Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-06 / 82. szám

SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1956. április 6. GUY MOLLET: Ha így folytatjuk — elveszítjük a játszmát Guy Mollet francia miniszterelnök nyilatkozott a U. S. News and World. Report című amerikai hetilapnak. Nyilatkozatában kijelenti, hogy meg­kísérlik megváltoztatni Franciaor­szág szövetségeseinek magatartását. A miniszterelnök a nemzetközi poli­tika több kérdésében az új, hajléko­nyabb párizsi politika szellemében nyilatkozott. Kijelentéseinek lényege a következő: A NÉMET EGYSÉGRŐL: A nyu­gati hatalmak, főleg az Egyesült Ál­lamok e téren taktikai hibát követ­tek el a Szovjetunióval szemben. A Szovjetunió csak a világméretű le­szerelés keretében fogadhatja el Né­metország egyesítését. A leszerelés megoldásával kell kezdeni. A LESZERELÉSRŐL: Az Egyesült Államok túlságosan merev, elutasító magatartást tanúsít. Az amerikaiak annyira kételkedőek, hogy egysze­rűen nemet mondanak, valahányszor az oroszok javaslatot tesznek. Ezért az emberek azt mondják: íme, a Szovjetunió békét akar, az Egyesült Államok pedig nem. AZ ATLANTI SZÖVETSÉGRŐL: Nem fenyeget szovjet agresszió ve­szélye, de az északatlanti egyezmény­nek fenn kell maradnia, mert csak az tárgyalhat sikerrel, aki erős. az Amerikai segélypoliti­káról: Az amerikaiak, úgy látszik nem ismerik azt a régi latin köz­mondást, hogy az ajándékozás módja fontosabb, mint maga az ajándék. Ha kereskedelmi vagy politikai feltétel­hez kötjük az adakozást, akkor már eleve vesztettünk, rászedtünk vala­kit, s mi több, mindezt akkor tet­tük, amikor a Szovjetunió és a ke­leti tömb óriási erőt fejt ki, amikor új, gazdasági szakaszba lép a Kelet és a Nyugat közötti konfliktus. A szo­cialisták vezette francia kormány­nak egyáltalán nem áll szándékában megbontani a szövetséget az ango­lokkal és az amerikaiakkal, de eltö­kélt szándéka, hogy megmondja ne­kik: ha így folytatjuk, akkor elve­szítjük a játszmát. Az elmaradott or­szágokat ne külön-külön részesítsék segélyben, hanem együttesen, például az ENSZ vagy az Atlanti Szövetség és a Délkeletázsiai Egyezmény (SEATO) keretében. A KÖZEL-KELETRŐL: A nyugati hatalmak tévedéseket követtek el. Mindegyikük meg akarja védeni sa­ját olaját és közben a legjobb úton van afelé, hogy lángba borítsa az egész Közel-Keletet. AZ AMERIKAI POLITIKUSOK­RÓL: Sok kisebb beosztású amerikai tisztviselő nem viselkedett helyesen. Megleckéztették az egész világot, amit általában nem nagyon szeret­nek, különösen nem az olyan ősi or­szágban, mint Franciaország. Noha a párizsi amerikai nagykövet han­goztatta, hogy az Egyesült Államok támogatja Franciaországot algériai politikájában, az amerikai közvéle­mény nem tesz tanúbizonyságot túl nagy megértésről. Az ENSZ leszerelési bizottsága albizottságának ülése London (TASZSZ). Az ENSZ lesze­relési bizottságának albizottsága áp­rilis 4-én Londonban megtartotta saronkövetkező ülését. Az ülésen A. A. Gromikó, a Szovjetunió képvise­lője elnökölt. Felhívás as öntevékeny művészeti csoportokhoz A hazánkat ért súlyos árvízi csa­pás megmozgatta a társadalom úgy­szólván minden rétegének segítő- készségét. A károk aránya azonban olyan ha­talmas, hegy minden lehetőséget ki kell használnunk: minden egyes dol­gozó közreműködésére szükség van. A Művészeti Dolgozók Szakszerve­zete a közelmúltban minden magyar művészt felszólított arra, hogy csat­lakozzék az országos gyűjtési akció­hoz. Az öntevékeny művészeid cső portolt eddig 'is példamutató áldozatkészsé­gükről tettek tanúságot. Szükséges azonban ezen a területen is a szerve­zett segítségnyújtás. Ezért a SZOT, a Népművelési Minisztérium, a DISZ és a Népművészeti Intézet felhív valamennyi öntevékeny művészeti csoportot, hogy rendezzenek önálló műsoros esteket, amelyeknek bevéte­lét teljes egészében az árvízkárosul­tak javára fordítsák. Kormányzatunk helyesli a Művé­szeti Dolgozók Szakszervezetének kezdeményezését és hozzájárult ah­hoz, hogy a hivatásos és öntevékeny művészek közösen segítsék elő az egyik súlyos kárt szenvedett sárközi község, Sióagárd felépítését. Bízunk abban, hogy megértve a helyzet súlyosságát és felismerve a károk nagyságát, az öntevékeny mű­vészet munkásai jelentősen hozzájá­rulnak az árvízkárok helyreállításá­hoz. A bevételekből ’ befolyt összegek a 300-as OTP csekkszámlára fizethetők be. Az akció lebonyolítása érdekében a közeli napokban részletes tájékozta­tót bocsátunk ki, amelyet az illetéke sekhez eljuttatunk. Népművelési Minisztérium, Szakszervezetek Országos Tanácsa, Dolgozó Ifjúság Szövetsége, Népművészeti Intézet. Pártnapok megyei előadókkal Április 6-án este 6 óraikor az SZKP XX. kongresszusának anyagá­ból Somogyudvarhelyen Filó József elvtárs, a háromhónapos pártiskola előadója, Szentán Orsós Antal, a Me­gyei Párt-VB politikai munkatársa, a Csurgói Faüzemben Kutas János, a Megyei Párt-VB osztályvezetője, Berzencén Suri Károly, a Megyei Pért-VB osztályvezetője tant előadást. Április 9-én este 6 órai kezdettel az SZKP XX. kongresszusának anya­gából Mikén Wirth Lajos, a Megyei Párt-VB politikai munkatársa, Há­romfán Virágh Ferenc, a Megyei Előadói Iroda tagja, Balatonszabadi- ban Hornyák Mihály, a Megyei Be­gyűjtési Hivatal vezetője, Kötésén Kádas Pál, a Népbolt igazgatója, Balatonföldváron Kánya János, a Megyei Párt-VB ipcütiikai munka­társa, Nagycsspelyen Decsi József, a Megyei Párt-VB osztályvezetője tart előadást. az Árvízkárok helyreállítására ALAKULT KORMÁNYBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE Az árvízkárok helyreállításáról, va­lamint az árvízkárosultak támogatá­sáról szóló minisztertanácsi határo­zat felhívja a vállalatokat, intézmé­nyeket és üzemeket, hogy kutassa­nak fel telepeiken olyan anyagokat, különösen építőanyagokat, ajtókat és ablakokat, amelyek az építkezések­hez felhasználhatók. Az egész erszág dolgozó népe meg­mozdult, hogy segítséget nyújtson az árvízkárok helyreállításához. Emel­lett a Helyreállítási Kormánybizott­ság' számít a váltanátok, az intézmé­nyek és az üzemeli építőanyag fel­ajánlásaira. Ezért felkéri a vállala­tok, az intézmények és az üzemek dolgozóit, hogy kutassák fel munka­helyeiken elfekvő felesleges, vagy nélkülözhető ajtókat, ablakokat és egyéb építőanyagokat és azokat to­vábbítás végett a munkahelyükhöz legközelebb lévő TÜZÉP, illetve föld- művesszövetkezeti építőanyag-telep­nek adják át. Az ország egész területén a TÜZÉP vállalatok, valamint a föiMművesszö- vetkezeti építőanyag-telepek kaptak megbízást a felajánlott építőanyagok átvételére. Pál görög király a ciprusi kérdésről Az újonnan választott görög parla­ment hétfői megnyitó ülésén Pál ki­rály t rón beszédet mondott, amelyben méltatta a ciprusi görögök önrendel­kezéséért vívott harcot. Külön ki­emelte Makariosznak, az angolok által deportált ciprusi érseknek ve- zetőszerapét ebben a harcban. ÉRDEKtSSÉGEK innen onnai^ HELIKOPTEREK AZ ALPOK CSÚCSAIN Néhány hónap óta tartó kísérlete­zés során a korszerű helikopter ail- kallmasnak bizonyult magas hegyvi­déki feladatok (.mentés, postaszolgá­lat shb.) ellátására. Jóllehet a gép­típus tulajdonképpen csak kisebb magasságokra készül, sikerült több ezer méter magasságban is rendsze­res helókcplarfeíszálíláscikat végezni. Az első helikopter-iskolát »alpesi .pi­lóták« részére 2120 m magasságban, Scheideg.gben áüüitotiták fel. Bár a helikoptereik faiemeCikedését ilyen magasságokra egyes körök szenzáció- malii tekintették, maguk a pilóták egyáltalán nem tapasztattak különö­sebb nehézségeket. A gyakartatok során hóviharban, erős főn-ben, gyakran változó hőmérséklet mellett repültek, de sohasem fordult élő za­var. Éjszakára a gépeket a hegycsú­cson szabad ég aliaitt voltak kényte­lenek tartani és mindössze a motoro­kat fedték be ponyvával. Reggel — egy kis melegítés után — a helikop­terek könnyen a magasba emelked­tek. Az első rekordot február 27-én ál­lították féli Egy pilóta két utassal Berniből 1 óra 40 perc alatt féiirepült a Nagy-Szenitbemát csúcsára. A 2470 méter magasságban, épült me- medékház lakói akik a tél folyamán teljesen el vannak zárva a külvilág­tól, nagyon csodálkoztak, amikor a rossz időben egy furcsa repülőgép bocsátkozott üe a szemeik előtt. A helikopter rövid pihenő után Lau- sanne-ba repült vissza. Ezt az eredményt néhány nap múlva már .túlszárnyalták. Egy má­sik gépnek sikerült a 3457 méter magas Jungfrau-csúcsra felrepülmie. Josephine Baker, a világhírű néger énekesnő búcsút mondott a színpadnak Párizsban, a tiszte­letére rendezett ünnep­ségen többek között azt mondta: »Uj vd- , tágról álmodom, amely­ben az emberek sze­retni fogják egymást, bármilyen legyen is bőrük színe.« Kedves epizód Malienikovlnaüc, a Szov­jetunió Minisztertaná­csa első elnökhelyette­sének londoni útja bő­velkedett kedves epi­zódokban. Egy alka­lommal megkérdezték tőle, hogy az angol költők közül) melyik áll hozzá legközelebb. Malenkov kijelanitette, hogy Burns. Burns egyik költeményét, mint legkedvesebb versét jelölte meg. Er­re a jelenlévők egyi­ke a nevezett vers el­ső szakaszát elmondta angolul'. A folytatását viszont Malenkov mondta el — oroszul. Szökési láz a francia gyarmati hadseregben Nemrégiben a Ca­sablancái kikötőiben kifutásra készen állt az »Athos« nevű szállító­hajó. A francia gyar­mati hadsereg egyik ezredét kellett volna Marseiűlebe vinnie. Az algíri. katonák az Észalcaitianiti Szövetség egyik francia alakula­tát váltották volna fél Nyugat-Nómetország- bam. Jórészüik már az egyik marokkói kikö­tőben meglépett, 114 mesterlövész pedig Ca­sablancában szökött meg. Valószínű, hogy sole társukhoz hason­lóan, a függetlenségi mozgalom fegyveres harcosaihoz csatlakoz­tak. Cikcakk varrógépet hoznak forgalomba a föklmíivesszövetkezctek A gép előre, hátra, oldalt és cikcakkban is van- és ráma nélkül •is alkalmas különböző népi (minták hímzésé­re. Atommotoros jégtörő hajót épít a Szovjetunió A Szovjetunió hato­dik ötéves terve elő­irányozza az első atom­motoros jégtörő hajó megépítését. Az ilyen hajó hosszú ideig ha­józhat a északi sark­vidék jégboritotta vi­zein. Atomfűtőanyag- késziiete Ids helyet fog­lal el, ugyanakkor (hosszú ideig elégendő. Egy kg) urániumban (több ezer tonna kö­zönséges fűtőanyaggal egyenértékű energia- készlet rejlik. Földfoglalás — katonai célokra N yu gat -N ómetorsz ág­ban 800 000 hektár te­rületet sajátítottak ki 'katonai célokra. Egy átlagos nyugatnémet parasztgazdaság hét hektáron terül el. A katonai célokra lefog­lalt földeken mintegy 114 000 nyugatnémet j parasztcsalád élhetne. Autóalkatrészek műanyagból Ismeretes, hogy Emil Gilelsz gs David Ojsztrah hatalmas sikerrel vendégszerepeit az Egyesült Álla­mokban. De nézzük, hogyan »méltat­ja« a szovjet művészek amerikai szereplését a New York Herald Tri- bune-ban Donald Diamond, a hír­hedt »Szabad Európa« rádió munka­társa. »Természetesen el kell ismer­ni, hogy Ojsztrah és Gilelsz ameri­kai turnéja túllépte a kulturális cse­remozgalom kereteit. Vendégszerep­lésük a Nyugat és a Kelet közötti új kulturális háború megnyilvánulása volt, amelyben a messzehordó ágyúk első lövedékeinek szerepét töltötték be« — írja. Donald Diamond kétségtelenül a háborús pszichózis egyik áldozata, aki mindenütt és mindenben hábo­rút lát. A műanyag cikkeikre egyaránt szükség van a mindennapi életiben és az iparban. Széiües körben alkal­maznak műanyagokat a repülőgépeik és a gépkocsik törhetetlen, üvegei­nek, a iumiinescens sugárzótestek ho­mályos üvegeinek készítésiéhez, a nagyfrekvenciáid áramek szigetelői­nek gyártásához, különböző csap­ágyakhoz. A -modern személyautóban a kor- mánykerék, azonkívül töltőtollak, rád iósze.krónyek stb. 'kiváló minőségű műanyagokból1 készülnek. Most eró-' báljuk ki az első műanyagból ké­szült szovjet autókarosszériókat, Az ilyen karosszéria egy harmadannyi súlyú, miimt a fémből készült. A FÉLELEM ROSSZ TANÁCSADÓ írta: V. Zaszlavszkij Ágyúnak nézik a zongorát Csodálkoznunk kell-e, hogy Dia­mond, akin úrrá lett a háború dé­mona, »lövéseket« hallott, amikor az amerikai hangversenylátogató közön­ség csupán a kitűnő zenét hallotta és élvezte? Csodálkoznunk kell-e, hogy Diamondot halálra ijesztettek ezek a »lövések«? Egész cücke ugyan­is arról tanúskodik, hogy* szánalmas rettegésben él. Nyilvánvalóan azért rikoltoz a »kulturális háborúról«, mert fél a békés kulturális kapcsola­toktól. A szovjet és az amerikai nép békés kulturális kapcsolatai ugyanis meghiúsítják gyűlöletes és szégyen- teljes szerepét. Mint ismeretes, a »Szabad Euró­pa« rádió amerikai szervezet, amely­nek az a feladata, hogy elmérgesílse a nemzetközi légkört, és ellenséges­kedést szítson Kelet és Nyugat né­pei között. Donald Diamond a zenét is felhasználja, hogy betölthesse a »nemes« feladatát. Képletesen kife­jezve azonban csak egyetlen hang­szer, az üstdob áll rendelkezésére. — Bum, bum, bum! — röpíti az éterbe monoton hangon nap mint nap a Szabad Európa. — Ez még nem propaganda. Ez csupán unalmas zö­rej. És az amerikai rádió-dobos dü­höng és retteg, amikor Amerikában hallja a Csajlcovszkij-műveket elő­adó Gilelszt és a Mozart-hangverse- nyeken fellépő Ojsztrahot. Donald Diamond rájött, hogy a ze­nében is van politika: keserű bosz- szúsággal állapítja meg, hogy Gi­lelsz előtt Amerikában vendégszere­peit a nyugatnémet Walter Gieseking, akit azonban az amerikai közönség korántsem fogadott olyan szeretettel, mint a szovjet zongoraművészt. Az amerikai közönség nehezen felejti el, hogy Gieseking annakidején Hitler kegyeiben állott. Ezzel szemben »Oj­sztrahot és Gilelszt hallatlan szere­tettel ünnepelték« — kesereg Donald Diamond. Mit lehet ez ellen tenni? Azt szok­ták mondani, hogy a szívnek nem le­het parancsolni. Mister Diamond a legszívesebben felsorakoztatná az amerikai zenekedvelőket és vezényel­ne: Giesekingnek »ovációba átcsapó viharos tapsot!« Gilelsznek és Oj­sztrah nak pedig »nehogy tapsolni merjetek!« Ha Donald Diamond és a vele egy- húron pendülők »kulturális háborút« szeretnek látni a kulturális kapcso­latokban, akkor meg kell mondani, hogy helyzetük reménytelen. Ezt a »háborút« már igen régen elvesz­tették. A világ népei a kulturális kapcsolatok fejlesztésére törekednek. A szovjet művészek világszerte szí­vélyes fogadtatásra találnak s vi­szont; a Szovjetunióban is lelkesen ünnepük a külföldi művészeket. A félelem rossz tanácsadó és még rosszabb szövetséges. Februárban például »Diamond s a hozzá hasonló félelem- és gáncsnélküli lovagok« rettenetesen megijedtek ... Mégpe­dig a szovjet élelmiszeripari küldött­ségtől, amely előtt becsapták vasfüg­gönyük ajtaját. Megkérdezhetnénk, miért történt így? Hiszen az élelmi­szeripari szakemberek nem adnak hangversenyeket, sőt, nem is játsza­nak semmilyen hangszeren. „Titkos fegyvert“ látnak az utazó szovjet emberekben Az amerikai külügyminisztérium a közelmúltban — mint ismeretes — megtagadta a beutazási engedélyt az Egyesült Államokba meghívott szov­jet élelmiszeripari szakemberektől. Hogy miért? Az ok ugyanaz: féle­lem, rettegés... A U. S. News and World Report című befolyásos ame­rikai folyóirat ugyanazokból a for­rásokból meríti ihletét, mint Dia­mond. Nem csodálatos tehát, hogy gondolataik, sőt kifejezéseik is azo­nosak Diamondéval. Diamond tüzér­séghez hasonlítja a szovjet hegedű- művészt és zongoraművészt. A U. 3. News and World Report még ennél is tovább megy. »Az utazó oroszok — titkos fegyverek«, ilyen elrettentő címmel tálalja az olvasónak a szov­jet—amerikai küldöttségcserével fog­lalkozó cikkét. A cikk szerzője nem titkolja, hogy nyugtalankodik a Szov­jetunióval való kapcsolatok kiszéle­sítése miatt. Felháborodottan álla­pítja meg, hogy »manapság divatba jött Oroszországba utazni és oroszo­kat vendégül látni«. »Többen úgy vélték — közli bizal­masan a továbbiakban a U. S. News and World Report —, hogy a Nyu­gat számára előnyös, ha kibővíti kap­csolatait Szovjet-Oroszország népé­vel. Azt állították, hogy a kölcsönös látogatások elősegítik a népek kö­zötti kölcsönös megértést és az eny­hülést. Az üzletemberek azt remél­ték, hogy a kölcsönös látogatások ré­vén új piacokra tehetnek szert«. Va­lóban minden józan gondolkodású ember így vélekedik, s így is van a valóságban. És éppen ez az, ami ki­hozza a sodrukból az amerikai lap­szerkesztőket. Ök ugyanis azt a pa­rancsot kapták, hogy űzzenek