Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-15 / 113. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! i Somogyi Néplap GY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAKÁCS LAP3A jlxO. &Z'dITl. ARA 50 FILLÉR Kedd, 1956. május 15. Szünet nélküli harcot a tsx-mozgalom fejlesztéséért! múlt héten 31 családdal, 53 taggal, 108 hold földdel gyarapodtak a megye termelőszövetkezetei Nagyobb eredményekről számolhatnánk be, ha a községi pártszervezetek, a tsz-ek régi tagjai, a kommunisták többet foglalkoznának az egyéni dolgozó parasztok meggyőzésével; ha a falusi elvtársak jobban megértenék: a tsz-szervezés állandó feladat, nem szünetelhet érte a harc. Számtalan mód és lehetőség kínálkozik arra, hogy az egyéni parasztokat meggyőzzük a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. Mert vajon ki tagadhatná, hogy a tsz-ek — még az újak is — általában megelőzték az egyénieket a tavaszi munkában? A termelőszövetkezeti gazdálkodás előnyeiről beszélnek a szépen fejlődő, bő termést ígérő gabonatáblák is. A dolgozó parasztok mindenütt láthatják: a gépek jól és gyorsan dolgoznak, érdemes szövetkezni. Hacsak ezeket mondanák is el az egyénieknek a csurgói, marcali, nagyatádi járásban, egész biztosan érnének el eredményt. De ezekben a járásokban igen sokat lanyhult a tsz-agitáció, a tsz-szervezés. De több telne a másik járások kommunistáinak erejéből is. A barcsi járásban 1 hét alatt 6 család — nagy része ennek is egy községben — a ladi Zrínyibe — a fonyódiban 7, a siófokiban 4, a tahiban 6, a kaposváriban 8 család lépett be a tsz-ekbe. Nyissák fel kapuikat a tsz-ek, hívják maguk közé a kívülállókat. A kommunisták pedig ne engedjék lanyhulni a tsz-ek erősítéséért folytatott agitációjukat; okos felvilágosító szóval — ha a helyzet úgy kívánja, vitatkozással is — harcoljanak a tsz-mozgalom erősítéséért, új tsz-tagokért. Alakítsanak a dolgozó parasztokból előkészítő bizottságokat. Úgy is létrehozhatnak új szövetkezeteket, hogy csak az ősszel kezdik meg a közös munkát. Vigyenek a tanácsok minél több egyéni parasztot jól működő tsz-ek látogatására. Előre Somogy tsz-mozgalmának fejlesztéséért! Gyorsítsuk meg a szántás ütemét, hogy mielőbb befejezhessük a vetést Május első napjaiban a Megyei Pártbizottság felhívással fordult megyénk termelőszövetkezeteihez és egyéni parasztjaihoz: május 10-re minden szem gabonát vessenek el. A határidő már lejárt, legtöbb járásunk azonban még a határidő után 5 nappal sem teljesítette vetéstervét. Csupán két járás: a fonyódi és a siófoki fejezte be a vetést. Sokhelyütt az is akadályozza a vetést, hogy késnek a szántással. Elsősorban tehát a szántás ütemét kell gyorsítani. Különösen nagy a lemaradás a kukorica vetésében, négy járásunk alig 60 százalékát vetette még csak el a kukoricának. Ugyancsak meg kell gyorsítani a napraforgó vetését. Különösen igyekeznie kell a kaposvári, nagyatádi, barcsi, marcali járásnak. Járási vezetőink többet kezdeményezzenek, jobban mozgósítsanak a vetés befejezésére. A járások sorrendje a vetési versenyben a május 10-i értékelés szerint: Járás: 1. fonyódi 2. siófoki 3. tabi 4. csurgói 5. barcsi 6. nagyatádi 7. marcali 8. kaposvári J. tanácselnök: Király Ferenc Nagy Lajos Tengerdi Imre Vörös Gábor Mátyás József Sasvári Ferenc Papp Ferenc Suri Sándor J. mezőgazd. o. vez.: Jani János Szabó László Sebők Gyula Pallag András Feigli József Isaszegi József Tóth Mihály Nézer Nándor 13 tSZEgyelik a cukorrépát a mernyei Petőfi Tsz-ben Május 27-én ünnepli megyénk ■tsz-einek több mint húszezres tagsága a termelőszövetkezeti napot. Bizonyos, hogy újabb dolgozó parasztcsaládok lépnek az új útra nemcsak azon a napon, hanem már addig is. Fontos feladata lesz a tsz-napnak: még jobban elmélyíteni a szoros barátságot a munkásosztály és legédesebb testvére, a tsz-parasztság között. Ahíhoz azonban, hogy a tsz-napok megyeszerte sikeresek legyenek s jól betöltsék hivatásukat, elengedhetetlen feltétel a gondos, jó előkészítés. A tsz-eket patronáló üzemi dolgozók tsz-ekbe való meghívásáért a Megyei Pártbizottság intézkedési terve május 20-i határidővel Merkler Róbert elvtámsat, a megyei tsz-osztály egyik dolgozóját, teszi felelőssé. Lássuk, mit valósított meg feladataiból eddig Merkler elvtárs. Horváth Lajos, a mernyei Petőfi Tsz brigádvezetője örömmel újságolta, hogy tsz-ükben megkezdődtek a növényápolási munkák. Miután az asszonyok — versengve egymással — befejezték a cukorrépa sarabolását, a répa egyelését is megkezdték. Lel- — Kiadtam a járásoknak a patro- kes munkájukért dicséretet érdemel- náló üzemek névsorát, s a tsz-ek hív- szorgalmas tsz-tagok ^ ják meg majd az üzemeket — = ~~ ja Merkler elv.társ. !>• A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE MEGHÍVÁSÁRA május 19-én Budapestre érkezik a bécsi magyar kulturális és sport- egyesület népi tánccsoportja. Az együttes öt napig tartózkodik a magyar fővárosban. A piros nyakkendő Ttorús, hűvös idő, az eső nyújtogatja lábát. A Gyékényes jelé fújtató vonat egyik kocsijában tetőt feszegető a zsivaj. Rövidszoknyás, rövidnadrá- gos úttörők vidám, kacaja, csengő hangja. Piros nyakkendőjük libben, ahogy egymás szavába vágva mesélik élményeiket. Hogyne, mikor a megyei kultúr- versenyről jönnek. A hátsó sarokban hat kislány kuporog össze. Ök már kimesélték magukat, társasjátékot •kezdenek, Mindnyájan ismerjük hajdani gyermekkorunkból: »Meg- állod-e nevetés nélkül?« Röppen az első kérdés: — Mi a neved? Felelet: — Mosogatórongy. — Hatalmas kacaj. Persze, a kérdezett is nevet. Pisze orrú, barnahajú, nagyvarkocsú kislány. Törvény: zálogot! Odaadja hímzett, apró zsebkendőjét. A kérdés aztán körbe megy, többször is. Kacagnak, hogyne kacagnának. Hisz azért választották ezt a játékot, mert tavaszt pezsdülő kedvük szinte a fékeket szakítja... A kis piszétől minden zálogba vándorol. Újabb kérdés után már azon nevet, hogy nincs mit adnia. A pufókarcú, kékszemű játékvezető ekkor a frissen vasalt, gondosan megkötött piros nyakkendőhöz nyúl. A másik arcán elhal a mosoly, odakap. Nem markolja, nehogy meggyűrődjön, csak simítja melléhez, amely hirtelen nagyokat hullámzik: — Ezt nem... — mondja halk, de erős hangon. Finombőrű halántékán előkéklik az ér, arca meghalványodik. A többi is elkomolyodik. Ketten mondják egyszerre: — Ne bántsd. Sári! Az visszaejti a kezét, elpirul... A nap rést hasít a fagyosszenteket ünneplő felhők falán, s gyémántokat villant a csillogó gyermekszemekbe. — Tud már olyan fsz-röl, ahol gondoskodtak az őket patronáló üze-. mell meghívásáról? — Sajnos, erre nem tudok pontos! választ adni. Még nem volt időm eztj ellenőrizni. A tanulság ebből: nagyobb gondot! kell fordítani a tsz napok megszór ve-í zésére, az intézkedési terv végrehaj-r tására, ellenőrzésére. Hiszen Merkler; elvtárs is tudja: minden terv annyit^ ér, amennyit abból megvalósítanak.] A tsz-napok ekkor lesznek sikeresek,, ha a feladattal megbízott megyei ve-!] zető elvtársak lelkiismeretesebbenji harcolnak azok jó előkészítéséért. Az-I idő sürget, már csali 12 nap van!] hátra. DICSOSEGTABLA Gépállomásainkon hétről hétre újabb és újabb dolgozók tűnnek ki jó munkájukkal. Lelkes traktoristáink dicséretet érdemelnek, példamutatásukért köszönet Jár. A legutóbbi 10 nap alatt kitűnt gépállomási dolgozók, a megye legjobb traktoristái: Simon Géza Marcali Gépállomás, ÍIS műszaknorma teljesítéssel, i«ir- kó János, Marcali Gépállomás, 118,5 műszaknorma teljesítéssel, Angyal István, Nagyatádi Gépállomás, 116,5 műszaknorma teljesítéssel, Hujbert László, Lengyeltóti Gépállomás, 116,5 műszaknorma teljesítéssel. Legjobb brigádvezetök: Vass Ferenc, Marcali Gépállomás 69,2 műszaknorma teljesítéssel, Ki- nics József, Marcali Gépállomás, 65,1 műszaknorma teljesítéssel, Ancjyal Ferenc, Nagyatádi Gépállomás, 57 műszaknorma teljesítéssel. EGY CSOKOR MEZEI VIRÁG SZÍNHÁZUNK SZÍNPADÁN... A versenyszervezés tapasztalatai az MHRT siófoki kirendeltségénél i A Balatont átszelő csillogó hajók már menetrend szerint közlekednek. A Magyar Hajózási RT dolgozói a télen kijavították, átfestették a hajókat, nem egyet szinte teljesen újjávarázsoltak. Csak az alapzatuk maradt a régi, többi részük mind új, mind az MHRT siófoki dolgozóinak kezemunkáját dicséri. Mert a hajósok a szárazföldön is jól dolgoznak. Szívesen és lelkesen végzik munkájukat. Egymással versenyeznek azért, hogy minél szebb, minél jobb, minél gyorsabb hajók biztosítsák a nyári forgalmat. A versenyzéssel mégis baj van. Nem a versenykedvvel, hanem inkább a verseny szervezésével, a jó verseny feltételeinek biztosításával, a verseny-nyilvánossággal. Versenytábla a földön Az üzem területére lépve hiába keresünk versenytáblát, amely a legfrissebb eredményeket hirdetné. Van ugyan az udvaron nagy tábla, nem is egy, hanem vagy öt darab, olyannal azonban nem találkoztunk, mely egy-egy versenyszakasz eredményeit mutatná. Azaz, hogy mégis van egy, amely »szakszervezeti ügyek« felirat alatt arról számol be május elseje előtt pár nappal, hogy milyenek voltak a felszabadulási verseny eredményei. És hogy néz ki ez az »aktuális« értékelés! Egy megsárgult, ázott, gyűrött papíron, géppel írva. Mert a felszabadulási verseny eredményeinek a szakszervezet igen nagy jelentőséget tulajdonított. A versenytáblát a sárga papírlappal együtt igen feltűnő módon helyezte el. Nem tette a falra, mert ez nyilván igen megszokott és mindennapi dolog lett volna. Hanem olyan helyre állította, ami egészen újszerű és szokatlan. A versenytáblát ugyanis lerakta a szik esőnek, sárnak kitéve az MHRT vállalat versenytáblája. Hogy a régi eredmények után mi a helyzet: folyik-e azóta az üzemben munkaverseny, annak sehol semmi nyomát nem láttuk. De nézzük, mit mondanak a dolgozók a versenyről? A Kelén fedélzetén ülünk ebédidő alatt. — Mi mindannyian versenyzőnk, tettünk vállalást — kezdi a beszélgetést az egyik matróz — csakhogy... — Mi az a csakhogy? — firtatjuk. — Hát az — folytatja tovább Somogyi Gyula gépész —, hogy a versenyeredményeket menetközben soha nem értékelik. Csak egy-egy versenyszakasz lezárása után két-há- rom héttel tudjuk meg, hogy mi volt az eredmény. Az üb termelési felelőse, Beliczki elvtárs is megerősíti: — Valóban, a versenyértékelés mindig későn történik. Valahogy az értékelésnek nincs gazdája. Az üb- nek is hetekkel később mondják meg az elért termelési eredményeket. — Dehát van itt más hiba is — mondják a többiek. Későn kapnak anyagot, szerszámot. A Beloiannisz hajó átfestését pl. azért nem tudták megkezdeni a vállalt időben, mert nem volt fehér festékük. Pedig — amint később kiderült — volt festék az üzem területén. A Kelén hajón nagymennyiségű tárolt, ugyanakkor pedig a másik hajón festékhiány miatt nem tudtak dolgozni. Vagyis szervezetlenség, a nem megfelelő ellenőrzés, a műszaki vezetők közömbössége is gátolja a versenyt. A Megyeri- és Tóth-brigád pl. azért nem tett május elsejére versenyfelH földre. Ilyen megbecsült helyen fek-ajánlást, mert állandó anyag- és szerszámhiánnyal küszködnek. A verseny szervezése, a vállalások ösz- szegyűjtése sem volt elég alapos. Balogh elvtárs, a szegecselő brigád vezetője azt kifogásolta, nem is kérdezte meg tőle senki, milyen vállalást tesz május elseje tiszteletére. »Pedig legnagyobb ünnepünkre én is kitet tem volna magamért« — mondja. Nagyobb versenynyilvánosságot! Igen, a dolgozók szívesen versenyeznek, ha a megfelelő műszaki feltételeket biztosítják, ha nagyobb megbecsülést, nagyobb nyilvánosságot adnak a versenymozgalomnak. A dolgozók szeretik, sőt igénylik, hogy elvégzett munkájukat értékeljék, elismerjék. Józsa László éppen ottlétünkkor jött az üb termelési felelőséhez és jelentette boldogan, hogy vállalását határidő előtt, abban a percben teljesítette. Józsa László és a többi Józsa Lászlók,'az egymással versenyező dolgozók megérdemlik, hogy eredményük azon nyomban felkerüljön a -táblára, és mindenki lássa: ezek a dolgozók becsülettel teljesítették adott szavukat! A földre helyezett, viharvert versenytábla azonban a szakszervezet rossz munkáját, nemtörődömségét mutatja. De felelős a rossz verseny- szellemért, a verseny-nyilvánosság elsikkadásáért a vállalat gazdasági vezetősége és pártszervezete is. Nekik is észre kellett volna venniük, hogy a versenyeredmények értékelésének — és igen késői értékelésének — semmi esetre sem a földön a helye! A versenymozgalom nagyobb megbecsülését, a műszaki feltételek biztosítását, nagyobb verseny-nyilvánosságot várnak az üzem vezetőitől, szakszervezetétől az MHRT dolgozói. Teherautók és autóbuszok álltak meg vasárnap reggel a kaposvári színház épülete körül. A kulturális seregszemle megyei döntőjére messze vidékről érkezett táncosok, énekesek, zenekari tagok izgalomtól pirosló arccal szálltak le a gépkocsikról. Mindegyikük kezében a szerepléshez szükséges kellékek: hegedű, trombita, kottatartó, ragyogóra fényesített csizmák, csörgős botok, fejdíszek ... Mindnyájan dolgozók: az üzemekben vagy a földeken állnak helyt a munkában. De mindnyájan öntevékeny színjátszók is, énekesek vagy táncosok, s ez azt jelenti, hogy munka után nem térnek haza pihenni, mint a többiek, összegyűlnek a falusi művelődési ház kicsiny színpadán vagy üzemi kultúrtermében és játszani, táncolni, énekelni tanulnak. Vonaton és gépkocsikon 1200-an Jöttek, fiatalok és idősebbek, nők és férfiak. Nagyrészük »jelmezben« tette meq az utat, azaz szülőfaluja ősi népviseletében. Színpompás felvonulásnak is beillett egyik-másik csoport városnéző sétája. Volt miben gyönyörködniük a kaposváriaknak már akkor is, amikor az utcán találkoztak velük. Azoknak pedig, akiknek a színház nézőteréről alkalmuk volt végignézni a műsort, jóval több jutott ennél. Lehet, hogy a csoportok előadása, szereplése nem volt mindenben kifogástalan, de szívvel és lélekkel játszottak, és lelkes játékukért elismerést érdemelnek: a kis- létszámú siófoki tánccsoport épp úgy, mint a vízvári földművesszö- vetkezeti DISZ népi együttese, vagy mint a barcsi Vörös Csillag Tsz ifjú tánccsoportja. Ha néhol még botladoztak, mégis nagyszerű volt a szereplésük. Vasárnap csupán a döntő első része zajlott le. Néhány nap múlva, a következő vasárnap délelőttjén ismét meqállanak a társasgépkocsik a színház épülete körül, ismét érkeznek csoportok, hogy bemutassák tudásukat, felkészültségüket a megyei verseny bíráló bizottsága és a seregszemle közönsége előtt. Azoknak, akik a következő vasárnap jönnek Kaposvárra, azt kívánjuk, hogy állják meg helyüket úgy, mint akik most szerepeltek. S ha ezt megteszik, büszkék lehetnek magukra, szorgalmukra, tudásukra, felkészültségükre, ügyességükre ... Hozzászólás a második ötéves terv tervezetéhez Mit tesz a kaposvári vasútállomás a személyes áruforgalom megjavításáért? VARGA KÁROLY, A KAPOSVÁRI VASÚTÁLLOMÁS FÖNÖKE: ■ Második ötéves tervünk előirányozza a vasút forgalmának növelését, a szállítások megjavítását is. A mi vasútállamásunkra is nagy feladat vár, hogy megfeleljen az új terv követelményeinek. Az állomástól távoleső ipari centrumok —mint például a Cukorgyár, Nagymalom, Textilművek-Tüskevár, Vagóhíd- Hűtőház — kiszolgálását helyi menetrend szerint fogjuk lebonyolítani és komplex-brigád mozgalmunk kiszélesítésével javítjuk meg munkánkat. A szállítás igen fontos tényező a vállalatok önköltségének alakulásában, tervszerű és gyors megszervezése tehát nemcsak vasúti, hanem népgazdasági érdek is. Ezért a vasútnak, így a mi állomásunknak is nagyobb kapacitású Diesel tolatómozdonyokra van szüksége, hogy terv szerint tudjunk dolgozni, és a szállítás teljesen zavartalan legyen. Második ötéves tervünk során meg kell valósítanunk a gépesített árukezelést, a vállalatoknak pedig a helyes csomagolást, bár- cázást. A Kaposvárról irányuló export- szállítmányok jó és tervszerű szállítására, az exportos kocsiellátás, a vámvizsgálat és a minőségi ellenőrzés meggyorsítására fel kell állítani ezeknek a szerveknek kirendeltségeit. A reggel érkező és kora este induló vonatainkat pontos munkásvonatokként kell közlekedtetni, hogy biztosítsuk a munkaidő jó kihasználását és a dolgozók pihenőidejét. Tovább kell fejlesztenünk a kultúrált utazást, meg kell kedveltetnünk az utazóközönséggel kultúr- és csecsemő-várótermeinket, valamint utasellátó vállalataink helyiségeit. Második ötéves tervünk során megjavítjuk a vasúti dolgozók munkakörülményeit is. Megszüntetjük a 24/24 órás fordulószolgálatot, mosdó-, fürdő- és étkezőhelyiségeket építünk. A vasút munkájának megjavítását jelentősen segíti a munkaverseny, a munkamódszerátadás és az újítások mind nagyobbmérvű alkalmazása. Ezeket a mozgalmakat azonban véleményem szerint új alapokra kell helyezni, olyan alapokra, amelyek a vasút profiljának megfelelnek és nem az ipari üzemek hasonló mozgalmait másolja le. Azt akarjuk elérni, hogy második ötéves tervünkben megoldódjanak ezek a kérdések és Kaposvár áru- és személyforgalmának érhálózatában jól és pontosan dobogó szív legyen a vasútállomás.
