azt javasolta, hogy egyesüljön vele a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, valamint a békemoz­galom és az eddiginél sokkal szorosabban kapcsolódjék hozzá a Magyar—Szovjet Társaság mű­ködése. E szervezeteknek a népfront-moz­galommal való egyesülése és szoro­sabb együttműködésének biztosítása éppen ezekben a napokban folyik. A ..... i Bátran támaszkodjunk jBMMnKntrt - -»mh* milflti'll Pártunk Központi Vezetősége szükségesnek tartja az ország- gyűlés munkájának megjavítását is és rajta lesz, hogy az ország- gyűlés teljesítse azt a feladatát, melyet az alkotmány számára megszabott s eleven, sokoldalú viták közepette tárgyalja meg és emelje törvényerőre a hazánk legfontosabb kérdéseire vonatko­zó javaslatokat. (Taps.) A fefezalfcaduilás utáni esztendőkiben a magyar kommunisták az országgyű­lésen állandóan ebben a szellemben dolgoztak, s értették a módját annak, hogy az ország gyű lés en keresztül cél­kitűzésetek megvalósítására hogyan mozgósítsák a dolgozó népet, s hogy Hazafias Népfront azonban csalc ak­kor tudja feladatait jól megoldani, akkor tudja jól támogatni a szocializ­mus építését, a magyar nép haladó, demokratikus, forradalmi és szocia­lista hagyományainak ébren tartását és erősítését, ha pártunk szervezetei és tagjai teljes erővel támogatják és szakadatlanul részt, vesznek munká­jában. i parlament munkájára olyan törvények jöjjenek létre, me­lyek a dolgozó nép javát szolgálják. Semmi okunk nincs arra, hogy ezt a jó és helyes tradíciót veszendőbe engedjük menni. Ellenkezőleg: fej kell újítani és biztosítani loediL azt, hogy az országgyűlés a haza javára minden téren aktívan, jól végezze funkcióját. (Taps.) Mi nem féltünk a parlamenti vi­táktól, akkor, amikor kisebbségbeír voltunk, ellenkezőleg, ezek a viták hozzájárultak pártunk sikereihez, dolgozó népünk felvilágosításához. Most, amikor a népi demokrácia gyökerei mélyek, épülete erős és szilárd, bátran támaszkodjunk a par­lament munkájára. Csökkenteni kell a megyék és a járások számát Fel kell vetni azt a kérdést is, hogy a megyék, a járások beosztása megfelel-e az új, változott időknek. Magyarországon jelenleg a fővároson kívüli 19 megye van. Lengyelország­ban, melynek területe több, mint háromszorta nagyobb hazánkénál, csak 17 megye van. Nálunk már az első világháború előtt voltak olyan megyék, mint Pest megye, vagy Rács megye, melyek területe 11—12 ezer négyzetkilométer volt és ben­nük a közigazgatás nem működött rosszabbul, mint másutt. Ma, amikor hasonlíthatatlanul jobb a közleke­dés, szinte mindenütt van telefon, könnyű a központ és a vidék közt az érintkezés, napirendre lehet tűzni a megyék — és mindjárt hozzátéhe- teirh — a járások számának csökken­tését is. (Élénk taps.) A járások is lé­nyegében abban az időben alakultak ki, amikor a rossz utálton kocogó lo­vaskocsi volt a fő közlekedési eszköz. Mindezeket a rendszabályokat ki kell egészíteni azzal, hogy a csök­kentett számú megyékre és taná­csokra maximálisan rábízzuk a he­lyi feladatok elvégzését. (Taps.) Ez megköveteld azt, hogy a minisztériu­mok és az országos hivatalok mind­azt átadják a megyéknek és járások­nak, ami helyi jellegű, ami nem fel­tétlenül követeli meg a központi irá­nyítást. Ez növeli a tanácsok önál­lóságát és csökentené a bürokra­tizmust is. Az utolsó esztendők­ben ez a tendencia kezd érvénye­sülni. De még mindig sok helyen szükségtelenül túlzott a centralizá­ció, egyik-másik minisztérium és or­A szocializmus ügye az I szágos szerv még nehezen adja le a helyileg jobban megoldható helyi feladatokat. Azelőtt nem egyszer tré­fásan miniszteriális imperializmus­nak neveztem azt a törekvést, amely- lyol egy-egy minisztérium a legtöbb helyi jellegű, nem országos feladatot is igyekezett magéihoz kaparintani. Ilyen módon kerültek például a kompok, köztük a Szabad Nép által szóvétett mchácsd komp ás a Közle­kedés- és Postaügyi Minisztérium hatalmába (derültség), amely ezeket az egyszerű közlekedési eszközöket navigációs tisztek közbeiktatásával Budapestről Irányítja. A túlzott centralizáció megszün­tetése, a helyi feladatok bátor átadása a helyi szerveknek, te­hermentesítené a központi szer­vek munkáját és megkönnyíti, hogy ezek a szervek valóban * legfontosabb, országos kérdések­re összpontosítsák figyelmüket. Kedves elvtársiak! Nincs párt- és állami életünknek Olyan területe, amelyet a XX. kong­resszus tapasztalatainak alapján át ne vizsgálnánk, és ahol' ne vetnénk fel azt a kérdést, hogy mit hogyan kell javítani és változtatni. A mi pártunk nemcsak szavak­ban de tettekben váltja valóra a XX. kongresszus tanulságaiból mindazt, ami hazánk viszonyaira alkalmazható. (Hosszan tanító taps.) Ez: a munkát olyan nemzetközi hely­zetben tudjuk elvégezni, amely meg­könnyíti célkitűzéseink megvalósíta­egész földkerekségen bizton sát. A népek békés egymás mellett élésének szelleme, melyet a szocia­lista tábor következetesen képvisel, s amelyet oly sikerrel szolgálnak el­sősorban a Szovjetunió vezetőinek utazásai és bátor kezdeményezései, erőteljesen hódít szerte a világon. A XX. kongresszus megállapításai nyomán egyre többen vallják, hogy nem elkerülhetetlen a háború, me­lyet az imperialisták a világra akar­nak zúdítani. Egyre többen vannak az. imperialista országokban is azok, akik ellenzik a fegyverkezési haj­szát, akik (követelik a tömegpusztító fegyverek eltiltását, s lelkesen he­lyeslik az olyan bátor tetteket, mint a szovjet hadsereg 1 200 000 fővel való újabb csökkentése. (Taps.) A Szovjetunió tehát 1 840 000 fővel csökkenti fegyveres erejét, s ezzel mutatja meg. hogy nem szavakkal, hanem tettekkel is kiáll a leszerelés gondolata mellett. Ezeket a tényeket ismerik a gyar­mati sorsból felszabadult országok százmilliós tömegei, s rbkonszen- vük a szocialista tábor iránt egyre növekszik. Ez az egyik összetevője annak a rendkívül lelkes, meleg fo­gadtatásnak, melyben BuLgamyin és Hruscsov edvtársakat ázsiai útjuk folyamán mindenütt fogadták. Ezzel szemben az amerikai imperialisták levitézlett bábokra támaszkodnak, mint Li Szin Man Koreában, Csang Kaj-sek Tajvan szigetén, akiket sa­ját népük gyűlöl, s akiket csak ame­rikai szuronyok és dollárok védenek meg. halad a győzelem felé De szerte a világon erőteljesen terjed a békés együttélés gondolata, melyet a Szovjetunió és a szocialista világrend országai minden módon tá­mogatnak. Elősegíti e gondolat terje­dését a Szovjetunió hatalmas gazda­sági ereje, melynek méreteiről a ha­todik ötéves terv imponáló számai ta­núskodnak. az a körülmény, hogy a Szovjetunió az atomenergia békés és katonai felhasználásának terén meg­előzte az imperialista országokat.- Ha valaha, úgy most elmondhat­juk, hogy a nemzetközi helyzet­ben a szocializmus fölénye bon­takozik ki. Uj korszak távlatai nyílnak meg előttünk, a szocia­lizmus ügye mind az öt világ­részen, az egész földkerekségen bizton halad a győzelem felé! (Taps.) Ebben a nemzetközi légkörben, a szocialista világrendszer erősödésé­nek, az imperialista tábor -gyengü­lésének folyamata közben gyűr kö­zünk neki, -hogy megvalósítsuk máso­dik ötéves tervünk hatalmas célkitű­zéseit. tovább erősítsük szocialista építésünk alapjait, emeljük dolgozó népünk anyagi és kulturális színvo­nalát. Minden eszközünk megvan ah­hoz, hogy a magunk elé tűzött hatal­mas, lelkesítő feladatokat sikerrel megoldjuk. Ezek a feladatok röviden összefog­lalva: az iparban a termelés foko­zása mellett a termelékenység eme­lése, az önköltség csökkentése, anyagtakarékosság, a minőség javí­tása, az exportra szánt áruk idejében való legyártása, a munka- és terv­fegyelem továbbszilárdítása, a (mű­szaki színvonal emelése. A mezőgazdaságban: a tavaszi munkák, a növényápolás jó elvég­zése, az aratás, a begyűjtés gondos előkészítése, a lakosság hússal, zsír­ral való jobb ellátása céljából az ál­lattenyésztés fokozása. A termelő- szövetkezetek továbbfejlesztése, meg­szilárdítása. Az államigazgatásban: a törvé­nyesség további megszilárdítása, harc a bürokratizmus ellen, a de­mokratikus, gyors, operatív ügyinté­zésért. A pártban: a pártélet lenini nor­máinak, a kollektív vezetésnek, a kritika és önkritika, a pártdemokrá­cia kibontakozásának érvényre jutta­tása, a párttagok és pártszervezetek aktivitásának és felelősségének nö­velése, a párt egységének, összefor- rottságának erősítése, és harcos ki­állás a párt célkitűzései mellett. E feladatok megoldásában a P?rt bizton támaszkodik minden iagjara és szervezetére, az egész dolgozo népre, köztük Budapest kommunis­táim és dolgozóira, ak;k felszabadu­lásunk óla mindig elöl jártak és ez­úttal is az élen fognál; haladni. (Taps) Az utat, melyen haladunk, mesz- szire előre megvilágítja a XX. kong­resszus, melynek határozatait mi, magyar kommunisták, úgy is mint hazánk hű fiai, úgy is mint a prole­tár nemzetköziség katonái, egész dolgozó népünk üdvére és boldogulá­sára, s a saját viszonyainkra alkal­mazva, valóra váltjuk. Minden eszközünk megvan ahhoz, hogy hatalmas, lelkesítő célkitűzé­seinket maradéktalanul megvalósít­suk. Van erős, évtizedes harcokban 'mogedzett na.gy pártunk, melynek egységét és összeforrettságát őrizzük, mint a szemünk világát, melynek ve­zetése alatt annyi győzelmet vívtunk ki a szocialista építés frontján. (Hosszan tartó, lelkes taps, közbeki­áltások: Éljen a párt!) Velünk van nagyszerű, öntudatos munkás­osztályunk. Erős szövetségünk a dolgozó parasztsággal, a haladó ér­telmiséggel. Velünk vannak és támo­gatják munkánkat a felszabadító Szovjetunió, a nagy Kínai Népköz­társaság, az azonos célokért küzdő népi demokratikus országok, velünk a tőkés gyarmati sorsiból felsza­badult országok békéért, szabad­ságért küzdő dolgozóinak százmilliói; Még rengeteg előttünk az akadály, de az út nehezén már túlvagyunk, és biztos nagy ügyünk győzelme! — fejezte be a beszámolót Rákosi elvtárs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents