Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-28 / 101. szám

Könnyű- és élelmiszeripari dolgozók! Jobb és olcsóbb közszükségleti cikkek termelésével, a választék bővítésével járuljatok hozzá a népjóiét emeléséhez! Harcoljatok az anyagpazarlás ellen! Irányelvek a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez Az alábbiakban részleteket közlünk a tervezetből Ipar, építőipar Mezőgazdaság A szocialista ipar termelésének 50 —52 százalékos növelése a második ötéves terv időszakában lehetővé te­szi, hogy az ipar, mint a népgazda­ság vezető ága, fokozottan elégítse ki mind a hazai szükségleteket, mind a külkereskedelmi igényeket. Az ipari termelés növelése érdeké­ben — a technika fejlesztésére és a szocialista országokkal való szoros együttműködésre támaszkodva — biztosítani kell a meglevő ipari be­rendezések eddiginél lényegesen jobb Villamosenergia I960, évi termelés 8 350 Szén 29,4 Kőolaj 2,0 Acélnyersvas 1,41 Acél 2,24 Hengereltacél 1,40 Timföld 224 Kénsav 200 Marónátron 40,5 . Műtrágyák* 150 Műanyagok 11,6 Tégla 1950 Cement 1,86 Gőzturbina 370 Erőmű és ipari kazán 194 Diesel-motor 567 Autóbusz és pótkocsi 3 400 Vasúti személykocsi 805 Tehergépkocsi 6 800 Fémforgácsoló szerszámgépek 11100 Arató-cséplőgép (gabonakombájn) 2 500 Kerékpár 410 Motorkerékpár 54 Háztartási varrógép 68,5 Rádióműsorvevő 455 Cellulóz 46,5 Papír 164 Pamutszövet 247 Gyapjúszövet 34,7 Selyemszövet 25,5 Kötöttáru 7 810 Konfekcióáru 7 274 Cipő 16,2 Cukor 410 Nyershús 217 Zsír 79 Étolaj 35 Vaj 18,3 * (hatóanyagban számítva) AZ ÉPÍTÖANYAGIPAR előtt az a feladat áll, hagy az egyre nagyobbszámú építkezést és főleg a lakásépítést ellássa korszerű építő­anyagokkal, könnyen szállítható és összeszerelhető épületelemekkel. Az építőanyagiparban olyan új, az eddi­ginél Olcsóbb és 'könnyebb építő­anyagok egész sorának termelésére kell rátérni, amelyele fokozzák az építőmunka termelékenységét és le­hetővé teszik az építkezéseknek az eddiginél lényegesen gyorsabb és ol­csóbb kivitelezését. Az építőanyag­ipar fejlesztésére több mint 2 mil­liárd íarimitot kell öt év alatt beru­házni. Az építőanyagiipar termelése a má­sodik ötéves terv időszakában leg­alább 62—65 százalékkal emelked­jék. A korszerű építőipar legfonto­sabb anyagának, a cementnek ter­melését öt év alatt mintegy 700 000 tonnával keli. növelni; a .betonélőre- gyártó iparban a termelés mintegy 2,5-szeresére emelkedjék. Az eddigi­nél lényegesen nagyobb választékot kell biztosítani az előregyártott. — részben elő- és u tóf eszí tett — vas­beton elemekben. Ki kell szélesíteni a vasúti vasbetonaljak és a vasbeton vezetékoszlopok termelését. A lakás- építkezés céljára meg kell indítani a nagyméretű falazóblokkok, fal1- és födémelemak (panelek) gyártását. A MŰTRÁGYATERMELÉS fokozását a Tiszavidéki Vegyikom­binát ammónia-üzemének megépíté­sével, a Borsodi Vegyikombinát és a Péti Nitrogénművek bővítésével, va­lamint Szolnokon új szuperfoszfát- üzem létesítésével kell biztosítani. A műtrágyagyártás fejlesztésére öt év alatt összesen mintegy 700 millió forintnyi beruházást kell fordítani. A nitrogénműtrágya gyártását 1960- ra az 1955. évi hétszeresére, a fosz- ferműtrágya termelését több mint kétszeresére kéül emelni. El kell kez­deni a kettős hatóanyagú műtrágya gyártását, amely nitrogént és foszfort is tartalmaz. Meg kell kezdeni a karbamid előállítását, elsősorban ta­karmányozás céljára. Be kell vezet­ni a kombinált növényvédőszerek ké­szítését, fokozni kell a hormonos 'gyomirtószerek gyártását. A növény- védőszer-termedés öt év alatt a jelen­leginek mintegy háromszorosára nö­vekedjék. A mezőgazdaság részére kihasználását, az elavult gépeknek új gépekkel való fokozatos felcseré­lését, az anyagellátás folyamatossá­gát, a termelés ütemességét és mind­ennek eredményeként a munka ter­melékenységének állandó emelését. Az iparba öt év alatt összesen 33—34 milliárd forintot kell beruházni. 1. Egyes fontosabb ipari termékek termelése a második ötéves terv utolsó évében hozzávetőlegesen a kö­vetkező legyen: Az I960, évi millió ltwó termelés az 1955. évi termelés százalékában 154 » to. 132 » tt 125 It tt 165 tt It 138 ft ft 159 ezer to 145 ft ff 161 ft St * 346 tt It 372 tt It 430 millió db 156 millió to 158 ezer kvv 'l54 millió Ft 330 ezer Le 680 db 245 tt 272 tt 179 tt 183 tt 163 ezer db 189 ti tt 326 tt ti 149 tt tt 147 » to 281 ti ti 155 millió m2 106 It II 135 It II 127 to 155 millió Ft 128 » Pár 116 ezer to 165 II ti 146 tt ti 131 fl II 163 II tt 161 szállított összes vegyipari termékek értéke 1960-ban az 1955. évinek 2,6— 2,7-szerese legyein. A KÖNNYŰIPARBAN öt év alatt mintegy 25 százalékkal ikell emelni a termelést, ezen belül a textiliparban hozzávetőlegesen 22 százalékkal, a konfekcióiparban 23 százalékkal, a cipőiparban 26 száza­lékkal, a bútorgyártásban 37 száza­lékkal, a papírgyártásban 55 száza­lékkal. A (könnyűiparba öt év alatit 2,3 milliárd forintot kell beruházni. A könnyűipari termékek kisebb há­nyadát kell exportálni, mint az el­múlt években, ami lehetővé teszi, hogy belföldön 1960-ban 40 százalék­kal több könnyűipari cikk kerüljön forgalomba, mint 1955-ben. A köny- nyűipari termékek minőségét meg kell javítani és választékát jelentősen ki kell bővíteni. A tartós, szép kivite­lű, új könnyűipari termékek egész so­rát kell forgalomba hozni. Elsősorban a jó minőségű textiűanyagok, a jó ki­vitelű Qccmfekcióáruik és lábbelik, va­lamint a szintetikus szálból készült különféle ruházati cikkek gyártását kell fejleszteni. Minthogy a könnyűipar használ fel jelenleg legnagyobb mértékben kül­földi nyersanyagot, jelentős erőfeszí­tésre van szükség a könnyűipar ha­zai anyagforrásainak kiszélesítése és a könnyűiparban felhasznált import­anyagok részarányának csökkentése érdekében. Üzemibe kell helyezni új, évi 22 000 tonna teljesítőképességű szalmacelhilóz-igyárat, fel kell építeni négy farost- és két fargácslemez-üze- met. 1960-ban mintegy 27 500 tonna szslmacellulózt, 47 500 köbméter fa­rost- és forgácslemezt és 22 000 ton­na kenderrostot kell hazai nyers­anyagból előállítani. AZ ÉLELMISZERIPARBAN a második ötéves terv időszakában a termelés 50—55 százalékkal növe­kedjék. A termelést hozzávetőlegesen a húsfeldolgozó-iparban 47 százalék­kal, a baromfifeldolgozó iparban 70 százalékkal, a konzerviparban 45 százalékkal, a tejiparban 48 száza­lékkal, az édesiparban 66 százalékkal kell növelni. Fokozni kell a kon­centrált tápanyagok, a vitamindús készítmények gyártását, valamint a mélyhűtött főzelék- és gyümölcské­szítmények termelését. Az élelmiszeripari 'beruházásokra öt év alatt 2,3—2,4 milliard forintot keld fordítani. A termelés kellő szín­vonalának elérése szükségessé teszi, hogy 1960-ban a cukoripar mintegy napi 3200 tonnával több cukorrépát, a tejipar napi 230 000 literrel több tejet, a baromfifeldolgozó ipar évi 6000 tonnával több baromfit dolgoz­zon fel. A sörgyárak teljesítőképessé­gét évi 775 000 hl-rel kell növelni. A hűtőházak befogadóképességét több mint 20 000 tonnával kell bővíteni. Jelentősen javítani kell az élelmi­szerek és egyéb termékek minőségét, bővíteni kell a választékot; higiéni- kusabbá kell tenni az élelmi szeripari cikkek termelését és csomagolását. Az élelmiszeripar minden ágában jelentősen csökkenteni kell azanyag- és készáru-veszteséget. AZ ÁLLAMI HELYIIPARI vállalatok és a kisipari termelőszö­vetkezetek az eddiginél jelentősen nagyobb mértékben járuljanak hozzá a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátásához; mind jobban elé­gítsék ki a javítási igényeket. A dön­tően helyi anyagokkal, helyi szük­ségletek ellátására dolgozó miniszté­riumi iparvállalatokát át kell adni a tanácsoknak. Ez utóbbiakat nem szá­mítva, öt év alatt az állami és szö­vetkezeti helyi ipar termelése mint­egy 35 százalékkal emelkedjék. Nagy súlyt kell helyezni a helyi építő­anyagipari termelés fejlesztésére. Továbbra ás biztosítani kell, hogy a magánkisipar részt vegyen a lakos­ság szükségleteinek 'kielégítésében. Fejleszteni kell a háziipari tevé­kenységet és lei kell szélesíteni a há­ziipar termékeinek értékesítését. Gondot kell fordítani a népművészet és iparművészet termékeinek a lakos­ság körében való szélesebb elterjesz­tésére. AZ ÉPÍTŐIPART jelentősen fejleszteni kell, hogy ké­pes legyen a (beruházási és felújítási célkitűzéseiének megfelelően betölte­ni növekvő feladatát mind a lakás­építés, mind az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a népgazdaság többi területén előirányzott építkezések tervszerű megvalósításában, öt év alatt az építőipai' termelése 54—56 százalékkal emelkedjék. Az építő­iparba mintegy 1 milliárd forintot keli beruházni, ennek több mint két­harmadát új gépekre fordítsák. Az építési tevékenység messzeme­nő átalakítását kell megindítani és ezzel az építkezések lényeges meg­gyorsítását, és olcsóbbá tételét; az építőiparnak, főként a lakásépítés­nek (gyáripari jellegű szerelőiparrá való fokozatos átalakítását keli elér­ni. Jelentősen fokozni kell az előre­gyártott vasbetonelemek és szerkeze­tek alkalmazását. Több mint nyolc­szorosára kell növelni a felhasznált üreges téglák és falazóblokkok meny- Qiyiségét. Az eddiginél sokkal na­gyobb mértékben kell kislejtésű te­tőket építeni. Az építőipar rendelkezésére álló (gépek, .berendezéséle és egyéb eszkö­zök ésszerűbb kihasználása szüksé­gessé teszi az építőipar szervezettsé­gének fokozását, a jelenleg szétfor­gácsolt építőipari szervezet célszerű átalakítását. AZ IPAR MINDEN területén nagy gondot kell fordítani az anyagellátás megjavítására, a szükséges nyersanyagok, félkészter­mékek és alkatrészek .kellő időben való biztosítására. Szigorú tervszerű­séget kell érvényesíteni mind a vál­lalatok egymás számára történő szállításainak lebonyolításában, mind az importanyagok és alkatrészek be­szerzésében. öt év alatt jelentősen növelni kéül a központi állami anyag- tartalékokat, és megfelelő, tervszerű színvonalon keH tartani a vállalati anyagkészleteket is. Ugyanakkor az eddiginél sokkal takarékosabban kell felhasználná a rendelkezésre álló nyersanyagokat és féikésztermékeket, és a legszigorúbban fel kell lépni az anyagpazarlás, a selejtgyántás el­len. Növelni kell a dolgozók érdekeltsé­gét az anyagok takarékos felhaszná­lásában, ami a termelés folyamatos­ságának és gazdaságosságának egyik döntő feltétele. A mezőgazdaságban a második öt­éves terv során egyidejűleg kettős feladatot kell megoldani; a termelés nagymértékű fellendítését és a me­zőgazdaság szocialista átszervezésé­nek sikeres előrevitelét. Az 1956—60. években a mezőgaz­daságnak az első ötéves terv idősza­kához képest mintegy 27 százalékkal több terméket kell biztosítania a nép­gazdaság növekvő szükségleteinek fedezésére, az életszínvonal emelésé­nek megvalósítására. Ennek megfe­lelően 1960-ban a kenyérgabonater­més az 1955. évi 27 millió mázsáról kereken 30 millió mázsára, a kuko­ricatermés 29 millió mázsáról mint­egy 41 millió mázsára, a vágásra ke­rülő állatok összsúlya 8,5 millió má­zsáról 11 millióra, a tejtermelés 1.5 milliárd literről 2 milliárdra, a tojás­termelés 1,4 milliárd darabról 1,8 milliárdra, a gyapjútermelés 58 000 mázsáról 100 000 mázsára emelked­jék. A termelés e nagyarányú növe­lését a mezőgazdaság anyagi ellátá­sának és műszaki felszerelésének je­lentős növelésével, a termelők érde­keltségének sokoldalú érvényrejutta- tésával kell alátámasztani. Az átla­gosnál nagyobb mértékben keli emel­ni a termelést az állami gazdaságok­ban és a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben. A szocialista nagyüzemi gazdálko­dás mindinkább megmutatkozó elő­nyeire támaszkodva elő kell segíteni a termelőszövetkezetek felvirágzá­sát és a termelőszövetkezeti mozga­lom jelentős fejlődését, hogy 1960-ig a dolgozó parasztság többsége saját meggyőződéséből rátérjen a szövet­kezeti gazdálkodás útjára és ezzel a tervidőszak végére a mezőgazda­ságban túlsúlyra kerüljön a szocia­lista szektor. A mezőgazdaságba öt év alatt ál­lami eszközökből 13 milliárd forin­tot kell beruházni, 53 százalékkal többet, mint az első ötéves terv idő­szakában. Ehhez járul a termelőszö­vetkezetek saját erőből történő, mint­egy 1 milliárd forintos beruházása. 1. A növénytermelés központi fel­adata: kielégítően biztosítani az or­szág kenyérgabona-ellátását és meg­felelő állami tartalék képzését. To­vábbi fontos feladata: megteremteni a gyorsan fejlődő állattenyésztés szi­lárd takarmányalapját és ezzel a hús- és zsírellátás megjavításának legfontosabb feltételét. A növénytermelés fokozását első­sorban a terméshozamok emelésével kell biztosítani. Az első ötéves terv­ben elért átlaghoz képest 1956—60- ban a kalászosok holdanként! ter­méshozamát mintegy 10—12, a ku­koricáét 30, a burgonyáét 25, a cu­korrépáét pedig 22 százalékkal kell növelni. Fokozottabban leéli elter­jeszteni a nagyobb és jobb minősé­gű termést hozó vetőmagfajtákat. 1960-ban a kukorica vetésterületének legalább 50 százalékán kell hibrid vetőmagot használni. A második ötéves tervidőszak vé­gére az ország szántóterületét mint­egy 150 000 kát. holddal kell növelni és kereken 1 millió kát. hold gyenge termőképességű, szikes-, savanyú- és homoktalaj javítását, illetve zöldtrá­gyázását kell elvégezni. Öt év alatt a kalászosok és a ku­korica vetésterületét együttesen mint­egy 6 százalékkal, ezen belül a ku­koricáét mintegy 16 százalékkal, az évelő pillangósokét pedig 33 száza­lékkal kell növelni. 1960-ban 225 000 kát. holdon cukorrépát, legalább 390 000 kát. holdon burgonyát kell termeszteni. Hatékonyabbá kell tenni a szer­vestrágya kezelését és felhasználá­sát. 1960-ban műtrágyából összesen — hatóanyagban kifejezve — 1 kát. holdon átlagosan az 1955. évi 5,6 kg helyett 19,9 kg-ot, nitrogénműtrágyá­ból pedig 1,7 kg helyett 9 kg-ot kell felhasználni. A növényi kártevők és betegségek leküzdésére lényegesen nagyobb mennyiségű növényvédőszert kell al­kalmazni. 1960-ban több mint 000 000 kát. holdon kell vegyszeres gyomir­tást végezni az 1955. évi 160 000 kát. holddal szemben. Rendbe kell hozni a meglévő öntö­zőtelepek műszaki felszereléseit. Az öntözött területet az 1955. évi 159 000 kát. holdról 1960-ban 240 000 kát. holdra kell növelni. A rizstermesztés megjavítása céljából át kell térni a rizsnek vetésforgóban való termesz­tésére és új fajták bevezetésére. . Tovább kell fejleszteni hazánk ha­gyományos kertészeti kultúráját. Nö­velni kell a nagyobb tápértékű zöld­ségfélék arányát, nagyobb mérték­ben kell kihasználni a helyi energia­forrásokat melegházi kertészetek lé­tesítésére. öt év alatt mintegy kétszeresére kell növelni a nagyüzemi gyümölcsö­sök területét, fejlesztve a háztáji gyümölcsösöket is. A szőlő- és bortermelés fokozásá­nak fő módja: a szőlőterületek fel­újítása és a tőkehiány pótlása. Eh­hez jelentősen fokozni kell a szőlő- oltvány-termelést. Az új szőlőtelepí­tésekben növelni kell a csemegefaj­ták arányát. Meg kell gyorsítani történelmi borvidékeinken — első­sorban Tokajhegyalján és Bada­csonyban — a szőlők korszerű fel­újítását. Meg kell javítani a bor mi­nőségét. A rétek és legelők terméshozamát 10—15 százalékkal kell növelni. Nagy gondot leéli fordítani az elhanyagolt legelők fűtermésének fokozására, a rétek és legelők javítására. 2. A népgazuasági szükségletek ki­elégítése, különösen a lakosság hús­ellátásának minél gyorsabb megja­vítása szükségessé teszi az állatte­nyésztés jelentős fejlesztését, minde­nekelőtt a hozamok emelése révén. Jelentősen növelni kell az állati termékek termelését: a hízottsertést 25—30 százalékkal, a tejtermelést 35 —40 százalékkal, a tojástermelést pedig 20—25 százalékkal. Biztosítani kell, hogy a szarvas­marhaállomány 1960-ra mintegy 5 százalékkal és a tehénállomány az 1955. évi 885 000-ről 1 000 000-ra emelkedjék. A hús- és a zsírtermelés gazdasá­gosságának fokozása érdekében a sertésállományt a második ötéves terv során általában nem kell növel­ni, de fokozni kell a hússertések ará­nyát és rövidíteni kell a hizlalás idő­tartamát. A juhállományt öt év alatt 25—30 százalékkal kell növelni. A mezőgazdasági és szállítási munkák gépesítésével összhangban 200 000 darabbal kell csökkenteni a lóállo­mányt. A baromfitörzsállományt mintegy 1 millió darabbal kell növelni. Az állami keltetőállomásokon és gazda­ságokban 1960-ban 30 millió napos­baromfit kell kikeltetni. Fokozatosan ki kell (küszöbölni a ■íakarmáinyhiányt. Ehhez elsősorban a takanmánytenmelést kéül (növelni: a takarmánygabona vetésterületét^ 1955. évi 3 155 000 kát. holdról 1960- ■bain 3 520 000 kát. holdra, szálasta- karmányokét 1 066 000 kát. holdról 1 125 000 lkat, holdra. Ezenkívül a másodvetés területét öt év alatt mintegy 40 százalékkal kell emelni. A takarmánygabona össztermelése 1960-ban 50 millió mázsa legyen, szemben az 1955. évi 40 mffliUó má­zsával. A lucerna termelését — ve­tésterületének kereken 40 százalékos növelése mellett — az 1955. évi 7 800 000 mázsáról 1960-ban hozzáve­tőlegesen 13 000 000 mázsára kel! emelni. Tovább kell fokozni a siló- zást: az (1955. évi 4 300 000 köbméter silótakarmánnyal szemben 1960-ban legalább 9 000 000 köbméter silóta- kármányt kel készíteni. Elő kell mozdítani a takarmány jobb értékesí- lését az ipar által termelt antibioti­kumok és különféle fehérjepótló anyagok felhasználásával. Mindezzel valamint egyéb sokoldalú intézkedé­sekkel, többek között a betakarítási, tárolási veszteségek csökkentésével szilárd takarmányalapot kel létre­hozni az állati termékek termelésé­nek növeléséhez. Továbbfejlesztve az álategészség- ügy területén elért kiemelkedő ered­ményeket, meg kel akadályozni a fertőző állatbetegségek járványszerű elterjedését. Megelőző intézkedés ék­kel és szervezett védekező munká­val gyorsabb ütemben kel felszá­molni a brueelózist és a gümőkórt. 3. A növénytermelés és az állatte­nyésztés élőirányzott fejlesztéséhez a második ötéves terv folyamán lénye­gesen több és korszerűbb gépet kell biztosítani a mezőgazdaság részére, mint az első ötéves terv időszaká­ban. Mintegy 4,4 milliárd forintot kel mezőgazdasági gépek beszerzésé­re fordítani, szemben az első ötéves terv idején e célra felhasznált 2,3 milliárd forinttal. A termelőszövetke­zetekben és az álami gazdaságokban széles méretekben meg kell valósíta­ni egyes kultúrák — elsősorban a ga­bonafélék — összes munkafolyama­tainak teljes gépesítését. Nagymér­tékben kell élőrevimni a kapásnövé­nyek — elsősorban a kukorica —. valamint a szálastakarmányok gépi erővel való művelését, betakarítását. (A második ötéves terv irányelvei­nek közlését lapunk holnapi számá­ban folytatjuk.) j

Next

/
Thumbnails
Contents