Somogyi Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-14 / 38. szám

ltedd, 1956. február 14. SOMOGYI NÉPLAP 3 TÉLEN IS LÜKTET AZ ÉLET MEGYÉNK FALVAIBAN így készül a télben a tavaszra a tabi Petőfi TSZ A zord időjárás ellenére is szior- :®é»-do-!igos éleit zajlik a taibi Petőfi TSZ-ben. Mivel foglalkoznak ilyen­kor a Petőfi tagjai? Nem kell a munkát nagyon keresni, "QHdt félni nem szaibad tőle — tart­juk a tsz-togck. ősszel múlit egy dre, hogy állami segítséggel öthol­.Ax összefogásból csak hasson származik — egyért alakítottak szakcsoportot a felsőmocsoládi szőlőtermelők Jpperman István földművesszövetke- zesM ügyvezető fejében született meg a gondolat; — Többre mennének a szőlősgazdák, ha összefognának — mondta egyik al­kalommal Tóth Géza dolgozó paraszt­nak, akinek 1 hold szőlője és gazdag ÖM*rtermelési tapasztalata van. Tóth gaz- 4a elgondolkozott a dolgon. Igazat adott a« ügyvezetőnek, ami kiderült abból, hagymásnap már vitte is a listát szom­szédjaihoz, hogy aki benne van az iWBzefogásban, az írja alá a nevét. Csakhamar csatlakozott hozzá Mózs Ká­roly 18 holdas, Szabó Pál 14 holdas, Föjfsörnocsolád két tekintélyes gazdája. Pénteken múlt egy hete, hogy 16 gaz­da jött össze a szőlőtermelő szakcsoport magalakítása céljából. Meq is egyeztek as hivatalosan is kimondták szándéku­kat. Hanem egy bökkenő mégis akadt. Hogyan értékesítsék borukat? Tóth Géza nem akart felsülni mint kezdeményező. Gondolkozott és cseleke­dett. Először végigjárta a kaposvári b«r ér tékesítő szakcsoportok pincéit és érdeklődött. De érdeklődött a járási meg a megyei földművesszövetkezeti szerveknél is. Hiába . . . Megint elgon­dolkozott és más eljáráshoz folyamodott, ©pperman ügyvezetővel megegyezett és Pestre mentek a minisztériumba. Sikeres volt az útjuk. Országosan a második ilyen szakcsoport az övék, amely a bort bizományba adja a föld- mővesszö.vetkezetnek, amely a körzeté­hez tartozó italkimérésekben értékesíti. Most már a többi szőlőtermelő felső- mocsoíádi foga is fűlik a dologhoz. Ha‘- marosan meggyarapodva, nagyobb csa­láddal kezdi meg működését a felső- mocsoládi szőlőtermelő szakcsoport. das halastavat létesítettek. A tavalyi hal termés bőséges jövedelmet, 21 000 fortatot hozott. Most a télen pedig 24 000 forint értékben jeget termelnek ‘ki 'belőle a községi áz’e- tek és üzemeik számára. Eddig 9000 forintot kerestek ezzel. Szabályos kockákat vágnak ki a harminc centi vastag jégből, s szaporán telnek a szekéroldalak. A jégvágás azonban nem meríti ki a Petőfi erejét. A konyhakertészet a ■másik büszkeségük, amellyel szíve­sen dicsekednek a tagok. Ugyanis két-három hete készült el a 140 négyzetméter alapterületű gözfűtéses üvegházuk, amelyet patronálójuk, a Budapesti Szerelő Vállalat épített fel önköltségi áron, 40 000 forintért. Már ki is kelt ‘benne korai salátájuk és hagymájuk. A tsz tagjai jóelőre számoltak a hideg elleni védekezéssel. S amikor a hőmérő higany­szála a mínusz 20 fok felé közeledett, a szövetkezet tagjai azonnal a me­legágy! saláta- és hagymapalánta megóvására siettek. A fogatosck friss istállótrágyát hordtak a meleg­ágy köré, Madarász István és Kol­lár Ferenc tsz-ragok pedig gép­kocsival 200 kéve nádat szállítottak a helyszínre, s ezzel betakarták a metegágyakát, hogy megvédjék a fagytól a palántákat. Saját rostájukkal külön brigád tisztítja a tavaszi vetőmagokat. Éppen a munka befejezése előtt áll­maik. Kitisztítva várja már a .ló időt a húsz mázsa zab- és a harminc má­zsa árpavetőmag. Kétszer átrostál­ták a hét mázsa vörös lóherét is. Ebből feleslegük is van, melyet lu­cermamagért cserélnek maid el. Két­szer átválogatták már a vetőburgo- myát is. A fogatosok pedig időnként fel­keresik szekerükkel és felszerelésük­kel a kovács kisipari termelőszövet­kezetet, hogy alapos javításnak ves­sék alá a szerszámokat. A hiányzó faalkjatrészekeit Nagy István, a Pető­fi bognármestere készíti el. A taibi szövetkezetiek tehát ilyen­kor is megtalálják a munkát. Nem is kell majd a nyári nagy dologidő­ben apró-cseprő munkáikra fecsérel­ni erejüket és idejüket, kihasználják a telet. II talajjavítás a terméshozam növelésének fontos módszere Talajjavító tapasztalatcsere-értekezlet Böhönyén Hogyan lehet a talajok gyors és ész­szerű javításával, helyes istálló- és műtrágyázással, gondos gépi és kézi műveléssel fokozni a terméshozamokat? Hogyart növelhetnénk az állattenyésztés Jó takarmányozásához annyira fontos és szükséges pillangósvirágú szálastakar­mányok hozamát? Ezt a kérdést tette fel a minap a Böhönyén megtartott talajjavító tapasz­talatcsere-értekezleten a szenyéri Béke TSZ brigádvezetője is. Már évek óta kí­sérleteznek a földdel, bőségesen istálló­trágyázott előveteményű talajba vetették el a lucernamagot, mégsem terem Jól. Az elmúlt 15 év átlagában egyre csök­kent a lucerna terméshozama Szenyé- ren. Mit lehet Itt tenni? Löké László elvtárs, a Kaposvári Mi­nőségvizsgáló Intézet agronómusa vála­szában kifejtette, mennyire fontos a talajvizsgálat, mert anélkül »olyan or­vosok vagyunk, akik nem látják a be­teget, és Így nem tudjuk a diagnózist megállapítani«. Az alacsony hozam oka lehet tatajúntság vagy mészhiány stb. Ezeket az okokat azonban csak pontos laboratóriumi vizsgálattal lehet kimu­tatni. A szenyéri Béke TSZ kérdése nem csupán egy tsz, egy gazda ügye. De le­het rajta segíteni. A talajvizsgálati la­boratóriumban ezt a munkát ingyen végzik el, és meghatározzák a szüksé­ges tennivalókat is. Tsz-eink használják fel ezt a módot is a termelés növelése céljából. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Néhány jó módszer a „Marxizmus—leninismus alapjai44 tanfolyamok eredményes vezetésére A »Marxizmus—leninizmus alapjai« tanfolyamokon néhány héttel ez­előtt befejezték a tananyag első nagyobb részletének, a hat hetet felölelő »A szocializmust megelőző termelési módok« és »A marxizmus —leninizmus tanítása az osztályokról és az osztá’yharcról« című anyagnak a tanulmá­nyozását. Ez idő alatt a propagandistáknak módjuk nyílt arra hogy ala­posan megismerjék a hallgatók előképzettségét, kialakítsák a legmegfele­lőbb szemináriumvezetési módszert, s a közös tanulás során sok általáno­sításra váró jó tapasztalatra tegyenek szert. Most, hogy a tanfolyamokon megkezdték a tananyag második, »A marxizmus — leninizmus tanítása az államról« és »A proletárdiktatúra — népi demokráciánk állama« című anyag tanulmányozását, szerkesztőségünk helyesnek tartotta, hogy a legjobb kaposvári propagandisták részvételével ankétot tartson, amelyen megbeszéljük az eddigi tapasztalatokat, az esetle­ges hibák megszüntetésének módját. Mit tegyen az a propagandista, akinek hallgatói különböző képzettségűek? Az aimkéton részvevő propagandis­ták pénteken este gyűltek össze szer­kesztőségünkben, s mondták el, ho­gyan készülnek a foglalkozásokra, hogyan vezetik a szemináriuímcit, ho­gyan haladnak a hallgatók a tan­anyag elsajátításában. A megbeszé­lésen részt vett Wirth Lajosmé elv- társnő, a Városi PB oktatási felelőse is. A legtöbb szó módszerbeli kérdé­sekről esett. A propagandisták első­sorban saját tanulásukról beszéltek. Szabó Béláné elvtársmő, a KISZÖV »Marxizmus—leninizmus alapjai-« tanfolyamának propagandistája arról beszélt, milyen nagy nehézséget je­lent számára a felkészülésben az, hogy a hallgatók politikai felkészült­sége igen különböző. Tanfolyamának vannak olyan részvevői, akik egye­temi hallgatók, de olyanok is, akik minden alapképzettség nélkül kezd­ték ezen az oktatási formán a tanu­lást. Hogy a nagyobb képzettséggel rendelkező hallgatók is tanuljanak a foglalkozásokon, s a kevésbé képzet­tek is fejlődjenek, mindig többet ad, mint amennyi a tananyagban benne van. Ehhez igen nagy segítséget ad a propagandista-tanfolyam, amely«» magasabb színvonalon vitatják mag az egyes kérdéseket. Szabómé elv- társnő minden kérdést és minden összefoglalót feljegyez a prepaga»- dista-tanfolyamon, s nagyrészt «so­kat teszi tel a hallgatóknak. A fé kérdések mellé minden foglalkozás­ra készít meilékkérdéseket is. Egy- egy kérdés megvitatása után az öse- szefoglalót nem maga mondja ed, ha­dern valamelyik hallgatót bízza meg ezzel. Szerinte ez jó módszer ara«, hogy mindenki állandóan. figyelem­mel kísérje a szeminárium menetét. Hogyan lehet megtanítani » hallgatókat a jegyzetelésre? Beszélgetés a feleséggel CAJNALOM, az uram náncsen itthon ... De ^ jöjjön beljebb, kint nagyon ‘hideg van ... Minden percben várjuk. Fekete 'hajú, kedves arcú asszony mondja eze­ket a szavaikat, férje szürke nadrágjában és kék melegítő felsőrészben. Három gyerek, mint az or- gonasíp, egymás mögött -kíváncsian nézi az idegent. Az asszony egyébként olyan fiatalos, hogy inkább a gyerekek nővérének tűnik, mint anyjuknak. A konyhában tónál hellyel, itt van a legmelegebb. Én elmondom látogatásom célját. Szeretném -tudni, hogyan' élnek, -amióta a fővárosból Nagybajomba kerültek. — Inkább az uramat kellene megkérdezni. Én mit tudnék mondaná? — Miért, -magárnak nincs véleménye? —- Van. De elvégre ő a gépállomás-igazgató. Nem az az érdekes, amit én tudnék mondani. Főzök, takarítok, foglalkozom a gyerekekkel. Hétköznapi dolgok. ■— S ha egyszer háziasszony véleményére len­nénk kíváncsiak... Szívesen költözött le falura? MEGLEPŐDIK, tágramyíit szemével kérdőn 1 * néz rám. — Igen — feledi minden gondolkodás nélkül. Aztán fürkészve rám néz, vajon kielégítő-e a vá­lasza. De mintha érezné, hogy kell még valamit mendanía, hozzáteszi: — Tőlem ne várjon nagy szavakat... Én csak a családot néztem:.. Igaz-, az utolsó pillanatban, amikor már minden be volt csomagolva, kicsit megszeppentem. Hirtelen a ru­haneműk mellé még lisztet, grízt, pirospaprikát, vöröshagymát, sót, négy kiló kenyeret csomagol­tam. Még krumplit is hoztam volna, de az uram kinevetett. »Bolond vagy, krumplit vinni a burgo­nya egyik hazájába, Somogyba? Olyan ez, mintha « Dunába beöntenénk egy pohár vizet,.« — Szükség volt a gondos előrelátásra? — Hát ami a grízt, meg a pirospaprikát illeti, «z jól jött. Itt azt nehezebben kapni. Egyébként a tojás jóval olcsóbb, mint Pesten. Szép nagy, friss 1,50, a csirkének pedig 20 forint kilója, a tej S forint. A túró viszont annyi, mint a pesti piacon. De már elgondoltam, nyáron megveszem az egész évre való lisztet és erre sem lesz gond. Tavaszra' tyúkot ültetek és lesz bőviben tojás, hús. Itt van, a közelünkben a magtár. Előttünk az úton haladnak el a szekerek. Mindig lehull valami, egy kis tengeri, meg miegymás. Itt -bogarásznak a szom- «»ődek tyúkjai is. Hát csak akad köztük az emyé- moknek is csipegetni való. — Ez a magtár már kellemetlen perceket szer­zett nekem — mondja az asszony kérdezés nélkül magától, egy kicsit már felengedve. —. Itt sorakoz­nak a szekerek a ‘beadásra. Más faluból is jönnek ide. Egyszer csak bekopogtat két idősebb asszony: , megengedem-e, hogy melegedjenek. Természetesen-—- válaszoltam. Leültek és beszélgettünk. Egyszer csak eldübörög az ablak alatt egy traktor. Azt mondja az egyik asszony, »ez veszi el a kenyerün­ket«. Ugyan, hogy mondhat ilyet, miért venné el a kenyeret, inkább többet hoz. »Lelkem, a traktor hozza a közöst és viszi a kenyeret« — csökönyös- ködött az asszony. No most mit mondjak neki, mivel bizonyítsam, hogy a szövetkezeti éleit jobb? Most éreztem csak, hogy milyen rossz az, hogy ilyen bezárva élek ebben a lakásban és nem járok sehová. Azt kérdeztem a parasztasiszonytól: A né­ninek van varrógépe? »Van lelkem. Amikor férjhez mentem, a keresztanyámtól kaptam ajándékba.« És a néni édesanyjának volt varrógépe? »Nem volt, iram.« Na látja, néni, ahogy a maga életéhez hozzátartozott a varrógép, úgy a mostanihoz a traktor. Mert azzal könnyebb. Ahogy most senki­nek nem jut eszébe, hogy kézzel vamrjon ruhát, úgy furcsa ‘lesz tíz év múlva, hogy valaki lóval akar szántani. ... Éreztem, hogy nem valami meggyőző, amit mondok, de okosabbat, sajnos, nem tudtam ... J£ŐZBEN KINÉZ az ajtón, hátha jön az em­bere. De csak havas tájat látni, teremtett lelek sincs az utcán. — Azt hiszem, Dadra ment — mondja, ami­kor becsukja a konyhaajtót. — Az ottani gép­állomás beolvad a -mienkbe. Így mondja: a mienkbe. Nyügölődm ^ kezdenek a -gyerekek. Az asszony az órára néz, bizony már jócskán elmúlt dél. — Akartok enni? — A gyerekek gyors igent mondanak és az asszony terít. — A férje -hogy érzi magát falun? Elgondolkodik. — Igazán nem is tudom, mit válaszoljak. A párom nagyon sokat dolgozik, későn jár haza. Látja, most sem jött rendesen haz-a ebédelni. Így kifejezetten nem is beszélgettünk róla. Tudja, -az én uram kissé zárkózott ember. Magában rágódik és csak akkor beszél a nehézségekről, ha már megoldotta ... Egyszer azt mondta nekem: »Furcsa itt dolgozni. Az ember megbeszéld kivel-kivel, hogy mit k-ell csinálni és egyszerűen nem csinálják, vagy cs-ak nagy késéssel. Nem a traktorosokban van a hiba, inkább a vezetőkben, akik elsz-oiktat- ták őket a fegyelemtől. Hiába a szép szó, -az eré­lyes,^ alig használ. Nagy gondban voltam, hogy mit csináljak. Meglátogattam az egyik traktorost. ■ Kér­dezem, mennyi munkát végzett. Kiderül, egy napra valót. És hány napja van -kint ebben a határré-sz- ben? Négy — így hangzik a válasz. Úgy, hát ve­gye tudomásul, hogy maga három napig szabadsá­gon volt. Tiltakozni -kezdett a traktoros. Erre meg­mondtam neki, örüljön, hogy fizetéses szabadság­nak tudom be és nem igazolatlan hiányzásnak ...« — Az uram ezután azt mondta a traktoros­nak: de hogy lássa, nem akarok magának rosszat, ha a következő héten munkája mellett 'behozza az. elmaradást, hát elengedem a három napot... El­mondta azt is, hogy a másik traktorosnál ugyan­így csinált. Két nappal később, amikor egy har­madik traktorostól kérdi, mennyit teljesített, az zavartan így válaszolt; »írjon, le két napot a szabad ságból. ..« J^ÉSÖ DÉLUTÁNBA -hajlik az idő. S az em­ber csak nem jön. Nekem is mennem kell. Az asszony tartóztat. »Most már igazán minden pillanatban jönnie kell.« És miikor látja, hogy tnégi-s megyek, hozzáteszi: — Igazán sajnálom, hogy nem találta itthon az uramat, ő biztos többet tudott volna mondani... Bánt, -hogy diolgavégezetlenül távozik. Úgy érzem, az asszonynak nincs egészen igaza-. Nem volt hiábavaló mégsem ez a látogatás. Kisbán György A propagandista elvtársak mind­egyike beszélt arról, hogy a hallga­tók jelentős része még mindig nem készít jegyzetet. Fok Jenő elvtárs, a Somogy megyei Éipítőipari Vállalat jonopagaindistája, Miklós Ferencné a BARNEVÁL-tól és még többen jó módszereket mondtak el, hogy ho­gyan igyekeznek megtanítani a hall­gatókat a jegyzetelésre. Ezen az an­két on is kitűnt, hogy főleg azok nem készítenek jegyzetet, akik nem tud­ják, hogyan fogjanak hozzá. Fok elv- társ például elmondta, hogy az egyik szemináriumon kiválasztott a tan­anyagból egy oldalnyit és mindenki­vel kijegyzeteltette. Utána -egyénen­ként külön-ikrülön megbeszélte vettük, hogy miért nem jó a jegyzet, megma­gyarázta, hogy az adott anyagban mi a lényeg, s abból hogyan készít­senek jegyzetet. Hasonló problémák­kal küzd Miklós Ferencné elvtársnő is. Az ő tanfolyama hallgatóinak többsége is most vesz részt először szervezett pártektatásban, és még nem -tanultak -meg jegyzetelni. Most úgy akarnak ezen segíteni, hogy a . hallgatók közül három fejlettebb elv- társ 3—3 fős -tanulócsoportot vállalt, melynek legfőbb célja, -hegy megta­nítsák őket jegyzetelni. Nem maradhat tisztázat'anul egyetlen elvi kérdés sem A propagandisták arról is szóltak, hc-gy milyen módszerek segítségével igyekeztek megértetni az első rész anyaigát. Igen érdekes volt, amit Fok elvtárs mondott el. Náluk igen nehe­zen ment a termelési mód, a terme­lőeszköz, a munka tárgya megértése. Két szemináriumot -is tartottak eb­ből az anyagból, mire mindenki meg­értette. Szemléltető eszközöket is felhasznált Fok elv-társ. Bevitt a szemináriumra egy kalapácsot, egy téglát, ezek segítségévéi értette meg, mi a termelőeszköz, a munka tárgya. A részvevők véleménye szerint -nem maradt tisztázatlan elvi kérdés a tanfolyamokon. A hallgatók több­sége nagy érdeklődéssel tanulmá­nyozta a -társadalmi formák fejlődé­séről szóló tananyagot, jó volt a fel­készülésük is. Fischer Béláné, a Hús­üzem propagandistája elmondta, hogy vitás kérdés volt szemináríiT- mán a magántulajdon és a személyi tulajdon mibenléte, il-letve különbö­zősége. A propagandista és az egyik hallgató nem értetitek egyet, végül- az Elméleti Tanácsadóhoz folyamodtak. A hallgatókkal nemcsak a szemináriumokon kell foglalkozni Többen szóltak arról, hogy nerh- csak a szemináriumokon foglalkoz­nak a hallgatókkal, hanem máskor is. Miklós Béla elvtárs, a Béke Szálló propagandistája, Tóth Lajos az Élel- rniszerkisk-ereskedelmi Vállalattól a rendezvények kollektív látogatásáról beszéltek. A Béke Szálló pártszerve­zete például egy alkalommal a sze­minárium után a színházba, az Élel­mi szerkiskereskedelmi Vállalat párt­szervezete pedig a múzeumba vitte el a tanfolyam hallgatóit. Segítik a hallgatókat problémáik megoldásában. A Béke Szálló tanfo­lyamának egyik hallgatóját, miután két foglalkozáson nem jelent meg, behívta a pártvezetőség, ho-gy meg­tudja, mi az oka távolmaradásénak. Kiderült, hogy mindössze az elvtérs- nŐ szabadnapját kell áttenni egy má­sik napra. , Segítenek az új pártvezelőségek A propagandista elvtársak kivétel nélkül szóltak arról is, hogy az új -pártvezetőség milyen sokat segít munkájukban. A Húsüzemben, a BARNEVÁL-nál és a többi vállalat­nál is minden foglalkozáson jelén van az oktatási felelős vagy a párt- vezetőség valamelyik tagja. A So­mogy megyei Építőipari Vállalat pártszervezete .például, hogy meg­akadályozza a lemorzsolódást, a kö­zeli munkahelyeken dolgozó hallga­tók útiköltségét megtéríti. A páti- cktatássail való kellő törődés többhe- lyüt-t abban is megnyilvánul, hogy növekszik a »Marxizmus—leninizmaós alapjai« tanfolyam hallgatóinak szá­ma. A Béke Szállóban például 16 fővel indult a tanfolyam, ma 24 hall­gatója van. Propagandistáink több támogatást kérnek a Városi Pártbizottságtól A propagandista elvtársak azonban szeretnék, ha a Városi Pártbizottság is többet törődne tanfolyamuk -mun­kájával. Egyetlen felszólaló sem fe­ledkezett meg arról, -hogy ne beszél­jen a propagandista tanfolyamok hasznosságáról, de szeretnék, ha a pártbizottság annak hasznosságáról a gyakorlatban, munkájuk közben is * * meggyőződne. A beszélgetésből ugyanis kitűnt, hogy a szemináriu­mokat vagy rendszertelenül, vagy egyáltalán nem látogatják az ellenr őrök. Áldozatos munkát kíván pro­pagandistáinktól a pánt politíkéjá- n-ak módszeres tanítása, segítse hát őket méig -többet a pártbizottság Ab­béin a munkában. * Kaposvár propagandistáinak csak kis része volt leien a szerkesztőség aji- kétján, mégis hasznosnak bizonyult a megbeszélés. Megismerték egymás .ta­nulási. szemináriumvezetési módszerét, s ez bizonyára segíti őket a tovgbbi munkában. Szerkesztőségünk is sokat meríthet a megbeszélésből. Azok a pro­pagandisták, akiknek tanfolyamáról már írtunk lapunkban, elmondták milyen ösztönző volt a hallgatókra a dicséret, s hogy jobban felkészültek azok, akiket bíráltunk. Több hasznosítható tanácsot kaptunk, hogy a következő tananyagok­nál hogyan foglalkozzunk a tanfolyamokkal, mivel segíthet többet a párt lapja a pártoktatás eszmei színvonalának emeléséhez. Pócza Jánosné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents