Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-18 / 116. szám

Péntek, 1956. május 18.

SOMOGYI NÉPLAP-3

4 Gyors intézkedésekre van szükség

a kaposvári Ady Endi e utcai diákotthonban

A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL

MI IS A VILÁGON VAGYUNK!

Alsóhetény vasúttól, kövesúttól távol esik, 7 — 8 kilométerre van minden forgalomtól. Nekünk egyedüli barátunk az újság, legjobban szeretjük a Somogyi Néplapot. Ml, a helyi Búzakalász Tsz tagjai elhatároztuk, hogy megyénk dolgozóinak megírjuk a Somogyi Néplapon keresztül eddigi eredményeinket, problémáinkat.

A megye tsz-eiről örömmel olvassuk a dicsérő cikkeket, csak azt fájlaljuk, hogy rólunk még nem esett szó eddig. Mi az új paraszti élet útján nehézkesen indultunk, nem volt köny- nyű hozzászokni az újhoz. Lassan azonban megváltozott a helyzet, ma már minden tag

szívvel, lélekkel a közösért dolgozik. 968 holdas gazdaságunkban szorgalmasan folyik a munka. A 244 tsz-tag egy családként dolgozik a közösben.

Igaz, voltak nehézségeink: a behozott állat- állomány elhelyezése, takarmányozása, munka- szervezetek kialakítása stb. Ma már azonban örömmel elmondhatjuk, mindezek nem okoznak problémát. Állatállományunk szépen fejlődik, a 7 literes fejési átlagot állandóan tartjuk. 1 hold silókukoricát vetettünk, különböző takarmánynövényeinket lesilózzuk. Vetésterületünk 41 százalékán kenyérgabonát vetettünk, 30 hold cukorrépára szerződtünk.

10 hold cikóriát, 28 hold kendert termelünk, kukorica vetéstervünket 25 százalékkal túlteljesítettük. Igen meg vagyunk elégedve a Fonói Gépállomással, sok segítséget adnak munkánkhoz. Tavaszi vetéstervünket éppen az ö segítségükkel 120 százalékra teljesítettük.

Ezek röviden eddigi eredményeink. Szeretnénk, ha hamarosan úgy beszélnének rólunk, mint a megye, de legalább is a Járás egyik legjobb tsz-éről. Munkánkat úgy végezzük, hogy a megye dolgozóinak bizalmát megnyerhessük.

NAGY JÓZSEF mezőgazdász, a Búzakalász Tsz tagja

A KÚT 4SI PEDAGÓGUSOK MEGÉRDEMLIK AZ ELISMERÉST

A kv.tasi általános iskolában történt. Az egyik szünetben Egri Imre második osztályos tanuló játék közben elesett és megsérült « térde. Látta ezt Fekete Kamillné, Albert József né és Tóth Ferenc pedagógus, s a kisfiút karjukba véve, a nevelőszobába siettek, ahol első segély- nyújtásban részesítették.

Én is jelen voltam az esetnél, s míg a pedagógusok a kisfiún segítettek aggódó szeretettel, kicsit elgondolliodtam. Mennyivel mások most a pedagógusok, mint az én gyermekkoromban! Akkor a legjobb esetben lapúlevelet kötöttek a megsérült gyermek kezére vagy lábára.

A pedagógusok jó munkája azonban nemcsak így nyilvánul meg Kutason, hisz a gyermekeken kívül, az egész falu népét nevelik. Együtt dolgoznak a szülőkkel. Ezt leginkább Kiss Ferenc elvtársról, az iskola igazgatójáról mondhatjuk el. A szülői munkaközösség és a pedagógusok lelkesen készülnek a gyermeknap megünneplésére.

A kutasi pedagógusok megérdemlik az elismerést és a több segítséget. Különösen a községi pártszervezet részéről. A kommunistáknak mindenkor segíteniük kell a pedagógusok nagyszerű nevelőmunkáját.

Ha reggel negyed hétkor megszólal a csengő a kaposvári Ady Endre utcai diákottihorubam, a lányok rohanva törnek a vízcsapok íelé. Tisztasági láz ütött ki ebiben a diákotthonban? Nem, a rohanásnak egyetlen titka von: olyan kevés a vízcsap az egész diákszállóban, hogy boldog, aki eléri elsőnek vagy akár ötödiknek is a vízsugarat.

»•Diákotthon-« — így neveztük ezt az épületet, holott eredetét és jellegét tekintve nern az. Szálloda volt azelőtt, sőt egyesek szerint találkahely is, és nem alkalmas diákotthon céljaira.

Tegyünk csak egy kis sétát az épületen belül. Az első emeleten idegenek laknak: színészek, a tanács dolgozói és mások. Azt hisszük, nem kell magyarázni, hogy ez már önmagában sem a legkedvezőbb állapot. Éjjel-nappal idegenek — a lakók és látogatóik — járkálnak ki és be, elöl és a 'hátsó bejáraton át is, emiatt azután szinte lehetetlen a közlekedő diákok ellenőrzése.

De nézelődjünk csak tovább az épületben. Van olyan szoba, ahol húszán, sőt huszonnyolcán is alszanak, méghozzá igen- zsúfoltan. De azt mondják, ez még mind semmi, a tanév elején harmáncketten is aludtak egyetlen kisméretű szobában. A WC-ajtók tárva-nyitva, valamennyi ilyen helyiség elhanyagolt és piszkos, sokszor a viz sem folyik le. Piszok és elhanyagoltság mindenütt. A lányoknak egyetlen tanulószobájuk ^ sincs, két lehetőség között választhatnak: vagy a hálószobában tanulnak, vagy a folyosókon, a szekrények sorfala között. (Egyetlen szekrény sem fér el a szobákban.) Úgy véljük, amikor az iskolában meglehetősen sck munkát kapnak a fiatal diáklányok, a tanulásnak ez a lehetősége nem elegendő.

Ne részletezzük tovább magát az épületet, hanem kerülj ünk kívülre, és ott tegyünk sétát. Az egyik oldalon állami áruház és pékraktár helyezkedik el, s az. utóbbiba kora hajnalban már szállítják és viszik el a kenyeret, Alvás szempontjából ez sem eszményi állapot... Az épület másik szárnya még sokkal kedvezőtlenebb szcmszédságot szolgáltat. Itt italbolt és vendéglő van, ahonnan estétől késő éjszakáig részeg emberek kurjonga- ^ lása, mulatozása hallatszik fel a szobákba. Az erkölcsi és esztétikai nevelésnek aiem éppen elmaradhatatlan kelléke ez.

Kaposvárott igen rosszak a lakásviszonyok, ha lehet azt mondani, rosszabbak, mint Pesten. Nehéz azt kívánni, hogy ez a kétszázegynéhány leány egyik napról a másikra új épületbe költözhessék. (Bár erről is vannak tervek, de ezek komolyságában az illetékeseit sem nagyon hisznek.) Sok mindenen lehetne azonban segíteni gyorsan is. Felmerül például a kérdés, helyes-e, hogy amikor a diákotthon helyreállította az egyik termet tanulóteremnek, a tanács oktatási osztálya lefoglalta saját hivatalai céljára. Aztán: van a diákotthoniban régy hatalmas terem. Ezeket szakértők lakhatatlannak minősítették bi- izonyos építészeti okok miatt. Körülbelül 300—400 ezer forintnyi költséggel helyre lehetne állítani és akkor tanulószoba is akadna, a szállásgondokat is jobban meg lehetne oldani. Tulaj dóriképpen ez nem olyan nagy összeg. Talán meg ás lenne, csak nincs, aki adja.

Az épületet ugyanis a BelkereskeMegkezdődtek a középiskolákba való jelentkezések, felvételek. Az elmúlt napokban igen sóit általános iskolát elvégzett fiatal nyert felvételt a különböző középiskolákba. Számos munkás- és parasztszánmazású kislány kérte felvételét a 'kaposvári leánygimnáziumba is Kaposvárról és szerte a megyéből:

A jelentkező igen sok, a tanterem viszont kevés

a leánygimnáziumban, így aztán sok kislányt visszautasítottak.

Több tanuló és szülő érdeklődött szerkesztőségünkben, hogy nem lehetne-e valahogyan ezt a problémát megoldani.

Vajon lehet-e megoldást találni, hogy a felvételt nem nyertek mégis csalt megkezdhessék gimnáziumi tanulmányaikat? Véleményünk szerint kell és lehet is találni. Igaz, a sok jelentkezőre való tekintettel három első osztály ás indul a leánygimnáziumban — egy negyediket azonban éppen tanterem hiányában már népi lehet indítani. Pedagógus is van bőven, csak tanterem nincs.

A szülők panaszkodnak, s meg is értjük őket. Éppen ezért javasolunk egy megoldást:

indítsanak meg egy osztályt a

delmi Minisztérium akarja átvenni és vissza kívánja állítani szállodának. De amíg az Oktatásügyi Minisztérium nem adja át és diákok laknak (benne, addig — úgy okoskodnak — minek építkezzék a Belkereskedelmi Minisztérium ott? Az Oktatásügyi Minisztérium, álláspontja — ahogy a városi tanácsnál tájékoztattak bennünket — a következő: ha a Belkereskedelmi Minisztérium átveszi az épületet, minek fektessünk mi bele ennyi pénzt? Jó lesz az máshová is.

Nem feladatunk, hogy a két minisztérium illetékeseit, kibékítsük egymással. De feladatunk és kötelességünk, 'hogy erőteljesen és határozottan hívjuk fel a figyelmet: tűrhetetlen az Ady Endre utcai diákotthon helyzete. Kétszáznál több fiatal lány egészsége, nyugalma, tudásvágya követeli meg a gyors segítséget.

GÁBOR ISTVÁN

(A Szabad Ifjúság május 17-i számából.)

leánygimnáziumban úgy, hogy áthelyezik az osztályt a tanítóképzőbe, ahol viszont van tanterem. Ezzel megoldódna a szülők panasza, a kislányok felvétele.

Persze, ehhez egy kis kezdeményezőkészség, a 'helyi szervek rugalmassága lenne szükséges. Az Oktatásügyi 'Minisztérium bizonyára szívesen engedélyezné ezt a megoldást, mivel •nyilvánvaló, hogy az általános gimnáziumok kibővítésével egyben a második ötéves terv megvalósítását is segítené. Javasoljuk, hogy gondolkodjanak azon, hogy

vagy a tanítóképző épületében, vagy a leánygimnázium közelében keressenek egy olyan tantermet, amellyel elősegíthetik, hogy még több munkás- és parasztfia- tal leány nyerjen felvételt az általános gimnáziumba.

Szó van ugyan arról, hogy a tanítóképző épületébe költöztetik az óvónőképzőt is (de egyeseit ez ellen is tiltakoznak), ám még így is el lehet helyezni egy osztályt. Meg lehet oldani ezt a fontos kérdést — csupán az szükséges, tegyék félre a kicsinyes személyi ellentéteket a közös ügy érdekében.

Ötven somogyvámosi

Május elsején Somogyvámoson ismét meg akarták nyitni a napközi otthonos óvodát. Ez nem sikerült, mivel nem volt konyha. Később megtudtam, hogy részben a községi vb, részben néhány forrófejű fiatal elhamarkodott cselekedetéből kifolyólag a régi konyha — amely az átalakított régi iskola egyik szobája volt — lebontásra került. Hiba ez, nagy hiba. De mégsem akkora, hogy ne segíthetnének rajta.

Hamarosan elhatározás is született e hiba megoldására. A napközi otthon egy helyen van Szakáll elvtársnak, az iskola igazgatójának lakásával. A jól felszerelt és berendezett lakás bizonyítja, hogy államunk gondoskodik pedagógusainkról. Az igazgatói lakás és a napközi otthon épületének végében van egy kis nyárikonyha, amelyet ha kitisztítanának, megfelelne konyhának a napközi otthon részére.

SZABÓ ISTVÁN,

a járási pártbizottság instruktora.

gyermek nevében...

Csakhogy ezt Szakáll elvtárs nem hajlandó átadni e célra, annak ellenére, hogy nem használja. A községi tanács kiutalta ezt a napközi otthon részére, hiszen 50 gyermek nyári ellátásáról van szó, amíg a szülők dolgoznak. Ám a járási tanács oktatási osztályának közbelépésére ezt a kiutalást hatálytalanították, mivel szolgálati lakásról van szó, s azt nem lehet kiutalni.

Akár lehet, akár nem, mégis csak emberi érzés szerint kellett volna Szakáll elvtársnak cselekednie, s nem meggátolni, hanem elősegíteni kellene azt, hogy 50 gyermek részére a nyár folyamán biztosítani tudják az étkeztetést. Ehhez pedig nem kellett volna más, csak egy kis jóindulat, emberszeretet... ami egy pedagógusból nem hiányozhat.

RUDA GYULA levelező

FÉLRE A KICSINYESKEDÉSSEL!

Indítsanak egy negyedik első osztályt is a leánygimnáziumban

i

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS

A pártfegyehni munka néhány tapasztalata a kaposvári járás pártszervezeteiben

A Szervezeti Szabályzat kimondja: >-A Magyar Dolgozók Pártja csak akkor teljesítheti feladatát, ha a párt maga a fegyelmezettség és a szervezettség megtestesülése. A pártban vasfegyelem van, melynek minden egyes párttag köteles magát alávetni«. Ennek szellemében vizsgáltuk meg, hogy a kaposvári járás párt- alapszervezeteiben milyen gondot fordítanak a pártfegyelem betartására, mennyiben alkalmazzák a nevelés eszközéül a pártfegyelmi munkát. Elöljáróban azonban szükséges megállapítani, hogy a tapasztalt hibák nem egyedül a kaposvári járásra jellemzők — bár kétségtelen, a járások között a pártfegyelmi munka itt van a legelhanyagoltabb állapotban. — Ezért helyes, ha a tanulságot elv- térsaink valamennyi járásban leszűrik.

A járási fegyelmi bizottság tevékenységéről

Hogy megértsük az alapszervezetek gyenge vagy sokszor egyoldalú fegyelmi munkáját, mindenekelőtt a járási fegyelmi bizottság működését kell bemutatni. Ugyanis a járási fegyelmi bizottság hosszú ideig — az elmúlt két-három hónapot kivéve — sem elvi, sem gyakorlati segítséget nem adott a pártalapszervezeteknek a fegyelmi ügyek kivizsgálásához, lebonyolításához, az elkövetett hibák mérlegeléséhez. Ennek káros következményeivel ma már tisztában van a járási párt-végrehajtóbizottság, amely azért hibázott, mert nem adott feladatot a fegyelmi bizottságnak. Tisztában van vele a járási fegyelmi bizottság is, mely gyakran arra kényszerül, hogy az alapszervezetekre tartozó pártfegyelmi ügyeket is maga bonyolítsa le, mert az alapszervezetek nem mernek elég bátran hozzányúlni egy-egy ügyhöz. És ha hozzányúlnak is, csak a legvégső esetben teszik, amikor már ahhoz kell folyamodni, hogy kizárják az illetőt a pártból. Pedig nemcsak ez jelenti a fegyelmi munkát. És elsősorban nem ez jelenti. A pártfegyelmi munkának elsősorban a párttagok nevelését kell segítenie. Ezért szükséges, hogy egy-egy párttag magatartásbeli hibáját, a gazdaság vezetésében vagy egyeb más téren elkövetett hibáját időben napirendre tűzze a pártvezetőség. Természetesen a hiba súlyának megfelelően enyhébb vagy szigorúbb pártbuntetést adjon okulásul a hibát elkövetőnek. Ez a módszer megakadályozza, hogy az alapszervezetek egymás után a pártból való kizáráshoz folyamodjanak. A párttag maga is érzi, hogy az elkövetett hibáért a párt őt megbüntette.

Megalapozott-e minden kizárási döntés?

Hogy mennyire nem ez történik, íme néhány adat és példa: a járási fegyelmi bizottság dossziéjában 17 az alapszervezetek által lebonyolított fegyelmi ügy fekszik. A 17-ből 15 kizárással ért véget. Megdöbbentően súlyos ez az arány. Megnéztük néhány községben, hogy milyen indokok alapján zárnak ki párttagokat. A következőkkel találkoztunk: Ma- gyaratádon ez év márciusában Szij- jártó István kőművest passzív magatartása miatt — nem fizet tagdíjat, nem jár el taggyűlésre — zárták ki. Elővettük a járási kimutatást a tavaly kizárt párttagokról és megállapítottuk, hogy 80 százalékukat hasonló indokolással zárták ki. Természetesen nem arról van szó, hogy minden olyan embert tűrjünk meg a pártban, aki teljesen közömbös a párt ügye iránt, aki a párttagsággal járó legelemibb kötelességeinek sem tesz eleget. De az biztos, ha pártvezetőségeink nemcsak egy év múlva figyelnek fel arra a párttagra, aki nem fizet tagdíjat vagy nem jár el taggyűlésre, hanem jóval korábban, akkor nem kerül sor ilyen nagyszámú kizárásra. Akkor sikerül több elvtársat megmenteni a párt számára. A felelősség tehát nemcsak a kizárt párttagé, hanem a pártvezetőségé is, amely nem keresi meg a párttag közömbösségének okát és nem igyekszik azon segíteni.

Szintén Mag.varatádon fordult elő, hogy Somogyi Imrénét közömbös magatartása miatt kizárták a pártból. Somogyiné tiltakozott ez ellen, s ahogy a pártvezetőség elmondja, ha sok rábeszélésre is, de megvette a havi tagbélyegét. Ebben az esetben ismét feltehető a kérdés: ha Somogyiné ragaszkodott a párttagságához, vajon nem lehetett volna-e más eszközzel közelebb hozni őt a párthoz, elkerülni a kizárás büntetést? Szinte azt hiszi az ember, ha párttitkárokkal, vezetőségi tagokkal beszél a járásban, hogy azok a pártból való kizáráson kívül más pártbüruet.éüt nem is ismernek. És hogy e feltevés menynyire alapos, bizonyítja a magyar- atádi, a ráksi, a kazsoki, a büssüi párttitkár elvtársak válasza, akik erre a kérdésre őszintén megmondták, hogy bizony nem ismerik a párt- büntetés fokozatait. Van olyan elvtárs, aki a szóbeli figyelmeztetést is a pártbüntetések közé sorolja.

Több segítséget az alapszervezetek fegyelmi munkájához

Nagyon nagy szükségük volna az alapszervezeteknek a járási pártbizottság és a járási fegyelmi bizottság segítségére a pártfegyeimi ügyek lebonyolításában. Szinte minden alapszervezetben akadnak olyan elvtársak, akiknek ügyét haladéktalanul napirendre kellene tűzni, de a párt- vezetőség nem mer ebben elég határozottan fellépni. Meggyőző példát találtunk erre Ráksiban, ahol Szita János elvtársnak — évekig volt községi párttitkár — már hónapok óta húzódik egy ügye, amiben bizonyos fokig Szita elvtárs becsületéről van szó. Tisztázni kellene az igazságot és mindazokkal tudatni, akik az ügyben érdekeltek. Ezzel kapcsolatban Farkas elvtárs, a községi párttitkár

megjegyzi: — Hiányolom a járási bizottságtól, hogy nem jön ki és nem intézkedik végre. — Az azonban már nem jutott eszébe a párt vezetőségnek, hogy ezt az ügyet a járási párt- bizottság nélkül a pártvezetőség önállóan is megvizsgálhatja és pontot tehet a végére. Sőt, ez a helyes megoldás. Az alapszervezetekhez tartozó pártfegyelmi ügyek lebonyolítása csak növeli a pártvezetőség tekintélyét, önállóságát, ítélőképességét. Az már egy másik kérdés, hogy az alapszervezeteket meg kell tanítani a fegyelmi ügyek helyes kivizsgálására, lefolytatására. Erre most már törekszik a járási fegyelmi bizottság, csak arra kell vigyáznia, nehogy túlzásba essék. Nem szükséges, hogy néhány hét leforgása alatt minden alapszervezethez eljusson rövid időre. Az alapszervezetek munkája ezen a területen annyira elhanyagolt, hogy alapos, mélyreható segítségre van szükségük, ami feltétlenül több időt vesz igénybe. Meg kell tanítaniuk a pártszervezeteket jobban értékelni saját párttagjaikat, jobban felkelteni a felelősségérzést bennük az egyes párttagok iránt.

Erezzünk felelősséget a párttagokért

Magyaratádon most újabb párttag kizárását tervezik: Medereczki Lajos a Kaposvári Gépállomáson dolgozott, s mikor munkahelyéről eltávozott, hosszabb ideig nem jelentkezett át a magyaratádi pártszervezethez. Mikor a pártvezetőség erre felfigyelt és szóvátette, akkor Medereczki elvtárs rendezte átjelentkezését és elmaradt tagdíját. Azóta azonban feléje sem jön a pártszervezetnek, valószínű őt is kizárjuk a pártból — mondja ki elég könnyelműen a döntést a vezetőség. De vajon nem lehetne-e Medereczki Lajost a pártfegyelmezés más eszközével megmenteni a párt számára? Bizonyosan lehetne, csak rendszeresebben kellene

foglalkozni vele, kisebb-nagyobb feladatokkal megbízni, bizonyosan nem utasítaná vissza. Az embereket nevelni kell, erre kell tanítani a párt- szervezeteket, hogy csak a végső esetben folyamodjanak a legsúlyosabb pártbüntetéshez, a kizáráshoz.

Úgy gondoljuk, igaza van Hosszú elvtársnak, a büssüi községi párttitkárnak, aki a passzív párttagok kizárását többek között ahhoz vezeti vissza, hogy nem elég megfontoltan végzik az alapszervezetekben a tag- és tagjelöltfelvételt. Gyakori, hogy a vezetőségek csak számszerűségre törekednek, nem vizsgálják meg elég alaposan, hogy a felvételét kérő egyén meggyőződésből akar-e a párt tagja lenni, kész-e a párt politikájáért harcba menni. Előfordult a közelmúltban a kaposvári járásban, hogy kulákot és bíróságilag több hónapra elítéltet vettek fel a pártba. Ez is úgy történhetett meg, hogy nem nézték meg alaposan az illető körülményeit, munkáját, korábbi magatartását. Ma már mind a két tagot kizárták ugyan — helyesen, mert ilyen elemeknek nincs helyük a pártban —, de azokkal szemben felelős- ségrevonás nem történt, akiknek ebersége hiányában vagy esetleges rokonszenve alapján ezek az egyének a párt soraiba kerültek.

Már utaltunk arra, hogy az utóbbi két-három hónapban van némi javulás a járási fegyelmi bizottság munkájában. Helyeselni lehet azokat az intézkedéseket, hogy gazdasági vezetőket, tanácsfunkcionáriusokat, hivatali beosztásukkal való visszaélés vagy a gazdaság tárgyainak jogtalan eltulajdonítása miatt, mint kommunistát fegyelmileg felelősségre vonnak. Javulás tapasztalható abban is, hogy a fegyelmi ügyeket gyorsabban, határozottabban elintézik. De nincsenek meg ugyanezek a kezdeti lépések még az alapszervezeteknél, itt kell tehát fordulatot elérni. A túlzott kizárásokért, amelyelv az alapszervezetekben történtek, a járási pártbizottság és fegyelmi bizottság is felelős. Ennek tudatában kell megtanítaniuk az alapszervezeteket arra, hogy a pártfegyelmi munkát mint a nevelés fontos eszközét alkalmazzák.

Vucsák Magda