ki az amerikaiak fejéből minden lázadó gondolatot. Ezért vetik harcba osto­bábbnál ostobább koholmányaikat. Kiderítik, hogy az orosz művészek és az orosz mezőgazdászok »titkos fegy­verek«, s azért utaznak az Egyesült Államokba, hogy »mindent kilopja­nak a nyugati szakemberek koponyá­jából«. A U. S. News and World Report rágalmazó cikke figyelme sem érde­melne, ha nem hivatkozna bizonyos hivatalos amerikai személyekre, akik — mint a cikk írja — »elgondolkod­nak« és »ismét felülvizsgálják a kül­döttségcsere programját«. Minden sorompót szeretnének leereszteni Higgins, ismert újságírónő szintén arról írt a New York Herald Tribu- ne-ban, hogy az amerikai igazság­ügyminisztérium, kereskedelmi mi­nisztérium és külügyminisztérium te­kintélyes személyiségei kétségek és rettegések között gyötrődnek azzal kapcsolatban, vajon engedélyezzék-e egyáltalán a kulturális kapcsolatokat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, vagy végérvényesen leeresz- szék a sorompókat és senkit ne en­gedjenek be. Sem az élelmiszeripari szakembereket, sem a művészeket, sem a tudósokat. Azért, hogy az ame­rikaiak ne barátkozhassanak a szovjet emberekkel, hogy ne hall­gathassanak hegedű- és zongora­hangversenyeket, egyedül az üstdo­bot »élvezhessék«, azon is kizárólag a Sevillai borbély Rágalom-áriáját. Egyes korlátolt amerikai népbutí- tók bizonyos hivatalos körök állás­pontján fellelkesülve készek keresz­teshadjáratot indítani az Egyesült Államok mindennemű külföldi kul­turális kapcsolata ellen. Wagner, az Amerikai Légió nevű reakciós szer­vezet vezetője például azt követelte, hogy az Egyesült Államok szakítsa meg a kapcsolatot az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szerveze­tével, az UNESCO-val, és csupán e nemzetközi szervezet ellenőrzésére korlátozza tevékenységét. Adjatok szabadkezet ezeknek a Wagnereknek s hamarosan házkutatást x'endelnek el a Louvreban és máglyára vetik az amerikai kongresszus könyvtárát. Vajon lehet-e leereszteni az ösz- szes sorompókat, el lehet-e szigetel­ni az amerikai népet a kulturális vi­lágtól, lehet-e hosszú ideig ilyen kí­sérleteket folytatni az amerikai nép testén? Higgins azt írja, hogy a kulturális elszigetelés politikája elégedetlensé­get vált ki az Egyesült Államokban. Az amerikaiaknak nem tetszik a vas­függöny, sőt ezenfelül — írja Hig­gins — »hatalmas kárt okoz« az amerikaiaknak a demokratikus, szö­vetségesekkel fenntartott kapcsola­taiban. Az Egyesült Államok bizonyos kö­rei a kulturális kapcsolatok megsza­kításával kényelmetlen és nevetséges helyzetbe sodorják országukat. Egyik nap . ünnepélyes nyilatkozato­kat hallunk arról, hogy készek ki­szélesíteni kulturális kapcsolataikat, másnap pedig azt halljuk, hogy meg­alázó intézkedéseket tesznek az Egyesült Államokba érkező néhány szovjet állampolgár ellen. Minden­nek az a célja, hogy teljesen meghiú­sítsák az érintkezést az amerikai és a szovjet nép között. Higginsnek igaza van. Ez az állás­pont valóban hatalmas kárt okoz az Egyesült Államoknak, amelynek ve­zetői visszahőkölnek a kulturális kapcsolatoktól és éppen ezért nevet­ség tárgyává válnak. Valóban szá­nalmasak és nevetségesek azok, akik ágyúnak nézik a zongorát, ha azon szovjet művész játszik.

Next

/
Thumbnails
Contents