Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-06 / 82. szám

Péntek, 1956. április 6. SOMOGYI NÉPLAP A KÉR EK IE K KÍVÁNSÁGA: .— --------------------------------------------------------------------- / A falu gondja legyen a tanács gondja is Ki mint vet, úgy airati — tartja a közmondás. A kérdd községi tanácsról sem mondhatjuk, hogy nem akar gazdag aratást. De llássuk csak, hogyan álltait sar­kukra, amikor a jó termés előkészítéséről volt szó. Seprűvel a pajzs- és vértetvek ellen A gazdák, akik szeretők gyümölcsfáikat — már pedig Kereidben sckan szeretik — jól sejtették, hogy idén rengeteg lesz a pajzs- és vértetű. Ezért még a télutóban beszerezték a permetezőanyagokat; a föld­művesszövetkezet útján. Nincs azonban magasnyomású permetezőgépük. De megszületett a mentőötüet: a föld­művesszövetkezetek országszerte tártainak permetező- gépeket, s azökat toérbeadják a gazdáknak. Miért ne állíthatna he ilyen célból néhány permetezőt az ő föld- n!üvesszőve;kezelük is? Ncsza, hamarosan a tanácsihoz került az ügy. A ta­nács is helyeselte az ötletet, s a kapcsolat a földmű­vesszövetkezettel felvétetett. Rendben van — mondták amazok — meglesz. A kedélyek megnyugodtak. A ta­vasz azonban nem vár, a napfény kicsalogatja a rügye­ket. A fákon a pajzs- és vértetvek foltjai lassan ellepik a legvékonyabb ágakat is, s csak azt várják, hagy a zsenge bimbók kibújjanak. Veszélyeztetik az egész évi termést. Sürgősen permetezni kellene, de a gazdák csalt rossz seprűt vehetnek a kezükbe permetező he­lyett, (Bár ezt jobban hasznosíthatnák egy-két bürokrata esetében.) A gyümölcstermelés pedig állami ügy. De a Kőröshegy és Vidéke Földművesszövetkezet vezetőit csak az érdekli, amiért közvetlenül feleiősség- revomhatják őket? Miért nyugszik bele ebbe a tanács7 Mi lesz a legelővel? — teszik fel a másik kérdést a gazdák. A legelővel7 Hát itt mi baj lehet, hiszen a kerekidc legelője s a rajta minden évben meghízó kétszáz szarvasmarha, több mint háromszáz dásanó és kétszáz birka .mindig a falu büszkesége vcillt. Ám mi történt az idén? Hiszen a legelő semmivel' sem lett kisebb. Nem lett kisebb — sietnek a magyarázattal öten is egyszerre —, hanem a legeltetési bizottság olyan magas fűbért szabott, meg, hogy a gazdák nem tartják érdemesnek kihajtani. S a következmény? A kétszáz marhából egyet sem, a háromszáz sertésből húszegy­néhányat, a kettőszáz birkából pedig mindössze tizen­ötöt rovattak feli S miért e magas fűbér? Ez azonban még a legelte­tési bizottság gazdasági tervéből sem derül ki. A né­hány kihajtandó állat után könnyen elszámolnak. Hiába szavaztak meg a bizottság elnökének és pénz­tárosának havi 300—300 forint tiszteletdíjat, a megfi­zethetetlen fűbérből még ez sem jön be. A tanacs ember élj e meg magát és nézzen utána sürgősen a dolognak. Ébred a tavasz — de a gépállomás még alszik Nagy gondban fő a fejük az asszonyoknak is. Honnan vegyék azt a sok ágyhuzatot, amelyre idén szükségül: lesz? (Kerekében ugyanis azt tartják, hogy azok a gazdák, akiknek tüskés a gabonájuk, teli he­lyett tövíspeheűlyet akarják megtölteni az eladó lány vánkosait.) A gépállomás nem gondoskodott szelektor­ról a tavaszi vetőmagok tisztításához. A gazdák pedig már előre látják, hogyan száll majd dűlőről dűlőre a szép fehér — a kerekieket szégyenítő — tövispehely. Mert maguk csak nem tudjál: kiszeMni — hiába volt meg az akarat. A Balatcnikffiti Gépállomás azonban rá sem hederí­tett a gazdák kéréséi-e. Szabó József 8 holdas gazda tisztitatlan vetőárpát volt kénytelen földibe tenni. Pe­dig az árpa között borsó is akadt jócskán. De tósztí- tatlan vetőmagot vetett emiatt Kentner István, Nagy János, Takács Lajos s még sok más gazda is. De a gépállomás nemcsak a magtisztítást ailudta át. A kerölci gazdák jócskán szerződtek tavaszi munkákra. A (kereki határ korán szikkad — a gazdák nagyrésze már elvetette az árpát is —, de a gépállomás traktorai még mindig nem zavarják a pacsirták énekét. Mikor rendezi a földet a földrendező osztály? Jónéhány éve, hogy Kereki gépállomást kapott. Ennek persze csak örültek a faluban, s még azt sem bánták, hogy öt hdd földet igénybevettek részére a falu északi végében, a kövesút mellett. Ez természe­tes, hiszen a drága gépek nem állhatnak az utcán. Igen ám, de a gépállomás azóta beolvadt a bala- torkülittlbe, s Kerékiben csak egy íbrigádközpont ma­radt. Nem is ez a baj, hanem az, hogy a gépállomás részére már mintegy hat éve kikerekített földek ügyét azóta sem rendezték. Pedig a falu nem tért napirendre efölött. Mert a föld helyett nemcsak hogy nem gondos­kodtak másikról, hanem a terület után az adó- és beszolgáltat ás i kötelezettségeket a mai napig is a régi gazdáknak kell fizetniük. De ez még nem minden. A gazdák is, a tanács is számtalanszor- megkeresték már a járási tanács me­zőgazdasági osztályát emiatt. Az osztályon már meg is unták az ügyet, de nem intézték el. Mit gondolnál: a járási tanács illetékesei? Vajon azért választotta meg a nép őket felelős funkciójukba, hogy felelőtlenségükkel a dolgozók között elégedetlen­séget szüljenek? A mezőgazdasági osztály és a föld­rendező osztály dolgozói nem ezért kapjál: fizetésüket. * « * fine néhány nagyon is könnyen orvosolható gond. Miért nem szüntették meg már őket, akik erre hiva­tottak? A legnagyobb jóakarattal sem mondhatjuk, hogy a tanács következetesen harcéit e jogos panaszok elintézéséért. Kereki dolgozó parasztjaival szerkesztő­ségünk is azt szeretné, ha pár napon belül arról ad­hatnánk számot: a tanács intézkedett, s az említett hiányosságokat megszüntették. Bíró Józsii RÉGIEK ÉS ÚJAK EGYMÁSRA TALÁLTAK Ismerkedési est a barcsi Vörös Csillag Tsz-ben '~7/i tudja, hányszor csendültek össze a poharak; éppen úgy megszámlálhatatlan, mint az a kimondott és ki nem mon­dott öröm, jókedv, amely ott látszott az ünneplő vörös- csillagbeli férfiak, asszonyok, fiatolok és öregek, régi és új tagok arcán, akik együtt mulattak, mvettek, táncoltak virradatig a bar­csi művelődés házában. Nehéz érzékeltetni azt a lelkes légkört, amelyben az országos hírű Vörös Csillag Tsz régi tagjai ismer­kedtek azzal a 80 új családdail, aki bár csak pár hét óta tarto­zik ebbe a nagy közösségbe, mégis olyan jól érzi magát, mintha kezdettől fogva itt dolgozott volna. Vacsora közben az egyik asztal sarkán két új tag: Talián Ferenc és Nagy János mellett két »öreg« tag ült: a 63 éves Pataki István és fia. Egyszercsak az 500—600 ember befogadó- képességű, zsúfolásig megtelt teremben ülőkre mutat Pataki Já­nos és azt mondja Nagy Jánosnak, az újdonsült tsz-tagnak: — Látod, milyen szép nagy családunk van! Milyen jól megértik egymást az új és a régi tagok. Szinte egytől egyig belekapcsolódtak a szövetkezet életébe az új tagok. Talián Ferenc — hat gyerek apja — is örömmel újsá­golja: szeretettel fogadták a tsz-ben. Losonczi elvtárs az állatok mellé takarmányosnak osztotta be. Máris szívvel-lélekkel dolgo­zik, mint mondja: én sohasem szerettem a henyélést, itt sem mondhatnak rám rosszat. Oegítík előleggel is azokat, akiknek szükségük van rá, hi- Cy szén vám, miből. A gazdag Vörös Csillag csak tartalékban tíz és félmillió forintot, 10 vagon gabonát, 120 mázsás cukorkészletet tart. A fiatalok vígan ropják a táncot, a tsz fiataljaiból álló zene­kar szebbnél szebb dalokat játszik. De jól is esik ilyenkor a mulatós a borospohár mellett, zeneszó mellett! Az egyik asztal­nál három jókedvű ember dalol, mint később megtudtuk, mind­hárman középparasztok voltak. Győri Vendel 14 és fél, Simo- tics József 13 és fél, Otártics Imre 16 holddal lépett a Vörös Csillagba. Tudják, hogy megtalálják számításukat a közös gazda­ságban. A munkát már megkezdték. Nagyon büszkék, de mégsem elbizakodottak a Vörös Csillag régi tagjai. Szinte valamennyien új, szép ruhában járnak, sokak mellén ott csillognak a különböző kitüntetések, élmunkás-jelvé- nyek. Nagyon sok idő és papír kellene ahhoz, hogy felsoroljuk, kmek-kinek mit adott a termelőszövetkezeti gazdálkodás; nemcsak anyagiakban, hanem gondolatban, öntudatban is gazdagabb em­berek ők, mint 6—7 évvel ezelőtt. Ilyenek lesznek az új tagok is. ^Ozép volt az ünnep, szép kifejezője annak az együvé tar- Cr tozásnak, amely mindig jellemezte a barcsi Vörös Csil­lagot. A felszabadulási műszak győztesei a Finommechanikai Vállalatnál FALUSI JÁNOS csiszoló tervét az ünnepi műszak alatt 195 százalékra teljesítette. A vállalt 80 garnitúra helyett 89-et csiszolt ez idő alatt. Ezzel a teljesít­ményével lehagyta versenytársát, Pecsét Sándort, aki ugyancsak kima­gasló eredményt, 85 darabot csiszolt. KÁDÁR JÓZSEF, a babakocsiigyártó-brigád dolgozója társaival olyan kimagasló eredményt ért el a felszabadulási műszak alatt, amilyenre még a babakocs i -brigád munkájában nem volt példa. 242.8 százalékot teljesítettek. Ezzel a fém­nyomó részleg három egymással ver­senyző brigádja közüli az elsők lettek. Az utóbbi években lanyhult a Pedagógus Szakszervezet munkája megyénkben — állapította meg a megyei pedagógus küldöttek közgyűlése Szombaton délelőtt összeült a Pe­dagógus Szakszervezet Somogy me­gyei küldötteinek közgyűlése, hogy értékelje a területi bizottság négy­éves munkáját és megválassza új ve­zetőségét. A pedagógusok e felelős­ségteljes munkára legjobb képvise­lőiket küldték el, azzal az útravaló- val: mondják el, mi volt a követésre méltó a területi bizottság munkájá­ban, és nyíltan tárják fel, hol hibáz­tak, milyen munkát várnak az új ve­zetőségtől. A küldötteken kívül szép számmal vettek részt a tanácskozáson meghí­vott vendégek is. Megjelent Szőke Pál elvtárs, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője, Tari Kálmán elvtárs, a pártbizottság politikai munkatársa, Merő Béla elvtárs, a városi pártbi­zottság tagja, Székely elvtárs, a Pe­dagógus Szakszervezet Központi Ve­zetőségének tagja, Negyedes elvtárs, az SZMT tagja, a középiskolák igaz­gatói, kaposvári tanárok, tanítók. A területi bizottság beszámolóját Mákos Gyula elvtárs, a leköszönő TB elnöke tartotta. Nem könnyű dolog négy év munkáját összegezni egy be­számolóban, ez érződött is az előadá­son. Különösen nagy nehézséget okoz az, hogy nem lehet pontos határvona­lat húzni, hol végződik a pedagógus munkában az állami feladat, hol kez­dődik a szakszervezeti. Éppen ezért néhol a beszámoló is belebonyolódott az állami feladatok elvégzésének ér­tékelésébe — mint például új iskolák építése, meglévők bővítése stb. Mákos elvtárs sokoldalúan taglalta az is­kolákban folyó munkák eredmé­nyeit, hibáit, kitért a tanulmányi színvonalra, a munkás- és paraszt­származású tanulók tanulmányi szín­vonalának helyzetére. Foglalkozott az iskolák, illetve szakszervezeti bizott­ságok, bizalmiak, a területi bizottság és a tömegszervezetek kapcsolatával, megállapította, hogy az utóbbi időben javult a kap­csolat a TTIT-vel, az MNDSZ- szel, a Hazafias Népfronttal, s némi javulás van a szakszer­vezet és a DISZ kapcsolatában is, bár ez még korántsem ki­elégítő. Végül arról szólt a beszámoló, hogy az új területi bizottságnak mi­lyen feladatai lesznek. A többi kö­zött a szakszervezeti élet szervezett­ségének fokozását, elvhűséget, a pe­dagógusok ügyeinek lelkiismeretes intézését, a tömegszervezetekkel való kapcsolat még szorosabbá tételét szab­ta meg. Mákos elvtárs beszámolója után Nagy Mihály elvtárs, a számvizsgáló bizottság jelentését ismertette, amely magában foglalta a területi bizottság négyéves pénzgazdálkodási munkájá­nak értékelését, melyet a számvizs­gáló bizottság rendben talált és jóvá­hagyott. A beszámolókat vita követte, mely­nek során tízen kértek szót, s mond­ták el véleményüket a területi bi­zottság négyéves munkájáról. Jólle­het a beszámoló igen alapos volt, részletekbe menően elemezte a pe­dagógusok körében végzett szakszer­vezeti munkát, azonban sok »kiska­put« nyitva hagyott, tág teret enged­ve a felszólalók bírálatainak. S öröm­mel kell megállapítani, hogy a fel­szólalók éltek is ezzel a lehetőséggel, bátran és őszintén bíráltak egyes je­lenségeket, valamint a területi bi­zottság egészének munkáját. Merő Béla és Szabó Gyula elvtárs arról szólt, hogy az utóbbi években lanyhult a szakszervezet munkája. Merő elvtárs például a közös kultu­rális tevékenység hiányát emelte ki, Szabó elvtárs pedig mindjárt magya­rázatot is igyekezett adni erre. Em­lékeztetett a háború utáni nehéz évekre, amikor a szakszervezet úgy képviselte legjobban a dolgozók ügyét, hogy cipőtalpat és tüzelőt szer­zett — tellát az országos méretű dol­gok mellett aDróságnak tűnő, egyéni problémákkal is foglalkozott — ezzel elérte, hogy mindenki sajátjának érezze a szakszervezetet. Ma mind­erre nincs szükség, a területi bizott­ság azonban elfeledkezett arról, hogy a szakszervezet elsődleges és legfőbb feladata a dolgozók érdekvédelme, a mindenkori gazdasági és politikai célkitűzések figyelembe vételével. Most például, amikor pedagógusaink előtt az a legfőbb feladat, hogy minél alaposabb, szélesebbkörű tu­dást adjanak gyermekeinknek, részükre a nyugodt