Somogyi Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-14 / 38. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1936. február 14. A SZÁNKÓ M int a Izoporsófedél, úgy csukó-f /L/vf-f rn-n?/• 10.4A />7eőí ’ dott ránk 1944. december elsőt napjaitól 1945. február 13-ig a pince­ajtó. Fölöttünk nehezéknek óriás, hatemeletes bérkaszámya: Dob utca 12. Sivárság fent — mocsok, sötét­ség, komorság, kevés élelem odalent.' A Rózsadombról fák, ligetek, derűs terek, napfényes házikók közül me­nekültünk ide a kisfiámmal. Hogy a Dob utcai koporsófödél en-\ gémét, a felnőttet elzárt a fény, a napvilág, a tágas emberi közösség, az emberhez méltó élet elől — az[ csak hagyján! * cikkében leszögezi, hogy azok az Hogy a nyilaspokol sárgaréztáblás^ i érintkezések, amelyekre a hét végéin dúvadjai elől miképpen bújtunk éli a szocialisták és a kommunisták kö- razzia k idején — az is hagyján! De af zött sor került, nagy lépésit jelente­Ma délelőtt 10 órakor kezdődik as SZKP XX, kongresszusa kisfiamnak sokkal rosszabb volt ez, az odúba zárt állapot. Már nyiladozó, értelemmel a maga kis hazáját, a szű kebb szülőföldjét nagyon megszeret-, te odafent a dombtetőn. A kertben, fák voltak, a fákon madárfészkek, s a fától fáig fuikározó gyermeknek a fény, a szabadság, a játék lett az életeleme. Idelent a pincében nagy, kerek, fekete szemének a fénye is kihajít. A hosszú-hosszú, keserves, re­ménytelen hetek alatt mi maradt hát neki? Á pince végében volt egy ab-' laklyuk, azon bámult ki néha-néha. De fényt, mozgást, szabadságot, tá­gas tereket onnan sem látott, csak az orniótlan tűzfalakat, a zártságot, kis! Moszkva. A TASZSZ jelenti: A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága értesíti a xx- pártkongresszus küldötteit, hogy a kongresszus február 14-én, kedden délelőtt 10 órakor a nagy Kreml palota üléstermében nyílik meg. t Az Humanité vezércikke a szocialisták és a kommunisták kapcsolatairól Párizs (MTI). Az Humanité vezér- bi időbein egyetlen egyszer sem ta- ! másítottak olyan számiban oly nagy j hajlandóságot a kommunistákkal a í kapcsolat fenntartására, minit most,! hogy szükség esetén visszavágjanak! a fasiszta fenyegetésekre. A józan j ész diadalmaskodott, s ez vonatko­zik sok radikálisra is. JCéfLth az &^izá(iqipllh illfa&zakáu'út INTÉZŐI A NÉP SORSÁNAK 'nek előre. A két párt közötti érint­kezések száma és minősége arra mu­tat, hogy valami új dolog történt. A 1 szocialista pártszervezetek a legutób­... Már szól a csengő. Libben­nek a nehéz bordófüggönyök. Az ülésterem megtelik képviselőkkel. Taps viharzik, megjelennek a párt és a kormány vezetői, élükön Ráko­si elvtárssal. Szapora léptekkel jön­nek, mint a sietős, elfoglalt embe­rek. Sietős, elfoglalt emberek: egy 'nép sorsának intézői... Rónai eilvtárs, az országgyűlés őszhajú, csendesszavú elnöke az al­kotmány 12. paragrafusának 2. be­kezdése alapján ünnepélyesen megnyitja az 1956. évi februári ülésszakot... Szalvai Milhályra emlékezik a kormány, az egész nép halottjára, a Tanácsiköztársaság kö­zelmúltban elhunyt népbiztosára. A teremben és a karzatokon min­denki feláll. 'Pisszenéstelen a csend, minden mozdulatlan, csak a karza­tok márványán pislognak a fény- koszcnúk... AKIK NEM TAPSOLTAK Nehéz napok várnak a francia miniszterelnökre* Párizs (MTI). Guy Módiiét minisz­terelnök, aki szombatén érkezett vissza Párizsba, kihallgatásán jelent meg René Coty köztársasági elnök­nél, majd Mendes-France-iszal tár­gyait. A miniszterelnök ezután rög­tönzött szűkkörű minisztertanácson elnökölt, A minisztertanácscn. rövi- s den beszámolt algériai tapasztalatai­éi*«? rabságát. O még nem ismertei™1’ 0 'beszámoló megvitatásáraazcn- a felnőttek rettegését a sárgaréz-i “an 'kenuit sor. tablettás brigantiktól, s szülői rette ' Meafnevetök szeri» s gését a félelmesen fogyadozó élelem’ miatt az éhháláltól. De neki mégis-, mégis kegyetlenebb sorsa volt ebben, a szűk odúban! Fényben, szabad játszadozásban jött el számára a felszabadulás. Feb­ruár 13-án köszöntött be pincénkbe, is egy harminc év körüli szovjet ka-, tova. Villanylámpájának sugara kis-, fiamra esett. De sokkal többet be-< szélt lámpája fényénél sugaras, okos szíve. Azonnal beleélte magát a gyér mek helyzetébe, felismerte, mi ki-' nozza a kis lelkét. Semmi »üres fi-' nomságra«, külső becézésre nem mu-' látott hajlandóságot a katona. Meg' se simogatta fiamat. Néhány kekszet nyújtott neki, s rögtön kézenfogta. Szótlanul megindultak ki a pincéből, végig a sötét folyosón — fel a fel­szabadított főváros havas utcájára! Tudjuk: a generalisszimusz, a Nagy Honvédő Háború győztes had­vezére, a náci toportyán térdre kény-, szeritöje történelmi hadparancsot' adott ki azért, hogy a magyar fává ros ne váljék romhalmazzá. Az ö egyszerű katonájának pedig arra volt, gondja, hogy a kisfiamnak odafent a szabad utcán szánkót adott! Az a feledhetetlen szánkózás 1945., február 13-án mindnyájuknak a visszanyert életet, gyermekeinknek a' napfényt, játékot, életörömet jelké­pezte! ... Megfigyelők szerint az utóbbi na­pokban még jobban kiéleződtek azok az ellentétek, amelyek a miniszterelnök és egyes radikális vezető politiku­sok között az algériai és egyéb kérdésekben mutatkoztak. Ezenkívül — rare a Monde is cél­zást tesz — magáiban a szocialista pártiban is tapasztalhatók bizonyos ellentétek. A pártiban, a pánt parla-: menti képviselőcsoportjában, és az egyes pártszervezetekben bi­zonyos nyugtalanság uralkodik Guy Mollet beiktatási nyilatko­zata és múlt csütörtöki nyilat­kozata hangnemének különböző­sége miatt. # A miniszterelnökre ezért t— a tap szerint — »most nehéz napok vár­nak-«. Az eredeti tervek szerint a hétfői minisztertanácsnak kellett volna 02 algériai helyzetet megvitatnia. E minisztertanács megtartásának idő- penját szerdára halasztották és Guy Moüet bejelentette, hogy utána sajtó­értekezletet tant. politikáját azonban csak a nemzetigyűlésben teendő nyi­latkozatában körvonalazza. ANGOL L 4POK BURGESS ÉS MACLEAN NYILATKOZATÁRÓL London (TASZSZ). Az angol köz­vélemény nagy érdeklődéssel fogad­ta Burgess és Maclean Moszkvában tett nyilatkozatát, A vasárnapi la­pok a legszembetűnőbb helyen kö­zölték a nyilatkozatot. A Sunday Times tudósítójának jelentését közli, aki találkozott Bur- gess-szel és Maclean-nail Moszkvá­ban. A 'többi lap a nyilatkozatinak azt a részét emeli ki, amely a következő­képpen hangzik: »Azért Jöttünk a Szovjetunióiba, hogy hozzájáruljunk a Szovjetunió és a Nyugat fokozot­tabb -kölcsönös megértését szolgáló politikájához.« A Sunday Times diplomáciai szemleírója azt a véleményét han­goztatja, hogy a nyilatkozat közzé­tétele megjavíthatja a légkört a szovjet vezetők küszöbönálló angliai utazásához, minthogy — írja a szemle író — »Burgess és MacL-ean árnyéka most már nem áll London és Moszkva között.« Sok tep tartózkodik a részletes kommentároktól. A MÁV FELHÍVÁSA AZ UTAZÓKÖZÖNSÉGHEZ A Közlekedés- Postaügyi Mimisz- j tórium I. vasúti főosztálya közli, . hegy a rendkívül kedvezőtlen időjá- »rás és a hófúvások miatt — vala- jrnint az amúgy is lecsökkent utas- A szánkó ma is megvan. A szóv-^ fq>'(-rjs.ra való tekintettel — febru- jet emberség megható emlékekéntmr 13-tól. hétfőtől további intézkedé- hirdeti majd az unokámnak is a sztá-i sig egyes személyszállító vonatok lini figyelmet az ember iránt, amely t közlekedését_ kor.átozza. J^látozas 1 . , . i a munkás- és nemzetközi gyorsvona­" szocialista embereszmeny kivira-f tcfejt ;nem érintl A vasút;i főosztály goztatásának örök parancsa lesz ési felhívja az utazó közönség figyel­me rád..\ imét arra, hogy csak elkerülhetetle­ERDŐS JENŐ* mül szükséges esetben utazzék. N. SZ Hruscsov fogadta Vidics jugoszláv nagykövetet Moszkva (TASZSZ). N. Sz. Hrus­csov február 12-én fogadta Dobrivoje Vidicset, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét és 'beszél­getést folytatott vele. BŐVÍTIK MEGYÉNK FÖLDMŰ VESSZÖVETKEZETI BOLTHÁLÓZATÁT Megyénk a közeljövőben nyolc kiskereskedelmi bolt és tizenhat vendéglátó üzem, illetve italbolt, va­lamint három nagyobb felvásárlási raktár épül Somogybán. ... Nekünk a béke a legdrágább, de nem akármilyen béke — a sza­badok, az egyenrangúak békéje. Nem tűrjük, hogy pimasz, fenye­gető hangon bárki is beleavatkoz­zék belügyeinkbe... Erőt, de nem kötekedést hordoztak a szavak. He­gedűs András, Horváth Márton és a többi felszólaló szavai... Zúgott a taps: az egyetértés hangja. Tap­soltak a meghívottak, a külföldi újságírók, a diplomaták... de az egyik eÜJsőemeleti karzaton nem ütődött össze egyetlen tenyér sem, Savanyú, fanyar fintorok, erőlte­tett mosoly ült az arcokon.., Ta­lán azok ültek ott, akik gazdáik megbízásálból február elején, mint már annyiszor máskor, átadták a magyar kormánynak címzett fe­nyegető memorandumot. Nem ütő- Üött össze egyetlen tenyér sem, de nem is várjuk az ő tapsukat. Tő­lük és gazdáiktól csak azt várjuk, és azt joggal várjuk, -hogy úgy szóljanak hozzánk, emberséges hangon, mint egyenrangú nemze­tek egymáshoz szólanak. A FOLYOSÓN 1945 FEBRUÁR Tizenegy éve, 1945. február 13-án szabadította fel a szovjet hadsereg a magyar fővárost. Eb­ből az alkalomból közöljük Dar­vas József írását a Város az in- goványon című könyvéből. |Z özei három hét óta most va- gyök kint először az utcán. Razziázó csendőrnyomozók, nyilasok, srapnel- és aknazáporok, szakadat­lan gépfegyver-zuhatagok s bombát szóró repülőgépek elől volt húsz sápig egyetlen, utolsó menedék a sötét, mocskos plnceodu. Nemcsak »ekem,, hanem egész családomnak. Feleségemnek, hűséges társamnak a feújdosásban és két kicsi gyerme­kemnek- Szegény apróságok, Zsuzsi­kám. Mátékám nagyon hamar megis­mertétek a »bújdosó kurucok« keser­ves életét! Az egyik még csak három­éves, ia másik négy és fél, s máris tízhpnapos bújdosó múlt áll mögöt­tük. Majdnem egyesztendős hányó­dás egyik országrészből a másikba, városból faluba, másik faluba s megint másik városba, itt, Budapes­tem, ppdig idegen lakásból idegen lakosba. Űzötten és kegyelemke­nyéren. labancok és németek üldö­zöttjeként. Még most is látom elpitye- redő kis szájukat, érzem szorongó hozzámbújásukat, ahogy a mindig ismeretlen emberek, mindig újra idegen tárgyak ijesztésétől elrémül- re, nálam kerestek védelmet. Nálam, aki szabad préda voltam mindenki számára, s csak bajt hozhattam rá­H juk. Most is hallom sírós kérdezésü­ket: „Édesapám, mikor megyünk haza...?“ aza... Az otthon ... Könyve­im, íróasztalom s a másik szobában a két kicsi gyerekágy. Egy sötét, nedves pinceodu maradt belő­le, ebben a rommálőtt, idegen ház­ban, ahová két hónapja sodort a vé­letlen. Ami kevesem volt, az is elszó­ródott ebben a nehéz versenyfutás­ban, kegyetlen kopókkal a nyomom­ban. Ez hát a Baross utca!... Bizo­nyosan az, mert hiszen itt lakom, a 41-es számú házban, lent a pincében, a betolakodóra méltán dühös patká­nyok között. Ez, hogy így tudom, most többet jelent, mint bármi más. Ha messziről jöttem volna ide, nehe­zen hinném el, hogy jó helyen járok. ]V/| ellettünk, ennek a háznak csak a fele áll. Részegen, fél­recsapott tetővel. A másik felét föl­dig levitte a bomba. Előttem, az út­testen, óriási kráter. Mellette egy másik, harmadik. A szemközti öt­emeletes házat mintha megnyúzták volna: nem maradt rajta vakolat, az üzletek nehéz vasredőnyei ronggyá- tépve-gyűrve hevernek az utcán a magasba meredő falakon tátongó lyukak, rajtuk bútorcsonkok lógnak ki a járda fölé. Rajta túl, az a másik épület az első emeletig lerombolva, a harmadik földszintig, a negyedik csúnyán fölszakitolt gyomorként mutogatja beszakadt pincéjét, nyil­ván egy sereg holttesttel a romok alatt... nincsen itt ház, amelyik nem romhalmaz. Gyufaszálként szét­tört gerendák, szilánkokká szagga­tott nehéz kapuk, kiégett lakások, omló falak ... Mintha hó esett volna, néhol bokáig gázolok a tollpihében. Sok helyen nem is a bomba ölte meg az embereket, hanem a szétszakadt dunyhák, párnák tolifelhőjétől ful­ladtak meg a beszakadt pincékben. Vagy a szénportól, a víztől, az égő lakások füstjétől. Rengeteg változat­tal aratott itt a halál, s olyan közeli az iszonyat, hogy álig mer még örül­ni, aki él... * * * \ változás úgy látszik döntőbb ** mérték az ember számára, mint a tér és az idő. Nézem a romokat, a ledőlt házakat, a felszaggatott úttestet, a tönkrement üzleteket: a nagy változás jeleit en­nek a sokat szenvedett városnak az arcán. S már nemcsak a pusztulást látom bennük és nemcsak az elke­rülhetetlen ítélet beteljesedését, ha­nem egy új és szabad emberi közös­ség Ígéretét is. Valami elmúlt, s va­lami elkezdődik. Ügy jöttem el hazulról, hogy a ro­mokban olvasva számvetést tegyek a múlttal, és most. hogy lassan vissza­felé ballagok, már a jövendő biztató képe dereng föl bennem ... Szüntelen zsong a folyosó, mint méhkas a hársvirágzáskor, vatgy akácillatok idején. Igen, a méhkas a legkifejezőbb e zsongásra. Egy ország szorgosainak választottjai beszélgetnek itt, sokszor nem or­szágos ügyekről: egy termelőszö­vetkezet, egy üzem vagy egy em­ber sorsáról, életéről... Az egyik csoportban Rákosi elvtársat hall­gatják, egy másikban újságíró kér nyilatkozatot a Minisztertanács tag­jaitól; nagybajuszé parasztbácsi mutogatja büszkén unokája fény­képeit a harmadikban ... Igen, egy ország szorgosainak választottjai beszélgetnek itt, ha sokszor nem is országos ügyekről, de mindig és mindenről országért aggódó gonddal, országot segítő fe­lelősséggel ... . AZ ÖRÖKMOZGÓK Az országgyűlésen vannak örök­mozgóik is. Egy percig nem ülnek vagy állnak nyugodtan egyhelyütt. Mozognak lázas türelmetlenség­gel ... A. fotóriporterek lámpájá­nak kékes fénye hol itt, hol ott vil­lan egy-egy felszólaló képviselőre, vagy hallgató diplomatára az ülés­teremben és a karzatokon. A folyo­són: beszélgetők csoportját örökítik meg. Mozog, siklik a papíron percnyi megállás nélkül a gyorsírók irónja és a jegyzet fölé hajoló kormány­férfiaké ... Az »örökmozgók« közé 'tartozik Mónusné, az Elnöki Ta­nács titkárságának dolgozója, aki üzeneteket, leveleket továbbít a képviselőknek ... Változnak az el­nökök a terem fölött trónoló elnö­ki székben, változnak a karzat ar­cai : katonák, munkások, tisztvi­selők, diákek váltják egymást. Mindennap más arcok, minden­nap mások jönnek megnézni az or­szág szívének, agyának »örökmoz­gó« lelkes munkáját... a hala és köszönet VASTAPSA Az ülésszak három napján szám­talanszor csattant fel a taps. Vas­taps köszöntötte felszabadítónkat, nagy barátunkat, a Szovjetuniót, amikor Mihályfi Ernő elvtárs be­jelentette, hogy ENSZ-tagságun- kért elsősorban a Szovjetunió har­colt csüggedetlen következetesség­gel... Taps zúgott, amikor Kovács Ist­ván elvtárs bejelentette, hogy az év végén üzembe helyezzük a 30 ÉRDEKESSÉGEK kw-os televíziós adóállomást, ami­kor Csergő elvtárs az atomreduk- tor létesítéséről beszélt; amikor a párt segítő, bíráló hangján emelke­dett szólásra, Borsod megye párt- bizottságának első titkára ... Az országgyűlésen, mint annyi­szor máskor, most is sokszor talál­tak lelkes helyeslésre a mindnyá­junk igényét maximálisan figye­lembe vevő új tervek, bírálatok, ja­vaslatok ... Molnár József innen — onnan .... .......J É letveszélyes ósdi épületek Angliában Az angol lapok korábban megírták, hogy egy londoni hotel konyhá­ja beszakadt és egy 62 láb mély kutat fedeztek fel alatta. Most Welling­ton városából érkezett az a hír, hogy egy 20 láb mély és 8 láb széles hát­ra bukkantak egy magánlakás hálószobája alatt. A kút félig van vízzel. A házat kénytelenek lebontani, mivel a további benntartózkodás életve­szélyes. Egy meggyógyított rákbeteg köszöneté Diego Rivera mexi­kói festő nyilatkozód a moszkvai rádióban abból az alkalomból, hogy a szovjet orvosok kigyógyították súlyos rákjából. »A szovjet tudomány — mondot­ta —, Fomkin profesz- szor, a nagy sebész és kiváló munkatársa, le­győzték betegségemet, a rákot, ami a halál­esetek több mint 10 százalékát okozz, i az Egyesült Államokban. Vakmerő rablás Londonban Furcsa támadásnak voltak szemtanúi az egyik londoni pályaud­varon az emberek. Három féfcfi jaienit meg a bejáratnál, kö­rülnézett, majd1 gyes léptekkel két vasúti hivatalnok felé tartott. Amikor odaértek, Csődbejutott színház egyikük fejbeverte a két hivatalnokot ás aktatáskájukat megra- gadva egy autóba ül­tek és elmenekültek. Az emberek jóformán magukhoz sem tudtak térni a meglepetéstől, s a rablóknak már nyomuk sem voM Mint később kiderüli, a hivatalnokok akta­táskájában 8000 font értékű 'bélyegcsomag volt. A támadókat nem sikerült elfogni. Londonban van egy kis színház, a neve egyszerűen csak »Q«. Mar-’ mine évvel ezelőtt alapították és sok olyan darabot mutattak be ebben c színházban, mely később a »nagy« színházak műsorát is képezte. Most arról számol be a Daily Worker, hogy a »Q« színházat bezárják, mert nincs aki támogassa, nincs anyagi fedezet a színészek, a kellékek sík. számára. Az utolsó hónapokban a színészek ingyen játszottak, s most vé­gül is a teljes csőd következtében a színház kénytelen kapuit bezárni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents