Somogyi Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-16 / 65. szám
2 ‘SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1956. március 16. Rákosi elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség 1956. márc. 12^-13-i ülésén (Folytatás az előző oldalról.) a földkerekség minden dolgozó embere — miután meggyőződött a kommunizmus előnyeiről — előbb vagy utóbb a szocialista társadalom felépítéséért vívott harc útjára lép.« A békés egymás mellett élés elve mind. általánosabb nemzetközi elismeréssel találkozik, mert valójában csak két út van, vagy a békés egymás mellett élés, vagy a történelem legpusztítóbb háborúja; harmadik út nincsen. Világos, hegy a népek érdekeinek és követeléseinek a békés együttélés fele! meg. Ez felel meg R magyar dolgozó nép, a Magyar Népköztársaság érdekeinek . is. Ez a lenini elv vezette pártunk munkáját a felszabadulás óta, és ehhez tartjuk magunkat a jövőben is. Pártunk és kormányunk mindenütt jelen lesz, ahol az államok békés egymás mellett élésének ügyét kell elősegíteni és védeni. Ez a magatartásunk persze nem jelentheti azt, hogy gyengítjük a harcot a burzsoá ideológia ellen, vagy elhanyagoljuk honvédelmünket. Világszerte gyötri az emberek millióit az a kérdés, hogy az emberiségnek, mely két véres világháborút átélt, át keli-e élnie még egy harmadikat? Lenin tétele szerint, amíg imperializmus van, háborúk is vannak. Ezt a iéte’t akkor dolgozta ki, amikor az imperializmus mindent átfogó világrendszer volt, és a háborúkban nem érdekelt társadalmi és politikai A magyar dolgojtó nép, a jövőben wm hogy megvédjék a Azt hiszem, tisztelt Központi Vezetőség. hogy a magyar dolgozó nép, a magyar kommunisták, mint a múltban, úgy a jövőben sem kímélik erőiket, hogy megvédjék a béke nagy ügyét. Éberen fogunk őrködni, s szoros egységben a világ minden béke szerető erőivel harcolunk, hogy meghiúsuljanak az imperialisták háborús tervei. Minél szorosabbak pártunk. kapcsolatai a dolgozó néppel, minél egységesebben követi pártunkat az egész ország, annál nagyobb hozzájárulásunk ahhoz, hegy megvédjek a békét. A nemzetközi küzdőtéren bekövetkezett változások folytán új távlatok nyílnak meg az országoknak és nemzeteknek a szocializmusba való átmenete tekintetében is. Ennek az átmenetnek most már nem kell okvetlenül polgárháborúval járnia. Már Lenin rámutatott arra. hogy az egyes nemzetek nem teljesein egyformán fognak a szocializmushoz elérni. Ezt a megállapítást Lenin még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt tette, s a történelmi tapasztalaté): teli esen igazolták e tételét. Ma a tárírdrfinm szocialista alapon való átalakításának a szovjet fcirmán kívül van népi demokratikus békés formája is, melyet Magyarország, Lengyelország. Románia, Bulgária, Csehszlovákia, Albánia és más országok a konkrét történelmi, társadalmi és gazdasági törvényeiknek és sajátosságaiknak megfelelően teremtettek meg és alkalmaztak. Sok sajátos vonással gazdagítja a szocialista építést a Kínai Népköz- társaság, mely a forradalom győzelme után 'békésen, fokozatosan alakítja át. a magánipart és kereskedelmet a szocialista gazdaság részévé. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, mely a szocializmust építi, ezt ugyancsak a maga sajátszerű formái közt teszi meg. Nagyon valószínű, hogy a szocializmusba való átmenet formái egyre változatosabbá válnak, s a mai történelmi helyzetben, amikor a szocializmus és a demokrácia tábora világszerte mérhetetlenül megnöveike- dett és napról napra bebizonyítja hatalmas belső erejét, döntő fölényéi a kapitalizmussal szemben, a kapitalizmus pedig jóval gyengébb lett.' nem okvetlenül kell a szocializmus építésének polgárháborúval, járnia. A mai körülmények között több kapitalista országban megvan a Ha a munkásosztály ej nem les: A XX. kongresszus rámutatott ar_ ra, hogy sok bajnak az a gyökeire, hegy a munkásosztály számos országban hosszú évek óta megoszlott és különböző csapatai nem egységfrontban küzdenek, ami csak a reakció erőinek malmára hajtja a vizet Most .kilátás nyílik a helyzet megváltoztatására. Az élet sok olyan kérdést tűzött napirendre, amelyek erők gyengék, szervezetlenek voltak, és ezért nem kényszeríthettók rá az imperialistákat a háborúkról való lemondásra. Ezekre az időkre a fenti tétel teljesein helyes volt. Ma azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Kialakult és hatalmas erővé vált a szocializmus világméretű tábora, s a békeszerető erőknek nemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi eszközeik is megvannak az agresszió elhárítására. Van egy sok százmilliót számláló államcsoport. mely ugyancsak aktívan ellenzi a háborút. Óriási erő a kapitalista országok munkásmozgalma, valamint az egész világot átfogó békemozgalcm. Ilyen körülmények között továbbira is érvényes az a lenini tétel, hogy mivel van imperializmus, megvan a háború keletkezésének gazdasági alapja. De a háború többé nem végzetszerűen elkerülhetetlen Ma már létrejöttek azok a hatalmas társadalmi és politikai erők, amelyek megakadályozhatják az imperialistákat a (háborúk kirob- bantásában, vagy megsemmisítőén visszaverhetik az agresszoro- kat, meghiúsíthatják kalandor terveiket. »Ehhez arra van szükség — mondotta a beszámoló —. hogy mindenki, aki ellenzi a háborút, legyen éber és álljon készen, egységfrontban léipjen fel... Minél aktívabban fogják védelmezni a népek a 'békét, amml nagyobb a biztosíték arra, hog*hem lesz új háború.« a magyar kommunisták kímé.iik esőiket, béke nagy ügyét reális lehetősége annak, hogy a munkásosztály maga köré tömörítse a nép nagy többségét, s így biztosítsa a legfontosabb termelési eszközök néptulajdonba kerülését. Annak a munkásosztálynak, mely a kommunista Párt vezetésével maga mögé tudja tömöríteni a dolgozó parasztságot, az értelmiséget, az összes hazafias erőket, megvan a lehetősége arra is, hogy >a parlamentben szilárd többséget szerezzen, a parlamentet a 'burzsoá demokrácia szervéből a népakarat eszközévé tegye és ezzel megteremtse azokat a feltételeket, amelyek biztosítják a gyökeres szociális átalakulás megvalósítását. Természetesen azokban az országokban, amelyekben a kapitalizmus még erős. amelyekben hatalmas katonai és rendőri apparátussal rendelkezik, s a reakció még erős ellenállást fejt ki, ott a szocializmusba való átmenet a kemény osztá'yharc, forradalmi harc éles formái közepette történik. • A szocializmusba való polgárháború nélküli átmenet példája volt 19'19- ben a Magyar Tanácsköztársaság létrejötte is. Tudvalevőleg a magyar dolgozók, a Magyarországi Kommunista Párt vezetésével minden fegyveres harc. egyetlen lövés nélkül vették kezükbe 1019. március 21-én a hatalmat. A polgárháború csak akkor kezdődött, amikor az imperialisták megtámadták a Magyar Tanács- köztársaságot. A szocializmusba való polgárháború nélküli átmenet példája a Ma- gyar Népköztársaság létrejötte is. Nálunk a Szovjetunió felszabadító harcának eredményeképpen előállott helyzetben lehetővé vált, hogy a ma_ gyar kommunisták fokozatosan megnyerték célkitűzéseik számára a munkásosztály túlnyomó többségét, szoros szövetséget hoztak létre a dolgozó parasztsággal, a maguk oldalára vonták a haladó értelmiséget és ezekre az erőkre támaszkodva, fokozatosan tértek át a szocializmus építésére. Ez az átmenet olyan símán történt, hegy a »fordulat éve« után úgy kellett megmagyaráznunk a dolgozóknak, hogy már »átléptük a Ruhicont«, átléptük a határt, s a szocializmus építéséhez fogtunk. Természetes, hegy ez az átmenet békés formába ellenére is, tartalmában forradalom volt, s hogy az így létrejött állam a proletárdiktatúra állama. tységes erőként lép fel, háború nemcsak megkövetelik valamennyi nunkáspárt közeledését és együtt működését, hanem reális lehetőségeket is teremtenek az együttműködéshez. A legfontosabb ilyen kérdés ® béke megvédése, az újabb háború megelőzése. Ha la munkásosztály egységes, szervezett érőként lép fel, ha szilárd akaratot tanúsít, nem lesz háború. Napjainkban sok szociáldemokrata tevékenyen harcol a háborús veszély és a miiitarizmus ellen, a szocializmushoz való közeledésért, a munkásmozgalom egységéért, »őszintén üdvözöljük ezeket a szociáldemokratákat — mondotta a kongresz- szusi beszámoló — és készek vagyunk mindent megtenni, erőfeszítéseink egyesítésére a nagy ügyért a békének és a dolgozók érdekeinek megvédéséért vívott harcban. Ez az álláspont csakúgy, mint a Központi bizottság által felvetett többi új elvi kérdés a marxizmus— leninizmus alkalmazását, a marxizmus—leninizmus továbbfejlesztését és a mai viszonyokra való alkotó alkalmazását jelenti. A szociáldemokratákkal való egységfront kérdését annak idejiín Lenin vetette fel és 1921-ben a Kommunista Intema- cionálé komoly erőfeszítéseket tett megvalósítására, de az akkori viszonyok között nem valósult meg. A mi viszonyaink közt a kérdés újra yaló felvetésének és gyakorlati megvalósításának óriási a jelentősége és lehetősége Ennek megfelelően máris nagy visszhangja támadt. A munkás- egység kérdésének napirendre tűzése azonnal megnövelte a tőkés országokban működő kommunista pártok vonzóerejét, s komoly visszhangra talált a szociáldemokrata pártok tömegei között Olaszországiban, Franciaországban, d© szerte a világon. A norvég. a dán, a francia szociáldemokraták vezetői egymás után látogatnak el a Szovjetunióba, s utazásuk kétségkívül 'előmozdítja azoknak a kolosszális lehetőségeknek a megvalósítását, amelyek' a munkásegység létrejöttében rejlenek. Amit a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa a szociáldemokratákkal való egységfront kérdésében tett, kihatásaiban randkívü1 jelentős lépés előre. A kongresszus megállapításai nemcsak a murkás- egységfront. hanem a népfront kérdéseit is újra felvetik, ezúttal világméretekben. VűÜáigcs, hogy ez nemcsak szovjet kérdés, hanem a legtöbb országot (érintő nemzetközi kérdés is. Az öt kontinens legtöbb országában megvannak ia népfront reális lehetőségen, főleg a béke megvédése érdekében, a demokrácia és szabadságjogok megvédésének kérdésében. A tőkés országok kommunista és munkáspártjai, amelyek maguk mögött tudják a több mint 900 milliós szocialista tábor vonzóerejét és tekintélyét, most hasonlíthatatlanul nagyobb nyomatékka) s a siker íobb kilátásaival vethetik* fel a munkásegység-front és a népfront kérdéseit ezerte a világon. Bizonyos, hegy egy ser országban a kommunisták szívós, a helyi viszonyokra jól lalkalmazott (marxista—lenimistü munkájának eredményeképpen előbb vagy utóbb, de létre fog jönni a munkásegység vagy a népfront. Az a tény, hogy a XX. kongresz- szuson felmerült a szocializmusba való átmenetnek polgárháború nélküli, parlamenti úton történő megvalósulása, egyesekben azt a 'benyomást keltheti, hogy talán mégis igazuk volt azoknak a szociáldemokratáknak, akik azt hirdették, hogy a szocializmusba forradalom nélkül, apró reformok együttes eredményeképpen is el lehet jutni. Erről szó sincs! A XX. kongresszus határozatai egyáltalán nem jelentik azt, hogy elmosódnak a különbségek a szociáldemokratizmus, reformizmus, a szociáldemokraták egész tevékenysége és a kommunista párt forradalmi politikája között. Amit mi hirdetünk, a szocializmus békés, polgárháború nélküli útja a jelen viszonyok között nem szociáldemokrata békés beler.övés, hanem forradalmi út és a kapitalizmusból a szocializmusba való ilyen átmenet formája proletárdiktatúra. Azt az alapvető marxi tételt, hogy a szocializmusba való átmenet forradalmi út, s ennek az átmenetnek államformája a prole tárd i k tat ura, senki közülünk nem próbálja kétségbevomni vagy A szocialista tábor gazdasági együttműködése lehetővé teszi, hogy ma már nem szükséges, hogy minden ország okvetlenül a nehézipar valamennyi ágat fejlessze, mint ahogy a Szovjetunió kénytelen volt ezit tenni akkor, almikor a kapitalista környezetben hosszú ideig az egyetlen szocialista ország volt. Ezt nálunk egyesek úgy értelmezik, 'hogy nincs szükség többé a nehézipar fejlesztésére, s nem vcílt helyes pártiunk Központi Vezetőségének tavaly márciusi határozata, mely a jobbcödali e’ihájPtöklkai szemben követette a szocialista ipar, benne külön a nehézipar fejlesztését. Ez az álláspont téves. A szocialista tábor dl'llamai közti együttműködés eredményeképpen megindult a ter- rrőiés kcímcíly 'kooperációja. Ez snv- mysit jelent, 'hogy ha például Lengyel- országban lényegesen jobbak, gazdaságosabbak a széntermelés fo’itéte- dei, mint nálunk, akikor mi szívesen hozzájárulunk az ottani szénílelő helyek feltárásához, és onnan fedezzük szér.szükségletünk egy részét. De ugyanakkor a márciusi határozatoknak megfelelően továfcbfejiesztj ük saját' nehéziparunkat is, főleg azokat az ágakat, amelyek növelésére éppen revideálni. A különbség a reformista szocialisták és a kommunisták között abban áll, hogy a reformisták kisebb-nagycibb reformokkal megkísérlik 1 ©nyesegetni azt, amit ők a »kapitalizmus kinövéseinek« neveznek, de magát a 'kapitalizmust nem akarják likvidálni. Ezt mutatja, hogy egy sor államban, köztük olyan fontos kapitalista országban, mint Anglia, a szociáldemokraták ismételten többségre jutottak a parlamentben, ennek, ellenére a kapitalizmus nyugodtan megmaradt. Most, hogy a szociáldemokratákkal való egységfront íújra napirendre kerül, erősen 'ki (kell. íhangsúlyozl- nunk, hogy a magyar kommunistáknak a szociáldemokratákkal szemben a döntő kérdésekben, a politikai és taktikai kérdésekben, kisebb hibáktól eltekintve, minden vonalon igazuk volt. A kommunisták politikája helyes volt attól a naptól kezdve, amikor 1918 novemberében, mini politikai párt megjelentek a porondon. Helyes volt a kemmunidta párt politikája a felszabadulás után is és a szociáldemokrata revizicnizmussa! szemben ez a helyes politika vitte győzelemre a munkásosztály, a dolgozó nép, a szocializmus ügyét. Ismétlem, ezt erőteljesen alá kell húzni, nehogy sorainkban a legkisebb zavar is keletkezhessen. hazánkban jók az előfeltételeik, például az alumíniumtermelést, a kőolajtermelést, miközben tovább emeljük a hazai szén és vasérc termelését is. Itt tehát arról van szó, hogy a szocialista kooperáció segítségével a nehézipar általános növelése mellett legerőteljesebben azokat az ágakat fejlesszük, amelyekre országunkban legmegfelelőbbek az adottságok. Ilyenek a gépgyártás azon ágaii, amelyeknek hazánkban régi tradíciói várnék és megfelelő szaikkáderek állnak rendelkezésre, a kevésbé anyagigényes géptenmelés és a többi. A magyar népgazdaság ilyen adottságainak fokozottabb kihasználását most következetesebben vesz- szük figyelembe. A szocialista ipar fejlesztésének ezt a módját elősegíti az a körülmény, hogv a Kölcsönös Gazdasági Segítés Tanácsa, melynek a Magyar Népköztársaság is tagja, a Szovjetunióval és a többi népi demokratikus államokkal együtt hasért ó irányban dolgozik és most meggyorsítja a szocialista országok közötti imunikameigasztás fontos ügyét. A szocialista tábor gazdasági együttműködésének lehetőségei Taroulsnáiay ózzuk imoden pés*letébeu a XX. kongresszus határozatait és tanulságait ínfűét gyorsabban, alaposabban alkalmazzuk A XX kongresszus munkáját óriási fiigyeffiemimeil' kísérte nemcsak a szovjet nép. de szerte a viliágon a dolgozók százmilliói is. Ez vonatkozik hazánkra is. Az elvtársaik saját tapasz- ■i?iVoiWí állapíthat.tik meg, milyen érdeklődéssel kísérték a magyar dolgozók a kongresszus beszámolóit, a 'TíVd'ík ötéves tervet, a kongresszus caé«z munkáját, mennyire helyeselték és egyetértettek vele, mennyi erőt, crthiizalmal, lelkesedést merítettek belőle. El lehet mondaná, hogy hosszú esztendők óta. nem veit olyan kérdés, amely annyirr rz egész magyar dolgozó nép érdeklődésének középpontjában á-llott volna, mint e? a kongresszus. A mi feladatunk most, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa határozatait minden részletében tanulmányozzuk, ismertessük és tanulságait minél gyorsabban és minél alaposabban alkalmazzuk a saját viszonyainkra. Túlzás nélkül eá tehet mondani, hogy a XX. kongresszus határozatainak-frV* d-Á+^p(0 nrniolvp't m0-$felelő változásokkal nem lehet a mi vfezcp v? inVira ,W kalimiazni. A XX. kongresszus munkáján vörös főttenként húzódott végiig a dolgozókról való gondoskodás és az élet- színvonal álfieindó emelésének kérdése. Ez az a kérdés, amely a dolgozók legszélesebb rétegeit foglalkoztatja. Ha a Szovieta«rtáó és a néni demokratikus országok évről évre ©maiik az. életszínvonalat, sikkor még azok a dolgozók is. akik egyébként •’em értenek egyet Velünk, előbb- utóbb eb smerik a szocieö izmus fö- ’énvét a fcsipitalizimesseil szemben. A ezreializmiiist építő nép azt varia, hogy ne csaik a következő nemzedék élete tegyen szebb és jobb, hanoin már a mai nemzedék ;is miinél inkább részesüljön a szocializmus gyümölcseiből. Az életszínvonal állandó és jelentős emelése a Szovjetunióban és a népi demokratikus államokban egyben a legnagyobb segítség a kapitalista r/szágekban harcoló testvérpártok számára. Ka a kapitalista országok dolgozói azt látják, hogy a szocialista tábor országaiban éíttsandóam nő az élet- színvonal, sokkal' hamarabb válnak a kommunizmus híveivé. Láttuk, hogy milyen lelkesítő és mozgósító befért, váltott ki a -népgazdaság fejlesztésének hatodik ötéves terve nemcsak magában a Szovjetunióban. de szerte a világon a dolgozók között, s különösen a tervnek a szovjet nép életszínvonalát emelő részei keltettek mély hatást. Ezt nekünk is szem előtt -kell tartanunk második ötéves tervünk kidolgozásánál. Remélhető, hogy a szocializmus többi országával való konzultáció é3 összeegyeztetés után ez év májusában a második ötéves terv irányelveit a Központi Vezetőség és a dolgozó nép elé tudjuk terjeszteni. A mii második ötéves tervünknek A megfelelő határozatok értelmében miár ebben az esztendőben megvalósítjuk a bérek olyan korrekcióiéit, mely egész esztendőre kivetítve P00 miCKó forinttal emeli a dolgozók iovedefimét: A második ötéves terv folyamán tovább folytatjuk az árlelegfanitcsaibb feladata lesz. a szocializmus alapjainak lerakása országunkban a termelőerők továbbiéi- feszítése, az ipar műszaki színvonalának emelése és mindezek segítségével a nép étetsz'nvcreijának emelése. Sbf mondottam, a Szovjetunió hia- tetlr'k ötéves tervéből nálunk is az ipari munkásság és a műszaki értelmiség figyelmét elsősorban a dcügozó nép anyagi és kulturális színvonalénak emelésére foganatosított olyan rendszabályok ragadták meg, mint a hétórás munkanapra való áttérés és hasonlók. Ez érthető is. Hangsúlyoznunk keik hogy az, amit a Szovjetunió e téren tervez, a mi pokiti- ikánfc is. Nekünk is feltétlenül biztosítani keiül lehetőségeinkhez mérten az életszínvonal fokozatos és állandó emelkedését. Erre annál is inkább szükség van, mart aiz első ötéves tervünknek az életszínvonal emelésére vonatkozó részét nem tudtuk 'teljesíteni. Mi nem vagyunk megelégedve a dolgozók je’enlegi anyagi és kulturális életszínvonalával. Tovább akarunk és tovább fogunk menni. Ennek megfelelően a második ötéves terv irányéiveilbe bele kell munkálnunk mirdiazckat a rendszabályokat, melyeiket a dolgozó nép életszínvonal án-ak emelésére meg alkarunk valósítani. szállítás és! a szociális; juttatások növelésének podáitiikáját. Ugyancsak megkezdjük a második ötéves terv folyamán a rövidebb munkaidőre való áttérést úgy, ahogy (Folytatás a következő oldalon.) A népjó*ét emelése csak akkor lehetséges, ha minden részletében teljesítjük a tervet
