Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-01 / 79. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. április I. „GYORSAN RENDET CSINÁLNI! JÖNNEK AZ ÚJSÁGÍRÓK!“ A vendégek meglepetten nézik a szokatlan Látványt. Délután 4 óra és a Béke Szállóban takarítanak? Es egyáltalán, hogy takarítanak ... Az éttermet és a söntést összekötő szűk folyosón egy nénike hajladozik. 'Vlossa, súrolja nekikeseredve a kö- \vt, — Mit csinál ilyenkor? — kérdezzük. Néz .ánk, mintha bolondok lennénk. — Láthatják, takarítok. — De miért most? — Mer’ köll! Ezt már úgy mondja, hogy érezni, nem vár ellenvetést. Ha »köll«, hát »köll«. Azért megkérdezzük: — Miért kell? — Azt mondták, 10 perc múlva olyan rend legyen, hogy na\ Hogy milyen az a »na’«—, nem mertük megkérdezni, de mindent megértettünk. A történet ugyanis ott kezdődött, hogy két újságírónak eszébe jutott: körülnéz a Béke Szálló és Vendéglátóipari Vállalat vendéglátó helyein. Vették a telefont. Tárcsáztak. — Balogh Lajos igazgató! — jelentkezett egy hang ... Nagyon szívesen látjuk az elvtársakat... Gyertek minél előbb... A tisztaság? Nem, arra nem nagyon panaszkodhatunk ... Mikor jöttök? Magunk elé képzeljük, milyen lázas kapkodás kezdődött. Ahova lehetett, repült a hír a telefondrótokon: gyorsan rendet csinálni! Jönnek az újságírók! Persze, a gyorsan összekapart padlók kétesértékű tisztasága még nem jellemző, még nem jelenti a tisztatá- ságot, a rendet, a pontos kiszolgálást. De ne vágjunk a dolgok elébe. As „önkiszolgáló“ cukrászdában Hagyjuk ki ezúttal a város központjában lévő Béke-éttermet, csiga- Iassan mozgó, figyelmetlen pincéreivel, a vendégek türelmetlenkedéseivel, a söntést piszkos pultjaival, mo- satlan poharaival. Ez úgy is sokat bírált, köztudomású jellemzője e helynek. Vegyük először talán az egyes számú, volt Corso-cukrászdát. Nagyon kevés idejük lehetett a gyors takarításra. Ahol a »papok szeme táncol« összekaparták ugyan a szemetet, de a falak körül még ott hevertek az eldobott cigarettacsikkek, a faburkolat, a boxok körül ujjnyi vastag porral fedve. A panaszkönyvben megválaszolatlan, elinte zetlen bejegyzések: »Mossák el a cse szealjakat«, »Rúzsos a feketéspoha rak széle...«. Nos, itt is »nagy gondot fordíthatnak a tisztaságra. Pedig vendég van bőven ... Kiszo gáló is van elég, bár ez az üzle ugyanúgy, mint a kettes cukrászé — félig inkább önkiszolgáló. A ven dégnek minduntalan fel kell állnia blokkot váltania, azután megvárn amíg asztalához viszik a rendelt fe ketét vagy italt. Ha még egy fekete vagy mást kíván, ismét mehet biok kot váltani. Pedig — ismételjük kiszolgáló van elég. Ahol feszült figyelemmel lesik a vendég minden szavát — No, majd a zenéscukrászda. ebben reménykedik mindenki. A Május 1 utcai cukrászda külön ben elég csúnya, rendetlen, ritka takarított hely. Most itt is rend vai Emlékszünk, nem is olyan régen kiszolgálókat és Kari József pénztá rost bírálta a lap. Kari József elő nyére megváltozott, a kiszolgáló semmit. Kari Józsefnél ma már ke vés udvariasabb pénztárost találni, kiszolgálóknál figyelrnetlenebbeke udvariatlanabbakat aligha ... Ha ke vés vendég van, egy-két sarokb bújt pár vagy két-három férfiven dég, akik beszélgetnek, a ráérő ki szolgálók az arcukba bámulnak, minden beszélgetést figyelnek, egy szót sem hagynak elmenni fülül mellett. De csak magánbeszélgetésekre terjed ki ez a nagy figyelem különben szólhatsz nekik, sürgethe ted a rendelést, az már nem érdeke ázámukra. Jaj, a népbüfé! El kellene venni tőle ezt a nevet. Matrózkocsma, külvárosi csárda job ban ráillene. Itt még a gyors taka rítás sem segített. Ismert, illetve hírhedt hely ez amúgy is. Bűz, sze mét, tökrészeg emberek. Vajon mi ért szolgálják ki még azokat is, akik ott isszák le magukat a kiszolgálói szemeláttán? Függhet a tábla a fa Ion: Ittas embert nem szolgálunk ki ... nem törődik ezzel senki. Azzal sem, hogy az ebédet, vacsorát ott dobja ki a részeg gyomor. S kételkedünk abban, hogy a konyhától alig 10, a kiszolgálópulttól 5 lépésnyire lévő förtelmes WC-t tisztiorvos látta. Nem csak piszkos és használhatatlan — azért használják —, de tűrhetetlen a bűz is, ami átszivárog a különben rendes, mindig tisztántartott étterembe is. A népbüfé méltó vetélytársai Az úgynevezett Lenkei-vendéglő, a Vörös Csillag filmszínházzal szemben, lassan még a néphitté hírét :s túlszárnyalja. Ha versenyt indítana a vállalat »a legrendetlenebb, legpiszkosabb vendéglő« címért, ez a hely nagy eséllyel pályázhatna. Persze, akadna egy kemény vetély- társa a címért való versenyben: a vásártér melletti — különben nagyforgalmú — »Dísznócsárda«, vagy hivatalos nevén Városi vendéglő. Vajon hol tett szert e névre?... Inkább disznó-ronda csárda ... Csak a disznók ki ne kérjék maguknak ... Persze, amikor beesteledik, egyetlen kívüleső vendéglő sem sokkal különb. Az aztán külön érdekesség, hogy ezek még mindig a régi »tulaj« nevet viselik, a vállalat úgy is tartja őket nyilván. Persze, szép nevek, jóhírűek, még a múltból: a Lenkei, a Kövecses, a Karsai, a Kustos, a Len- kovics, mind jóhírű vendéglő volt a múltban. A »tulaj« mindenhol megszedte magát. De azért — rossz szó ne essék — némelyik vendég úgy emlegeti, hogy a régi tulajdonosod itt-ott nagyobb gondot fordítottak a rendre, tisztaságra, mint a mostani üzletvezetők. Mást nem, de ezt az egyet azért átvehetnék a régi vendéglőktől. A nevükre azonban nem tudjuk, mi szükség van még ma is... Fekete zene Érdekességük a vendéglőknek, hogy nagyrészük úgynevezett »gebi- nes« üzlet. Ez azt jelenti, hogy az üzletvezető részesedést kap a bevételből, nincs pénztáros, a kiszolgáló szedi be a fogyasztott italok árát is. Ha esetleg többet szed be, mint amennyi árut kiadott, azt ki ellenőrzi? Senki, amint hogy azt sem, hogy mikor ad kevesebb italt a vendégnek, mint amennyi járna ... Mert a rossz nyelvek s némelyik vendég véleménye és tapasztalata szerint ez is előfordul. Egyik-másik ilyen »gebines« vendéglőben esténként szól a cigányzene. A Füredi utcai vendéglőben is így van. Persze, egyik sem zenéshely. Ahogy mondják, a cigányok »feketén« játszanak. A zene sok embert becsalogat, nóta is hamarabb száll a zene mellett, s ha már nóta van, gyorsabban nyeli az italt a jókedvű vendég. Magyarul -— nagyobb a fogyasztás, nagyobb a részesedése a boltvezetőnek. Fekete zene — fekete üzlet — nagyobb nyereség. Mikor mosták ki utoljára a „Grill“ ablakfüggönyeit ? Az egyetlen éjszakai szórakozóhely — a Béke Szálló táncoshelye, másnéven »Grill« igen sokat változott az utóbbi hónapokban. Persze, most sem a legkifogástalanabb, nem olyan, amilyennek lennie kéne. Persze, itt is azt emlegetik a vendégek, hogy »no, majd a zenéscukrászda«. Mert az bizony nagyon kellene. Mit is lehet a Grill-re mondani? A kiszolgálás most már figyelmesebb, a tisztaságra sem lehet panaszkodni. De az az üvegiestmény és a zenekar feletti »freskó« — az borzalmas. Hányszor figyelmeztették már a vállalatot, hogy szedjék le! Az sem kellemes, hogy a zongorán lévő irodai lámpa fénye a közel ülő vendégek, a táncolok szemébe veti a fényét. Nem lehetne ezt másképp megoldani? A nagy ablakok függönyeit vajon mosták-e már a táncoshely létesítése óta? Nem látszik meg rajtuk. A ventillátor azért van, hogy néha friss levegővel cserélje ki a rettentő füstöt, a fülledt levegőt. Most már ideje lenne megjavítani. Rendszeretet: vendégszeretet S annyi rossz után — jólesett, hogy végre jót is láttunk, s valami jót is mondhatunk. Ha valaki, úgy Békési István, a szabadságparki vendéglő üzletvezetője joggal dicsekedhetik üzlete tisztaságával, a renddel. Olyan rendet talál a vendég éjjel 12 órakor is, mint este 8-kor. A kiszolgálásra itt hangzott el legkevesebb panasz a városban, de annál több dicséret. Raktárban, pincében, söntésben, bent a nagyteremben mindenütt rend, tisztaság. Vajon, olyan nehéz volna ezt elérni a többi vendéglőben, a Béke Szálló több üzemében is? ... Dehogy. Egy kis rendszeretet, a vendégek szeretete. s egy kis munka kellene hozzá. De higgyék el, megérné... Vajon mi lenne, ha nem csak akkor takarítanának a Béke Szálló üzemeiben, amikor körtelefon megy, amikor »köll«? Esetleg megoldhatnák úgy, hogy naponta egy ember körbetelefonálná a vendéglőket, mert rend és tisztaság — mindig »köll...«-YS -ÓN A megyei tanácsülésen hallottuk — mi is kérdezzük az illetékeseket HÁT EZT HOGYAN CSINÁLJÁK? A Tanácsi Bánya- és Építőipari Egyesülés téglagyárait nagy mértékben .gépesítették. A gépesítés eredményeként növekedett a termelékenység, az önköltség azonban semmit sem csökkent. így akar tervszerűséget elvárni az Élelmiszer- ipari Minisztérium vállalataitól? Az Élelmiszeripari Minisztérium még most, a második negyedév kezdetekor sem küldte meg a sütő- és húsipari vál- lailiaitck jóváhagyott első negyedévi tervét. Ezekben az üzemekben most azután mindenki törheti a fejét: vajon teljesítették-e a tervüket — ami nincs? És még csodálkozunk, ha nálunk aránytalanul magasak az építkezési költségek? Az építőipar sem marad le a szervezetien, drága termelésben. Mert amíg a Kaposváron gyártott téglát Sztálin- városba szállítják, a kaposvári építkezésekhez Szláliinvárosból kapják a téglát. Ez a használat azonban aligha fog használni azoknak, akik használták A Kaposvári: Sütőipari Vállalatnál vasárnapinként kiadták a szál lítóeszközöket használatra. A befolyt össze gén néhány dolgozó osztozott. Úgy látszik, itt igen nagy gondot fordítanak a szállítóeszközök jó kihasználására. Úgy látszik, sok vállalatnak jó volt a rossz idő! A nagy hidegnek nemcsak hátránya volt, hanem egy előnye is. Az, hogy most minden vállalat minden hibát, lemaradást a rossz időjárásra tud hárítani. Nem lenne olcsóbb és egyszerűbb, ha a helyi ipar helyi szükségletre termelne? Az ipar és kereskedelem »jó« együttműködése következtében a Kaposvári Faipari Vállalat által gyártott 'bútoroknak csak (kisebbik hányadát veszi át a megyei kereskedelem. A bútorok nagyrészét az ország másik felébe szállítják, ugyanakkor ide máshonnan, jó messziről hozzák a bútorokat. Miéri és meddig késlelteti a megyei oktatási osztály a Május I álcái általános iskola örültek a pedagógusok, a tanulók és a szülök, amikor elterjedt a híre, hogy a kaposvári Május 1 utcai általános iskolát tatarozzák és még egy emeletet is kap. Éppen idejében. Zsúfolt az iskola; délelőtt, délután, este tanítanak egyfolytában a tantermekben, mert nagy a létszám; a tornatermet egy szűk kis tanterembe zsúfolták be, nincs egyetlen megfelelő hely sem úttörőfoglalkozásra, korrepetálásra, a nevelők egyetlen szobácskábán szorongnak, pedig ugyancsak szép számmal vannak. Hivatalos emberek jöttek, méricskéltek, számolgattak, tervezgettek, aztán elmentek. Azt mondták, hamarosan megoldódik az iskola problémája. Olyannyira elmentek, hogy többé nem is tértek vissza. A .hír azonban megérkezett. Nem ér az egész semmit, a tervből még egy mákszem, de annyi sem lesz. így a hír. És a hivatalos szervek? A tervosztály szívén viseli a dolgot a megyei tanácsnál, hiszen látja, hogy szükség van rá, ha jövőre nem, hát azután föltétleMaguk közé fogadták... — Az én csoportomba nem keld1! — Inkább öten maradunk, de mi nem dolgozunk Pék Irénnel — mondja a másik leszedő csoportvezető. De ezt mondja a harmadik, a negyedik is. Miért? Miért nem akar senki sem dolgozni Pék Irénnel, a aégi fanónő- vel? Vajon mi lehet az oka annak, hogy a leszedőrők ennyire húzódoznak együk murikástáirsuktóil? Ezit kérdezzük, erre akarunk válaszd kapni Németh elvtárstól, a gyű- rűsfcnó művezetőjétől. — Pék Iáén rosszul dolgozik, nagyszájú, nem szeretik munkatársai — mondja. Megkeressük Pék Irént. Nehéz őt megtalálni, mert nincs állandó helye. Egyik nap itt, dolgozik, másik nap ott. — Ez azért van — mondja művezetője, Németh elvtáns, mert sehol sem marad meg, vagy pedig őt nem tűrik maguk között. Pók Irén már há- rom éve dolgozik a Kaposvári Tex- tíuműveknéL Mindig volt vele valami baj. Sehol sem szeretik. — Nem tudom miért haragusznaik rám, miért taszítanak el magúiktól? — panaszkodik Pék Irén — pedig én nem .bántok senkiit. Nem bánt? Vallóban, uiern bánt, legfeljebb csak szájaskodik. Ilyen pedig lányok, asszonyok között gyakran előfordul. Egy fiatal, alacsony kis asszonyka közbevág. — Nekünk sem ke®, mead lusta, nem szeret dolgozni, lóg. A múlt éjszaka velünk dolgozott, de aludt a gép mellett. Még nekünk is odaszólt: — Hát ti miért nem alusztok? Ezért nem kell nekünk. A műhelytitfcár, Zsoldos Maaigit így nyilatkozik: — Pók trónt senki sem szereti, mindenki fél tőle, hát az én csoportomba sem jöhet. Dolgoztak már- együtt, meggyőződött a rossz tulajdonságairól? — kérdezzük. — Még nem dolgoztam vele, de hallomásból ismerem. Hallomásból. Ez a szó szeget üt a fejünkbe. Vajon foglalkozott-e itt valaki az üzemben Pék Irénnel? Nevelték-e, tanították-e, magyarázták-e neki, milyen , helytelen, munkáshoz nem méltó magatartást tanúsít. Vajon tudja-e azt, hogy hanyagságával, lógásával milyen kárt okoz önmagának, kicsiny fiának, öreg édesanyján állt, akiket ő tart eL Eimondtik-e neki, hogy őket rövidíti meg, tőlük veszi el a jobb falatot, ruhát, cipőt, amikor rosszul dolgozik, amikor hárem éves fonónő létére még mindig nem tud gépen dolgozni? Nem, Pék Irénnel nem foglalkoztak kellőképpen. Ezt mondja az üzemrész pántt.Kkára, Gábor Rózsa elvtérrmő is, A pártszervezet sem, a szakszervezet sem beszélgetett még el Pék Irénre!, nem figyelmeztette, nem nevelte. Mert csúnya szájú, goromba, senki sem szereti. Dehát éppen ezért kellett volna vele törődni, éppen ezért kellett volna nevelni. Módot és lehetőséget adni, hegy megszabaduljon rossz tulaj done ágai tél. I.ehel, hogy ez a próbálkozás nem járt volna mindjárt sifceaireíl', de ekkor is meg kellett volna tenni. Az elhúzódás, kiközösítés csak ellenkező eredményt hozott. Még jobban fokozta Pók Irén magá- ■bahúzódását, még kevésbé; vett részt a közösség munkájában, szórakozásában. Termelési értekezletre soha sem ment. Nem érdekelte őt senki és semmi. Forró Istvánné, az egyik leszedó- csopcrt vezetője mondja: — Sokszoi' említettem neki, hogy jöjjön el a termelési értekezleta'e, de r.em volt hallandó. — Mit keressek közietek ? — sírja el' magát Pék Irén, hiszem a hátam mögött mindig, mindenki nevet, mindig engem szapulnak. Igen, Pók Irén teljesen elvadult, nem érzi a többihez tartozónak magát. De a többiek ds távol tartják magúiétól. Azt mondják, nem méltó hozzájuk, az ilyen munkást munkatársai joggal közösítik ki. Dehát nem lehetne ez másképpen? Talán igen. Talán ő sem lenne ilyen, ha neon engedik, hegy idáig jusson. Ha valal megfogta volna a kezét, ha törődte volna vele. De erre senki sem gon dőlt. És Pék Irén helyzete napról napra tűrhetetlenebb lett. Alland csoportba nem fogadták be, mindi helyettesítésre keltett beosztan Egyik n ap itt dolgozott, a másik na ott. — Ezért nem tudok rendese dolgozni — mondja Pék írón. Hát itt már nincs megoldás? Ilye körülmények között Pék Irén nyit vári valóan már nem maradhat so káig a gyár,ban. Pedig ő dolgozn akar. Gyér elv a van, édesanyja. — Még van lehetőség — mondja halkan Forró Istvánné a lelkes pártmunkás. — Én, igyek szem, hogy combért faragjak Pók Irénből. Tegyék az én csopoa-tomb áldandó munkára. Németh elvtárs, a művezető is se gíteni akaot Fcrróné csoportjába osztja be állandó munkára Pék Irént És a többiek? A csoport tagjai? — Igaza van Forrónénak — mond ják —, segítenünk kell. És az öt fiatal lány szeretettel, se gíteniakaa'ássEl fogadja maga köze az üzem legrosszabb dolgozóját. A munkásszolidsaiítés, a kötelességérze fénye csillog Forróné és öt »lánya- szemében, amikor körülfogják ú munkatársukat. Pék Irén szipog... Visszafogadták... T /i vicrnv Tf A/vnl i i'ii ti nül meg kell oldani a kérdést. Az egészségügyi osztály még konyhát is akar létesíteni. De akad más osztály Is, amely illetékes, mégpedig a legilletékesebb, az oktatási osztály. Ott bizony más nóta járja. Az ember azt gondolná, hogy az elmúlt hónapokban az oktatási vonal kulisszái mögött végbement háborúság után megpihentek a kedélyek, és még a komoly munka is megindul. Nem, nem. Az oktatási osztálynak egészen más a terve. Szerinte nem is olyan fontos ez az építkezés. Mennyivel egyszerűbb, hogyha néhány körzeírészt lekapcsolnak az iskolától. Mit jelent ez? Azt, hogy jóformán az iskola szomszédságában lévő utcákból a gyerekek a másik városrészbe baktathatnának reggelenként tanulni. Akad más megoldás is. A tanítóképzőben felső tagozatot létesíteni a gyakorlóiskolába és kész. A Május 1 utcai iskola szépen adja át a tanulók színe-virágát, és tovább egy szót se. Fából vaskarika! Hogy kerül felső tagozat a tanítóképzőbe? Vagy úgy? Hogy más el ne foglalja a felesleges helyet? Dehát honnan fúj a szél? Megvan! Nem játszik itt közre az a bizonyos Ady Endre utcai diákotthon? Oda ugyanis nagyon helyesen \ szállodát akarnak létesíteni, hogy a . városba érkezők szállást kaphassa- | nak. És a diákok? Azoknak is jut hely. Itt jön aztán a kissé hosszú láncolat. Mert, ha az óvónőképző beköltözne a tanítóképző épületébe, ugyanott még' a minta óvoda is helyet kapna, nyomban jutna hely a diákotthonok számára is a két meg« üresedett épületben, aztán még itt is, . ott is, többek között a mezőgazdasági ♦technikumban is jutna hely jónéhány diáknak, nem is beszélve arról, hogy a tanítóképző leánynövendékei jövőre már csak tizenkétegynéhány főre csappannak és így tovább. De mi köze mindehhez a Május 1 utcai leányiskolának? Az, hogy az Ady Endre utcai diákotthont nem szívesen adják at. Miért? Hát jónéhány család még úgy a növendékek mellett csak eléldegél, elvillanyozgat, elkosztolgat. (Nem a színészcsaládokról van szó.) Aztán még marad üres hely is bőven. Az óvónőképző és a tanítóképző ■— ki tudja miért — nem szívesen költözik össze. így aztán gyorsan be kell tölteni a tanítóképzőben lévő üres helyet, gyerünk a Május 1 utcából négy osztályt átrakni, az építkezés így aztán felesleges. Mindez kissé bonyolult, ósszeku- szálódnak a szálak. Pedig milyen egyszerűen meg lehetne oldani az egészet. Csupán az oktatási osztálynak hozzá kellene kezdeni és úgy elintézni az egész ügyet, ahogy a szükséglet megkívánja, ahogy a dolgozók érdekei megkívánják. — AZ ÁRVÍZKÁROSULTAK SEGÉLYEZÉSÉRE a berzencei Uj Barázda Tsz csaknem íélszázezer forint értékben 2 lovait, 2 tehenet, 2 üszőt, 10 választási mailacot, 35 mázsa búzát, 10 mázsa takarmánygabonát, 2 cöbméter deszkát adott, Ezenildvül 8000 farimitot készpénzben is eljuttatott az árvízkárosultak részére a termelőszövetkezet tagsága.
