Somogyi Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-12 / 37. szám

Vasárnap, 1956. február 12. SOMOGYI NÉPLAP 5 Á Rippl-Rónai Múzeum keletázsiai művészeti kiállítása ' -Február 5-én, vasárnap délelőtt 11 órakor nyitotta .meg Horváth Tibor, a Hopp Ferenc Múzeum igazga­tója, a „Keletázsiai festmények és fametszetet című kiállítást. A múzeum 4 termében csaknem 100 fest­ményt, fametszetet és illusztrált könyvet láthatunk, melyeknek tanulmányozása után megismerkedhetünk Kína, Korea és Japán ősi kultúrájának jellegzetes mű­vészetével, a tűs- és Vízfestményekkel, fametszetekkel. Kína legrégibb fennmaradt festészeti érméké i. e. 300-ból való. E korszakból sarok falfestményei • ismere­tesek. A tájképfestés az u. 620—910-es években — néhány száz évvel megelőzve az európai tájfestésze­tet — jelenik meg. A madár- és virágfestés a 906—960- as évek között fejlődött ki. Ebből a festészetből vette át az alapot Korea a 4. és Japán a 8. században. , A keletázsiai festményeket általában selyemre vagy rizspapírra festették tussal vagy ásványi festé­kekkel. Festményeik négy csoportba sorolhatók alak­juk szerint: falikép — amelyet csak alkalmakkor he­lyeznek el a falon és tekercselve raktározzák; a le- kércsképet csak ünnepélyes alkalmakkor asztalra he­lyezve, jóbarátok tiszteletére mutatnak meg; az album­képek 'kisebb méretű festmények, ^„___. ^ _ ___________________ m elyekhez soroljuk a legyezőre fes- tetteket is. Ezt a képet az ünnep el- K múltával lefejtik és albumba te- Jt kóSA ISTVÁN: szik el. A falfestményeket vasta- I .j- , z gabb pgpírra ragasztva selyem ke- it Most még Szebb Vagy . . . rőttel veszik körül. ju A múzeum kiállításán mindezek- bői a képekből találunk példákat, y A legrégibb a 15. századból való. w ismeretlen festőtől: „Játszadozó jí gyermekek“. A többi kép 16„ 18. v- századbeli festők múnkája. Ezek közül kiemeljük: Ting Jün-pang ^ „Buddha választott követői“ című ^ selyemre festett rendkívül finoman W festett tus-képét, Csou Vu: „Bú- fi csúzkodás“ selyemre festett szí- T nes képét, népi mester munkája; K. Kanó Rjosó: (1768—1846) „Találko- [(( Koba- * zás az őszibarack-kertben1 , xvuua- josi: (1847—1915) „Mondái hős“ c. h képét. Ezen már érezni lehet az fi európai festészet hatását. A kom- ifi pozíció és a festői felfogása hoz- v zánk közelebb áll. Gyósin: a 19. fi század végén élt mester selyemre * festette kedves mondái alakjait, Jú mint a szerencse és bőség két ked- fi veltjét humoros előadásban. fi A könyvnyomtatást és az ezzel y együttjáró fametszetet, sokszorosí- fi tást Kínában évszázadokkal előbb fedezték fel, mint Nyugaton. A papír i. e. 200-ban, a tus pedig 300-ban ismeretes volt. A fába met­szett szöveget eleinte egydarabban álló fába vésték. Csak később ke­rült sor a különálló, mozgatható betűkre. írásjelekre. A legrégibb buddhista metszetek 607-ből ered­nek, — melyeken a betűk már moz­gatható részekkel készültek. Tör­téneti feljegyzések igazolják, líogy a 8. században már virágzó könyv- nyomtatás volt Kínában. A fametszetű kéoek eleinte ki­zárólag va'lá'sos célokat szolgáltak, csak később használták oktatási és egyéb propagálásra. Egy jelentő­sebb fámét.szetgvűjtemény először 1622-ben jelent /neg „Hócsarnok bambi’szkénéi“ címmel. Ezek szó­rakoztató és ismeretterjesztő lapok voltak. Kiállított metszeteink e mű vasv hasonló művek lapjaiból vannak kiválogatva Most még szebb vagy, mint akkor, réqen ... mikor köréd rakta fészkét a váqyam, s Te voltál álmom, tervezésem, a Való fénye .. . csendben, haloványan ... Csak nézlek és meqtelik szívem minden széppel, iqazzal, jóval újjal! És dalolni kell halkan, híven, ami, mint mandulaviráqzás — olyan. S meq kell állni, letéve terhet. Felizzott ideqek qyújtják a napot. Bársonya nő kérqes kezemnek és elfeledek kívánni jónapot. Csak nézlek ... ülsz. varrsz az ablaknál, a tiszta éq cérnája villoq kéken Sapkát vár a mozqó maqzat már! Varrd, hímezd! hisz szebb vaqy, mint akkor réqen . HORVÁTH JÁNOS: HAZAFELÉ TÉLEN Havas tetővel érkezett a qyors, síkos lépcsőjén kapaszkodom, körcskörül a néma tájon puha hó fészkel a dombokon. A heqykárolta szürke völqybe éqi szűz-fehérséq huppan, mint anyám ruháskosarába a qyolcsabrosz frissen-mosottan. Látom hoqy eqyik jéqviráqos ablakból szemed rámtekint, már forrósulna doboqása szívemnek érted idekint, már inleqetnék röpke-váqqyal, mint part félé a szösz'-habok, de hajnalban, míq messze jártam befaqytak jól az ablakok. Japán Koreán keresztül ismerkedett meg Kína kultúrájával. így Japán átveszi a kínai írásmódot és a művészetet is. Az önálló metszetek egyelőre csak vallási célokat szolgálnak. Évszázadokon át a csak az uralkodó osz­tály igényeit kielégítő konzervatív iskolák melleit las­san új iskolák fejlődtek ki, melyek elsősorban a min­dennapos munkában foglalatoskodó embert ábrázol­ták. Ez az új festészet a fametszetű lapokon terjedt el a szélesebb rétegek között. A japán metszetek igazi elindítója Hishikawa Moronobu (1646. Több mint 100 illusztrált könyvet ké­szített, de egyedülálló lapokat ő még nem vésett. Csak az 1600—1750-es években kezdik az egyes színes lapok készítését, — főleg híres színészekről — de készültek történeti és mitológiai témákról is. Két színes fadúcról dolgozott már Kiyomasa (1716—35), Toyonobu (1711— 85), aki hamarosan a 3 dúcról sokszorosítható lapokat indítja el. A 18. században már többszínű metszeteket találunk Suzuki Harunobo (1785) mestertől. A japán fametszet az 1790-es években emelkedik a’ leg­magasabb művészi fokra. Utamaro, e kor leghíresebb mestereinek egyike, aki mind Keleten, mind Nyugaton a legtöbbre becsült művész volt. (7, Csodálatos termékenysége, rajz­készsége, ízléses színezése Hokusai (1759—1849) mellett a legzseniáli- IJ sabb művésszé avatja őt. A kiál- * látásom bemutatott hármas képe: „Minamoto darvai“-t mutatja be, •fi páratlan metszési technikával, y Hokusait, a világ leghatalma- fi sabb, legzseniálisabb rajztehetségét fi is képviseli néhány remek könyv- y illusztráció. Termékenysége hihe­tetlen! Több mint 40 000 rajz és metszet maradt utána. Metszetei ennek a műfajnak igazi remekei. Utána még Hiroshige lángoló te­hetség, de az 6 tanítványaiban már nem tudott kdviirágzami e hagyomá­nyos művészet és az 1860-as évek körül kialszik, csaknem teljesen lehanyatlik. A fametszetek élvezéséhez, meg­értéséhez ismerni kell annak tech- ^ nikai művelését. Míg nálunk a rajz '• és vésés egyéni munkája a művész­nek, Keleten ezt három részre osz­tott művelettel végzi három ember. A rajz a művész munkája — a vé­sést erre specializált mester készíti el, a sokszorosítást is más szakava­tott egyén végzi a művész jelenlé­tében és közreműködésével. Csak így lehet megérteni azokat a tün- dér-fimom és pasztell hatású lapo­kat, melyeket éppen olyan megbe­csülés illet, mint a más techniká­ban készített festményeket. Kelet régi művészetén kívül ter­mészetesen bemutatjuk a kiállítá­son a modern iskolák termékeit is. Csi Pei-si ennek a híres mestere. Öreg művész már, sok-sok ifjabb- nak adta át tudását. Legutóbb nála járt a mi fametsző büszkeségünk, Dómján József fametsző művé­szünk is, aki bizonyára gazdag eredményekkel tért haza. Csi Pei-si rendkívül szép vízfestményei könyvalakban, fametszet-sokszo­rosításban jelentek meg legutóbb. Ebből a könyvből a kiállítás vit- riniében láthatunk egyet. Remélem, ez a kiállítás feléb­reszti művészeinkben a becsvágyat és megpróbálkoznak e nemes mű­vészettel. Soós István. i I i if I «I i Megjelent Várnai Zseni önéletrajzának első kötete (Balták fa az Lfááiáq, Kodály szavaira emlékezve írta: Nyakas József Várnái Zseni könyve, önéletrajzá­nak első kötete, önmagában is ke­rek, befejezett mű. Az ismert nevű költőnő leírja saját és férje küzdel­mes, nélkülözésekkel teli gyermek­korát, azt, hogy miként lettek mind a ketten írókká. Különösen érdeke­sek a kötetnek azok a lapjai, ahol első gyermekének születése után az anyaság magasztos érzéséről ír, ar­ról, mint vált az anyák, a proletár anyák költőjévé. Várnai Zseni könyvé azonban nemcsak önéletrajz, hanem korraz is. Ismerteti századunk első évtize­dének irodalmi életét, érdekes ada­tokat, epizódokat közöl az irodalom és a művészet számos kiválóságáról, így Ady Endréiről, Jászai Mariról, Sólyom Zoltánról. Az írónő új kö­tetében jelentős helyet foglal el az első világháború, ö maga tevéke­nyen és hathatósan vette ki részét a háborúellenes agitációban. „Ka­tonai iamnak“ című versét röpcédu­lákra nyomva terjesztették a város­ban, falvakban és a Éremtan, az őszi­rózsás forradalom kitörésekor pedig a Nemzeti Tanács hatalmas plakáto­kon ragasztotta ki ezt a költeményt. De Várnai Zseni mindemellett el­sősorban az anyák költője, ezt érez­zük minden sorából, minden gon­dolatából s ezt érzik az édesanyák is tudva, hogy a költőnő is csak- egy asszony a milliók közül! A z igazi művész valamilyen formában új életet teremt. De vannak különösen előretekintők, a múltnak szenvedélyesen hátalfordí- tók, s Bartók ezek közül való. Az a sodró lendület, tűzgyújtáshoz hasonló életmű, mely egy emberöltő alatt — ami ugyan nagy idők táv­latából néhány perc csupán — ki tel­jesítette a sokezer összegyűjtött, rendszerezett, tudományosan feldol­gozott népdal-virágokból a magyar műzene viruló fáját, tavaszi tette­ket, pezsdülő életet, ifjúságot jelké­pez. Az ilyen egyéniségek szoktak az ifjúság bálványai lenni. Eleinte csak a fiatalok értik meg őket, kortársai számára többé-ikevés:bé homályosak, mert nyelvük fegyverzete már a kö­vetkező nemzedék kezét várja. Sajnos, Bartók életébe ezt a fiatal- sereget, mely megértő lelkesedéssel átsegítette volna válságos órám, melynek rajongása éreztette volna vele, hogy nincs egyedül és melynek szava jóleső visszhangként hatolt volna szívébe, csak kevés mérték­ben találta meg. Pedig kereste. Évek hosszú sarán át tanított mint zene- pedagógus, és neves művészeket ne­velt. Mint ifjú zeneszerző nem irt ugyan gyermekeknek valót. Az a pa- tetikus, romantikus hang, melyből ő is kiindul, nem tekinti a gyerme­ket. Liszt, Wagner, Berlioz művei­ben úgyszólván alig találunk gyer­mekeknek valót. Csak amikor nagy élményére lelt, megismerkedett a magyar népdallal, akkor fényesedett fel benne a magyar műzene ígérete, akkor fogott hozzá a fejlődésben] alapok megteremtéséhez. Nagyszerű ifjúsági zeneirodalmat teremtett. A Concerto, a Hegedűverseny óriása lehajolt a gyermekszívekhez, mert ez is az ő nagysága, hogy őszintén, igazán gyermek tudott lenni, ö Ko­dállyal együtt az általános zenei köz­nevelés gondolatának atyja. Ez az akarás most már centrum lett alkotóművészetében. Jó zenét, a magyar ifjúságnak! 1905-ben adja kézre a 20 magyar népdalt. 1908-ban írja zongoraiskoláját és a Tíz köny- nyű zongoradarab-t. 1909-ben fog hozzá a Gyermekeknek sorozat kom­ponálásához, majd 1937-ig befejezi a csodálatos pedagógiai éleslátással teli Mikrokozmosz füzeteket. 1935- ben 27 kórusművet ír gyermek- és női karra. TJ a mindezek bejutottak volna zenetanításunk vérkeringésé­be még a mester életében, ma ze­neibb közönségünk volna és Bartók nagyobb műveinek sem lett volna az a sorsuk, ami volt. A zenetanárok évtizedekig mellőzitek a világ gyér- j mek zeneirodalmának szinte legre- mekebbéét, megmaradtak régi, rossz, idegen mellett. Hogy is ért­hette volna ezeket az akkori felnőtt nemzedék. Hiszen Bartók darabjai a magyar és szomszédos népzenén alapulnak, annak ismerete nélkül alig hozzáférhetőek. De idegen volt ez a zene az ú. n. magyarnótán ne­velkedett réteg számára is. Egyre világosabbá vált tehát az a felisme­rés, hogy nem elég a hangszert ta­nuló kevesek fülét hozzászoktatni természetes zenéjéhez annak a föld­nek, melyen eddig oly idegenül él­tek, hanem az egész magyar zenei ízlést kell átformálni, az egész ma­gyar közönséget kell átnevelni, ha önálló zenekultúrát akarunk. Ezen a téren vár pedagógusainkra a leg­nagyobb feladat. Az óvodától az egyetemig munkálni kell az ifjúság egész lelki tartalmát nyelvben, gon­dolkodásban, zenében. .így adható vissza a nemzetnek elcserélt lelke. Ma már ezen a téren örvendetesek a jelek. Az iskolák népdalkultusza, a DISZ népdal-tömegdal versenye, a zenei együttesek munkája, a hang­versenyélet új arculata, mind meg­annyi biztató ígéret. Ma daloló kö­zösségek születnek, ma már hallani itt-ott embereket, kiknek munka közbeni önkéntelenül feltoluló dal- lamfaszlámyai népünk zenéjéből va­lók. De mennyi még a slágertöredék, vagy a zenei ponyva egyéb' üledéke! U a visszaadjuk a magyar nép- zenét a magyar népnek, ami­kor ismerkedünk mind jobban, mé­lyebben és igazán Bartók életművé­vel. És ebben legyen fáklyavívő az ifjúság. A Bartók emlékév alkalmá­val különös energiával fáradoznak ezen intézményeink, iskoláink. Ez a központosított tennivalója zeneisko­láinknak is, melynek jegyében ren­dezte városunk Liszt Ferenc Zene­iskolája az elmúlt vasárnap nagy if­júsági hangversenyét Bartók emlé­kének, a nagy mester műveiből, ön­kéntelenül is a hangversenyműsor jelmondata jut eszünkbe Madách szavaival: Nézz hát egy percre szellemi szemekkel És lásd a munkát, melyet létrehoznak. A munka, amit zeneiskolai nö­vendékeink létrehoztak, Bartók ál­ma egy kis részének beteljesülése. A műsor mesterünk legjelentősebb ifjúsági darabjait tartalmazta. Ki­csik és nagyok szólaltatták meg a Gyermekeknek, a Mikrokozmosz műsorszámait zongorán, hegedűn, gordonkán. Megcsillant a magyar kamarazenélés jövendője a Duók, a Szonatina hallatára. Az énektansza­kos hallgatók bemutatták, hogyan születik a magyar népdalból a ma­gyar műzene. Szinte Bartók alkotá­sának tiitikaira vetítettek fényt, meg­mutatva a fejlődést, ahogy a nép­dalból hangszeres zene válik. Meg­szólaltatták a Mester útját járó, ma élő zeneszerzőket is (Bárdos, Farkas, Weiner). És cégül a magánénekesek kamaraegyüttese két csodálatos fi­nomságú, h'rával csordultig teli kó­rusművet énekelt. \T alahogyan más volt ez a hang- ' verseny, mint a többiek. A Bartók-terem telve, a hallgatók ar­cán figyelő odaadás, a vendégül hí­vott úttörők és DISZ-fiatalok csüng­tek muzsikáló társaikon, a koncer­tező ifjúság pedig elmélyült szívvel, csillogó szemekkel itta és sugározta Bartók nagy szellemét. Szép, kedves, termékeny délután volt. Úgy érzem, találkozott eszmé­ben, lelkiségben, hangban, akarás­ban ezen a napon Bartók és az ifjú­ság. — A népi demokráciák irodalmá­ból előadássorozatot indít a TTIT megyei szervezete március elején. Előadásokat tartaniak a lengyel, csehszlovák, bolgár, romáin, német és kínai irodalomról. Az előadásokat központi és helyi előadók tartják a Csiky Gergely Színház művészeinek közreműködésével. Az előadások színhelye a Megyei Könyvtár ol­vasóterme. — Néprajzi társaság alakítását ter­vezi a Megyei Tanács Népművelési Osztálya. Feladata lesz megyénk hagyományainak gyűjtése, feldolgo­zása. ápolása. A társulat mintegy 20 részvevővel alakul meg. NEVESSEN VELÜNK - NOÉ BÁRKÁJÁN Az eqyik éjszaka Noé arra ébred: fia fohászkodik, könyörög az éqnek. »Istenem, az esőt haqyd méq soká esni, hogy ne kelljen nekem iskolába menni«. Modern jéqszekrényét Noé most kinyitja. Sok sarki állatát onnét előhívja. »No, eléq hideq van?« — kérdi tőlük fázva, s a Jéqszekrény ajtót gyorsan rájuk zárja. Unja a vízözönf a bárka népsége, Noé eqy szócsővel kiabál az égre. A zúgó vihartól hanqját alig hallja, de azért íqy ordít: Hagyjátok már abba! Szűnik is a vihar, s Noé szól fiának: Nem veszed le mindjárt, gyerek, a sapkádat! Olyan pillanatot élsz át, mint más senki, erre mondják majd, hoqy e nap történelmi ... Kikötött a bárka egy nagy domb tetején, mindjárt ki is ugrik egyik bárkás-legény. »Mindenki szálljon ki, megérkeztünk már a' özönvíz végére, a végállomásra«. Ni csak, itt van megint, a fickó, a jenki, a Marshall-segéllyel. Kupán kéne verni! Úgy látszik, hogy ennek özönvíz hiába, ily állatot mentett meq ez a vén bárka. (Vége.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents