Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-15 / 90. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. április IS. Guy Éllel francia miniszterelnök üzenete a Mini J. DdLalamde, a Francia Köztársa­ság magyarországi követe, április 13-án felkereste Hegedűs Andrást, a Minisztertanács elnökét és átnyúj­totta a francia minisztereinök vála­szát Hegedűs Andrásnak Marokkó és Tunisz függetlensége kinyilvání­tása alkalmából küldött üdvözlő táv­irataira. Az üzenet szövege a követ­kező: ►•Minisztereilnök úr! Köszönöm önnek a francia—tuniszi s francia—marokkói közös nyilat­kozatok aláírása alkalmából hozzám intézett szerencsekívánatait. Kormányom értékeli azt az érdek-# ta-# lődést, melyet a magyar kormány núsit azok iránt az egyezmények iránt, amelyek alkalmasak arra, hogy kedvezően befolyásolják egy­részt Franciaország, másrészt Tunisz, és Marokkó között a három nép kö-' zös érdekein, valamint békeakaratu- kan és szabadságszeretet ükön alapuló szoros és bizalomteli kölcsönös kap­csolatok megteremtését. Guy Mollet.oJ | <> Az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottságának határozata Róma (TASZSZ). Az Olasz Szocia­lista Párt Központi Bizottsága a na­pokban tartott teljes ülésén hozott ■határozatában a közelgő községta- nácsi választásokkal kapcsolatban elemzi Olaszország kül- és belpoliti­kai helyzetét. A határozat bírálja a kormánykoalícióhoz tartozó pártokat, ment ►►tehetetlenséget tanúsítanak inimd gazdasági, mind szociális téren« és »nem veszik figyelembe, hogy a hidegháború időszaka már végét jár­ja«. A határozat kiemeli, hogy az SZKP XX. kongresszusa ►»konkrét és pozitív lökést adott a békés egymás mellett élésre és a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló nemzetközi po-'( litika fejlődése érdekében.« ►►Ezzel kapcsolatban — állapítja ( meg a határozat — lépten-nyamon ( objektív lehetőségek kínálkoznak (i arra, hogy minden ország szociális-(i tái akcióegységre lépjenek a lesze-,i relésért, Németország egyesítéséért és (i európai, valamint az egyetemes kol-|» iektív biztonság alapján a béke meg-# teremtéséért folyó küzdelemben.« <> Befejezésül a határozat felszólítja (• az Olasz választókat, hogy a közelgői1 választásokon ►► a helyi községtanácsi 11 szerveket tegyék népi szervekké és# változtassák őket az, igazi közűgazga-<> tás mintaképévé, a balra tolódásért i1 vívott tevékeny harc törzskarává.« i1 A leszerelési értekezleten részvevő küldöttségek vezetőinek megbeszélése London (MTI). Az AFP jelenti, hogy a leszerelési albizottság értekez­letén részvevő öt küldöttség vezetői: Modh (Franciaország), Nutting (Nagy- Bnitannia), Gromiko (Szovjetunió), SLassen (Egyesült Államok) és Ro­bertson (Kanada) csütörtökön dél­után magánmegbeszélést tartottak. A megbeszélés Robertson reziden­ciáján zajlott le. A megbeszélés cél­ja az volt, hogy az öt diplomata át-1, tekintse a megtett utat és megkeresse(l azokat a módozatokat, amelyekkel siettetni lehetne az ENSZ albizottsá­gában folyó hivatalos tárgyalásokat. EMLÉKTÁBLÁT LEPLEZNEK LE ZALKA MÁTÉ SZÜLŐHÁZÁN A Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség szervezetei április második felében országszerte megemlékeznek Zalka Máté 60. születésnapjáról. A Szabolcs megyei Tunyogmatolcs köz­ségben lévő szülőházát április 22-én emléktáblával jelöli meg a Hazafias Népfront, a tanács és a MÖHOSZ partízántagozata. Ezen a napon ifjú­sági találkozót rendeznek a község­ben harci túrával, járőrversennyel, tábortűzzel és tűzijátékkal. Kedden megkezdik az első húsz húz felépítését Dunaszekcsőn Mohács-szigetnek még egyharmada víz alatt áll. A víz teljes levezetésé­hez előreláthatóan két hét szüksé­ges. A károk felbecsülése már csak­nem mindenütt megtörtént és nyo­mában megindul a helyreállítás. Du­naszekcsőn, ahol csaknem száz házat kell újjáépíteni, április 17-én, ked­den megkezdik az első húsz ház fel­építését. A munkához szükséges épí­tőanyagok egy része már a helyszí­nen van és a többi is folyamatosan érkezik. Újjáépül Dunafalva is. 2 KELLETT NEKIK ROHAMSISAK... TRAKTOROKKAL A DÉLI SARKVIDÉKEN A számkaravám lassan halad a puha, frissen hullott hóban. A hatalmas traktor lánctalpai mé­lyen besüppednek. Az állandó szél az arcokba kergeti az éles porhavat. A gép kitartóan győzi le a métereket, de egy torlasz előtt hamarosan megáll. Ilyen ne­héz viszonyok között kezdődött a déli-sarki szovjet kutatók szá­razföldi útja a sarkvidék belseje felé. Útvonaluk a déli mágneses saraktól néhány száz kilométer­re húzódik. Az expedícióban ti­zenegyen vesznek részt. A csoport április elején két ►►Sztalinyec—80« traktoron indult el a »Mirmj«-ről. A traktorok egész mozgó lakótelepet vontat­nak. A vezértralitarhoz három nagy szánt kapcsoltak. Az elsőn kitűnően berendezett fűtött épü­letben kaptak helyet a tudomá­nyos műszerele, a mozgó villany- telep, a rádió adó- és vevőállo­más. Itt van a hálóhelyiség is. A másik két szánon faházdkák vannak, amelyekben a társalgót, a konyhát, ,az élelmiszerraktárt, fát, szenet és az oxigénfej leszrtő felszerelést helyezték el. A második traktor szánjain petróleumot, benzint szállítanak. A szovjet kutatók olyan terü­letre hatolnak be, ahol még sen­ki sem járt. Nagyszabású kutató­programot teljesítenek: az expe­díció anyagai a lógdfényképezés eredményeivel együtt lehetővé teszik a sarki fennsík térképé­nek összeállítását. A jégkutatók minden 50 kilométeres útszakasz után gúla-alakú útjelzőt állítanak fel. A legutóbbi értesülések sze­rint az expedíció első földerítő útjának részvevői már 100 'kilo­méteres utat 'tettek meg. A sark­kutatók mindnyájan egészsége­sek. # Légvédelmi óvóhelyeket Egyre nagyobb nehézségekkel küzd Adenauer kormánya A bonni parlament katonai bizottsága jóváhagyta a bonni hadügyminisztérium pótköltségvetését', mely újabb 20 000 katona, 10 000 alkalmazott és 1600 civil tisztviselő al­kalmazását tervezi. A költségvetési év végéig a bonni hadügyminisz­térium kiadásai össze sen 200 millió D-már- kát tesznek ki. építenek az új lakóhá­zakhoz Nyugat-Német- országban. A hambur­gi szená tus közlése sze­rint az óvóhelyele épí­tése lakásonként mint­egy 4000 D-márkával növeli az építési költ­ségeket. Ezt a lakók­nak kell a felemelt lak­bérekben megfizetni. A luxuslakóházakat lé­nyegesen jobb óvóhe­lyekkel látják él, mint az úgynevezett ►►szo­ciális lakásépítés« épü­leteit. 3,2 millió lakás hiányzik jelenleg Északrajna- Vesztfáiiában. A meg­lévő lakások 40 száza­léka még a hatóságok szerint sem felel meg a civilizáció követelmé­nyeinek. Északrajna­Vesztfália házainak 20 százaléka 100 évesnél régibb. Jelenleg több mint 400 000 ember kényszerül arra Észalk- rajna-Vesztfáiiában, hogy szükség barak­kokban és bunkerek­ben lak j éle. Mintegy 45 000 áttele- pültet lakoltattak ki, akik eddig nyugatné­met kaszárnyákban voltak elhelyezve. Az áttelepülteknék még ebben az évben el kell hagyniuk lakhelyeiket, mivel Blank hadügy­miniszternek szüksége van a kaszárnyákra a bonni NATO-csapatok számára. A bonni át­települtek miniszté­riumának államtitkára kijelentette, hogy a ki- laikotatottak elhelyezé­sére nem áll rendelke­zésére más szükséglíak hely. 7100 osztályteremmel kevesebb van Bajorországban, mint amennyire a gyerekek rendes elhelyezésére az iskolákban szükség vol- ség volna — közli a bajor statisztikai hi­vatal. Az dskolahiány ellenére a bajor költ­ségvetés 1956. évre csak 2 millió márkát irányzott elő iskolaépi. tésre. Nem tudjak megválást- tani az oktatási tervet a ragensburgi népisko. iákban, mert 130 00| D-márka értékű tani tási eszköz hiányzik. Felemelték a bizonyít­ványok diját »Senki sem kívánhatja egy némettől, hogy ap­jára és testvérére lőjön, csak azért, mert azok a Német Demokratikus Köztársaságban élnek.« Ez a főérv, amellyel a nyugatnémet ifjúság nagyrésze megtagadja a szolgálatot az agresz szív) 'bonni NATO-had. seregben, s ezt a gon­dolatot állította sajtó­konferenciája közép­pontjába a nyugatné­met »»katonai szolgála­tot megtagadók« elnö­ke. a bajorországi közép» kólákban. A felvételi dijakat is jelentéke. nyen magasabban álla. pították meg. A közép, iskolások szüleik! azonkívül állandóan külön díjakat követel­nek szárszámbeszerzés, írógéphasználat, könyv­tári díj stb címén. NÉGY EZREDES ÁLLÁST KERES A bolgár kormány segítsége a magyar árvízkárosultaknak Borisz Manolov, a Bolgár Népköz- társaság magyarországi nagykövete április 13-án felkereste Boldoczki János külügyminisztert és közölte, hogy a Bolgár Népköztársaság kor­mánya 100 000 lávával kíván hozzá­járulni a Magyarországot sújtó árvíz okozta károk helyreállításához. — CHAPLIN ÉLETE ÉS KORA címmel a közeljövőben megjelenik Sadoul, a kiváló filmesztéta nagysi­kerű könyvének második magyar kiadása. A londoni Times-ben jelent meg **ez az apróhirdetés, amelyen bizonyá­ra jót nevettek Jordániában. »Négy ezredes állást keres«, akik vagy felbontották szerződésüket, vagy felmondtak nekik az arab lé­giónál, ugyanakkor, amikor Sir John Glubb ezredest elbocsátották. »Hatá­rozott, intelligens, mindenre alkal­mas egyének vagyunk« — folytató­dik tovább a hirdetés — »akik közel járunk a negyvenhez. Várjuk a szí­ves ajánlást a megfelelő állásokra! írásbeli érdeklődés R 673, Thimes E. C. 4.« HALLÓ MOSZKVA! ITT A DÉLI-SARK... Április 9-én moszkvai idő szerint 19,30 órakor létrejött a közvetlen rá­diókapcsolat a déli sarkvidéki »Mir- nij« szovjet megfigyelőállomás és Moszkva között. SIVATAGÖNTÖZÉS — NAPENERGIÁVAL A Szovjetunióban kibontakozóban vannak a napenergia hasznosítását szolgáló kutatások. A Szovjet Tudo­mányos Akadémia Energetikai Inté­zetének helio-laboratóriumában az utóbbi időben sikerült kidolgozni a napenergiát felhasználó villamoserő­mű tervét. Az eredeti terv szerint ennek az erőműnek óránként 11 ton­na 30—35 atmoszféra nyomású, 400 Celsius fok hőmérsékletű gőzt kell adnia. A gőz 1200 kilowatt kapacitá­sú turbinát működtet. Az ily módon termelt villamosenergiát a tervek szerint öntözővíz felemelésére és el­osztására használják majd fel a si­vatagokban és félsivatagokban. A fá­radt gőzből óránként 19 tonna jeget lehetne gyártani. A * (0 síllagok*fe I e * * * 5 A befejezés Az emberfolyam kiáramlott a pá­lyaudvar előtti térre, ahol apró pa­takocskákra oszolva áradt szét a moszkvai utcákba. — Legyen szíves, mondja meg, a Világűrhajózási Intézet még a régi helyén van? — Szálljon fel a Metróra és men­jen a Ciolkovszkij állomásig. — Hol van ez az állomás? — ön most jár először Moszkvá­ban? — Nem, már voltam itt, csak na­gyon régen. Egyébként, bocsásson meg, milyen év van most? — Péntek. Vagyis, hogy milyen év? Úgy érti, hogy melyik évben já­runk? — Igen, az évszámot kérdeztem ... — Hm ... Most 1989-et írunk. — Köszönöm, én is így gondoltam. A fiatalember kissé csodálkozva nézett a kék szerelöruhát viselő, so­ványarcú, őszhajú férfira, aki eltá­vozott tőle, majd egy pillantást ve­tett az órájára és sietve indult a dolgára. Iljin mindössze néhány órával ez­előtt, érkezett meg a Földre. Rakétá­ja a Moszkva-környéki víztárolón szállt le. Az édesvízű tenger felett éppen pirkadni kezdett az ég. Ami­kor a rakéta megállt, hirtelen mély­séges csönd lett. Iljin kinézett a gép nyílásán, arcát megcsapta a friss, illatos, hajnali levegő. A víz fölött köd gomolygott, a parton, a derengő erdőben madarak csiviteltek. Aludt az erdő és álmodott még a tó is. A távoli útról megérkezőt, aki gyorsasági és távolsági rekordot ál­lított fel, senki sem fogadta. Iljin nem várhatott arra, míg az embe­Fantasztikus tudományos elbeszélés IRTA: V. SZAVCSENKO rek felébrednek. Mit csináljon a ra­kétával? A part közel volt. Minden nagyobb fáradság nélkül kiúszott, majd a nádason és egy lápos tisztá­son keresztül kijutott az erdőbe. Még egy óra és elérte a vasútvonalat, most pedig itt van Moszkvában. Moszkvában 12 év múlt el, sem több, sem kevesebb. Most hová men­jen? Haza, Júliához? De Júlia számá­ra is elmúlt 12 esztendő. Mondjuk egy évig várt, és aztán? Nem, nehéz volna ezzel kezdeni. Inkább felkere­si társait az intézetben. Hát annak meg, mi értelme? Már meg is feledkeztek róla. Repülőútja bosszantó kellemetlenség a világűr­repülés történetében. Már biztosan rég megvalósították azt, ami neki nem sikerült. Társai körülrepülték a Marsot, leszálltak rajta, meg a Vé­nuszon, meg a Naprendszer más bolygóin. A relativitás törvényei go­nosz tréfát játszottak vele. A Földön 12 év múlt el — ami ugyan az ö éle­tében jó egy évet jelentett csupán — s most második Rip van Winlde lett belőle. Csak annyi a különbség, hogy a regénybeli hős a hegyekben aludt 20 évet, ő pedig 12 földi évet bolyon­gott a világűrben. Persze, az ő meg­jelenése szenzáció lesz, de nem va­lami kellemes dolog egy szenzáció középpontjában állni. Iljin kis parkba tévedt és leült az egyik padra, hogy rendezze gondola­tait. Szeme előtt zajlott a főváros lár­más és lüktető élete. Több sorban rohantak egymás mellett az autók, emberek tömege sietett mindenfelé. — Ostobaság! — Iljin hirtelen fel­állt helyéröl. — Nem vagyok én Rip van Winkle. Hiszen nem aludtam, hanem dolgoztam. Felvételeim, fel­jegyzéseim rendkívül fontosak és érdekesek a tudomány számára. Nem is beszélve az elképzelhetetlen se­bességű repülésről, a tér és az idő relativitásával kapcsolatos megfi­gyelésekről! Egyáltalán nem biztos, hogy felfedezései már ismeretesek a földön. Iljin megállt a Metro állomásán a vonal vázlatos rajza előtt. Milyen nagyot fejlődött az elmúlt években. Aha, itt van a Ciolkovszkij állomás, mindjárt a Panteon után. Most már nem kell kérdezősködni, maga is tudja, hogy menjen. A Metróból kiszállva teljesen új városrészt látott maga körül. 1977- ben ritkás bozóttal benőtt dombok voltak itt, most pedig három irány­ban is széles aszfaltutak vezetnek. Az utakat magas épületek, fasorok szegélyezik — hogy megváltozott itt minden! »Világűrrepülők útja« — olvasta Iljin az egyik utcatábláról. Akarat­lanul is meggyorsította lépéseit és így ment végig a hársfasoron, a vi­lágosszürke monumentális épületek között. Végre elért egy tágas térre. Azon túl oszlopsoros, üvegkupolás, fehér épület látszott. Iljin elolvasta a táblát: Központi Világűrrepülési Intézet. Bement és elindult a széles lép­csőn. Az egyik lépcsőpihenőn bronz­szobor állott. Iljin ránézett és szíve gyorsabban kezdett dobogni. Lassan közelebb lépett a szoborhoz. A rakétaformára kialakított ta­lapzaton ott állt ö maga, Iljin, ami­lyen indulása napján volt. Szerelő­ruhában, sapka nélkül, nyugodtan kémlelte az eget. A bronz és a már­vány megcsillant a verőfényben. A talapzaton aranybetűk hirdették: »Andrej Petrovics Iljin — a világűr­repülés úttörője. 1938—1977«. A vér az arcába tolult. Vagyis nem felejtették el őt. S ő, bolond, még azt gondolta ... Mi tagadás, kel­lemes dolog, ha az ember a saját szobrát nézegeti. Az emeletre felérve befordult a hűvös folyosóra. Az ajtókon kis táb­lák függtek: »Világűrhajózási tan­szék«, »Fizikai laboratórium«, »Su­gárhajtású gépek tanszéke«, »Rádió- táwezérlési tanszék«... Úgy látszik, ebben az épületben nemcsak kuta­tók dolgoznak, hanem ma már itt tanulnak a fiatal világűrrepülők is. A tantermek üresen tátongtak, nyár volt. Csak az egyik ajtó mögött hallatszott az előadó hangja. Iljin megállt, figyelt. A vonatott, reked­tes hang ismerősnek tűnt fel. — Kedves barátaim — mondta az előadó — ma léptek be első ízben in­tézetünkbe. A világűrrepülésnek akarják szentelni életüket, az em­beri tudás, e nehéz és nemes ágának. Ez a tudomány nemrégiben keletke­zett és egész embert követel, önfel­áldozást és merészséget kíván. Bi­zonyára tudják, hogy az utóbbi években nem hajtottak végre túlsá­gosan sok bolygóközi utat, s az első repülés az egyetlen utas pusztulásá­val végződött. Akkor vesztette éle­tét fölöttesem és barátom, Iljin konstruktőr. »Rjumin!« — ismerte fel a hang tu­lajdonosát Iljin. Világosan látta ma­ga előtt az indulás előtti utolsó per­cek emlékét, amely mélyen bevéső­dött agyába. — Iljin rakétájának üzemzavarát máig is ismeretlen okok idézték elő — folytatta Rjumin. — A legvaló­színűbb az, hogy meteoritek ütköz­tek neki..A kudarc arra késztetett bennünket, hogy felülvizsgáljuk a rakétagép egész szerkezetét, s ilyen módon hat és fél évvel kitolta a kö­vetkező repülőutat. S ami a legfáj­dalmasabb, elvesztettük tehetséges géptervezőnket, akinek tudása még oly sokat ígért. Helytelen volt az első útra ilyen értékes embert kül­deni. Én lebeszéltem Iljint és fel­ajánlottam, hogy elindulok helyette. De, sajnos, Andrej Petrovics hiú em­ber volt... »Mit beszél ez? — hök­kent meg Iljin. — Ilyesmi soha nem fordult elő. Soha nem próbált lebe­szélni az útról és nem ajánlotta, hogy ő megy helyettem. Sőt, ellenke­zőleg, még megnyugtatott, hogy nincs okom idegeskedni. Vajon, miért ha- zudozik össze-vissza?« És jöttek az emlékek: Iljin 5 éve ismerte Rjumint, de baráti szálak nem szövődtek köztük. Rjumin szá­raz természetű ember volt, aki pon­tosan végrehajtotta, amit rábíztak. Különc hírében állott, beszélgetés közben mindig kereste a kifejezése­ket, mintha attól tartana, hogy bele­kapaszkodnak valamelyik szavába és hibát sütnek rá. Iljin jó munkatárs­nak ismerte meg őt... és mégis — az az igazság, hogy nem szívlelte. Most meg, itt van ez a hazugság. Hiszen Rjumin volt felelős vala­mennyi műhelyrajzért. Ö ellenőrizte utolsónak a gép alkatrészeit. — Bocsánatot kérek ezekért a részletekért Júlia Nyikolajevna Ilji- nától, az elhunyt hős jelenlévő öz­vegyétől — folytatta az előadó. Iljin felrántotta az ajtót. Napfény ragyogta be a felfelé lépcsős óriási hallgatótermet. Sok száz fiatal szem figyelve nézett a katedrára, ahol megöregedve, meghízva Rjumin állt. Mellette az elnöki asztal mögött őszülő hajú, magas nő ült. Az ajtó nyikorgására megfordult, felkiáltott és az asztalra támaszkodva lassan, nagyon lassan felállt... A hallgatóság felmorajlott. Rju­min összevonta szemöldökét és hát­ranézett ... Egyszerre a rémület és a fájdalom vegyes kiáltása harsogta be a termet. Rjumin a szívéhez kapva összero­gyott és néhány görcsös mozdulatot tett a földön. A leszaladó diákok ott találták a katedrán az összeesett előadót, s fö­lébe hajolt az az ember (.akinek szob­ra odakint áll a lépcsőpihenőn. Szin­te úgy látszott, mintha most lépett volna le a talapzatról, ugyanolyan szikár volt és egybeszabott szerelő­ruhát viselt. Az egész különbség csupán annyi, hogy a naja teljesen megőszült. (Vége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents