Somogyi Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-04 / 55. szám

r PÁRT- ÉS DÍSZ-ÉLET m J A XX. kongresszus útmutatása szerint fejlesztjük mezőgazdaságunk gépesítését Arról beszélgettünk Kangyalka Antall elvtárssal, a Lengyeltóti Gép­állomás igazgatójával, hogy az SZKP XX. kongresszusának anyaga milyen segítséget jelent a gazdasági vezetők ■részére. Általában úgy vannak az emberek a kongresszus anyagával — mondja Kangyalka elvtóirs —, hogy az a része érdekli legjobban őket, mely saját munkájukkal valamikép­pen kapcsolatos Magától értetődik tehát, hogy engem a mezőgazdaság gépesítéséről: szóló rész kötött le leg­jobban. Hruscsov elvtárs erről ezeket mondotta beszámolójában: »Már megoldottuk a fontosabb mezőgaz­dasági munkák'gépesítésének problé­máit. Ez a szovjet nép nagy győzel­me. Most teljes nagyságában merül fel az a feladat, hogy az egyes mun­kák gépesítéséről a 'legrövidebb időn beiül áttérjünk az egész mezőgazda- sági termelés, s ezen belül az állat­tenyésztés komplex gépesítésére. Ilyen körülmények között még job­ban megnövekszik a gép- és trak- toráLLomások szerepe.« Engem, mint gépállomási vezetőt igen nagy megelégedéssel tölt el a szovjet mezőgazdaság gépesítésének ilyen nagyszerű távlata, azért is, mert örülök a szovjet dolgozók sike­rének, és azért is, mert a mi mező- gazdasági gépesítésünkben is nagy jelentősége van a ssovjet példának. Ma már a gépállomások szerepét a mezőgazdasági terméshozam növe­lésében nálunk sem vitatják. Külö­nösen megnőtt a gépállomások szere­pe 1955-ben. amikor a tsz-mozgalom- ban Somogy példát adott az ország­nak. Már pedig a tsz-ek növekvő száma a gépállomások elé is nagyobb követelményt állít. 'Néhány példát szeretnék bizonyítékul felhozni., 1954-ben a gépállomásunkhoz tarto­zó szár.itótenületnék (mindössze 9,7 százalékán folyt nagyüzemi gazdál­kodás, 1955. december 31-ig ez a te­rület már 27 százalékra nőtt. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése tehát azt is jelenti, hogy több gépre van szükség. A lehetősé­geiknek megfelelően államunk növel­te gépparkunkat, kaptunk 14 Hofhcrr erőgépet, 8 Zetor univerzá­lis gépet és egy Sz—80-as lánctalpas traktort. Ez utóbbi kiváló szovjet gyártmányú gép, igen alkalmas a ta- iaíjfcrgatásra, különösen a szőlő- aláforgatásnál és gyümölcsös telepí­tésinél alkalmazzuk. A dolgozó pa­rasztok körében rendkívül nagy ér­deklődésre tett szert. Igyekszünk kielégíteni a tsz-ek gép-igényeit Megnőtt az érdeklődés a kombájn iránt is. 1955-ben még csak három kombájnnal rendelkeztünk, de ezeket sem használtuk ki megfelelően — részben a tsz-ek idegenkedése, rész­ben a rossz talajviszonyok miatt. Az idei aratáskor azonban már hét kom­bájn áll rendelkezésünkre, de előre­láthatóan ez is kevés tesz. Ugyanis a kombájnok tavalyi jó munkája el­oszlatta a tsz-ek kételyeit. Hasonló a helyzet az aratógépek­kel is. Tavaly 15 tsz tartozott körze­tünkbe, s bár 5 aratógépünk volt, mégsem tudtuk az igényeket meg­felelően kielégíteni. Az idén 25 ter­melőszövetkezetünk és 8 aratógé­pünk van, tehát a gépesítés foka a terület növekedéséhez képest vi­szonylag csökkent. Ennek ellenére mindent elkövetünk, hogy a hozzánk tartozó termelőszövetkezetek gép­igényeit az aratáskor a lehetőségek szerint kielégítsük. A Szovjetuniótól kapott gépek — a gépesítés népszerűsítői Hogy a mi gépparkunk milyen mértékben növekszik, abban részük van a mezőgazdasági gépeket gyártó munkásoknak: teljesítik-e időben az ötéves terv által rájuk szabott fel­adatokat. Remélhetőleg lelkesíti őket az a tudat, hogy a maguk részéről így vesznek részt a falu szocialista átalakításában. Nagy segítséget és a gépi munka megszerettetését jelen­tik nekünk a Szovjetunótól kapott gépek is. Hruscsov elvtárs a beszámolójá­ban hivatkozott arra, hogy a Szov­jetunió gép- és' traktorállomásai munkájának megjavításában milyen nagy szerepe volt annak, hogy mint­egy kétmillió traktorost, kombájn­vezetőt, sofőrt, gépjavító, szakembert vettek fel állandó munkásnak. Ezen­kívül 29 000 mérnököt és technikust küldtek a gépállomásra dolgozni. Nálunk is javulás mutatkozik a gépállomás szakemberekkel való el­látásában. A tél folyamán pl. a fia­talok részére traktorvezetői tanfo­lyamot indítottunk 14 fővel, ami igen hasznosnak bizonyult. Ezenkívül az ádándi traktcrgépészképző isko­lán — mely hat hónapig tart — két traktorosunk tanul. A Székesfehér­vári MTH Intézet egyéves iskolájá­ra kilenc segédvezetőt küldtünk. Eddig is nagyon sokat tanultunk a Szovjetunió mezőgazdaságán,ak 'ta­pasztalataiból, és sokat akarunk ta­nulni belőle a jövőben is. A XX. kongresszus anyagának alapos ta­nulmányozása erre újabb, nagyszerű lehetőséget ad nekünk. „Nem új számomra a falusi pártmunka, de új a módszer, amellyel ma dolgozni kell“ Beszélgetés egy falura jött pártmunkással Nagy munkába merülve találtam Sárközi Géza elvtársat, a Fonyódi Járási Párt-VB pártépítő titkárát, éppen anyagot készített, a járási pártértekezlet beszámolójához. Úgy látszik, rosszkor jöttem, dohát mi­kor van, ráérő ideje egy járási párt- építő titkárnak? Nehéz volna elta­lálni. Mindegy, legfeljebb ö is meg­tanulja, hogy nehéz az újságíróktól szabadulni. Alig három hónapja még a nép­hadsereg tisztje volt Sárközi elv­társ, pártbizottsági liikár, s most a fonyódi járásban szervezi, tanítja, neveli a falusi kommunistákat. Ho­gyan történt? Legjobb lesz, ha át­adom a szót Sárközi elvtársnak, mondja el ő maga: r— Nem új számomra a .falusi munka — kezdi a visszaemlékezést — már 1947-ben körzeti függetlení­tett párttitkár, később pedig a sü­megi járási pártbizottság munkatár­sa voltam. 1950-ben a megyék ren­dezésével Zalához csatoltak 'ben­nünket, aztán rövidesen a Zala meg­gyei Pártbizottsághoz kerültem. 1952-ben bevonultam a néphadse­regbe. Amikor értesültem a párt felhívásáról, jelentkeztem falusi pártmunkára, (megjegyzem, a süme­gi elvtársak is kértek vissza). Vissza akartam menni községembe. Akkor azt kérdezték tőlem az elv­társak, hogy elmennék-e Somogyba vagy Szabolcsba, most elsősorban itt van szükség jó pártmunkásokra. Somogyot választottam. így kerül­tem ide a fonyódi járásba. Eddig a történet dióhéjban. Nem is kutatom tovább falura jöttének részleteit, inkább jelenlegi munká­járól érdeklődöm. — Milyennek találja négy év után a falusi pártmunkát? Válasza nem lep meg, ©lleirikező- teg: arra engedett következtetni, hegy amióta itt van a járásban, ke- resl. kutatja a pártmiunka új mód­szereit, figyeli az emberek lelkében, magatartásában végbement válto­zást, a megnövekedett feladatoknak megfelelően. —• Más módszerrel kell most a falun dolgozni -— mondja —, minit évekkel ezelőtt. A falusi ember igé­nyesebb lett önmagával, de velünk szemben is. Ma már nem lehet álta­lánosságban vezetni, feladatokat szabni. Magától értetődik tehát, hogy a járás vezetőinek sem elég csak nagy vonalakban ismernie a járás helyzetét. Magasabb politikai képzettségre és sokkal nagyobb szakmai ismereteikre van szüksége egy falusi pártmunkásnak ma, mint négy évvel ezelőtt. I» És az emberek, mi a véle­ménye a somogyi emberekről? — Tisztelettudó, nyíltszívű, szóki­mondó emberek. Amikor idejöttem a járásba, legfontosabbnak tartot­tam. hogj megismerjem f rét, ész­járásukat, munkájukat, közei akar­tam kerülni hozzájuk. Eddigi ta­pasztalataim azt igazolják, hogy okos szóval be lehet vonná az em­bereket minden kisebb-nagyobb fel­adat megoldásába, de azt is észre­vettem, hogy jól meg kell gondolni az embernek előbb mondanivalóját. A falusi ember ma mór okosan ér­vel, de ügy látom, a jótanácsot szí­vesen fogadja. — Mi az, amit újnak tart a párlmunkában? — Ha nem is egészen új, de 'min­denesetre kerábbam ritkán alkal­maztuk a termelés párteltenőrzését. A falusi pártmunkások úgy gondol­ták, hogy ,ez csak üzemeikre, gyá­rakra vonatkozik, és nem látták a pártelJlenőrzes jelentőségét a terme­lőszövetkezetekben. gépállomásokon. Ma már van párteltenőrzés falun is, itt nálunk a járásban is, csak úgy vélem, még kézzelfoghatóbbá, még szélesebbé keltene tenni, minden párttagra kiterjeszteni. Újszerű a pártmunkában — mondja tovább Sárközi elvtárs — az MDP-csopor- tek szerepe is. Mielőtt falusi mun­kára jöttem, elvileg értettem az MDP-cscportok jelentőségét, de ta­pasztalatom még nem volt róluk, most az ő munkájukat is segítenem kell. Nemrégiben Látrányban párt- napot tartottam — folytatja —■ ko­rábban kimentem, hegy a szerve­zésiben is résztvegyek. Arról győ­ződtem meg, hogy az embereik sze­retik, sőt elvárják, hogy személye­sen beszélgessünk velük és hívjuk őket a pártnapra. — Vannak-e tapasztalatai, me­lyeket más pártmunkások is tud­nának hasznosítani? — Nem szabad belenyugodni a sikertelen,ségbe. Hadd mondjak el egy példát: A második ötéves terv célkitűzéseiről kellett volna pártna- pet tartanom Somogyváron, de a kitűzött időben mindössze 20—22 dolgozó jelent csak meg. Gondol­kodtam, mit tegyek, végül arra az elhatározásra jutottam, hogy elha­lasztóm a pártnapot. Megbeszéltem Szabó elvtárssal, a községi párttit­kárral — aki elismerte, hogy bi­zony nem nagy gondot fordítottak a szervezésre —, hogy másnap az egész párttagság bevonásával moz­gósítsák a falu népét a pártnapra. Tanácsomat elfogadták, végre is hajtották, s én mintegy 250 somogy- vári dolgozó ejőtt tartottam párt­napot. — Milyen tervei vannak? — Munkámnál fogva terveim el­sősorban a pártszervezetek megszi­lárdítására vonatkoznak. A közel­jövőben három termelőszövetkezet­ben szeretnénk létrehozni a párt­szervezetet: Somogy túron, Viszen és Fonyódon. A falusi pártszervezete­ket is tovább kell erősítenünk egyé­nileg dolgozó parasztokkal, ez az a terület, ahol igen elmaradtunk. Végül, még nagyobb figyelmet aka­runk szentelni az alapszervezetek ben a párteltenőrzés meghonosítá- nak általában a párthatározatok, a pártdemckrácia 'betartásának. — Egyéni tervei? — Nincsenek különösek. Szerel mák bekapcsolódná partciktatásba, s az ősszel valamilyen állami ckta tásba is. Körülményeim megfelelő ek, szeretek itt dolgozni és nem is akarok egyhamar elmenni innen nekem életpályát jelent a pártmun­ka. — Köszönöm, Sárközi elvtárs, é ne haragudjék a zavarásért, csak annyit akarok még mondani, hogv ahogy maga megszerette a fonyód járás dolgozóit, úgy ők is megsze­rették magában a telkes, segítem akaró falura jött pártmunkást. Vucsák Magda VITASSUK MEG! Milyen feladataink vannak az ifjúság nevelésében? t\Jemrégiben egy értekezleten vettem részt, ahol az ifjúság 1 ” problémáiról tárgyaltunk. Valamennyien párttagok voltunk ott, és az előadó azzal vádolt bennünket, hogy az ifjúság nevelésé­ben nem veszünk részt, legfeljebb csak szavakban beszélünk arról, hogy nevelni, segíteni kell az ifjúságot. — Persze ez a könnyebbik megoldás — mondta az előadó — ezzel azonban az ifjúság ügye nincs megoldva. Megmondom őszintén, nem értettem egyet az elmondottakkal. Régi álláspontom, hogy akinek az a hivatása, hogy az ifjúságot ne­velje, az nevelje az ifjúságot: a pedagógus, a szülő, a DISZ. Én ma­gam meg úgy voltam vele, hogy műszaki ember lévén, csak a gé­pek, a technika érdekelt, ez az én hivatásom, ez az én életem, más­sal nem is igen törődtem. Azt hiszem, a hozzám hasonló emberekre mondják, hogy szemellenzővel járnak a világban. Mindjárt megmagyarázom, mi késztetett mégis, hogy tollat fog­jak és megírjam ezt a levelet... Egyik reggel korán igyekeztem munkahelyemre. Sok munkám volt aznap, mégis óvatosan lépkedtem, mert a reggeli hideg tükör­simára fagyasztotta a járdára olvadt hólevet és csak itt-ott hintet­ték le hamuval. Ahogy sietek, látom, hogy az egyik csemegeüzlet előtt idősebb asszony ül a földön; könnyen kitaláltam, hogy elcsú­szott, megütötte magát, s nem tud felkelni. Meggyorsítottam léptei­met, hogy segítségére legyek. Felsegítettem, hazakísértem. De nem is az a dolog lényege, hogy én — mondjuk úgy >— udvarias voltam, hiszen sokan mások ezt tették volna a helyemben. Inkább azon le­pődtem meg. hogy két fiatalember — lehettek talán 18—20 évesek — elment az idős nő mellett anélkül, hogy segítségére siettek volna. Jóllehet észre sem vették. Úgy éreztem, helyettük is szégyellem ma­gam, pedig már megettem a kenyerem javát. Az üzembe érve sem tudtam szabadulni e gondolatoktól, szinte önmagámnak tettem fel a kérdést: vajon a szülője, tanítója hogyan nevelte ezt a két fiatalt, vajon a DISZ-ben beszélnek-e arról, ho­gyan kell viselkedni, mit várnak az idősebbek tőlük? Nem tudtam felelni magamnak, nem voltam még DISZ-gyűlésen, nem beszéltem pedagógusokkal az ifjúság neveléséről, nem is igen tudom, milyen gondok, bajok merülnek fel e téren. í\ szintén írom e sorokat; megmozdult a lelkiismeretem. -Ek- ” kor kezdtem érezni, hogy igaza volt annak az előadónak, aki az idősebbek, mindenekelőtt a kommunisták felelősségét emle­gette az ifjúság nevelésében. Ötven éves vagyok, tíz éve \ogja a pártnak, s ha valaki nekem szegezné a kérdést: mit tettem az ifjú­ságért, zavarban volnék, nemigen tudnék mit mondani. Az említett eset óta szándékosan figyeltem az üzemben a fiata­lokat. Nem volnék igazságos velük szemben, ha mindegyikre ráfog­nám, hogy neveletlen, fegyelmezetlen, tiszteletlen az idősekkel szem­ben, vagy hanyag a munkájában. Van egy fiatal szerelő. Fi. Laci, alig múlt 20 éves, de az üzem egy ik legjobb munkásának tartom.. Félfüllel hallottam, hogy a Petöfi-isk' lónak is ő a legaktívabb halb patája. És nem •"> az egyetlen fiatal nálunk, akiről sok jól lehet mon­dani. De ott van egy másik fiú, K. Miklós, ismerem a szüleit is, nagyon rendes emberek, tőlük csak igazán jót tanulhatott. Mégis, mi lehet az oka, hogy gyakran elkésik munkahelyéről, iiogy társai egy­másközt csak lógósnak nevezik, az idősekkel foghegyröl beszél, sokan panaszkodnak rá? Tegnap aztán megérett bennem az elhatározás. Odamentem a párttitkárhoz, és arra kértem: bízzon meg engem a vezetőség azzal, hogy segítsem a DISZ-t. őszintén szólva, nem volt elképzelésem, hogyan is kezdeném ezt a munkát, csak hirtelen nagyon nagy ked­vem támadt rá. Még nem kaptam végleges választ, majd a pártve­zetőség dönti el, hogy ajánlatomat elfogadják-e. Vajon lehetséges, hogy idős koromra hivatkozva elictasítják kérésemet? De hiszen nem az évek száma szabja meg az ember munkájának értékét. És ha elfogadják ajánlatomat... A rra kérem a szerkesztőséget, adjon nekem segítséget: hogyan tehetnék minél többet üzemünk fiataljaiért, mivel kezdjem a velük való foglalkozást, hogyan tudok hozzájuk a legközelebb ke­rülni? Vas Lajos Kaposvár 'Szerkesztőségünk nagyon érdekesnek és tanulságosnak tartja V. L. elvtárs levelét, ezért a Somogyi Néplap hasábjain vitára bocsátja. Nem­csak V. L. elvtársr.ak okoz gondot, hogyan foglalkozzék a fiatalokkal, mi­lyen módon közeledjék feléjük. Kérjük kedves olvasóinkat, a párttitkáro­kat. tanácsfunkcionáriusokat, DISZ-vezotőket, pedagógusokat, párttagokat, szóljanak hozzá V. L. elvtárs leveléhez, vitassuk meg az ifjúság nevelé­sével kapcsolatos feladatainkat.) A Kiskereskedelmi Vállalat MNDSZ-sservesete így késsül március 8-ra Hárem napes vezetőségképző tan­folyamot tartottak a Kiskereskedelmi Vállalat MNDSZ-szervezetében. A tanfolyamon az asszonyok igen sokat tanulták, elhatározták, hogy jól mű­ködő, erős szervezetté kovácsolják al apszerveze tűket. Az MNDSZ-asz- szonyok lelkesen készülnek március 8 méltó megünneplésére. Tagszerve­zési versenyre hívták az Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat nődolgozóit. Varga G}#rgyné, a 139-es számú bolt dolgozója azt vállalta, hogy március 8 tiszteletére 10 százalékkal túltelje­síti tervét. ' Az Anyák Boltjának MNDSZ-kol- lektóvája elhatározta, hogy első ne­gyedévi tervét a Nemzetközi Nőnap tiszteletére 105 százalékra teljesíti. A Nagyáruház nődolgozó' azt vállalták, hogy azután sóikkal pontosabban, ud­variasabban szolgálják ki a vevőket. PÉLDAMUTATÁSBAN ÉLENJÁRÓ FIATALOK FODOR BÉLA kálmáncsai (MSZ-titkár szervezete % legjobbak: közé küzdötte fel man gát. Fodor elvtárs min­denkor pontosan végre- hajtja a JB utasításait. BORONGICS JANOSNÉ a Textilművek egyik aiapszervezetének titká­ra Odaadó munkájával vívta ki a fiatalok, ve­zetői ‘ elismerését. KISS JÁNOS pedagógus, a Nagyatádi Községi Pártbizottság tagja kiválóan teljesíti pártmegbízaitását. Állan­dóan segíti a község DISZ-szervezeteit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents