Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-15 / 90. szám
Vasárnap, 1956. április 15. SOMOGYI NÉPLAP 5 \ két dafka meg Q zsírosbödön jl/fr ÉG A TÉLEN MEGSZÜLETTEK. Százharmincegy turcsiorrú ró- zsapemete között néhány hét múlva némi kis családi huzavona közben négynek kidöfték testvérkéi az oldalát. Már az orvosnak is megmutatták. Végük van! — legyintett lemondóan a doktor, ki csak az orvosi szabályokat látta s nem szerette eléggé ezeket az életrevágyó, szeretetre éhes kis kugligolyókat! De az újonnan választott két ápolójuk női szíve nem hallgatott az orvos műszereire. A hideg télben vékába rakták, meleg szénába, rongyckba bugyolálták mind a négyüket — usgyé velük a szomszéd üres ólba, majd ők megmutatják, lesz még a kis vérző oldalú gombócokból kétmázsányi! A cigány is megjött már. Nincs mit bajlódni velük úgyse! Jó lesz nekik egy esti vacsoráira félfogukra! A két nevelő mint a fúria, kikergette a hívatlan vendéget. Markukból etették a kis ©lányát lan odott négy árvát. Főtt krumplit tartottak eléjük. Pompás csemege! — jöttek rá rögtön a becézés és szeretet melegére a vérző oldalú picinyek. S aztán hamarosan gondolt a két dajka arra is: hopp ezeknek csontjuk is van, illetve igen gyenge lábakon járnak! Mit tegyenek? Hát minden délben jóféle pörkölt árpát nyújtottak nekik tenyerűkből. S bizony úgy megkedvelték, hogy hamarosan vastag lábakon, megerősödött csontokon ugrándoztak, nőttek idomaik, szép sorjában testesedtek. Már az édes anyatej ízét is elmosta emlékükben a két dajka különbnél különbféle ízes elemózsiája. Nevet is kaptak, mint azt a szeretett lényeknek illik is adni: Pici, Himes, Suba, Gyuri!... De hogy mi is nevén nevezzük a dolgot: az iharosa Bástya Tsz két lelkes sertésnevelőjével, Bodó Jánosnéval és Balázs Máriával tanakodunk ilyenformán arról, hogy mi történt itt, mióta az ő kezükbe került a turcsi orrú kis jószágok s anyáiknak sorsa. Azelőtt csak kínlódtak, bajlódtak itt a sertéssel. Nehezen telt a városiak kamrájába a Bástya növendékeiből. S ma? Csodás kerek sonkájú hízók kerülnek ki a két nevelő keze alól, tenyérnyi széles szalonnája van a hízóiknak. A süldők gyors növekedési erélye igaz megbecsülést kapott a tagság szemében. Bodó Jánosné és Balázs Mária előtt lebecsülték azt, aki a disznókhoz ereszkedett le. ök ketten egymásra néztek: no majd mi megmutatjuk! S azóta már az is nyilvánvaló igazság lett itt: a zsírosbödö- nöknek nevelt állatok igen kényesek a tisztaságra. Az új alomnak úgy örülnek, mint a jó eleségnek. Szeretik a csendet. a gondoskodást. A kocák teje édesebb, mint a törzskönyvezett teheneké, zsírosabb s neve- lőbb is. Az anyai ösztön? Az meg éppen megható. J AJ, ABBAN a FARKASOK DITO HIDEGBEN volt csak nagy gondunk velük! —. mondja Bodó Jánosné. — Ha látszólag meg se mozdultak, holtnak hitten jöttek a világra, megdörzsöltük a szívük tájékát. Vagy meleg vízbe mártottuk őket. Máris megnyikkantak! Élnek, élnek — kiáltottuk egymásnak Mariskával. Mert még a nézésünk, a felfogásunk, a véleményünkben is egyszerre s egyformán szoktunk dönteni. De sose feledjük a kocák sorsát elléskor. Még arra is van itt gond, hogy a túlhegyes foggal világra jött malacok érdes foghegyét harapófogóval lecsípjük, nehogy összekarcolják anyáik csecsbimbóit... Nem könnyű ez a mesterség. Hátha még kijjebb nézünk a saját kapuinkon! Mert az igaz, hogy a mi tagjaink zsírosbödönét is meg kell tölteni. De azért van tsz ebben a megyében, meg az egész országban, hogy az egész ország zsírosbödönét megtöltsük. Itt megszakad a komolyra fordult beszélgetés. Bodónéból most újra dajka lesz. Hangját ugyanis meghallotta mind a négy védence s valahol az udvar végéről nagy sivalkodva ott teremnek, mire itt tovább a szói nekik ennivaló kell s máris dugják turcsi orrukat a két védnök keze elé: enni kérnék. Hisz az mindig jó. Hátha még azt is akarja Bo- dóné is, meg Balázs Mária is, hogy a kis ápoltakból is másfél mázsás hízé legyen. No, jó, hát engedjünk! Míg aleségért megy Bodóné, Mariska adja meg a dajkareceptjét. Az a fontos, hogy a keverék-fajúakat egyre jobban etessék. Mert. azoknak zsírja, húsa temérdek, ellenek is jól. A szapora kocákat úgy tartják, hogy a tsz-nek legyen belőle nagyobb haszna. Ha csak lehet, igyekeznek arra, 'hogy a nagyobb termelékenységet örökítő fajtájúaknái elérjék a kétévenkénti ötszöri malacozást. Akad olyan kocájuk is, amelyektől egy-egy alkalommal tíz-tizenkét szép kis rózsaszín kugligolyónyi csemetéket nyernek... JTT AZTAN IGAZÁN VÉGE a diskurzusnak. Megjött K üst or koca, Gyuri, a neves kan. Lábuknál röfög Bivaly, sok száz malac anyja. Neki is köszönhetik a Bástya tagjai, ha olyan széles, vastag szalonna van a kamrában, hogy nem késsel, — bárdda! kell vág- niok. s tele a zsírosbödönjük. Ezt a szorgos-dolgos két »daj kának« köszönhetik. Tsz-tagok! Lehet tőlük tanulni! E. J. ÜZEMEINKBEN LÁTTUK, HALLOTTUK Szerkesztőségünk postájából fiz elnökképzö iskolán tanultakból most a tsz-ben vizsgázunk Kedves Szerkesztőség! A négyhónapos elnökképző tanfolyam eredményes befejezése után, most már hazulról, az istvándi Petőfi Tsz-toői iram a levelem. A tanfolyam hallgatóinak nagyrésze jeles és jó bizonyítvánnyal tért haza az iskoláról. Az igazi vizsgát azonban itthon, a tsz-ben tesszük le. Az ősszel már megtudjuk, ki, hogyan hasznosította tudását, milyen lesz a jövedelem. Nagy segítséget adott nekünk, tapasztalt tsz-elnököknek is a szentlö- ri nci iskola, de még többet tanulhattak az új termelőszövetkezetek elnökei. Mi, az új, és a régi tsz-ek elnökei, pártunknak és államunknak az értünk hozott áldozatát úgy akarjuk meghálálni, hogy növeljük tsz-ünk- ben a terméseredményeket, tagságunk jövedelmét. Büszkék vagyunk arra is, hegy a tanulás mellett szervező munkával elősegítettük, hogy Szentlőrincen megalakult a termelőszövetkezet, Kedves emlék lesz számunkra az is, amikor búcsút vettünk az iskolától. Tanárainknak, igazgatóinknak áldozatkész munkájáért a Somogy megyei tsz-elnökök nevében ezúton mondunk hálás köszönetét. K. Kovács István levelező, Istvándi Petőfi Tsz. Ez a levél nem a szerkesztőségnek, hanem a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalatnak szól Kedves Elvtársak! t Amikor ceruzát vettem a kezembe, hogy feljegyezzem az alábbi esetet, a tsz könyvelője figyelmeztetett: kár a ceruzáért, a papírért, mert azóta, amióta ez az ügy húzódik, néhány jegyzetnyi papír megtelt feljegyzésekkel, levelekkel, kérésekkel, mégsem történt semmi. Én mégis úgy döntöttem, megírom az alábbi esetet, remélem ezúttal nem hiába. A karádi Alkotmány Tsz, 1955. augusztusában vásárolt darálót, körfűrészt és hozzávaló villanymotort. Felkérték a DÉDÁV-ot, hogy a motort szereljék be. A kérésre az első lépéseket meg is tették, kiszálltak, méricsgélték, számoltak. A második lépés, a szerelés azonban még ma is késik. — Lassan egy év telik el — azóta vagy három magántulajdonos darálójához és körfűrészéhez kötötték be a villanyt, de az Alkotmány Tsz motorja még mindig nem működik. Most lapunkon, a Somogyi Néplapon keresztül szeretnénk megkérni a Déli- dunántúli Áramszolgáltató Vállalatot, hogy tegye végre lehetővé, hogy a tsz tudja hasznosítani darálóját és körfűrészét. Kromek Pád, a Tabi Járási Pártbizottság instruktora. GYAPOTHULLADÉKBÓL DIVATPULÓVER Hulladékanyagból készíti a Ren- deltszabsóág a kedvelt színes, divatos pulóvereket. Az olcsó és szép kardigánokat, a pulóvereket a Textilművek gyapothulladékából dolgozta fel és készíti a vállalat. ÜJ IDÉNYT A MUNKÁBAN IS! A Balatanföldvári Udülővendég- látó Vállalat készülődik az új idényre. Reméljük, ebben az évben úgy szervezi meg munkáját, hogy'nem fogja tavalyi kiugró ►►eredményét« megismételni. 1955- ben ugyanis az előző évhez képest tízszeres veszteséggel dolgozott. ÖTVEN VAGON CUKORBORSÓT TÁROL A HÜTÖHÄZ ötven vagon cukorborsót dolgoz fel és készít elő mélyhűtésre a Mi- relite-gyár. Rengeteg cukorborsót, nagymennyiségű epret, földiszedret és egyéb gyümölcsféléket tárolnak majd a Hűtőipari Vállalatnál, így a télen bőven áll rendelkezésünkre friss, mélyhűtött főzelék és gyümölcs. TALÁLÓS KÉRDÉS: VAN VERSENY VAGY NINCS VERSENY A TEJÜZEMBEN? Ez az a bizonyos vállalat, amelyA magyar mezőgazdaság idei országos seregszemléjére hazánk minden részén készülnek a növénytermelésben és állattenyésztésben szorgoskodó kiváló állami gazdaságaink, tsz- eink, egyéni dolgozó parasztjaink. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes nyilatkozatban emelte ki a nagy esemény jelentőségét. Az 1955. márciusi és júniusi párthatározatok óta a mezőgazdaság szocialista átszervezésben elért sikereket ez a káálCitás viszi az ország nyilvánossága és a külföldi látogatók elé. — Országosan 1955-ben bontakozott ki az állami gazdaságok, tsz-ek termelési fölénye az egyénileg dolgozó paraszt dk régimódi, kisparcel- lás termelésével szemben — mondotta többek között. — A kiállítás — VÁNDORKIÁLLÍTÁS NYÍLIK EGZOTIKUS GERINCES ÁLLATOKBÓL. A kiállításon több mint száz emlősmadár, hüllő kitömött példányait mutatják be, közöttük újfajta módszerrel, szárazon preparált halakat. A természettudományi múzeum vándorkiállítása előreláthatólag az ősszel érkezik megyénkbe. tői ha kedden kérdezzük, akkor van náluk verseny, sőt egy óra múlva részletesen is megmondják a május elsejére tett vállalásokat, ha szerdán érdeklődünk, akkor meg már senki sem tud arról, hogy egyáltalán verseny folyik tó- luk. JÓ EREDMÉNYEK FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETEINKNÉL Földművesszövetkezeteink egyre bővülnek, erősödnek, 1955-ben már egyetlen olyan földművesszo- vetkezete sem volt megyénknek, amely veszteséggel dolgozott volna. AHOL A VERSENYSZERVEZÉS «S EMEDDIG SEM TART« A Kaposvári Kefeanyagkikészí- tő Vállalatnál nem szervezik a versenyt. Az üb-elnök elvtárs ®z®~ rint azonban ez nem baj, mert ►►az nálunk semeddig sem tart, az nálunk könnyen megy«. Hát ha könnyen megy, akkor miért neon csinálják? ŰJlTÁS AZ ŰJÍTÁSOK KÖRÜL A Kefeanyagkikészítő Vállalat az újításokat is egyéni módon kezeli. Tízezer forinton alul van M újítási értéke? Altkor köszönjük, nem kell. így nyilatkoznak ennél az üzemnél. Persze az újítási mozgalom is ilyen náluk. Semmilyen! majd azt is szemlélteti, hogy egy- egy, a gazdálkodás valamennyi ágában kiváló állami gazdaság, vagy tsz, hogyan csökkentette a termelés költségeit, hogyan fokozta a jövedelmet. Az idei kiállítás már a mezőgazdaság minden ágát felöleli. Az eddiginél nagyobb teret kapnak a természetbeni bemutatók, a gépi kapálás, a négyzetes vetés, a vegyszeres gyomirtás, az öntözéses termelés, a természetszerű állattartás. Megyénkben — mint már jelenítettük — nemcsak a balatonújhelyi állami gazdaság Hajnal nevű tehenével készül, hanem fsz-eink és egyéni dcSgazóparasztjaink is felvonulnak a nagy seregszemlén. Előkészületeikről sorozatosan beszámolunk. — VÁLASZ A XX. KONGRESZ- SZUSSAL KAPCSOLATBAN FELMERÜLŐ KÉRDÉSEKRE címmel ankétot rendez holnap este 7 órakor a TTIT-klitbban az MSZT és a TTIT politikai szakosztálya. Vita vezető Horváth János, a Somogyi Néplap felelős szerkesztője. Megyénk is készül a mezőgazdaság országos seregszemléjére NEM VÉGH FERENCET VÉDJÜK— a bürokráciát vádoljuk. Egy esztendeje egy kis bírósági tudósítás jelent meg: »Végh Ferenc Mihályt, a kaposvári járásbíróság társadalmi tulajdon aűená vétségért, közveszélyes munkakerülésért, közekúrathamisífásért két esztendei szabadságvesztésre ítélte.« Ennyi a hír, s az olvasó, aki átfutotta — gondolta: nyilván jól megalapozott, indokolt ítélet. így is volt. A Büntető Törvényikönyv, a paragrafusok szerint minden egyezett. A bírák megtették kötelességüket, a vádlott fellebbezést jelentett be, a Megyei Bíróság utasította a járásbíróságot, tárgyalja le ismét az ügyet; a járás- bíróság alig két hónapra — ugyancsak megalapozottan — egy év és két hónapra mérsékelte a Végh Fe- rencre kiszabott büntetést. Ez év februárjáig a vádlott le is töltötte büntetését. Dehtát akkor miért foglalkozunk ismét az üggyel? Miért tűzte napirendre a Megyei Bíróság is ismét Végh Ferenc ügyét? Mert Végh Ferencet a bürokrácia juttatta a lejtőre, a bürokrácia jutlaHa börtönbe. Nem, nem a bírákról van szó. Arról sem, hogy Végh Ferenc büntetlen, feddhetetlen életű ártatlanul elitéit ember. Csupán a körülményekről. Azokról, amelyek a lejtőre sodorták, kényszerítették Végh Ferencet. * Ment a vádpontok egytől egyig ■gazak. Csupán az mérlegelendő, tóért követte el őket sorra Végh Ferenc. Sorrendben nem is a társadalmi tulajdon elleni vétséget kell először venni, a közveszélyes munkakerü- tessel vagv méginkább annak előzményeivel kezdődik a sor. Végh Fe- renc /1952-ben Sztálinvárosban dolgozott. a 10/1-es Építőipari Vállalatnál. önkényesen kilépett, hazautazott Kaposvárra. Itt követte él az első, de még nem büntetendő hibát. öt gyermek apja, nyilván dolgozni akart. De vajon hol veszik fel munkakönyv nélkül? Visszautazott SztaMnvárosba, kérte a munkakönyvét. Ott azt a választ kapta: Budapestre küldték a munkakönyvét megsemmisítés végett. Kérje ott. Hiába utazott Budapestre, ott sem kapta meg munkakönyvét. Kaposváron ismét alkalmi munkával, ía- fűrészelésséL faibehordással igyekezett pénzre szert fenni. Űj munkakönyvét kért, állandó munkahelyre akart menni, hegy dolgozhasson. Nem kapott új munkakönyvét. Jó bürokratáink kiötlöttók, hogy egyszer mér Veszprémben is állítottak ki munkakönyvét számára. Kérjen ott másolatot. Végh Ferenc utazott Vesző rémbe, bár még sohasem járt ott. Veszprémben adtak egy írást, igazalfáik, hogy ott soha sem kapott munkakönyvét. A kaposvári bürokraták azonban még ezután sem voltak hajlandók kiállítani egy új munkakönyvét. A kétségbeesett ember nem tudott elhelyezkedni. Csavargóit, alkalmi munka után kutatva. Munkaikönyv nélkül nem kaphatott állandó munkát. S ime, máris kész az első vádpont: közveszélyes munkakerülés. De akik segítették, hogy ezt a vádat is ráolvassák, nem ültek melléje a vádlottak padjára. Vajon miért nem büntetik bizonyos fokon már a bürokratizmust is? Közben Végh Ferenc adta be a kérvényeket 10 és 50 forintos okmánybélyegekkel : új munkakönyvét kért, dolgozná akart. Joga volt ehhez? Természetesen. A közokirafhamisítás már az előbbi vádpontból következett. Dolgozná, dolgozni akart mindenáron. Nem ő maga, tettei és a tények állítják, bizonyítják ezt. Meg volt benne a szándék, s ez a szándék voüt olyan erős, hogy még bűnös úton is hajlandó volt Végh Ferenc munkát szerezni. Munkakönyv, — ez volt, amivel boldoggá lehetett volna fenni Végh Ferencet. Mennyi idejébe került volna ez a mi bürokratáinknak? S egy este, egy ismerősénél meglátott egy munkakönyvét. Tulajdonosa büntetését töltötte éppen. Munkakönyv! Hogy felcsillanhatott a szeme. Ott feküdt előtte az iratok között egy dobozban. Senki sem figyelt rá. Eg7 pillanat csak, mindegy, hogy itt fekszik-e négy esztendeig a munkakönyv, vagy nem. Talán kezdhetne vele valamit. Munkakönyvi Könnyű elképzelni, a kétségbeesett, munkát akaró ember lopáshoz folyamodott. Ellopta a munkakönyvét Radírozta, dörzsölte a tintával beírt nevet. Sikerült! Az örömtől gondolkodni sem tudó embernek eszébe sem jutott, milyen primitív, milyen könnyen észrevehető a hamisítás. A kétfajta írás, a kétfajta tinta az első pillanatban elárulja a tettest. De őneki munkakönyvé volt. Szerzett! Dolgozhat! Komlóra utazott, s jelentkezett bányásznák. Dolgozni kezdett, de már a közekirathamisítás bűntette is mögötte volt. Kollektív bűn volt, a bürokraták segítették hozzá. De azok később, ennél a vádpontnál sem ültek mellette a vádlottak padján. Kilenc napig dolgozott a bánjában, amikor hivatta a vállalati ügyész. A munkakönyvéról érdeklődött. fi "N*! Végh Ferenc riadtan döbbent rá: felfedezték a hamisítási. Riadtságában már nem is gondolkozott. Félt a büntetéstől, bejelentés nélkül otthagya munkahelyét. S ime, a harmadik vádpont: a társadalmi tulajdon elleni vétség; abban a ruhában szökött meg, amit a vállalattól munkaruhának kapott. Ezután már a vádlottak padja következett. És sorra a vádak: közveszélyes munkakerülés, közokiratha- mdsítás, társadalmi tulajdon elleni vétség. * * * Nem védeni akarjuk Végh Ferencet, aki ezeket a bűnöket ígj' vagy úgy, de mégis csak elkövette. De vádoljuk a bürokráciát, mert vajon kik késztették rá? Vajon, ha Végh Ferenc munkakönyvét kap, a vádlottak padján végzi-e? Érdemes ezen elgondolkodni! A bürokraták sokszor nem gondolják meg, mi lesz alaptalan akadékoskodásuk, fontoskodásuk következménye. íme, Végh Ferenc esete. Vajon, nem éreznek felelősséget, akik őt idejuttatták? Nem éppé« tiszta, feddhetetlen jellemű emberiéi van szó, de» emberről, egy munkásról, öt gyermek apjáról; ‘Több mint egy esztendőt börtönben töltött egy munkakönyv miatt Néhány lelkiismeretlen, felelőtlen bürokrata miatt. Igen is felelősek Végh Ferencért, felelősek vagyunk mindnyájan minden emberért, a megbotló kéri épp úgy, mint a becsületesekért. Persze, Végh Ferenc ha panaszával megfelelő helyre fordul, más megoldást is talált volna, mint anun- kakönyvlopást, közokirat hamisít ást; Mégis nemcsak Végh Ferenc a bűnös, akinél az egyik büntetendő cselekmény már a másikból következett, míg az az egész bürokratizmusból. Bűnösek azok is, akik megértéssel, jóindulattal segíthettek volna rajta, munkakönyvhöz, s ezzel munkához juttathatták volna Végh Ferencet. A Megyei Bíróság pár hete felmentette Végh Ferencet több vádpont alól, s büntetését kötöltöttmek vette. De mentesüllek-e ezzel a felelősség alól a bürokraták? Mi a biztosíték, hogy holnap, holnapután nem juttatnak-e ugyanerre az útra lelkiismeretlenségükkel, embertelenségükkel ' másokat, más, könnyen megbotló embereket is? Rajtunk, mindannyiónkon múlik, hogy ne tehessék, hogy ne ejtsenek foltot szép, emberséges jelenünkön. (—nf—)
