Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-30 / 103. szám
EGY BOLYGÓN ÉLÜNK ■amrncrgr* mttr Egy bolygón élünk — tehát [minden nézel eltérés tűnik ellenére -békésen meg Ítéli fémünk egymás. :ai! Enr:n i a megkapóan egyszerű, józan és talán éppen oly hallatlanul meggyőző erejű gondolatnak újabb diadalát olvashatjuk iki a szovjet—angol tángyaMsok zaronytta-tko- zatából. A közös közlemény tanúsává szériáit ma már a brit kormány is elismeri,. hogy a világot megosztó problémákból csakis a tárgyalások politikája mutat járható kiutat. Úgy látszik a nemzetközi élet valóságának tényei és nem utolsó sorban a szovjet vezetőkkel folyta főtt őszinte eszmecsere meggyőzte a telt államférfiakat arról, hogy KORUNK PARANCSA A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS, s hogy a két világrendszer egyidejű fenntartásának körülményei között, az atom- és hidregéníe-gyverek korszakában, nincs más kivezető út. A szovjet diplomácia már régóta ezt. a politikát követi! és erőfeszítésed, elemi erejű törtóniedmi áramlatokkal párosulva, egyre több népet és kormányt nyernek meg a békés egymás mett-ett élés politikájának. Azt a zárónyila-bkozatban hangoztatott közös kötelezettség- vállalást, miszerint ».. . mindent elkövetnek A KÖLCSÖNÖS BIZALOM MEGERŐSÍTÉSÉÉRT és az államok közötti kapcsolatok megjavításáért« — úgy lehet értelmezni, hogy az angol kormány hajlandó erre az egyetlen kivezető útra lépni. Ha figyelembe vesszük Nagy-Bri'tannia szerepét a tőkés világban, nem nehéz .belátni, hogy az angol kormánynak ez a hajlandósága már egymagában is rendkívül nagyjelentőségű eredménye a szovjet és az angol államférfiak mélyre - ható tanácskozásának. Bulganyin és Hruscsov elvtárs angliai látogatásénak ez a sikere Is szemléletesen mutatja a nemzetközi helyzet kedvező alakulását, hiszen két-három esztendővel ezelőtt még felvetni is bajos lett volna az ilyen találkozó kérdését. igaz, hogy ezen a találkozón nem születtek -részletes és látványos megáli-apodáscik, a -nagy nemzetközi kérdésekben. Ezt csak azok gondolhatták, akik csodákban hisznek. De a realitásokkal számoló közvélemény szerint a nézetek összehangolása számos fontos területen azit a legnagyobb eredményt jelenti, ami a- kelet és nyugat között fennálló vitás kérdések bonyolultságát tekintve, viszonylag rövid idő alatt egyáltalán elérhető volt. Ennek a józan megítélésnek ad hangot péntek reggeli vezércikkében a lendoni Daily Herald: »Senki sem várhatta, hogy együk napról >a másikra rendezni lehessen a kelet—nyugat között régóta- fennálló ellentéteket... Mindkét fél világosan meghatározza álláspontját és ilymóden A VILÁG MA REMÉNYTELJESEBBEN NÉZHET A JÖVÖBE«. A tárgyalások legkézzelfoghatóbb eredményét a szovjeto^amgol kapcsolatok javulásában látjuk. Ez már kifejezésre jutott a szovjet államférfiak meleg fogadtatáséiban és a tárgyaülásak hangnemében ás. A nyílt, őszinte és reális megbeszélések, a személyes kapcsolatok elmélyítése, jelentősen elősegítette A KÖLCSÖNÖS BIZALMATLANSÁG ELOSZLATÁSÁT. A záróközleményhez csatolt függelék pedig megalapozta a szovjet—'angol kapcsolatok történetének most kezdődő új szakaszát. Ez a függelék, amely szerint » .. .minden lehetőséget meg kell adni az Egyesült Királyság és -a Szovjetunió népeinek, hogy megismerjék egymás véleményét és életmódját», — annyira konkrét pontokat tartalmaz, hogy azok cs-ak két olyan ország közös megállapodásában vehetője fel, amelyek valóban akarják a közeledést. Ennek a közeledésnek a reális es szállóid gazdasági alapját pedig az angol'—szovjet kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséről szóló megállapodások adják meg. A kereskedelmi 'kapcsolatok fejlesztésének, a jelek szerint, — ha egyelőre meg is köti -kezét, lábát az amerikai »►EMBARGO«-politika — az angol kormány rendkívüli fontosságot tulajdonít. Csakis ezzel .a magyarázható, -hogy a konkrét, és nagyszabású szovjet kereskedelmi ajánlatok a hivatalos nyilatkozat szövegétje is be'kerü'tek. Nem véletlen, hogy az angol pénzvilág lapja, a Financial Times, a következőképpen jellemezte a nyilatkozatnak ezt a pontját: »Nagy benyomást keltett-a záróközlemény utalása a két ország közötti árucsereforgaiom növelésének jle- hstőségére, amiben 'bizonyára nem lehet egyszerűen csak gesztust látni.« Ezért nem túlzás azt mondani, hagy a zárónyil-at- kozat -a 'békés egymás mellett élés politikájának újabb [nagyjelentőségű nemzetközi okmányba foglalásán túlmenően egyszersmind A SZOVJET—ANGOL KAPCSOLATOK LÉNYEGES MEG JAVULÁSÁNAK OKMÁNYA is. Ez -biztató távlatokat nyit azoknak a nagy nemzetközi problémáknak, lépésről-lépésre történő megoldására, amelyekben ezúttal mégcs-ak csekély előrehaladásit értek el. Erre mutat rá a tekintélyes londoni Times is: »Lehetséges, hogy a .tartósnak ígérkező eredmények mégcsak ezután jelentkeznek majd... és remélhető, hegy a nyűt és szívélyes ham-gnem-ben folytatott eszmecserék, bármilyen fáradságosak is voltak azok, a későbbiek folyamán a közeledés és a jobb megértés újabb útjait nyitják majd meg.« A kölcsönös bizalomra, a jobb megértésre -pedig nagy szükség van. Éneikül nem -lehet megoldani a vitás nemzetközi kérdéseket, s közöttük A VILÁG LEGFONTOSABB PROBLÉMÁJÁT — A LESZERELÉST. Tört ént-e valamilyen előrehaladás ebben a kérdésben a 'londoni találkozóm? Ezt az egész világot érintő problémát természetesen nem -lehetett elrendezni két hasalom tanácskozásán. Komoly kötelezettségvállalásnak kell azonban tekinteni azt a kijelentést, miszeaTnit »minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy végetvessemek a fegyverkezési hajszának a világ minden -részében és ilyen formán MEGSZABADÍTSÁK A VILÁG NÉPEIT EGY ÜJABB HÁBORÚ FENYEGETÉSÉTŐL. De -az ebben a kérdésben folytatott eszmecsere hasznosságára utal a nyugati kommentároknak az -az egybehangzó véleménye is, hogy a. szovjet, álláspont tüzetes kifejtése valósággal »új életet öntött« az ENSZ leszerelési albizottságának munkájába. A NEMZETKÖZI KÖZVÉLEMÉNY joggal tekinti Bulganyin és Hruscsov elvtárs angliai látogatását újabb történelmi jelentőségű állomásnak a békés egymás mellett élés politikájának diadalútján. Ezért fogadták őszinte örömmel- a megegyezésre és enyhülésre vágyakozó százmilliók világszerte -a szovjetangol tárgyalások biztató táviatokat nyitó eredményeit. Érdekességek llllllllllll!lllll!lll!llll!ll!llllllllllllllllllllllllllllll!l!lll!!llílll!lll!lllllll»!llllllllll!llllli!!lllll ~ „ _ . I i n n e ti - o n n a n A kitiltott fotóriporterek Rainer, Monaco nősülendő hercegének palotáját a fotóriporterek rajai lepik el, amióta a menyasszony megérkezett Amerikából. A hercegi szerelmeseknek már kellemetlen a sok fényképezőgép kíváncsi lencséje, ezért a herceg az esküvő napjáig kitiltotta a fotóriportereket palotája környékéről'. Ezt a szigorú határozatot, azért -hozta, mert az egyik szemfüles riporter a herceg autója elé vetette magát, hogy autózás közben örökítse meg a hercegi párt, s a hirtelen lefékezés következtében majdnem szerencsétlenség történt. Grace Kelly, volt fillmcS'üllag, a menyasszony ás közölte megérkezése után az újságírókkal, hogy nem tudja megtartani azt a fogadalmát, hogy inam szerepei többet filmen, mert amióta Európában van, minden lépését a fényképező és füm-íelvevőgé- pek kísérik. Létra — furnérlemezből Ahol a létrának különlegesen súlyos terhet kell elviselnie, ott fa helyett nagy szilárdságú fémből készítik. A nagy teherbírásit létrákat azonban legújabban összeenyvezett furnérlemezekből állítják elő. A műgyantából gyártott ragasztó- anyag olyan kötést létesít a vékony falemezek Icözöti, amely a fa szövetébe is mélyen behatol és ezzel a furnérlemezek szilárdságát erősen növeli, A rétegelt falétra éppen olyan könnyű, mint őse, teherbírása azonban kétszer akkora. A mellrák nem öröklődik Sokáig az a vélemény járta, hogy a mellrák öröklődés útján terjed az anyákról lányaikra. Ezzel a balhittel Robert Murphy, a marylandi egyetem kutatója tíz év alatt végzett statisztikai vizsgálataival most egyszer s mindenkorra leszámolt. Több mint 10 000 nőt vont vizsgálatai Ikörébe és megállapította, hogy a mellrák jelentkezése semilyen kapcsolatban sincs az átörökléssel. Ugyanez a méhrákra is vonatkozik, amelynek kialakulásában szintén nincs szerepe az átöröklésnek. Az élet meghosszabbításáért A Román Tudományos Akadémia kebelén belül 1952-ben intézetet hoztak létre az öregség tanulmányozására. Itt Parhon akadémikus vezetése mellett kísérleti úton vizsgálják meg a különböző szövelkészíitmények, hormonok és vitaminok hatását az öregséggel kapcsolatos betegségekre. így például kipróbálták a N3 novo- cainnal való kezelést, amely mellett a betegeiméi csökkenitek a görcsös és a szkiero- itikus jelenségelv. A szív- és érrendszer, valamint az Ízületek disztróf-iás elváltozása esetén jó eredménnyel járt az E vitamin- alkalmazása, a hypertonia 'betegség gyógyításánál pedig a kis adagban aükaTimazoít pajzsmirigy ‘készítmények használnak. Az intézet egész kutatómunkája az emberi elet meghosszabbításának nemes célját szolgálja. Lengyelország legidősebb lakosa 136. életévébe lépett Jozefa Stankáevricz asszony, az egyik Var« só vidéki falu lakosa nemrégen töltötte be 135. életévét. Magas kora ellenére jói érzi magát és mint mond- ja, semmiben sem szenved hiányt. Életében sohasem volt komolyabban beteg, még sohasem volt orvosnál. Jó a látása és hallása, eddig még nem használt szemüveget. Többízben javasolták neki, hogy el- helyezik az aggok házában, de mindig hevesen tiltakozott ellene. Legkellemesebb időtöltése a rádió hall. ga-tas-a. A lengyel állam nagy gonddal veszd körül legidősebb lakosát, Jozefa Sta-n- kiewicz h-avi 350 zloty nyugdíjat kap, A legnagyobb vitaminraktár Puerto-Ricón, a nyugat-indiai szigetek egyikén a kutatók beható vizsgálatnak vetették alá az Acerola- cseresznyét. Legnagyobb meglepetésükre úgy találták, hogy 85- szór annyi C-vitamint tartalmaz, mint a narancs. C-vitamin ilyen dús felhalmozódásán eddig még nem volt példa. Az Acerola-cse- resznye módszeres hasznosítására mos I széleskörű intézkedéseket tesznek. A »Tony« érdemrend Paul Muni és Julif Harris, Amerika légii nnepeltebb művészei kaptáit meg New York-fcan a minder évben kiváló művész munkáért járó »Tony érdemrendet. Az elmúlt szezon legnagyobb művészei voltak ők. (Fiatal tanárral beszélgettem nemrég. ; Ez az első esztendő, amit az iskolában tölt, az első tanítási éve. Különös rajongással, szeretettel beszélt a pedagógus pályáról, a gyermekekről, a tanitás, a nevelés szépségéről. Csodáltam benne a nagy lelkesedést, a nagy-nagy hi- vatásszerétetet. — Ha ismerné az életemet — mondta —, kevésbé csodálkozna, mindent megértene. És ő mondta el, miképp találta meg az utat...) j -Megtalált út s ★ ★ ★ Felszabadulási pályázatunkra »Tanító leszek!« jeligével beérkezett elbe- szélés. Két lépésre a zöldire festeti: ajtó előtt megállítom. • Valami furcsa izgalom fogott el, ahogy megláttam a tussal rajzolt kövér betűket: »VII. osztály.« Most hirtelen. úgy éreztem magam, minit a gyerek, aki mesea-lak5 jai után kívánkozik, s álmában megié'jen-ik a- tündér, ■ hogy teljesítse három kívánságát. Nem tudtam levenni ■ szemem a kis lapról, volt benne vaiiami, ami úgy me-g- : babenázott, megfogott, hogy egyszerre lüktetőén a tor- ; komban bolondul dobogni éreztem a szívem. Szorítot■ tam hónom alatt a kék papínba kötött osztálynaplót. ■ Volt -a tapintásában valami biztonságot, erőt adó. Halk zsongással kiszűrődött -a napfényes, tág folyosóra a harminckét gyerek zsivaja. Egy pillanat, és 5 előttük állok. Csak a kilincs után kell nyúlnom, s a | harminckét zsivajos, mosottyigószemű kamasz egyszerre ; csendes lesz, feláll -a padban. De ha megmozdulok', ! úgy éreztem, megtörik a varázs. Az érzések most hir- 5 télén szinte ijesztően- összemosódtak, egymásbafoly- ! talk és elkeveredtek. 32 ifjú ember elé kelt állncm. ; Pajkos és csendes, jól és rosszul nevelt harminckét * fiatalít adtak a kezembe ezen az első iskolai napon, az első tanítási napomon. Mind fiatal, s ah-ányan vannak, ■ annyiféle az arcuk, a jellemük, ahányan vannak, E anyiféleképp kell szólnom hozzájulk, annyiféleképp kell magyaráznom. De hogyan találom meg mindegyik■ hez a megfelelő hangot;? Hogyan- ismerem meg mind -a j harminckettő — az én osztályom — örömét, bánatát, otthoni viszonyait, eddigi nevelését. Harminckét gyereknek kell -bevésni fejébe, amit én tanultam, amit * adhatok nekik. Amikor- kezembe adták -az oklevelet, ■ úgy éreztem, erős vagyok, nagyon erős. Minden, amit 5 tanultam, amit éveken, éjszakákon szívtam magamba • — úgy éreztem, bevésődött úgy emlékezetembe, mint : a fa törzsébe az évgyűrűk. S most egyszerre hirtelen E erőtlenség, kétséges riaditság dobogtatta a szívem. Hov,a | lett az a csodálatos biztonságérzet, amivel reggel eiMEGTALÄLT ÚT indultam? Megcsókoltam a feleségem, aki most a kapuig kasért, és sokéig -utánam nézett. Tudtam, a legszívesebben velem jönne. Itt tenne velem az első tam- i táti napon, az első órámon, hogy erőt, -biztonságot ad- E jón. De viSszaintettem -neki, maga-bízóan, mosolyogva. ■ Mi történt? Annyi esztendő vágyakozása, sóvárgó, - megfeszített tanulása, kétkedése és bizakodása után 5 most, amikor elértem a célhoz, a gyerrekikori álom- > hoz, vágyhoz — most érzem erőtlennek magam? Nem, ; ez csak az1 első nap lámpa'lázas izgalma. Ez csak a bol- ■ dagság — a teljesült vágy -boldogsága, keveredve azzal, ■ hogy olyan hihetetlennek, olyan képtelennek érzem l mindezt. — azt, hc-gy itt vagyok, hogy mindj-árt az osz_ 5 tá-lycm előtt állok — mint alti az imént riadt fel- álma- | ból és most nem tudja, mi az, amit álmodott és mi az, I ami valóság, ami -megtörtént vele. Olyan- szorongó, fel- : emelő mindez, hogy most talán egy hangos szóra, egy : rezzenésre sírásba kezdenék. Az -imasgyerek, a kis »senki«, a kifutófiú elérte, 5 meg't-aláilit-a az utat, amit vágyva áilmod-ott. Erre büsz- j kének kell le-nnem. Büszkének és erősnek egyszerre, i Most hirtelen m-agam sem hiszem el, hogy az élet ■ annyi -kátyúján, veszej-tő útján, akadályán át mégis ■ csak ideértem. Vissza kellene néznem, de félek, hogy ; elszéd-ülök a visszapillantás mélységétől, a mögöttem lévő úttól. De mégis ... És peregnek, peregnek szédítő gyorsan, mint a ; filmkockák, az emlékeim. I.-Megyek az utcán, kapkodom a iá-bőm, -mert fázik. Most már jobban érzem magam, nyelvemen, számban • még ott a puliszka íze, crrómfoan ingerlőén jó il-lata. » Kanálra fűzve l-óbátem a Mtoc&t a kezemben, de vi-gyá- • z-ck rá, ment -anya -a telkemre kötötte, el ne veszítsem, : minit a múltkor. Akkor nem is adtak ebédet a város- jj háza szegény-konyháján. Azt mondták, mért nem -hoz- j tam ma-gammal lábost vagy tányért, amiből ehetek. Persze, akikor ebéd előtt futballoztam. A Lancia : gyerekek rc-ngylabdát csináltak és -amíg rúgtuk, letet- : tem a lábost. Valaki elvitte. Babfőzelék volt a menzán. ; Fojtc-gatta a torkom a sírás. Éhes voltam, de a gond- j ncfcnő nem volt hajlandó megszánni. A gyerekek — ■ l-át.tam — mélyen a lábosuk fölé haiolt&k, sunyi ké-ppe-l : pislogtak rám, és lökdös-ték egymást az asztal alatt. ; Nem akartam sírni. Hogyne. Rajtam ne nevessenek. Rettentő, de tehetetlen düh vo-lt bennem. Gondol- ■ tam anra is, kimegyek és a pinceablakon át egy -kővel J fejbe dobom a gondnok nénit. De akkor holnap nem : lesz, aki telemarj e a lábost babfőzelékkel, va-gy -krump- : Óival, akkor- holnap nem kapok ebédet -a szegóny-komy- ; hán. Aztán meg mit mondana az anyám. Nézne rám ! szomorú szemeivel, s az rosszabb lehne, mint a verés. I MEGTALÁLT ÚT Vigyáztam hát a lábosra. Lépegettem se hosszú, se rövid, térden alul érő nadrágomban. 12 éves vagyok és j már megnézem a lányokat, Persze, azok fcjnev-iínek, s ; ha most a kis szőke Marika látna, mosolyc-g-n-a megiin-t a »gatyámon«. A -tanító úr fiának milyen szép nadrágja van. Rö- I vid is, térdén fölül érő, meg olyan- is van, -ami egészen p hosszú, leér a cipőjéig. Az én apám az mért nem lett I tanító? Akkor most nékem is volna- ilyen nadrágom, I akkor e'mehelmék az iskolaudvarra, ahol most a lányok I játszanak és nem keltene félnem attól, hogy kinevetnek. Én biztosan tanító -leszek. Mennyi könyv van a szobájában. Azt mind elolvashatja. Tanító leszek és a-nra tanítom a -gyerekeket, hc-gy ne nevessék ki, -akim-ek olyan nadrágja -van, minit nekem. Ment az szegény, nincs az apjának se -több nadrágja, mint ami rajta- van. Az apám azt mondta múltkor este, hogy lesz majd I nekem is két nadrágom. És mindenkinek lesz. Egy ünneplő, amiben vasar-n-ap sétálhat, meg egy olyan j rosszabb, hétkönapra. És akkor — -az -apám mondta, j biztos úgy is lesz, — nem kell a szegénykomyhára men- | nem ebédért. Főz majd az anyám is, mert lesz otthon j krumpli, zsír és fa is. És mindig lesz, soha- sem fogy ki. j Akkor még -a tanítónak is jobb 'lesz. Megyek az utcán, dobálom kezemben a leütött zo- j «láncú piros lábost. Á vászon-tarisznya, benne -a füzet, j meg a -könyvek, a lábamat veri. Kapkodom a lábam, j — hideg van januáriban — és lépéseim nótáriusára mon- j. dogaitom magamban: tanító leszek. Tanító leszek. Úgy elterveztem magamban, hc-gy már láttam is a l napot, -amikor gyűrűt vált velem a boldogság. Azt mendtam anyámnak azo-n az estén-: ne féijen, ! -majd ha én tanító leszek, magának se kell -házhoz járni, j Könnyezett. Ki tudja, mi játszódott -le a szegény, ; mindennek 'kiszolgált a tó-t-t munkásasszo-n-y lelkében ®s j testében a kísértetiesen hosszú esztendők alatt, az in- 1 Rációkban és deflációkban, politikai őrületekben «s ! szívbéli nyomorokban, embertelen munkában, cseléd- I sorban, munkanélküliségiben és betegségben. Észrevétlenül elfoiydagáiitak -azóta az esztendők. < Megkoptak az emlékek. Az évek és a bajok sek min- * dent elmostak. Anyéan képét nem. Itt van előttem | most is az arca, s itt kopog emlékeim közt előttem ögy i 12 éves gyerek, térdenalul érő nadrágban, hazafelé az | insé-gkc-nyháról, és mondogatja: tanító leszek, tanító ; leszek. Drága jó asszony. Azon az estén me-gsimogatta a ; fejem és azt mondta: — Légy jó fiam, mindig légy jó és akkor majd ta- * ni tó lehetsz. (Folytatása következik.) ..............................................................................................J
