Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-06 / 82. szám
SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1956. április 6. GUY MOLLET: Ha így folytatjuk — elveszítjük a játszmát Guy Mollet francia miniszterelnök nyilatkozott a U. S. News and World. Report című amerikai hetilapnak. Nyilatkozatában kijelenti, hogy megkísérlik megváltoztatni Franciaország szövetségeseinek magatartását. A miniszterelnök a nemzetközi politika több kérdésében az új, hajlékonyabb párizsi politika szellemében nyilatkozott. Kijelentéseinek lényege a következő: A NÉMET EGYSÉGRŐL: A nyugati hatalmak, főleg az Egyesült Államok e téren taktikai hibát követtek el a Szovjetunióval szemben. A Szovjetunió csak a világméretű leszerelés keretében fogadhatja el Németország egyesítését. A leszerelés megoldásával kell kezdeni. A LESZERELÉSRŐL: Az Egyesült Államok túlságosan merev, elutasító magatartást tanúsít. Az amerikaiak annyira kételkedőek, hogy egyszerűen nemet mondanak, valahányszor az oroszok javaslatot tesznek. Ezért az emberek azt mondják: íme, a Szovjetunió békét akar, az Egyesült Államok pedig nem. AZ ATLANTI SZÖVETSÉGRŐL: Nem fenyeget szovjet agresszió veszélye, de az északatlanti egyezménynek fenn kell maradnia, mert csak az tárgyalhat sikerrel, aki erős. az Amerikai segélypolitikáról: Az amerikaiak, úgy látszik nem ismerik azt a régi latin közmondást, hogy az ajándékozás módja fontosabb, mint maga az ajándék. Ha kereskedelmi vagy politikai feltételhez kötjük az adakozást, akkor már eleve vesztettünk, rászedtünk valakit, s mi több, mindezt akkor tettük, amikor a Szovjetunió és a keleti tömb óriási erőt fejt ki, amikor új, gazdasági szakaszba lép a Kelet és a Nyugat közötti konfliktus. A szocialisták vezette francia kormánynak egyáltalán nem áll szándékában megbontani a szövetséget az angolokkal és az amerikaiakkal, de eltökélt szándéka, hogy megmondja nekik: ha így folytatjuk, akkor elveszítjük a játszmát. Az elmaradott országokat ne külön-külön részesítsék segélyben, hanem együttesen, például az ENSZ vagy az Atlanti Szövetség és a Délkeletázsiai Egyezmény (SEATO) keretében. A KÖZEL-KELETRŐL: A nyugati hatalmak tévedéseket követtek el. Mindegyikük meg akarja védeni saját olaját és közben a legjobb úton van afelé, hogy lángba borítsa az egész Közel-Keletet. AZ AMERIKAI POLITIKUSOKRÓL: Sok kisebb beosztású amerikai tisztviselő nem viselkedett helyesen. Megleckéztették az egész világot, amit általában nem nagyon szeretnek, különösen nem az olyan ősi országban, mint Franciaország. Noha a párizsi amerikai nagykövet hangoztatta, hogy az Egyesült Államok támogatja Franciaországot algériai politikájában, az amerikai közvélemény nem tesz tanúbizonyságot túl nagy megértésről. Az ENSZ leszerelési bizottsága albizottságának ülése London (TASZSZ). Az ENSZ leszerelési bizottságának albizottsága április 4-én Londonban megtartotta saronkövetkező ülését. Az ülésen A. A. Gromikó, a Szovjetunió képviselője elnökölt. Felhívás as öntevékeny művészeti csoportokhoz A hazánkat ért súlyos árvízi csapás megmozgatta a társadalom úgyszólván minden rétegének segítő- készségét. A károk aránya azonban olyan hatalmas, hegy minden lehetőséget ki kell használnunk: minden egyes dolgozó közreműködésére szükség van. A Művészeti Dolgozók Szakszervezete a közelmúltban minden magyar művészt felszólított arra, hogy csatlakozzék az országos gyűjtési akcióhoz. Az öntevékeny művészeid cső portolt eddig 'is példamutató áldozatkészségükről tettek tanúságot. Szükséges azonban ezen a területen is a szervezett segítségnyújtás. Ezért a SZOT, a Népművelési Minisztérium, a DISZ és a Népművészeti Intézet felhív valamennyi öntevékeny művészeti csoportot, hogy rendezzenek önálló műsoros esteket, amelyeknek bevételét teljes egészében az árvízkárosultak javára fordítsák. Kormányzatunk helyesli a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének kezdeményezését és hozzájárult ahhoz, hogy a hivatásos és öntevékeny művészek közösen segítsék elő az egyik súlyos kárt szenvedett sárközi község, Sióagárd felépítését. Bízunk abban, hogy megértve a helyzet súlyosságát és felismerve a károk nagyságát, az öntevékeny művészet munkásai jelentősen hozzájárulnak az árvízkárok helyreállításához. A bevételekből ’ befolyt összegek a 300-as OTP csekkszámlára fizethetők be. Az akció lebonyolítása érdekében a közeli napokban részletes tájékoztatót bocsátunk ki, amelyet az illetéke sekhez eljuttatunk. Népművelési Minisztérium, Szakszervezetek Országos Tanácsa, Dolgozó Ifjúság Szövetsége, Népművészeti Intézet. Pártnapok megyei előadókkal Április 6-án este 6 óraikor az SZKP XX. kongresszusának anyagából Somogyudvarhelyen Filó József elvtárs, a háromhónapos pártiskola előadója, Szentán Orsós Antal, a Megyei Párt-VB politikai munkatársa, a Csurgói Faüzemben Kutas János, a Megyei Párt-VB osztályvezetője, Berzencén Suri Károly, a Megyei Pért-VB osztályvezetője tant előadást. Április 9-én este 6 órai kezdettel az SZKP XX. kongresszusának anyagából Mikén Wirth Lajos, a Megyei Párt-VB politikai munkatársa, Háromfán Virágh Ferenc, a Megyei Előadói Iroda tagja, Balatonszabadi- ban Hornyák Mihály, a Megyei Begyűjtési Hivatal vezetője, Kötésén Kádas Pál, a Népbolt igazgatója, Balatonföldváron Kánya János, a Megyei Párt-VB ipcütiikai munkatársa, Nagycsspelyen Decsi József, a Megyei Párt-VB osztályvezetője tart előadást. az Árvízkárok helyreállítására ALAKULT KORMÁNYBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE Az árvízkárok helyreállításáról, valamint az árvízkárosultak támogatásáról szóló minisztertanácsi határozat felhívja a vállalatokat, intézményeket és üzemeket, hogy kutassanak fel telepeiken olyan anyagokat, különösen építőanyagokat, ajtókat és ablakokat, amelyek az építkezésekhez felhasználhatók. Az egész erszág dolgozó népe megmozdult, hogy segítséget nyújtson az árvízkárok helyreállításához. Emellett a Helyreállítási Kormánybizottság' számít a váltanátok, az intézmények és az üzemeli építőanyag felajánlásaira. Ezért felkéri a vállalatok, az intézmények és az üzemek dolgozóit, hogy kutassák fel munkahelyeiken elfekvő felesleges, vagy nélkülözhető ajtókat, ablakokat és egyéb építőanyagokat és azokat továbbítás végett a munkahelyükhöz legközelebb lévő TÜZÉP, illetve föld- művesszövetkezeti építőanyag-telepnek adják át. Az ország egész területén a TÜZÉP vállalatok, valamint a föiMművesszö- vetkezeti építőanyag-telepek kaptak megbízást a felajánlott építőanyagok átvételére. Pál görög király a ciprusi kérdésről Az újonnan választott görög parlament hétfői megnyitó ülésén Pál király t rón beszédet mondott, amelyben méltatta a ciprusi görögök önrendelkezéséért vívott harcot. Külön kiemelte Makariosznak, az angolok által deportált ciprusi érseknek ve- zetőszerapét ebben a harcban. ÉRDEKtSSÉGEK innen onnai^ HELIKOPTEREK AZ ALPOK CSÚCSAIN Néhány hónap óta tartó kísérletezés során a korszerű helikopter ail- kallmasnak bizonyult magas hegyvidéki feladatok (.mentés, postaszolgálat shb.) ellátására. Jóllehet a géptípus tulajdonképpen csak kisebb magasságokra készül, sikerült több ezer méter magasságban is rendszeres helókcplarfeíszálíláscikat végezni. Az első helikopter-iskolát »alpesi .pilóták« részére 2120 m magasságban, Scheideg.gben áüüitotiták fel. Bár a helikoptereik faiemeCikedését ilyen magasságokra egyes körök szenzáció- malii tekintették, maguk a pilóták egyáltalán nem tapasztattak különösebb nehézségeket. A gyakartatok során hóviharban, erős főn-ben, gyakran változó hőmérséklet mellett repültek, de sohasem fordult élő zavar. Éjszakára a gépeket a hegycsúcson szabad ég aliaitt voltak kénytelenek tartani és mindössze a motorokat fedték be ponyvával. Reggel — egy kis melegítés után — a helikopterek könnyen a magasba emelkedtek. Az első rekordot február 27-én állították féli Egy pilóta két utassal Berniből 1 óra 40 perc alatt féiirepült a Nagy-Szenitbemát csúcsára. A 2470 méter magasságban, épült me- medékház lakói akik a tél folyamán teljesen el vannak zárva a külvilágtól, nagyon csodálkoztak, amikor a rossz időben egy furcsa repülőgép bocsátkozott üe a szemeik előtt. A helikopter rövid pihenő után Lau- sanne-ba repült vissza. Ezt az eredményt néhány nap múlva már .túlszárnyalták. Egy másik gépnek sikerült a 3457 méter magas Jungfrau-csúcsra felrepülmie. Josephine Baker, a világhírű néger énekesnő búcsút mondott a színpadnak Párizsban, a tiszteletére rendezett ünnepségen többek között azt mondta: »Uj vd- , tágról álmodom, amelyben az emberek szeretni fogják egymást, bármilyen legyen is bőrük színe.« Kedves epizód Malienikovlnaüc, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének londoni útja bővelkedett kedves epizódokban. Egy alkalommal megkérdezték tőle, hogy az angol költők közül) melyik áll hozzá legközelebb. Malenkov kijelanitette, hogy Burns. Burns egyik költeményét, mint legkedvesebb versét jelölte meg. Erre a jelenlévők egyike a nevezett vers első szakaszát elmondta angolul'. A folytatását viszont Malenkov mondta el — oroszul. Szökési láz a francia gyarmati hadseregben Nemrégiben a Casablancái kikötőiben kifutásra készen állt az »Athos« nevű szállítóhajó. A francia gyarmati hadsereg egyik ezredét kellett volna Marseiűlebe vinnie. Az algíri. katonák az Észalcaitianiti Szövetség egyik francia alakulatát váltották volna fél Nyugat-Nómetország- bam. Jórészüik már az egyik marokkói kikötőben meglépett, 114 mesterlövész pedig Casablancában szökött meg. Valószínű, hogy sole társukhoz hasonlóan, a függetlenségi mozgalom fegyveres harcosaihoz csatlakoztak. Cikcakk varrógépet hoznak forgalomba a föklmíivesszövetkezctek A gép előre, hátra, oldalt és cikcakkban is van- és ráma nélkül •is alkalmas különböző népi (minták hímzésére. Atommotoros jégtörő hajót épít a Szovjetunió A Szovjetunió hatodik ötéves terve előirányozza az első atommotoros jégtörő hajó megépítését. Az ilyen hajó hosszú ideig hajózhat a északi sarkvidék jégboritotta vizein. Atomfűtőanyag- késziiete Ids helyet foglal el, ugyanakkor (hosszú ideig elégendő. Egy kg) urániumban (több ezer tonna közönséges fűtőanyaggal egyenértékű energia- készlet rejlik. Földfoglalás — katonai célokra N yu gat -N ómetorsz ágban 800 000 hektár területet sajátítottak ki 'katonai célokra. Egy átlagos nyugatnémet parasztgazdaság hét hektáron terül el. A katonai célokra lefoglalt földeken mintegy 114 000 nyugatnémet j parasztcsalád élhetne. Autóalkatrészek műanyagból Ismeretes, hogy Emil Gilelsz gs David Ojsztrah hatalmas sikerrel vendégszerepeit az Egyesült Államokban. De nézzük, hogyan »méltatja« a szovjet művészek amerikai szereplését a New York Herald Tri- bune-ban Donald Diamond, a hírhedt »Szabad Európa« rádió munkatársa. »Természetesen el kell ismerni, hogy Ojsztrah és Gilelsz amerikai turnéja túllépte a kulturális cseremozgalom kereteit. Vendégszereplésük a Nyugat és a Kelet közötti új kulturális háború megnyilvánulása volt, amelyben a messzehordó ágyúk első lövedékeinek szerepét töltötték be« — írja. Donald Diamond kétségtelenül a háborús pszichózis egyik áldozata, aki mindenütt és mindenben háborút lát. A műanyag cikkeikre egyaránt szükség van a mindennapi életiben és az iparban. Széiües körben alkalmaznak műanyagokat a repülőgépeik és a gépkocsik törhetetlen, üvegeinek, a iumiinescens sugárzótestek homályos üvegeinek készítésiéhez, a nagyfrekvenciáid áramek szigetelőinek gyártásához, különböző csapágyakhoz. A -modern személyautóban a kor- mánykerék, azonkívül töltőtollak, rád iósze.krónyek stb. 'kiváló minőségű műanyagokból1 készülnek. Most eró-' báljuk ki az első műanyagból készült szovjet autókarosszériókat, Az ilyen karosszéria egy harmadannyi súlyú, miimt a fémből készült. A FÉLELEM ROSSZ TANÁCSADÓ írta: V. Zaszlavszkij Ágyúnak nézik a zongorát Csodálkoznunk kell-e, hogy Diamond, akin úrrá lett a háború démona, »lövéseket« hallott, amikor az amerikai hangversenylátogató közönség csupán a kitűnő zenét hallotta és élvezte? Csodálkoznunk kell-e, hogy Diamondot halálra ijesztettek ezek a »lövések«? Egész cücke ugyanis arról tanúskodik, hogy* szánalmas rettegésben él. Nyilvánvalóan azért rikoltoz a »kulturális háborúról«, mert fél a békés kulturális kapcsolatoktól. A szovjet és az amerikai nép békés kulturális kapcsolatai ugyanis meghiúsítják gyűlöletes és szégyen- teljes szerepét. Mint ismeretes, a »Szabad Európa« rádió amerikai szervezet, amelynek az a feladata, hogy elmérgesílse a nemzetközi légkört, és ellenségeskedést szítson Kelet és Nyugat népei között. Donald Diamond a zenét is felhasználja, hogy betölthesse a »nemes« feladatát. Képletesen kifejezve azonban csak egyetlen hangszer, az üstdob áll rendelkezésére. — Bum, bum, bum! — röpíti az éterbe monoton hangon nap mint nap a Szabad Európa. — Ez még nem propaganda. Ez csupán unalmas zörej. És az amerikai rádió-dobos dühöng és retteg, amikor Amerikában hallja a Csajlcovszkij-műveket előadó Gilelszt és a Mozart-hangverse- nyeken fellépő Ojsztrahot. Donald Diamond rájött, hogy a zenében is van politika: keserű bosz- szúsággal állapítja meg, hogy Gilelsz előtt Amerikában vendégszerepeit a nyugatnémet Walter Gieseking, akit azonban az amerikai közönség korántsem fogadott olyan szeretettel, mint a szovjet zongoraművészt. Az amerikai közönség nehezen felejti el, hogy Gieseking annakidején Hitler kegyeiben állott. Ezzel szemben »Ojsztrahot és Gilelszt hallatlan szeretettel ünnepelték« — kesereg Donald Diamond. Mit lehet ez ellen tenni? Azt szokták mondani, hogy a szívnek nem lehet parancsolni. Mister Diamond a legszívesebben felsorakoztatná az amerikai zenekedvelőket és vezényelne: Giesekingnek »ovációba átcsapó viharos tapsot!« Gilelsznek és Ojsztrah nak pedig »nehogy tapsolni merjetek!« Ha Donald Diamond és a vele egy- húron pendülők »kulturális háborút« szeretnek látni a kulturális kapcsolatokban, akkor meg kell mondani, hogy helyzetük reménytelen. Ezt a »háborút« már igen régen elvesztették. A világ népei a kulturális kapcsolatok fejlesztésére törekednek. A szovjet művészek világszerte szívélyes fogadtatásra találnak s viszont; a Szovjetunióban is lelkesen ünnepük a külföldi művészeket. A félelem rossz tanácsadó és még rosszabb szövetséges. Februárban például »Diamond s a hozzá hasonló félelem- és gáncsnélküli lovagok« rettenetesen megijedtek ... Mégpedig a szovjet élelmiszeripari küldöttségtől, amely előtt becsapták vasfüggönyük ajtaját. Megkérdezhetnénk, miért történt így? Hiszen az élelmiszeripari szakemberek nem adnak hangversenyeket, sőt, nem is játszanak semmilyen hangszeren. „Titkos fegyvert“ látnak az utazó szovjet emberekben Az amerikai külügyminisztérium a közelmúltban — mint ismeretes — megtagadta a beutazási engedélyt az Egyesült Államokba meghívott szovjet élelmiszeripari szakemberektől. Hogy miért? Az ok ugyanaz: félelem, rettegés... A U. S. News and World Report című befolyásos amerikai folyóirat ugyanazokból a forrásokból meríti ihletét, mint Diamond. Nem csodálatos tehát, hogy gondolataik, sőt kifejezéseik is azonosak Diamondéval. Diamond tüzérséghez hasonlítja a szovjet hegedű- művészt és zongoraművészt. A U. 3. News and World Report még ennél is tovább megy. »Az utazó oroszok — titkos fegyverek«, ilyen elrettentő címmel tálalja az olvasónak a szovjet—amerikai küldöttségcserével foglalkozó cikkét. A cikk szerzője nem titkolja, hogy nyugtalankodik a Szovjetunióval való kapcsolatok kiszélesítése miatt. Felháborodottan állapítja meg, hogy »manapság divatba jött Oroszországba utazni és oroszokat vendégül látni«. »Többen úgy vélték — közli bizalmasan a továbbiakban a U. S. News and World Report —, hogy a Nyugat számára előnyös, ha kibővíti kapcsolatait Szovjet-Oroszország népével. Azt állították, hogy a kölcsönös látogatások elősegítik a népek közötti kölcsönös megértést és az enyhülést. Az üzletemberek azt remélték, hogy a kölcsönös látogatások révén új piacokra tehetnek szert«. Valóban minden józan gondolkodású ember így vélekedik, s így is van a valóságban. És éppen ez az, ami kihozza a sodrukból az amerikai lapszerkesztőket. Ök ugyanis azt a parancsot kapták, hogy űzzenek ki az amerikaiak fejéből minden lázadó gondolatot. Ezért vetik harcba ostobábbnál ostobább koholmányaikat. Kiderítik, hogy az orosz művészek és az orosz mezőgazdászok »titkos fegyverek«, s azért utaznak az Egyesült Államokba, hogy »mindent kilopjanak a nyugati szakemberek koponyájából«. A U. S. News and World Report rágalmazó cikke figyelme sem érdemelne, ha nem hivatkozna bizonyos hivatalos amerikai személyekre, akik — mint a cikk írja — »elgondolkodnak« és »ismét felülvizsgálják a küldöttségcsere programját«. Minden sorompót szeretnének leereszteni Higgins, ismert újságírónő szintén arról írt a New York Herald Tribu- ne-ban, hogy az amerikai igazságügyminisztérium, kereskedelmi minisztérium és külügyminisztérium tekintélyes személyiségei kétségek és rettegések között gyötrődnek azzal kapcsolatban, vajon engedélyezzék-e egyáltalán a kulturális kapcsolatokat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, vagy végérvényesen leeresz- szék a sorompókat és senkit ne engedjenek be. Sem az élelmiszeripari szakembereket, sem a művészeket, sem a tudósokat. Azért, hogy az amerikaiak ne barátkozhassanak a szovjet emberekkel, hogy ne hallgathassanak hegedű- és zongorahangversenyeket, egyedül az üstdobot »élvezhessék«, azon is kizárólag a Sevillai borbély Rágalom-áriáját. Egyes korlátolt amerikai népbutí- tók bizonyos hivatalos körök álláspontján fellelkesülve készek kereszteshadjáratot indítani az Egyesült Államok mindennemű külföldi kulturális kapcsolata ellen. Wagner, az Amerikai Légió nevű reakciós szervezet vezetője például azt követelte, hogy az Egyesült Államok szakítsa meg a kapcsolatot az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezetével, az UNESCO-val, és csupán e nemzetközi szervezet ellenőrzésére korlátozza tevékenységét. Adjatok szabadkezet ezeknek a Wagnereknek s hamarosan házkutatást x'endelnek el a Louvreban és máglyára vetik az amerikai kongresszus könyvtárát. Vajon lehet-e leereszteni az ösz- szes sorompókat, el lehet-e szigetelni az amerikai népet a kulturális világtól, lehet-e hosszú ideig ilyen kísérleteket folytatni az amerikai nép testén? Higgins azt írja, hogy a kulturális elszigetelés politikája elégedetlenséget vált ki az Egyesült Államokban. Az amerikaiaknak nem tetszik a vasfüggöny, sőt ezenfelül — írja Higgins — »hatalmas kárt okoz« az amerikaiaknak a demokratikus, szövetségesekkel fenntartott kapcsolataiban. Az Egyesült Államok bizonyos körei a kulturális kapcsolatok megszakításával kényelmetlen és nevetséges helyzetbe sodorják országukat. Egyik nap . ünnepélyes nyilatkozatokat hallunk arról, hogy készek kiszélesíteni kulturális kapcsolataikat, másnap pedig azt halljuk, hogy megalázó intézkedéseket tesznek az Egyesült Államokba érkező néhány szovjet állampolgár ellen. Mindennek az a célja, hogy teljesen meghiúsítsák az érintkezést az amerikai és a szovjet nép között. Higginsnek igaza van. Ez az álláspont valóban hatalmas kárt okoz az Egyesült Államoknak, amelynek vezetői visszahőkölnek a kulturális kapcsolatoktól és éppen ezért nevetség tárgyává válnak. Valóban szánalmasak és nevetségesek azok, akik ágyúnak nézik a zongorát, ha azon szovjet művész játszik.