munkakö­rülmény megteremtése a szak- szervezet feladata. E témánál szóba került a pedagó­gusok szakmai és politikai nevelése, mint az egész társadalom, mint min­den pedagógus személyes ügye, a pe­dagógusok egyéni nevelése, a sokhe­lyütt még dívó suttogások, klikkel: leszerelése, a fiatal pedagógusok pá­lyakezdésének megkönnyítése stb. Ezernyi probléma, amely még meg­oldásra vár, mert a területi bizott­ság, a szakszervezeti bizottságok, bi­zalmiak bizony ezekről, vagy ezek valamelyikéről még megfeledkeznek. Annak ellenére, hogy többen a szakszervezeti munka eredményessé­géről szóltak — s kétségtelen, van­nak is eredmények — végső tanul­ságként azt lehetett leszűrni a be­számolók "feletti vitából, hogy a te­rületi bizottság elszakadt az élettől, bürokratikus, levelezgető szervvé vált; hogy legtöbb helyen formális a szakszervezeti bizottságok munká­ja, és gyakran csak a szem előtt lévő .feladatokat — tagdíjfizetés, tagszer­vezés, szakmai továbbképzés — vég­zi el, és háttérbe szorul az emberek közötti nevelőmunka, az érdek­védelem. Reméljük azonban, hogy a küldött- értekezleten elhangzott bírálatokat, Szőke és Tari elvtárs tanácsait, va­lamint a szakszervezet központi ve­zetőségének jelenlévő képviselőjének észrevételeit hasznosítani fogja az új vezetőség, s az útmutatások szelle­mében végzi munkáját. Ha ez így lesz, akkor a legközelebbi területi bizottság választó küldöttértekezle­ten már nyugodtan beválaszthatnak vidéki pedagógusokat is a vezetőség­be, akkor már nem fogják sajnálni ők sem a Kaposvárra való utazásra az időt, mert ismét minden pedagó­gus, óvónő, technikai dolgozó ma­gáénak érzi a Pedagógus Szakszer­vezetet és szívesen részt vesz annak munkájában. Még a gépállomás igazgatója és főgépésze is traktorra ült vasárnap Á Szabadságzászló Tsz bízhat a Kaposvári Gépállomás segítségében Takács István eQvtárs, a kaposvá­ri Szabadságzászló Tsz elnöke jelen­tette, hegy (teljes erővel hozzáfogtak a tavaszi mezőgazdasági munkák­hoz. Már a múlt hét végén megfogá­séi ták 30 holdon az őszi mélyszán­tást és elvetették 14 hcMon a tavaszi árpát, valamint 4 holdon a zabot. Két fogaitos vetőgép most ás állan­dóan vet. A növénytermelő (brigád tagjai teregetik az istállótrágyát a kukorica alá a traktorok előtt. Ezen a héten földbe akarjál: fenni a ter­vezett 35 hcMon a kora (tavaszi ve­tésű növények vetőmagját. A kertészetben is nagy szorga­lmúiban folyik a munka. Most a dughagyma és a saláta kiüLtetésé- vel foglalatoskodik a , (kertészeti munkacsapat. Szépen nevelődnek a palánták, s nemsokára kiültethetik őket. Takács István elvtárs elismeréssel beszél a Kaposvári Gépállomás munkájáról. A múlt szombaton a gépállomás vezetői megígérték, hogy vasamap is dolgoznak, előkészítik a vetőágyat, hogy hétfőn ne legyen fennakadás a vetésnél. Állták ás sza­vukat. 14 held földön elvégezték a tárcsázást. A (gépállomás vezetője, Kcdó Endre igazgató és Horváth elv- társ főgépész is traktorra ült. Pin­tér traktorossal szombaton éjszaka és vasárnap délelőtt tárcsáztál: a tsz földjein. Jogosan bízik a Szabadságzászló elnöke abban, hogy a gépállomás ez­után is minden segítséget megad munkájukhoz, a bő termés megalapo­zásához.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents