Somogyi Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-16 / 65. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap Ál HDP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP) A XIII. évfolyam 65. szám. ÄRA 50 FILLÉR Péntek, 1956. március 16. A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJA XX. KONGRESSZUSÁRÓL Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség 1956. március 12—13-i ülésen A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének március 12— 13-i kibővített ülésén Rákosi Mátyás elvtárs, a Központi Vezetőség első titkára tartott beszámolót az SZKP XX. kongresszusáról. Az alábbiakban kivonatosan közöljük Rákosi elvtárs beszédét. Tiszteit Központi Vezetőség! A Szovjetunió Kommunista Párt- jánalk XX. kongresszusa óriási horderejű. világtön'iéneüimri jelentőségű esemény. Hatása fokozódó mértékben fog megmutatkozni a nemzetközi fejlődés minden területéin, s jelentékenyein megszilárdítja a szocializmus, a béke és a demokrácia híveinek hatalmas táborát. Hruscsov elvtárs beszámolója a központi bizottságnak a XIX. pártkongresszus óta végzőit munkájáról, Bulganyin elvtárs előadói beszédé a hatodik ötéves terv irányelveiről!, a kongresszus egész munkája bátran, alkotó módon felvetette és megválaszolta korú nie legforiosabb kérdéseit. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX, kongresszusa új szemszögből világította meg a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseit: a szocialista és a kapitalista rendszer békés egymás melleit élését, a háború elhárításának lehetőségeit, a szocializmusba való átmenet polgárháború nélküli perspektíváit. A kongresszus e kérdéseiére vonatkozó bátor, új, a lenini tanítások következetes alkat'mazasáva! kidolgozott megállapításai a marxizmus— ieninizmus értékes továbbfejlesztését jelentik, óriási' elvi jelentőségük van a szoaiaiMmus megvalósításáért fcíy- trvtotit helyes politika kidolgozásában és biztos irányvonalat jelentenek szerte a viliágon a kommunista és munkáspártok számára a 'békéért, a demokráciáért és 'a szocializmusért vívott: harcban. A kongresszus egyhangú helyesléssel hagyta jóvá azt a munkát, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága az elmúlt három esztendő alatt a kül- és a bépolitika min den kérdésében any- nyi sikerrel végzett. A kongresszus nyomatékosan hangoztatta, hogy e sikerek egyik döntő tényezője, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjában újra a páriáiét lenini szabályai .jutottak érvényre, hogy helyreállt a kollektív vezetés, megerősödött a pártdemak- rácia. Mindez még jobban elmélyítette a párt fömeigkapcsofliatait és növelte a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának mint a . párt kollektív vezetőjének súlyát és szerepét. A kongresszus egyhangú helyesléssel támicigaitta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának harcát a marxizmus—lienimizmus szeriemével és tanításaival ellentétes személyi kultusszal szemben. Megállapította, hogy a személyi kultusz elterjedése háttérbe szorította a fcoü- Jbekitív vezetést, lebecsülte a .párt és a dolgozó tömegek szerepét, ezzel egyben gátolta a dolgozó tömegekben rejlő, hatalmas, kezdeményező és teremtő erő kiféjflődését, s gyakran súlyos hibáknak és mulasztásoknak nyújtott táptalajt. A kongresszus erőteljesen aláhúzta azt a lenini megállapítást, hogy az új élet igazi alkotói a kommunista párt által vezetett néptemegek. A XX. Jíoitg'pe§G£ii§ a laeiíizetliífM Í£Oiisiissiit!§la és immliásiiiozgaiom liimsg’sssló eseménye A kongresszus egész munkáját a marxizmus—leninizmius szelleme hatotta át. Ez tette lehetővé, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja helyesen mérlegelhette az elmúlt há- rom év bet!» és küípolitákójának minden problémáját, a marxista—leninista tanítások alapján, a tömegek tapasztaliatiadihaik és létérdekeinek szakadatlan figyelembe vételével ki tudta dolgozni a felmerült bonyolult kérdések megoldását. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának beszámolóját, valamint a kongresszus vitáját magas elvi színvonal, a bírálat és ön- bírátat bátor alkalmazása, igazi, harcos bolsevik szellem'hatotta át. A kongresszus légkörét az egészséges optimizmus, az erő és a magabiztosság jo!Tcímezte. Szakadatlanul új óidéiról került. megvilágításba az a tény, 'hogy a kommumiista párt szorosabbra fűzte kapcsolatait a tömegek- •ltcl, hogy bátran támaszkodott a dolgozó nép kollektív tapasztalataira, meglia’liigativa kívánságait, fejlesztette a bátor bírálatot, az önbíráíaitot és ezzel nemcsak jobban összeforrott a néppel, hanem maga ás egységesebb, összekovácsoFtaibb lett. A kongresz- szuson újra bebizonyosodott a Szovjetunió Kommunista Pántja és az egész szovjet nép megbonthatatlan erkölcsi-politikai egysége. A testvéri kommunista és munkáspártok képviselői joggal hangoztatták, hogy a kongresszus munkája és határozatán valamennyi ük számára feillbecsüFlhetetülen jelentőségűek, s hogy a Szovjetunió Kommunista Pártját, Marx és Lénán hallhatatlan eszméinek zászlóvivőjét nagyszerű, követendő példaképüknek tekintik. Ez a kongresszus a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom történetének is kimagasló eseménye. Határozatai messzire előre mutatnak, megvilágítíák a kommunizmus építésének útját a Szovjetunióban és felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak a szocializmust építő országok dolgozóinak. a kapitalista országok kommunista és munkáspártjainak, s új erővel, új lelkesedéssel töltik el szerte a világon a béke és a demokrácia minden hívét. A magyar dolgozó nép a legnagyobb lelkesedéssel figyelte és helyeselte a XX. pártkongresszus munkáját. Rákosi elvtárs ezután ismertetett több elvi kérdést, melyet az SZKP XX. kongresszusa felvetett, továbbá a Szovjetunió szocialista építőmun- kájámalk főbb eredményeit és a hatodik ötéves terv irányelveiben foglal! fő célokat. A 'tőkések — mondotta —, akik azelőtt kétkedő, szkeptikus megjegyzéseket fűzitek a szovjet tervekhez, ezúttal gonditeríhesen, nemegyszer tisztelettel beszéltek célkitűzéseiről, s megállapították, hogy e tervek a Szovjetunió eddigi eredményed alapján reálisak és megvalósíthatók. A dolgozók világszerte lelkes örömmel üdvözölitek a 'hatodik ötéves terv célkitűzéseit, mert tudják, hogy e terveket a szovjet nép bizton teljesíteni fogja és e tervek megvalósítása hatalmas erőgyarapodást jelenít nemcsak a Szovjetuniónak és a szocialista tábornak, de szerte a világon az egész haladó emberiségnek. A kongresszusi küldöttek — mondotta a továbbiakban Rákösd elvtárs —, akik e kérdésekhez hozzászóltak, kivétel nélkül hangsúlyozták, 'hogy a terv teljesítésének és túlteljesítésének megvan minden feltétele, s hogy a Szovjetunió termelésének hatalmas tartalékok á'lanak rendelkezésére. Több területi titkár vállalta, hogy területén a mezőgazdasági terveket 5 év helyett 1—2 vagy három év alatt teljesítik. A 'beszámoló ezután a szovjet társadalmi és áfaimrend további megszilárdításéinak nagy eredményeivel foglalkozott, majd így folytatódott: A szocializmus ellenségei arra számítottak. hogy Szt álin halála után a párt soraiban esetleg zavar támad, vezetői között viszály tor ki. De ezek a számítások hamisnak bizonyultak. A kommunista párt még szorosabban tömörült a központi bizottság köré, még magasabbra emelte a marxizmus—ieninizmus mindig diadalmas zászlaját. Különösen nagy reményeket fűztek az rimperiaksták aljas ügynökükhöz, . Beriiához. A központi bizottság azonban erélyes kézzel véget vetett e veszélyes ellenség és cipkosai tevékenységének, ami lényegesen hozzájárult a párt további erősödéséhez és egységéhez. »Ma pártunk egységesebb, mint valaha — mondotta Hruscsov elvtárs — szorosain a központi bizottság körül tömörült és biztos . kézzel vezétd az országot a nagy Lenin mutatta úton«. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának munkáját az az elv vezérelte, hogy a pántnak félelem né’lkül a nép elé-kell térni a hiányosságokat és a nehézségeket is. Nem fcrrad'aJmár az, aki fél a hibák és a gyengeségek beismerésétől. A központi bizottság felhívta a párt- szervezeteket a pártdemokrácia, a bírálat és öinibíráJiat minden erővel való fejlesztésére, a végzett munka eredményeinek bíráló értékelésére, az önáltatás, az önelégültség, az elbizakodottság eüteni harcra. a bolsevik pártvezetés legfőbb elve a kollektivitás. Lenin életéiben a párt ennek megfelelően működőit. _ A kongresszus tehát újra hangsúlyozta a pártvezetés lenini elvének fontosságát és újra előtérbe állította Lenin hatalmas alakját, akinek elévülhetetlen érdemei az eimúlt húsz esztendő folyamán a személyi kultusz következtében elbalványodtsk. Erről is fizó van itt, elvtársak! Hosszú esztendőkön át háttérbe szorult Lenin történelmi szerepe, elhomályosodtak óriási érdemei. Ö volt az, aki Marx—-Engels örökségét »kiásta« abból a posványból, ahová a szociáldemokrata, reformisták és. revizionisták eltemették, ö volt az, aki alkotóan továbbfejlesztette Marx és Engels tanait, felfedte az imperializmus kérdéseit, kidolgozta a forradalmi piroietárpártról szóló elméletet s lerakta annak szervezeti és egyéb alapjait, létrehozta a szocialista forradalomnak elméletét. Az ö vezetésével s annak a pártnak á vezetésével, melyet ő alkotott meg, győzött először a világon a szocialista forradalom, a proletárdiktatúra. Lenin dolgozta ki a szocialista építés alapvető terveit, s a tervgazdálkodás, a villamosítás, a szocialista iparosítás, sőt a kollektivizálás lépegét is ő határozta meg. ő rakta le mind e kérdésekben az alapot. Mindaz, amit véghez vitt, megfelelt a történelem objektiv fejlődésének és ez juttatta őt ilyen kimagasló szerephez. Lenin alkotta meg a forradalmi proletár párt normáit. Ö dolgozta ki a kollektív vezetést, a párton belüli demokráciát, a bírálat cs önbírálat, a demokratikus centralizmus elvét. Ezeket az elveket maga is példamutatóan betartotta és másokkal is betartatta. A pártélet lenini szabályainak köveíkezefes érvényesítéséért A párt egységének további erősítése és a pártszervezetek aktivitásának fokozása megkövetelte a pártélet Lenin áltat kidolgozott, korábban gyakran megszegett szabályainak érvényesítését. Ebben elsőrendű jelentőségű volt a kollektív vezetés lenini elvének visszaállítása és általános megerősítése. » A kollektív vezetés elve — mondotta e kérdéshez Mikojan elvtárs — elemi dolog a proletárpárt, a lenini típusú párt számára, és mégis hangsúlyozni kell ezt a régi igazsár got, mert körülbelül húsz éven ál nálunk a valóságban nem volt kollektív vezetés. A személyi kultusz virágzott, amit már Marx, majd Lenin is elítélt, és ennek természetesen feltétlenül rendkívül kedvezőtlenül kellett befolyásolni a párt helyzetét és tevékenységét.« A marxizmustól teljesen idegen a személyi kultusz. Meg kell állapítani, hogy Sztálinnal kapcsolatban, akinek jelentős érdemei ismeretesek, az évek folyamán olyan személyi kultusz alakult ki, mely gátolta a kollektív vezetést, a pártdemokrácia fejlődését, és nem egy téren komoly politikai és elméleti hibák forrásává vált. A személyi kultusz szelleme kihatott a népi demokratikus országokra, köztük hazánkra is, ahol ugyancsak komoly hibák keletkeztek belőle. Köztudomású, hogy a marxizmus —Ieninizmus súlyosan elítéli a személyi kultuszt. Marx és Engels számos írásában határozottam állást foglalt egyes személyek nyilvános dicsőítése ellen. Lenin is kíméletlenül ostorozta a személyi kultusz minden formáját, szakadatlanul kihangsúlyozta a Párt vezető szerepét és a párt központi bizottságának nagy jelentőségét. Aláhúzta, hogy nem egyes személyek, hanem a dolgozó tömegek a történelem alkotói. Lenin mindig büszkeséggel beszélt a pártról, mint a nép vezetőjéről és tanítójáról, ő mondotta a pártról, hogy korunk esze, becsülete és lelkiismerete. Lenin ismételten hangoztatta, hogy Mint mondottam, az utolsó két évtized folyamán elhomályosult, háttérbe szorult, elmosódott Leninnek a szerepe. Bizonyos fokig feledésbe mentek elévülhetetlen érdemei, a lenini elvekkel ellentétes egyéni vezetés és személyi kultusz következtében, Ez nemcsak a Szovjetunióban történt így, hanem a népi demokratikus országokban, köztük nálunk is. Most gondoskodni !kell ró1 a, hogy Lenin szerepét minden téren, érdemeinek megfelelően kihangsúlyozzuk és Marx, Engels mellett elfoglalhassa azt a helyet, amelyet zseniális műveivel, forradalmi alkotásaival méltán megérdemel. Ezzel kapcsolatban az eddiginél élesebben és világosabban kell aláhúznunk a tömegek forradalmi építő szerepét, a kollektív munka jelentőségét. »A párt által vezetett és a IRÁNY Á TSZ! A dombos-völgyes Zselicség rétjeire, legelőire támaszkodó jó- szágtarió szennaiak már az őszszel ihíjöttek: Iföldjeik kincseit, í eddig rejtett tartalékait igazában s csak közös erővel, a gépesített ! nagyüzemi gazdálkodás jegyve- í reivel tárhatják jel. Már az első { lépésnél melléjük állt a párt, a kormány: földterületük után törvényeink értelmében 225 és fél mázsa terménnyel,, 60 mázsa hússal, S354 liter tejjel kevesebbet kell beadniok, mint ha egyénileg mentek volna tovább. Tegnapelőtt, a csípős szélű, de ■mégis tavaszi napon, március Idusa előtt friss érdeklődéssel ültek autóbuszra Táncos József növénytermelési brigádvezető és Arbogust András, Váczi Sándor középparasztokkal az élen egyéni gazdák és tsz-tagok: irány a rák- sí Uj Élet és a répáspusztai Első ötéves Terv Tsz! Vajon hogy boldogulnak a közösben másutt? Az ember a két szemének hisz legjobban — mondja a régi közmondás. Nos, e két helyen volt mit látniuk, megcsodálniuk s elhinniük a szennaiaknak! Walter Imre, a ráksi Uj Elet elnöke volt az első vendéglátó. Magyaros vendégszeretettel és nyíltsággal tárta ki a tsz kapuit vendégei előtt. Hamarosan eltalálta a szennaiak kedvét, s ' a nagyüzemi gépesített társasgaz- dállcodás minden osínját-bínját feltárta előttük. Ami a gazdaságban »üzemben« volt, mindent megmutogatott. Ha a határban nem is, de óljaikban végigvezette az ugyancsak neves állattartó szennaiakat. S azok megértették: ilyen szép jószágtartással köny- nyen elérték itt az egy munka- egységenkénti 74 forint 7 fillért!. .. Ugyanilyen nyílt vendégszeretettel fogadták őket a répáspusztaiak. Ott is jól megy sora öreg- 'rvek-j tatainak. Mert mellettük állt lépésről lépésre a párt s a dolgozó nép szabadon kibontakozó alkotó képessége. Itt különösen a Kossuth-díjas tehenész, Szőlősi László gyönyörű állatai nyűgözték le a vendégeket... Hogy a friss tavasz, napfény, életkedrv, a közös munka sikere mire késztette' a szennaiakat: arra a legközelebbi vasárnapon visszatérünk!... marxista elmélettel felfegyverzett nép — mondotta a kongresszusi öe- szárgoló — nagy, leküzdhetetlen erő, az új élet alkotója, .a történelem alkotója.« Ez magyarázza meg, hogy a szovjet nép az elmúlt két évtizedben is óriási sikereket tudott elérni és szétzúzta a második világháborúban • a fasizmus erőit. Egyben válasz' is azoknak, akik túlbecsülik az egyes személyek szerepét a történelemben. A kongresszus menete megmutatta, hogy a pártélet lenini elveinek újjáélesztése a pártszervezetek politikai aktivizálásának fokozását, a dolgozókhoz fűződő kapcsolatok erősödését, valamint a párt tömegbefolyásának növekedését eredményezte. Azok a -hatalmas sikerek, melyeket a Szovjetunió kommunista pártjának vezetése alatt kül- és belpolitikájában a gazdasági és kulturális építés az elmúlt három év folyamán elért, döntően arra vezethetők vissza, hogy a dolgozókhoz fűződő egészséges viszony elményülése mérhetetlenül megnövelte a párt harckészségét. A taépek erdei* el is ek és követeléseinek a kéké® együttélés felel meg Az ideológiai munka kérdéseivel kapcsolatban is azt követelte a t>s" számoió, Ihogy Lenin tanításainak megfelelően az elmélet vezérfonal legyen a szocializmust építő gyakorlati tevékenységhez. Lenin azt tanította, hogy a különböző korszakokban a marxizmusnak hol az egyik, hol a másik oldala kerül előtérbe. Ma a marxizmus (elméletének gazdasági oldala, a konkrét gazdasági |kérdések megoldása kerül előtérbe: erre kell most a fő hangsúlyt tenni. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa a mai nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdését is tisztázta, olyan kérdéseket, mint a két rendszer békés egymás mellett élése, a háború elhárításának lehetősége korunkban és a különböző országok szocializmusba való átmenetének formái s amelyek a magyar dolgozók életérdekeit is közvetlenül érintik. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése régi lenini elv, nem pedig taktikai, konjunkturális elgondolás. A szovjethatalom első évei óta szakadatlanul küzd a békés egymás mellett élésért. Ez volt kezdettől fogva a szovjet külpolitika alapja. Ha arról beszélünk, hogy a kapitalista és a szocialista rendszer versenyéből a szocialista rendszer kerül ki győztesen, úgy itt nem fegyveres beavatkozással kivívott győzelemről van szó, hanem arról, hogy a szocialista termelési mód döntő fölényben van a kapitalista termelési móddal szemben. A marxizmus—Ieninizmus eszméi éppen ezért hatolták be mind mélyebben a tőkés országok dolgozóinak tudatába, amint a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban millió és millió ember tudatába behatoltak. »Hiszünk abban — mondotta a beszámoló —, hogy (Folytatás a következő oldalon.)
