Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-01 / 79. szám

Vasárnap, 1956. április 1.

SOMOGYI NÉPLAP

3

„Egyébként" sem passzívak a barcsi Vörös Csillag Tsz kommunistái

S

OKAT ÍRTAK már a lapok a barcsi Vörös Csillag Tenmelöszövetkezetről. Talán nincs is olyan újságolvasó ember az országban, aki hírből ne ismerné eredményeit és a tsz Kossuth-díjas elnökét, Losonczi Pál elvtársat. Kevesebbet írtait azonban a tsz pártszervezetéről, kommunistáiról, pedig sokat lehetne lóuik is beszólni. Könnyen megcáfolhatnánk azokat a vezetőket, akik a Vörös Csillag párttagjairól így nyilatkoznak: »A munkában ugyan a legelsők, de egyébként passzívak.«

Passzívak? Ezt csak az állítja, aki nem ismeri öltét, aki nem ért a nyelvükön. Engedjek meg, hagy néhány példával bebizonyítsam ezt. Azért csak néhány példával, mert sokkal többet tettek annál, amit itt leírok, mert clyan nagyszerű emberek vannak köztük, hogy lelkes munkájukról akár egy kisregény is kitelne. íme egy adat erre: a tsz 370 régi tagja közül 104-nek van ‘kitüntetése, közülült 11-nek kormánvlti- -tüntetése, és e 11 közül hét kommunista.

Nem akarom évekkel visszaforgatni az idő kerekét, bár elmondhatnám, hogy 1953-ban a Nagy Irnre- heszéd után a kilépés helyett itt még jobban összefogott a tagság. Amikor mégis három-négy család izgatni próbált a tsz ellen, és a vezetőség nem tudta, honnan erednek a nyugtalanító hangok, Szili István sertéshízlaló — a tsz egyik kommunistája — odaáll! -a vezetőség elé, és megmondta: ezek és ezek rágalmaznak bennünket, intézkedjék a vezetőség. Nem telt bele egy hét, s a közgyűlés egyhangú határozata étlapján kizárták az izgatókat a tsz-foől.

És nem Szili István az egyetlen, aki ily módon is felelősséget érez a tsz-ért. Nemrégiben történt, hogy a belcsapusztai tehenészek — párttagok és pártonkí- vüliek — felkeresték a tsz és a pártszervezet vezetőségét, s elmondták: rosszul megy a munka náluk, a brigádvezető elhanyagolja kötelességét, aminek következtében egy hónap alatt 2,6 literrel csökkent az is- tállóátlag. A bejelentés — melyet a pártvezetőség két tagja az állattenyésztő agronómussal megvizsgált — igaznak bizonyult. Hemágl István brigádvezelő megkülönböztetést tett a dolgozók között, utasítására a ! takarmányt rosszul használták fél, fagyos répát adtak az állatoknak, pedig volt másik is, etetés előtt a pácot nem keverték be. holott ezt 24 órával előbb meg kellett volna tenni, és így tovább. A pártszervezet vezetősége felhívta a tsz ellenőrző bizottságának a figyelmét, győződjön meg ő is a helyzet valódiságáról, az- ián vigyék a közgyűlés elé javaslatukat. A közgyűlés a javaslat alapián leváltotta Hemigl .Istvánt br'gád- vezetői tisztéből, s helyette mást választott. \z eredmény : azóta másfél literrel emelkedett az istállóé Mag.

yOLT EGY ESEMÉNY a Vörös Csillag kom- ’ munistáinak életében, melyet kis túlzással akár fordulópontnak is nevezhetnénk. Ez a február 15-én megtartott taggyűlés volt. Sajnos, nincs módomban a taggyűlést részletesen ismertetni, csupán egykét fontos részére térek ki. Ezek között is elsőnek Krizsán Károly elvtárs felszólalására, aki megbírálta a pártvezetőséget, amiért kevés gondot fordít a 'tömegszervezetek,re, különösen a DISZ-re. — A szervezetnek mindössze 24 tagja van, az is csali papíron, pedig legalább 60—80 lehetne — mondta. A bírálatra a pártvezetőségnek válaszolnia kellett. A taggyűlés másik fontos eseménye az a határozat volt, melyet a termelőszövetkezet számszerű fejlesztésére hoztak.

Most tehát az vain hátra, hogy beszámoljak, mi történt, a taggyűlés után e két dologban. Vegyük csak sorrendben.

A pártvezetőség megtárgyalta a DISZ helyzetét, és igazat adott Krizsán elvtársnak: a DISZ-t meg kell erősíteni. Egyúttal elhatározta, hogy Krizsán Károlyt — aki mindössze 31 éves — pártmegbízatásként a DISZ«be küldi dolgozni. Rajta kívül még két párttag kapott hasonló megbízatást. Azóta Krizsán elvtárs már minit a DISZ-szervezet titkára dolgozik, és nem eredménytelenül. A DISZ taglétszáma 24-ről 65-re nőtt, a term el üszővel kezet anyagi támogatásával megalakult a DISZ tánc- és színjátszócsoport, s most mindkettő lelkesen készül a járási kult árversenyre. Ez történt tehát a bírálat nyomán.

Lássuk a másik határozat sorsát, a tsz-fejlesztést.

yALAMIKOR AZZAL VÁDOLTÁK a Vörös ’ Csillag vezetőit, kommunistáit, hogy befelé- fordudnak, hagy a belépni kívánók zárt ajtóra találnak. Lehet, hogy így volt ez valamikor, de hogy most nem így van, az biztos. Miután a február' 15-i párttaggyűlés elhatározta a tsz-fejlesztést, azon nyomban megbízták Losonczi elvtársat, a tsz elnökét, hogy a köz-, gyűlésnek hasonló javaslatot tegyen. A közgyűlés egyetértett a javaslattal, és határozattá ás emelte. Ekkor azonban felmerült a kérdés: hogyan kezdjünk munkához? Úgy, hogy a termelőszövetkezeti tagok maguk keressék fel az egyénieket, és hívják őket maguk közé. Egyetért-e ezzel a tagság? Határozott igen volt a válasz. így történt, hogy napokon belül, alapos felkészítés után, a Vörös Csillag 70 lelkes agitátora járta a barcsi egyéni parasztok portáit. És hogy nem hiába járta, ott a bizonyíték Losonczi elvtárs asztalán: 80 család aláírt belépési nyilatkozata, köztük olyan tekintélyes gazdáké, mint idős Miseta István, Borbély István. Kovács Pál, Varga Lajos, Győri Vendel, Otártics Imre középparaszfaké és még sokan másoké. A barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben a párttagok és pártonklvüliek lelkes munkája nyomán ma már nem 370, hanem 520 ember fogta meg egymás kezét, nem 2300, hanem; 2700 hold főidén.

Ezek volnának a passzív párttagok? Úgy gondolom, ehhez most már nem szükséges bővebb magyarázatot fűznöm. Inkább azt mondom még el röviden, hogyan sikerült a pártvezetőségnek az egész párttagságot bevonnia a pártmunkába, hogyan sikerült nyolc kiváló dolgozót tagjelöitségi idő nélkül párttagnak felvenni, és a tömagszervezetek munkáját felélénkíteni. Egyszerű a magyarázat: kölcsönösen segítették egymást,'.bíztak egymásban. Mindazokat a jogos panaszokat, melyeket a községi tanács évek óta nem volt hajlandó elintézni — párttagoknak és pártonkívüliek- nek mast a pártvezetőség határozott fellépésére könnyűszerrel megoldták. Azért tudta a pártvezetőség az egész tagságot mozgósítani, mert minden feladatban az ö tanácsukat, javaslatukat kérte, és meg is valósította.

VÖRÖS CSILLAG TSZ-BEN nincs olyan

párttag, aki ne volna büszke párttagságára, alci ne erezné, hegy magasabb a többinél1, mert ő nemcsak mint termelőszövetkezeti tag, hanem mint kommunista is felelős a szövetkezetért.

’Ilyen emberek vannak a barcsi Vörös Csillagban harcosak, lelkesek: kommunisták.

VJJCSÁK MAGDA

Igazgató, vezető elvtársak, ebből

Érdemes lenne számbavenni) megyénkben hány vezető, igazgató, gazdasaga vagy pártfunkcionárius fizeti elő és olvassa is a Pártélet című folyóiratot. -Előfizetem a Szabad Népet, a Somogy Néplapot — mondják legtöbben — minek akkor a Pártélet is? Elég. ha a pánttitkár elolvassa, néki szüksége van rá.«

Találomra nyolc üzem cs vállalat igazgatóját kérdeztük meg: fizeti-e és olvassa-e a Pártaletet? A nyc’c megkérdezett közül hárman nemmel válaszoltak. Öten előfizetik, de a legutóbbi, a március elején megjelent számot még »nem volt idejük« elolvasni (mint ahogy az előző számokat sem). Még számos ilyen választ kaphatnánk, ha tovább folytatnánk a kérdezést. Pedig ... lapozzuk csak fel a legutóbbi számot! Érdemes beszélni arról, hegy egyetlen számból is mennyit tanulhatnának gazdasági. tömegszervezeti vagy' pártfunk- clcnáriusaink.

„Miért ne

saját gondolatainkat“

— ilyen címmel'közöl egy cikket a folyóirat. Mint érdekesebbet ragadjuk ki ért a cikket elsőnek. A párt- és gazdasági életben felbukkanó üres sablonokat hajtogató beszédmódot bírálja érdekesen a cikk írója. Mi esek! A szemléltető példák közül itt egy ismerős: »Több segítséget kell adnunk a munkafegyelem megszilárdításához, a. fontosabb hivatali feladatok megoldásához. Jobban elő kell mozdítanunk az osztályok együttműködését, a munkálatok gyorsabb és alaposabb koordinálását és nem utolsósorban az elvi kérdések megvitatását. Javítani kell a kölcsönös tájékoztatást...« Nos, ezt mintha már hallottuk volna. Bizony, hallhattuk ezt már a Megvei Taná- de akármelyik hivatali párt- szervezetünknél. Ahogy a cikk is írta: mindezt akár szószerint elmondják bármelyük hivataliban. S ' még mennyi ilyen példát idéz a cikk, olyanokat, amiket nap mint nap, értekezleten, tanácskozáson, megbeszéléseken hallhatunk bizonyítékául a mellébeszélésnek, a gondclatnélküli- ségnek, a tájékozatlanságnak. Érdemes elolvasni,

sokan magukra, a saját szavaikra, illetve a minduntalan elmondott üres frázisaikra ismernek.

Sokan megszívlelhetik a befejező mondatot megyénk gazdasági és rnás funkcionáriusai közül: »A sablonos fordulatok, az általános formulák bénítják a pártmunkát, és láthatatlanná teszik a munka fogyatékosságait, akár a bűvös sipka a mesehőst. Beszéljünk nyíltan és egyszerűen!-<

Lapozhatunk tovább a folyóiratban, minden oldalon hasznos, munkánkat segítő írásokra találunk. Vajén Irány elvtárs olvasta, s -hányán ismertek magukra a

„Sértődött elvtársnak“

című cikkből? Mintha ezt is némelyik Somogy megyei elvtársra írták volna. írhatnánk nevet is. konkrét esetet is — sokat, nem is egyet. S bizony, közöt*ük, a sértődöttek között is sok olyan van, áld azt hiszi, >-a párt sértette meg«. Téved, ahogy a cikk is írja: »Efféle „tevékenységei” legfeljebb a párt egyes tagjai, vagy kisebb testületéi végeznek. Nyilván végeznek is, mert sok sértődött párttagunk van.«

Sok somogyi elvtársunkra ráillik, hogy pusztán kispolgári hiúságról van szó sértődésénél. Irtóznak a kritikától, s szinte üldözési mániába esnek, »minden görbe (tekintetben személyes támadást, sejtenek«. S hányán varrnak Somogybán is, akik

tanulni lehet!

azért sértődöttek, mert túlbecsülték vagy túlbecsülik képességeiket. És »segített« ebben az is, hogy taipnya- lók hada veszi körül, akik agyon dicsérik, felmagasztalják, úgyhogy végül maga is elhiszi, ami jókat mondanak róla a hízelgők.

Megtörtént eseteket sorol fel a cikk. olyanokat, amelyekhez hasonlók Somogybán is történhettek, s bizonyos, történtek is. De beszél a cikk a jogos sértődésről ás, egyes pártszervek hibáiról, amelyek oktalanul megbántják a párttagokat. A kommunista káder-munkát segíti a Pártépítés cikke, s figyelmeztet: »érdemes időt. szentelni arra, hogy ki- húzzuk a tüskéket az emberek szivéből. A legtöbb elvtárs vár is erre. Érzi, hogy

a sértődöttség nem virág, melyet ápolni kell.

Az emberek meg akarnak szabadulni ettől a gyötrő érzéstől, és táplálni kell bennük ezt az akaratot... a kommunisták humanizmusa itt nyilvánulhat meg a Icrtkézzelfoghaiób- ban« — írja Máté György elvtárs cikkében.

* * *

Nem előfizetési propagandának szántuk ezt a cikket, csupán szeretnénk, ha a somogyi kommunisták és különösen a vezetők megértenék, milyen segítséget adhat munkájukban, akár a gazdasági munkában, akár a pártmunkában a Központi Vezetőség folyóirata A -két idézett cikken kívül sorolhattunk és idézhettünk volna példákat, cikkcímeket, amelyek mind a somogyi kommun isták munkáját is segíthetik, ha nem becsülik le a Pártélet tanulmányozását, ha rendszeresen kezükbe veszik, olvassák és hasznosítják is munkájukban a tanultakat.

VI TASSUK MEG!

Milyen feladataink vannak az ifjúság nevelésében ?

NAGY MIHÁLY PUSZTASZENTGYÜRGYI DISZ-PROPAGANDISTA HOZZÁSZÓLÁSA:

C

sak üdvözölni lehet azt a kezdeményezést, mely az újságban vita alakjában az ifjúság nevelését célozza. Vass elvtárs — ahogy levelében megírta — nem hallgathatta el, milyen benyomást tett rá két fiatal udvariatlansága, aki a síkos járdán elcsúszott idős nő mellett közömbösem' ment el.

Sokan azt gondolják és mondják, hogy ez a példa egész if jóságunk neveléséről rántja le a leplet. Ezek az emberek tévednek. Igaz. hegy vannak még hibáié az ifjúság nevelésében, de ezeket kijavítjuk. Nem szabad az ifjúság magatartásában csaté a rosszat észrevenni, fiigyeimen kívül hagyni azt az eredményt, melyet az elmúlt 11 évben elértünk.

Sokan abban látják a fiatalok fegyelmezetlenségének -gyökerét, hogy törvényeink az iskolákban és intézetekben nem engedik meg a nevelődének azt a fenyítést, amit a múltban alkalmazhattak. A magam részéről ezt a nézetet -nem osztom. Szerintem a nevelés a szülői neveléssel kezdődik, majd az iskolákban és az életben folytatódik. Tehát elsősorban a szülőknek kell a gyermekeket tisztelet-tudóvá nevelniük. Az iskolákban a pedagógusok szabványok szerint nevelik a gyermekeket, s állítom, hegy felsőbb oktatási szerveink értenek ■a neveléshez.

Az iskolát elhagyva az élet neveli tovább a fiatalokat. Régen az iskolákból kikerült fiatalok sokáig nem tudtak elhelyezkedni, az akkord gazdasági, politikai viszonyok akadályozták őket fejlődésükben.

Ma merően más a helyzet: a fiatalok az iskola után azonnal elhelyezkedhetnek, ki az iparban., ki a mezőgazdaságban, ki pedig tanul tovább.

Czarimtem az életbe kikerült fiatalokkal kell többet törődni, elsősorban a DISZ-ibe bevonni és ott foglalkoztatni őket.

Vannak fiatalok, akik kozmopolita hajlammal rendelkeznek, ami kifejezésre jut a kályha cső-nadrágban, a sítalp formájú cipőkben, a kockás ingekben, a zipzáros zakókban, és nem egyszer látni még ma is ponyvairodaimat olvasó fiatalt. Ilyenkor arra gondolok, hogy miért engedik meg felsőbb szerveink az ilyen öltözetek vagy az ilyen irodalom államilag való forgalom- -bah ozását,

Vass edvtárs art írja levelében, hogy tíz év után most ébredt rá, hogy ő is felelős az ifjúság neveléséért. Valóban így van. De nemcsak Vass elvtárs, hanem az egész nemzet felelős érte és elsősorban a kommunisták, mert sokszor halljuk a régiektől, hagy a mai fiatalok ilyenek meg olyanok, régen ezt nem tehették stb. Igen, régen az intéző úr, a mester, sőt még a

tanítók egy része lis ütötte, pofozta a rábízott fiatalt, ilyen módszerrel akart fegyelmet tartani köztük. A mi rendszerünk ezt nem engedi meg, a pofozkodás nem a mi módszereink közé tartozik. Türelmes nevelésre van szükség, és ez a nehezebb.

Vannak fiatalok, ak iknek szülei mindenben szabadkezet engednek, esetenként az iskolában sem törődnek velük, később aztán maguk a szülők, a felnőttek isszák meg ennek levét. Nehéz egy elszabott vagy rosszul szabott ruhából jó ruhát készíteni. Meggyőződésem -azonban, hogy ha lépten-nyomon felhívjuk a fiatalok figyelmét esetleges helytelen viselkedésükre, ezzel sokat segíthetünk.

rI' ermészetesen a városi és fa1 tusi fiatalok: életmódja között van különbség. Városban, ipari központokban a fiatalok nevelése -bizonyos fokig könnyebb. Több alkalom van arra, hogy egy- egy jó filmet, nevelőhatású színdarabot -megnézzenek. Mi azonban itt, Pusztaszenfgyöngyön — három-négy kilométerre a központtól — nem vehetjük fel a versenyt a városi fiatalolckal, pedig minél -többet járunk színházba, moziba, annál több műveltséget szerzünk, ami fejlődő társadalmunkban szükséges.

Igaz, nálunk, a Balatomnagyibe- rekii Állama Gazdaságban sok minden adva van a fiatalok kultúr- szomjának kielégítéséhez, mégis a nyári időszakban, amikor az ország minden tájára! jönnek ide fiatalok dolgozni, nagyon nehéz a helyzetünk. Nehéz ezeket a fiatalokat a kultúrmunkáha bevonni, szívesebben kártyáznak, és egyéb haszon-taiansággal töltik idejüket. Vannak fiatalok — sajnos elég szép számmal —, akiit a gazdaság vagyontárgyait nem -ldmélik, ilyenkor előfordul, hogy komolyabb fe- nyítőeszközökhöz kell nyúlnunk, ha azt akarjuk, hogy a termelés zavartalan legyen.

Az ifjúság fegyelmezetlensége itt, a pusztaszenitgyömgyi üzemegységben gyakran abból adódik, hogy a fiatalok nem látják a gazdaságban kizárólagos kenyéradójukat, mert közben otthon a földön is dolgoznak. Ezt a kétlaknságot kellene megszüntetnünk, és a fegyelemben nagy javulást érhetnénk el. Ezért foglalkozunk sokat párt taggyűlésen, DISZ-taggy ülésen, termelési értekezleten a fiatalok nevelésével. Igyekszünk velük is megértetni, hogy saját érdekükben cselekszünk, amikor javaslatokat. tanácsokat adunk nekik.

|\/l'egpróbálitam véleményemet röviden összefoglalni, Ha valamiben. tévedtem, kérem, hogy a többi hozzászóló bizonyítsa he tévedésemet.

DORCSI SÁNDOR, A HÁROM^AI ÁLTALÁNOS ISKOLA IGAZGATÓJÁNAK HOZZÁSZÓLÁSA:

z ifjúság neveléséhez biztos alapot ad a Központi Vezetőség^ nek az ifjúsági munka megjavításairól hozott határozata. Hosszú ideig a mi pártszervezetünk is elhanyagolta ezt az égetően fontos kérdést. A vezelöségválasztó taggyűlésen azonban elvtársak pártmegbízatásként kapták v DlSZ-szel való foglalkozást, és azóta javulás tapasztalható. Különösen jó hatással van a fiatalolcra, hogy Koósz József elvtárs, párttitkár minden DISZ-taggyűlésen résztvesz, és a fiataloknak közvetlen segítséget ad. Sajnos azonban, nálunk is megtalálható a Vass elvtárs levelében példának felhozott tiszteletien fiatal. Hosszút és kitartó nevelőmunkát igényel, míg ezeket a fia- lókat is jobb belátásra bírjuk.

Felvetődött a kérdés, hol és hogyan kezdjük el a munkát az ifjúság között? Először is a saját magatartásunkra kell gondolnunk, arra, hogy követésre méltó példát adunk-e a fiataloknak. Csak ezután állhatunk a fiatalok elé, és beszélhetünk magatartásukról. Szerintem sok olyan témájú előadást kellene tartani az ifjúságnak, amely a fegyelmezett magatartásról, az illemről szól. Sok jó könyvet, filmet kell adni az ifjúságnak, mely alakítja jellemüket, megváltoztatja helytelen gondolkodásmódjukat.

Van egy példa itt nálunk: B. Pista szerette utánozni a nyugati táncokat, hajviseletet, egyszóval nem DlSZ-fiaialhoz méltóan viselkedett. Módját ejtettem, hogy beszélgessek vele a. táncról, hogy mennyivel szebb az a táncos, aki item jampizik. Több példát hoztam fel neki bizonyítékul. Egyetértett velem, és azóta rendesen viselkedik, szépen táncol. De példákat tudnék sorolni arról is, mennyi bosszúságot okozott nekünk, hogy a fiatalok rongálták a közvagyont, a termek berendezési tárgyait, törtek-zúztak, felálltak a szék tetejére stb. Sok nevelőhatású szó hangzott el, amíg eljutottunk oda, hogy az ilyen jelenségek ma már csak szórványosak.

Tanácsolom Vass elvtársnak, hogy indítsanak üzemükben előadássorozatot, melyben feltétlenül szerepeljenek ilyen témák is: Óvd a közvagyont; Viselkedjünk DISZ-tagokhoz méltóan: Adjuk meg a tiszteletet az idősebbeknek; Hogyan öltözködjünk ízlésesen; Mi a divat, mi a szerelem stb.

Ha az ifjúsági vezetők, párttagok, pedagógusok összefognak, munkájuk eredménye minden bizonnyal meg fog mutatkozni az if- jíiság helyes magatartásában.

(Az ifjúsági vitát a jövő vasárnapi számunkban lezárjuk.)