Somogyi Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-16 / 65. szám

Péntek, 1956. március 16.

SOMOGYI NÉPI A>

3

Rákosi elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség 1936. máre. 12^13-i ülésén

gítse eDő, megmutassa, hogyan kell az új életet építeni. Ennek megfelelően a propagandamunka központjába a poiditdlkiai gazdaságtant és a gyakorlati gazdaságtan tanítását keli helyezni.

Nekünk is látnunk kell, hogy a mi pártoktatásunk is elvont, távol áll az élettől és a gyakorlati gazdaság kérdéseivel foglalkozik aránylag legkevésbé. Ezen változtatnunk kell. Át ke® vizsgálnunk és újra meg kell írnunk a pártunk történ étéről szóló könyveinket, amelyek nem emelik ki

eléggé a tömegek történelemalkotó jelentőségéit, s amelyekben emiatt nemegyszer ferdítések, a történelmi igazságnak meg' nem felelő tények és a személyi kultusz maradványai is feiMhetők. Ezen túlmenően át kell vizsgálni a tankönyveket és az iskolai oktatást, mert azok a hibák, melyek a pártcfctatásban előfordulnak, ugyanúgy. fellelhetők az iskolákon és az egyetemeken is. Mindez gondos tanulmányozást és fáradságos munkát igényel, de végre ke®; hajtanunk.

Növeljük pátiunk vezető szerepét, erősítsük kapcsolatait a dolgozó néppel

(Folytatás az előző oldalról.)

azt a Szovjetunió teszi. Lehetséges, hogy ezen a téren egyet- másí csak a következő ötéves tervben fogunk megvalósítani Ez jelentékeny részben attól függ, hogy terveinket hogyan teljesítjük,

iú'otve hogyan teljesítjük túl. Figyelembe ke® venni, hogy a Szovjetunió fejlődésében messze előttünk jár, 39-ik éve van ott proletárdiktatúra, s ezért különösen a nehézipar 'termelésének fő mutatóiban messze megelőz teamünket. Ugyanakkor azt is látni ke®, hogy egyes rendszabályokat, melyeket a Szovjetunió most foganatosít, mólunk mái* részben megvalósítcittak. Az alkaíanazottak nagy részének munkaideje nálunk már régen 45 óra, a munkásoknak megfizetik az ebédidőt, s a nemrégiben életibe lépett új nyugdíjrendszer is komoly lépés előre. Az ilyen tények aizt mutatják, hogy mi bizony helyenként előreszaladtunk, tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takarónk ér. Azt is látnunk kéül, hegy a második ötéves terv első esztendeiben a mépjc’át emelését bizonyos fekfg fékezni fogják annak a felelőben és demagóg gazdaságpolitiká- r.ak súlyos következményei, melynek pártunk Központi Vezetősége tavaly móréi urd határozatával vetett véget.

Az elvtársiak látták, hogy milyen élességgel vetették fel a XX. kong- rosszuson a munkafegyelem kérdését. Pedig e téren a Szovjetunióban ösz- szelhascir'Jlíthai.atriEiniu'l jobb a helyzet, mint nálunk. Meg ke® nyíltan mondaná: hogy mikor és hogyan tudunk áttérni a rövidebb munkaidőre, az igen nagymértékben függ a műszaki haladástól, az új, korszerű technika bevezetésétől, de főleg attól, hogy a műnket'dőt ténylegesen fegyelmezetlen használják ki. ,

Ma szervezettebb volna a termelés, ha nem volna anyaghiány és j*bb lenne a munkafegyelem, akkor ezen a téren sokkal gyorsabban haladhatnánk előre.

Ezért a XX. kongresszus célkitűzéseit tel kéül használnunk annak tudatosítására, hogy a népjóléit emelése csak akkor lehetséges, ha a terv és mindun mutatója teljesül, ha nő a termelékenység, csekken az önköltség, javad a minőség, ha fejlődik az ipar műszaki színvonallá és ha mindenütt következetesen éirvényesítjük a takarékosság, a munkafegyelem elveút. Végül, de nem titclsó sorban meg kéül találnunk a módját annak, hogy — amiatt azt Lenin követelte — minden dolgozó anyagilag érdekelt legyen a rábízott munka minél jobb elvégzésében.

A XX. kongresszus e célokra mozgósította a szovjet dolgozókat és nem kétséges, hogy pélMcg kell tanulnunk kereskedni. Lenin egy időben azt a feladatot állította a kommunisták elé, hogy tanuljanak meg kereskedni. Nálunk, a bí Hk-ereskedelem terén vannak bizonyos eredmények. De

azoknak az, elvtársaknak, akiket a párt a külkereskedelem frontjára állított — köztük a külkereskedelemre dolgozó üzemek vezetőinek is — meg kell tanulótok végre a külfölddel kereskedni,

mert különben nem tudják megoldani ez előttünk álló feladatokat. Elég megemlíteni, hogy bár az utolsó fél esztendőben párt- és állami szerveink figyelmének központjába ámítottuk a külkereskedelmet, ez év elején mégis a népi demokratikus országok felé lényegesen kevesebbet exportáltunk, mint a múlt év január, február havában.

Napirendre leéli tűznünk a pártéi: állami szervek, valamint a funk- cicr úriusck munkamódszerét és man- bastíiliusát. A XX. kongresszus élésen ibíráűita az áSítafámos direktívákkal való vezetés módszerét, a fecsegő furikciciráriusckait, akik nem ismerik alaposén a rájuk bízott kérdéseikéit, akik nem tudnak konkrét tanácsokat adni munkaterületükön.

Az ülésezések helyett nálunk is elsősorban a kérdések helyszínen va’ó tanulmányozását, konkrét rendszabályokat — és ami ennek előfeltétele — szaktudást kell megkövetelni a párt- és az állami funkcionáriusoktól.

A kongresszuson több felszólaló rámutatott cirra, hogy a központi bizottság munkája és munkaanódszere e tekintetben ás példamutató,, és hogy

dójukat a magyar dolgozók is követik.

Fel kell hívni a Központi Vezetőség figyelmét, hogy a januári, de különösen a februári termelési és exporteredményeink nem kielégítőek. Kedvezőtlenek a termelékenység és az önköltség számai is. Ahhoz, hogy állandóan emelkedjék az életszínvonal. elengedhetetlen terveink teljesítése és túlteljesítése. Minthogy még az év elején vagyunk, be tudjuk hozni az első két hónap elmaradását. Ehhez az is ke®, hogy pártszervezeteink és állami szerveink az eddiginél sokkal behatóbban foglalkozzanak a termelés műszaki színvcir.&Iá- 'P.í’k emelésével, mert bár e téren van viríbmelyes javulás, de a haladás ütemével távolról sem elégedhetünk meg.

Az életszínvonal emelése szorosan összefügg mezőgazdaságunk fejlesztésével.

Airrf a mezőgazdaságot illeti, a feladatok, amiket magunk elé tűztünk, rendkívül komolyak. Tekintetbe kell vennünk, hegy az előttünk álfló esztendőkben a termelés növekedését a termelőszövetkezetek létrehozásával párhuzamosan kell megvalósítanunk. Ezt csak akikor tudjuk végrehajtani, ha szakadatlanul fiigyeimet szentelünk a termelőszövetkezetek munkájának, szEikedaijsinui, minden téréin segítjük etet, és nőm engedjük, hogy egyes jó termelőszövetkezetek kiugró eredményei eltereljék a figyelmet a ■meglévő nehézségekről, amelyek legyőzése nélkül terveinket megválóul őri nem tudjuk. A termélőszövet- ■kezetek megerősödése és állandó növekedése azt mutatja, hogy e téren is időszerűek és helyeseik voltak Központi Vezetőségünk múllt év márciusi határozatai.

A XX. kongresszus anyagából láttuk, hogy a Szovjetunióban az. elmúlt ikót esztendő alatt 750 ezer fővel csckikeinteititék az adminisztratív apparátusit. Nádiunk is átgondoltam, szervezettem, de tovább kell csökkenteni az igazgató és irányító apparátus létszámát. Meg kell javítani a termelésben dogozók javára a termelésben cs a termelésen kívül dolgozók arányát. Ez nem kampányfeladat.

Állandóan foglalkozni kell azzal, hogyan lehet egyszerűsíteni, kevesebb munkaerővel megoldani a feladatokat és az apparátust rendszeresen úgy csökkenteni, hogy ez sehol zavart ne okozzon.

Nálunk még nagy lehetőségek vannak arra, hogy egyes szerveket megszüntessünk, más szerveket összevonjunk. Mindezek a kérdések szorosan összefüggnek az életszínvonal emelésével, s miinél komolyabb eredményeiket érünk el e téren, annál gyorsabban tudjuk a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalát emelni.

az elnökség tagjai is gyakran járnák üzemekbe, ikcOlhczokba, a helyszínen tanulmányozzák a megoldandó kérdéseket, tanácskoznak az egyszerű párttagokkal és aktivistákkal, s maguk is hasznos, szakszerű, gya- karlsiti tanácsokat tudnak adni. Azt hiszem, hogy e munkamódszert mi is sürgősen átvehetjük.

A jó pártmunka eredményét a

Szovjetunióban a gazdasági eredményekkel mérik.

A kongresszus nyomatékosan aláhúzta a párt- és 'gazdasági funkcionáriusok nagy felelősségét s rámutatott arra, hogy a munka színvonala és eredménye elsősorban a vezetőtől függ. A vezetés színvonalának eme- 'ése a kongresszuson gyakran felmerüli. Számos felszólaló felvetette a kérdést, hogy miért van egymás meillieitt jó, közepes és gyenge kolhoz vö:gy ipari üzem. Elsősorban azért, mert. a vezetés egyik helyen jó, a ■másik helyen közepes, a harmadik ■helyein gyenge.

A XX. pártkongresszus tapasztalatai alapján újra rá kell irányítani a figyelmet a kcűílehtív vezetés és a személyi kultusz kérdésére. A kollektív vezetés megvalósításában értünk el bizonyos eredményeket, de távolról sem lehetünk ezekkel az eredményekkel megelégedve. A Politikai Bizottság kicíTektív munkájában kétségtelenül van javulás. Azt azonban még nem tudtuk eléggé elérni, hogy a Központi Vezetőség pártunk valóban kollektiv vezetője legyen, hogy a Központi Vezetőség tárgyalja meg és döntse el az összes fontos kérdéseket és irányítsa a párt politikáját. Ezt látnunk kéül' és tovább kell munkálkodnunk azon, hogy ez a helyzet javuljon.

Teljes erővel

tovább keli szilárdítanunk a kollektív vezetést

A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának égjük legnagyobb tanulsága, hogy a kefflektív vezetés rendkívül elmélyíti a párt befolyását a tömegek között, létrehívja, serkenti a dcílgozák aktivitását, kezdeményezését, megerősíti a párt és a dcligozó nép összeferrerttságát és megferditva: a személyi kultusz fékezi a tömegek alkotó .tevékenységét.

Teljes erővel tovább kell szilárdítanunk mindenütt, nemcsak a Központi Vezetőségben, hanem a megyei, járási és helyi pártbizottságokban és szervekben a kollek- . tív vezetést.

Tovább ke® fejlesztenünk a pártdeinxíknáciát, (báteirítiairautnk kell : a kritikát és önkritikát, különösen az alulíró! jövő kritikát, az egyszerű dolgozók bírálatának kibontakozását.

Ezzel párhuzamosan változatlan erővel harccilini kePPJ a személyi kultusz minden megnjalvánuiásával szemben. Erre eírnál!) inkább is szükség van, mert nem egy jel azt mulatja, hogy újra kezdi felütni a fejét ez a veszedelem, különösen az alsóbb párt- és állami szervekben.

Látnunk kell, hogy a személyi kultusz elleni küzdelem nem egyszeri kampányfeladat, hegy a személyi kultusz feltámadása állandó veszély, amelyet táplálnak a talpnyalók, a karrieristák, nemegyszer tudatosan az osz- tályellcnség is, s melynek minden megjelenési formáját csírájában el kell fojtani.

Azt. is látnunk ke®, hogy a személyi kultusznak életünk minden területén vsin táptalaja. Az iiroda- iemban. a művészetben, a filozófia, a 'tudomány, a gazdasági éltet és az altom igazgatás inem egy helyén találhatók helyi diktátorok és vezérek, akik csalhatatlanok, akár a pápa, eiCientraondiást vagy ellenvetést nem tűrnek, gyakran nem a meggyőzéssel, hanem a ledarcrgolássail, az adminisztratív eszközök használatává] érvelnek. Körülöttük kialakul a fej- bólongaitók, hízelgők tábora, klikkje, akik helyi »-vezérük-« minden szavát kritika nélkül elfogadják, szentírás- nak veszik. Világos, hogy az ilyen U terjedt jelenségek eilen is szakadatlanul ihairecPmd ke®.

Azok a hibák, aimeliyeket a párt- munkával, az ideológiai munkával kapcsolatban a XX. kongresszuson felvetettek és kijavításukra határozatokat hoztak, szinte kivétel nélküli a mi munkáinkban is fedMihetők.. A kongresszuson rámutattak arra, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok életét tanulmányozó közgazdászok gyakran felszínem mozognék, nem hatéinak a mélyre, nem bocsátkoznak komoly elemzésbe és általánosításba, az ideológiai front munkásai e!maradinak az élettől, holott a közgazdiászrikinok, történészeknek, filozófusoknak, jogászoknak lépést kell tartaniuk a párttal, ez élettel. Nem szabad elmaradniuk és gondoskodniuk ke® a marxizmus —Ceináiniiznnus alkotó gazdagításáról. A kongresszusi beszámoló kifogáscil- ta, hogy az .'ixdsPbm és a művészet ■e’imernad az élettel, a szovjet valóságtól, mórt egyes írók és művészek kapcsolata rr.iagllaizulit az élettel. Hair- coChi ke® a valóság hamis, megszépítő ábrázolása eUiem, de azek ellen is, akik fitymálják, lebecsülik azt, amit a szovjet nép kivívott.

A bcszímMó azt követeli, begy az irodalmi és művészeti alkotó munkát hassa át a kommunizmusért vívott harc szelleme és öntsön bátorságot, szilárd meggyőződést a szívekbe, fejlessze a szocialista öntudatot és az elvtársi fegyelmet.

Azt hiszem, tisztelt Központi Vezetőség, hogy ezeknek a megállapításoknak — melyekhez hasonlót mi nemegyszer hangoztattunk — minden szavát és -minden betűjét a magyar tudomány, iircdalom és művészet ddtisozói is megszívlelhetik.

Nagyon fontosak számunkra azok a tanuileáigöii, melyéket a XX. kongresszus határozataiból az agitáció és propaganda, va’iandmit a tudományos és kulturális munka megjavítására levonhatunk. Egy sor felszólaló élesen bírálta az élettől távoliálló, a szocializmus építése gyakorlati kérdéseitől elszakadt ideológiai munkát.

Olyan tudományos munkát követelt a kongresszus, melynek a lehető legjobb közvetlen gyakorlati jelentőségű eredményei legyenek.

A:-: Rotációnak és propagandának elsősorban arra ke® irányulnia, hogy a gazdasági feladatok megoldását seA XX. pártkongresszus egyik Jeg- ibiztatőitíb jelensége volt — mint említettem —, hogy a párt jó munkája folyamán szorosabbá vált és etimé- lyüllt a kapcsolat a párt és a dolgozó tömegek között. Ebben mutatkozik meg a kollektív vezetés, a pártde- mckrácia 'kibontakozása, a szabad bírálat és a szocialista • törvényesség megerősödése, a párt-, valamint a ■kormányszervek munkája megjavításának együttes eredménye.

Nálunk is minden erővel arra kell törekedni, hogy hasonló módon növeljük pártunk vezető szerepét,, erősítsük, elmélyítsük kapcsolatait a dolgozó néppel.

A pártmurika megjavítása a tömeg- szervezetekkel, a szaktervezőtekkel, a DISZ-szel, az MNDSZ-szet, a tanácscicka! való állandó törődés, a vezetés és az irányítás megjavítása ennek egyik eszköze. Jelentékeny módon hozzájárulhat pártunk tömeglkapcso- latainak megerősítéséhez a Hazafias Népfront aktivitásának fokozása. Jelenleg úgy ál! a helyzet, hogy a népfront egyre kevésbé tevékeny. A népfront aktivitását úgy lehetne megnöveüini, ha új, népszerű feladatokat bíznánk rá, melyek elvégzése meggyorsítja vérkeringését. Bulgáriában a Bolgár—Szovjet Baráti Társaságot: foecűivasztctiták a népfrontba. Lehet, hogy ez nálunk is célszerű. A

Befejezésül meg te® említeni, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusával kapcsolatban nálúnk a jobboldali elemek azon az alapon, hogy »éhes disznó makkal álmodik«, azt várták, hogy a kongresszus vonala őket fogja igazolni. Most mindenki számára világos, hogy e várakozások nem váltak be, hamisnak bizonyultak.

A kongresszus határozatai és egész munkája azt bizonyítják, hogy a Magyar Dolgozók Pártja, annak Központi Vezetősége helyes úton jár, jól látja a feladatokat és helyesen szabja meg e feladatok megoldására a rendszabályokat. Pártunk politikai vonala, melyet az MDP III. kongresszusa dolgozott ki, helyes volt.

Minden részében helyesnek és iránymutatónak -bizonyultak a Központi Vezetőség múllt év márciusi határozatai, melyek elutasították a szocialista iparosítással, a nehézipar fejlesztésével-, a mezőgazdaság szocialista átépítésévé! kapcsolatos helytelen jobboldal® nézeteket, az ideológia és az irodailirarn frontján megmutatkozó helytelen, nem kommunista jelenségeket. E határozatok nyomán poiTitIlkát és gazdasági életünk legtöbb területén tocmoCjy javulás, fejlődés állít be. A XX. kongresszus munkája folyamán megállapíthattuk, hegy pártunk fő irányvonala minden téren helyes és azt a politikát, melyet Központi Vezetőségünk a múlt év márciusi határozataiban lefektetett, erőteljesen tovább kell vinni. Ezt azért ke® ilyen élesen ldihangsúlyozAz MDP Központi Vezetőségének megfelelő határozata alapján 1956 március végétől kezdve — a jelenleg folyó pártektatást megszakítva. — az SZKP XX. kongresszusának anyagát teli feldolgozni az alábbiak szerint:

1. A Politikai iskolákon és a Marxizmus—leninizmus alapjai tanfolyamokon az alábbi témák alapján:

A nemzetközi helyzet. A jelenlegi nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdése.

Az ipar és a közlekedés kérdései az SZKP XX. kongresszusán

A mezőgazdaság kérdései az SZKP XX. kongresszusán.

A szovjet néro anyagi jó1 étének fokozódása, kulturális színvonalának emelkedése.

A pártmunka, a pártélet kérdései.

2. Az úgynevezett szakosított tanbékemozgalcm feladatainak jelentékeny részét is a Hazafias Népfront végezhetné, ami kétségkívül növelné tevékenységét és népszerűségét. A mostani nemzetközi helyzetibein, amikor a Szovjetunió és a szocialista tábor sikerei nyomán minden eresztékében recseg-ropog az impe- viefljsi'.á'k gyarmati rendszere, s éveken át megy igcnddaii felépített háborús szövetségek kezdenek szétesni, nmekor a tőkés országokban napirendre kerül a népfront kérdése, megnőtt a jelentősége az olyan mozgalomnak, mint a Hazafias Népfront, mely pártunk vezetése alatt a legszélesebb tömegeket foghatja át.

Fel ke® vetnünk újra a szocialista törvényesség kérdését.

A Központi Vezetőség 1953 júniusi határozatai, melyek e téren gyökeres változást követeltek, lényegében megvalósultak, és elmondhatjuk, hogy a szocialista törvényesség alapjában véve helyreállt.

Határozott intézkedések történtek a megfelelő állami szervek hatásos ellenőrzésére, és a Politikai Bizottság az elmúlt három esztendő tapasztalatai alapján most dolgozza ki azokat a rendszabályokat, melyek az ellenőrzésit még hatásosabbá teszik és a szocialista törvényességet még szilárdabb állapokra helyezik.

ni, ment egyes elvtársiaknál' az átmeneti nehézségek hatása miatt bizonyos perspefctívátlanság, passzivitás mutatkozik. Az ilyen edvtársak behúzzák a nyakukat és nem tudnak a megfelelő lendülettel dolgozni. Az cilyen hangulatát, mely gátolja munkánk lendületét, sürgősen fel ke® szám ölni. Pártunk erős és egységes. Egészséges alapon áll népgazdaságunk, mély 1955-ben újra komoly fejlődésnek indult, s ezt a fejlődést az idén is folytatjuk.

Nagy elégtételünkre szolgál, hogy valahányszor a XX. kongresszus a szocialista tábor óriási eredményeiről számolt be, az eredmények között mindig ott szerepeltek a Magyar Népköztársaság gazdasági, pchlikai és kulturális eredményei is, melyekre joggal büszke minden magyar kommunista, minden öntudatos dolgozó.

És büszke azokra a hatalmas eredményeikre, melyeket a Szovjetunió a iemínizmus zászlaja alatt elért, azokra a folyton növekedő sikerekre, melyeket a népi demokratikus államok, az egész szociefiisita tábor a leninizmus jegyében kivívott. Haladjunk bát ran azen ez úton, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa hatalmas fényszóróként megvilágított, s akkor mi is — Hruscsov elviére szavaival élve — nemsokára elérjük azt a magaslatot, ahonnan már láthatók a 'boldog, békés jövő, a kommunizmus körvonalai!

folyamokon a kongresszus anyagának feldolgozása az alábbi hárem téma alapján történik:

A nemzetközi helyzet, a jelenlegi nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdése.

A gazdasági építőmunka kérdései a XX. kongresszuson. A Szovjetunió hatodik ötéves terve.

A pártmunka. a pártélet kérdései.

A kongresszusi anyagok feldolgozásba a lehetőségekhez képest vonják be azokat a párttagokat is, akik a folyó évben egyébként rendszeres pártoktatásban nem vettek részt. Ily módon el kell érni, hogy a pártaktíva széles rétegei, elsősorban a népnevelők, pártbizalmiak stb. a pártoktatás keretéiben tanulmányozzák és megtárgyalják az SZKP XX. kongresszusa anyagát.

Meg keli tanulni a külfölddel kereskedni

Pártunk politikája helyesnek bizonyult

A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa anyagának tanulmányozása a pártoktatásban