Somogyi Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-04 / 55. szám
8 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 195G. március 4. ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS, ÉPÜLŐ SZOCIALIZMUS | JCupajlAsűkitak, áiWwkndt A MAIÜTSZERl nyilatkozik Sz. Jakimen, a »Zaporozssztalj« művezetője Futószalagon a Pobjeda-autók. — Eng-em, mint egyszerű szovjet kohászt nagy meigíisztéltetés ért, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusára kiüldteík. Gondolataim most kedves gyárunk és munkatársaim felé szállnak. Szeretném, ha a »Zapcrdzssztalj«, gyár kollektívája a kommunizmus ’építőinak sokmilliós serege első soraiba állna. A szovjet kohászok, s köztük a mi 'kollektívánk előtt is új, nagyszerű perspektívák nyílnak. Az SZKP kongresszusának a hatodik ötéves tervvel kapcsolatos Irányelvei példa nélkül álló fejlődést írnak elő a kohászat számára. Mint ismeretes, a mi gyárunk az autók, traktorok, hajók és más gépek gyártásához szükséges hideg- és meleghémgereílt áruik fő .szállítója. Az új ötéves terviben ezeknek az áruknak a termelése megkétszereződik. Gyárunk kollektívájának, minden egyes munkásnak alkotó módon hozzá kell járulnia e feladatok megvalósításához, szeretett hazánk erősödéséhez, népünk boldógulásához. Egyre több falu kap villanyt Romániában i Romániában a második világháború előtt az olaj- j monopolisták mesterségesen akadályozták a villamos!- j fást. A szén- és vízienergiában gazdag Romániában 3 a falvaknak alig egyötödében volt villany. A Román 1 Népköztársaság villamosítási tervet dolgozott ki, melynek .nyomán egyire több faluban gyullad ki a villany.! I960-ban üzemlbehelyezik a toékási »V. I. Lenin« j vízierőművet 110 000 kilcwattos kapacitással. Uj vízi- j erőművek építését kezdik meg az ország különböző j tartományaiban összesen 85 000 kilowatt kapacitással. I Kedves Pajtások ! Holnap ismét megkezdődik a tanítás Évek hosszú sora óta nem volt a diákoknak ily nagy téli szünetük, mint ez évben, de akik okosan használták fel e hosszú kényszerszünidőt, bizonyára nem érzik meg különösebben. Bezzeg azok, akik nem a tanulásra használták azt fel, restségüknek kárát vallják, Reméljük, hogy nagyon kevés, vagy egyetlen úttörő sem volt, aki ei- lustálkodta a szünidőt. Be akár tanultatok, akár nem, az elkövetkező időben mindenképp meg kell fogni a munka boldogabbik végét. Mindannyian jól kipihentétek magatokat, szórakoztatok, játszottatok eleget. Most tartsátok tehát becsületbeli kötelességeteknek, hegy tanuljatok, lelkiismeretesen végezzétek kötelességeiteket. Előre a kitűnő évvégi bizonyítványért! KÖSZÖNTÜNK TÉGED, SZOVJET NÉP! Köszöntünk téged, szovjet nép , A testvér szerető szaván. Hazánk egén egy a fény S szívünkben közös — egy a láng! Együtt törünk zárt sarakban, Azonos úton egy cél felé, Kemény munkában és harcban Lettünk édes testvéreddé. Te miridig segítesz nekünk: Legyen az munka vagy tanács. Akkor is megfogtad kezünk, Mikor nem fogta senki más! Nincs e nagy világon erő Szétdúlni szabad otthonunk!... Szovjet népekkel tör elő Győzelmek útján csapatunk. Sorsunk egy csillag vezérli; Fényétől fényesebb az ég! Sugarán milliók reményi: Köszöntünk téged, szovjet nép! FEJTSD MEG! •v : . : a» .. "-',££823^;M l ► Vízszintes: 1. Úttörő olimpiász (folyt, [vízsz. 15., 24.). 7. Evőedények. 10. Majd- [nem nagy. 11. Szintén. 14. Ipari nöMiévt izevetnhii mex^látoyahti az én izőa/fí kapátaitnat? J A DISZ Központi Vezetősége és a Magyar Szovjet Társaság a magyar — szovjet diákbarátsági hét alkalmára országos pályázatot hirdetett a középiskolás tanulóifjúság számára. A legjobb pályamüveket értékes jutalmakban részesítik. Az első Qíj például külföldi túra, a második kéthetes országjárás. Ezenkívül még számos értékes jutalom kerül kiosztásra. A Kaposvári Táncsics Mihály gimnázium fiatalsága is az egyes szakkörökön belül lelkesen készült fel a pályázatra. A prózai írások közül Macskássy Attiláét közöljük magyarra fordítva. I. f EREVÁN, te tüzes, messze- város! Százszor röpít feléd szomjas képzeletem. Ismerlek én ismeretlenül is. Távoli körvonalaid kibontakoznak ■sejtelmem ködéből, mint felhők közül a roppant Ararat. Látlak. Égbenyúló csúcsok alatt tikkadt trópusi fák öveznek ... Ht a hegyoldalon fülledt a csönd, kábám alatt keskenyen lejtenek a mellékutcák. Lent széles, fákkal kísért sugárutak. Odébb a város közeim. Az égen kelet felől felhőfoszlány. Jereván, esőt szomjazol! , * * * Albina — az én kedves, fiatal barátnőm — többször írta, hogy innen a tetőről gyönyörű a kilátás. Tiszta időben idelátszik fél Örményország. Álla imádja Jerevánt. "Gyönyörű város ez — írta egy- Sier — akár a szűk sikátorokban, akár a széles belvárosban járok, mindig érzem, hogy ebből a városból, Jerevánból csak egy van a világon. Sajátos varázst lehelnek itt a kövek, és én ezt nem. érzem sehol másutt. Nincs a világon még egy ilyen lenyűgöző város! A nyáron, egészen Moszkváig utaztunk Lizával, és hidd el, van mihez hasonlítanom a mi tálunk.. . TJjra mondom: nincs szebb Jerevánnál«. "Felejthetetlen ■ hajóút volt a mi moszkvai utazásunk! Aszirachanytól Kazánig a napsütötte Volga ... — Nem is képzeled, milyen lebilincselő! Felfelé gyakran úsztunk el kisebb gőzösök mellett. Némelyik gyapottal rakva nagy bálához hasonlított. Kétoldalt szinte végnélkül kísért a termékeny sztyepp» és az azúrkék ég. Egy-két' helyen meredeken szakadt a part a folyóra... Fenn Kujbisev- nél egy napot időztünk. — Tudod-e, mi van ott.?... Olvastál-e te a mi nagy építkezéseinkről?« Tűnődve olvasom Álla levelét az ujjaim között ... és elgondolkozom. Magam elé képzelem a hajót; ott úszik valahol Ujljanovszk közelében a Volgán. Gondolkozom. — Kérdeztek? — Igen, és felelni illene. Magam előtt látom a lányokat, és felelek: — Igen, olvastam, Liza... olvastam, Albina... Előttem állnak úgy, ahogy a fényképen láttam őket, egyszínű, pety- tyes kartonmhában. Fiatalon, kíváncsian. Utaznak Moszkvába. II. A LLÁVAL én kezdeményeztem a levelezést, éppen három évvel ezelőtt. Ö akitor a hetedik osztályba járt, copfja volt, és a leveleit gondos kerek betűkkel rajzolgatta. Cryakran írt: jó levélíró volt. Minden apróságot közölt velem. Irt barátnőjéről, Lizáról, akivel mir ekkor is együtt tanulgattak. Bo- leszláv A.ndrejevics Rimanovról, akitől a francia nyelv- és zongoraórákat ’ tik. Kosztyjáról, a turkesztáni vvokaöccsröl. Az iskoláról és a szö- l okúiról, amelyet esténként a Lenin térén kivilágítottak. Liza is küldött néha levelet; röviden, feltűnő választékosán írt. Mindig magozott ... (Úgy érzem, egy kicsit respektáljuk egymást. Különös lány. Mi AH árai tegeződünk.) III. 'T'XGNAP Jerevánéból levelem ér- ■*- kezeit. A címzés ismeretlen kéz írása. Meglepve téptem fel, benne levél, három képeslap, bélyegek. Mosolyogni kezdek, amikor olvasom. ö is egy új barát... Égy barát, aki levelezni akar velem; nem ismer engem. nem is látott, és talán nem is lát majd soha. De azért írt nekem. »Én küldök önnek képeslapokat és bélyegeket. Cserében szeretnék városképekhez jutni; szíveskedjen tehát az ön városáról, és lehetőleg Budapestről, a fővárosukról képeket küldeni nekem. Az általam küldött képek Jerevánt mutatják. Ha érdekelné önt, küldenek saját felvételeimből is«. »Kérem, hogy írjon nekem minél hamarább; nagyon várom a levelét. Az én bátyám, Aljosa szintén levelezik. Tavaly Artyekben volt, ahol egy cseh fiúval, Capekkel ismerkedett össze. Capek gyakran ír a bátyámnak, és bélyegeket is szokták cserélni egymás közt. Én már régebben szerettem volna írni valakinek; és nagyon megörültem, amikor megtudtam az ön címét. Ugye válaszol a levelemre?« * $ * Kolja. Kolja! Hát persze, hogy írok neked! Elindultam egy osztálytársamhoz, kinek gazdag bélyeg gyűjteménye volt. Az úton egyre csak ez a levél motoszkált a fejemben. Eszembe jutott, hogy eddig még véletlenül sem ajánlottam senkinek sem: írjon ő is ... Pedig szólni kellett volna a fiúknak. Érezni kezdtem, hogy ennek a levelezésnek nagyobb súlya, nagyobb jelentősége van, mint holmi udvarias, hétköznapi levélváltásnak. Ha írok, idegen népek f iataljaival ismerkedem ... és ha idegen népek fiataljaival ismerkedem, a népek közötti béke ügyét szolgálom. Barátság! Csodálatos, hogy ebben a szóban mennyire benne van minden nemes, minden szép, minden emberi. * * « — Cserélsz bélyeget velem? — kérdeztem az asztalhoz telepedve, miközben annak lapjára kiraktam a Koljától kapott bélyegeket. Lassú mozdulattal odatettem a borítékot is. — Ki írt? — kérdezte egyszeribe ő. — Egy barátom a Szovjetunióból. — Magyar? — faggatott tovább. Közben előszedte azokat a bélyegeit, amelyeket cserébe ajánlott. — Magyar? — kérdezte újra, és láttam az arcán, hogy egy Moszkvában tanuló magyar egyetemistára gondol. (Van ilyen közös ismerősünk is.) — Miért lenne magyar? ... egy örmény fiú írta. — Neked? — A címemre. Levelezni akar. Tessék, olvasd el! Kezébe adtam a levelet, és odatettem az asztalra a fényképeket is. Megnézte a képeket, majd a levelet kezdte böngészgetni. Végre megszólalt: — Nem tudom én elolvasni ezt. '— Ugyan miért nem? Az ismeretlen szavakat meg kell nézni a szótárban. — Nincs nekem szótáram. Semmi szükségem nincs orosz szótárra. — Úgy? ... na nem baj. Majd fordítom én. Figyelj csak... — Odaült mellém és én lassan, ahogy emlékezetből tudtam, fordítani kezdtem a levelet. »Kedves ismeretlen Barátom! — olvasom a szöveget. — Én, Nyikoláj Ivanovics Volkov írok önnek, ismeretlenül is, mert szeretnék megismerkedni önnel. Az én iskolámban a társaim sokszor mondják, hogy ha lehetne, ők is szívesen leveleznének külföldiekkel. Mi valamennyien szeretnénk tudni az önök életéről... Az egyik barátom, névszerint Szása Pet- rovics Donszkoj, aki Jerevánban a Sztálin körút 10-es számú házban lakik, arra kéri önt, hogy juttassa el valakinek a címét!« — Ennek is te akarsz írni? — Nem. Neki te fogsz írni!. .. biztosan küld majd bélyegeket is. ■— Én? Én írjak? Nekem nincs szótárom. Meg különben is, hármasom van oroszból. — Nem baj. írj. Akkor még ötösöd is lehet... Majd segítek neked én az első levél megírásánál. •.. Bizony elég sokáig jártam a nyakára, amíg elkészült a levél. De azért elkészült. Rövid volt, annyi igaz, de hogy hiba nem maradt benne, az még biztosabb. Nemcsak én javítottam ki, hanem az osztályom i'alamennyi tanulója. Mindenki elolvasta a levelet. így történhetett az, hogy amikor le akartuk zárni a borítékokat, Kolja leveléhez is, Szásáéhoz is ezt az utóiratot kellett hozzáírnunk: »Kedves Barátom! Ha teheted, küldd el öt barátod pontos címét, mert az osztálytársaim levelezni szeretnének veletek«. IV. JMOST LIZÁRÓL és Albinéról szólok újra. A nyáron Moszkvából írtak nekem egy üdvözlőlapot és egy levelet. Miről írtak? ... Azt sejtheted, kedvény. 15. Vízsz. 1. folyt. 17. Szikla. 18. Ilyen kép is van. 19. Kiejtett mássalhangzó. 20. Rokon. 21. Időszámítás előtt. 22. A tanuk mássalhangzói. 24. Vízsz. 15. folyt. 26. Érték. 27. Hibáz. 30. Részvény lái'saság. 31. Viselkedési szabály. 34. Híres verseny. Függőleges: 2. Azonos mássalhangzók. 3. Laza. 4. Mértékegység. 5. Fogoly. 6. Szgmélynévmás. 8. Oktat. 9. Hazahív. 10. Kalács. 12. Kettős betű. 13. Előszed. 14. Ritka női név. 16. EEE. 21. Betűt vet. 22. TNV. 23. Számnév. 25. Kiejtett mássalhangzó. 28. Becézett női név. 29. Váratlanul ér, megijeszt, meg... 31. Illő egyik fele. 32. Lám mássalhangzói. 33. Személynévmás. Beküldendők: vízsz. 1.. 15.. 24., 34., függ. 9., 10. Beküldés határideje; március 8 A múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Tanulással töltsétek a szünidőt. Lomonoszov. Erdő. A múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtéséért jutalmat nyert: ősz Ágnes Somogyaszaló. Töröcsik István Kaposvár. Lengyel Magdolna Mernye, Dudás Éva Marcali. Burcsa József Kaposvár. Szorgalmas rejt vénymegf ejtéseiért megdicsérjük: Szabó Katalin kaposvári pajtást. vés barátom. Arról, hogy látták a Kremlt és a Mauzóleumot, utaztak a Metrón, .voltak a híres Lenin-hegyi egyetem palotájában, a Nagy Színházban és a múzeumokban. Általában: mindent megnéztek, ami látnivaló. »Jövőre, ha Moszkvába jövünk, elutazunk Leningrádba is« — írta Álla a hazautazáskor. Jerevánból is írtak egy levelet, aztán nyaralni mentek a Szeván tóhoz. Az egész augusztust ott töltötték. »Itt nagyon jó... — írta Albina, — Nyáron vidéken kellemesebb, mint a mi fővárosunkban .. . Jerevánban most perzselnek a kövek és kiég a virágágyak gyepe«. * * * És elmúlt egy újabb év. Ki is hinné? Liza és Albina újra Moszkvába indul. Kedves, meleghangú levélke érkezik tőlük... és én már nem is csodálkozom, amikor olvasom. »Gyere, hozzánk Moszkvába ... — írják — ...július 15-ikétöl. Kropotkin utca 12. szám alatt találhatsz bennünket. Elviszünk Liza nagybácsijához Leningrádba is ... Írd meg, hogy sikerül-e azzal a magyar turista csoporttal kijönnöd, amely ha jól tudjuk, július 8 és 19 között érkezik Moszkvába ...« DÁNATOSAN írtam rálaszleve- lem. »Őszintén sajnálom, AUrína és Liza, de most nem mehetek. Jövőre, ha egyetemista leszek, talán alkalom nyílik, hogy láthassuk egymást. Megpróbálok majd időt és módot találni. Sikerül? ... ezt a jövő dönti el. Addig is viszontlátásra ... Szeretettel üdvözöllek benneteket, barátnőim! Gondoljatok rám, ha Moszkva utcáin jártok mr*d. Hiszem, hogy fogunk még ott találkozni. ... Talán még Jerevánba is elmehetnék«. A viszontlátás reményében búcsúzom tőletek: MACSKÁSSY ATTILA, (Kaposvár, Táncsics Mihály Gimnázium, Bajcsy-Z&ilinszky utca 17. Magyarország).
