Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-06 / 106. szám

m PART- ES DISZ-ELET m Nem folt ellaamarkodott elöntés? K S zabó Istvánt a FŰSZERT alaipszervezet kizárta a pártból. Ennyi a hír, amely az elmúlt he­tekben bejárta a várost. Bejárta, mert hiszen ki ne ismerné Szabó Istvánt? És az ilyen hír gyorsain szalad. Az ismerősök egymás szájába adják. Bál- a végrehajtó bizottság még nem hagyta jóvá az alapszervezet hatá­rozatát. bár még nem lett volna szabad nyilvánosságra kerülnie a kizárásnak — a hírt már mindenki tudja. Voltak, akik .gondoskodtak arról, hogy így legyen, hogy ne maradjon tábckbaln. S van, aki sajnálkozik, sokan vannak, akik azit mondják: kár volt, s vannak, akik ha meglátják az utcán Szabó Istvánt, átmennek a má­sik oldalira, hogy ne kelljen 'köszönni se neki, és van­nak, akik örülnek, nevetnek a háttérben. — »Nem méltó a párt soraiba. Elítélte a bíróság ^is. Nem vigyázott a nép vagyonára. Gyengekezű volt« — terjesztette a taggyűlés elé a vádakat Orbán József elvtárs, a párt titkár. Igen, van igazság a vádakban. Érzi, tudja ezit Szabó István is. Mint a FÜSZÉRT kaposvári fiókjának veze­tője. erősebb kézzel, fokozottabb ellenőrzéssel talán — hangsúlyozzuk, hogy italán — megakadályozhatta volna a Dénes-féle bűnszövetkezet nagymérvű sikkasztását. Talán előbb fényt lehetett volna deríteni Dénesék ügyei­re, ha Szabó István éberebb. Hibás Szabó István az eűtténőrzés elmulasztásáért. így igaz ez. De nem ment­ségére mondjuk, hogyan tudott volna ő .tisztán látni az agyafúrt Dénes ügyeiben, amikor bírósági könyvszak­értők serege, budapesti revizorok sem tudták ponto­san megmutatni, hogyan követték el Dénesék sikkasz­tásukat. s még ma 'is újabb és újabb adatok kerülnek napvilágra a zsínpanamáróL Persze, ez még nem menti Szabó Istvánt, a sikkasztás az ő telepén történt. S az is igaz, erősebb kezű lehetett volna. TAe a hivatali ellenőrzés elmulasztása miatt rá •*-* kiszabott büntetés sem jogerős még. Miért ■em várhatta meg az alapszervezet a másodfokú dön­tést? Miért kellett sietni Szabó István (kizárásával? Hogyan lehet .iáyen könnyen dönteni egy olyan ember fölött, akinek immár 12 esztendeje mindene a pánt. Aki a legnehezebb időkben is, 1945. januárjában ott volt a kommunista párt soraiban, dolgozott a pártért, áldo­zatokat váMalt érte. Aki földet osztott a megyében, aki részt vett a kommunista lap Indításéiban, aid 12 esztendő alatt becsületesen, párthoz hűen végezte mun­káját. Most hibát követett eflJ, akaratán kívül, s egy­szerire eldobnák azok a kommunisták, akikkel együtt dolgozott, akik nem most ismerték meg Szabó Istvánt. GcndcCkodott-e Orbán József elvtárs, a FÜSZÉRT személyzeti felelőse, párttiitkára, amikor kimondta: Szabó Istvánnak nincs helye a pártban. Gondolkodott-e, hogy az elmondott vádakért ő is felelős. Miért nenn figyelmeztettél: Szabó Istvánt? Orbán elvtársnak tud­nia kellett volna, ki az a Dénes. Neid ismernie kel­lett volna Dénes előbbi életét, sötét múltját. Szóit er­ről Szabó Istvánnak? Tett azért vafliamit, hogy egy sötétmúltú ember ne legyen oltyan helyen, ahol visszaélhet a rábízott javakkal? És gondolkodott-« a FÜSZÉRT igazgatója, amikor feltartotta tagkönyvét, amikor Szabó István kizárására szavazott, hogy ő is felelős, hogy ő is azokat a hibákat követte el a Dénes- ügyiben, minit Szabó István? Vagy csak frázis, hogy a kommunisták mindenért felelősek? A FÜSZÉRT-nól dolgozók egymásért is? Szabó Istvánt e’hamarkodottan zárták ki a párt­ból. Pedig — hibái ellenére is — több köze van ehhez a párthoz, mint egyeseknek azok közül, aikák a ki­zárásra szavaztak. “I O esztendei párttagság, a pártnak végzett munka után egy akaraton kívüli hiba, gyengeség miatt eldobni egy embert, egy kommunistát? Nem volna helyes. És még tovább mehetnénk- annyi bizonyos, Szabó István éppen gyengesége miatt nem tudott megfelelni azon a poszton, ahol állít. S akik odahelyeztók, miért nem ,gondolkodtak ezen eddig? 1947. óta lett volna rá elég idő. Szabó István nem született és nem tanult könyvelési szakember. Becsületes, jóindulatú ember, aki bizony nem tudott eligazodni a Dénes-féte adato­kon. De mint mondottuk, nem tudtak azokon eligazod­ni egykönnyen a szakemberei: sem. Megérdemelt volna egy pártbüntetést, s meg is ér­demli ezt Szabó István. Már csal: a jövőre szóló tanul-' Ságként, figyelmeztetőként is. De kizárni? Nem! Azt mondták a taggyűlésen: »Ez a párt. véleménye.« Ez a párt véleménye a soraiba beférkőzött csirkefogókkal, idegen éLémeklrel, karrieristákkal, szikkasztókkal, az ellenséggel szemben, de nem egy először megtévedt, félrevezetett párttag esetében, akit a hivatali ellenőrzés elmulasztása miatt ítélt el a bíróság. Hol volt ez a határozottság, keménység, ez az éber­ség a FÜSZÉRT-mél akkor, amikor Dénest, a rovott- múltú bűnözőt felvettél:, alkalmazták? Amikor meg­bíztál: benne? Amikor Szabó István mellé főkönyvelő­inek tették Dénest? Szabó István jóvá tudja tenni a hibáját, és mint párttag tudja jóvá tenni, akárhova kerül. Dolgozott, harcolt ezért a pártért, a párt ügyéért 12 esztendőn át, s nem a megbocsátásról van most szó, hanem a biza­lomról. 12 esztendő alapot ad rá, hogy bízzunk Szabó Istvánban, Szabó István elvtársban. A párt nem dobhatja el Szabó Istvánt, s nem dob el egyetlen becsületes kommunistát sem, ha megtéved, ha akaratán kívül hibát követ el. Őszin­tén, segíteniakarón bírálva, ha kedd, fegyelmezve — nem gyengébbé, erősebbé válik így a párt. S hogy ez így le­gyen, azért nem csak a FÜSZÉRT kommunistái, de mindnyájan felelősek vagyunk... — N. T. — fiatal, szőkehajú, soványarcú fiú. Azt mondják róla: nagy 'szerű gyerek. Büszkék is rá mindé niitt, a faluban, a környéken és vár ják. Várják, mert ahol egyszer már megfordult Simon Géza, ott nincs panasz a gépre, a munkára ... Sze retnék, ha mindig ő jönne. Arca szerénységről, őszinteségről beszél. És szótlanságról. Azt hinné az ember, hogy nem lehet két-három szónál többet váltani vele. Amíg nem a gépéről, a munkájáról van szó, így I is van. De aztán, ha a gépre terelődik ' a szó, egyszeriben megered a nyelve Akkor aztán beszél tűzzel, szenve­déllyel az ő szeretett GS 34-éről. Mintha hosszú, hosszú évek alatt összenőtt volna ezzel a masinával Pedig még nincs egy éve sem, hogy -■dolgozik ... — Hogy lett belőled traktoros? — kérdeztem tőle, amikor átvette a di­csérő oklevelet. — Hát csak úgy — mopdta szeré­nyen, s gondolkodott, elárulja-e tit­kát. De csakhamar rákezdte: — Napszámos voltam azelőtt. Dol­goztam itt is, ott is, ahol éppen mun­kát találtam. Mindig olyan helyre mentem, ahol valamiféle gép is dől ■gozott... Géza szívesen hallgatta a gép za katolását. Szabadidejében sokszor órákig elnézte az ügyes földgyalut, a traktort. Még segített is a gépésznek a karbantartásnál. De az igazi öröm az volt, ha felülhetett a .kormányke­rék mellé, és maga irányíthatta a »csodamasinát« ... — Jó volt, szép volt, meg örültem is neki, de azért nem elégített ki az ilyen segédkezés. Egyszer aztán el­határoztam: traktoros leszek. Szüle­im is örültek, beteges édesapám kü­lönösen ... És Géza iskolára ment Szegedre. Szorgalmasan, lelkiismeretesen tanult a fiú, s egy év múlva kitűnő bizo­nyítvánnyal tért haza Marcaliba. — Csak két hétig voltam munka­gépkezelő — mondta. — Aztán telje­sült a ...... ........................ Oi tjeqilvztÁk a dieial&qkäfiqake,... gépállomásra. Az egyiket én kaptam meg. Felelős vezető lettem, s azóta egyénieknél dolgozom a vontatóm­mal. Úgy mondta ezt, mintha befejezett­nek tekintené a beszélgetést. Rá is gyújtott egy cigarettára, s felállt. — Hohó, barátom, hát én nemcsak erre vagyok ám kíváncsi! Hiszen most jön még a java. Úgy hallottam, kiválóan dolgozol, meg hogy első vagy a megyében. Mások is kíván­csiak ám arra, hogyan csinálod! Eh­hez még sem lehet elég a GS 34-es szeretete ... — Pedig az a legfontosabb, higy- gyék el nekem! Karbantartás a lelke a gépnek. Ahhoz pedig szeretni is kell... Mert dolgozhatnék én reggel­től estig, meg estétől reggelig, ha egyszer nem vigyázok a gépre ... Egyhamar kidőlne a sorból. Tgy beszél a 19 éves ifjú trakto- ros, s az ember önkéntelenül is arra gondol, milyen komoly, szak­képzett munkaerő lesz még belőle, ha továbbra is így dolgozik, s ha megbecsülik. — Na és hogy vannak megelégedve a munkáddal? Szerényen válaszol: — Azt hiszem, nincs *kifogás elle­ne ... Pedig az egyéniekkel csínján kell bánni. — Hogy érted ezt? — Hát úgy, hogy nem lehat olyan »dűlj föl, hagyd ott« módra dolgozni, mert akkor aztán senki sem kérné a gépet... És sorolja a példákat. Hogy az ősz­szel, amikor Mesztegnyőre ment, még mindenki húzódozott a gépi munkától. De nem keseredett el a fiú. Felszántotta a szállásadója föld­jét, de úgy ám, hogy akárki meg­nézhette. Estére kelve aztán megérett a jó munka gyümölcse: — Akár hiszik, akár nem, alig győztük írni a jelentkező gazdák ne­vét. Akkor már sokan géppel akartak1 szántatni. Gézának szívügye a gépi munka. Váxrunm u-At - 7 , —J 1 uc-u|™ szívügye a gépi munxa. J gep érkezett a Akit munkájával nem tud meggyőz­ni, ezt meggyőzi szóval. Így beszélt az egyik gazdával: — Hallja, bátyám, maga ezt a sók trágyát egy hétig sem győzi kihorda­ni. Mit vesződik vele? Nézze, én öt óra alatt kiviszem az egészet 110 fo­rintért, az csak nem pénz ekkora munkáért... S a gazda kezet szorított vele. Má­sok a lakásán keresik fel esténként, hogy: »gyere már hozzám is, Géza fiam, van egy kis munka a fődön ...« És mindez a szeretet, a megbecsülés, az elismerés jele. — Szóval ez az egyik titka a jó eredmények? — kérdezem, — Ez bizony! Na meg a jó segéd- vezető. Konkoly Jánossal dolgozom, >■belevaló« fiú, már nős ember ... Ar­ra bátran rá lehet bízni a gépet — mondja elismerően. — És a DJSZ-szervezet segíti-e a munkátokat? — Hát bizony arról nem sok jót tudok mondani. Mintha nem is volna nálunk DISZ. Én a múlt év őszén jöt­tem Marcaliba, akkor jelentkeztem a szervezetben ... Nem fogadták el az átjelentőt. Még új tagkönyvem sincs. Szóval, nem sokat törődnek a trak­toros ifikkel. Meg aztán nem is ez az egy hiba van. Nem szabadna elnézni, hogy ketten, hárman legyünk jól tel­jesítők a fiatalok közül. Legalább a felének ilyennek kellene lenni... Ezen a DISZ segíthetne leginkább. 's ez a becsületes, jó dolgos fiú, aki 275 százalékos tervtel­jesítéssel dicsekedhet, joggal várja a maga és társai számára a DISZ se­gítését. Az egyszerű parasztemberek, a gépállomás vezetői után most a Megyei DISZ Bizottság is elismerte Simon Géza nagyszerű munkáját. Megörökítették nevét a DISZ dicső­ségkönyvében, s ez az elismerés, melyre becsülettel rászolgált, lelkesí­ti, buzdítja őt. — Nem vártam dicséretet — mond­ta szerényen —, de azért nagyon jól­esett ... És munkával viszonzom... még jobbal, mint eddig... JÁVORI BÉLA És Á népnevelőmunka — fontos párt-megbízatás íjok szó esik napjainkban arról, hogy agitációs munkánknak ^ a termelési feladatok megoldására keil irányulnia. Termé­szetesen ezen nem azt kell érteni, hogy népnevelőink csak akkor keressék fel a dolgozókat otthonukban, munkahelyükön, amikor a be­adás vagy az üzemi tervek teljesítését kell szorgalmazni, hanem azt jelenti, hogy állandó kapcsolatot kell kialakítaniuk a dolgozókkal. Olyan jó viszonyt, ami nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a népneve­lők bátran feltárják a dolgozók előtt építésünk esetleges nehézségeit, hanem azt is, hogy a meglátogatott dolgozó minden gátlás nélkül el­mondja a népnevelőnek ügyes-bajos dolgát, bizalommal forduljon hozzá panaszaival. A mull héten a Megyei Párt-végrehajtóbizottság megvitatta a megye agitációs munkájának helyzetét és megállapította, hogy ed­digi sikereinkhez, mindenckeiött a termelőszövetkezeti mozgalom eredményeihez, a békekölesönjegyzésben elért sikerekhez, a begyűj­tési tervek teljesítéséhez népnevelőink sok segítséget adtak. A nép­nevelőmunka jelenlegi színvonalával azonban mégsem elégedhetünk meg, a követelményekkel párhuzamban agitációs munkánk tartalmi színvonalát tovább kell javítani. Ehhez pedig szükséges, hogy nép­nevelőcsoportjainkat szervezetileg is megszilárdítsuk. Mii keli tehát elsősorban tennünk? Sok pártszervezetben jelen­leg átszervezés alatt van a népnevelőcsoport. Nagyon fontos, hogy ezek a pártszervezetek ügyeljenek arra, hogy az új népnevelőcso­portba megfelelő számú dolgozó parasztot vonjanak be, termelőszö­vetkezeti dolgozót és egyéni parasztot is. Természetesen csak azo­kat, akik mind a munkában, állampolgári fegyelemben, mind pedig magatartásban példásan elöljárnak a faluban. A Megyei Párt-VB ágit.-prop. osztálya a járási párl-vb-ken keresztül a közelmúltban minden alapszervezetbe eljuttatott a népnevelők részére kis igazol­ványokat azzal a céllal, hogy a pártvezetőség alaposan vizsgálja meg, ki érdemes a községben arra, hogy pártmegbízatásként mint népne­velő a falu dolgozóit nevelje. Ezeket a népnevelőket a taggyűlés hagyja jóvá és csak ezután állítják ki nevükre a népnevelő-igazol­ványt. Ezzel pártbizottságaink azt kívánják elérni, hogy a népneve­lők érezzék megbízatásuk jelentőségét, fontosságát. Pártszervezeteink kezdik megérteni, hogy az agitációs munka az egyik legfontosabb pártmegbízatás, hiszen a felvilágosító munka erő­sen befolyásolhatja a párt és a kormány határozatainak végrehajtá­sát. Éppen ezért nem mindegy, hogy kit bízunk meg a dolgozók fel­világosításával. S noha pártszervezeteink most már kritikusabban nézik, ki felel meg népnevelőnek, mégis azt kell megállapítani, hogy csak szórványosan fordul elő a népnevelők névsorában a községi pártszervezet titkára, vezetőségi tagjai, a községi tanács vb-elnöke és más vezető is. Pedig a népnevelés nekik is feladatuk, sőt nyugodtan állíthatjuk: nem lehet jó vezető, aki távol él a dolgozóktól, nem ta­nítja, oktatja őket, panaszaikra nem ad orvoslást. rT'öbbhelyütt aszerint értékelik a népnevelőmunkát, milyen 1 gyakran tartanak népnéveiőértekezletet és azon hány nép­nevelő jelenik meg. Természetesen nem a népnevelőéríekezietek el­len emelünk kifogást, ellenkezőleg, állítjuk, hogy erre szükség van. De elég gyakran előfordul, hogy a népnevelőéríekezietek megtartásá­val takarják a népnevelőmunka gyengeségét. Legtöbbször azt, hogy a népnevelőértekezletekbcn kimerül az agitáció. A népnevelők az érte­kezleten meghallgatnak néhány úgynevezett szempontot, azonban a rájuk bízott dolgozókat csak igen ritkán, vagy egyáltalán nem kere­sik fel. Ezek az értekezletek a népnevelők érdeklődését sem tudják felkelteni egyes feladatok megmagyarázása iránt. Helyes lenne, ha pártszervezeteink változtatnának ezeknek az értekezleteknek a leve­zetési módszerén — ehhez a járási párt-vb-k segítsége is szükséges —. úgyhogy nem egy-egy előadással elégítenék ki a népnevelők ér­deklődését, gyakran olyan kérdésekről, melyek kevésbé érdeklik a dolgozókat, hanem közösen megvitatnának egy-egy olyan problémát, amely a falu, a dolgozók érdeklődésének középpontjában áll. Jelen­leg például a XX. pártkongresszus felvetette kérdések, a második öt­éves terv irányelvei, az árleszállítás, és így sorolhatnánk tovább. A vitavezető aztán összefoglalná a helyes álláspontot. Ez a módszer elő­segítené, hogy népnevelőink fejlesszék vitakészségüket, törekedjenek az önálló vélemény kialakítására. Önállóság a népnevelőmunkában. Ezen a területen bizony van még tennivaló. Nem elég önállóak népnevelőcsoportjaink, nem figyel­nek fel eléggé a Szabad Népben vagy más újságban megjelenő fon­tosabb cikkekre. Pedig egy-egy aktuális újságcikk segítségével moz- gósítóbb munkát tudnának végezni. Hogy ez a hiba még sok párt- szervezetünkben megtalálható, okai a járási párt-végrehajtóbizottsá- gol: is. Ugyanis a nepnevelőmunka irányítását annyira a saját kezük­ben összpontosítják, hogy vannak párttitkárok, akiknek ezek után eszébe sem jut, hogy a község jellegének, a munkaterület sajátossá­gainak megfelelően más kérdést is tűzhetnek a népnevelőértekezlet napirendjére, mint amit a járási pártbizottságtól utasításként kap­nak. Pártvezetőségeinknek most már meg kell tanulniuk önállóan irányítani a községükben folyó népnevelőmunkát, s rendszeressé is kell tenniük. Az elmúlt hetek eseményei azt igazolják, hogy a dol­gozók politikai aktivitása nagyon megnőtt, száz és száz kérdésre vár­nak választ. Vajon ki más válaszolhatna ezekre a kérdésekre, mint a párt népnevelői? De tovább kell már mennünk az olyan módszeren, hogy a népnevelő csak akkor keresi fel a dolgozót, amikor valamit kér tőle, amikor arról szeretné meggyőzni, hogy lépjen a termelőszö­vetkezetbe, jegyezzen békekölcsönt, vagy teljesítse állampolgári kö­telességet. Jó népnevelőmunkáról csak akkor és ott beszélhetünk, ahol a népnevelő rendszeresen látogatja a családokat, akkor is, ami­kor a legelő rendbehozásához kell kikérni a falu dolgozóinak véle­ményét, akkor is, amikor a község egészségügyi gondjainak megvaló­sításához szükség van a dolgozók jó elképzelésére, akkor is, amikor a nemzetközi politika egy-egy érdekes eseményére magyarázatot vár­nak a dolgozók. így sikerül majd jó kapcsolatot teremteni a község lakóival, ami magával hozza, hogy a dolgozók is magától értetődő­nek fogják tartani, hogy minden egyéni és a községet érintő problé­májukkal a népnevelőkhöz forduljanak tanácsért. V) ártunk számít a népnevelők további segítségére. Ha járási pártbizottságaink jobban bíznak az alapszervezetekben, ha alapszervezeteink nagyobb felelősséggel irányítják és ellenőrzik a népnevelőmunkát, minden bizonnyal sikerül megjavítani megyénkben az agitáeiót, sikerül az eddiginél tartalmasabb népnevelőmunkát vé­geznünk. És még valamit: jobban becsüljük meg a népnevelők mun­káját, ne fukarkodjunk a dicsérettel, ha a népnevelők jól végzik fel­adatukat. Megérdemlik a dicséretet, ők a párt első sorokban küzdő katonái. VUCSÁK MAGDA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents