Somogyi Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-04 / 55. szám

8 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 195G. március 4. ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS, ÉPÜLŐ SZOCIALIZMUS | JCupajlAsűkitak, áiWwkndt A MAIÜTSZERl nyilatkozik Sz. Jakimen, a »Zaporozssztalj« művezetője Futószalagon a Pobjeda-autók. — Eng-em, mint egyszerű szovjet kohászt nagy meigíisztéltetés ért, amikor a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XX. kongresszu­sára kiüldteík. Gondolataim most kedves gyárunk és munkatársaim felé szállnak. Szeretném, ha a »Zapcrdzssztalj«, gyár kollektívája a kommu­nizmus ’építőinak sokmilliós serege első sorai­ba állna. A szovjet kohászok, s köztük a mi 'kollektívánk előtt is új, nagyszerű perspek­tívák nyílnak. Az SZKP kongresszusának a hatodik ötéves tervvel kapcsolatos Irányelvei példa nélkül álló fejlődést írnak elő a kohá­szat számára. Mint ismeretes, a mi gyárunk az autók, traktorok, hajók és más gépek gyártásához szükséges hideg- és meleghémgereílt áruik fő .szállítója. Az új ötéves terviben ezeknek az áruknak a termelése megkétszereződik. Gyá­runk kollektívájának, minden egyes munkás­nak alkotó módon hozzá kell járulnia e fel­adatok megvalósításához, szeretett hazánk erősödéséhez, népünk boldógulásához. Egyre több falu kap villanyt Romániában i Romániában a második világháború előtt az olaj- j monopolisták mesterségesen akadályozták a villamos!- j fást. A szén- és vízienergiában gazdag Romániában 3 a falvaknak alig egyötödében volt villany. A Román 1 Népköztársaság villamosítási tervet dolgozott ki, mely­nek .nyomán egyire több faluban gyullad ki a villany.! I960-ban üzemlbehelyezik a toékási »V. I. Lenin« j vízierőművet 110 000 kilcwattos kapacitással. Uj vízi- j erőművek építését kezdik meg az ország különböző j tartományaiban összesen 85 000 kilowatt kapacitással. I Kedves Pajtások ! Holnap ismét megkezdődik a tanítás Évek hosszú sora óta nem volt a diákoknak ily nagy téli szüne­tük, mint ez évben, de akik okosan használták fel e hosszú kényszer­szünidőt, bizonyára nem érzik meg különösebben. Bezzeg azok, akik nem a tanulásra használták azt fel, restségüknek kárát vallják, Re­méljük, hogy nagyon kevés, vagy egyetlen úttörő sem volt, aki ei- lustálkodta a szünidőt. Be akár tanultatok, akár nem, az elkövet­kező időben mindenképp meg kell fogni a munka boldogabbik végét. Mindannyian jól kipihentétek magatokat, szórakoztatok, játszot­tatok eleget. Most tartsátok tehát becsületbeli kötelességeteknek, hegy tanuljatok, lelkiismeretesen végezzétek kötelességeiteket. Előre a kitűnő évvégi bizonyítványért! KÖSZÖNTÜNK TÉGED, SZOVJET NÉP! Köszöntünk téged, szovjet nép , A testvér szerető szaván. Hazánk egén egy a fény S szívünkben közös — egy a láng! Együtt törünk zárt sarakban, Azonos úton egy cél felé, Kemény munkában és harcban Lettünk édes testvéreddé. Te miridig segítesz nekünk: Legyen az munka vagy tanács. Akkor is megfogtad kezünk, Mikor nem fogta senki más! Nincs e nagy világon erő Szétdúlni szabad otthonunk!... Szovjet népekkel tör elő Győzelmek útján csapatunk. Sorsunk egy csillag vezérli; Fényétől fényesebb az ég! Sugarán milliók reményi: Köszöntünk téged, szovjet nép! FEJTSD MEG! •v : . : a» .. "-',££823^;M l ► Vízszintes: 1. Úttörő olimpiász (folyt, [vízsz. 15., 24.). 7. Evőedények. 10. Majd- [nem nagy. 11. Szintén. 14. Ipari nö­Miévt izevetnhii mex^látoyahti az én izőa/fí kapátaitnat? J A DISZ Központi Vezetősége és a Magyar Szovjet Társaság a magyar — szovjet diákbarátsági hét alkal­mára országos pályázatot hirdetett a középiskolás tanulóifjúság számá­ra. A legjobb pályamüveket érté­kes jutalmakban részesítik. Az első Qíj például külföldi túra, a máso­dik kéthetes országjárás. Ezenkívül még számos értékes jutalom kerül kiosztásra. A Kaposvári Táncsics Mihály gimnázium fiatalsága is az egyes szakkörökön belül lelkesen készült fel a pályázatra. A prózai írások közül Macskássy Attiláét kö­zöljük magyarra fordítva. I. f EREVÁN, te tüzes, messze- város! Százszor röpít feléd szomjas képzeletem. Ismerlek én is­meretlenül is. Távoli körvonalaid kibontakoznak ■sejtelmem ködéből, mint felhők kö­zül a roppant Ararat. Látlak. Égbe­nyúló csúcsok alatt tikkadt trópusi fák öveznek ... Ht a hegyoldalon fülledt a csönd, kábám alatt keskenyen lejtenek a mellékutcák. Lent széles, fákkal kí­sért sugárutak. Odébb a város köze­im. Az égen kelet felől felhőfoszlány. Jereván, esőt szomjazol! , * * * Albina — az én kedves, fiatal ba­rátnőm — többször írta, hogy innen a tetőről gyönyörű a kilátás. Tiszta időben idelátszik fél Örményország. Álla imádja Jerevánt. "Gyönyörű város ez — írta egy- Sier — akár a szűk sikátorokban, akár a széles belvárosban járok, min­dig érzem, hogy ebből a városból, Jerevánból csak egy van a világon. Sajátos varázst lehelnek itt a kövek, és én ezt nem. érzem sehol másutt. Nincs a világon még egy ilyen le­nyűgöző város! A nyáron, egészen Moszkváig utaztunk Lizával, és hidd el, van mihez hasonlítanom a mi tá­lunk.. . TJjra mondom: nincs szebb Jerevánnál«. "Felejthetetlen ■ hajóút volt a mi moszkvai utazásunk! Aszirachanytól Kazánig a napsütötte Volga ... — Nem is képzeled, milyen le­bilincselő! Felfelé gyakran úsztunk el kisebb gőzösök mellett. Némelyik gyapottal rakva nagy bálához hasonlított. Két­oldalt szinte végnélkül kísért a ter­mékeny sztyepp» és az azúrkék ég. Egy-két' helyen meredeken szakadt a part a folyóra... Fenn Kujbisev- nél egy napot időztünk. — Tudod-e, mi van ott.?... Olvastál-e te a mi nagy építkezéseinkről?« Tűnődve ol­vasom Álla levelét az ujjaim kö­zött ... és elgondolkozom. Magam elé képzelem a hajót; ott úszik valahol Ujljanovszk közelében a Volgán. Gondolkozom. — Kérdeztek? — Igen, és felelni illene. Magam előtt látom a lányokat, és felelek: — Igen, olvastam, Liza... olvas­tam, Albina... Előttem állnak úgy, ahogy a fény­képen láttam őket, egyszínű, pety- tyes kartonmhában. Fiatalon, kíván­csian. Utaznak Moszkvába. II. A LLÁVAL én kezdeményeztem a levelezést, éppen három év­vel ezelőtt. Ö akitor a hetedik osz­tályba járt, copfja volt, és a leveleit gondos kerek betűkkel rajzolgatta. Cryakran írt: jó levélíró volt. Minden apróságot közölt velem. Irt barátnőjéről, Lizáról, akivel mir ekkor is együtt tanulgattak. Bo- leszláv A.ndrejevics Rimanovról, aki­től a francia nyelv- és zongoraórákat ’ tik. Kosztyjáról, a turkesztáni vvokaöccsröl. Az iskoláról és a szö- l okúiról, amelyet esténként a Lenin térén kivilágítottak. Liza is küldött néha levelet; rövi­den, feltűnő választékosán írt. Min­dig magozott ... (Úgy érzem, egy ki­csit respektáljuk egymást. Különös lány. Mi AH árai tegeződünk.) III. 'T'XGNAP Jerevánéból levelem ér- ■*- kezeit. A címzés ismeretlen kéz írása. Meglepve téptem fel, ben­ne levél, három képeslap, bélyegek. Mosolyogni kezdek, amikor olva­som. ö is egy új barát... Égy barát, aki levelezni akar velem; nem ismer engem. nem is látott, és talán nem is lát majd soha. De azért írt ne­kem. »Én küldök önnek képeslapokat és bélyegeket. Cserében szeretnék vá­rosképekhez jutni; szíveskedjen te­hát az ön városáról, és lehetőleg Bu­dapestről, a fővárosukról képeket küldeni nekem. Az általam küldött képek Jerevánt mutatják. Ha érde­kelné önt, küldenek saját felvéte­leimből is«. »Kérem, hogy írjon nekem minél hamarább; nagyon várom a levelét. Az én bátyám, Aljosa szintén leve­lezik. Tavaly Artyekben volt, ahol egy cseh fiúval, Capekkel ismerke­dett össze. Capek gyakran ír a bá­tyámnak, és bélyegeket is szokták cserélni egymás közt. Én már régeb­ben szerettem volna írni valakinek; és nagyon megörültem, amikor meg­tudtam az ön címét. Ugye válaszol a levelemre?« * $ * Kolja. Kolja! Hát persze, hogy írok neked! Elindultam egy osztálytársamhoz, kinek gazdag bélyeg gyűjteménye volt. Az úton egyre csak ez a levél motoszkált a fejemben. Eszembe ju­tott, hogy eddig még véletlenül sem ajánlottam senkinek sem: írjon ő is ... Pedig szólni kellett volna a fiúknak. Érezni kezdtem, hogy en­nek a levelezésnek nagyobb súlya, nagyobb jelentősége van, mint holmi udvarias, hétköznapi levélváltásnak. Ha írok, idegen népek f iataljaival is­merkedem ... és ha idegen népek fiataljaival ismerkedem, a népek kö­zötti béke ügyét szolgálom. Barátság! Csodálatos, hogy ebben a szóban mennyire benne van minden nemes, minden szép, minden emberi. * * « — Cserélsz bélyeget velem? — kérdeztem az asztalhoz telepedve, miközben annak lapjára kiraktam a Koljától kapott bélyegeket. Lassú mozdulattal odatettem a borítékot is. — Ki írt? — kérdezte egyszeribe ő. — Egy barátom a Szovjetunióból. — Magyar? — faggatott tovább. Közben előszedte azokat a bélyegeit, amelyeket cserébe ajánlott. — Magyar? — kérdezte újra, és láttam az arcán, hogy egy Moszkvá­ban tanuló magyar egyetemistára gondol. (Van ilyen közös ismerősünk is.) — Miért lenne magyar? ... egy ör­mény fiú írta. — Neked? — A címemre. Levelezni akar. Tessék, olvasd el! Kezébe adtam a levelet, és oda­tettem az asztalra a fényképeket is. Megnézte a képeket, majd a levelet kezdte böngészgetni. Végre megszó­lalt: — Nem tudom én elolvasni ezt. '— Ugyan miért nem? Az ismeret­len szavakat meg kell nézni a szó­tárban. — Nincs nekem szótáram. Semmi szükségem nincs orosz szótárra. — Úgy? ... na nem baj. Majd for­dítom én. Figyelj csak... — Oda­ült mellém és én lassan, ahogy em­lékezetből tudtam, fordítani kezdtem a levelet. »Kedves ismeretlen Barátom! — olvasom a szöveget. — Én, Nyikoláj Ivanovics Volkov írok önnek, isme­retlenül is, mert szeretnék megis­merkedni önnel. Az én iskolámban a társaim sokszor mondják, hogy ha lehetne, ők is szívesen leveleznének külföldiekkel. Mi valamennyien sze­retnénk tudni az önök életéről... Az egyik barátom, névszerint Szása Pet- rovics Donszkoj, aki Jerevánban a Sztálin körút 10-es számú házban lakik, arra kéri önt, hogy juttassa el valakinek a címét!« — Ennek is te akarsz írni? — Nem. Neki te fogsz írni!. .. biz­tosan küld majd bélyegeket is. ■— Én? Én írjak? Nekem nincs szótárom. Meg különben is, hárma­som van oroszból. — Nem baj. írj. Akkor még ötö­söd is lehet... Majd segítek neked én az első levél megírásánál. •.. Bizony elég sokáig jártam a nyakára, amíg elkészült a levél. De azért elkészült. Rövid volt, annyi igaz, de hogy hiba nem maradt ben­ne, az még biztosabb. Nemcsak én javítottam ki, hanem az osztályom i'alamennyi tanulója. Mindenki el­olvasta a levelet. így történhetett az, hogy amikor le akartuk zárni a borítékokat, Kolja leveléhez is, Szásáéhoz is ezt az utó­iratot kellett hozzáírnunk: »Kedves Barátom! Ha teheted, küldd el öt barátod pontos címét, mert az osztálytársaim levelezni sze­retnének veletek«. IV. JMOST LIZÁRÓL és Albinéról szólok újra. A nyáron Moszkvából írtak ne­kem egy üdvözlőlapot és egy levelet. Miről írtak? ... Azt sejtheted, ked­vény. 15. Vízsz. 1. folyt. 17. Szikla. 18. Ilyen kép is van. 19. Kiejtett mással­hangzó. 20. Rokon. 21. Időszámítás előtt. 22. A tanuk mássalhangzói. 24. Vízsz. 15. folyt. 26. Érték. 27. Hibáz. 30. Rész­vény lái'saság. 31. Viselkedési szabály. 34. Híres verseny. Függőleges: 2. Azonos mássalhangzók. 3. Laza. 4. Mértékegység. 5. Fogoly. 6. Szgmélynévmás. 8. Oktat. 9. Hazahív. 10. Kalács. 12. Kettős betű. 13. Előszed. 14. Ritka női név. 16. EEE. 21. Betűt vet. 22. TNV. 23. Számnév. 25. Kiejtett más­salhangzó. 28. Becézett női név. 29. Váratlanul ér, megijeszt, meg... 31. Illő egyik fele. 32. Lám mássalhangzói. 33. Személynévmás. Beküldendők: vízsz. 1.. 15.. 24., 34., függ. 9., 10. Beküldés határideje; március 8 A múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Tanulással töltsétek a szün­időt. Lomonoszov. Erdő. A múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtéséért jutalmat nyert: ősz Ág­nes Somogyaszaló. Töröcsik István Ka­posvár. Lengyel Magdolna Mernye, Du­dás Éva Marcali. Burcsa József Ka­posvár. Szorgalmas rejt vénymegf ejtéseiért megdicsérjük: Szabó Katalin kaposvári pajtást. vés barátom. Arról, hogy látták a Kremlt és a Mauzóleumot, utaztak a Metrón, .voltak a híres Lenin-hegyi egyetem palotájában, a Nagy Szín­házban és a múzeumokban. Általá­ban: mindent megnéztek, ami látni­való. »Jövőre, ha Moszkvába jövünk, el­utazunk Leningrádba is« — írta Álla a hazautazáskor. Jerevánból is írtak egy levelet, aztán nyaralni mentek a Szeván tó­hoz. Az egész augusztust ott töltöt­ték. »Itt nagyon jó... — írta Albina, — Nyáron vidéken kellemesebb, mint a mi fővárosunkban .. . Jere­vánban most perzselnek a kövek és kiég a virágágyak gyepe«. * * * És elmúlt egy újabb év. Ki is hinné? Liza és Albina újra Moszkvába indul. Kedves, meleghangú levélke érke­zik tőlük... és én már nem is cso­dálkozom, amikor olvasom. »Gyere, hozzánk Moszkvába ... — írják — ...július 15-ikétöl. Kropot­kin utca 12. szám alatt találhatsz bennünket. Elviszünk Liza nagybá­csijához Leningrádba is ... Írd meg, hogy sikerül-e azzal a magyar turista csoporttal kijönnöd, amely ha jól tudjuk, július 8 és 19 között érkezik Moszkvába ...« DÁNATOSAN írtam rálaszleve- lem. »Őszintén sajnálom, AUrína és Li­za, de most nem mehetek. Jövőre, ha egyetemista leszek, talán alka­lom nyílik, hogy láthassuk egymást. Megpróbálok majd időt és módot ta­lálni. Sikerül? ... ezt a jövő dönti el. Addig is viszontlátásra ... Szere­tettel üdvözöllek benneteket, barát­nőim! Gondoljatok rám, ha Moszk­va utcáin jártok mr*d. Hiszem, hogy fogunk még ott találkozni. ... Talán még Jerevánba is elme­hetnék«. A viszontlátás reményében búcsú­zom tőletek: MACSKÁSSY ATTILA, (Kaposvár, Táncsics Mihály Gimnázium, Bajcsy-Z&ilinszky utca 17. Magyarország).

Next

/
Thumbnails
Contents