Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-30 / 103. szám

■'»mJ ■t/w/to/iL/i:vurrn/w/ wi9J Akiknek nevét bejegyezték a DISZ dicsőség könyvébe A somogyvárí népnevelők ismertetik második ötéves tervünk irányelveit CSONDOR SÁNDOR, a Kaposvári Mélyfúró Vállalat DlSZ-szerveze- tének és a városi DISZ végrehajtó bizottság tag­ja. Sok segítséget ad el­sősorban üzeme DISZ- szervezetének, de gyak­ran meglátogat más üze­mi, vállalati DlSZ-szer- vezeteket is, és tanácso­kat ad a fiataloknak. Jó üzemi DISZ-munkájáért jegyezték be nevét a di­csőségkönyvbe. ZSIBORÄS FERENC, a Faipari Vállalat DISZ- szervezetének titkára, az ifjúság nevelésében' vég­zett kiváló munkájával vívta ki a pártszervezet, a vállalat vezetőinek és dolgozóinak, nem utolsó­sorban a DISZ-tagság el­ismerését. Jó munkájá­val érdemelte ki, 'hogy nevét a DISZ dicsőség- könyvébe bejegyezzék. TÖTH JÓZSEF, a Tabi Járási DISZ Vég­rehajtó Bizottság mun­katársa. Kiváló és ered­ményes munkát végzett a közelmúltban, lezajlott DISZ itagkönyvcsere ide­jén. Azóta is egyik leg­fontosabb feladatának farija minél több fiatalt meggyőzni a DISZ-be való belépésről. Eredmé­nyes mozgalmi munkájá­ért jegyezték be nevét a dicsőségkönyvbe. VÉGVÁRI JÓZSEF, Balatonzamárdi község DISZ-szervezetónek tit­kára, elsősorban a DISZ megerősítése, szervezeti életének tartalmassá té­tedében végzett elisme­résre méltó munkát. Az ifjúság nevelését mindig szívügyének tartja. Jó DISZ-munkájáért je­gyezték be nevét a di­csőségkönyvbe. A Hazafias Népfront és a Békebizoltság tervismertető gyűléseket, vitákat szervez Egész dolgozó népünk örömmel vette tudomásul, hogy pártunk Központi Vezetősége nyilvános vitára bocsátja a második ötéves terv tervezetét. Hogy minél termékenyebbek legyenek e viták, hívta fel pántunk a társadalmi szarvak figyelmét a vitába való bekapcso- ) lódásra. Örömmel tesz eleget pántunk felhívásának a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottsága is, amely már megtette az első lépéseket annak érdekében, hogy minél nagyobb tömegek részvételével hozzájáruljon ötéves tervünk irányelveinek: megvitatásához. Az utóbbi időben jól bevált gyakorlat mintájára, e munkához sem egyedül kezdett hozzá, hanem a béke- oizottságokkai karöltve. Miután a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottsága és a Megyei Békebizoltság megegyezett abban, hogy közösen munkálkodnak a tervismertető, illetve vitagyülések szervezésében, a Megyei Pártbizottság irányításával operatív 'bizottság alakult a többi tömegszervezetek részvételével, hogy legjobb előadóikat nyerjék meg ez ügy érdekének. A terv az. hogy május első félében megyei jellegű elő­adásra hívnak meg 250 gyakorlott, jó felkészültségű előadót, melyen központi előadó ismerteti második öt­éves tervünk irányelveit. Ennek meghallgatása után az előadók minden községben, üzemben előadásokat tartanak és levezetik a vitát, a második ötéves terv irányelveiről. Az előadógárdába, melyet nemcsak erre az egy al­kalomra kívánnak megteremteni, azokat a tömegszer- vezeti vezetőket, funkoionáriusckat, társadalmi munká­ikat, értelmiségi dolgozókat kívánják 'bevonni, akik «ddig is tevőlegesen részt vettek a dolgozók politikai tisztánlátásának formálásában. Egyben ez az előadói Sérda fogja a jövőben a bel- és külpolitikai kérdéseket dinertetni a dolgozók körében. Csak helyeselni lehet a Hazafias Népfront és a “ékebizottság kezdeményezését. Előadásaik bizonyára hozzásegítik államunkat, hogy sok olyan tartalékait fel­írják népgazdaságunknak, amelyekkel a irányelvek tervezete még nem számol. A Magyar-—Szovjet Társaság aktíváinak kitüntetése A Magyar—Szovjet Társaság Somogy megyei el­nöksége a napokibain értékelte az őszi tagszervezési rmunkét, s foglalkozott az idei magyar—szovjet barát­sági hónap rendezvényeinek megszervezésével, ered­ményességével. Mindkét esemény értékelésekor meg­állapította a megyei elnökség, hogy figyelemreméltó eredmények születtek a magyar—szovjet barátság el­mélyítése érdekében végzett munkában. A tavaly ősz óta folyó tagszervezés megkezdése óta tovább nőtt a szervezethez tartozó tagok létszáma, a MSZT-szerveze- tek aktíváinak felvilágosító munkája nyomán 22 ezerre nőtt a tagsági dijat fizető tagok létszáma. A megyénk területén az MSZT-munkában kitűnt aktivisták, tömegszervezetd funkcionáriusok közül e sikeres munka elismeréséül a napokban többen Ju- tünfetésben részesültek. Rózsa József elvtárs, az MSZT barcsi járási titkára »Szocialista Kultúráért« minisz­teri kitüntetésben részesült. Az MSZT országos vezető­sége Sersdng Mátyás elvtársat a Magyar—Szovjet Tár­saság megalakulásától kezdve napjainkig végzett fárad­hatatlan társadalmi munkájáért aranykoszorús jel­vénnyel, Sárdinecz János nagyatádi MSZT-aiktívát a tagszervezés területén elért kimagasló eredményeiért ugyancsak aranykoszorús jelvénnyel tüntette ki. Ezüst- koszorús jelvényt kapott Honfi István, a Megyei Tanács népművelési osztályvezetője, Török Lehel, a TTIT me­gyei szervezetének titkára, Simon József, Süveges Sándor, Tölgyesi Zoltán, Szikora István, Somogyváni János, Kocsis László és Horváth Lajos elvtárs. A fel­soroltakon kívül harminchatan bronzkoszorús jelvényt kaptak. Sokan könyvjutalmat és elismerő oklevelet kaptak. A megyei elnökség a tagszervezés területén vég­zett kiváló murára elismeréséül vándorzászlót ajándé­kozott az MSZT kaposvári járási titkárságának, a nagyatádi községi szervezet pedig a községi vándor­zászlót nyerte el. Több alapszervezet pedig jutalom- tárgyakat kapott: a MÉSZÖV alapszervezet egy táska- gramofont, a SERNEVÄL egy dia-vetítőgépet. —.—-------—------- ———----------- .......... Jó most annak a pártszervezetnek, ahol állandó a népnevelőmunka, mert nem kell nagy erőt kifejtemé, hogy a második ötéves terv irány­elveinek ismertetésére újjászervezze a népnevelőcsoportot. Csupán annyit kell megoldania, hogy egybehívja a népnevelőket és felkészítse • őket az új feladatra. Ilyen előnyös helyzet­ben van a somogyvári községi párt- szervezet is, ahol a 10 tagú népnevelógárda műkö­dik, ebből 40-et a községi alapszervezet, 10-et a Béke Termelőszövetkezet, 20- at pedig a Szabadság Termelőszövet­kezet pártszervezete adott. A szer­vezeti kérdéshez még csupán any- nyit, hogy minden népnevelőpárhoz nyolc családot osztottak be, minden­ki maga választotta meg, kát látogat rendszeresen, és azt látogatja is. Er­ről egyébként minden második hét közepén a pártvezetőségnek be kell számolniuk. A népnevelőértekezletek ma már szinte hozzátartoznak a pártszervezet életéhez. A beszámoltatáson kívül itt kapnak útravalót a népnevelők a következő két hétre. Mindig olyan témát tűznek napirendre, amelyet a község helyzete megkíván. Amikor a begyűjtésben volt elmaradás, alt­kor a népnevelőértekezleten ez a kérdés került előtérbe. Keresztes Já­nos, a tanács elnöke — a községi pártvezetőség' tagja — és Vörös La­jos begyűjtési megbízott — az alap­szervezet vezetőségi tagja — tájé­koztatta a népnevelőket, hogyan áll a község a tej-, tojás-, baromfi-, sertés- stb. beadásban, majd ki-ki arról szerzett tudomást, hogy a hoz­zá ’beosztott családok teljesítették-e állampolgári kötelezettségüket. És hogy mindennek volt. foganatja, íme a bizonyíték: a község az országos begyűjtési versenyben a második helyezést érte el. A legtöbb szó az utóbbi időben mégis azokról a feladatokról esett, melyek a mezőgazdasági termelés 3 százalékos emelkedését vannak hi­vatva elősegíteni. Nemrégiben Sza­bó Ferenc elvtárs, a községi MDP- vezetőség titkára tartott énről beszá­molót a népnevelőknek. De sok se­gítséget adnak a népnevelők tájé­koztatásához a termelőszövetkezeti elnökök is, akik ismertetik a tsz ter­veit' és az eddig elért eredményeit. Mert a községben van ugyan két termelőszövetkezet, de még vannak egyéni gazdák is, tehát a termésnö­vekedést nemcsak a termelőszövetke­zetekben kell elérni, 'hanem ki kell használni ennek érdekében az egyé­ni gazdaságokban még meglévő lehe­tőségeket is. Különösen somogyi páL: FELEJTHETETLEN MÁJUS ELSEJÉK a termelőszövetkezeti népnevelők ismertetik az egyéni parasztok előtt tsz-iik tervét. ************************************************************ A Béke Tsz népnevelői például el­mondják, hogy az elmúlt éviben csak 11 mázsás átlagtermésük volt kuko­ricából — igaz, altkor még a tsz 150 hold földje közei 350 kisparceliából tevődött össze —, az idén azonban 23 mázsás átlagot terveznek. Ezt úgy érik el, hogy a talajt trágyáz­zák. Őszi árpából és búzából a tava­lyi átlag 12—12 mázsa volt, most mindkettőből 12,50 mázsát tervez­nek. Rozsból tavaly 7 mázsa termett, most 9 mázsát vettek tervbe, cukor­répából az elmúlt évben 90 mázsát termeltek, most 125 mázsára van ki­látás. A Béke Tsz népnevelői szavá­nak azért is súlya van, mert ezek­ről a tervekről nemcsak beszélnék, hanem ők maguk valósítják is meg; Rorbacher István brigádvezetőnek, Jelentdcs János sertéstenyésztőnek és a többieknek is, marat agitátornak és mint jó dolgozónak is hinni lehet. Biztosíték énre a már 10 holdon el­vetett napraforgó, a 40 holdon föld­be került lóheremag és az 5 holde» elvetett burgonya A termelési feladatokra való to­vábbi mozgósítást könnyű lesz össze­kötni a második ötéves terv célkitű­zéseivel. A pártvezetőség máris meg­tárgyalta, hogy milyen feladatai varrnak a második ötéves terv irány­elveinek ismertetésében. Legelső teendőnek szabták meg, hogy a népnevelők tanulmányozzák a terv egyes pontjait, de különösen a mezőgazdaságról, az élets2Ínvonalról és a kultúráról szóló részt. Miután a népnevelőértekezte- ten megvitattál?: ezt, kimennek a dolgozók közé, hogy ismertessék köztük is és kérdéseikre választ ad­janak. A második ötéves terv agitációjá- nál is ugyanúgy, mint hónapokkal ezelőtt, igénybeveszik az agitáció egyéni formája mellett a csoportos 'beszélgetéseket, a kultúragitációt és a szemléltető agitációt is. Elsősor­ban a tanácstagokat bízzák meg, bőgj' körzetükben gyűléseken, kis- gyűiéseken ismertessék a terv irány­elveit. Ezenkívül a község más ve­zetői, Szabó elvtárs, a párttitkár, Maisz elvtárs, a Gyógypedagógiai Intézet igazgatója, Kartalli eúvtáirs, az erdőgazdaság vezetője vállalták, hogy tartanak kisgyűléseket. A kultúragiiációban főleg a pe­dagógusok tevékenykednek. A község 'kultúrházának egyik szobá­jában szemléltető képekkel, grafiko­nokkal ábrázoltál?: a község múltját, jelenjét. Most pedig elhatározták, hogy a második ötéves terv irány­elveit felhasználva, megrajzolják a jövőt is, melynek megvalósítása csűr pán a község dolgozóin múlik. A községi pártvezetőség bízik ab­ban, hogy mint már annyiszor, most is bátran támaszkodhat a népneve­lői? segítségére. V. Mi »Vörös jelek a Hadak Útján: Hunniában valaki készül ... « (Ady) A REZESBANDA zenéjére üte- mesen dobbantak a lábak. Kaposvár szervezett munkássága vo­nult a Korona utcán: kőművesek, la­katosok, asztalosok, szabók és a többiek, lehettek vagy négy-ötszá- zan. Felemelt fővel, vörös zászlókkal a kézben büszkén, dacosan énekel­tek: »Piros zászlónk, vörös zászlónk lobogtatja a szellő, Jer alája, jer alája, te jogtalan szenvedő, Testvérünk vagy, mért ne tartanál velünk. Ha munkás vagy, nem lehetsz te ellenünk«. Már messzi a Fő utcában kanyar­gón a menet, de a hangok még hal­latszottak, a nők tarka kendői ide­látszottak. a rézkürtök a verőfényben niég csillogtak. Inasgyerek voltam, tetszett nekem, megkapott ez a kép, máig sem felejthettem el. "1912-BEN már magam is részt vettem a májusi gyűlésen. Hogy is történt? .. . A Fő utcán a Bárány-féle vendéglő fölötti helyiségben volt akkor a munkásotthon. Este itt tartott próbát a dalárda, melvnek én is tagja vol­tam. Szalma István, az énekkar elnöke kellemetlen hírrel lepett meg ben­nünket: “A kormány betiltotta a májusi felvonulást, hiába készülünk, elv­társak. holnap nem lesz semmi«. De mi, forrófejű fiatalok nem nyugod­tunk bele az ünnep betiltásába, fel­kerestük a párttitkárt és elmond­tuk neki, hogy minden áron meg akarjuk ünnepelni május elsejét. A vezetőség összedugta a fejét. Később Szalma elvtárs közölte ve­lünk, hogy vigyük szét a hírt a vá­rosba, hogy a tilalom ellenére is a Cseri erdő közepén, a tisztáson meg­tartjuk az ünnepélyt. De nagyon vi­gyázzanak az elvtársak, ne csopor­tosan menjenek, hanem már a kora hajnali óráktól folyton szállingózza­nak. Ipv is történt. Még alig pirkadt az ég alja, elindultak a kaposvári dol­gozók a Cseri erdő felé. A tisztás kö­rül őrséget állítottunk fel, hogy meg­lepetés ne érjen bennünket. Elsőnek a dalárda zendített rá: »Itt van újra május elseje, A levegő dallal van tele, Zengedezzük hát mi is dalunk, Mindannyian testvérek vagyunk«. A párt szónoka Tóth Lajos elv­társ volt (ki később mártírhalált halt). Ünnepi beszédében arról szólt, hogy milyen történelmi feladat előtt áll a munkásosztály. A levegő már akkor terhes volt az első világháború viharszelével, a Balkánon folyt a vér. Valamennyien lélegzetvisszafojtva hallgattuk Tóth elvtárs beszédét. Egyszerre a fák közül füttyszó hal­latszott és a szemek előtt megcsil­lantak a fényesre tisztított csendőr­szuronyok, rendőrkardok. A vezetők és mi fiatalok néhányan a csendőrök elé siettünk és kértük, követeltük, engedjék megtartani az ünnepséget, «önkinplr nem ártunk vele. De a vita mit sem ért, győzött az erőszak. A vezetőket, a vitatkozó fiatalokat a csendőrök körülfogták és elhajtot­ták. A városháza pincéjébe, a rend­őrség börtönébe zártak bennünket. Ekkor kerültem szembe először a hatalom embereivel. A Z ELSŐ SZABAD MÁJUS EL­SEJE is mélyen a lelkembe vésődött. A Kossuth téren nagygyű­lés színhelyén hullámzott a boldog, szabad, vidám tömeg. Latinka Sán­dor beszélt: » .. . Május elseje a magyar dol­gozó népnek törvénybeiktatott ün­nepe lett. A felszabadult magyar proletariátus, a magyar nép győzel­mét ünnepli ma, egy új társadalmi rend építése és a proletáfhaza meg­védése jegyében ...« A nagygyűlés után a Jókai ligetbe vonult a nép, ahol megkezdődött a mulatság, tánc, melynek a hajnali pirkadás vetett véget. Ezen a napon ment ki az északi frontra a pécsi bá­nyászzászlóalj. Azok a bányászok, akik a szerbek által megszállt Pécs­ről átjöttek Kaposvárra, hogy segít­ség megvédeni a proletárhatalmat. — Testvérek, vörös katonák! — szólt hozzájuk Hajdú Gyula, a pécsi munkásság vezetője. — Veszélyben a proletárhaza! Hazánkat, hatalmun­kat, szabadságunkat, asszonyainkat, gyermekeinket, boldog jövőnket meg kell védenünk és meg is fogjuk mi védeni.. . Hajdú elvtárs rövid, lelkesüléstől izzó beszédét ezekkel a szavakkal vé­gezte: — Bányászok' Elvtársak! Szeren­cse fel! A KÖVETKEZŐ május elseje a sopronkőhidai fegyhazban ta­lált engem. Vasárnap volt. A börtöni szabály szerint ünnepen a raboknak niük. Mi, politikaiak, ezen a napon nem mentünk templomba. A pap kénytelen volt a vagányoknak és a többi »közönségeseknek« prédikálni. Büntetésül egész nap nem kaptunk enni. Éheztünk. De ünnepeltünk. Az egyeszárkákban ülve gondolatban messze jártunk,, ott, ahol szabad a május... És arra is gondoltunk, mi­kor jön el az a szép nap, amikor mi ismét szabadon ünnepelhetjük a dol­gozók nagy ünnepét. A Z 1925-ÖS MÁJUS ELSEJÉT Jugoszláviában éltem át, mint emigráns. A kormány betiltotta a felvonulást. De a munkások zöme a kommunisták vezetésével abba­hagyta a munkát, nem dolgozott. Le­mentünk a dunaparti úgynevezett proletárstrandra. Magyar és szerb dolgozók, asszonyok, gyerekek, fér­fiak a füvön, fák alatt pihentettük fáradt, napra, levegőre szomjas tes­tünket. A földalatti kommunista pártba Noviszádon kapcsoltak be. Az én sej­tembe tartozó Polgár András, Halasi és Halasiné jól beszélték az eszpe­rantó nyelvet, eszperantó újság' és folyóirat is járt nekik. Ezekkel bás­tyáztuk körül magunkat, azt a lát­szatot keltve, mintha az eszperantó­ba mélyültünk volna el, pedig az éj­szakai »röpesi« szórásról beszélget­tünk, amely a párt május elsejei jel­szavait tartalmazta. Polgár András azt újságolta, hogy Hatz Károly nyomdász elvtársat valaki beárulta, mert keresik, tűvé teszi érte a rend­őrség a várost. Róla beszéltünk ép­pen, amikor arra lettünk figyelme­sek, hogy rendőrök tűntek fel a szi­get bokrai között, széles kört ké­pezve közeledtek felénk, összenéz­tünk, tudtuk, kit keresnek. De egy kicsit magunkra is gondoltunk az éj­szakai röpcsik miatt, ezért némi 1 >rv) í rr» ö,l l-vl- A rendőrgyűrű a napfényben csillogó szuronyokkal, puskákkal egyre kö- zedelett. Tőlünk nem messze hevert a fa alatt pajtásaival Petrovics Márkó szaktársunk. Ez a jóképű, barna, sabáci szerb fiú nem volt kommu­nista, de tudta rólam, hogy emigráns vagyok és Polgár András műhelyi viselkedéséből is sejtett valamit. A legény látta a veszélyt és látta a mi pillanatnyi zavarunkat, hozzánk sie­tett, sokatmondóan kacsintott, majd felugrott az egyik tuskóra, összeku­szálta a haját, dülöngélt, mint egy részeg, és elcsukló hangon egy hu­moros szerb dalt kezdett énekelni: »Zsena moja tri forintá dáj mi, Ako nemás igyi pa uzájmi«. (Asszony, ide három pengőt de rögtön, Ha nincs pénzed, siess, kérjél kölcsön.) Mire a rendőrök hozzánk értek, már körülvettük a fiút és harsányan nevettünk Márkó mókáin, énekén. A köpök dühös szemekkel végigmér­tek bennünket és továbbálltak. Jól­esett a fiú leleményessége, bátor fel­lépése és az, hogy jóbaráti szívvel velünk érzett. 1932-ben, amikor Moszkvába ke­rültem, részemre is megkezdődtek a régvárt szabad, boldog és vidám má­jus elsejék. 3—4 éves kislányomat a nyakamba véve vonultam a tömeg­ben, át a Vörös téren a dísztribün előtt, zsebkendőt lobogtatva integet­tünk Sztálin elvtársnak és a többi vezető elvtársaknak, akik ugyancsak visszaintegettek nekünk. -:" a A FELSZABADULÁSSAL , szovjet katonák felsza' 1 fel- ták a mi magyar május ek együtt) is, mely addig súlyos bilin anács VB> Ma már mi is immár ^k^rtájától, szer boldogan, szabadószabadiul meg, a világ dolgozóinak nül a választott /i felelőssége? K* Ft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents